Délmagyarország, 1976. augusztus (66. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-29 / 204. szám

10 Vasarnap, 1976. augusztus 29"; Nem holt szezon a nyár N

em mondhatom, hogy valamikor hajdanán, mert még nem is olyan régen, néhány évvel ezelőtt számos művelődési intézményben alig volt élet a nyári hónapokban. Ajtóik ugyan nyitva álltak, de termeikben alig lézengett egy-egy látogató. Legfeljebb a táncos-zenés szombat esték vagy vasárnap délutánok vonzották csoportosan az ifjúságot. Kivétel persze akkor is akadt, de sok olyan művelődési otthonban, klubban, könyvtárban jártam annak idején, szerte az országban, amelyik csak „takaréklángon" működött Körülbelül az 1970-es évek elejétől számítható az örvendetes változás. Nem egyszerre, nem varázsütésre kezdett a nyár is a többi évszakhoz hasonló jelentőséget kapni a közművelődésben, hanem fokozatosan. Ahogy visszaemlékszem, előbb talán a könyvtárak és a klubok találtak magukra. Az előbbiek rájöttek, hogy a kölcsönzésen kívül a különféle foglalkozásokat is folytathatják a nyári hónapokban, mert van érdeklődés irántuk. A kluboknak könnyebb helyzetük volt és van, mert többségük ifjúsági, s a fiatalokat mindig könnyebb megmozgatni, függetlenül az évszaktól. Azután a művelődési házak is sorra kezdték kialakítani az időszaknak' megfelelő programjaikat Végül maguk a települések — a falvak és a városok egyaránt — is megértették, hogy a nyár nem holt szezon — nem lehet az! — a művelődésben, és körülnéztek, mit tudnának tenni. Kétségtelen, hogymint sok másban, úgy ebben is segített ösztönzött a párt közművelődési állásfoglalása, amelyik hangsúlyozta a művelődés folyamatosságát, a megfelelő feltételek állandó biztosításának szükségességét. Az idei nyár, miként már a tavalyi is, igazolja, hogy az a helyes szemlélet, amelyik az egész naptári évet közművelődési „szezonnak" fogja fel. Igazolja azzal, hogy a különböző művelődési és szórakozási jellegű rendezvényeken mindig kellő számú közönség gyűlik' össze; hogy az intézmények látogatóinak száma közelíti a más évszakokban megszokottat; hogy az amatőr együttesek, a szakkörök, a különféle csoportok tagjai épp oly lelkesen dolgoznak és „áldozzák" szabad idejüket nyáron is, mint tavasszal, ősszel vagy télen; és így sorolhatnám tovább. Hadd mondjak példákat, amelyeket bárki könnyen ellenőrizhet. A Fővárosi Művelődési Ház júliusban hirdetett meghallgatást az amatőr színjátszáshoz kedvet érzőknek, és voltak jelentkezők. A Veszprém megyei néptáncegyüttesek tagjai a legmelegebb nyári napokban is beöltöztek munka után a tánchoz szükséges ruhákba, hogy a tihanyi Néprajzi Múzeum udvarán közönség elé álljanak. Kecskeméten — talán épp a hivatásosoktól kapva kedvet — amatör Ejnye! — Piriké, főzzön két jó kávét, és küldje fel hozzám Perczegös Norbertet — szólt ki a titkárnőjének Stirpák Sándor, a Timsó- és Robbanómotorgyár teljhatalmú vezetője. Néhány perc múlva már az igazgató előtt ült, az önhibáján kívül kopaszodó művezető. — Talán sejti, miért hívattam — mondta komoran Stirpák. — Biztos vagyok benne, hogy nem jutalmat akar átadni — válaszolt Perczegös. Piriké megjelent a két kávéval, Stirpák elgondolkozva kavargatta a két csészét: — Magát nem kínálom, mert amint mondta, árt a vérnyomásának. — Az utóbbi napokban idegesebb vagyok a~ átlagnál — mormolta Perczegös rosszkedvűen. / — Nos, térjünk a tárgyra! A robbanórészlegböl Sehoda Lajos panaszkodott magára. Belegázolt a lelkébe, minősíthetetlen hangon beszélt vele. Elpanaszolta, hogy felnőtt, négy válópert megért férfi létére majdnem elbögte magát. Az önérzetét sértette meg. Mi a véleménye erről? Perczegös Norbert mély lélegzetet vett. Hangja remegett az indulattól: — Megsértettem Sehodát? Igazán sajnálom. Most már tudom, hogy homlokon kellett volna csókolnom, kedves, becéző szavakat kellett volna gügyögnöm a fülébe, kezet kellett volna szorítanom vele. vagy vállon veregetni: „bravó, Sehoda, csak igy tovább"! — Kérem, tartózkodjék ettől a gúnyos hangtól. A lényeget mondja, mi történt? — figyelmeztette az igazgató Perczegőst. — Elmondom, mi történt. Sehoda Lajos úgy adott ki a kezéből egy robbanómotort, hogy az használhatatlan lett. Már csak ócskavasként tudjuk értékesíteni. Amikor megláttam, milyen pocsék munkát végzett, azt mondtam: „ejnye, Sehoda"! Erre elsápadt, aztán elvörösödött, és úgy nézett rám, mint egy hivatásos bérgyilkosra, majd elrohant az üzemi büfébe disznósajtot enni. Állítólag a disznósajt erőt ad neki nehéz helyzetekben. Hát ez történt... — zárta le beszámolóját a méltán népszerűtlen művezető. Stirpák Sándor kinyitotta az íróasztal fiókját, és bekapott egy szem savanyú cukrot. — Kér? — Köszönöm. Ebéd előtt soha — válaszolta Perczegös. — Nézze barátom, magának teljesen igaza van. Felháborító és megengedhetetlen az ilyen trehány munka. De nem volna szabad elfelejtenünk, hogy a Timsó_ és Robbanómotorgyár dolgozói érzékenyek. Egy dorgáló, megrovó szó komoly következményekkel járhat. Sehoda megsértődik, és máris kéri a munkakönyvet. Nagyon megkérem tehát, hogyha máskor valami helytelent tapasztal, őrizze meg nyugalmát, ne mondja azt, hogy ejnye, hanem inkább menjen ki a folyosó egy eldugott zugába, és ott alaposan káromkodja ki magát, vagyis vezesse le az idegességét. Legyen a jelszava: szelídség és mosoly! Ezt várom ma_ gától — figyelmeztette beosztottját a Timsó- és Robbanómotorgyár igazgatója, majd így folytatta: — De ugyanakkor ne feledje, hogy az új évben nagyobb jogkör és nagyobb felelősség vár a művezetőkre! Perczegös Norbert, a balsorsú művezető köszönt, betette maga után az ajtót, aztán a néptelen folyosón mély lélegzetet vett, és halkan suttogta: — Ejnye... GALAMBOS SZILVESZTER tanyaszínház is alakult a megyei művelődési központban; s így már tavasz végétől-nyár elejétől nyár végéig-ősz elejéig — amíg az időjárás engedi — láthatnak élőben színházi bemutatókat a környék kis települései, gazdaságai, tanyái. Nem folytatom, a példák sorát bárki kiegészítheti saját helyi tapasztalataiból, különösen Szegeden. A tanulság az, hogy a közönség igényli a művelődés és a szórakozás nemesebb, fajsúlyosabb formáit a nyári hónapokban is; az önművelésre nevelés és a közművelődési igények kielégítése ilyenkor sem szünetelhet. Még csak nem is csökkenhet, sem mennyiségében, sem minőségében. Bárki közbeszólhatna, hogy a jó példák mellé ugyanúgy roszszakat is felsorakoztathatnánk. Ez igaz. Akadnak még hétszámra üresen kongó művelődési otthonok, vagy falusi könyvtárak, amelyeket egyik-másik kölcsönzési napon szinte kár kinyitnia a könyvtárosnak, továbbá települések, amelyikek alig tudnak valamit kezdeni az állandóan vagy hosszabb-rövidebb ideig ott tartózkodó emberek ezreivel, művelődési szempontból. A mindennapok tapasztalatai mégis optimistává tesznek, mert az ilyen példák száma fokozatosan csökken. Igaz, hogy van még jócskán tennivaló a gyakorlatban, de a szemléleti változás — általában, országos szinten nézve — már bekövetkezett. Népművelők és irányítók egyaránt értik, de legalábbis érzik, hogy lépniük, cselekedniük kell, mert az ő „birodalmukban" is nagyot változott a nyár, a tíz-tizenöt évvel ezelőttihez képtest És ha most ismét a ma még „csöndesebb" helyekre, az említett rossz példákra gondolok, akkor is legfeljebb csak csekély mértékben kell módosítanom cikkem címét Legfeljebb így: A nyár a legtöbb helyen már nem holt szezon a közművelődésben. Úgy vélem, ebben a formában fenntartások nélkül érvényes. K. S. j A közművelődés új formája M

agyarországon — a legutóbbi népszámlálás adatai szerint — egymillió 16 és 55 év közötti munkaviszonyban álló felnőtt nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát. (Nem számítva, a közvetlen nyugdíj előtt állókat, a nyugdíj-korhatáron fúl levőket, a betegeket, a képezhetetleneket.) S meglehetősen nagy az „utánpótlás" is. Száz nappali tagozatos tanuló közül tíz 16 éves koráig nem fejezi be az iskolát. A későbbiekben közülük csupán egy szerez felnőtt korában általános iskolai végzettséget, a többi kilenc meg sem próbálja. Ezek az arányok tíz év óta változatlanok. Legtöbben az utolsó két osztályt, a hetediket és a nyolcadikat nem végezték el. Közművelődésünk fontos törekvése, hogy az általános iskolát mindenki befejezze. Se szeri, se száma a felnőtt oktatást szorgalmazó társadalmi, állami, vagy éppen párt intézkedéseknek, a párt- és kormányhatározatoknak, a megújuló felnőttoktatási formáknak. 1945 előtt hazánkban gyakorlatilag nem volt iskolarendszerű felnőttoktatás. S bár a felszabadulás után mindjárt megszerveződtek a dolgozók általános iskolái, 1948-ban jelent meg az a törvényszerejű rendelet, amely megvetette az alapjait a dolgozók önálló iskoláinak. Sokféle kedvezmény, egyszerűsítő törekvés valósult meg az utóbbi években a felnőttek oktatásában. Elég csak a leglényegesebbekre utalnunk: osztályozó vizsgát tehetnek egyéni felkészüléssel, elvégezhetnek egyszerre két osztályt, tanulhatnak esti, vagy levelező tagozaton. A mezőgazdaságban dolgozók részére külön öt hónapos tanulmányi idővel működő iskolákat szerveztek. 1973. januárjától — az MSZMP KB határozata és a munkások továbbképzéséről szóló kormányhatározat szellemében — új formát, a szakmai kép>zést segítő és az általános iskolai végzettség megszerzését egyesítő tanfolyamokat vezettek be. Egy juhász portréja Gyenes Kálmán felvétele Nemcsak formájában, tartalmában is korszerűsödött az utóbbi időben a felnőttoktatás. Csökkentették a tananyagot és az óraszámot. (Bevezették az egy osztály 160 órában való oktatását.) Egységes követelményeket határoztak meg. Egyre több azoknak az iskolán kívüli közművelődési fórumoknak a száma, hatásköre is, amelyek a felnőttek általános iskolai tanulmányait segítik. És most, ez év őszétől újabb nagy hatású segítség kínálkozik. Szeptember 15-től indítja meg ugyanis a Magyar Televízió és a Magyar Rádió közös vállalkozását — a Mindenki iskoláját. A hetedik és a nyolcadik osztály tananyagát dolgozzák fel a műsorokban — a 160 órás oktatási formához kapcsolódva. De a műsorok nem iskolás-módszerűek, hanem egy-egy tantárgy legfontosabb részével foglalkoznak. A felnőttek gyakorlati ismereteihez igazítva, s szórakoztató formában. Kikhez szól, kiknek készítették a Mindenki iskolája adásait? — Nemcsak az általános iskolát nem végzett felnőtteknek. Támpontot ad mindazoknak, akik alapismereteiket felfrissíteni, rendszerezni kívánják, azoknak, akik csak iskolás gyermeküknek akarnak segíteni, a gyermekgondozási szabadságon levő kismamáknak, háziasszonyoknak, dolgozóknak, de bizonyos adások még az egyetemet végzetteknek is adhatnak újat — egy-egy területen. Bizonyára sokan lesznek, akik a műsorokat nézve, hallgatva kedvet kapnak a tanuláshoz, a vizsgázáshoz. A rádió Petőfi és az URH adója sugározza majd az irodalmi és a történelmi műsorokat, csütörtökön irodalmat, pénteken történelmet a Petőfi rádióban, hétfőn az irodalom ismétlését, szerdán a történelem ismétlését hallhatjuk' az URH-n. Szombat délelőttönként a Ko6suth-adón magazin-szerűen konzultációt, tanulási tanácsokat sugároznak. A televízióban minden adás háromszor kerül képernyőre. Szerdán 14.30-től 15.35-ig először, vasárnap délelőtt 9.30—10.35-ig tart az első ismétlés és a következő hét keddjén 18.10—19.15-ig a második ismétlésre kerül sor. A televízióban matematikával, fizikával, biológiával, földrajzzal foglalkoznak. S lesz 2 irodalmi és 2 történelmi műsor is. Ebben az évben sugározzák az általános iskola VII. osztályának anyagát. 5 a januári ismétlés után kerül sor a VIII. osztály tananyagára. A tömegkommunikációs rendszereket felhasználó új közművelődési forma felhasználja a technika megannyi előnyét, lehetővé teszi a legkiválóbb előadók bevonását, az audiovizuális módszerek alkalmazását. De nem mondhat le a hagyományos formák — az iskola, a klubok, a könyvtárak stb. segítségéről 6em. A Mindenki iskolája adásait 6 körzeti bemutatón és számos vitán beszélték meg szakszervezeti vezetőkkel, p>edagógusokk$l, népművelőkkel. Es sikeréért sokat tesznek az állami és társadalmi szervek is. A SZOT például Budapesten 8, megyénként 6—6 munkásbázist hozott létre, ahol vizsgára is előkészítik a Mindenki iskolájának hallgatóit. Az Országos Pedagógiai Intézet, a felnőttoktatásban résztvevő tanárokat készítette elő az adások felhasználására. Máris érkeztek jelzések, hogy az üzemek, munkahelyek, szocialista brigádok együtt kívánják hallgatni az adásokat; Győrben például szervezetté akarják tenni a műsorok' figyelemmel kísérését. Klubok, könyvtárak, művelődési házak, iskolák csatlakoznak a Mindenki iskolájának szép kezdeményezéséhez, ahhoz, hogy minél többen sajátítsák el az általános iskolai tananyag nyújtotta ismereteket, a műveltség alapjait. Bú M.