Délmagyarország, 1976. szeptember (66. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-05 / 210. szám

12 Vasárnap, 1976. szeptember 5: Ma: Arpád-emlékünnep Úpusztaszeren Sokéves hagyományt követve ma ismét Árpád-emlékünnepséget rendeznek Opusztaszeren. Reggel 9 órától térzene köszönti az érkezőket, 10 órakor politikai nagygyűlés kezdődik az Arpád-szobor előtt, A nagygyűlés szónoka Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára lesz. A nagygyűlést most is kulturális műsor követi, közreműködik az ÉDOSZ Szeged táncegyüttese, a sándorfalvi citerazenekar, a csongrádi ének-zene tagozatú általános iskola, valamint a Batsányi János Gimnázium és Óvónőképző egyesített énekkara, délután pedig ismét lovasbemutatót tartanak az emlékpark melletti területen. Megyénk tizenhat községéből különjáratú autóbuszokat indít a Volán Ópusztaszerre, a Szegedről menetrend szerint induló járatokat pedig úgy erősítik meg, hogy szükség szerint több autóbusz is indulhat. Ópusztaszeren a visszautazás szervezésére külön ügyeletet tart a Volán, fölvilágosítást az autóbuszok várakozóhelyén ad. Á KISZ részvétele a lakásépítésben A KISZ KB ifjúmunkás tanácsa szombaton ülést tartott. A tanács munkatervének megvitatása után javaslatot tett a KISZ 1977—78. évi akcióprogramjára. Ezt követően az ifjúmunkás, valamint a mezőgazdasági és falusi fiatalok tanácsa a KISZ IX. kongresszusának értékelése alapján tájékoztatót hallgatott meg a KISZ VIII. kongresszusán tízezer ifjúsági szövetkezeti lakás felépítésére meghirdetett akcióról. A IV. ötéves terv időszakában az akció keretében .10 844 lakást adtak át a fiatal házasoknak, és továb,'bi 5820 lakás építése jelen•leg is folyik. A KlSZ-szerve• zetek -kezdeményezően vetlek részt a lakásépítést elősegítő intézkedések kidolgoízásáharu Részt vettek a laIkásópítő és -fenntartó szörvetkezetek és társulásaik, ^valamint a KISZ társasházlépitő közösségek létrehozásáéban, működési feltételei kialakításában. Nagy számú 'társadalmimunka-órávai járultak hozzá a lakások felépítéséhez. A KlSZ-szervezetek ugyancsak részt vettek a vállalatok anyagi támogatásának odaítélésében, a lakáselosztás elveinek érvényesítésében. Esetenként feladatkörüket meghaladó operatív szervezési, ügyintézési, beruházási feladatok ellátására is vállalkoztak. A két rétegtanács felhívta a KISZszervezetek figyelmét arra, hogy a feladatok végrehajtásában az operatív lebonyolító munka helyett — az érdekképviseleti feladatok ellátásával, aktív politikai kezdeményező, véleményező munkával vegyenek részt. Következetesebben fejlesszék az együttműködést és a munkamegosztást, a társszervekkel. A tájékoztatást követően a kiemelkedő munkát végzett aktivistákat a KISZ Központi Bizottsága, a fogyasztási szövetkezetek országos tanácsa és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium kitüntetésben részesítette. Fölkészültek a vasutasok a cukorrépa szállítására Tavaly 735 ezer tonna cukorrépát szállított a MÁV Szegedi Igazgatósága; s az idei tervben is ezt megközelítő mennyiség fuvarozása szerepel. Legtöbb répát — 280 ezer tonnával — a Szolnoki Cukorgyárnak hordanak a szegedi vasutasok; a mezőhegyesi üzem 170, a sarkadi pedig 130 ezer tonnával vár. Érkezik még répa az igazgatóság területéről az ercsi és a kaposvári gyárba is. Az említett üzemekben szeptember 10—14. között kezdődik a földolgozás, vagyis — csakúgy, ahogy másutt — tíz nappal később, mint tavaly. Azért késleltetik a földolgozás indítását a szakemberek, mert ettől az intézkedéstői a termeléskilátások javulását várják. Az elmúlt napokban valamennyi említett cukorgyár vezetőivel tanácskoztak a szegedi vasutasok, s ígéretet tettek a folyamatos szállításra, miként a gyáriak is, a vagonok mielőbbi visszaküldésére. A vasutasok egyebek között vállalták, hogy a beszállítási menetrendnek megfelelően fuvaroznak, időben beállítják a vagonokat a gyárakna, s a kijelölt állomásokon lehetővé teszik a répa tárolását. Érdekesség, hogy az elmúlt években csaknem valamennyi állomásról- indítottak cukorrépát, az idén viszont alaposan megcsappant a föladóhelyek száma. Az igazgatóság területén ötven ilyen állomás található, legtöbbje úgynevezett központosított rakodóhely. Az utóbbiakon gépesített és jól szervezett fölhordás valósítható meg. Csongrád megyében Székkutasról indítanak legtöbb répát — mégpedig 56 ezer tonnát —, de jelentős menynyiséget raknak vagonokba Vásárhelyen, Fábiánsebestyénben, Makón és Szentesen is. A gyors és ütemes szállítás érdekében a répa 40—45 százalékát irányvonatok viszik a gyárakba. E fuvarozási mód két okból nagyon előnyös: egyszerre tetemes mennyiség továbbítható, másrészt az üzemek megszokják a menetrendszerűen érkező küldeményeket, és számítanak azokra. A répa szállításán kívül természetesen egyéb időszaki feladata is adódik a vasutasoknak. Például jelentős mennyiségű mészkövet kell a gyárakba fuvarozni, hogy a cukorkészítés zavartalan legyen. Nos, a szükséges mészkő háromnegyed része máris megérkezett a gyárakba. Az üzemekből viszont a takarmányozásra és talajjavításra egyaránt alkalmas népaszeleteket kell elhordani, mégpedig Igen gyorsan, mivel a szeletek romlandók. Ebből napi 25—30 vagonnyira számítanak naponta egyegy üzemből. A melaszt tartálykocsikkal hordják el részben takarmánynak, másrészt az édesipar számára. Idén Sarkadról Romániába exportálnak a melaszboL Jövőterv, munkakultúra, oktatásügy A tanévkezdés a tennivalók végiggondolásának számos lehetőségét kínálja. A lehetőségekkel — tapasztalataink szerint — idén is jól gazdálkodtak a tanácsok, az oktatásügy vezetői és a tantestületek egyaránt. Most feladatunk az együttesen kialakított tervek, elgondolások közös és hatékony megvalósítása. Napjainkban gyakran esik szó — — egyebek között — két pedagógiai fogalomról: az ifjúság reális jövőtervének kialakításáról, s általában ezzel együtt a fiatalok szocialista dolgozóvá, munkaerővé nevelésének pedagógusokat érintő feladatairól. Miért is fontos számunkra mindkét feladat megvalósítása? A szocialista társadalom építésének egyik fontos teendője a felnövekvő nemzedék felkészítése napjaink és a jövő mind nagyobb feladataira. A munkásosztály és vezető pártja arra törekszik, hogy a felnövekvő ifjúság a szocialista építőmunka folyamatában ne a mindenkori felnőtt társadalom „egyszerű újratermelése" legyen, hanem — megőrizve a felnőtt nemzedék legjobb tulajdonságait — a tudatosan megtervezett jövő mind nagyobb követelményeinek és új feladatainak is megfeleljen. A közoktatás alapvető feladata, hogy e megőrző és magasabb szinten újratermelődő ismeretátadásban és a szocialista életvitelre való nevelésben mind hatékonyabban működjön közre. Az oktatásügyet a történelemben nagy belső ellentmondás kísérte végig, hiszen mindenkor egy ismert múlt alapján egy ismeretlen jövőre kellett a fiatalokat felkészíteni. A szocialista építés előrehaladásával azonban, amikor a társadalom fejlődésének fő tendenciái már nemcsak rövid és közép, hanem hosszú távon is kibontakoznak — gondoljunk a pártunk XI. kongresszusán elfogadott Programnyilatkozatra, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártjának, és több más szocialista ország pártjának közreadott dokumentumaira —, folyamatosan feloldódik a nevelés e nagy történelmi ellentmondása. Ma a szocialista nevelés révén, a múlt értékeit megőrizve, a tudományosan megtervezett, fejlett szocialista jövőre készítjük fel az ifjúságunkat. A fiatalok A társadalmi mind reálisabb jövőterveinek kialakítása az ifjúság nevelésének ma egyik újszerűen jelentkező területe. A társadalmi, tudományos, technikai fejlődés hazánk szocialista viszonyai között mind reálisabb jövőterv kidolgozását teszi lehetővé és szükségessé. Ma már nemcsak rövid és közép távú, hanem hosszú távú tervek, prognózisok állnak rendelkezésünkre országos, területi, sőt számos esetben települési szinten is. Ugyanakkor nehezen magyarázható ellentmondás, hogy pedagógusok nem ritkán tájékozatlanok ezekről a programokról. A jövő tudományos tervezhetősége pedig a szocialista társadalom rendkívül jelentős előnye a kapitalizmussal szemben. Ezt az előnyünket jobban hasznosítani kellene. Ennek egyik fontos közgazdasági és pedagógiai eleme a társadalom munkaerő-szükséglete és a fiatalok adottsága, törekvése közötti reális összhang megteremtése. A folyamatos és tudatos pályairányító munkának építenie kell a tudatosan megtervezett jövő már ma ismert követelményeire. Az ifjúság termelési, közéleti és magánéleti jövőtudatának kialakítása a pedagógusmunka bizonyos mértékig újszerű területe, amely szétfeszíti a tantárgystruktúra hagyományos kereteit. A formálódó és több területen keretjellegű új tantervek azonban ösztönzőek a nevelési feladatok ilyen megközelítésére is. Ennek érdekében például intézményesen gondoskodni kell arról, hogy a pedagógusok nevelőmunkájukban hasznosítsák a KGST mintegy két évtizedre kitűzött komplex munkaprogramjának várható hatását a felnövekvő ifjúságra, hazánk — vagy azon belül egy-egy terület, település — reálisan megtervezhető jövőjére. Ha csupán e néhány momentumra utalunk, már akkor is egyet kell értenünk azzal, hogy „a ma pedagógusának szerepe távolról sem azonos a régi tanítóéval, aki amolyan bölcs mindenese volt az alacsony kulturális színvonalú falunak, de nem azonos az egykori elefántcsonttoronyba zárkózott, kizárólag szakmai hóbortjának élő gimnáziumi tanáréval sem." Nagyon is igaz az a megallapitas, amely szerint a. pedagógus egyrészt szakmaibb, másrészt közéletibb ember lett egy alapvetően megváltozott társadalmi rendszerben. Nemcsak funkcióváltozásról, hanem szerepnövekedésről is szó van. A pedagógusok szerepnövekedése jól mérhető a fiatalok munkaerővé nevelése terén. Ennek jelentőségét különösen kiemelik a gazdasági fejlődés követelményei, feladatai. tudományos, technikai fejlődés feltételei között újszerűen kerül napirendre az oktatásügy és a pedagógusmunka hatása a gazdasági fejlődésre, a termelésre. Ez a gondolat közgazdasági vagy pedagógiai megközelítésben már a korábbi korszakokban is felmerült, elméletileg azonban napjainkig jórészt kidolgozatlan maradt. E többoldalú probléma egyik része a szakképzettség hatása a gazdasági életre, a másik része — amelyben nehezebben kimutathatóan, de szükség-, szerűen benne szerepel a pedagógus munkája — a munkakultúra, a hatékony, szervezett, gazdaságos tevékenység életvitellé fejlesztése, a társadalmi termelésre történő felkészítés időszakában. Ez utóbbi elsősorban a szocialista társadalomban bontakozhat ki, az optimális vagy teljes foglalkoztatottság feltételei között. Ebben az esetben ugyanis a gazdasági fejlődés döntő része a hatékonysági elemekre épül; a termelés újszerű munkakulturális követelményeket támaszt a termelőerővel szemben, és ez visszahat a pedagógus felkészítő munkájára, de a pedagógusi munka gazdasági hasznosságának felismerésére és vizsgálatára is. Hazánkban ezzel foglalkozni azért is indokolt, mert az évi teljes társadalmi munkaidőalap 1985-ben valószínűleg nem éri majd el az 1970-es volument. Így az előttünk álló évtizedekben népgazdaságunk növekedésének lényegében egyetlen forrása a termelékenység emelkedése lehet. V. K. Rozov szovjet szakíró ezzel kapcsolatban kifejti, hogy az oktatás gazdasági szerepének növekedése új értéket és új értelmet adott a pedagógusok tanító-nevelő munkájának. Szerinte a tanári munka alapvetően meghatározza az emberek részvételét a társadalmi termelésben, tehát nemcsak hasznos, hanem nélkülözhetetlen is a társadalom számára. A szocializmusban a tudományos-technikai forradalom folytán az oktatás társadalmi termelésben játszott szerepének növekedésével együtt a tanári munka társadalmi haszna is nő. Ugyanakkor a tanár nem produkál anyagi értéket — bár az anyagi termelésre is nagy hatást gyakorol —, amikor az embert, mint fő termelőerőt formálja. A tanár alkotó munkájában megsokszorozódott azoknak az eszközöknek a száma, amelyek aktívan hasznosítják a tudomány új eredményeit, és a fejlődő pedagógia új vívmányait. Az oktatás nem tartozik a szorosan vett anyagi termeléshez, de a tanári munka társadalmi értéke szükségessé teszi, hogy hasznosságát gazdasági szempontból is elemezzük. A tudományos-technikai fejlődés hatása a termelésre általános jelentőségű, a felnövekvő nemzedék munkába lépésénél azonban különös súlylyal is jelentkezik. Marx György így ír erről: „A termelékenység évi 2 százalékos növekedési üteme — ami 34 évi duplázódási időnek felel meg — talán azért nem gyorsul tovább, mert új szakmai ismeret simán csak az új nemzedék munkába állásával terjed el; az ipari tanuló megtanulhat egy szakmát, gyermeke majd egy másikat, modernebbet tanul, úgy a társadalom realizálhat egy 30—40 éves termelékenység duplázást." Az oktatásügy hatása a termelésre több olyan területen bontakozik ki — az ismeretek mennyiségében és minőségében, az alkotóképes tudás gyakorlati elsajátításában stb. —, amelyekben jelentős a pedagógus szerepe. Az általános munkakultúrára nevelésben a pedagógus tervékenységét vizsgálva fel kell figyelnünk a termelés és oktatás szervezettsége közötti történelmi ellentmondás tudatos feloldásának várható jelentkezésére. Figyelembe véve a gazdasági élet történelmi fejlődését és ezzel párhuzamosan az oktatásügy fejlődését, általában — de hazánkban különösen egyértelműen — megállapíthatjuk, hogy az oktatásügy munkakultúrája mindenkor szervezettebb volt, mint a termelésé. Ez az oktatásügy sajátos szervezettségéből adódott. Következésképpen objektív ellentmondás keletkezett a kevésbé szervezett termelés igénye, és a szervezettebb képzés ténye között. Hiszen amióta szervezett oktatás létezik, azóta a tanóra, a tanrend, az órarend, a tanmenet, a tankönyv, az értékelés és a naponta történő ellenőrzés egy viszonylag pontosan körülírt szervezeti mechanizmusban realizálódik. Ezzel szemben a termelés belső szervezettségét a történelemben hosszú ideig a gazdálkodás objektív fejlődése következtében társadalmi méretekben a szervezetlenség jellemezte. Uoníaintot tekintve Kádár János ndpjdUIHdl 1972-ben mondott megállapítását idézzük: „Az irányítási rendszer nélkülözhetetlen része a közvetlen üzemi irányítás. És e tekintetben a "-középkorban élünk*. Mutassuk meg, hogy az üzemszervezést meg tudjuk becsületesen oldani, mert enélkül sántítani fogunk." Ha a belső vállalati üzem- és munkaszervezést „középkori" szintűnek tartjuk, akkor az oktatásügy belső üzem- és munkaszervezéséről elmondható, hogy legalábbis „újkori" színvonalú. A természetes követelmény, hogy mindkettő a „legújabb kori" kritériumoknak feleljen meg. Tehát a termelés belső szervezettségének követelménye ne legyen alacsonyabb, mint az oktatásügy belső szervezettségének szintje. Nem kétséges, hogy az iskolának komoly feladatai vannak a munkaerkölcsre, munkafegyelemre való felkészítésben. E nevelés eredményességét azonban nagymértékben növeli, ha a termelés munkaszervezési, hatékonysági követelményei azonosak vagy magasabbak, mint az iskolai elvárások. A felnövekvő fiatalokat ma kell az iskolai és a termelési követelmények szinkronjában a holnap nagyobb feladataira felkészíteni. Ügy véljük, hogy a szervezés- és neveléstudomány nagy közös kutatandó területe lehetne e probléma gazdasági és pedagógiai vonatkozásainak kimunkálásában. A következő években munkaerkölcsre nevelés iskolai követelményeinek és a munkaerkölccsel szembeni termelési elvárásoknak a szinkronjait kell megteremteni. Ha a termelés és az oktatásügy összefüggéseit ebből a szempontból vizsgáljuk, akkor a következő fejlődési szakaszban éppen a termelés munka- és üzemszervezési hatékonysági mutatóinak kényszerítő hatása, összességében a termelési kapacitások hatékonyabb kihasználása új követelményeket támaszt az oktatásüggyel szemben is. A termelési kapacitások társadalmi igényének növekedésével tehát szükségszerűen felmerül a nevelési kapacitások jobb kihasználásának, az iskolai üzem- és munkaszervezés hatékonyságának igénye. A munkakultúra, mint termelési tényező — és mint követelmény a kiképzővel szemben — hazánk fejlődésének következő szakaszában jelentős kérdés lesz. A pedagógus nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy a tanulókban a külső értékmérő normák belső értékmérő normákká váljanak, a társadalmi termelésre való felkészülés során. A szocialista társadalom fontos követelménye az, hogy az egyéni alkotóképesség teljes kibontakoztatása a közösség javára ne csak a társadalom igénye, hanem az egyén — saját boldogulását is jelentő — törekvése is legyen. Figyelembe véve azt a tendenciát, hogy a társadalmi termelésre történő szakmai felkészítés hazánkban is mindinkább az oktatásügy hatáskörébe kerül, a pedagógusokon sok múlik a kulturált termelési életvitel belső indítékainak kialakításában. A szocialista jövő alkotóinak nevelésében különleges, de nem egyedülálló a pedagógusok szerepe és felelőssége. Hiszen a tanulókat — témánknál maradva — nemcsak az iskolában érik hatások a társadalmi termelés alapvető területéről, a munkáról. Az üzemi, szakmai gyakorlatok, az üzemi és tsz-látogatások, az őszi betakarítási munkában való részvételük meganynyi lehetőséget teremt ahhoz, hogy jövendő munkájukról benyomásokat szerezzenek. A termelésben dolgozóknak mindenképpen érdeke, hogy a hatékony, fegyelmezett munka példáját és követelményét állítsák azok elé, akikkel holnap a munkapad vagy a tervezöasztal meUett együtt jognak dolgozni. Mindenképpen kívánatos, hogy a most következő tanévben is lépjünk előre közös erővel az ifjúság reális szocialista jövőtudatának és munkaerkölcsének formálásában. KONCA JÁNOS