Délmagyarország, 1976. augusztus (66. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-15 / 193. szám

Vasárnap, 1976. augusztus 13; II SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Strauss: A cigánybá­ró. A daljáték előadása a Dóm téren, este 8 •órakor. Lantos István orgona, estje — közreműködik Szőkefalvi Nagy Kata­lin — a Dómban, hét­főn este 8 órakor. WIL Szegedi Nyári Tárlat, a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mi­hály utcai Képtárában. Kalmár Márton szob­rászművész szabadtéri kiállítása a Bartók Bé­la Művelődési Központ ndvarán. Fotóklubok 12. Sze­gedi Szalonja. Kiállítás a Bartók Béla Művelő­dési Központban. Joó József műgyűjte­ménye. Kiállítás a Ju­hász Gyula Művelődési Központban, augusztus 20-lg. Koszts Rozalia festő­művész kiállítása a No­vember 7. Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Kiss Sándor szob­rászművész kiállítása a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában. íróportrék. Molnár Edit fotókiállítása a Sajtóház Múvészklub­jahan. szeptember 15-lg. Művészet és otthon. 1976. Kiállítás a Gulá­csy Lajos Teremben, augusztus lfl-lg. Száz év Szeged zenei életéből. Kiállítás a Somogyi-könyvtárban. A Móra Ferene Mú­zeum állandó kiállításai. Nemzetközi motor­csónak verseny a közúti híd és a szalámigyár közötti Tisza-szakaszon. A cigánybáró Nagy sikerű Strauss-bemutató a Dóm téren Mit is jelent voltaképpen a Háry Jánosra, a János vitézre ée A cigánybáróra kötözött címke, mely 18 éve, a szabadtéri játékok felújí­tása óta azt hirdeti: sláger­előadás?! Tény, hogy (1.) minden esztendőben a be­mutatók sorában megtalál, hatjuk a daljáték műfaját; (2.) minden évben előkerül a könnyűműfaj-komoly ze­ne dilemmája (a választ ls rögzítjük: nincs könnyű és nehéz műfaj, csak Jó vagy rossz zene van); hogy (3.) ezekre az előadásokra (pedig a legtöbbször mennek!) már hónapokkal előbb lehetetlen jegyet szerezni; hogy (4.) valahányszor színre kerülnek a fent említett darabok, a közönségsiker (a kritika fa­nyaloghat, fenheti tollát, szőrszálha&ogatással felérő módon elemezgethet) mindig óriási. Mindezekből követ­kezhet: a hirdetett és fel­vállalt nép6zínházjelleg fon­tos része, mondhatnánk alap­pillére a legszélesebb közön ségigényt kielégítő daljátékok szerepeltetése (bármennyire szűkre szabott is a műfaji repertoár), de cáfolhatják ls ezt azok az adatok, melyek Bzerint éppen az Idei sze­zonban a Tragédiát, a Na­buccót vagy a Bánk bánt soha nem tapasztalt érdeklő, dés közepette Játszották. Jó volna nemcsak hinni, de bi­zonyosan tudni, hogy ebben a tényben nagy része és sze­repe van éppen a daljátékok szerezte primér élménynek, ezáltal a Játékok más mű­fajai Iránt felkeltett érdek­lődésnek, sőt, talán a tömeg, igény pozitív változásának ls. Mindezekre a kérdésekre és következtetésekre hasznos benyomásokkal szolgált a felújítás óta immár a ne­gyedik évadban bemutatott Strauss-mű. A cigánybáró augusztus 13-1, pénteki pre­mierje. A közelgő vihar fi­gyelmeztető üzenete, az eső­cseppek esernyőgomba sza­porító fenyegetése sem tán. toritotta a hatezer nézőt — s bár az első felvonásban a távolodó vihar villámai még be-besegítettek a világosí­tóknak —, zavartalan volt az előadás, s az előre meg­jósolta a siker. A bécsi valcerkirálynak, Johann Straussnak Jókai novellaötletéből született ro­mantikus daljátéka az idén néhány új és több régi-is­mert színpadi mozzanat öt­vözésével kínált új élményt. Ismertek a nagyszerű meló. diák — hányszor dúdoljuk némelyikét fürdőkádban, mosogatás közben, vagy füttyei kísérve a rádióból hallott dallamot —; Barin­kay Sándornak, a cigánybá­rónak történetét sem kell részletezni: a mostani éne­kesek-színészek jó része is immár állandó szereplője a daljáték szegedi előadásai­nak. Üj' viszont a fordítás, a szövegkönyv. Abody Béla korszerűsítette, aktualizálta, s ez az átdolgozás itt hang­zott el először teljességében. Űj a rendezés — Horváth Zoltán először állította szín­padra Strauss világhírű dal. játékát. Újdonság a díszlet is. Csikós Attila nemcsak A cigánybárót álmodja először színpadra, de ez a tervezé­se az első szegedi szabadté­ri bemutatkozása is. Az első megjegyzés hadd legyen az aggályé. Abody Béla úgy fújta ie a port a Schnitzer-féle szövegkönyv­ről, hogy aktualizálása, kor­szerűsítése megrekedt a gyenge kabarétréfák, olcsó viccpoénok és a plakátok reklámversikélnek színvona­lán. Ezen az előadáson kü­lönösen is stílustörést oko. zott ez, ellentmondott az ökonomikus zenének és a rendezés által felvállalt ro­mantikus stílusnak. Horváth Zoltán rendezői munkájának lényege éppen az, hogy mer­te vállalni n romantikus dal­játék minden hagyományos elemét, motívumát, s azt mintegy kiegészítette a sza-1 badtéri színház sajátos adott­Palcsó Sándor, a „vendégmunkás 77 Szegeden 1963 óta állandó vendég július—augusztusban. Sok szerepben láthattuk­hallhattuk — sok sikerrel. Saját szavai szerint szeQedl „vendégmunkáskodása": nyá­ri szabadságának része. S ha arra gondolunk, hogy a leg­munkaszeretőbb, legdolgo­sabb embernek is mindig boldog izgalomal várt ki­kapcsolódást, örömet jelent a nyári szabadság, akkor Palcsó Sándor szavai új ér­telmet kaphatnak: — Igen, pontosan olyan várakozást érzek egy-egy szabadtéri fellépés előtt, mint, aki egész évi munká­jából nyári szabadságára in­dul. Az emberek pedig rend­szerint olyan helyekre utaz­nak ilyenkor, ami valami oknál fogva különösen vonz. za őket, ahová vágynak és visszavágynak, amire jó lesz emlékezni az egész követ­kező év alatt. Az a tény, hogy én tizenhárom éve oly gyakran „előfordulok" Sze­geden, számomra óriási fe­lelősséget jelent. Például idén negyedik alkalommal szerepelek A cigánybáróban, negyedik rendező elképzelé­seinek alárendelten. A darab fgy mindig új aspektusból kerO] elém, következéskép­pen mindig újabb és újabb feladatokat ró rám, nem le­het »zt mondanom: ismerem kívül-belül. Azonban éppen ez a sokszínűség jelent to_ vábblépesi lehetőséget min­den egyes alkalommal, s ezért külön csak hálás lehe­tek. tesen karakterszerep. Ügy hírlik, Palcsó Sándor külö­nösen kedveli a karaktersze­repeket. — Kedvenceim, mert * Jellemszínész minden „orosz­lánkörmét" kipróbálhatja ilyenkor. S mivei A cigány­báró mostani változatában prózai szövegek is vannak, adott is erre a lehetőség. Szeretek prózát mondani, külön érdekességnek és iz_ galomnak tartom egy-egy rendezői elképzelés sajátos figuráját megformálni. „Ka­raktertenor" vagyok, s ezt igyekszem színészileg maxi­málisan hasznosítani. A cl­gúnvbáró-előadúsok minden emléke Szegedhez köt, sőt, mondhatom, összes nyári szerepléseim jegemlékezete­sebbjei ls itt zajlottak le. A szabadtéri nekem különös, Izgalmasan szép feladatokat nyújtott, olyanokat Is, ame­lyek eljátszására csak itt ke. rülhetett sor. Bár a közel­jövőt illetően egyelőre nin­csenek szegedi terveim — csak egy Hamlet-rádiófelvé­tel, és egy szeptemberi Can­tata Profana-előadás tervé­ről számolhatok be —, de ha Jövőre is igényt tartanak rám, boldogan, örömmel jö_ vök ismét ide — szabadsági ra. D. L. Bf * Mm V ; J JB Hp 'i^Hpi^H^K 1 I||| Palcsó Sándor, a Cziprát alakító Komlóssy Erzsébettel ságaival és mai Igényeivel. Éppen ez a szabadtéri Ci­gánybáró-előadásának leg­főbb erénye. Ezt a rendezői alapállást szolgálta Csikós Attila díazletkampozíciója, melyen ugyan lehet vitat­kozni, de azt el kell ismer­ni, hogy izgalmas és tehet­séges kísérlet történt arra, hogy egy Dóm téri előadás nyíltan vállalja a környezet­ből adódó „félillúziót", azt ugyanis, hogy a szegedi Dóm tér két tornya alatt nyaran­ta színházat játszanak. En­nek igen merész s csak első pillanatra megdöbbentő dísz. let tervezői motívuma: a dóm bejáratát egyszerű, szürke, festett drapériával takarta el a díszlettervező. Mesesze­rű, a romok között felidéző­dő játékterének telitalálata például a disznófejtrófeával díszített Zsupán-kúria kapu­ja, és a gyertyakoronákkal ékített bécsi Burg oszloper­deje. Ugyanezt a célt szol­gálják Márk Tivadarnak sziporkázóan színes, mégsem öncélúan tolakodó jelmezei, Barkóczy Sándor néhány be­tétből önálló tánckampozicl­ót formáló koreográfiái és a nagy számú, ötletesen mozgatott statisztéria is. Medveczky Ádám, aki a fesztivál zenekarát dirigál­ta, nagyszerű érzékkel bon­totta ki Strauss muzsikájá­nak finomságait, a zenei öt­vözet sajátos karakterű be­téteit, kiválóan összefogva a zenekart, az énekkart és a szólistákat. A szereplők közüj elsősor­ban Melts György Zsupán, alakítására kell emlékez­nünk. Megejtő természetes­séggel, az ének és játék hu­morának, a jellemformálás­nak kivételesen gazdag esz­köztárát vonultatta fel Enekhangjának minden rez­dülésé, játékának minden mozdulata a figura átélt jel. leméből fakadt, s magával ragadta nemcsak a szereplő­társakat, hanem a közönséget is. Komlóssy Erzsébet, Czip­r® cigányasszony alakítója nagyszerűen ötvözte az én* kesi feladatokat a színészi játékkal. A címszerepet Pal­csó Sándor alakította, illúzi­ót keltően. Házy Erzsébet Szaffi-alakítása a tőle meg­szokottan igényes volt, Berdál Valéria, mint Arzé­na énekben is, játékban is gazdagodott az 1972-es elő. adás óta. Jól szolgálta az előadást JaöLonkay Eva, Katona Lajos» Réti Csaba, Ötvös Csaba, Bartha Mária. Humoros színfoltja volt az előadásnak a szegedi művé­szek által megformált há­rom cigány (Kovács János, Kátai Endre, Nagy Zoltán), a három lámpagyújtogató (Bagó László, Zádori István, Gyürki István), a két hiva­talnok (Kovács Gyula és Jachinek Rudolf) és az ud­varmester (Mentes József). A várnai nemzetközi balett­verseny díjaival tarsolyában felsznbadul'an mutatták be tudásukat a szólótáncosok, Szőnyi Nóra, Pongor Ildikó és Erdélyi Sándor. A kórust rrala Benedek tanította be. * .Ma, vasárnap est® 8 óra­kor ismét Strauss daljátéka, A cigánybáró kerül a sza. badtéri közönsége elé, 17-én; kedden is ezt a müvet lát­hatják a szabadtéri nézői. Tanúi Lajos Építőipar Mesterszakmunkás­továbbképzés Megjelent az építésügyi és városfejlesztési miniszter rendelete az ágazati mester­szakmunkás- továbbképzésről. Az új intézkedés részletesen meghatározza azokat a felté­teleket, amelyek alapján a szakmunkások részt vehet­nek ezen a magas szintű képzésen. Első helyen emlí­ti, hogy a jelentkezők közül azokat kell kiválasztani, akik már legalább egy a'ka­lommal részt vettek a szak­munkás továbbképzésben, s ezenkívül eredményes tevé­kenységet fejtettek kl a szakmunkástanulók gyakor­lati oktatásában a betanított dolgozók szakmunkássá vá­lásának támogatásában és a kezdő szakmunkások nevelé­sében. A kivá'asztásnál előnyben kell részesíteni a kitüntető címekkel, hosszú törzsgárdatagsággal rendel­kező dolgozókat, brigádveze­tőket, és azokat a szakmun­kásokat, akik alkalmasak a brigádvezetői munkakör be­töltésére, s jó eredményeket értek el a brigád- és újító­mozgalomban . Az ÉVM továbbképző köz­pont koordinálja és Irá­nyítja szakmailag a mester­szakmunkás-továbbképzést, és segítséget nyújt a válla­latoknak az általában egy­éves tanfolyamok lebonyol­tásához. Az idén kezdődő oktatási évben a kőműves, ács-állványozó, vasbeton­szerelő, vízszigetelő, vala­mint fapadlózó és műnyag­burkoló szakmában kezdik meg a mesterszakmunkás­továbbképző tanfolyamokat­Jövőre 9. 1978-ban további négy, 1979-ben újabb négy és 1980-ban három szakmá­ban szerveznek mesterszak­munkás-továbbképzést. A tanultakból tett sikeres vizs­ga után az addiginál egy­gycl magasabb kategóriába kefl sorolni a mesterszak­munkást, hogy keresete 6— 10 százalékkal emelkedjen. A magas szintű munkástovább­képzési formában Jó ered­ménnyel végzett dolgozók köre fontos forrása tesz az alsószintű vezetők utánpót­lásának is. Munka, barátság Főiskolások nemzetközi építőtábora Jánoshalma több mint 60 kilométerre fekszik Szeged­től. A Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola azonban en­nél sokkal nagyobb távolsá­gokat hidalt át: itteni nem­zetközi csere-épitőtáborába Odesszából, Krakkóból, Pots­damból és Nyitróról mintegy hatvan fiatal érkezett, hogy viszonozza a szegediek ko­rábbi, hasonló jellegű ven­dégeskedését. Három éve kezdődött, s ma már jól ismert, kedvelt nyá­ri programjáva vált négy or­szág négy felsőfokú tanár­képző intézménnyel rendel­kező városának fiataljai kö­rében ez az építőtábor-akció, melynek házigazdája július 25. és augusztus 21. között a Jánoshalmi Termelőszövet­kezetek Közös Vállalata. A szegedi tanárképző főiskolá­val létrejött szocialista szer­ződésük értelmében idén is elsősorban a gyümölcsszedés­ben és -válogatásban biztosí­tottak munkalehetőséget a külföldi főiskolásoknak. * A táborvezető, Turóczv Ber­talan szobájának ablakából csupa zöldet lát az ember: körös-körül sík vidék. — Voltak, akik örömmel vették ezt tudomásul „távol a nagyváros zajétól" — jel­szóval. Mások kifogásolták a Jánoshalma központjától való túl nagy távolságot — mond­ja. — De az igazán lényeges kérdésben — a munkában — nem lehet okunk panaszra, de beszéljenek inkább a szá­mok: a munka július 25-től augusztus 14-ig tartott. Erre az időre teljesítménybért kaptak a fiatalok, most dönt­jük el, kik méltók a prémi­umra, jutalmakra. — A szovjeteknek biztos helyük lesz a Jutalmazottak között — vág közben Balogh Eva IV. éves történelem— orosz szakos főiskolás, a Szovjetunióból érkezettek brigádvezetöje. — Szeretnek és tudnak is dolgozni. Mar eldőlt, hogy a munkaversenyt ők nyerték meg, az utolsó napok teljesítményétől füg­getlenül, behozhatatlan előnnyel vezetnek. Majdnem egy teljes napi kereset az előnyük: rekordjuk 152 fo­rintos napi kereset. — A szlovákok tizennyol­can vannak, közülük csak kettő fiú — szólal meg Gu­lyás József III. éves magyar —történelem szakos hallgató, a nyitralak „főnöke". — Sz* rintem csak ennek köszön­hető, hogy az őszibarack ka­tegóriában a második hely­re szorultunk, hiszen így is alig néhány forint a diffe­rencia: 148 forint volt a napi „csúcsunk". • Turőczy Bertalan „vissza­kéri a szót": — A búcsúest után a jól végzett munka v' jutalmának megérdemelt élvezete követ­kezik először Budapested', az­tán a Balatonon. De aT dolgos hetekben is adódott alkalom a szórakozásra, kikapcsoló­dásra: ismerkedési estet, dis­cókat tartottunk, kirándulá­sokat szerveztünk Kunfehér­tóra, Szatymazra és Szeged­re. A legérdekesebb progra­mokat azonban a négy nem­zetet „keresztmetszetben" be­mutató, úgynevezett nemzeti esték Jelentették. Tegnap volt a lengyeleké, amely mél­tóképpen zárta a sort. — A lengyelek különösen Jó szellemű, kitűnő társaság — mondja Bay Lujza brigád­vezető. — Közösségbe való beilleszkedésük egészen bá­mulatra méltó gyorsasággal történt: kedvesek, közvetle­nek. A munkában kezdetben nem jeleskedtek túlságosan, de ők azt tartják: „a lengye­lek nehezen jönnek bele va­lamibe, de ha egyszer bele­jöttek..." Így is történt. A második hétre elérték a má­sodik-harmadik helyet, úgy tűnik, ezt meg is őrzik. * A futballpályán a táborvá­logatott a jánoshalmi tsz csa­pata ellen visszavágó mérkő­zésre készül. Még van pár perc a kezdésig, az alkalom kitűnően felhasználható a legilletékesebbek :v a résztve­vők megszólaltatására. Petra Werner az NDK-ból, Wies­law Sobczak Lengyelország­ból más-más nyelven, de ugyanazt mondja: szívesen jöttek, jól érezték magukat. Az eltelt három hét, a eseretábor célját és végső értékelését Analolij Bogatir­jov, a szovjet csoport vezető­je mondja kl: — Igen nagy jelentőségű ez a tábor az érintett orszá­gok fiatalságának egymáshoz való közeledése szempontjá­ból is. Sőt, ennél ls tovább mutat: a nemzetközi kapcso­latok sokirányú fejlesztése felé. Mindezt a legjobb mód­szerrel, az együtt végzett niunka öröme révén kialakí­tott barátságokkal éri el. Csak üdvözölni és támogatni lehet, s a jövőben megérde-. melné a nagyobb figyelmet.' Domonkos László

Next

/
Thumbnails
Contents