Délmagyarország, 1976. augusztus (66. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-29 / 204. szám

10 Vasarnap, 1976. augusztus 29"; Bejegyzések a leltárkönyvben A múzeum kincseiből A szegedi múzeum régi, elsárgult papírú művészeti leltárkönyvét lapozgatva — kuriózumként — találkozhatunk városunk három nagynevű könyvtár- és múzeumigazgatója, Reizner János, Tömörkény István és Móra Ferenc sajátkezű bejegyzéseivel, melyek közül az alábbi néhány szemelvényt ezúttal — a Délmagyarország múzeumi cikksorozatának keretében — először közöljük a nyilvánosság előtt • A legrégebbi helyi művészeti leltért feljegyzéseket tartalmazó füzetet Reizner fektette fel, melynek ezt á címet adta: „A Szeged Városi Múzeum történelmi képtárának naplója. Szerkesztette: Reizner János, 892. évi szept. okt. havában." Az ötvenhat oldalból állő kis kötet 1. sorszáma alatt Rákóczy Zsigmond erdélyi fejedelemről festett kép adatait írja le. Ezt követően — többek között — Mária Terézia, í. Ferenc, Albrecht főherceg, majd a Szegedhez kötődő férfiak közül: Dugonics András, Klauzál Gábor, Somogyi Károly, Kiss Dávid és másokról készített portrékhoz rövid életrajsváalatokat írt. Múzeumunk akkori „törtéheimi képtárának naplójá"-t végül is a 85. tételszámmal zárja, mely alatt Bogyó István magy. kif. testőr (?) 1702-ben készült arcmáséról Reizner — többek között — ezt jegyezte fel: „Et á kép is rendkívül piszkos, romlott állapotban került a múzeumba. Igen sikerült kitisztítását és restaurálását Joó Béla szentesi festőművész teljesítette." • A Tömörkény és Móra igazgatása idején vezetett leltárkönyv, pontős nevén: „A Szeged Városi Múzeum szépművészeti osztályának Lajstroma" műfaji csoportosítás szerint, valamint az alkotások múzeumba kerülésének időrendjében ölelte fel a meglehetősen nagy mennyiségű és tekintélyes értékű műtárgyanyagot. Ez Móra 1934-ben bekövetkezett haláláig 339 festményt, 86 plasztikai müvet és 213 iparművészeti tárgyat tett ki a régi leltárkönyv tanúsága szerint. Színét-javát azok a képek és szobrok jelentették, melyekből válogatva a most is látható Szegedi Galéria c. állandó kiállításunkat rendeztük meg. Ezért, mint annak idejen, jelenlég ls gyönyörködhetnek látogatóink: Barabás Miklós, Munkácsy Mihály, Csók István, Koszta József, Fényes Adolf, Nyilasy Sándor és más jeles mesterek alkotásaiban. A 187. leltári számig terjedő bejegyzéseket Tömörkény István, mint akkori múzeumigazgató Így igazolta: képgyűjtemény anyagát a bizottság 1911. ápr. 10-én tartott ülésen darabszámra számba vette, s rendben találta. Tömörkény." A múzeum 21 műből álló szoborgyűjteményét (melyben Ligeti Miklós Tudás fája és Pásztor János Búcsúzkodás cimű, most kiállított szobrai is szerepeltek) Tömörkény hasonlóképpen igazolta. * Móra Ferenc ritkának vehető (inkább Cs. Sebestyén Károlyhoz köthető) saját kezű leltárkönyvi bejegyzéseit. Tömörkény halálának évében, vagyis 1017, november 30-tól eszközölte, amikor 18 a 210. ltsz. alatt Cs. Joachim Ferenc szegedi festőművész önarcképének adatait írta le. Mint mér előbb, úgy a későbbi években is Cs. Sebestyénnel közösen vezetik a múzeum művészeti leltárkönyvét, s még 1025 júliusában is találkozhatunk Mófa kézfrásdvaL Az általa bejegyzett leltári adatok érdekessé, sőt „élővö" válnak. Ezt tükrözi áz 1921. július 19-én végzett 221. ltsz. alatti bejegyzése is, melyet Heller Ödön Parasztmadonna című képével kapcsalatban írt „Heller Ödön — olvashatjuk Móra Írását a leltárkönyv 02—63. oldalán — jónévü, s kvalitásosnak ismert szegedi festőt, akinek önarcképe mór régebben a képtár birtokában van, 1921, július 13-án, amint tápéi nyaralójából hazafelé biciklizett, ismeretlen tettesek agyonlőtték, kirabolták és a Tiszába dobták. (L. a szegedi lapokat.) A gyanúsítottakat, köztük Bódóné Török Vieát, aki évekén át modellül szolgált tíellernek, e kép főalakjához is, a rendőrség letartóztatta." „A festmény, amely a művész hagyatékában találtatott, aki nem akart tőle megválni, bár többször ajánlatot tettek ra, Heller nagynénjének és örökösének, Kis Máménak adománya. Értéke 300V K." (1. képünk.) • Tálán fölösleges hangsúlyoznunk, hogy a Reizner, Tömörkény, Mófa saját kezű bejegyzéseit is tartalmazó régi múzeumi leltárkönyvünk, pótolhatatlan értékű helyi kultúrhistóriai és mü-' vészettörténi dokumentum. Ezért nem lehet az ódon adattárak iránt érzett tisztelet és meghatottság nélkül kézbevenni, lapozgatni benne, sőt megszólaltatni, vallatni a sok évtizede általa őrzött leltári bejegyzéseket. Ennék a kopott fedelű könyvnek kissé megfakult írásai feltárják a szegedi múzeum „szépművészeti gyűjteményének" kelétkezését, gyarapodását, jellegét és minőségét A külföld humora MOSZKVA Két barát beszélget. Kérdi az egyik: — Mondd, te hiszel még az álmokban? — Én már nem. — És miért? — Mert feleségül vettem. VARSÓ Részeg ember tántorog kl az italboltból és elvágódik a járdán. Egy idősebb néni nem állja meg szó nélkül a jelenetet : — Nem kellett volna anynyit inni, akkor most nem feküdne itt szégyenszemre! — A részeg tagadóan ingatja a fejét: — Nem ért maga ehhez, öreganyám. Inni mindig lehet, csak menni nem kellett volna,., BUKAREST — Főúr, ha már a leves hideg, és a sör meleg, akkor legalább ezt a terítőt fordítsák meg a másik oldalára, hogy valarpivel tisztább asztalnál ebédeljek! — De uram! Látott már ön olyan asztalterítőt, amelynek három oldala van? BERLIN — Mondd, papa, sírni is szokott egy bohóc? — kérdi az előadás után a kis Hans. — Hát persze, hogy szokott — feleli az apja —, Így piheni ki magát... BÉCS — A papa vett a mamának egy bosszantót — dicsekszik pajtásának a kis Vili. Aztán bemennek a fürdőszobába és megmutatja neki a szobamérleget — De muris! És tudod mér hogyan működik? — Azt nem tudom, de ha a mama rááll, mindig elönti a méreg.,. BONN — Vegye kl a szájából a cigarettát! — szólt beosztottjára a szórakozott főnök —, telefüstöli az egész szobát. — De főnök úr, hiszen ez nem cigaretta, csak egy ceruza. — Mindegy, maga az én szobámban ceruzát se szlvjonl... LONDON Két rab beszélget a fegyházban. — Magát ki juttatta ide? — A konkurreneia. — Szóval beköpték? — Egy fenét! Csupán ugyanolyan bankjegyeket nyomtattam, mint az állam. PÁRIZS — Hogyan éltek drágám? — kérdi a fiatal festő feleségétől a barátnője. — Egész jól — felel az Ifjú asszonyka. — Pascal fest, én meg főzök. Aztán együtt találgatjuk. hogy 6 mit festett, és én mit főztem.,* MILÁNÓ Mondd Luigi, szeretnéd látni a kistestvérkédet, akit ma éjjel hozott a gólya? — kérdi unokáját a nagymama. — Igen nagymami — fele! a gyerek —, de még inkább szeretném a gólyát látni 1... OSLO — A feleséged fekete ruhában láttam, de te nem gyászolsz. Tulajdonképpen ki halt meg a családból? — Senki. Csupán összeveszett velem az asszony, és most gyászolja az első férjét. NEW YORK Két italos férfi beszélget egy bárban: — Mondja, maga az a Joe Palmer, akinek hét gyereke van? — Nem, én csak a munkatársa vágyók... BELGRÁD — Engedje meg uram, hogy bemutassam a második feleségemet. — Ne fáradjon kedves barátom. Már ismerem. Én voltam ugyanis a harmadik férje... PRÁGA — Mondd meg nekem fiam — szól a tanító a kis Karelhez —. hogy mi is az a gerincoszlop? — A gerincoszlop egy olyan oszlop a testünkben, melynek egyik végén ül a fejünk, a másik végén ülünk ml... TEXAS — Van magénak szívet? Ötven dollárt kér ezért a vacsoráért? Igazán adhatna valamennyi kedvezményt, hiszen kollégák vagyunk. — Miért, tatáh ön is vendéglős? — kérdi a tulajdonos. — Nem uram — felel a vendég —, én is rabló vagyok. A Nyári Tárlat festményeiből Balra: Mayer Berta: Murálls tervrészlet. Jobbra: Pekáry István: Éden Lent: ZombOrl László: Munkapad