Délmagyarország, 1976. szeptember (66. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-26 / 228. szám

Vasárnap, 1976. szeptember 26. 75 T BA Hol tart a műemlékvédelem ? Simái Mihály Szak-kor-szak Több mint száz éve annak, hogy Toldy Ferenc, Ipolyi Arnold, Henszlmann Imre és Rómer Flóris országos mozgalmat hirdettek múltunk pusztuló történelmi értékeinek megmentésére. Fáradozásukat 1872-ben siker koronázta: létrejött az önálló magyar műemlékvédelmi szervezet. Ettől kezdve mindig akadtak olyan lelkes szakemberek, akik előrelendítették az olykor akadozó munkát. Róluk, az utóbbi 104 év főbb állomásairól, a műemlékfenntartás rendszeréről és a műemlékek hasznosításának ma is komoly gondot jelentő kérdéseiről beszélgettünk dr. Tilinger Istvánnal, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatójával. — Milyen vonások jellemezték az 1945-ig tartó időszak törekvéseit? — Az első négy évtized során számos eredmény született, amelyre ma is büszkék lehetünk. Fordulópontot jelentett a magyar műemlékvédelemben a proletárdiktatúra. Ekkor Éber László sürgette azt, hogy a specializálódás felé haladó világban a műemléki bizottságnak is szakhivatallá kell alakulnia. A helyes elképzelés nem valósult meg, csak a felszabadulás után. Az 1949-ben megalakult Elnöki Tanács még ebben az évben közzétette az 1881-es rendelkezést felváltó, új műemlékvédelmi törvényerejű rendeletet, amely egyértelműen kimondta, hogy „... a magyar történet, tudomány és művészet emlékeit és eredményeit, mint közművelődésünk örökbecsű értékeit ... fokozott védelemben kell részesíteni, és azokat az egész nép számára hozzáférhetővé kell tenni". — Közös szervezetben egyesül a múzeum- és műemlékügy, s létrejött a hatósági jogkörrel felruházott Múzeumok és Műemlékek Országos Központja. 1953-ban a két területet szétválasztották, s 1957-töl már működött az önálló szervezettel és költségvetéssel rendelkező Országos Műemléki Felügyelőség. — Miként összegezné az elmúlt harmincegy év főbb eredményeit? — Az egymást követő és továbbfejlesztő rendeletek megteremtették munkánk törvényes kereteit és lehetőségeit. Nem véletlen az, hogy jogszabályalkotásunkat hazánk határain túl is dicsérik. Feladatunk az, hogy a múlt építészetének értékes emlékeit hitelesen, esztétikai megjelenésükben érthetően és élményt adóan bemutassuk és megőrizzük. Ez vonatkozik az épületegyüttesekre és a települési egységekre is. Jó érzéssel mondhatom: városaink, falvaink egy részének történeti centrumai eredeti jellegüket megtartva, bekapcsolódnak a ma vérkeringésébe, s tevékenységük révén nem váltak gátló tehertétellé, amolyan rezervátummá. Túljutotunk a kezdeti nehézségeken, s ma már országszerte 8304 védett műemlék sorsára ügyelünk. Ezek 49 százaléka állami, 31 százaléka egyházi és 20 százaléka magántulajdonban van. Forintértéküket még milliárdokban sem lehet kifejezni, hiszen eszmei lehetőségük felbecsülhetetlen. — Természetesen nemcsak a rendeletekre támaszkodtunk, hanem igyekeztünk meggyőzni az embereket a helyreállítás, az állagvédelem fontosságáról is. Ezért jelentkeztek az OMF munkatársai a sajtóban, a rádióban, a televízióban népszerűsítő közleményekkel, cikkekkel, előadásokkal. A műemléki albizottságok tagjait országos értekezleteken tájékoztattuk elképzeléseinkről, s ma is szám'tunk aktivitásukra. Nagy jzükseg van erre, mert gondjaink javarészt abból adódnak, hogy akadozik a műemlékek folyamatos karbantartása. Nem a pénz hiányzik, hanem a segíteni tudók akarása, szemléletének valtozása. Magyarán arról van szó, hogy a vállalatok és a szövetkezetek húzódoznak ettől a munkától. — Köztudomású, hogy az újjávarázsolt épületek felhasználása komoly gond, különösképp a kastélyoknál. Hogyan igyekeznek úrrá lenni ezeken a nehézségeken? — A felszabadulás után örültünk annak, ha bármilyen gazdája akadt a megrongált értékeknek, mert ha kényszerűségből is, de gondoskodni kellett az állagvédelemről. Ma már igényesebbek vagyunk, s a helyi tanácsi szervekkel együttműködve keressük a legmegfelelőbb hasznosítást. Ez persze a kastélyok esetében nem megy olyan könnyen. Leginkább alkalmasak kulturális célokra, azaz művelődési centrumnak, múzeumnak, alkotóháznak, esetleg szállodának, kevésbé iskolának, kórháznak, szociális otthonnak. Alapelvünk az, hogy olyan funkciót válasszanak az illetékesek, amely nem kárositja a műemléket, nem kíván annak értékeit sértő átalakítást, s a nagyközönség számára továbbra is hozzáférhető marad. Ezt sikerült megvalósítani Fertőd, Egervár, B<v zsok, Nagyvázsony, Bodajk, Mór, Pécel, Nagytétény, Nagykereki, Noszvaj, Keszthely, Mihályi és Nagycenk esetében. — Mi lesz a veszélyeztetett népi lakóházak sorsa? — Az egyre igényesebbé váló élet pusztulásra ítélte ezeket, helyükre villáknak is beillő családi otthonok emelkedtek. Ezért újfajta támogatási rendszert vezettünk be. A tulajdonosoknak esetenként pénzt, tervezési segítséget, építőanyagokat biztosítunk, hogy helyrehozzák, s jól karbantartsák az épületeket, hiszen minden egyes műemlék az egész ország féltve őrzött kincse. P. L a Ieghorn-lyűkok tejhozamemelésént-k új lehetőségeit kutató kon»reszszuson a tizenkettedik korreferátum végeLijt találkozott a Technikus meg a Technikusnő tekintete — szakosodjunk egymásra tán? ezt kérdezte a Technikus lagy bandzsítással és a nő Derengés majd leszáll a fekete nap s láng-szárnyakkal a sárga följön most zöld madarat áhítok mintha lomb lenne úgy repüljön süvít a gépi károgás a város orkesztere őrjöng zöld zöld albatroszt áhítok mint jobbik énem úgy repüljön szemét felsütve válaszolt, — szakosodjunk hát! végre is ma este pont facér vagyon s ha ön szabad kapacitás tárgyalhatunk a részletekről így aztán megléptek s a zárszót nem hallották már s eme okból szegények még ma sem tudják ugyan ml fán terem a leghorn-tyűkok tejhozamemclésének új leheTánc (A „RÉGI KÉPEK" CIKLUSBÓL) ki balettozik a múltból nielyiktek vakít ezen a hómezőn hófehérben rajzolva eltűnő köröket lábahcgyével ki balettozik a múltból hattyútoll havazásban köd-órák szünetében félperces napsütés-időn emlékezés pantomim hóvirága ki vagy te kamaszkori szedítőm? Meskete A farkas összeveszett feleségével. Hogy már megint kiitta még a patakot is, nemhogy a gyerekeknek hozott volna az ABC-ből egy kis nyúlhúst — szidta az asszony. Megmérgesedett a gonosz farkas, felugrott a fotelból, lecsapta az Erdei Híradó esti kiadását, lerúgta kényelmes papucsát és kirohant a házból. „Nem bírom hallgatni a csaholásodat!" — vetette még oda szemfoghegyről az asszonynak és beleszimatolt a délutáni langyos levegőbe. Friss hússzagot, kenyérillatot hozott a szél. Piroska jött, dudorászva. „De herzig kis kosárka!" — nyalogatta szájaszélét az ordas. „Hát még, aki viszi!" Rögtön kitalálta, hogy a nagyanyó háza felé tart a lányka. A vacsoraidő is közelgett, amikör is mindig jobban forog a farkas esze kereke, kisvártatva megszületett a nagy terv. Először is balra előzött. Így baj nélkül elkerülte Piroskát és a találkozást. Benézett a nagyanyó ajtaján, ágyban találta az idős eltartottat, aki a jelek szerint beteg volt. „Akkor pedig úgyse tudja kinyitni a szemét" — gondolta. — „Elég, ha elváltoztatom a hangom." — és csilingelő kislányhangon beszólt: — „Szia, nagyi! Én vagyok, a Piroska!" — Gyere, kis galambom! — rebegte nagyanyó. — A kulcs a lábtörlő alatt! „Gondolhattam volna" — morfondírozott a farkas. — „Ezek a régimódi módszerek! Hiába, az öregek még nem ismerik a kapuBöngésző Egy filozófus írja: *„A kereszténység mérget itatott Érosszal — ez ugyan nem halt bele, de bűnné korcsosult." Az Európa Könyvkiadó A gyönyörűség dalainak kezdete címmel óegyiptomi szerelmes verseket jelentetett meg, s így az olvasó a jobbára természetellenesen piátóivá sterilizált szerelmi költészet hagyományai után végre egy egészséges Erósz perzselő testiségéről is képet alkothat magának. Kákosy László, az ismert egyiptológus mintha túlságosan szerényen szólna a közreadott fordítások jelentőségéről a tetszetős gyűjteményhez írt utószóban, pedig voltaképpen mindmáig ez az egyetlen magyar nyelvű kiadvány, amely az oly gazdag egyiptomi irodalomnak legalább szerelmi költészetéből ad válogatást. Akik a tiszta hangon megszólaló • erotikus költemények tartalaggja mi vonatkozásain túl műfaji kérdések iránt is érdeklődnek, bizonyára meglepetten tapasztalják, hogy ezen ősi, folklorisztikus talajon már ekkor megjelent az ún. ajtó előtti dal (a paraklauszithyron) típusa, amelynek oly szép, s mindeddig előzmény nélkül álló példáival találkozhatott a római aranykor szerelmi költészetében. A versek eredeti ritmusának ismerete híján dialektikus lejtésű sorokat megzendítő Molnár Imre néhol elnagyolt magyarításai mellett egy-egy igazán találó megoldással teszi élvezetessé a fordításokat. A kötetben található színes képmellékleteken egyiptomi nőket ábrázoló freskórészleteket láthatunk. Szepessy Tibor fordításában és utószavával kapja kézhez az olvasó Héliodórosz Sorsüldözött szerelmesek című kalandregényét. MOTTÓ: NINCSENEK ÜJ MESÉK. CSAK AZOKAT A RÉGIEKET KELL MÁSKÉPPEN ELMONDANI. telefont, meg mindent" — és pillanatok alatt ott állt a tárt ajtóban. — Siess, mert nagy a zug! — szóit rá a nagyanyó, de a farkas tétovázott: igen lefogyott szegény mama. Na, de túl k'ell ezen is esni a jó falat érdekében. Amikor aztán a ruhákba próbált (a mese dramaturgiai utasításai szerint) belebújni, igen nehezen boldogult. „Minek egy öregasszonynak ilyen csipkés miegymás" — bosszankodott, aztán sietve beugrott az ágyba, mert már igen közelről hallotta a leányka dúdorászását. Már nem is volt ideje a paplan alá rántani nagy szőrös mancsát. — Szia, nagyi! — pördült be Piroska. „Mennyivel kedvesebben mondtam én" — gondolta a farkas, mialatt a kislány rágógumi után matatott a kredencben. — Mit hoztál, kis galambom? — nyájaskodott az ordas. — Hát, összeütött neked egy kis vacsorát a mutter — csicsergett Piroska, s ahogy bekapta a rágógumit, megjegyezte: — Milyen mély a hangod, öreglány, te tényleg jól megfáztál! Most aztán császkálhatok egész héten hozzád, pedig a Hajasnak milyen jó discója lesz holnap is. Csakhát így jár az ember az ősökkel. Hogy áll rajtad az a sapka, mamus? És hogy össze van tépve a csipkéje! — és közelebb ment az ágyhoz. „Ez rögtön elkezdi azt a hülyeséget, hogy miért ilyen hosszú a füled, nagymamám?, meg: miért olyan nagy a szád?, meg ilyenek. Irtó utálom a régimódi előadást! Legjobb lesz megelőzni." — vélekedett a farkas. — Ugye, nem akarod megjátszani a kis naivat, Piroskám, ha már egyszer elkottyantottad, hogy a Hajas discójára jársz? — és azzal zsupsz! berángatta az ágyba. Bizony, annyi ideje se volt a kislánynak, hogy észbekapjon. „Mit mondok majd anyámnak?" — ijedezett, de a farkas már be is kapta. Minden rendben is volna — gondolta a farkas, de mert eszébe jutottak éhes kölykei, lelkiismeret-furdalást érzett. Jobb azt kialudni — s bebújt a paplan alá. Ja, ja — de a Kék fény szerintt sincs tökéletes bűntény. Hát nem arra jött az öreg vadász, aki húsz év óta kerülgette a nagymamát? Biztosan tetszett neki a ház, jó téglából épült, szép a kilátás — csak ő sose volt olyan határozott, mint a farkas. — De csöndben van, anyó! — kedélyeskedett az ablakot megzörgetve, mire ijedten kordult a farkas gyomra. Hamar felismerte a tényállást. Elő a lézerpisztolyt (a fene se bíbelődik késsel meg a kövek bevarrásával, az különben se modern), aztán egyszerűen belevágta a farkast a tóba. Mert a ronda gyerekmeséknek a vége is légyen ronda. Így kívánja a gyermeki igazságérzet, csak így lehet nyugodtan aludni. SZŐKE MARIA Magyarként és szegediként is van közünk a valószínűleg 3. századi, szír származású szerző művéhez. Az izgalmas, fordulatos cselekményé, görög nyelvű kódex Buda 1526-os feldúlásakor került Mátyás Corvinájából egy „bibliofil" pogány markába, aki azután jó pénzen áruba bocsátotta valamelyik nyugati gyaurnál. Szereplőihez hasonló, kalandos úton került a kézirat Bázelbe, ahol 1534-ben ki is nyomtatták. A kitett, majd megtalált gyermek hagyományos motívumaira épülő történet rövidesen mindenfelé igen kapós kiadvánnyá vált. Magyarországon csak a 17. században szedték rímekbe Mátyás könyvtárának egykori darabját, miután keleten és nyugaton már egyaránt jó üzletet csináltak belőle. Egy évszázaddal később a szegedi Dugonics András dolgozta át, s adta ki Szerecsenek címen. A könnyű olvasmány az Olcsó Könyvtár sorozat tagjaként árát és tartalmát tekintve bátran versenyezhet a modern krimi és sci-fi legsikeresebb képviselőiveL Szalay Lajos nagyszerű Genesis-illusztrációi után most az Úmagyar Mária-siralomhoz készített rajzokat. A becses nyelvemlék régi olvasata után található mai értelmezés jó lehetőséget nyújt az eltérő nyelvi formák hasonlítgatására azoknak, akik a nyelvészkedést kedvelik. A Mária-siralom magasztos líraisága, ódon ízei és a könyvet díszítő művész képei az archaikus és modern nagyszerű társulását tanúsítják. E legkorábbi verses formájú nyelvemlékünket különlegesen finom papírra nyomtatták, és így a Magyar Helikon szép kiállítású köteteként bizonyára helyet kap majd a könyvbarátok polcain is. A Magyar szerelmes levelek 1528—1944 című kiadványra legelőször a Török Kornélia' tervezte ízléses borító hívja föl a fi- • gyeimet; de ha már kezébe vetta valaki, nehezen mond le a levelek olvasásáról. Négyszáz év magyar történelmének, kultúrájának ismert és kevéssé ismert alakjai vallanak, szerelmetes társuknak, örömeikről, félelmeikről. Bethlen Gábor, Liszt Ferenc és Mikes Kelemen levelein kívül itt olvashatjuk. Csokonainak Lillához, Petőfinek Szendrey Júliához, Adynak Csinszkához írt sorait, s azt a rövid levelet is, amelyet közvetlenül öngyilkossága előtt írt Szántó Judithoz József Attila. A kötet anyagát válogató Kozocsa Sándor rövid életrajzi ismertetői a levélírók személyét csak kevéssé, vagy egyáltalán nem ismerők számára is megkönnyítik a tájékozódást. Számos, eddig jórészt publikálatlan levél közzététele mellett érdekes arcokat láthatunk a gyűjtemény — sajnos kis számú mellékleteiként. TÉGLASY IMRE ,