Délmagyarország, 1976. szeptember (66. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-26 / 228. szám

MAGAZIN Vasárnap, 1976. szeptember 26. 76 .-.liSlf* .V . 'r^y, . Panaszügyek és intézésük i. Gyakran panaszkodnak az állampolgárok, de sok esetben úgy tűnik, nincsenek tisztában fizzál, hogy a panaszaikat hová kell eljuttatniok, hogy az illetékes helyre kerüljön és gyorsan — amennyiben indokolt — orvoslást nyerjen. Mint ügyészt mindig elgondolkoztat, ha az állampolgárok a panaszaikat elintézés végett pl. rádiónak, tévének vagy az újságok szerkesztőségeiknek küldik el. A tisztánlátás érdekében jó, ha tudják, hogy panaszaik sorsa ilyenkor az, hogy azokat kivizsgálásra és elintézésre az arra hivatott szerveknek küldik meg. Az utóbbi időben Igen figyelemre méltó körülmény, hogy az ilyen panaszok száma emelkedik, ugyanakkor amikor a statisztikai adatok azt mutatják, hogy az ún. kis és nagy ügyek többségükben — a jogos egyéni és társadalmi érdekeket is figyelembe véve — törvényes elintézést nyernek. Sajnos nem ritka, hogy egyes — panaszkodok — beadványaikban közlik, hogy még hány helyre küldték el azt! De minek? Volt olyan panaszos, aki hat szervet, intézményt jelölt így meg, holott a panasszal érdemben egy hatóság volt hivatott foglalkozni. Jogosan merül fel a kérdés, hogy milyen indokok hatnak közre az ilyen panaszok megírásánál, illetőleg azok „rossz"' helyre való küldésénél? Véleményem szerint ehhez járul egyrészt: az a feltételezés, hogy a „helyi" szervek elfogultak (?), ügy sem vizsgálják kl alaposan; tehát nem érdemes odaküldenil Másrészt a jogi felvilágosító munkánk egyoldalú; van már kialakult gyakorlat és jogpropaganda melyben tájékoztatást adnak, hogy egyes adott ügyekben mi a helyes jogi álláspont; ehhez pl. segítséget nyújt a tévé népszerű jogi esetek műsora; a napilapok „Jogászunk válaszol" című rovata stb. Sokan ügy gondolják, hogy ügyeiket csak akkor tudják „elintéztetni" ha ezekhez a szervekhez fordulnak. Köztudott, hogy az ún. „nem teljesen illetékes helyre küldött panaszkodásnak" sok esetben „érzelmi" alapjuk is van, ami az ilyen panaszos levelekből egyértelműen ki is tűnik. Ennek alapja az, hogy a látott vagy hallott ún. jogi esetek — a vélt sérelem azonosságból — érzelmileg hatnak a nézőkre vagy hallgatókra. s úgy vélik, hogy saját sérelmüket is itt tudnák helyesen elbírálni, mert hiszen a „hallott" vagy „látott" eset megoldása ezt bizonyítja. Azonban rendszerint elkerüli a figyelmet az a körülmény. hogy ezek a magyarázatok mindig egy adott konkrét ügy megoldására vonatkoznak, tehát igen ritkán tartalmaznak általános érvényű megoldást. Természetesen előfordulhatnak olyan panaszok is, amelydere adott válaszok általános jogi magyarázatot és értelmezést adnak. Mindezek ismeretében meg kell állapitanom, hogy eddig a jogi felvilágosító munkából sajnálatos módon kimaradt az az igen lényeges körülmény, hogy felvilágosítsuk az állampolgárokat arról is, hogy az őket ért valódi, vagy vélt sérelem orvoslásában mely szervek a jogosultak és illetékesek eljárni. Az említett jogpropaganda munkánk hiányosságát szeretném most némiképpen pótolni — a teljesség igénye nélkül —, hogy ezzel útmutatást adjak azoknak, akik ugyan megalapozottan panaszkodnak, de kellő ismeret hiányában, panaszaikat nem jó helyre küldik, és ezzel feleslegesen munkát adnak azoknak, akik talán nem is hivatottak és hatáskörük nem lévén nem is tudnak érdemben intézkedni. Az ún. panaszkodók sokszor csupán jogi felvilágosítást kérnek a már említett szervektől, és nem tudni miért fordulnak oda, mikor helyileg p! az ügyészség, hiróság ilyen tekintetben az állampolgárok rendelkezesére áll! Jelen esetben nem ezekkel kívánok foglalkozni, hanem azokkal a panaszokkal, amelyek valamely konkrét intézkedést, határozatot, ítéletet sérelmeznek, s így lényegükben — eljárásjogi értelemben — nem is panaszok, hanem fellebbezések. A következőkben a panasz kifejezésen ez értendő. A panaszok a mindennapi élet számos területét érintik, e cikk keretében csupán az államigazgatási és igazságügyi szervek határozata, ítélete elleni ún. panaszfórumokkal kívánok foglalkozni, útmutatást adva ezzel arra, hogy az adott ügyekben ilyen panaszokkal hová, miként kell fordulni. Hangsúlyoznom kell itt is, hogy nincs semmi reális alapja annak a feltevésnek, hogy: a helyi szervek nem alkalmasak a „panaszok" elbírálására, továbbá azt is, hogy ha valóban jogsértés történt egy ügy elintézése kapcsán, akkor az biztosan tudatos, rosszindulatú ügyintézés eredménye!? Törvényességi vizsgálataink igazolják, hogy a legtöbb esetben részben azért született helytelen döntés, mert nem tisztázták kellő alapossággal az ügy tényállását, részben pedig azért, mert csupán az ügyintéző tájékozatlan volt, vagy nem jól mérlegelte az ügy körülményeit. Általánosságban tudni érdemes, hogy hazánkban az államigazgatási szerveknél, valamint az igazságügyi szerveknél — bíróságnál, ügyészségnél — kétfokú intézkedési fórum van, és egyfokú fellebbezési rendszer. Éppen azért, hogy az esetleges első fokú hatóság tévedéseit, méltánytalan intézkedéseit a magasabb szerv korrigálni, orvosolni tudja. A gyakorlat általában azt igazolja, — ezt támasztják alá az idevonatkozó statisztikai adatok is —, hogy ma már államigazgatási szerveink az ügyek többségében első fokon is a jogpolitikai elveknek megfelelő törvényes határozatot hoznak, és törvényesen intézkednek. Amennyiben mégis törvénysértés történik, vagy az ügy érdemében hozott első fokú határozat sérti valakinek a jogát — a nem kellő hozzáértés, vagy a nem teljes ténymegállapítás miatt — akkor még mindig „nyitva áll" mindenki előtt az a lehetőség, hogy a felettes államigazgatási szervhez fellebbezést nyújtson be. A fellebbezést — ha valami jogszabály másként nem rendelkezik — a határozat közlésétől számított 15 napon belül lehet benyújtani annál az államigazgatási szervnél, amely a sérelmezett határozatot hozta. Amennyiben az elsőfokú szerv nem ért egyet a fellebbezéssel, úgy az iratokat a fellebbezési határidő lejártától számított 8 napon belül a másodfokon eljáró szervhez kell továbbitania. Pl. amennyiben a kerületi tanácsok valamelyik osztálya hozta első fokon az ügyben a döntést, akkor ez ellen fellebbezést lehet benyújtani amit, mint felettes hatóság a Megyei Városi Tanács illetékes osztálya fog elbírálni! Mint rendkívüli jogorvoslati lehetőség rendelkezésre áll az is, hogy a panasz kapcsán az illetékes tanács vb titkára méltányossági jogkörét gyakorolva, megváltoztassa a jogerős államigazgatási határozatot. Erre akkor van lehetőség, ha ugyan a határozatot hozó szerv jogszabályok alapján járt el, azonban nem gyakorolt •méltányosságot annak ellenére, hogy erre az adott jogszabályi keretek között módja lett volna. A tévedések elkerülése végett e körben két dolgot kell hangsúlyozni: egyrészt azt, hogy a méltányosság gyakorlása nem jelent valami törvénysértő, elnéző, vagy törvénysértés felett szemet hunyó rendelkezést, hanem a jogszabályi keretek között a méltányos megoldás változatának az alkalmazását; másrészt pedig, hogy a méltányosság gyakorlása nem a felső szervek kizárólagos joga és lehetősége, hanem már az alapeljárás folyamán az ügyintézőnek a törvényesség betartása mellett — amennyiben erre lehetőség van — a méltányosság gyakorlásával kell meghoznia határozatát. Ezt írja elő kötelezően a — jogalkalmazás jogpolitikai irányelveiről szóló 14/1973. sz. NET határozat 23. pontja, melyszerint: „Az államigazgatási szervek határozataik meghozatalánál tartsák meg a törvényességet, vegyék figyelembe a társadalmi körülményeket, az egyéni megítélés követelményeit, és indokolt esetben járjanak el méltányosan." A perorvoslati lehetőségeken kívül — a törvényesség érvényesülésének biztosítékaként — lehetőség van arra is, hogy az államigazgatási határozatok jogszerűségét a bíróság megvizsgálja. Abban az esetben tehát, amikor erre a jogszabály lehetőséget ad, jogszabálysértés esetén a jogerős államigazgatási határozatot a bíróság előtt keresettel meg lehet támadni. Előfeltétele az ilyen keresetindításnak — amit a bíróságnál kell benyújtani —, hogy az államigazgatási eljárásban rendelkezésre álló fellebbezési lehetőséget az állampolgár igénybevegye, „kimerítse"! (Pl. lakáscsere jóváhagyását megtagadó államigazgatási — tanácsi — határozat ellen, vagy adókivetés jogalapját megállapító államigazgatási határozat ellen nyújtható be kereset. E körben most nem teszek említést azokról a lehetőségekről, amelyek lényegében ugyancsak a sérelmek orvoslására szolgálnak az államigazgatási eljárásban, de kívül esik a már említett jogorvoslati lehetőségeken, így p! a felügyeleti panaszeljárás stb. A közeljövőben e kérdés rendezése érdekében új általános érvényű jogszabály fog megjelenAz igazságügyi szervek keretein belül ugyancsak két intézkedési fórum van, ahol első fokon a járásbíróság — a városi járási ügyészség — másodfokon a megyei bíróság — a főügyészség — jár el. Amennyiben olyan ügy elbfrálásáról van szó, melyben a hatáskört szabályozó jogszabályi rendelkezések — az eljárásjog — az ügy intézésére első fokon a megyei bíróság hatáskörét állapítja meg — megyei főügyészség —, ügy ilyen esetben másodfokú hatóság a legfelsőbb bíróság, illetőleg a legfőbb ügyészség. Az igazságügyi szervek által hozott döntések, ítéletek, határozatok ellen is megvan a megfelelő jogorvoslati lehetőség, amely ugyancsak egyfokú fellebbezési rendszerű. Figyelemmel arra, hogy e körben kétféle eljárásban folyó fellebbezési gyakorlatról kell szólnom, így bizonyos eltérő fogalmat is kell használnom, a fogalmak azonban ilyen értelemben is lényegében fellebbezést jelentenek. A büntetőeljárás — a közvádas ügyekben — két fő részté tagozódik; a nyomozási és a tárgyalási szakra. Erre figyelemmel, ha néhány szóval is, de utalnom kell arra, hogy a nyomozási szakban a nyomozó szervek sérelmes intézkedéseivel szemben az állampolgár az illetékes ügyészi szervekhez jelenthet be panaszt; ezt általában 8 napon belül meg kell tenni. Abban az esetben, ha a városi és járási ügyészség határozatát sérelmezik, úgy ez esetben ugyancsak 8 napon belül lehet a megyei főügyészséghez panasszal élni. A megyei főügyészség sérelmezett határozatának elbírálására — amikor első fokon a megyei főügyészség jár el — a legfőbb ügyészség illetékes. A tárgyalási szakban, amikor a bíróság Ítélettel dönt és az sérelmes, akkor fellebbezéssel lehet élni. A büntetőeljárás tárgyalási szakában a fellebbezés bejelentésére különböző határidők állnak rendelkezésre; így akivel a bíróság az ítéletet a tárgyaláson kihirdetés útján közli, úgy az a fellebbezést nyomban bejelentheti, vagy 3 napig gondolkodhat ennek eldöntésén. Amikor a bíróság az ítéletet kézbesítés útján közli, akkor a fellebbezés bejelentésére 8 nap áll rendelkezésre. Más a helyzet a polgári eljárásban, ami a határidőket illeti, mert a peres feleknek itt a sérelmes ítélet ellen 15 nap áll rendelkezésre a fellebbezés bejelentésére, míg válóperekben csupán 3 nap. A határidők betartásának mindkét eljárásban igen nagy jelentőségük van, mert az e körben történt mulasztásoknak jogkövetkezményéi vannak. _ Á jogerős ítélettel — határozattal — befejezett büntető- és polgári eljárásokban még tudni kell arról, hogy van ún. rendkívüli perorvoslati lehetőség; perújítás és a törvényességi óvás. Perújításnak akkor van lényegében helye, ha a jogerősen befejezett ügy után olyan új bizonyítékok merülnek fel, amit még a bíróság az eljárás folyamán nem vett figyelembe, nem bírált el, mely így lényeges kihatással lehet a terheltre, illetőleg polgári perben a félre. A büntetőeljárásban ezt a terhelt terhére és javára is lehet kezdeményezni. Az ilyen irányú kérelmet az alapügyben eljárt első fokú bíróság területén működő ügyészségnél kell írásban benyújtani, vagy jegyzőkönyvbe mondani. A polgári perben a perújítási kérelmet a perben eljárt első fokú bíróságnál kell hasonlóképpen benyújtani. Törvényességi óvás benyújtására ténylegesen akkor van lehetőség, ha a jogerős ítélet — határozat — törvénysértő, illetőleg megalapozatlan. Ilyen lehet p! ha egyértelműen megállapítható, hogy eljárásjogi, illetőleg anyagi jogi törvénysértés történt. Ilyen indítványokat tartalmazó kérelmekkel az állampolgárok az igazságügyi szerveket keressék meg, akiknek a szükséges intézkedést minden esetben kötelességük megtenni. Általánosságban tehát azt kell tudni, hogy minden első fokon intézkedő szerv által hozott döntés ellen megfelelő fórum áll rendelkezésre, ahol meghallgatásra és orvoslásra talál az állampolgár, amennyiben a panasza megalapozott Ezen tájékoztatómnak nem az volt a célja, hogy az állampolgárokat „lebeszéljem arról", hogy ne forduljanak ügyes-bajos dolgaikkal a tv-hez, sajtóhoz stb., hanem az. hogy rávilágítsak arra, hogy egyszerűbb és hathatósabb — és nem utolsósorban gyorsabb — a panasz elintézése, ha azt arra illetékes szerveknél nyújtsák be. Dr. JÁRMAI TIBOR Négyezer éves állatszobrocska A múzeum kincseiből Nehéz lenne éles határvonallal jelölni, meddig szolgáltak az évezredekkel ezelőtt élt őskori ember alkotta agyagszobrok, művészien díszített köznapi eszközök a mágia, a kultusz, a vallási élet kellékeiként, s mikor léptek fel az ember esztétikai igényéből fakadó, s azt szolgáló művészi alkotásként A művészet hajnalán e szálak még szorosan, szinte szétválaszthatatlanul egybefonódtak. Csongrád megye területéről számos olyan plasztikus emberés állatábrázolásokkal díszített kerámialeletekre, totemeket, ősöket, isteneket megjelenítő kis alkotásokra, ún. idólokra bukkanunk, melyek esetében a művészi igény és kultikus rendeltetés még szorosan összefonódó. E kettősség jellemzi kőkori agyagplasztikánk nagy ' részét. Az idén tavasszal a Deszk melletti Ordos nevű határrészen folyt feltárás, ahol a késői kőkor emberének ie. 2400 tájáról származó települése, pontosabban annak maradványai kerültek elő. Egy gödörből — melybe egy leégett ház maradványai omlottak —. furcsa, a hazai és külföldi régészeti gyakorlatban is ritkaságnak számító lelet került elő. Kicsi, mélybarna színű, apró lencseszerű díszítésekkel ékesített tál aljába rögzített kis állatszobor keltette fel az ásatok figyelmét. A kissé stilizált állatplasztika minden bizonnyal bikát ábrázol. Hasonló, de más-más állattal díszített edény Hódmezővásárhely környékén, Szlovákiában és Kelet-Romániában került elő. Nyilvánvaló, hogy ilyen kompozíció nem készülhetett a mindennapi élet praktikus céljaira Hátterében Ismeretlen vallási hiedelem, talán termelékenységkultusz vagy totemisztikus elképzelések állnak. Hogy a szertartás — melynek kelléktárába e furcsa leletek tartoznak — miként zajlott, milyen célt szolgált, pontosan nem ismerjük. Figyelmet érdemel azonban, hogy hasonló tárgyak az emiitetteken kívül csak az őskori Kréta szigetén fordulnak elő az ún. Minosi kultúra idején. Az i. e. 2000 körül készített tálakba itt gyakran madarakat, négylábú, őzre emlékeztető figurákat helyeztek. Egy Palaikastro nevű helység mellett előkerült edényben egy egész kompozíció jelenik meg, melyben mintegy 200 állatból álló nyájat őriz pásztoruk. A kivitelezés minden elnagyoltsága ellenére félreérthetetlen, hogy votiv, áldozati, célból készültek úgy a görögországi, mint a Kárpát-medencebeli darabok. Talán a valóságos állatáldozat helyettesítésére készültek; pontosan aligha fejthető meg. E lelet, s a hátterében meghúzódó gondolatkör eredete, mivel előzményeit Görögországon túli kisázsiai területeken kell keresni — bizonyíték arra, hogy kőkori kultúránk gyökerei a tőlünk délre-délkeletre elterülő vidékekről érkezett náptöredékeknek és kultúrhatásoknak köszönhetők. Ez is igazolja, hogy az i. e. III. évezredben a DélAlföld területe még a nagy, a legmagasabb fokú neolitikus műveltséget létrehozó délkelet-európai—kisázsiai kultúrtükőr igaz legtávolabbi, de mégis alkotó részét képezte. HORVÁTH FERENC