Délmagyarország, 1976. szeptember (66. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-26 / 228. szám

Vasárnap, 1976. szeptember 26. 73 Kommunista műszak a kábelgyárban A szegedi kábelgyárban nem álltak meg a gépek tegnap, szombaton sem. Két 6 órás műszakban összesen 456 fizikai dolgozó, s alkalmazott végzett termelőmunkát, amely kétmillió forint termelési értéket eredményezett. Sokan gép mellé álltak a gazdasági vezetők és a társadalmi szervezetek tisztségviselői közül is. A kapott 55 ezer forint munkabért a munkáslakásépítési alap bővítésére ajánlották föl a dolgozók. A szegediekkel egyidőben kommunista műszakot tartottak a kábelgyár kisteleki üzemének dolgozói is. NeviroI A Nehézvegyipari Kutató Intézet szakemberei új, nagy hatású szert állítottak elő, amelynek segítségével a laboratórium és az üzemi kísérletek tapasztalatai szerint csaknem másfélszeresére növelhető a paradicsom, a bab és a napraforgó terméshozama. A Nevirol elnevezésű terméshozam-fokozó anyag igen jól vizsgázott, gyártását megkezdik. Utazik a tömlő A szegedi gumigyár termelésének 80 százaiékát exportálják Á szegedi gumigyárból a termelés több mint 80 százalékát exportálják. A legtöbbet a szocialista országok piacaira. A korábbi években jó vásárló partnereknek bizonyultak a tőkés országok is, évente 20 ezer méter körüli, olajiparban használatos gumicsöveket, mélyfúrótömlőket vásárolták. Ismeretes, hogy a nyugati üzletpolitikában más szempontok határozzák meg a piac alakulását, mint a szocialista országokban, ezért az ott dúló infláció erősen érezteti hatását. Nemrég, a jó pénzt fizető Amerikai Egyesült Államok kevesebb gumigyári termék vásárlására kötött megállapodást, ezért az idén a tőkés piacra szánt 20 ezer méternyi gumitömlőből csak jó negyedét, 6 ezer métert adtak el. Jutott belőle viszont Norvégiának, Angliának, Indonéziának, Algériának is, ami mutatja hogy kelendőek a szegedi tömlők. Még szerencse, hogy nem függünk a tőkés piac ingadozásaitól. Sőt! Többször bebizonyosodott, hogy minden helyzetben számíthatunk a baráti országok segítségére. Most is a Szovjetunió „húzta ki a csávából" a gumigyáriakat. Tizenötezer méterrel többet rendelt a szokásosnál. S így ebben az évben majdnem százezer méter ipari terméket — jelen esetben mélyfúráshoz használatos tömlőt — kell gyártaniuk a szegedieknek. Forintban is közel kerültek a tervezett bevételhez. Amint Gyöngyösi György, a termelési főosztály vezetője elmondta, gyakorlatilag nem lesz meg — á tőkés piac ingadozása miatt — az idei expontból a várt összeg, de kevés az eltérés mert méterben annyit gyártanak, amennyit a terv előirányoz. Ezen kívül még a gumigyári kolletkívát dicséri, hogy jó szervezéssel sikerült áthidalniuk azt a nehézséget, amit az új csarnokszárny építése okozott. Remélhetőleg év végére elkészül — ha többszörösen módosított határidőre is — a „váravavárt üzemhajó". Így a dolgozók kényelmesebb, az eddigieknél jóval kedvezőbb körülmények között munkálkodhantak azon, hogy kelendőek legyenek a szegedi gyár termékei a külföldi piacokon. M. T. Síremlék — hősöknek Harminckét évvel ezelőtt, 1944 szeptemberének utolsó napjaiban számos hős szovjet katona áldozta életét Makó felszabadításáért. Azok, akiknek személyazonosságára akkor nem derült fény, jeltelen sírokba kerültek. A közelmúltban Makó első városparancsnokának, Román Veszeliknek írásbeli visszaemlékezéseit megkapták a magyar város vezetői A memoár egyebek között részletesen, név szerint felsorolja azokat a szovjet katonákat, akik — a szerző ismerete szerint — életüket áldozták Makó felszabadításáért. Így fényt derült eddig jeltelen sírban pihent újabb huszonkilenc szovjet harcos kilétére, akiknek most sírkövet állítottak a makói szovjet hősi temetőben. A szombaton tartott kegyeletes ünnepségen dr. Vezér Károly, a makói városi pártbizottság első titkára mondott emlékbeszédet. Tudósítás a BNV-ről Autók bemutatója Az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár látogatói öt szekcióban találják meg a csehszlovák ipar újdonságait. Nem vitás, hogy a külföldi kiállítók között a legnagyobb érdeklődés az Otthon szekció iránt nyilvánult meg. Ebben a termékcsoportban a szocialista országok közül Jugoszlávia a második legnagyobb kiállító, elsősorban bútorokat mutatnak be. Mivel a közle« kedés és a szabadidő szektor nemcsak látványos, hanem valóban a közérdeklődés fókuszában van, sokan keresik föl a C pavilont, ahol a vásár történetében első ízben kapott helyet, fedett területet az autók bemutatója. A szovjet AVTOEXPORT űjtipusú Zsigulija, az IZS, VAZ és Volga személygépkocsijai mellett a nemrégen „beharangozott" és külföldön első alkalommal bemutatott Skoda 120—L típusú csehszlovák személygépkocsi iránt is nagy az érdeklődés. Ez különben érthető is, hiszen Magyarországon sok Skoda autó fut évtizedek óta, s jelenleg is nagy mennyiségű Skoda kocsit vásárolunk. Sokan megkérdezték már, milyen is az új Skoda? Száznyolcvan fokos fordulat ugyan nincs a régebbi és jól ismert típusok, meg az új között, de mégis eltér a korábbiaktól a 120— L gépkocsi. A karosszériája jobb vonalvezetésű, nagyobb a belső utastér is „panorámásabb" az egész, különösen a hátsó szélvédő üvegfelülete nőtt meg. A farmotoros Skoda 120— h otszeAz új Skoda 120—L személygépkocsi mélyes, hátsótengely meghajtású, 1174 köbcentiméteres lökettérfogatú és a súlya 875 kilogramm. Az új Skoda megtartotta a korábbiak előnyeit, 7,9 liter a fogyasztása 100 kilométerenként, a végsebessége pedig 140 kilométer. A közlekedés szektorában láthatják az érdeklődők a nagy nyugati autógyárak néhány új személygépkocsiját. A francia Peugeot cég is bemutat néhányat, a General Motors bécsi képviselete Opel, Vauxhall kocsikkal jelentkezett és az NSZK Daimler—Benz cég két űjtipusú Mercedes kocsit állított ki. Érdekesség csupán, hogy ezúttal Brazíliából is érkezett egy Puma típusú személygépkocsi, amelyet a Sao Paulo-i Puma Veiculos e Motores cég mutat be. Az idei „autószalonban" alasz és más külföldi cégek és természetesen a magyar vállalatok és szövetkezetek kínálnak autóápolási és autófelszerelési cikkekből gazdag választékot. Közöttük találjuk a szegedi Medikémia Ipari Szövetkezetet is, új termékükkel, az Artika elnevezésű hideginditó sprayvel, valamint a régebben is gyártott kitűnő autóápolási cikkekkel. Tegnap, szombaton sok tízezren keresték fel a vasart. í népi; onlkongresszus után - új feladatok előtt Beszélgetés Nagy Istvánnal, a HNF megyei bizottságának elnökével Az elmúlt napokban belpolitikai életünk legjelentősebb eseménye a Hazafias Népfront VI. kongresszusa volt. A tanácskozáson elhangzottak és a lapokban megjelent állásfoglalásban közreadottak kapcsán beszélgettünk Nagy István nal, a Hazafias Népfront Csongrád megyei Bizottságának elnökével. — Ön is küldöttként vett részt a kongresszuson. Milyen gondolatokkal emlékezik vissza a tanácskozás két napjára? — Nagyon tartalmas, színvonalas eszmecserének lehettünk tanúi — mondotta bevezetőben a megyei népfrontelnök. — Az Országos Tanács munkát összegező jelentése és a főtitkári beszámoló egyaránt azokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyeket napjainkban legfontosabbaknak tekintünk. Tükrözték a mai helyzetet, a mai valóságot. Ugyanakkor arra törekedtek, hogy a tényeket, jelenségeket a népfrontmozgalom szemszögéből vizsgálva elemezzék. Tehát minden egyes témakörnél számba vették azt is, rrlit tett azon az adott, konkrét területen a népfront az előrehaladásért? Majd amikor a jövő terveire, célkitűzéseire terelődött a szó, újra és újra feltették a kérdést: mit tehet, miben segíthet politikai tömegmozgalmunk azért, hogy gyorsabban, könnyebben, zökkenőmentesen haladhassunk előre, hogy jól megvalósíthassuk azt, amit elhatároztunk? Tetszett az őszinte hangvétel, a nyílt beszéd, a pontos fogalmazás — ez a korreferátumokra is jellemző volt. Nagy érdeklődéssel figyeltük, amikor például a munkás-paraszt szövetségről, a parasztság megváltozott helyzetéről esett szó. Ügy éreztük, a hallottakban tényleg a mára jellemző lényeg, a realitás fogalmazódott meg. Említenék egy másik példát is: a munka megbecsülése. Erről Gáspár Sándor mondott nagyon megszívlelendő dolgokat a tanácskozáson. De beszéltek róla mások is. A népfront kongresszusán is nyilvánosságot kapott tehát a közéletben, a politikai cselekvés legkülönbözőfélébb fórumain, a munkahelyeken, a dogozó kollektívák tanácskozásain visszatérően felvetpdő igény: nagyobb megbecsülést az alkotó, értéket teremtő emberi munkának! Nagyobb megbecsülést a munkájukat értőn, szeretettel végző embereknek! Az legyen a legfőbb értékmérő, hogy ki, mit tesz lesz a közösség asztalára! Amikor ilyen tanácskozáson részt vesz az ember, sok régi baráttal, ismerőssel találkozik. Alkalom adódik tehát eredményeink másokéval való összevetésére és tapasztalatszerzésre is. örültem a barátoknak, ismerősöknek. De épp ilyen örömmel fedeztem fel a sok új arcot is. A tapasztalt népfrontmunkások mellett egyre több fiatal erő kapcsolódik be mozgalmunkba. Ez nagyon jó dolog. Es az is örvendetes, hogy többen közülük mindjárt szót kaptak. A kongresszus nagy nyilvánossága előtt tehették meg első lépéseiket a közéletben. — Megyénk népfrontmozgalmát is népes küldöttség képviselte a tanácskozáson ... — Igen, Csongrád megyéből 27 küldött és 15 meghívott vett részt a kongresszuson. Mint a tudósításokból már közismert, ketten kaptak szót — dr. Szántó Imre és Cserhalmi László —, és két küldöttünk — dr. Négyesi János, Bereczki János — írásban benyújtott hozzászólását vették jegyzőkönyvbe. Ha szabad így fogalmaznom: jó kollektíva képviselte megyénket. Tagjai érdeklődéssel, nagy figyelemmel hallgatták a referátumokat, hozzászólásokat — és együtt szurkoltak például a fiatal szegedi DÉLÉP-es hozzászólásának sikeréért. A szünetekben szót váltottunk mindig az elhangzottakról. Hogy miról? Csak nagyon röviden: például arról, hogy mozgalmunk aktivistáit jobban fel kell készíteni az előadások megtartására; erősíteni az úgynevezett társközségekben a népfrontmunkát; újabb területeken segíteni gazdaságpolitikánk megvalósítását... Itt említeném meg, hogy a szűkebb pátriánkban végzett népfrontmunka elismerését is jelenti, hogy küldötteink közül egyet beválasztottak az országos elnökségbe, és hogy az Országos Tanács tagjainak sorában heten — négy szegedi, egy vásárhelyi, egy csongrádi és egy deszki népfrontmunkás — képviselik Csongrád megyét. — A kongresszusi tapasztalatokat, megállapításokat hogyan kívánják a mindennapi munka során hasznosítani? — Első lépésként arra törekszünk, hogy a tanácskozáson elhangzottakat, megfogalmazottakat — beleértve ebbe az előzetes jelentést, a főtitkári beszámolót, a korreferátumokat csakúgy, mint a vita hozzászólásait és a kongresszus nyilvánosságra hozott állásfoglalását — megismerjék, megtárgyaljak a helyi — összesen száznegyven — népfrontbizottság tagjai, testületi ülésükön. Megtárgyalják, és rögtön ott azt is vizsgálják meg, konkrétan nekik, helyben, milyen feladatokra ad ösztönzést a kongresszus. Mit kell tovább folytatni, mint jó kezdeményezést — mint változtassanak — és milyen új módszereket alkalmazzanak a munkában? Tehát: a kongresszus értékelésére, megállapításaira, az élet, a fejlődés igényeire alapozva helyi cselekvési programot kell készíteni. Minél előbb, hogy aztán gyorsan neki lehessen látni a megvalósításhoz is. Ugyanakkor egyben természetesen arra is gondot fordítunk majd, hogy a kongresszus anyagát minél többen megismerhessék a lakóterületeken. Erre törekszünk a téli politikai oktatás során, többek között úgy, hogy magunk is bekapcsolódunk — élménybeszámolókkal — ebbe a munkába. — Mit kell tovább folytatni, miben kell előbbre lépni — ballhalnánk erről valamit konkrétabban is? — Pillantsunk végig röviden a városainkban végzett tevékenységen. Szegeden például nagyon erős, színvonalas a lakóterületi munka, sikeresek a társadalmimunka-akciók — ezt a szintet tartani kell. Jó lenne viszont előbbre lépni a helyi alkotó energiák aktivizálásában. Hogv az itt található szellemi erő még jobban hasznosulhasson: a város falain belül csakúgy, mint az egész megyében. Vásárhelynek szintén erőssége a lakóterületi munka (aminek itt is nagv hagyományai vannak, akár Szegeden!. Az e városban élők lokálpatriotizmusa dicséretes, és sok jó kezdeményezés, eredmény forrása. Helyes lenne viszont még szervezettebbé tenni a társadalmi munkát. Szentes: nagyot léptek előre az elmúlt években. A honismereti munkában és a kertbarátmozgalomban országos hírnévre tettek szert eredményeikkel. Ebben a városban a lakóterületi munkát kellene elsősorban tovább erősíteni. Csongrád: példás a várospolitikai tevékenység, a helyi párt-, állami és társadalmi szervekkel való együttműködés. A közművelődési munka ellenben javításra szorul. Makó: jó munkával, megérdemelten lettek elsők tavaly a területfejlesztés megyei versenyében. Itt is — hasonlóan Csongrádhoz — jó kapcsolat alakult ki a társszervekkel, és itt is a közművelődési tevékenység színvonalát kell emelni az elkövetkezendőkben. — Most már helységektől függetlenülj a kongresszus anyagának ismeretében, mire hívnál fel külön is hangsúlyozottan a megyében élő és dolgozó népfrontmunkások figyelmét? — Mint az állásfoglalás is hangsúlyoz* za: „A Hazafias Népfront fontos kötelessége, hogy elsősorban működésének alapvető színterén: a lakóhelyen növelje hozzájárulását a szocialista demokrácia erősítéséhez, politikai eszközeivel segítse a társadalom demokratikus légkörének fejlődését, a tömegek közéleti aktivitásának kibontakozását." Mi is fejleszteni kívánjuk, méghozzá erőteljesen, a lakóterületi munkát. Még több munkást vonunk be a népfronttevékenységbe. Jobban kívánunk támaszkodni a lakóbizottságokra, többek között azt remélve, aktivistáink számát is növeljük majd ezzel. Aztán: szorosabbra kívánjuk fűzni a városkörzeti népfrontbizottságok kapcsolatát a területükön működő munkahelyekkel, elsősorban az ipari üzemekkel. Jobban akarunk törődni általános értelemben is a kapcsolatok elmélyítésével; emberek, rétegek, foglalkozási ágak képviselői között. Jó lenne, ha aktívabb kapcsolat alakulna ki a városi és a községi népfrontbizottságok között, hiszen az előbbiek sokat tudnának segíteni. Ehhez azonban igényre is szükség van. Arra tehát, hogy a községi néofrontbizottságok felismerjék az együttműködésben rejlő nagy lehetőségeket, kérjék, igényeljék azt. Ne zárkózzanak el — mint ma néha az még megtörténik — a kapcsolatteremtés elől különböző indokokkal. Minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy segítsünk a hátrányos helyzetű embereken — ingázók, tanyán, erősen korlátozott lehetőségek között élők, öregek. Ehhez is újabb ösztönzést adott a kongreszszus. És folytathatnám még sokáig a felsorolást. A lényeg azonban ugyanaz marad: a fejlett szocializmus építése több és jobb munkát vár, igényel a népfrontmozgalomban tevékenykedőktől is. Azt kérem, vegyenek-részt teljes sziwel és erőbedobással a nagy munkában, ami szűkebb pátriánk fejlődését, felvirágoztatását szolgálja — mondotta befejezésül Nagy István. PAPP ZOLTÁN