Délmagyarország, 1976. július (66. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-30 / 179. szám

Pcntck, 1976. július 30. Konzultációs értekezlet a szovjet (óvárosban # Moszkva (MTI) A Szovjetunió Külügyminisztériumának meghívása alapján július 27—29. között Moszkvában konzultációs értekezletet tartottak, amelyen részt vettek' a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság, u Bolgár Népköztársaság, n Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, n Kubai Köztársaság, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és az Ukrán Szovjet ! Szocialista' Köztársaság külügyminiszter-helyettesei és külügyminisztériumainak más vezető munkatársai, valamint a KGST titkárságának képviselői. Az értekezletén a Vietnami Szocialista Köztársaság Külügyminisztériuma képviseletében megfigyelőként részt vettaVSZK Szovjetunióba akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Az értekezlet résztvevői véleménycserét folytattak az ENSZ tevékenységének aktuális problémáiról és az ENSZ 31. közgyűlésének kérdéseiről. Jobboldali provokációk — fegyveres összecsapások # Bejrút (MTI) Libanonban a jobboldali erők csütörtökön újabb katonai provokációkat követtek el. A legújabb akcióknak az a céljuk, hogy a Bejrúttól keletre fekvő hegyvidékről és a bejrúti Nabaa negyedből kiszorítsák a palesztinokat és a libanoni baloldali erőket, és elfoglalják a Teli Zaatar palesztin menekülttábort. Mindenekelőtt a Chamoun belügyminiszter ellenőrizte milícia és a „cédrusőrző" nevű fasiszta szervezet tűnik ki abban, hogy rendszeres provokációkkal keresztezik' a katonai enyhülés Irányába mutató lépéseket. Közben fegyveres öszszecsapások zajlottak le. Dr.Trautmann Rezső fogadta az UNESCO főigazgatóját 0 Budapest (MTI) Dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke csütörtökön az Országház Munkácsy-termében fogadta Amadou-Mahtar M'Bow-t, az UNESCO főigazgatóját. Amadou-Mahtar M'Bow csütörtökön látogatást tett a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában. Itt Király András főtitkár és Fábián Ferenc főtitkárhelyettes tájékoztatta a nemzetközi újságíró szervezet és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége által közösen fenntartott nemzetközi újságíróiskola munkájáról. A magyar UNESCO-blzottság közgyűlése csütörtökön ünnepi ülést tartott AmadouMahtar M'Bow, az UNESCO főigazgatójának magyarországi látogatása, s az UNESCO megalakulásának közelgő 30. évfordulója alkalmából a Kulturális Kapcsolatok Intézetében. Amerikai választások Zsokék a döglött elefánton ? Két nekivadult zsoké, Oerald Ford és Ronald Reagan üti a maga elefántját, ám a republikánus párt jelképállata mindkétt versenyző alatt roskadtan, talán már döglötten hever,.A Chicago Tri-bune epés rajzolója látja ekként a versengést a köztársasági párt elnökjelöltségéért Ford elnök és Reagan kormányzó között, alig húsz nappal a „cél", vagyis a Kansas Cityben tartandó konvenció előtt. Mivel bonyolult szabályok kötelezik többé vagy kevésbé a konvenció küldötteit, az amerikai lapok ls eltérő számokat közölnek: az egyik szerint Fordnak már csak 16, a másik szerint még legalább harminc küldött voksát kell biztosítania ahhoz, hogy Kansas Cityben megkapja a jelöltséghez szükséges minimumot: az 1130 szavazatot. Csak abban egyeznek meg a vezető lapok, hogy mindegyikőjük listáján Ford áll az élen, s Reagan negyven-nyolcvan voks hátránybon van. Ponlosat persze aligha tud bárki ls, hiszen a mérleg nyelvét jelentő néhány tucatnyi „el nem kötelezett" küldött csak sejtésekre alkalmas megjegyzéseket tesz, kártyáit szorosan arca előtt tartja, és csupán magán a konvención óhajtja felfedni. Vajon valóban döglött volna már a republikánus elefánt, kimerülten összerogyván a kíméletlen versenyben? A legfrissebb közvéleménykutatás, a Harrls-intézet felmérése erre vall: a demokraták jelöltje, Carter 60:27 százalékos fölénnyel vezet Ford, és 86:26 arányban Reagan ellen. Ez persze csak fokozza a republikánus marakodást, hiszen mind Ford, mind Reagan azzal győzködi az el nem kötelezett küldötteket, hogy nem a párton belüli érzelmek a fontosak, hanem az: ki állhat jobban helyt Carter ellenében? Ha egyformán maradnak le. az Fortá ellen szól: inkább veszítsünk — ha úgyis — a magunk emberével, mondogatják a republikánus Jobboldal csökönyös reaRanlstái (akik 1964ben Goldwater zászlajával meneteltek a politikai öngyilkosságba). S maga Reagan legutóbb bosszúsan közölte: semmilyen körülmények között sem fogadná el Fordtól az alelnökséget! Ford belső köre ugyanis újabban bátorítja a híresztelést: Reagan lehetne Gerald Ford alelnökjelöltje, vagyis a párt jobbszárnya bízvást elfogadhatja az elnököt, „nem érdemes" tönkretenni a versengésben a pártegységet. Mert Reagan kifakadása ls Jelzi: a késhegyig menő harc után akárki kapja is az elnökjelöltséget, a vereséget szenvedett tábor — bosszúból — elfordulhat a hivatalos jelölttől, és végignézi novemberi vereségét. Erre már nemegyszer volt példa az amerikai választásokon, ezért látja a karikaturista is döglöttnek a republikánus elefántot. Carter környezete azonban óvatos. Ha egyszer meglesz valahára a republikánus jelölt, és ha az mégiscsak Ford elnök, alighanem zsugorodik majd a mai 66:27es szakadék. A Carter— Mondale páros balra áll Fordtói (Reaganról nem ls szólva), és a konzervatívok végül is felzárkózhatnak. Főleg a független választók tömegére hathat az elnökként korteskedő elnökjelölt, aki mellett az szól, hogy öt már Ismerik, szemben az Ismeretlen Carterral. A. J. ROMESH CHANDRA BEFEJEZTE MAGYARORSZÁGI LÁTOGATÁSÁT Romesh Chandrát, a Békevilágtanács főtitkárát és Igor Beljajevet, a Béke-vllágtanács szovjet titkárát fogadta Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. Sarlós István utalt arra, hogy a népfrontblzottságok a mozgalom VI. kongresszusának előkészítése során segítik az új stockholmi felhívás magyarországi akcióinak sikeres befejezését, a fejlődési világkonferencia előkészítését. Romesh Chandra találkozott az Országos Béketanács vezetőivel. Ezt követően a Béke-v) lágtanács főtitkára látogatást tett a világgazdasági intézetben. Dr. Sík Endre, az Országos Béketanács Lenin-díjas elnöke is fogadta Romesh Chandrát és Igor Beljajevet. A Békevilágtanács vezetői csütörtökön elutaztak Budapestről. A TANAKA-ÜGY FOLYTATÓDIK Tokióban folytatódott a kedden letartóztatott Tanaka Kakuej volt miniszterelnök kihallgatása. A toklói járásbíróság a közvádló k&. résének eleget téve, tíz nappal meghosszabbította Tanaka és volt titkára előzetes őrizetben tartásának időtartamát. Tanakát nyakkendő nélkül, szalmapapucsban kísérték cellájába, ahol vizsgálati fogságát tölti. Nadrágját kénytelen volt kezével megmarkolni, nehogy lecsússzon, mert nadrágszíját, karórájával és egyéb tárgyakkal együtt, amelyekkel egy fogoly esetleg öngyilkosságot követhet el — elkobozták. SÜLYOS VESZTESÉGEK Az Űj Kína hírügynökség közölte, hogy orvosokat és katonai alakulatokát Indítottak útnak, gyógyszer-, élelmiszer- és építőanyagszállítmányokat küldtek a szerdán "hajnalban földrengés sújtotta kínai területre, a Sárga-tenger párján fekvő Tlencsin és a Peking közötti térségbe. A Kínai KP Központi Bizottsága közleményben foglalkozott az elemi csapással. A közlemény szerint a földrengés, amely szerdán hajnalban pusztított Kína északkeleti részében, „súlyos veszteségeket okozott emberéletben és anyagi Javakban. Különösen súlyos károkat és veszteségeket szenvedett Tangsan városa.": \ , . • • • Helsinkiről egy év múltán írta: Púja Frigyes küliigyminiszfet M

ost — augusztus 1-én — egy esztendeje annak, hogy az európai és az észak-amerikai országok vezetői Helsinkiben, a biztonsági és együttműködési értekezleten aláírták a konferencia két és fél esztendő megfeszített munkájával kidolgozott záróokmányát. A nemzetközi közvélemény — így hazánké is — méltán nevezte történelmi jelentőségűnek ezt az aktust. A napóleoni háborúkat követő bécsi kongresszus óta ez volt az első eset, hogy Európa vezetői értekezletre ültek össze a kontinens problémáinak megbeszélése céljából. A történelemben pedig először fordult elő, hogy az európai szocialista és tőkés országok, valamint az Egyesült Államok és Kanada vezetői tárgyalóasztalhoz ültek, s a békére és biztonságra nézve rendkívül fontos okmányt írtak alá. A helsinki dokumentum meggyőzően bizonyította: a nemzetközi életben megkezdődött pozitív fordulat a hidegháborúból a békés egymás mellett élés, a szocialista ég a tőkés országok gyümölcsöző együttműködése felé — reális tény. A konferencia azonban nemcsak Jelzés volt, hanem sokkal több ennél; maga is visszahatott a nemzetközi légkör-. re, javította azt, újabb feltételeket teremtve ezzel az enyhülés folyamatának elmélyüléséhez. Az eseményt követően sok vezető államférfi nyilatkozott pozitívan a záróokmány aláírásáról, s szinte minden részt vevő állam kormánya elkötelezte magát annak végrehajtása mellett. Állást foglalt a záróokmány maradéktalan megvalósításáért pártunk és kormányunk és az országgyűlés külügyi bizottsága is. Ezeknek az állásfoglalásoknak az alapján országunkban számos intézkedés történt a záróokmány végrehajtása érdekében. A Helsinkiben kidolgozott megállapodás alapján pártunk és kormányunk igen nagy figyelmet szentelt a záróokmány széles körű megismertetésére. Két folyóiratban publikálták a záróokmány teljes szövegét, s könyvalakban ,is kiadták, nagy példányszámban. Fontos ennek a ténynek a hangsúlyozása, mert jó néhány tőkés ország kormánya, amelyek a képviselője az értekezlet második szakaszában naponta síkra szállt a záróokmány minél szélesebb körű publikálása mellett, nem sokat tott azért, hogy a dolgozó nép megismerje e dokumentum teljes szövegét. Mindjárt az illetékes szervek döntése után megkezdődött országunkban a záróokmány véerehaltásának megszervezése. Megállapítottuk, hogy melyek azok a területek, amelyeken egyoldalú Intézkedésekre van szükség, s melyek azok a kérdések. amelyek a kétoldalú kapcsolatok szférájába tartoznak és csak ott oldhatók meg, s miről kell tárgyalni nemzetközi értekezleteken, a nemzetközi szervezetekben. Ennek alapján foglaltunk állást a már előterjesztett javaslatok Jigyében. így például bejelentettük, hogy támogatjuk a szovjet kormánynak a környezetvédelem, az pnergtakérdés és a közlekedés problémáinak össz-európai méretű megoldására tett javaslatait. A kétoldalú szférába tartozó kérdésekben pedig javaslatokat dolgoztunk ki, amelyeket részben mar átadtunk, részben a jövőben fogunk eljuttatni a tőkés országok kormányainak. Rövid egy esztendő alatt Összegyűlt tapasztalataink alkalmasak arra, hogy néhány következtetést máris levonjunk. Most már nyilvánvaló, hogy a zéróokmány rendelkezéseinek végrehajtása sok éves erőfeszítést, közös, összehangolt munkát feltételez. Nincs tehát Igazuk azoknak a nyugati propagandistáknak, akik szüntelenül a záróokmány végrehajtását kérik számon a szocialista országoktól, annál inkább nincs, mert a szocialista országok általában előbbre tartanak ebben a kérdésben, mint a tőkés országok. A záróokmány egységes egész; nem lehet egyes részelt kiragadni és azok végrehajtását követelni, más részelt viszont elhanyagolni, vagy felpdésbe borítani. Nem érthetünk egyet azokltal a nyugati törekvésekkel, amelyek csupán a záróokmány harmadik „kosara", ezen belül is csupán néhány pont iránt tanúsítanak érdeklődést, ezek megvalósítását mintegy próbakőnek tekintik, miközben „nagyvonalúan" elfeledkeznek a záróokmány többi, nem kevésbé fontos részeiről. Mi a magunk részéről például igen lényegesnek tartjuk az első „kosarat", az államok együttműködésének elveit, vagy a második „kosarat", azaz a gazdasági együttműködés fejlesztését. Meggyőződésünk, hogy a záróokmány végrehajtásában messzemenően figyelembe kell venni a kölcsönösséget, azaz azt a szempontot, hogy egyik fél se kerüljön hátrányos helyzetbe. Ennek kapcsán meg kell említeni, hogy a Magyar Népköztársaság és néhány nyugat-európai ország kulturális kapcsolatai rovásunkra egyoldalúságot mutatnak. Végre Nyugat-Európában is meg kellene érteni, hogy az államközi kulturális kapcsolatok fejlesztése nem tekinthető üzleti vállalkozásnak, az európai országok kulturális kincseinek egymással való megismertetéséért áldozatokat is kell hozni, ahogyan azt a szocialista országok teszik. ^ Helsinki szellemével összeegyeztethetetlen, hogy a tőkés országok szélsőséges körei, de olykor egyes mértéktartó tényezői ls még mindig hajlamosak arra. hogy megkíséreljék a beavatkozást a szocialista országok belső ügyeibe. A helsinki dokumentum azonban nem lehet menlevél a szocializmus elleni támadásokra, gyümölcsöző államközi együttműködés csak ennek a nagyon fontos elvnek a tiszteletben tartása alapján képzelhető el. Végül az eddigi munka fontos tapasztalata. hogy a tőkés országok propagandája elferdíteni a szocialista országok álláspontját az ideológiai küzdelemről. A mi felfogásunk mindig is az volt, hogy a békés egymás mellett élés nem szünteti meg az ideológiai harcot a két klbékíthetetlenül ellentétes társadalmi rendszer között. Márpedig egyes tőkés politikusok nem kevesebbet követelnek a szocialista országoktól, mint azt, hogy szüntessék meg az ideológiai harcot. Egyik-másik nyugati politikus olyan messzire megy, hogy azt állítja: a szocialista országok nézete az ideológiai harc szükségességéről ellentétben áll az enyhülléssel. Ez nem egyéb szemforgatásnál. A tőkés propaganda, miközben az ideológiai küzdelem megszüntetésének szükségességét hangsúlyozza, erőteljesen fokozza az ideológiai harcot a szocialista országok, s általában a szocializmus, a kommunizmus ellen: sőt politikai kampányokat ls folytat, rágalmak özönét zúdítva a szocialista országokra. A tőkés propaganda tehát szándékosan ködösít. Helsinkiben a biztonsági és együttműködési értekezlet résztvevői megállapodtak abban, hogy országaik képviselői 1977-ben Belgrádban újra találkoznak. A záróokmány ezzel kapcsolatos rendelkezéseiből kiindulva ml úgy gondoljuk, hogy a belgrádi találkozó — a záróokmány végrehajtásának egyik közbeeső állomása — akkor végezhet eredményes munkát, ha alkotó szellem és együttműködési készség hatja át. Szükséges ezt hangsúlyozni, mert vfftinak olyan elképzelések, amelyek ellenkező irányba mutatnak. A belgrádi találkozónak, véleményünk szerint, nem lehet más feladata, mint az, hogy a helsinki záróokmány keretén belül maradva, építő szellemben felmérje az eddig megtett utat, s körvonalazza azokat az intézkedéseket, amelyeket a résztvevők tenni terveznek a záróokmány végrehajtása érdekében. Semmiképpen sem lenne szerencsés, ha valaki a záróokmány kereteit meghaladó problémákat akarna a találkozó napirendjére tűzetni. Ilyen kérdések megtárgyalására ez a találkozó nem hivatott. R

eméljük, hogy a belgrádi találkozó után új lendületet kap a helsinki záróokmány rendelkezéseinek valóra váltása. A záróokmány végrehajtása egyik igen fontos feltétele annak, hogy az enyhülés — amely jelenleg is fő Irányzat a nemzetközi politikában — folytatódjék, hogy a békéért és a biztonságért harcoló erők leküzdjék az enyhülés ellenfelelnek az utóbbi időben tapasztalható lasSító manővereit. Egy év számvetése azt mutatja, hogy nincs igazuk azoknak, akik leklcsinyllk a záróokmány végrehajtásában elért eredményeket, és — sanda mészáros módjára — a szocialista országokat vádolják. Ezeknek a manővereknek meghatározott céljuk van; ez ls része az enyhülés elleni támadásnak. Biztosak vagyunk azonban abban, hogy a szocialista országok, a haladó mozgalmak. az európai néptömegek, a tőkés országok reálisan gondolkodó vezetői együttesen elég erősek ahhoz, hogy meghiúsítsák a Helsinki szelleme ellen ágáló szélsőséges körök mesterkedéseit, s a záróokmány végrehajtásával segítsék a béke és a biztonság további megszilárdítását Európában. 1