Délmagyarország, 1976. szeptember (66. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-19 / 222. szám

DM i Zn&HEi Vasárnap, 1976. szeptember 19.' m®® Mitől lesz erős, edzett az utód ? Zene és színház Adolphe Appia forradalma Idén emlékezik meg a zenei világ Bayreuth centenáriumáról. A Wagner életművének gondozására hivatott speciális színház száz esztendeje nyitotta meg kapuit, s bár szellemét (miként Wagner munkásságának filozófiai tartozélcait) sokat és sokan vitatták, vitatják ma is, annyi kétségtelen, hogy Bayreuth előadásainak művészi hitelessége, teljessége előtt méltán adózik a zenei közvélemény. A

sport mindennapi életűnk tartozéka. Egy-egy rangos sportesemény zsúfolásig megtelt stadionokban zajlik, szinte valamennyi sportágnak megvan a maga szurkolótábora. A világversenyekre pedig, elsősorban az olimpiákra még azok is odafigyelnek, akik egyébként nem tartoznak a sportot művelök. az azt kedvelök nagy családjába. Ha ilyenkor szenzációs eredmények születnek — eddig mindig születtek —, ők sem magadnak véleménnyel adósak. Az. hogy egy ilyen, az emberi teljeútőképesség határát súroló cselekvéssorozat csúcsa mily sokrétű tudományos és egyéb munkát rejt magába — csak keveseket írdekeL Nem véletlenül említettem a tudományos munkát A sport és R tudomány kapcsolata régi keletű, sokrétűbbé válásáról viszont csak az elmúlt másfél évtizedben beszélhetünk. Mondhatjuk azt is, felfedezték egymást, kölcsönösen érdeklődnek egymás ."iránt. Ez mindenképpen hasznos. Hasznos, mert a sportoló a szívműködés, a szív-vérkeringési rendszer élettana, a szociálpszichológia és egyéb tudományágak megannyi vizsgálatához, tanulmányozásához kínál modellként lehetőséget a kutatóknak. Más kérdés, hogy a tudományt, annak eredményeit milyen mértékben érdemes, szabad a sportolóknál a ma már mindenek elé helyezett teljesítményfokozás érdekében felhasználni? Mintha háttérbe szorult volna Pierre Coubertinnek az olimpiai eszméről vallott felfogása. Érdemes felidézni, mit ls mondott az újkori olimpiák megteremtője Oda a sporthoz című versében: „A szépség vagy te. Sport! / a testeket te formálod nemessé, / elűzöl romboló vad szenvedélyeket. / acéllá edzel lankadatlanul, yt Lázak, karok, törzsek összhangj ja és / a tetszetős ütem tőled va«ló. / Bájt és erőt te fűzöl együvé / szilárddá és rugalmassá te lész" Sok sportoló eltávolodott e hitvallástól. A fantasztikusnak kikiáltott eredményért, a hírnévért, mit sem törődve egészségével, alkatának deformálódásával — doppingolja magát! Legutóbb a montreali olimpiai játékok után röppentek világgá a hírek: több súlyemelő eredményét megsemmisítették, mert a vizsgálatok kimutatták a doppingszer használatát. Az érintett sportolók izomfejlesztő hormonokat, anabolikus szteroidokat szedtek rendszereden! Korábban az anabolikumok nem szerepeltek a doppinglistán, nem lehetett kimutatni, ha a verseny előtt néhány héttel, hónappal abbahagyták használatukat. Dr. Bannisternek, az egykori angol csodafutónak és orvosi csoportjának köszönhető, hogy két éve megtalálták az izomhormonok kimutatásának módját. Azóta tilos alkalmazásuk. A sportolók és vezetőik többsége ezt figyelmen kívül hagyva, nem tulajdonított jelentőséget a figyelmeztetésnek. Hogy a súlyemelőkön kívül a montreali olimpia előtt kik szedtek Izomhormonokat — egyelőre csak sejteni lehet. Félreérthetetlen jelek utalnak rá. Az anabolikus szteroidok használata a nőknél ugyanis az Izomgyarapodás mellett szélesíti a mellkast, a vállakat, szőrösödet és hangmélyülést idéz elő. Amikor ezeket az újságírók — nem minden cézás nélkül — szóvá tették dr. Rudolf Schrammenek, az NDK úszóválogatott edzőjének, ő epésen megjegyezte, nem énekelni és nem szépségversenyre, hanem győzni mentek Montrealba. Sok más is arra utal, hogy a nők közül többen is éltek ezekkel a szerekkel. Hallva, olvasva a sztorikat, bizonyára sokak fejében megfordult: vajon milyen hatással vannak az anabolikumok a nőkre, okoz-e károsodást szervezetünkben az izomfejlesztő? Az anabolikus készítményekről tudni kell. hogy fontos szereptik van a gyógyításban. Segítségükkel lehetőség nyílik arra. hogy az anyagcserét a kívánt irányba befolyásolják; az izomrahatással parbanmoMn növeljék a testsúlyt Hatásukkal Szegeden az Orvostudományi Egyetem Női Klinikáján dr. Sas Mihály igazgató professzor foglalkozott több tudományos dolgozatot írt tapasztalatairól. Az utóbbi időkben dr. Farkas Márton docens, az orvostudományok kandidátusa végzett kísérleteket a vihart kavaró, vitákra okot adó anabolikumokkaL Alkalmazásukról, következményeikről dr. Sas Mihály professzort kérdeztük meg. — Vizsgálatai alapján fönnáll-e annak lehetősége, hogy az anabolikumok huzamosabb adagolás után funkcionális meddőséget idézzenek elő? — Mielőtt erre válaszolnék, hadd mondjam el: óriási különbség van dopping és dopping között. Attól függ, mit, mire, miért hasinálunk. A szóban forgó anabolikumok merőben különböznek például a pszichotonikumoktól, amelyek valóban rombolják a szervezetet. Mivel pszichikus dolgokról is szót ejtünk, megemlíteném, mennyire hiányolom sportolóink megfelelő lélektani felkészítését, pedig ez ma már nékülözheteten a sikeres szerepléshez. A mai magyar edzők, sportvezetők között — véleményem szerint — egy ember van. aki ezen a téren is képes nagyot alkotni. Ez az ökölvívók mestere, Papp László. A montreali eredmények cáfolják ezt, de bizonyosan nemcsak rajta múlott, hogy nem tudták valóra váltani elképzeléseit. Visszakanyarodva a kérdéshez, szükségesnek tartom elmondani, hogy az anabolikumok kétségtelenül csökkentik a petefészek működését. de nem annyira, hogy kizárják a fogamzást. Reverzibilis hatásuk addig érvényesül, amíg szedi a páciens. A belgyógyászok, a gerontológusok gyógyításra, felerősítésre használják. Mitöbb, a petefészek ciklusát is lehet velük szabályozni. Kérdezem, szabad-e doppingolássá nyilvánítani, ha például egy kiváló, nagyszerű eredményekre képes sportolónő menstruációját anabolikunookkal azért siettetik, vagy késleltetik, hogy a verseny időpontjában teljes értékű legyen? Ebben az esetben nehéz, és nem is volna szabad elítélően állást foglalni, legalábbis én nem vállalkoznék rá. — Mint orvos, etikusnak tartja-e a doppingszerré nyilvánított gyógyszerek javallat nélküli használatát? — A sportolók többsége naplóinkban, sajnos, „versenygéppé" vált, messzire mentünk az ép testben ép lélek klasszikus fogalmától. A rekordok hajszolása került előtérbe. Olykor még egészségük károsodása sem riasztja vissza a sportolókat attól, hogy mielőbb elérjék az eredményekért járó nagyon is kézzel fogható hálát Ebből a megfontolásból kiindulva, szerintem az erősítőszerek használata nem orvosetikai, hanem sportetikai kérdés. Nehéz egyértelműen pálcát törni e téma, illetve az anabolikumokat szedő sportolók felett. Többek között azért is, mert ezeket nem lehet megszokni, nem kábítószerek, és felnőtt korban nincs káros hatásuk. Ha betegről van szó, fel sem merülhet az elmarasztalás esete. Hiszen az ő érdekükben kísérleteztük ki hatásukat, őértük alkalmazzuk e gyógyszereket. — Véleménye szerint az izomerősítő hormonokkal élő sportoló egy-egy fantasztikus eredménye medlkális manipulációnak, vagy a szubjektum nagyszerű egyéni teljesítményének könyvelhető el? — A kondicionálás problematikája nem újkeletű, régóta fog• lalkoznak vele. Magyarországon a századfordulón figyelmet keltett, hogy a tűzoltólovak mindig jó erőben voltak, ragyogott, fénylett a szőrük. Mint annyi másé, ennek titka is kiderült: arzéntartalmú vegyületeket adtak gyógyszerül a lovaknak. Azóta nagyot és sokat fejlődött a tudomány, eredményeit az élet minden területén alkalmazzuk. Éppen ezért nagyon nehéz elvonatkoztatni a sportteljesítményeket a szintén ember által produkált tudományos felfedezések, módszerek alkalmazásától. Ha kiderül, hogy az illető valamilyen teljesítményfokozó szert használt, fenntartással fogadjuk mutatványát. Ha nem jut tudomásunkra, önfeledten dicsérjük, kivételes képességű egyéniségének tulajdonítjuk a sikert. Nem lehet, s magam sem tudok vagy-vagy alapon dönteni. — Az anabolikus szteroidok rendszeres szedése befolyásolhatja-e az utódok szellemi és testi milyenségét? — Negatív, de pozitív hatásról sincs tudomásunk. Felnőtteknél a nemiszervek anatómiáját nem változtatják meg, a születendő gyermeket nem érheti károsodás. Aki viszont azt hiszi, hogy ettől az utód is erős, edzett lesz, téved. A test szép formáját, harmóniáját a gyerekkorban kezdett rendszeres mozgással, sportolással, egészséges életmóddal alakíthatják ki, nem pedig izomhormonokkal. Ezek után jogos a kérdést érdemes-e izomhormonokat szedni, vagy sem? Nincs szándékunkban tanácsot adni, ki melyik utat válassza. Az anabolikumok, csakúgy mint sok más készítmény, a gyógyítást hivatottak szolgálni, egészségessé változtatni az arra szorulókat Hogy sokan másért használják? Mindenki maga dönti el mit és mennyit áldoz fel a múló dicsőségért. Egy biztos, Coubertin nem a mesterségesen „tenyésztett" sportolókra gondolt, amikor ezeket a sorokat írta: „A haladás vagy Sport! Szolgálatodra / ki méltó kíván lenni, az vigyázzon, / hogy testelelke egyre jobb legyen. / kerüljön mindent, mi mértéktelen; / tököletesre törjön ernyedetlen, / s óvja egészségét, legfőbb javát / m;nt ki a régi mondásból tanul: / „Ép testet választ az ép lélek otthonul." GYÜRKI ERNŐ A centenárium alkalmából kevesebb szó esik arról a svájci színházi teoretikusról, Adolphe Appiáról, aki éppen a wagneri zenedráma bűvöletében fejtette ki elméleteit, alapvetően befolyásolva századunk zenés színházát. A naturalizmussal szembeni ellenállás indította színházi útján, bár kevés gyakorlati munkát végzett. A század első éveiben Párizsban Schumann Manfrédjának. és Bizet Carmenjének részleteit mutatta be, az első világháború kitörésének esztendejében Genfben nagyszabású népünnepély-színjátékot rendezett, utoljára 1923-ban, nem sokkal halála előtt, a Milanói Scalában dolgozott. Mint szenvedélyes híve Wagner muzsikájának, a nagy zeneköltő által meghirdetett Gesamtkunstwerk eszméjének és az új opera gyakorlati eredményeinek, ebből a talajból bontakozott ki elméleti munkássága: 1895-ben jelent meg A wagneri dráma rendezése, 1899-ben pedig főműve, A zene és a rendezés. Wagner kiszabadította a zenét egoista és perverz elzárkózottságából és egyesítette a költővel — írja könyve második kiadásának előszavában, mindjárt két ellentmondást szögezve le. Az egyik Wagneré, aki figyelmen kívül hagyta az emberi testet, a drámai cselekvés hordozójának tekintette a színpadon, nem látva a szakadékot közte, valamint a ritmus és a zene időtartama között, hogy tudniillik a test ritmuson és időtartamon kívüli saját életet él. A másik ellentmondást abban a durva torzításban vélte felfedezni, amellyel a modern rendezés értelmezi Wagner csodálatos életművét. Appia a naturalista, patetikus operaját. szás ellenében dolgozta ki a zene általi színpadi megvalósítás alapvető módszerét, s így Wie1 and Wagner Bayreuthjának elméleti előkészítőjévé vált. A jövő színházáról álmodva a harmonikus testkultúrát látta üdvözítőnek (ma sem érvénytelenül), mely a számára készült muzsikának engedelmeskedve legyőzi a néző passzív elzárkózottságát. „A holnap színházművészete a mindenki közreműködésével megvalósuló társadalmi cselekvés lesz." Amikor pedig a wagneri zenedrámák rendezésének problémáiról beszélt, nem egyedi lehetőségként tette, hanem reformját ki akarta terjeszteni általában a zenés színházra, tehát szándéka egyetemes jellegű. * Appia a zenés színházban találja meg a színház művészetének totális önkifejeződését; ideáljához legközelebb Wagner jutott el. A szavakra korlátozott dráma ugyanis csak az értelemre hat, a zene viszont megmozgatja, működésbe hozza a néző érzelmeit is, igy az a színházi drámaíorma, mely a zenének és a szónak a művészetét együtt képes alkalmazni, az úgynevezett Wortton-dráma, tökéletesebb a „szódrámánál". Appia nézeteinek kétségtelen előnye a zene1 emocionális erejének felidézése a színpadon — ugyanakkor korlátja is, hogy az érzelmi hatást csak benne ismeri el. Amikor azonban tételének konkrét elemzése, lebontása során kifejti elméletét a zenés színházról — korszakos jelentőségű, alapvető megállapításokat mond. Az előadás egységének mértékéül az időt teszi meg. A drámában maga a szöveg nem meghatározott időtartamú, hát még az előadásnak az a része, melyet nem tölt ki a szöveg. Vagyis a dráma önálló, írott formájában képtelen megszabni a rendezést, ami így egy teljesen különváló, ugyancsak önálló folyamat eredményeképpen jeleníti meg az eredeti darabot. Ezzel szemben a zene nemcsak a dráma időtartamát és folyamatát rögzíti, hanem az előadás szempontjából úgy tekinthető, mintha maga lenne az idő. A költőmuzsikus tehát rendelkezik egy „szabályozó elvvel", mely döntően és szükségszerűen jelöli meg a rendezést: függetlenül vesz részt a dráma szerves életében. Appia részletesen ls foglalkozik a Wortton-dráma ábrázolási folyamatának technikai kérdéseivel: a színésszel, mint az emberi test életteli formájával, valamint az élettelen színpadkép mozdulatlan és manipulálható tényezőivel. Kifejti, a Worttondráma színészének igazi iskolája az operai ének és a tánc, s midőn ezek segítségével eléri a színész „elszemélytelenedésének" lehetséges maximumát, felveheti kapcsolatát a többi társtényezővel, a díszletelhelyezéssel, a világítással és a festett díszlettel, mely tényezőknek cserébe a tökély legmagasabb átlagát kell nyújtaniuk a színésznek. * A Wortton-dráma rendezése nem támaszkodhat konvenciókra. Színházában csak a nézőtér állandó, s jelentős szabad térség jut a dráma berendezkedésének. A technikai apparátus nem játszik kifejező szerepet: a telt nézőtér adja az indítékokat, s ha elfogy a publikum, megsemmisül az előadás is, mely a hangok zengésére ölti fel méreteit, majd a zene elnémulásával a méretarányok visszatérjek abba az eszményi világba, ahonnan a néző jelenléte hívta elő azokat. A Wortton-dráma díszlete nem sfk felületen áll, hanem merőleges síkokból bontakozik ki, keresztmetszete vertikális, a színpadnyílás korlátlan dimenzióvá válik, „metszéspontot képez a szemünk számára független organikus életünk és organikus zenei életünk között", íme az ideális operai előadásélmény biológiája! Appia tehát felszabadítja a színpadképet attól . a konvencionális faladatától, hogy a cselekmény hátterét adja. A kifejezésre törekszik (az „Ausdruckskraft" Appia egyik vesszőparipája, melyet később a színházi expresszionizmus is zászlajára írt), és az a tény, hogy ezt a kifejezést csak az illúzió és a jelzés elvetésével lehet elérni, teljes és határtalan szabadságot biztosít számára. Amit tehát díszletnek mondunk, alárendelt a térnek és a világításnak, s a tér itt együtt jelenti mindazt, ami a színpadkép kompozíciójában a szereplők anyagi formájával és mozgásával kapcsolatos: célja nem az illúziókeltés, hanem kifejező tartalmának minél hatékonyabb kiaknázása. Gondolt Appia a Wortton-dráma nézőterének ideális kialakítására is, hiszen a zenéből születő drámához az akusztikai feltételeknek kell megszabniok a nézőtér konstrukcióját. A zenekart éppúgy a nézőtéren helyezné el, mint a bayreuthi Festspielhaus, igy a színpadra hárul a feladat, hogy a váltakozó mennyiségű hangzást eljuttassa a publikumhoz, vagyis a színpadnyflásnak az éneket kell továbbítani — ezen túl mindenért a nézőtér „feleiafc". * Adolphe Appia nélkül a korszerű operajátszás elképzelhetetlen, de számos megállapítását a drámaszínpad is felhasználta. Mint filozófus, az „abszolút" vigaszára vágyott, és azt az újfajta operapartitúrában, a zene és dialógus újfajta ötvözetében találta meg — írja róla Lee Simonson. Ennek az újtípusú művészetnek legtöbb elemét a wagneri zenedráma tartalmazza, de azáltal, hogy Appia a wagneri életművön túlmenően a teljes színházi harmónia, ha tetszik „összmüveszet" kritériumait mutatta föl, a modern színház, a jövő színházának kimagasló jelentőségű úttörőjévé, teoretikusává vált. Akkor is, ha a mai közönség mit sem értesült arról, hogy korszakos elméleti munkásságát folyamatosan őrzi a színházi gyakorlat NTKOLÉVY1 ISTVÁN A tudatlanság vására Egy francia újságíró évek óta gyűjti a tanulók dolgozataiban található aranyköpéseket, s nemrégiben „A tudatlanság vására" címmel kötetbe is foglalta gket. Ebbő közlünk néhány részletet. — Határozott számnak azt a számot nevezzük, amelyet szabad szemmel is láthatunk. — A kör sarkok nélküli zárt görbe vonal, azért zárt, hogy ne tudjuk, hol kezdődik. — A négyzet olyan mértani kép, amelynek minden végében egy egyenes sarok van. — A nyolcszög olyan négyszög, amelynek nyolc oldala van. — A Holdnak vannak lakói, ezt bizonyítja az, hogy éjjel ki van világítva. — Az Északi-csillag a Nagy Medve farkán van. „ — A déli féltekén a hajósok a Vöröskereszt csillagkép szerint tájékozódnak. — Az egyiptológus az az ember, aki átkormányozza a hajókat a Szuezi-csatornán. — Sivatagnak azt a síkságot nevezzük, ahol petróleum terem. — Az örökléstan tudománya magyarázza meg, hogyha nagyapánknak és apánknak nem születtek volna gyerekei, mi utódok nélkül maradnánk. — Arkhimédész törvénye: Minden vízbe mártott tárgyat elveszettnek tekinthetünk, ha fél órán belül nem bukkan fel. — Minden folyadékba mártott test nedves lesz. L. ZS.