Délmagyarország, 1976. július (66. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-30 / 179. szám

Pcntck, 1976. július 30. Konzultációs értekezlet a szovjet (óvárosban # Moszkva (MTI) A Szovjetunió Külügymi­nisztériumának meghívása alapján július 27—29. között Moszkvában konzultációs ér­tekezletet tartottak, amelyen részt vettek' a Belorusz Szov­jet Szocialista Köztársaság, u Bolgár Népköztársaság, n Csehszlovák Szocialista Köz­társaság, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság, n Kubai Köztársaság, a Laoszi Népi Demokratikus Köztár­saság, a Lengyel Népköztár­saság, a Magyar Népköztár­saság, a Mongol Népköztár­saság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szo­cialista Köztársaság, a Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és az Ukrán Szov­jet ! Szocialista' Köztársaság külügyminiszter-helyettesei és külügyminisztériumainak más vezető munkatársai, va­lamint a KGST titkárságá­nak képviselői. Az értekezle­tén a Vietnami Szocialista Köztársaság Külügyminisz­tériuma képviseletében meg­figyelőként részt vettaVSZK Szovjetunióba akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Az értekezlet résztvevői vé­leménycserét folytattak az ENSZ tevékenységének ak­tuális problémáiról és az ENSZ 31. közgyűlésének kér­déseiről. Jobboldali provokációk — fegyveres összecsapások # Bejrút (MTI) Libanonban a jobboldali erők csütörtökön újabb kato­nai provokációkat követtek el. A legújabb akcióknak az a céljuk, hogy a Bejrúttól ke­letre fekvő hegyvidékről és a bejrúti Nabaa negyedből kiszorítsák a palesztinokat és a libanoni baloldali erőket, és elfoglalják a Teli Zaatar palesztin menekülttábort. Mindenekelőtt a Cha­moun belügyminiszter ellen­őrizte milícia és a „cédrus­őrző" nevű fasiszta szerve­zet tűnik ki abban, hogy rendszeres provokációkkal keresztezik' a katonai eny­hülés Irányába mutató lépé­seket. Közben fegyveres ösz­szecsapások zajlottak le. Dr.Trautmann Rezső fogadta az UNESCO főigazgatóját 0 Budapest (MTI) Dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke csütörtökön az Ország­ház Munkácsy-termében fo­gadta Amadou-Mahtar M'Bow-t, az UNESCO fő­igazgatóját. Amadou-Mahtar M'Bow csü­törtökön látogatást tett a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában. Itt Király András főtitkár és Fábián Ferenc főtitkárhelyet­tes tájékoztatta a nemzetközi újságíró szervezet és a Ma­gyar Újságírók Országos Szö­vetsége által közösen fenn­tartott nemzetközi újságíró­iskola munkájáról. A magyar UNESCO-blzott­ság közgyűlése csütörtökön ünnepi ülést tartott Amadou­Mahtar M'Bow, az UNESCO főigazgatójának magyarorszá­gi látogatása, s az UNESCO megalakulásának közelgő 30. évfordulója alkalmából a Kulturális Kapcsolatok Inté­zetében. Amerikai választások Zsokék a döglött elefánton ? Két nekivadult zsoké, Oe­rald Ford és Ronald Reagan üti a maga elefántját, ám a republikánus párt jelképál­lata mindkétt versenyző alatt roskadtan, talán már dög­lötten hever,.A Chicago Tri-­bune epés rajzolója látja ekként a versengést a köz­társasági párt elnökjelöltsé­géért Ford elnök és Reagan kormányzó között, alig húsz nappal a „cél", vagyis a Kansas Cityben tartandó konvenció előtt. Mivel bo­nyolult szabályok kötelezik többé vagy kevésbé a kon­venció küldötteit, az ameri­kai lapok ls eltérő számo­kat közölnek: az egyik sze­rint Fordnak már csak 16, a másik szerint még leg­alább harminc küldött vok­sát kell biztosítania ahhoz, hogy Kansas Cityben meg­kapja a jelöltséghez szüksé­ges minimumot: az 1130 szavazatot. Csak abban egyeznek meg a vezető la­pok, hogy mindegyikőjük listáján Ford áll az élen, s Reagan negyven-nyolcvan voks hátránybon van. Pon­losat persze aligha tud bár­ki ls, hiszen a mérleg nyel­vét jelentő néhány tucatnyi „el nem kötelezett" küldött csak sejtésekre alkalmas megjegyzéseket tesz, kártyá­it szorosan arca előtt tartja, és csupán magán a konven­ción óhajtja felfedni. Vajon valóban döglött vol­na már a republikánus ele­fánt, kimerülten összerogy­ván a kíméletlen verseny­ben? A legfrissebb közvéle­ménykutatás, a Harrls-inté­zet felmérése erre vall: a demokraták jelöltje, Carter 60:27 százalékos fölénnyel vezet Ford, és 86:26 arány­ban Reagan ellen. Ez persze csak fokozza a republikánus marakodást, hiszen mind Ford, mind Reagan azzal győzködi az el nem kötele­zett küldötteket, hogy nem a párton belüli érzelmek a fontosak, hanem az: ki áll­hat jobban helyt Carter el­lenében? Ha egyformán ma­radnak le. az Fortá ellen szól: inkább veszítsünk — ha úgyis — a magunk em­berével, mondogatják a re­publikánus Jobboldal csökö­nyös reaRanlstái (akik 1964­ben Goldwater zászlajával meneteltek a politikai ön­gyilkosságba). S maga Rea­gan legutóbb bosszúsan kö­zölte: semmilyen körülmé­nyek között sem fogadná el Fordtól az alelnökséget! Ford belső köre ugyanis újabban bátorítja a híresz­telést: Reagan lehetne Ge­rald Ford alelnökjelöltje, vagyis a párt jobbszárnya bízvást elfogadhatja az el­nököt, „nem érdemes" tönk­retenni a versengésben a pártegységet. Mert Reagan kifakadása ls Jelzi: a kés­hegyig menő harc után akárki kapja is az elnökje­löltséget, a vereséget szen­vedett tábor — bosszúból — elfordulhat a hivatalos je­lölttől, és végignézi novem­beri vereségét. Erre már nemegyszer volt példa az amerikai választásokon, ezért látja a karikaturista is döglöttnek a republikánus elefántot. Carter környezete azonban óvatos. Ha egyszer meglesz valahára a republikánus je­lölt, és ha az mégiscsak Ford elnök, alighanem zsu­gorodik majd a mai 66:27­es szakadék. A Carter— Mondale páros balra áll Fordtói (Reaganról nem ls szólva), és a konzervatívok végül is felzárkózhatnak. Főleg a független választók tömegére hathat az elnök­ként korteskedő elnökjelölt, aki mellett az szól, hogy öt már Ismerik, szemben az Is­meretlen Carterral. A. J. ROMESH CHANDRA BEFEJEZTE MAGYAR­ORSZÁGI LÁTOGATÁSÁT Romesh Chandrát, a Béke­világtanács főtitkárát és Igor Beljajevet, a Béke-vllágta­nács szovjet titkárát fogadta Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja. a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára. Sarlós István utalt arra, hogy a népfrontblzottságok a mozgalom VI. kongresszusá­nak előkészítése során segítik az új stockholmi felhívás magyarországi akcióinak si­keres befejezését, a fejlődési világkonferencia előkészíté­sét. Romesh Chandra találko­zott az Országos Béketanács vezetőivel. Ezt követően a Béke-v) lágtanács főtitkára látogatást tett a világgazda­sági intézetben. Dr. Sík Endre, az Országos Béke­tanács Lenin-díjas elnöke is fogadta Romesh Chandrát és Igor Beljajevet. A Béke­világtanács vezetői csütörtö­kön elutaztak Budapestről. A TANAKA-ÜGY FOLYTATÓDIK Tokióban folytatódott a kedden letartóztatott Tana­ka Kakuej volt miniszterel­nök kihallgatása. A toklói járásbíróság a közvádló k&. résének eleget téve, tíz nap­pal meghosszabbította Ta­naka és volt titkára előzetes őrizetben tartásának idő­tartamát. Tanakát nyakken­dő nélkül, szalmapapucsban kísérték cellájába, ahol vizs­gálati fogságát tölti. Nad­rágját kénytelen volt kezé­vel megmarkolni, nehogy lecsússzon, mert nadrágszí­ját, karórájával és egyéb tárgyakkal együtt, amelyek­kel egy fogoly esetleg ön­gyilkosságot követhet el — elkobozták. SÜLYOS VESZTESÉGEK Az Űj Kína hírügynökség közölte, hogy orvosokat és katonai alakulatokát Indí­tottak útnak, gyógyszer-, élelmiszer- és építőanyag­szállítmányokat küldtek a szerdán "hajnalban földren­gés sújtotta kínai területre, a Sárga-tenger párján fekvő Tlencsin és a Peking közötti térségbe. A Kínai KP Köz­ponti Bizottsága közlemény­ben foglalkozott az elemi csapással. A közlemény sze­rint a földrengés, amely szer­dán hajnalban pusztított Kína északkeleti részében, „súlyos veszteségeket oko­zott emberéletben és anyagi Javakban. Különösen súlyos károkat és veszteségeket szenvedett Tangsan városa.": \ , . • • • Helsinkiről egy év múltán írta: Púja Frigyes küliigyminiszfet M ost — augusztus 1-én — egy esz­tendeje annak, hogy az európai és az észak-amerikai országok veze­tői Helsinkiben, a biztonsági és együtt­működési értekezleten aláírták a konfe­rencia két és fél esztendő megfeszített munkájával kidolgozott záróokmányát. A nemzetközi közvélemény — így hazán­ké is — méltán nevezte történelmi je­lentőségűnek ezt az aktust. A napóleoni háborúkat követő bécsi kongresszus óta ez volt az első eset, hogy Európa vezetői ér­tekezletre ültek össze a kontinens problé­máinak megbeszélése céljából. A történe­lemben pedig először fordult elő, hogy az európai szocialista és tőkés országok, vala­mint az Egyesült Államok és Kanada ve­zetői tárgyalóasztalhoz ültek, s a békére és biztonságra nézve rendkívül fontos ok­mányt írtak alá. A helsinki dokumentum meggyőzően bizonyította: a nemzetközi életben megkezdődött pozitív fordulat a hidegháborúból a békés egymás mellett élés, a szocialista ég a tőkés országok gyü­mölcsöző együttműködése felé — reális tény. A konferencia azonban nemcsak Jel­zés volt, hanem sokkal több ennél; ma­ga is visszahatott a nemzetközi légkör-. re, javította azt, újabb feltételeket teremt­ve ezzel az enyhülés folyamatának elmé­lyüléséhez. Az eseményt követően sok vezető ál­lamférfi nyilatkozott pozitívan a záróok­mány aláírásáról, s szinte minden részt vevő állam kormánya elkötelezte magát annak végrehajtása mellett. Állást foglalt a záróokmány maradéktalan megvalósítá­sáért pártunk és kormányunk és az or­szággyűlés külügyi bizottsága is. Ezeknek az állásfoglalásoknak az alapján orszá­gunkban számos intézkedés történt a záró­okmány végrehajtása érdekében. A Helsinkiben kidolgozott megállapodás alapján pártunk és kormányunk igen nagy figyelmet szentelt a záróokmány szé­les körű megismertetésére. Két folyó­iratban publikálták a záróokmány teljes szövegét, s könyvalakban ,is kiadták, nagy példányszámban. Fontos ennek a ténynek a hangsúlyozása, mert jó néhány tőkés ország kormánya, amelyek a képviselője az értekezlet második szakaszában napon­ta síkra szállt a záróokmány minél szé­lesebb körű publikálása mellett, nem so­kat tott azért, hogy a dolgozó nép megis­merje e dokumentum teljes szövegét. Mindjárt az illetékes szervek döntése után megkezdődött országunkban a záró­okmány véerehaltásának megszervezése. Megállapítottuk, hogy melyek azok a te­rületek, amelyeken egyoldalú Intézkedé­sekre van szükség, s melyek azok a kér­dések. amelyek a kétoldalú kapcsolatok szférájába tartoznak és csak ott oldhatók meg, s miről kell tárgyalni nemzetközi ér­tekezleteken, a nemzetközi szervezetekben. Ennek alapján foglaltunk állást a már előterjesztett javaslatok Jigyében. így például bejelentettük, hogy támogatjuk a szovjet kormánynak a környezetvédelem, az pnergtakérdés és a közlekedés problé­máinak össz-európai méretű megoldására tett javaslatait. A kétoldalú szférába tar­tozó kérdésekben pedig javaslatokat dol­goztunk ki, amelyeket részben mar átad­tunk, részben a jövőben fogunk eljuttat­ni a tőkés országok kormányainak. Rövid egy esztendő alatt Összegyűlt ta­pasztalataink alkalmasak arra, hogy né­hány következtetést máris levonjunk. Most már nyilvánvaló, hogy a zéróok­mány rendelkezéseinek végrehajtása sok éves erőfeszítést, közös, összehangolt mun­kát feltételez. Nincs tehát Igazuk azok­nak a nyugati propagandistáknak, akik szüntelenül a záróokmány végrehajtását kérik számon a szocialista országoktól, annál inkább nincs, mert a szocialista or­szágok általában előbbre tartanak ebben a kérdésben, mint a tőkés országok. A záróokmány egységes egész; nem le­het egyes részelt kiragadni és azok vég­rehajtását követelni, más részelt viszont elhanyagolni, vagy felpdésbe borítani. Nem érthetünk egyet azokltal a nyugati törek­vésekkel, amelyek csupán a záróokmány harmadik „kosara", ezen belül is csupán néhány pont iránt tanúsítanak érdeklő­dést, ezek megvalósítását mintegy próba­kőnek tekintik, miközben „nagyvonalúan" elfeledkeznek a záróokmány többi, nem kevésbé fontos részeiről. Mi a magunk ré­széről például igen lényegesnek tartjuk az első „kosarat", az államok együttműködé­sének elveit, vagy a második „kosarat", azaz a gazdasági együttműködés fejleszté­sét. Meggyőződésünk, hogy a záróokmány végrehajtásában messzemenően figyelem­be kell venni a kölcsönösséget, azaz azt a szempontot, hogy egyik fél se kerüljön hátrányos helyzetbe. Ennek kapcsán meg kell említeni, hogy a Magyar Népköztár­saság és néhány nyugat-európai ország kulturális kapcsolatai rovásunkra egyolda­lúságot mutatnak. Végre Nyugat-Európá­ban is meg kellene érteni, hogy az ál­lamközi kulturális kapcsolatok fejlesztése nem tekinthető üzleti vállalkozásnak, az európai országok kulturális kincseinek egymással való megismertetéséért áldoza­tokat is kell hozni, ahogyan azt a szoci­alista országok teszik. ^ Helsinki szellemével összeegyeztethetet­len, hogy a tőkés országok szélsőséges kö­rei, de olykor egyes mértéktartó tényezői ls még mindig hajlamosak arra. hogy megkíséreljék a beavatkozást a szocialista országok belső ügyeibe. A helsinki doku­mentum azonban nem lehet menlevél a szocializmus elleni támadásokra, gyümöl­csöző államközi együttműködés csak en­nek a nagyon fontos elvnek a tiszteletben tartása alapján képzelhető el. Végül az eddigi munka fontos tapasz­talata. hogy a tőkés országok propagan­dája elferdíteni a szocialista országok ál­láspontját az ideológiai küzdelemről. A mi felfogásunk mindig is az volt, hogy a bé­kés egymás mellett élés nem szünteti meg az ideológiai harcot a két klbékíthetetle­nül ellentétes társadalmi rendszer között. Márpedig egyes tőkés politikusok nem ke­vesebbet követelnek a szocialista országok­tól, mint azt, hogy szüntessék meg az ideológiai harcot. Egyik-másik nyugati po­litikus olyan messzire megy, hogy azt ál­lítja: a szocialista országok nézete az ide­ológiai harc szükségességéről ellentétben áll az enyhülléssel. Ez nem egyéb szem­forgatásnál. A tőkés propaganda, miközben az ideológiai küzdelem megszüntetésének szükségességét hangsúlyozza, erőteljesen fokozza az ideológiai harcot a szocialista országok, s általában a szocializmus, a kommunizmus ellen: sőt politikai kampá­nyokat ls folytat, rágalmak özönét zúdít­va a szocialista országokra. A tőkés pro­paganda tehát szándékosan ködösít. Helsinkiben a biztonsági és együttmű­ködési értekezlet résztvevői megállapodtak abban, hogy országaik képviselői 1977-ben Belgrádban újra találkoznak. A záróok­mány ezzel kapcsolatos rendelkezéseiből kiindulva ml úgy gondoljuk, hogy a belgrádi találkozó — a záróokmány vég­rehajtásának egyik közbeeső állomása — akkor végezhet eredményes munkát, ha alkotó szellem és együttműködési készség hatja át. Szükséges ezt hangsúlyozni, mert vfftinak olyan elképzelések, amelyek ellen­kező irányba mutatnak. A belgrádi talál­kozónak, véleményünk szerint, nem lehet más feladata, mint az, hogy a helsinki zá­róokmány keretén belül maradva, építő szellemben felmérje az eddig megtett utat, s körvonalazza azokat az intézkedéseket, amelyeket a résztvevők tenni terveznek a záróokmány végrehajtása érdekében. Sem­miképpen sem lenne szerencsés, ha valaki a záróokmány kereteit meghaladó problé­mákat akarna a találkozó napirendjére tűzetni. Ilyen kérdések megtárgyalására ez a találkozó nem hivatott. R eméljük, hogy a belgrádi találkozó után új lendületet kap a helsinki záróokmány rendelkezéseinek valóra váltása. A záróokmány végrehajtása egyik igen fontos feltétele annak, hogy az eny­hülés — amely jelenleg is fő Irányzat a nemzetközi politikában — folytatódjék, hogy a békéért és a biztonságért harcoló erők leküzdjék az enyhülés ellenfelelnek az utóbbi időben tapasztalható lasSító ma­nővereit. Egy év számvetése azt mutatja, hogy nincs igazuk azoknak, akik leklcsinyllk a záróokmány végrehajtásában elért ered­ményeket, és — sanda mészáros módjára — a szocialista országokat vádolják. Ezek­nek a manővereknek meghatározott céljuk van; ez ls része az enyhülés elleni táma­dásnak. Biztosak vagyunk azonban abban, hogy a szocialista országok, a haladó moz­galmak. az európai néptömegek, a tőkés országok reálisan gondolkodó vezetői együttesen elég erősek ahhoz, hogy meg­hiúsítsák a Helsinki szelleme ellen ágáló szélsőséges körök mesterkedéseit, s a záró­okmány végrehajtásával segítsék a béke és a biztonság további megszilárdítását Euró­pában. 1

Next

/
Thumbnails
Contents