Délmagyarország, 1976. augusztus (66. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-20 / 197. szám

/ MAGAZIN 28 Péntek', 1976. augusztus 29: Imából kicsípett fohász volt ez a két szó, esedezés életünkért, holnapunkért. Mostanában hétköznapi fogalmazás adja tudtul évrőlévre, megtermett az ország kenyere. Föl se tudjuk mérni, mekkora nyugalom, mekkora biztonság van ebben a fogalmazásban. Az országé — mindenkié! Hal• lünk éhező nemzetekről éa hozzátesszük szikkadtarcú öregek visszaemlékezéseit, akiknek csontos kezét olyanná faragta a munka, mint -a szálkés faszobor: esókolnivaló szent dolog volt a leesett falat is. Akkor még mi is az éhező nemzetek sorába tartoztunk. , Az időjárás minden rezdülését figyeli az egész ország: . van-eannyi eső ősszel, hogy kikeljen a búza. hó télen, hogy meg ne fagyjon, SÜti-e eleget a nap, veri-e vihar, nyúzza-e aszály — és tudomásul vesszük aratás végén. hogy megint több termett, mint tavaly. Mogtanulluk, évről évre újra tanuljuk, hogy fohászokkal nem sokra megyünk, jól végzett munkával sokkal többre. Sorbavesszük most, kinek van közvetlen köze mindennapi kenyerünkhöz, de tudjuk, hogy sokkal többnek. A traktorosnak? És aki a traktort, az ekevasat vagy a vetőgépet gyártja? Á kombájosnak? És aki az ékszíjat, vagy a dobkosarat előteremti? Egyre kevesebben ülnek a traktorok, kombájnok nyergében, egyre jobban kell szerveznünk a munkát, hogy ők nyugodtan dolgozhassanak. Régen rájöttünk, hogy nem lehet kifogás, nem lehet magyarázat, csak kenyér lehet. Szebben, jobban nem arattunk még, mint ebben az évben. Tisztelet, köszönet illesse azt, aki aratott és azt, aki az aratás „hátországában" óramű pontossággal végezte, amit rábíztak. Tanulnunk is kell saját példánkból. Ha ezt Ilyen szépen végig tudtuk csinálni, csináljuk így többi munkánkat is. Hogy a mindennapi kenyerünk mindennapi meliévalója, meg az a sok minden, amire még szükwegünk van, termőföldön vagy gyárban hiány nélkül megteremjen. Nyugalomban. biztonságban, foháaa nélkül, sok munkával. *e">'J JJJLLM:.'. A kutató A világ mezőgazdasági termelésében a búza áll az első helyen. Évente 370—380 millió tonnát termelnek, rizsből csak 320— 330. kukoricából pedig 290—300 millió tonna körül. Ezért érthető, hogy legtöbb országban búzanemesítéssel is foglalkoznak. Szegeden, a Gabonatermesztési Kutató Intézetben dolgoznak új, korszerű fajták előállításán. — A búzanemesítéshez kitartás, lelkesedés, szakmaszeretet, akarat és nagyon jó szem kell. Így is 15—20 év telik el, míg egy új fajta a mezőgazdasági termelésben elterjed. — Matuz János, az intézet fiatal vezetője, aki négy éve végzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, mondja ezt. — Az új fajtákkal szemben más és más követelményt állít a mezőgazdaság, a malomipar és a sütőipar. A termelő azt kívánja, hogy sokat teremjen az új búzafajta, jó legyen az alkalmazkodó- és fagyállóképessége, szárazsigtürése, az intenzív gazdálkodást bírja, ne dőljön el a szár, valamint a betegségekkel szemben is ellenálló legyen. A molnánárote azt szeretik, ha magas a hcktolltersúly és jó az acélosság. A pékek a dagadó-, vízfelvevő-, gázmegtartó-képesség mellett a jó sikértartalmat értékelik. Fényképeket vesz elő fiókjából, és mutatja. — A kalászokon tiz-tizenkét kalászba van. A legjobb fajtákat kiválasztjuk, és a kalászkáikat kettévágjuk néhány nappal a virágzás előtt, hogy ki tudjuk szedni a portokokat. Celofánnal letakarjuk, s néhány nap múlva, mikor a tollas bibe kiterebélyesedik, a kijelölt apanövénnyel beporozzuk. Egy ember 6—10 kalászon tudja elvégezni egy óra alatt ezt a munkát. Lelkesen és széles kézmozdulatokkal magyarázza tovább. — A nemesitői munka csak a második nemzedéktől kezdődik. Ilyenkor már minden növényt figyelni kell: telt-e a kalász, milyen a tzármagasság, erős-e a szalma, jegyezzük a búzaszemek szinét, formáját, és lemérjük a kalászok nagyságát. Csak a legjobb tulajdonságú egyedeket vetjük a kis parcellákba, összehasonlításnak állandóan vetünk a jelenleg termelt legjobb fajtákból is. Csak azokkal foglalkozunk tovább, amelyek tulajdonságai legalább 10—15 százalékkal ha. ladják meg a legjobb fajtáét. Altalaban 100—150 ezer növényt kisérünk figyelemmel évente. Ebből most tízezret tátogatunk ki. — A keresztezés után a negyedik, ötödik, hatodik nemzedék terméseiből, ha van elegendő mag. már az ország többi részén is litesitUnk kísérleti parcellákat. Ha jó eredményt kapunk, egwc naciobb területen és több helyen kezdjük el a kísérlett termelést. De én még csak négy éve dolgozom a nemesítést pályán. Hosszú és kitartó kutatási munka eredményezhet csak sikert. Az országban már nagy területen vetik a GK—2-es gabonafajtát, melynek kísérletei 1960ban kezdődtek, s csak 73-ben ismerték el új fajtának. — Most kezdem az idei év termését szelektálni. Siettetném az Időt, de a kutatónak is alkalmazkodnia káli a természethez. A traktoros A raktáros A szerelő A jó traktoros a mezőgazdaság mindenese. Szántja a főidet, eke_ szaggató szárazsógban akkora hantokkal, mint egy fél zsák, nagy esőkben tengelyig járó sárban, és addig töri gépével, amíg sima nem lesz, mint az asztal. Ettől féltek elődeink: megnyomja a nagy gép a földet, kl nem kel belőle a mag. Magyar Árpád, a régi traktorok embernyúzó, gyomrot zötyögtető átkát már csak elbeszélésekből Ismeri, a holnap gépeire pedig sokszor a szomszéd parcellákról pislant: talán olyan. ra ülhet 6 is egyszer. A mostani ? Dolgos, jó traktor. A röszkel Kossuth Termelőszövetkezetben ősszel a talajt készítette elő vele búza alá, aztán 32 soros vetőgépet akasztott utána. Vannak csodamasinák, finom szerszámok, az 6 vetőgépe segítő nélkül még nem mehet. Csiszár István volt ": a munkagépkezelő, de ennek a mesterségnek a széles mezőkön csak faros a neve Ketten, ha jól figyelnek, akkor jó a vetés. — Ebben a szakmában még a hiba te kikel. Ha nem jól dolgoztán. előtte, kínlódhatok vetésnél, ha itt szalasztók el valamit. később látom a kárát. Amikor sorol a búza, mindig megnézem. Ha egyenes, mintha vonalzóval húzták volna, akkor jó. Görbe sorban is kikelne a szem, de milyen munka az olyan? Tavaszig a búzával más gond nincsen, csak íejtrágyázzák. amíg fagyos a föld. Kímélni kell, kemény földön, kevés hóban nem pusztítja a kerék a vetést. Tavasszal? Megint gépet cserél, vegyszert szór, hógy gaz ne nőjön ott, ahol búzát várunk. — A permetezés se játék. Húsz bektár naponta, végigjárni ls elég. Beöltözünk védőruhába, nagy kalapba, minél melegebb van, annál jobban hánynánk le magunkról, ás annál jobban szorítjuk össze. Ha megizzadunk — mikor nem izzadunk ennyi ruha alatt? —, odacsap a szél egy kis permetlevet, nedves bőrön hámor föiszivódik. Még kigombolkozni sem lehet. Ktílőn szakma a vegyszerezés, négy hónapig csak ezt tanították, eltelt kát év, újra szólítottak kéthetes továbbképzésre. Jönnek az új vegyszerek, mit kezdenénk a régi tudománnyal? Ha melléfogunk? Vagy a búzát tesszük tönkre, vagy magunkat. De ettől kezdve aratásig sem.ni gondunk a kenyérravalóra Csak az esőt nézzük, meg a jó időt, hogy haszna is legyen a baliöli munkának. — Aratásban az én dolgom most az volt, hogy szép bálába kössem a szalmát. Ez is olyan munka, mint a többi: egyik szemnek elöl, másiknak hátul kellene lennie. Ha hátra figyelek, elvétem a rendet, ha csak előre, fiökad a spárga, kezdhe. tum elölről. hoQy a kazalrakók egyik szememet se szidják. Mi köze a szalmás embernek a bú. zaszemhez? Amit előttem learat, tak, kicsépeltek, én is vetettem, én is ápoltam, hogy nagyra nőjön. Vetésnél ott a nyújtott műftzak. mert kezünkben az ország keiiyere. aratásnál megint boszszu műszak, mert ami megtermett, lazsálással el nem herdálhatjuk. Tizenhárom éve vezetem « traktort A Dorozsma felé vezető úttól jobbra tűnik föl a tábla, ámely az AGROKER telephelyét hirdeti. Nemrégen még, a munka dandárjában, ha leállt egy gép, ha tönkrement egy alkatrész, de sokan fordultak be itt a táblánál, reménykedve, hogy nemsokára a biztató hírrel és a megkapott alkatrésszel gazdagabban indulhatnak haza, hogy a leállt kombájn újra nekivághasson a gabonatáblának. Ügyeletet tartottak aratáskor az AGROKER-nél ls. Reggel 7-től este 7-ig mindig volt valaki a raktárban: köztük Juhász László, az AGROKER raktárosa is. — Ml a dolga egy raktárosnak? — kérdezem a mozgékony, eleven embert. — Mindenekelőtt tudnia kell segíteni. Sok vásárlónk nem ismeri precízen az alkatrészeket, gyakran nekünk kell kisütni, pontosan mire is volna szüksége. Hogy minél hamarabb indulhasson az elromlott gép. — És mindig tudtok segíteni? — Ha néha azonnal nem is, de segíteni tudtunk. A pesti kőzpotban is állandó telefonügyeletet tartottak, onnan is rendelhettünk, ha valami éppen nem volt raktáron, s a szomszéd megyéktelephelyei is rendre kisegítették egymást. — Milyen volt Innen, as AGROKER-től nézve az Idei aratás? — Ilyen simán méo talán sohasem ment. Egy évben vagy 150 millió forint értékű alkatrészt adunk cl, legnagyobb részét tavasszal, a felkészülés idején. Ügy látszik, a gépeket is jól készítették fel, kevesebb volt a hirtelen jött baj. No meg az is meglátszott, hogy folyamatosan megújul a géppark. Az idén 116 új kombájnt adtunk el a tavalyi 64gyel szemben. Talán ezért ls volt kevesebb a gondunk. — Milyen alkatrészek fogynak leginkább? — Legtöbbször kuplungtárcsára, hidraulikaszivattyúra, hűtőre, motoralkatrészekre van szükség... — A gazdaságok nem segíthetnének magukon és az AGROKER-en azzal, hogy a legfontosabb alkatrészekből maguk ls tartanak készletet? — Az alkatrészigényt nemigen lehet előre látni, no meg a szövetkezeteket is kötik a forgóeszközre vonatkozó szabályozók. Legföljebb a nagyobb gazdasáook mérhetik fel alaposan, mire van szükségük, s Ők tudnak drágább alkatrészeket is raktáron tartani. Elsősorban nálunk, az ACBOKER-nél kell fölmérni, miből mekkora készlet kell. — Mióta dolgozik a szakmában? — Bégen kezdtem a vállalatnál, 1963-ban, Szolnokon. Később jöttem át Szegedre. — És megmaradt az AGROKER-nél? Pedig nem lőhet valami könnyű munka. — Sok itt a bajlódás, de aki szereti, ha sokat várnak tőle, hogy segíteni tud gazdaságokon, az itt marad. Az áruforgalomnál és az alkatrészraktárban szinte mindenki sok éve a vállalatnál dolgozik. Nehéz ettől a munkától megválni. Valóban nehéz lehet, hiszen mindenképpen örömteli az érzés, hogy rajtuk is múlott az Idei aratás sikere, gyors befejezése. Meddig bírja az ember energiával, hogy reggel fél ötkor kel, és este 10-kor ér haza, s közben nem nyolc, do kétszer nyolc órát dolgozik? Kardos Ferenc, a Felszabadulás Tsz esztergályosa huszadmogóval egy hónapig állta a kottős műszakot. Arattak. Tíz gép, tíz kombájn volt gondjaikra bízva, s több mint 1500 hektár gabona betakarítása várt rájuk. Bizony, a kát kisgyerek keveset látta az apukát júliusban. Kora teggei már munkaruhában találta őt a nap. Indulásra készítette elö az SZK—5-öst, váltótársával együtt vizsgálták át a kombájnt Ide tegyél még egy kts zsírt, azt a szíjat feszítsd meg jobban — röpködtek a vezényszavak, sokszor csak félszavak, abból te értették egymást Ismert a gondjára bízott masinát, váltótársával Jój összeszokott, hát váratlan műszaki hibától sem esett kétségbe. Legfeljebb másnap korábban nekilát, tak a műhely előtti udvaron a szerelésnek; ha meg kint a tarlón, aratás közben hallottak valami szokatlan zajt odaálltak a Kombájnnal * műhelykocsi mellé, aztán nekiláttak keresni a hibát. Nagy leállás egyszer fordult elő ezen a nyáron, vissza kellett menniük a műhelybe, s ott okoskodták ki, mivel te pótolhatnák a tönkrement Alkatrészt másnap újra beállhattak a sorba. Abban a csoportban, amelyben Kardos Ferenc versenyzett, meg ls szerezték az elsőséget: 87 vagont töltött meg a búza, amit ők ketten learattak. Az a kombájn, amelynek Kardos Ferenc parancsolt, már a harmadik nyarat dolgozta végig. — Mert nem mindegy ám, hány gazdija van a gépnek. Ismerni kell annak minden porcikáját. minden neszét, hogy még mielőtt nagy hibája lenne, se. gttsünk a kicsin. Ha a gép cserbenhagyja az embert. a gazdának majdnem mindig magában kell a hibát keresnie: nem volt tán elég gondos, nem figyelt kellően? Az aratáshoz jó idő keü, akkor akár vlrradattól sötétedésig Járhainak a gépek. És ha beűzi az eső a búzatábláról a csapatot a másnap hosszabbodik, AZ ébresztőóra már háromkor csörög Az aratási naplóba pontosan bejegyzett, adatok — kedden 480, szerdán 777 múzsa búzát „evett meg"' az SZK—5-ös — egyúttal az időjárásnak ia mutatót. Es jelzik persze a rövldebb-hoszsz&bb leállásokat is, melyekben aztán Igazán szükség volt Kardos Ferenc szerelői szaktudására. Aztán véget ér az aratás honapja, e a kombájnos visszatér n műhelybe. De még nem hagyja el a gépét: előkészíti a téli pihenőre. „Leápolja", ahogy Kardos Ferenc mondta, a legkisebb csavartól a legnagyobb fogaskerékig — semmi sem maradhat ki a vizsgálatból. A gondot gazdag már a jövőre gondol: ne tavasszul kelljen majd alkatrészért szaladgálni. S ha a g&zdu ráadásul esztergályos, mint Kardos Ferenc is, még szigorúbb az ellenőrzés: hozzáértő mester kezében van a gép.