Délmagyarország, 1976. szeptember (66. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-26 / 228. szám

Vasárnap, 1976. szeptember 26. 73 Kommunista műszak a kábelgyárban A szegedi kábelgyárban nem álltak meg a gépek tegnap, szombaton sem. Két 6 órás műszakban összesen 456 fizikai dolgozó, s alkal­mazott végzett termelőmun­kát, amely kétmillió forint termelési értéket eredmé­nyezett. Sokan gép mellé álltak a gazdasági vezetők és a társadalmi szervezetek tisztségviselői közül is. A kapott 55 ezer forint mun­kabért a munkáslakásépítési alap bővítésére ajánlották föl a dolgozók. A szegediek­kel egyidőben kommunista műszakot tartottak a kábel­gyár kisteleki üzemének dolgozói is. NeviroI A Nehézvegyipari Kutató Intézet szakemberei új, nagy hatású szert állítottak elő, amelynek segítségével a la­boratórium és az üzemi kí­sérletek tapasztalatai szerint csaknem másfélszeresére nö­velhető a paradicsom, a bab és a napraforgó termésho­zama. A Nevirol elnevezésű ter­méshozam-fokozó anyag igen jól vizsgázott, gyártását meg­kezdik. Utazik a tömlő A szegedi gumigyár termelésének 80 százaiékát exportálják Á szegedi gumigyárból a termelés több mint 80 szá­zalékát exportálják. A leg­többet a szocialista orszá­gok piacaira. A korábbi években jó vásárló partne­reknek bizonyultak a tőkés országok is, évente 20 ezer méter körüli, olajiparban használatos gumicsöveket, mélyfúrótömlőket vásárol­ták. Ismeretes, hogy a nyu­gati üzletpolitikában más szempontok határozzák meg a piac alakulását, mint a szocialista országokban, ezért az ott dúló infláció erősen érezteti hatását. Nemrég, a jó pénzt fizető Amerikai Egyesült Államok kevesebb gumigyári termék vásárlásá­ra kötött megállapodást, ezért az idén a tőkés piacra szánt 20 ezer méternyi gu­mitömlőből csak jó negye­dét, 6 ezer métert adtak el. Jutott belőle viszont Norvé­giának, Angliának, Indoné­ziának, Algériának is, ami mutatja hogy kelendőek a szegedi tömlők. Még szerencse, hogy nem függünk a tőkés piac inga­dozásaitól. Sőt! Többször be­bizonyosodott, hogy minden helyzetben számíthatunk a baráti országok segítségére. Most is a Szovjetunió „húz­ta ki a csávából" a gumi­gyáriakat. Tizenötezer mé­terrel többet rendelt a szo­kásosnál. S így ebben az év­ben majdnem százezer mé­ter ipari terméket — jelen esetben mélyfúráshoz hasz­nálatos tömlőt — kell gyár­taniuk a szegedieknek. Fo­rintban is közel kerültek a tervezett bevételhez. Amint Gyöngyösi György, a terme­lési főosztály vezetője el­mondta, gyakorlatilag nem lesz meg — á tőkés piac in­gadozása miatt — az idei expontból a várt összeg, de kevés az eltérés mert méter­ben annyit gyártanak, amennyit a terv előirányoz. Ezen kívül még a gumi­gyári kolletkívát dicséri, hogy jó szervezéssel sikerült áthidalniuk azt a nehézsé­get, amit az új csarnok­szárny építése okozott. Re­mélhetőleg év végére elké­szül — ha többszörösen mó­dosított határidőre is — a „váravavárt üzemhajó". Így a dolgozók kényelmesebb, az eddigieknél jóval kedvezőbb körülmények között munkál­kodhantak azon, hogy ke­lendőek legyenek a szegedi gyár termékei a külföldi piacokon. M. T. Síremlék — hősöknek Harminckét évvel ezelőtt, 1944 szeptemberének utolsó napjaiban számos hős szovjet katona áldozta életét Makó felszabadításáért. Azok, akiknek személyazonosságára akkor nem derült fény, jeltelen sírokba kerültek. A közelmúltban Makó első városparancsnokának, Román Veszeliknek írás­beli visszaemlékezéseit megkapták a magyar város vezetői A memoár egyebek között részletesen, név szerint felsorol­ja azokat a szovjet katonákat, akik — a szerző ismerete szerint — életüket áldozták Makó felszabadításáért. Így fényt derült eddig jeltelen sírban pihent újabb huszonki­lenc szovjet harcos kilétére, akiknek most sírkövet állí­tottak a makói szovjet hősi temetőben. A szombaton tar­tott kegyeletes ünnepségen dr. Vezér Károly, a makói vá­rosi pártbizottság első titkára mondott emlékbeszédet. Tudósítás a BNV-ről Autók bemutatója Az őszi Budapesti Nem­zetközi Vásár látogatói öt szekcióban találják meg a csehszlovák ipar újdonsá­gait. Nem vitás, hogy a külföldi kiállítók között a legnagyobb érdeklődés az Otthon szekció iránt nyilvá­nult meg. Ebben a termék­csoportban a szocialista or­szágok közül Jugoszlávia a második legnagyobb kiállító, elsősorban bútorokat mu­tatnak be. Mivel a közle« kedés és a szabadidő szek­tor nemcsak látványos, ha­nem valóban a közérdeklő­dés fókuszában van, sokan keresik föl a C pavilont, ahol a vásár történetében első ízben kapott helyet, fedett területet az autók bemutatója. A szovjet AVTOEXPORT űjtipusú Zsigulija, az IZS, VAZ és Volga személygép­kocsijai mellett a nemrégen „beharangozott" és külföl­dön első alkalommal bemu­tatott Skoda 120—L típusú csehszlovák személygépko­csi iránt is nagy az érdek­lődés. Ez különben érthető is, hiszen Magyarországon sok Skoda autó fut évtizedek óta, s jelenleg is nagy mennyiségű Skoda kocsit vásárolunk. Sokan megkér­dezték már, milyen is az új Skoda? Száznyolcvan fokos fordulat ugyan nincs a ré­gebbi és jól ismert típusok, meg az új között, de mégis eltér a korábbiaktól a 120— L gépkocsi. A karosszériája jobb vonalvezetésű, nagyobb a belső utastér is „panorá­másabb" az egész, különö­sen a hátsó szélvédő üveg­felülete nőtt meg. A farmo­toros Skoda 120— h otsze­Az új Skoda 120—L személygépkocsi mélyes, hátsótengely meg­hajtású, 1174 köbcentiméte­res lökettérfogatú és a súlya 875 kilogramm. Az új Skoda megtartotta a korábbiak előnyeit, 7,9 liter a fogyasz­tása 100 kilométerenként, a végsebessége pedig 140 ki­lométer. A közlekedés szektorában láthatják az érdeklődők a nagy nyugati autógyárak né­hány új személygépkocsiját. A francia Peugeot cég is bemutat néhányat, a Gene­ral Motors bécsi képviselete Opel, Vauxhall kocsikkal jelentkezett és az NSZK Daimler—Benz cég két űjti­pusú Mercedes kocsit állí­tott ki. Érdekesség csupán, hogy ezúttal Brazíliából is érkezett egy Puma típusú személygépkocsi, amelyet a Sao Paulo-i Puma Veiculos e Motores cég mutat be. Az idei „autószalonban" alasz és más külföldi cégek és természetesen a magyar vál­lalatok és szövetkezetek kí­nálnak autóápolási és autó­felszerelési cikkekből gaz­dag választékot. Közöttük találjuk a szegedi Mediké­mia Ipari Szövetkezetet is, új termékükkel, az Artika el­nevezésű hideginditó spray­vel, valamint a régebben is gyártott kitűnő autóápolási cikkekkel. Tegnap, szomba­ton sok tízezren keresték fel a vasart. í népi; onlkongresszus után - új feladatok előtt Beszélgetés Nagy Istvánnal, a HNF megyei bizottságának elnökével Az elmúlt napokban belpolitikai életünk legjelentősebb eseménye a Hazafias Nép­front VI. kongresszusa volt. A tanácsko­záson elhangzottak és a lapokban megje­lent állásfoglalásban közreadottak kapcsán beszélgettünk Nagy István nal, a Ha­zafias Népfront Csongrád megyei Bizott­ságának elnökével. — Ön is küldöttként vett részt a kongresszuson. Milyen gondolatokkal emlékezik vissza a tanácskozás két nap­jára? — Nagyon tartalmas, színvonalas eszme­cserének lehettünk tanúi — mondotta be­vezetőben a megyei népfrontelnök. — Az Országos Tanács munkát összegező jelen­tése és a főtitkári beszámoló egyaránt azokkal a kérdésekkel foglalkozott, ame­lyeket napjainkban legfontosabbaknak te­kintünk. Tükrözték a mai helyzetet, a mai valóságot. Ugyanakkor arra törekedtek, hogy a tényeket, jelenségeket a népfront­mozgalom szemszögéből vizsgálva elemez­zék. Tehát minden egyes témakörnél számba vették azt is, rrlit tett azon az adott, konkrét területen a népfront az elő­rehaladásért? Majd amikor a jövő tervei­re, célkitűzéseire terelődött a szó, újra és újra feltették a kérdést: mit tehet, miben segíthet politikai tömegmozgalmunk azért, hogy gyorsabban, könnyebben, zökkenő­mentesen haladhassunk előre, hogy jól megvalósíthassuk azt, amit elhatároztunk? Tetszett az őszinte hangvétel, a nyílt be­széd, a pontos fogalmazás — ez a korre­ferátumokra is jellemző volt. Nagy érdek­lődéssel figyeltük, amikor például a mun­kás-paraszt szövetségről, a parasztság meg­változott helyzetéről esett szó. Ügy érez­tük, a hallottakban tényleg a mára jel­lemző lényeg, a realitás fogalmazódott meg. Említenék egy másik példát is: a munka megbecsülése. Erről Gáspár Sándor mon­dott nagyon megszívlelendő dolgokat a ta­nácskozáson. De beszéltek róla mások is. A népfront kongresszusán is nyilvánossá­got kapott tehát a közéletben, a politikai cselekvés legkülönbözőfélébb fórumain, a munkahelyeken, a dogozó kollektívák ta­nácskozásain visszatérően felvetpdő igény: nagyobb megbecsülést az alkotó, értéket teremtő emberi munkának! Nagyobb meg­becsülést a munkájukat értőn, szeretettel végző embereknek! Az legyen a legfőbb értékmérő, hogy ki, mit tesz lesz a közös­ség asztalára! Amikor ilyen tanácskozáson részt vesz az ember, sok régi baráttal, ismerőssel találkozik. Alkalom adódik tehát eredmé­nyeink másokéval való összevetésére és ta­pasztalatszerzésre is. örültem a barátok­nak, ismerősöknek. De épp ilyen örömmel fedeztem fel a sok új arcot is. A tapasz­talt népfrontmunkások mellett egyre több fiatal erő kapcsolódik be mozgalmunkba. Ez nagyon jó dolog. Es az is örvendetes, hogy többen közülük mindjárt szót kaptak. A kongresszus nagy nyilvánossága előtt tehették meg első lépéseiket a közéletben. — Megyénk népfrontmozgalmát is népes küldöttség képviselte a tanácsko­záson ... — Igen, Csongrád megyéből 27 küldött és 15 meghívott vett részt a kongresszuson. Mint a tudósításokból már közismert, ket­ten kaptak szót — dr. Szántó Imre és Cserhalmi László —, és két küldöttünk — dr. Négyesi János, Bereczki János — írás­ban benyújtott hozzászólását vették jegy­zőkönyvbe. Ha szabad így fogalmaznom: jó kollek­tíva képviselte megyénket. Tagjai érdek­lődéssel, nagy figyelemmel hallgatták a re­ferátumokat, hozzászólásokat — és együtt szurkoltak például a fiatal szegedi DÉ­LÉP-es hozzászólásának sikeréért. A szünetekben szót váltottunk mindig az elhangzottakról. Hogy miról? Csak na­gyon röviden: például arról, hogy mozgal­munk aktivistáit jobban fel kell készíte­ni az előadások megtartására; erősíteni az úgynevezett társközségekben a népfront­munkát; újabb területeken segíteni gaz­daságpolitikánk megvalósítását... Itt említeném meg, hogy a szűkebb pátriánkban végzett népfrontmunka elis­merését is jelenti, hogy küldötteink közül egyet beválasztottak az országos elnökség­be, és hogy az Országos Tanács tagjainak sorában heten — négy szegedi, egy vá­sárhelyi, egy csongrádi és egy deszki nép­frontmunkás — képviselik Csongrád me­gyét. — A kongresszusi tapasztalatokat, megállapításokat hogyan kívánják a mindennapi munka során hasznosítani? — Első lépésként arra törekszünk, hogy a tanácskozáson elhangzottakat, megfogal­mazottakat — beleértve ebbe az előzetes jelentést, a főtitkári beszámolót, a korre­ferátumokat csakúgy, mint a vita hozzá­szólásait és a kongresszus nyilvánosságra hozott állásfoglalását — megismerjék, meg­tárgyaljak a helyi — összesen száznegyven — népfrontbizottság tagjai, testületi ülé­sükön. Megtárgyalják, és rögtön ott azt is vizs­gálják meg, konkrétan nekik, helyben, milyen feladatokra ad ösztönzést a kong­resszus. Mit kell tovább folytatni, mint jó kezdeményezést — mint változtassanak — és milyen új módszereket alkalmazzanak a munkában? Tehát: a kongresszus értéke­lésére, megállapításaira, az élet, a fejlődés igényeire alapozva helyi cselekvési progra­mot kell készíteni. Minél előbb, hogy az­tán gyorsan neki lehessen látni a megva­lósításhoz is. Ugyanakkor egyben természetesen arra is gondot fordítunk majd, hogy a kong­resszus anyagát minél többen megismer­hessék a lakóterületeken. Erre törekszünk a téli politikai oktatás során, többek kö­zött úgy, hogy magunk is bekapcsolódunk — élménybeszámolókkal — ebbe a mun­kába. — Mit kell tovább folytatni, miben kell előbbre lépni — ballhalnánk erről valamit konkrétabban is? — Pillantsunk végig röviden a városa­inkban végzett tevékenységen. Szege­den például nagyon erős, színvonalas a lakóterületi munka, sikeresek a társadal­mimunka-akciók — ezt a szintet tartani kell. Jó lenne viszont előbbre lépni a he­lyi alkotó energiák aktivizálásában. Hogv az itt található szellemi erő még jobban hasznosulhasson: a város falain belül csak­úgy, mint az egész megyében. Vásárhelynek szintén erőssége a lakóterületi munka (aminek itt is nagv hagyományai vannak, akár Szegeden!. Az e városban élők lokálpatriotizmusa dicsé­retes, és sok jó kezdeményezés, eredmény forrása. Helyes lenne viszont még szerve­zettebbé tenni a társadalmi munkát. Szentes: nagyot léptek előre az el­múlt években. A honismereti munkában és a kertbarátmozgalomban országos hírnév­re tettek szert eredményeikkel. Ebben a városban a lakóterületi munkát kellene el­sősorban tovább erősíteni. Csongrád: példás a várospolitikai tevékenység, a helyi párt-, állami és társa­dalmi szervekkel való együttműködés. A közművelődési munka ellenben javításra szorul. Makó: jó munkával, megérdemelten lettek elsők tavaly a területfejlesztés me­gyei versenyében. Itt is — hasonlóan Csongrádhoz — jó kapcsolat alakult ki a társszervekkel, és itt is a közművelődési tevékenység színvonalát kell emelni az el­következendőkben. — Most már helységektől függetlenülj a kongresszus anyagának ismeretében, mire hívnál fel külön is hangsúlyozottan a megyében élő és dolgozó népfront­munkások figyelmét? — Mint az állásfoglalás is hangsúlyoz* za: „A Hazafias Népfront fontos köteles­sége, hogy elsősorban működésének alap­vető színterén: a lakóhelyen növelje hoz­zájárulását a szocialista demokrácia erő­sítéséhez, politikai eszközeivel segítse a társadalom demokratikus légkörének fejlő­dését, a tömegek közéleti aktivitásának ki­bontakozását." Mi is fejleszteni kívánjuk, méghozzá erőteljesen, a lakóterületi mun­kát. Még több munkást vonunk be a nép­fronttevékenységbe. Jobban kívánunk tá­maszkodni a lakóbizottságokra, többek kö­zött azt remélve, aktivistáink számát is növeljük majd ezzel. Aztán: szorosabbra kívánjuk fűzni a vá­roskörzeti népfrontbizottságok kapcsolatát a területükön működő munkahelyekkel, el­sősorban az ipari üzemekkel. Jobban aka­runk törődni általános értelemben is a kapcsolatok elmélyítésével; emberek, réte­gek, foglalkozási ágak képviselői között. Jó lenne, ha aktívabb kapcsolat alakulna ki a városi és a községi népfrontbizottsá­gok között, hiszen az előbbiek sokat tud­nának segíteni. Ehhez azonban igényre is szükség van. Arra tehát, hogy a községi néofrontbizottságok felismerjék az együtt­működésben rejlő nagy lehetőségeket, kér­jék, igényeljék azt. Ne zárkózzanak el — mint ma néha az még megtörténik — a kapcsolatteremtés elől különböző indo­kokkal. Minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy segítsünk a hátrányos helyzetű em­bereken — ingázók, tanyán, erősen korlá­tozott lehetőségek között élők, öregek. Eh­hez is újabb ösztönzést adott a kongresz­szus. És folytathatnám még sokáig a felsoro­lást. A lényeg azonban ugyanaz marad: a fejlett szocializmus építése több és jobb munkát vár, igényel a népfrontmozgalom­ban tevékenykedőktől is. Azt kérem, ve­gyenek-részt teljes sziwel és erőbedobás­sal a nagy munkában, ami szűkebb pát­riánk fejlődését, felvirágoztatását szolgálja — mondotta befejezésül Nagy István. PAPP ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents