Délmagyarország, 1976. szeptember (66. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-18 / 221. szám

Szomfiat, 1976. szeptember 16. 7 Vigyázat: balesetveszély! Az üzemi balesetek nem kívánatos velejárói a terme­lőmunkának. Műszaki és szer­vezési intézkedésekkel, a munkavédelmi előírások be­tartásával, illetve betartatá­sával jelentős részük elke­rülhető, a sérülések teljes megakadályozása azonban aligha képzelhető el. Így az­tán akkor is örülnünk kell, ha megállapíthatjuk: egyik évről a másikra csökkent a számuk. E szerint — mintáz SZMT-hez beérkezett jelen­tésekből látható — Csongrád megyében most kedvezőbb a kép, hiszen idén, az első hat hónapban 2050 üzemi bal­eset történt, 123-mai keve­sebb, mint a tavalyi év ha­sonló időszakában. A halálos balesetek száma 12-ről négy­re mérséklődött Föltétlenül említést érdemel, hogy a nyári mezőgazdasági munká­kat halálos és súlyos baleset nélkül sikerült elvégezni, El­gondolkodtatók viszont a kö­vetkező adatok: csonkulástll helyett 13 ember szenvedett, a balesetek miatt kiesett munkanapok száma pedig csaknem másfél ezerrel nőtt. Ha a baleseti helyzetet szakmánként vizsgáljuk, meg­állapíthatjuk, hogy egyértel­mű javulás csupán a helyi­ipari és a városgazdálkodási dolgozók munkaterületén ta­pasztalható. A balesetek szá­ma 61-gyel, a kiesett napok száma 952-vel csökkent. Az utóbbi időben leginkább a Szegedi Városgazdálkodási Vállalatnál, a fonalfeldolgo­zónál, valamint a Szegedi Magas- és Mélyépítő Válla­latnál érzékelhető a megelő­ző munka javulása. És most lássuk, mely tényezők hatá­sára következett be a kedve­ző változás! Bizonyára szere­pet játszott például, hogy im­már mindhárom említett vál­lalatnál felsőfokú végzettsé­gű biztonságtechnikai megbí­zott tevékenykedik. Ugyan­csak lényeges szempont, hogy a vállalatok szakszervezeti bizottságainak társadalmi munkavédelmi felügyelői tan­folyamon vettek részt. Mos­tanában a Kiváló Vállalat kitüntetés odaítélésekor a korábbinál nagyobb hang­súlyt kap a baleseti helyzet. A városgazdálkodási vállalat legutóbb — noha gazdasági eredményei indokolták — nem nyerte el a címet, mert tavaly túl sok dolgozója szenvedett balesetet. Azóta szorosabb a kapcsolat a ve­zetők prémiuma és a baleseti helyzet között. Az előbbieknél lényegesen kedvezőtlenebb a kép az épí­tőipari, a textilipari és az élelmiszer-ipari üzemekben. (A magas- és mélyépítők azért szerepelnek a másik csoportban, mert a tanácshoz tartoznak.) Üjabb adatokkal már nem szükséges bizony­gatni e sajnálatos tényt, lé­nyeg az, hogy mindhárom iparágban több volt a bal­eset, s több az otthoni kény­szerpihenő. Az élelmiszer­iparban a'flem megfelelő rak­tározás, anyagmozgatás és szállítás okoz sok gondot. Előfordul, hogy a korszerű eszközöket sem úgy használ­ják, ahogy kellene. A Sze­gedi Konzervgyár kiszombori telepén például, nagyon hely­telenül, emelővillás targoncá­val raktak ki kocsikból hen­ger formájú hullámpapirkö­tegeket. Ezért nem csupán a gépkezelő okolható, hanem a munkahelyi vezető is. Bár a baleseti helyzetet közvetlenül nem befolyásolja, érdemes szólni a pincegazda­ság vezetőinek érthetetlen és helytelen kezdeményezéséről. Fölhívták a szocialista bri­gádok tagjainak figyelmét ar­ra, hogy fölajánlásaikkal, il­letve azok teljesítésével igye­kezzenek a balesetek számát csökkenteni. Vajon mi törté­nik akkor, ha a munkaver­seay, étékelésekor nagy. hang­súlyt kap a közösségek mun­kavédelmi helyzete? A dol­gozók valószínűleg eltitkol­nak egy-két balesetet. Helye­sebb, ha a balesetek okának föltárására, a munkavédelmi hiányosságok azonnali meg­szüntetésére hívják föl a fi­gyelmet. Tapasztalható azon­ban kedvező jelenség is a pin­cegazdaságnál: a szőregi pa­lackozóban új berendezések dolgoznak a munkavédelmi előírásoknak nem megfelelt Shell-gépsor helyett. Ugyan­ott hamarosan elkészül az új szociális épület is. A konzervgyár és a pince­gazdaság vezetőinek tehát sokat kell még tenni munká­saik védelmében. Ugyanez vonatkozik a vásárhelyi por­celángyárra, a szegedi vas­öntödére, a TBV csongrádi gyárára, a FÉG makói üze­mére, a Kontakta szentesi gyárára, a Hódmezővásárhe­lyi Állami Gazdaságra, vala­mint a Csongrád megyei Al­latforgalmi és Húsipari Vál­lalatra. Ám igaz az is, hogy az utóbbinál a rekonstrukció nagy erőfeszítést igényel a munkásoktól és a vezetőktől, s a gyors munka egyszer­smind veszélyesebb is. A Szakszervezetek Csong­rád megyei Tanácsa munka­védelmi osztályának felügye­lői figyelemmel kísérik a vál­lalatok baleseti helyzetét. Je­lentést és részletes magyará­zatot kérnek a nem kielégítő munkavédelmi tevékenységet végző vállalatok vezetőitől, valamint intézkedési tervet a balesetek megelőzésére. A munkavédelmi felügyelők egyre inkább élnek fegyelme­ző jogukkal: az első félévben például húsz munkahelyi ve­zetőt bírságoltak meg — ter­mészetesen nevelő, serkentő szándékkal. De nemcsak a sérülések körülményeit vizs­gálják az SZMT felügyelői. Az év első felében a mező­gazdasági termelőszövetkeze­tekben — a megyei főügyész­séggel egyeztetett terv alap­ján — a munkavédelmi tör­vényességet ellenőrizték. A második félévben hasonló vizsgálatot végeznek a me­gyei ÁFÉSZ-eknéL A balesetek számának csökkenése, s a különféle in­tézkedések arra utalnak, hogy a vállalatok és a fel­ügyeleti testületek mind na­gyobb gondot fordítanak a biztonságos munka feltételei­nek megteremtésére. Elége­dett azonban senki sem le­het addig, amíg nem tett meg minden lehetőt. S érde­mes sokadszor is megfontol­ni: olykor előforduló sérülés nélkül talán nem képzelhető el a termelómunka, de súlyos és végzetes baleset nélkül igen. Szirák József Közéleti [Az Északi városrészben napló HAZAÉRKEZETT MOSZKVÁBÓL A FŐVÁROS KÜLDÖTTSÉGE Katona Imrének, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a budapesti párt­bizottság első titkárának ve­zetésével pénteken haza­érkezett Moszkvából a fővá­ros küldöttsége, amely részt vett a budapesti napok rendezvénysorozatán. A kül­döttséget a Ferihegyi repülő­téren a budapesti pártbizott­ság és a fővárosi tanács ve­zetői fogadták. Megjelent V. J. Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. A BAPTISTA SZÖVETSÉG VÉGREHAJTÓ TANÁCSÁ­NAK ÜLÉSE A magyarországi szabad egyházak tanácsa és a bap­tista egyház meghívására több mint 80 egyházi sze­mély részvételével hazánk­ban tartja ülését az európai baptista szövetség végre­hajtó tanácsa. Miklós Imre, államtitkár, az Állami Egy­házügyi Hivatal elnöke pén­teken fogadta Alekszej Bics­kovot, a szovjetunióbeli evangéliumi össz-szövetség főtitkárát, az európai baptis­ta szövetség titkárát és dr. Gerhard Claast, az európai baptista szövetség főtitkárát és dr. Ronald Gouldingot, a baptista világszövetség fő­titkár-helyettesét. A fogadá­son jelen volt Palotay Sán­dor, a szabad egyházak ta­nácsának elnöke, valamint Laczkovszky János, a baptis­ta egyház elnöke. Vénasszonyok nyara Szibériában Tudósítás a Kun Béta brigádról Mielőtt a Kun Béla ifjú­sági brigád elindult kül­detése teljesítésére, a sze­gediek közül Biltsik Jánost kértük meg: legyen Uszty­Ilimszk-i tudósítónk a két esztendő alatt. Első beszá­molóját most hozta a pos­ta. Ha Szovjetunió térképére nézünk és a határvonalakat képzeletben kiegyenesítjük, egy téglalapot kapunk. A képzeletbeli téglalap függő­leges és vízszintes felezőjé­nek középpontjában van Uszty-Ilimszk. A szibériai városról így lehet mondani: a Szovjetunió közepe. Mikor itt reggel 7 óra van, s munkába indulunk, otthon Magyarországon akkor for­dulnak talán a másik olda­lukra, mert még éjfél van. Hét óra a különbség. Mi küldjük a Napot. Hogy is kezdődött? A KISZ X. kongresszusa tavasszal határozatot foga­dott el arról, hogy a Szov­jetunióban, a szibériai Uszty­Ilimszkben épülő faipari kombinát építésénél KISZ­védnökséget vállal. Három­száz magyar fiatal szak­munkás munkájával járul hozzá a KGST beruházással épülő hatalmas cellulózkom­bináthoz. A magyar papír­ipar éveken keresztül cellu­lózt kap majd a működő üzemtől a hazai igények ki­elégítésére. A KISZ KB nyilvánosan közzétett felhívására nagyon sok fiatal jelentkezett. Kel­lett bizony idő, mire a je­lentkezőkből az építőbrigád összeállt. A munkát KISZ KB, valamint a megyei­városi KISZ-bizottságok vé­gezték. Még az alapos or­vosi vizsgálat után is ki­esett jónéhány jelentkező. (A különböző előkészítőkön, megbeszéléseken megismert barátoktól, elvtársaktól kel­lett elbúcsúzni. Majd a nyári szabadságunkon ke­rítünk időt arra, hogy el­mondjuk élményeinket, ta­pasztalatainkat nekik is.) Körülbelül három hónap telt a felhívás közzétételétől, mikor a Kun Béla Ifjúsági Építőbrigád indulásra készen felsorakozott a Keleti-pálya­udvaron . 1957-ben, a KISZ alapítá­sakor léptem be az ifjúsági szervezetbe, de ilyen gyors, körültekintő, alapos szerve­zést még nem volt alkalmam látni, tapasztalni, Csak di­cséret illeti a szervezőket. Nagyszerű kollektív munka volt. Az elhatározásról Hát nem volt könnyű a döntés. A logikus érvek, a tenniakarás viaskodott az is­meretlentől való félelemmel. Ahogy közeledett az indu­lás, a búcsúzás úgy lett egy­re nehezebb. Tudtuk, mire vállalkoztunk, tudtuk az időtartamot is, és mégis ... Nagyon sokan segítettek. Amikor a szalámigyár KISZ-esei, a Kabay gyógy­szertár szocialista brigádja, a Centrum-áruház KISZ-esei, KISZ-titkára, a megyei KISZ-bizottság tagjai segí­tették az úti csomagot ösz­szeállítani. Szinte az . egész ország gondoskodását érez­tük benne. a személyes búcsú. A kíváncsiskodó kérdések, ag­gódó szemek, baráti kézfo­gások, biztatások. Édesanyám figyelmezetető szavai. Édes­apám szárazabb, férfiasabb búcsúja, nővéreim könnyei, sógorom féltve őrzött kö­römvágó ajándéka, a vonat­indulás előtti pillanatok, lá­nyom hangtalan sírása, fe­leségem utolsó kézszorítása mind-mind a szeretet, az aggódás hullámhosszán szó­lallak meg. Felejthetetlen, kitörölhetetlen emlékké vál­nak. Mert mit is tudtunk Szi­bériáról? Az újságokból, rá­dióból, televízióból informá­lódtunk. Űj országrészek, vá­rosok születtek Szibériában, de azt is tudtuk, hogy az örök hó és fagy birodalma. Az Angara mellett A szemtanú hitelességével mondom, kellemesen csalód­tunk. A szovjet nép nagy akarata, természetváltoztató kedve átalakította, emberivé lette az itteni életfeltétele­ket. Itt is emberek élnek, a játszótéren gyerekek játsza­nak, óvodákba, iskolákba járnak, jól megy soruk. A hideget még nem tapasztal­tuk, de úgy érzem, mi is ki­bírjuk. A hatalmas vízierőművek (Bratszk, az Uszty-Ilimszk-i befejezés előtt áll) által fel­duzzasztott Angarának ket­tős haszna van. A városokat, a környéket és bekapcsolód­va az országos hálózatba, az ország egy részét ellátja ol­csó villamos energiával, le­hetővé téve a fűtést, világí­tást. A duzzasztott víz­felület pedig kedvezően be­folyásolja az éghajlati viszo­nyokat. Ahogy az Uszty­Ilimszk-i úton vadonatúj Ikarus-buszokkal rohantunk uj városunk felé, helyi kom­szomolista idegenvezetőnk elmondta, hogy a nagy pá­rolgás a nyári forróságot és a téli dermesztő hideget mérsékli. Ma már ritkák az 50 fokos hidegek, eny­hébbek a telek. 8—10 fokkal melegebb volt az elmúlt té­len, mint a korábbi évek­ben. Közölte azt is, hogy itt a hideget könnyebb elvi­selni, mint Moszkvában, vagy Leningrádban, mert igen tiszta a levegő. Van egy orosz közmondás: Száz szónál többet ér egy ta­pasztalat. Tél még nem volt. Most, mikor haza írom a levelemet, szikrázik a nap­sütés. Élvezzük a vénasz­szonyok nyarát, Biltsik János Markológépek könnyítik a tereprendezést Acs S. Sándor felvételei Az első, ötszintes lakóház Az Északi városrészben öt­és tízszintes, házgyári ele­mekből szerelt épületeket ké­szít a DÉLÉP. A régi házak helyén gyors egymásutánban emelkednek az új lakások fo­gadószintjei, a Csongrádi su­gárút bal oldalán, az úgyne­vezett l/A ütemben, ahol a tervek szerint 1710 lakás ké­szül. Ezek közül a jövő év­ben 1430-at adnak át Az Acs utcában elérte a teljes ma­gasságot az új városrész el­ső, ötszintes lakóháza. Kép­riportunkban az építkezés két mozzanatát örökítettük meg. Műanyag csövek a földgázvezetékhez Ankét a Technika Házában Á műanyagok gázipari al­kalmazásáról országos ta­nácskozást tartottak pénte­ken Szegeden, a Technika Házában. Több mint száz hazai és külföldi szakember megvitatta elsősorban a mű­anyagcsövek alkalmazásában szerzett tapasztalatokat. Ha­zánkban elsőként a Dél-ma­gyarországi Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat kezdte meg néhány éve az ilyen csövek kísérleti felhasználá­sát, s — amint a vállalat szakemberei az ankéton el­mondották — kitűnő ered­ménnyel. Tapasztalataik alapján az ország más részé­ben is helyeztek már a föld­be ilyen csöveket, mintegy húsz kilométeres kísérleti szakaszon, a DÉGÁZ pedig a Dél-Alföldön kétszer ilyen hosszúságban. Csupán az eddig felhasz­nált műanyaggal országosan kétezer tonnányi acélcsövet helyettesítettek, s ezzel mint­egy 20 millió forintos meg­takarítást értek el. A mű­anyag cső előnyei közé szá­mít ugyanis, hogy olcsóbb, a földbe helyezése is egysze­rűbb, kisebb költséget igé­nyel, mivel kézi erővel is könnyen mozgatható, nem szükséges hozzá emelődaru. További előnye, hogy ellen­állóbb a korrózióval szem­ben. Kitűnően felhasználhatók elavult városi gázhálózat fel­újítására is úgy, hogy a régi csőbe belehúzzák a kisebb átmérőjű, de nagyobb nyo­mást elviselő PVC-csövet. Beszámoltak a tanácskozá­son arról is, hogy jól bevált eljárást dolgoztak ki a mű­anyag cső földbe helyezésé­nek útburkolat nélküli terü­leteken — tehát például me­zőgazdasági nagyfogyasztók bekapcsolásánál — történő gyorsítására. Ennek lényege, hogy a csövet árokásás nél­kül helyezik a földbe, még­pedig úgy, hogy a végét tor­pedószerű acélheggyel látják el s így azt egy nagy telje­sítményű erőgép, például traktor egyszerűen „belehúz­za" a földbe. Amint a szakemberek el­mondották, a műanyagokkal történő kísérletezés ideje le­járt, az eredmények jók, s indokolt a széles körű gyár­tás, illetve az alkalmazás be­vezetése. Az ankéttal egyidőben a három vállalat — a PEMÜ, a DÉGÁZ és a TIGÁZ — gyártmányaiból a Technika Háza földszintjén kiállítást láthattak az érdeklődők.

Next

/
Thumbnails
Contents