Délmagyarország, 1976. augusztus (66. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-29 / 204. szám

MAGAZIN 10 Vasarnap, 1976. augusztus 29"; Mohács írta Juhász Gyula ötven évvel ezelőtt kerekebb évfordulója volt a mohácsi csatának a mainál: a négyszázadik esztendőt ünnepelte a Horthy alatt konszolidálódott tőkés-földesúri, keresztény-nemzeti Magyarország. A hivatalt® ünneplés csak az „új Mohács", Trianon párhuzamait lovagolta meg, de a demokratikus eszmék hirdetői, mint Szegeden Móra Ferenc és Juhász Gyula, a négy évszázados tanulságot az uralkodó osztályok önzésére, a dolgozók elnyomására fényszórózték. Juhász Gyula számos publicisztikai írásában fejére idézte a korszak urainak Mohács igazi leckéjét Jóval a 400. évforduló előtt már 1020-ban, 1021-ben, 1024-ben a csata napján újra és újra emlékeztetett a történelmi tanításra, melyet Mohács példája sugall. Egy évvel a négyszázadik évforduló előtt, 1925-ben pedig már intő szóval figyelmeztetett: „Ma a politikai kalandorok egész hadserege érzi és vallja magát Szapolyainak; kiskirályok hirdetik a hordók tetejéről a maguk egyedül üdvözítő honszerelmét, panamák pörei kergetik egymást szakadatlanul, és jelszavak zápora szakad a boldogtalan nemzedék nyakába, úgy, hogy a politika zavaros, megdagadt Csele-patakja már-már a meghagyott kis országot kezdi eL önteni szennyes áradatával... Mohács előtt Dózsa Györgyöt ültették tüzes trónusára a vesztükbe induló magyar oligarchák, most az új Mohács után új latifundiumokkai csinálnak demokráciát azok, akik Petőfi után se akarják megtanulni, hogy Dózsa Györgyöt el lehetett égetni, »de szellemét a tűz nem égeté meg«." Ugyanezt a gondolatot öltöztette költői formába Juhász Gyula a négyszázadik évforduló napjón, ma ötven éve, a Délmagyarorszógban megjelent dramatizált jelenetébe is. Elvontabban persze, mint a vezércikkeiben, de az intő szó taláh még élesebb ls publicisztikájánál: „Magyar urak, ti vagytok a nagy sírásók.,." (Hajnalodik az ég Mohács T mellett. Az utolsó hajnai ez. Mint ' miami sápadt látomás, megjelenik a síkon a király, az érsek és a köret. A király őszszakállas . fiatalember, hajadonfővel, amely * a sisakra vár. Az érsek a ferencesek rendjének egyszerű csuhá' ját viseli, amelyre a végzet páncélja feszül A követ a római szentszék legátusa, búcsúzóban. Távolról, de egyre közeledve idegen kürtök szaró zeng.) A király. Már ébresztik az ozmán sereget. Milyen különös szél támad dél felöl. Az érsek. Mintha Ázsia szele •fújna. Mintha vérszag és balzsam jönne vele: Ázsia üzenete. A követ. Az ozmán készülődik > a nagy leszámolásra veletek. Hal| lom, hogy a magyar és a török ' testvérek voltak valaha. Az érsek. Bizonyosan testvérek i ts vagyunk. Csak a testvér tud í ilyen halálosan egymás ellen Indulni. Ml mindig ezt cselekedtük. A követ. Nagyon sok vér elfolyt már ezer a földön. Az érsek. Es mindig htába folyt. A király. Fázom. Pedtg még nyár van. Az éjszaka száz évet öregedtem. Mióta trónon ülök, egyre csak vénülök. Most lóra fogok ülni: az talán jobb helyre visz. (Ar ozmán kürtök egyre hongosabbak.) A követ. A magyar tábor még mindig hallgat? A király. Mindjárt fölébred az Is. Ki tudja, mire ébred? Mindenáron meg akarnak ütközni az ellenséggel. Türelmetlenek és elnzántak. De ez az elszántság a halál elszántsága. A követ. Mekkora lehet a* ellenség ereje? Az érsek. Vannak, akik kétszázezerre becsülik, vannak, akik félmillióra. A remület növeli számukat, de azért éppen elegen lehetnek. A követ. És a magyar hadak? A király. Eddig huszonnégyezer az egész. Napról napra vártunk, de hiába, őszentsége zsoldosai az egyetlen segítségünk. A lengyel, a cseh, az olasz csapatok. akik a keresztény vilég nevében védelmezik ezt az árva Janicsár országot és pusztuló nemzetet,, amely a sír felé tántorog. Az érsek. Minden igaz magyar itt van a táborunkban, ó, mily kevés ma az igaz magyar! Mikor osztozni kellett az ország vagyonán, akkor egymás üstökébé kaptak a nagyok, akkor egymás hegyén-hátén tolakodtak a hatalomért, a koncért, a rangért, a méltóságért, a kiváltságért. A király. De most az egyik késik, a másik vár, a harmadik meg nem siet, a negyedik alszik, az ötödik már koronámra alkudozik az idegennel. Az érsek (a breviáriumát olvassa) : Mert kezeitek bemocskolván vérrel és ujjaitok vétekkel, ajkaitok hazugságot szólnak, nyelvetek gonoszt suttog. Tapogatunk, mint akiknek szemöfc nincs, megütközünk délben, mint alkonyatkor, és olya. nok oappunk, mint a halottak egészségesek között. Elpártoltunk, és megtagadtuk az Urat. és eltávoztunk a Istenünktől, szóltunk nyomorgatásról és elszakadásról, gondoltunk és szóltunk szíwíinfcból hazug beszédeket, Ezeket mondja Ézsaiás próféta, és mintha csak erről a nemzedékről mondaná. A követ. Bizony sok hiba történt, és sok bűn és sok mulasztás esett itt, de az Űr irgalmas, és még nincsen elveszve minden. Az érsek. Talán valami csodára gondolsz, nagy jó uram? Mert Itt már csak az tudna segíteni! Én felöltöm a páncélt, és kihúzom a kardot, de azzal az érzéssel, mint ahogy az áldozati bárány a mészárszékre megy. En életemet adom azokért, akik nem érdemlik meg az életet. (A magyar tábor kürtszava felzendül.) Íme, eljött a ml óránk. Uram, kezeidbe ajánlom lelkemet! A király. Arra fönn, messze, a ködön túl alszik Buda vára. Milyen szép volt, milyen nagyszerű. milyen magasztos, mikor még a Játékaimtól se búcsúzva egészen, először ültem az arany trónusra, amelyről Mátyás uralkodott birodalmak felett. (E percben megjelenik a hajnali derengésben a jobbágy, ásóval a Rózsa Endre Meggykóstoló Fűzkosarad csordultig láz, rázkódtatja gyümölcsizzás. Parázs tódul így a rácsnak, ketrecének a káprázat. Légüres csönd mélye tárul, buborékja -köfétnzáruL Ujjad bögyén, dárdahegyen, pörög e gömb, forog velem. Sügér, akit árnya köröz — súlyos skarlát gyöngy börtönöz. Láng kínlódik így aZ éjben, öntiön foglár fénykörében. Ügy zársz be, hogy nem nyílhatsz ki, bezárulsz, mert nem nyithatsz ki, úgy árulsz el, hogy nem adsz kl — köreldböl nem tilthatsz kii Kristálygömbben véfbefagyva éretlen nap hűl ragyogva. Páros meggyet véve szádba, Ikerré lesz ragyogása. Egy magány két üvegmeggyben széjjelroppan, összereccsen. Szpáhi vállán. Olyan öreg, mint a föld, és olyan örök.) A jobbágy. Jó reggelt, urak! A király. Jó reggelt, hívünk. Ml járatban vagy erre, ahol a halál jár? A jobbágy. Munkából Jövök. A király. Ugyan mit dolgoztál éjjel? A jobbágy. Sírokat ástam a mezőn. Sok sírra lesz most Szüksége a magyarnak. Egy egész temetőre. A király. Különös ember, és milyen igaza van! Tudod-e, ld előtt állsz? A jobbágy. Magamfajta földi halandó lehetsz te is. Csak a gú nyád különb. A király. A király előtt állsz, ember! A jobbágy (meghajlik és kiegyenesedik). Ó, hát te vagy a magyar király? Ilyen fiatal, és már i6 ilyen ősz! Én más királyt láttam egyszer, félszázada sincsen. Azt Mátyásnak hívták, ée olyan fényes és meleg volt, mint a nap! Mint a fölkelő nap az egen. Az érsek. Mátyás, Mátyás. A jobbágy. Még egy királyt láttam nemrégiben, az tüzes trónuson ült, és a húsából ettek. De ez a király még egyszer visszajön... Az érsek (borzongva). Dóasa, Dózsa... A jobbágy. 11 pedig ej fogtok hullni mind, urak, de a nép, az megmarad, és él tovóhb, mint a föld, amelyet bevet, megszánt és learat Míg ez a föld a talpunk alatt van, addig vagyunk. (Az ozmán és a magyar kürtök felelgetnek.) A követ. Én pedig megyek tovább, az Isten áldását kérem rátok és a Szentatya áldását adom nektek. A király és az érsek (némán búcsúznak tőle. Ekkor hirtelen ujjongó, harsogó, eget, földet betöltő, keleti muzsika zendül dél felöl: Ázsia tízen), A király. Milyen nap van ma, érnek uram? Az érsek (a breviáriumot nézi). János fövétele. A király. És á ml fejünké is, kl tudja! Menjünk! Aa érsek. Sajnos, a szívünkéi már régen elvesztettük. A jobbágy (hirtelen fölhorkan). Szapolyai megérkezett? Az érsek (tompán). Szapolyai még nem érkezett meg. A jobbágy. Dózsa koronázására bezzeg sietett. A tüzes trónus, nál bezzeg ott volt. (Kelet felé fordul, mintha láthatatlan hatalmakkal beszétne:) Magyar urak, tt vagytok a nagy sírásók, jaj néktek, ország sírásói! (A földre néz, a földre, amelyen az ozmán paripák patái dobognak. A király és az érsek elindulnak a halálba.) a v Emlékezés Thury Zoltánra Thury Zoltán, családi nevén üjfalussi Köpe Zoltán, színész, író, újságíró, a századvég egyik legjelentősebb novellistája, Thury Zsuzsa író apja, 1870. március 7-én született Kolozsvárott és hetven esztendeje, 1906. augusztus 27-én halt meg Budapesten. Katonatiszti családból származott, korén árvaságra jutott. Tanulmányait a kolozsvári református kollégiumban, majd a tanítóképzőben Végezte. Jelképes, amit a képesítő vizsga előtt megtett. Mint az évzáró ünnepély szflvalója, odaállt Ferenc József képe alá, üdvözölte főhajtással á közönséget, a tanéri kart. a királyi biztost, azután elkezdte szavalni az Akasszátok fel a királyokat C. verset. Csak az első sorokat mondhatta el, mondhatni, rögtön kicsapták. Vándorszínészként végigjárta Erdélyt. Újságíró lett, kijárta a vidéki redakciók iskoláját. 1890 őszén Petéiéi István Kolozsvár c. lapjánál, majd 1891 nyarán Budapesten. őszén Szegeden, 1892 végén Pécsett működött. Nagy jelentősége volt pályafutásában a Szegedi Naplónál eltöltött időnek, de legtöbbet mégis müncheni tartózkodása (1893—95) jelentett számára, ahol orosz és lengyel emigránsokkal volt együtt, s tagja lett az nttanl magyar festők Hollóssy Simon köré tömörülő csoportjának. Innen hazaküldözgetett cikkel már nagyobb elfflélyültséget mutatnak, Münchenből hazatérve a fővárosban volt élete végéig újságíró, előbb a Pesti Napló, majd 1890-tól Budapesti Napló munkatársa. Tüdőbajban halt meg 36 éves korában. A leghatározottabb, legerőteljesebb írói egyéniség, a magyar kritikai realizmus egyik jelentős képviselője. Kitűnően szerkesztett elbeszéléseiben az elnyomott néposztályok keserű hangja szólal meg. Münchehl tartózkodása előtti időszakban fel-feltűnik művei közt egy-egy sokat sejtető novella, de pályája kezdő szakasza mégis csak az útkeresés ideje. Külföldi tartózkodása nagyban kitágítja látókörét, s másként nézi a magyar viszonyokat is, egyre Inkább a kisemberek írója lesz. Munkássága részint Bródy Sándoréval rokon, s Ilyen értelemben Thury a XX. századi magyar próza egyik élőkészítője, úttörője. A jellegzetesen Thury novellák azt tükrözik, hogy a nyomorban, betegségben sínylődő emberek szinte teljesen elvesztették tájékozódási képességüket ebben *z életben, bambán, rémültan. megbomlott aggyal elhagyják magukat, vagy eszelősen kitörnek, hogy tragikusan bukjanak el. A gondolatok szabadabb közléséré is alkalmas a felélőtlen „bolondok" szájába adni a bírálatot. Ezt ábrázolja. a Bolondok c. kötete* Novellái a századvégi kapitalizmus embertelenségét is bemutatják. írásainak mélyéről nemcsak az elnyomott néposztályok keserű hangja száll fel, hanem támadó, olykor forradalmian izzó érzések ls. Thury mégsem jut el, még öntudatosabb munkásalakjölban se, a szembefordulás következetes ábrázoláséig, hősei többségének magatartására törés vagy éppen behódolás jellemző. (A sztrájk.) A század első éveiben válik tulajdonképpen Thury a modern magyar novellaírás egyik jelentős alakjává. Ekkor már lázadozó alakok ábrázolásával támadja a fennálló „rendet" (Gondviselés), s van példája az öntudatosodó munkásra is. Egyik novellája (Emberhalál) a kapitalizálódó nagybirtokok védelmére rendelt katonaság és a kisemmizett kisemberek összecsapásának tragédiáját eleveníti meg drámai erővel. A Thury-novella csak a legfőbb cselekménymozzatiatokat ábrázolja, s a jellegzetes részekből az olvasó már következtetni tud a homályban maradt szakaszokra is. Mindezt változatos formában, leírás, keretes elbeszélés alakjában, mindig sűrítve, szűszavúan tárgyilagos stílusban adja elő. Mint színműíró feltűnést keltett a tisztikar valóságos életét bemutató Katonák c. darabjával. A darabot a Vígszínházban mutatták be. A hadsereg Vezetősége minden erővel tiltakozott a bemutatás ellen, mert a darab szocialista felfogását veszedelmesnek tartotta a hadsereg szellemére. Több színműve (Asszonyok, Flóra, Katinka) sikerrel szerepelt a Nemz.ett Színház, a Vígszínház és a Népszínház színpadán. összes művel, köztük számtalan novella és több regény, hat kötetbe gyűjtve jelentek meg az író halála után. Parainézlsszerű értékes műve. az Útravaló, életei vei hek foglalatai adja. Az elsők egyike, aki kemény tollal, leplezetlen igazságlátással hírt hoz a millenniumi Magyarország görögtüzes külsőségei alatt forrongó ítégedettenségről, rejtett problémákról. Ady Endre lelkes cikkben üdvözölte Thury bétor írói magatartását. ' UR, ItíB ISTVÁN hsmtSe m P v 4 **»«•»* iíTk^Iorml í MttWí** jll-OJta dw ou0ar végvárvoBAl öMicotnláea (1818—ISM)