Délmagyarország, 1976. augusztus (66. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-15 / 193. szám

Vasárnap, 1976. augusztus 13; II Önvédelem vagy jogos védelem? Emlékezés Bertolt Brechtre A közfelfogásban általános az a vélemény, hogy nem lehet valakinek a saját védelmére irányuló tevékenysége bűncselekmény, mert a támadás elhárítása — még akkor is, hasérelmetokozott, súlyos testi sértéssel, vagy emberölés kísérletével járt együtt — „önvédelem" volt. E vélemény szerint az „önvédelem" a megtámadott személynek a támadás elhárítására alkalmas és jogszerű tevékenysége. Hozzáteszi a közfelfogás azt is, hogy miután nincs bűncselekmény, a védekező nem vonható felelősségre. A közfelfogás az egyik részé ben téved, a másikban nem. Téved akkor, amikor „önvédelem"ról beszél, igy csak a megtámadott javára ismeri el a védekezés, az elhárítás jogát. A büntetőjogi szabályok ugyanis nem rendelkeznek az „önvédelem"ről. Ennél szélesebb körűek, de magukba foglalják a közfelfogás szerinti önvédelmet is. A Büntető Tőrvénykönyv kimondja, hogy nem büntethető az, aki a cselekményt jogos védelemben követte eL A helyes meghatározás tehát a jogos védelem. Miért vetődik fel a büntethetőség kizárásának kérdése? Azért, mert a támadást elhárító * védekezés során sérelmet okoz. a sérelem viszont igen sok esetben formailag bűncselekmény megállapítására alkalmas. Téved a közfelfogás tehát abban is, hogy Itt nem lehet szó bűncselekményről. A védekező az általa okozott sérelemmel formailag bűncselekményt valósít meg, de nem lesz büntethető, mert jogtalan támadást hárított el. JogOS védelmi hetyietben az cselekszik, aldnek tevékenysége 11 közérdek, vagy a saját, illetőleg mások személye, vagy javai ellen intézett, vagy azokat közvetlenül fenyegető támadás eli hárításához szükséges. A bünte' íőjogl védelem tehát nemcsak a j megtámadottat, hanem a részére i segítséget nyújtó személyt is ! megilleti. A közfelfogás helyes t abban a tekintetben, hogy a védekező, a támadás elhárításához segítséget nyújtó személy nem büntethető, akár saját személye, akár mások személye elleni támadást hárít ls el, illetőleg * közérdeket védL A közérdeket védi vnlaM, lm például látja, hagy egy üzlethelyiségbe be akarnak tömi, • ezt megakadályozza, esetleg a betömi szándékozó leütésével, formailag tehát bűncselekményt elkövetve. Vagy: a rendőr Intézkedik a közrendet megsértő személyekkel szemben, s azok a rendőr elleni támadással válaszolnak. Jogos védelmi helyzetben Jár ed. aki a rendőr segítségére siet. s a támadás mértékétől függően akár a támadó, vagy támadók életét ts kockáztathatja, bűncselekményt követve el. De nem lesz büntethető, mert a közérdeket ls védte, meg más — a rmdőr — személyét is. A gyújtogatás megakadályozása, a mezei lopáson tetten értnek a mezőőr elleni támadásának elhárítása — — akár bűncselekmény útján ts — jogos védelem, a közérdek véddma A büntetés mellőzésének ftífélele. hogy arányosság legyen a védekezés mértéke és a támadás mértéke között Vagyis az a sérelem. amit a védekezés okozott —és bűncselekmény megvalósításával Járt. — ne legyen nagyobb annál, mint amilyennel a támadás Járhatott volna. Ha valaki egy pofonütést és további pofonokkal való fenyegetést a támadó életének kioltásával hárít el, nyilvánvaló, hogy nem tartotta be az arányosság elvét mert súlyosabb sérelmet okozott, mint amit a támadás okozott, vagy okozott volna. Kivétel: az arányosság kérdése nem vizsgálandó akkor, ha maga a támadás is az emberi élet ellen irányult. A támadás általában váratlan szokott lenni, így az esetek többségében a Jogos védelmi helyzetben levő személy nem képes mérlegelni az clhárltáshoc szűkv •111,1111-11 zík úgy a jogszabály, hogy a támadást elhárító személyt akkor sem lehet felelősségre vonni, ha túllépte ugyan az elhárítás mértékét, ezt azonban azért tette, mert a helyes, a szükséges mértéket ijedtségből, vagy menthető felindulásból képtelen volt felismerni. Ha az ijedtség, vagy a menthető felindulás a védekezőt, a támadás elhárításához segítséget nyújtó személyt csupán korlátozta a szükséges mérték felismerésében. büntetését korlátlanul enyhíteni lehet. Az elmondottak alátámasztására néhány példa, elsősorban a közfelfogás szerinti „önvédelem" kőréből és az országos bírói gyakorlatból: A-t a bíróság felmentette, mert úgy látta, hogy gz őt ért támadás elhárításához szükséges mértéket. az eset összes körülményei folytán, képtelen volt felismerni. Ketten támadták meg, menekülés közben elesett, megrugdosták, kés szúrás lg érte. Tovább menekült a közeli épület ajtaja zárva volt annak üvegtábláját betörve ugrott be az épületbe, eközben maga ls sérüléseket szenvedett az ütőerén. Az általa megszúrt támadó életét a gyors és szakszerű orvosi kezelés mentette meg. Az erőfölényben levő támadók a kétségbeesetten menekülő A-t kitartóan üldözték, életét közvetlenül fenyegették. Az arányosság kérdése tehát fel sem vetődhetett, s Irreális lett volna annak megkövetelése, hogy a megtámadott mérlegelje a mértéket és védekezésének következményeit. Jogos védelmi helyzet miatt mentették feL Egy másik ügyben B azért szenvedte el C támadását, mert előbbi megvásárolta azt a házingatlant, amelyet C ls szeretett volna megvenni. Egy éjjel B és felesége arra ébredtek, hogy C Ittasan be akar törni a lakásba. B felkapta a keze ügyébe eső baltát, s az akkor már a lakásben levő C-re két ütést mért. Az egyik baltacsapás életveszélyes volt, az életveszélyt a szakszerű orvod beavatkozás hárította d. B éjszakai álmából a felesége kiabálására ébredt Felesége ijedtsége rá ls átterjedt, észlelte, hogy C már az ajtót betörve a lakásban van, hallotta a fenyegető kijelentéseket, így olyan ijedt állapotba került, amely képtelenné tette a támadás elhárításához szükséges mérték felismerésére. Felmentették. D és E testvérek. Együttesen intéztek támadást F ellen. Ezzel azonban felhagytak, amikor mások F védelmében közbeavatkoznak, eredménnyel Jó idő múltán F támadta meg a testvéreket A támadás elhárítására D hasba szúrta F-et A bíróságok megállapítják, hogy D és E a támadást jóval korábban abbahagyták. így nz ellen lik támadó F-fel szemben jogos védelmi helyzetbe kerültek. Az összes körülményekből kiindulva F támadása enyhébb sérelem okozásával ls elhárítható lett volna, a szükséges mérték felismerésében azonban D-t felindultsága korlátozta. A túllépésért felelnie kellett, nem volt azonban akadálya a büntetés korlátlan enyhítésének. Ismét más esetekben arra matattak rá a bíróságok, hogy a faluhelyen szokásos kocsmából kihívás és annak elfogadása azt az egyetértést juttatja kifejezésre, hogy a vitát — a szocialista erkölccsel össze nem egyeztethető módon — tettlegességgel, verekedéssel kívánják rendezni. Az Ilyen kihívás folytán — bármelyik fél részéről — jelentkező támadás jogtalan, egyik fél sem lehet tehát jogos védelmi helyzetben. Minden korlátozás nélkül felelősséggel tartoznak az általuk elkövetett bűncselekményért. A— .. — — . — . jogos veneaem intézményé megegyezik szocialista erkölcsi normáinkkal, segftt, hogy bárki „ 11* ii • •• i „ , —» . . . » MavatKffinman a MHeiuem, mások személyét, javait sértő támadás esetén. Jogos védelmi helyzetben jár el a megtámadott is, aki saját személyét. Javait óvja. A másokat ért támadás elhárításához segítséget nyújtó személy lehetséges, hogy maga is kockáztat, lehetséges, hogy emberi életet, vagy emberi életeket ment meg azonban a segítségnyújtással. A jogszabály rendelkezései biztatnak mindenkit a legalkalmasabb módon történő segítségnyújtásra. Ez az értelme és lényege a jogos védelemnek. Ne legyünk tehát közömbösek. nt CSOHANY LASZDÖ főügyészségi ügyész Húsz esztendeje, 1956. augusztus 14-én halt meg Berlinben Bertolt Brecht Nemzetközi Lenin-díjas német író, költő, rendező, drámaesztéta. Háborúellenessége miatt már diákkorában majdnem kicsapták az iskolából. 17 éves korától a helyi sajtó közli szimbolista verselt. Kora ifjúságától részt vett a haladó mozgalmakban. Az első világháború után, a húszas években megkezdi harcát a hagyományos színház ellen. Az augsburgi gyáros fiából harcos, szocialista realista író lett. Művészi forradalma nemzetközi jelentőségű. Sok marxista elveket valló író forradalmasította a művészet tartalmát, a formáját kevesen. Ezt' a szintézist Brecht egyetemes rendszer keretében próbálta drámáiban megvalósítani. Századunk új tartalmát új formába akarja önteni, s lehántani a drámáról minden elavultnak vélt, a tartalomnak ellentmondó konvencionális sallangot. Brecht a polgárság szfnházi kultúráját korunkban már csak „kulinárisnak", élvezeti célokat szolgálónak tartotta. Vele szemben dolgozta kl az epikus színház elméletét. Nem hipnotikus, mágikus beleélésbe kell ringatni a nézőt, hanem gondolkozásra kell kényszeríteni, kizökkenteni a passzív belenyugvásból, vitára, ítéletalkotásra, lázadásra kell serkenteni Drámai formája: szerves, lezárt színpadi akció helyett jelenetsor, amely nem akarja a valóság látszatát kelteni a színpadon, hanem demonstrál, bizonyít, s kellő pillanatban magyarázó szövegek, emblémák, tablók és dalok, „song"-ok tudatosítják a nézőben a darab társadalmi mondanivalóját. Ezek az elemek a „V-Effekt" (Verfremdungs-Effekt: elidegenítő hatás) szolgálatában állnak, s a közönség politikai cselekvőképességének ébrentartását célozzák. Brecht munkássága óriási fejlődést m íj tat. Első korszakának drámáitól a nagy sikerű Koldusoperán keresztül sok kísérleten át vezet az út második korszakának remekműveihez, melyekben a hagyományos értelemben vett drámaiság Jobban megfér az epikus színház elemeivel. A 20-as évek végén már tudatos marxista lett, s az elsők közt kellett emigrálnia a náci NémetországbóL Megindítja a maga külön háborúját a fasizmus ellen, színpadon — főként Párizs és Zürich színházaiban — toborozva híveket eszméinek. Antifasiszta darabjainak hosszú sorából leghatásosabb talán a Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban volt: 24 mlkrodráma villanófénnyel készített képek montázsként illusztrálja a német nép tragédiáját Másik remeke, a Kurázsi mama és gyermekei, a háborús őrületben okosan nyerészkedő kisember sorsát ábrázolja. Kurázsi mama, a markotányosnő konokul kaparja a filléreket hogy gyermekei javát szolgálja^ háborús reményei azonban halált hoznak gyermekeire. Fial értelmetlenül pusztulnak el, lánya — drámai ellenpólusa — viszont megmenti Halle városát a mészárlástól. „A tanulság az — írja Brecht —, hogy a háború, amely az üzletek folytatása más módszerekkel, halálossá teszi az emberi erényeket viselőik számára is." Harmadik műve ebben a sorban a Jó embert keresünk. A közeledő fasiszta hordák elől 1941-ben az USA-ba menekült, ahol 1947-ig élt Hollywood mellett telepedett le, s a kor nagy íróival tartott kapcsolatot, itt írta a Kaukázusi krétakör c. drámáját. A darab keretjátékának szereplői szovjet kolhozparasztok, nekik summázza a narrátor a tanulságot: „minden azoké legyen itt. akik bánni tudnak vele", „a gyermek az anyaszívűeké", a föld pedig „azoké, akik öntözik". Amerikában fllmszcenáriumokkal próbálkozott kenyeret keresni, de elképzeléseit nehezen tudta egyeztetni a hollywoodi igényekkel. Hazatérése után, 1949-ben önálló társulatot szervezett feleségével: Berliner Ensemble névvel. Brecht színházának függönyét barátjának, Picassónak békegalambja díszítette. Picasso Brechtet „poete allemand international" — nemzetközi német költőnek nevezte. Az író színházát a föld minden táján megértik s magukénak vallják a béke és haladás hívek Eletének utolsó szakaszában írt tanulmányaiban az epikus színháztól a dialektikus színházig vezető koncepciójának elveit fejtette ki. Egyik méltatója, O. Mann írja: „1930 óta egyetlen rangos német szerző sem állott műveivel olyan határozottan a kommunizmus szolgálatában, mint Bert Brecht." Nem kis diadala a szocializmus eszméjének, hogy éppen az író a modern színházi világ — minden politikai határon felülemelkedő — legnagyobb tekintélye. Ennek kulcsa talán az, hogy ő maga nem ismert el semmiféle tekintélyt, csak a valóságot és az értelmet: volt mersze megtagadni Arisztotelészt, sőt önmagát is, volt mersze nagy szintéziséhez gátlástalanul, plágiumvádakkal dacolva kölcsönözni témát és formát a középkori kínai színháztól éppúgy, mint kortársaitól, s az avantgardista szalonművészetet a vásári mutatványok demokratizmusával értelme»é tenni. L ML FOK BUTÁI Elmennek a Jánosok Hét végén Szent Ueverdel ünnepén, időmilliomos vagyok. Miután a tömegkommunikációs eszközök jóvoltából telepakolom magam közúti balesetekről, természeti katasztrófákról és emberi vandalizmusokról szóló hírekkel, elkezdem böngészni az újság „ki született, ki halt meg" rovatát Már régebben is föltűnt, most meg határozottan szemet szúr, hogy az anyakönyvi hírekkel történt valami. Így is van. Olvasom, hogy Kiss Antalnak és Szabó Máriának Tímea nevű gyermekük született. Kovács Tamásnak és Tóth Etelkának pedig Krisztián nevű. És igy tovább. Több mint hatvan szegedi újszülött, szinte valamennyi olyan névvel, amilyeneket harminc évvel ezelőtt alig ismertek, vagy kedveltek a szülők. Az augusztus első hetében közzé tett harminc lánynév közül teljesen hiányzik az Erzsébet. Rozália. Etelka, Julianna, Mária, Viktória, Ilona, s olyan szép név is, mint az Anna. csak egyszer fordul el6. A helyüket Henriette, Beáta, Anikó, Mónika, Erika, Csilla, Médea, Melinda, Tünde foglalta eL Ügyszintén a harmincegy fiúnév között még mutatóban sem találtam például Antalt, Jánost, Pált, Mihályt, Lajost, vagy Józsefet, mert a most divatozó Zsolt, Ákos, Zoltán, Attila, Róbert, Arnold, Gábor, Árpád stb. kiszorította őket Hogy hová lettek az előbbiek? Egyszerű. Kimentek, vagy ezután mendegélnek ki a temetőbe. Az elhunytak névsorában ugyanis csupa Jánosné meg Mihályné meg Pálné, illetve János, Antal és Ferenc található, ami arra mutat, hogy jobbára a felszabadulás utáni ígéretes esztendőben változott meg ennyire a nevekkel kapcsolatos izlés is. Talán csúnyák voltak a régi nevek? Es szépek a maiak? Ez nem olyan egyszerű kérdés, miként azt Lőrineze Lajos is érzékelteti Edes anyanyelvünk című könyvében. A János már régebben is szokványos. szürke és kopott név volt, Kosztolányi mégis úgy látta, Arany Jánosra gondolván, hogy bűvös és gyönyörű, szerény és önérzetes, tartalmas és tündöklő, komoly és dallamos név a János, Most mégis hetek, hónapok telnek el, mire egy újszülöttnek ezt a nevet adják. És mi van Erzsébettel? Ez a név sok évszázada ellenállt a divat szeszélyeinek, volt időszak, amikor ezrével születtek nálunk Erzsébetek. Most azonban mintha elvesztette volna hajdani fényét. Pedig alighanem egy nevet sem lehet ily sokféleképpen becézni, gondoljunk csak az Erzsi, örzse, Er-' zsók, Erzsike, Zsóka. Pörzsi, Bözse, Böske, Bözslke, Böbe. Pöre, Csőre stb. alakokra. Hiába, manapság nem kell. Inkább külföldi testvéreit részesitik előnyben, az olyanokat mint az Elizabet, Liza, Elza, Betti és hasonlók, mert ezek, sokak szerint, előkelőbben hangzanak. Mindenkinek joga van eldobni a megunt, viseltes gúnyát, és újat venni helyette. Igy vagyunk a nevekkel is. Ha valakit a Mihály név édesapja igáskocsis múltjára emlékeztet, majdnem érthető, ha ő a fiának — mondjuk — Róbert nevet ad. Azt azonban érdemes lenne meggondolni, nem ártunk-e néha a gyereknek. Egy falusi tanító, bizonyos Botos nevezetű, 1942-ben könnyelműen Bendegúzra kereszteltette jobb sorsra érdemes fiát, aki később tisztességes kisiparos lett. A baj örá nézve csak az, hogy ma is abban a községben él, ahol született és a lakosság állandóan röhögi. Főként a hagyományos nevűek képtelenek ugyanis megemészteni, hogy a kisiparos cégtábláján ez olvasható: ..Botos Bendegúz szobafestő és mázoló mester". Vajon mi lesz 20—30 év múlva, mondjuk, Mónikával? Nem jár-e majd úgy mint Lenke, akit a játékos készség az ügyetlenkével társított, vagy mint a Malvin név, amely nem is oly régen míg büszkének, rátartinak számított, ma már azonban egy nagyszájú, nyuszi férjecskéjét állandóan egreciroztató. félelmetes asszonyság lett belőle, s leginkább a humoristák kedvelik? r. b. i. \ /