Délmagyarország, 1976. július (66. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-30 / 179. szám

Péntek, 1976. július 30. 3 Szedik a burgonyát, érik a dinnye Molnár József felvétele Szedik a burgonyát a kisteleki határban A mezőgazdaságban a legnagyobb feladat most az aratás, de vannak olyan gazdaságok, mint például a szatymazi Homokgyöngye, a pusztaszeri Hétvezér, ahol már 3 szembetakarítás gondja a múlté. Ugyanezt elmondhatjuk a tápéi Tiszatáj, a szegedi Felszabadulás és a Móra közösségéről is. A feketeföldeken más munkák kerültek előtérbe. A Felszabadulás Tsz-ben segítette a kombájnok tervszerű, gyors munkáját a mindig üzemeltetett szárítóberendezés. Az aratással párhuzamosan végezték a szalmaletakarítást, s hogy ismét szárazra fordult az idő, a tarlóégetést és az ugarolást is. 1340 hektárról már lehúzták a szalmát, de a további munkájukat nehezíti, hogy az AGROKER-tő] még nem érkeztek meg a kazalozó gépek . A takarmánygondok megelőzésére 130 hektár másodvetést terveztek. Ennek a fele már a földben van. Másfelé már a szántóföldi termények betakarítását kezdték meg. A kisteleki Magyar—Szovjet Barátság Tszben a nyári burgonyát szedik a szövetkezet dolgozói. Szükség van a kétkezi munkára, mert a két burgonyabetakarító gépet még nem használhatják, ugyanis „nagyon megy" a krumpli héja, és ha ilyenkor géppel dolgoznának, jelentős károsodás .érhetné a gumókat. Közepes termésre számítanak a 103 hektáros parcelláról. A nyár egyik ínyence a nemsokára már nagy tételekben is piacra kerülő sárga- és görögdinnye. Panaszkodnak já^sszerje a dinnyekertészek, hogy" a korábbi vízhiány miatt a vadnyulak rákaptak e lédús terményre, s jelentősen megdézsmálták a gyümölcsösöket. Az első dinnye szállítmányokat már útnak indították a piacokra. Az V, ötéves tervben Új tantermek, diákotthonok Á kulturális ágazaton belül kiemelt feladat az általános iskolai hálózat erőteljes fejlesztése. Az Oktatáá Minisztériumban a napokban összesítették a megyék oktatási hálózatfejlesztési terveit. Az V. ötéves tervben 5,4 milliárd forintot fordítanak — a lakótelepi iskolák nélkül — általános iskolafejlesztésre. (Ez az összeg a negyedik ötéves tervben 1,8 milliok-d forint volt.) A prognóziscjí szerint az általános iskolások száma 1980-ig 110 ezerrel nő. Ennek ellenére a szakrendszerű oktatásban részesülő felső tagozatosok aránya tovább emelkedik, és meghaladja majd a 99 százalékot. Az V. ötéves terv időszakában a megyék terveiben mintegy 3600 általános iskolai diákotthoni hely létesítése szerepel. Ezzel a fejlesztéssel a diákotthoni helyek száma 1980-ig mintegy 14 000-re emelkedik. Jelenleg az általános iskolás korúak 30,5 százalékát tudják az iskolák napköziotthoni ellátásban részesíteni. Az V. ötéves terv végére ez az arány 38 százalékra emelkedik, azaz 1980ban 442 000 tanuló részére biztosítanak majd napközi ellátást. A tanácsok tervei szerint 1976—1980. között 4750 tanterem létesül, ebből több ttíint 1800 az új lakótelepeken, a lakásokhoz kapcsolódó beruházásként. A tantermek zöme — 3700 osztályterem — új iskolában épül, az építési szabványban előírt kiegészítő helyiségekkel. A bővítések során épülő tantermek jelentős része is a nagyobb iskolaegységek kialakítását szolgálja. Az V. ötéves tervben 390 tornaterem létesül. A tervek megvalósítása után a két váltásban hasznait tantermek aránya az 1975-ös 27 százalékról 1980-ig 21 százalékra csökkent. E vonatkozásban is mérséklődnek az egyes területek között fennálló különbségek. Meghalt Altomáré Iván Az MSZMP budapesti bizottsága, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Magyar Partizán Szövetség közli,, hogy rövid szenvedés után 82 éves korában meghalt Altomáré Iván, a Szocialista Hazáért Érdemrend és számos más magyar, továbbá szovjet kitüntetés tulajdonosa. 1917-ben lett tagja a pártnak, majd hadifogolyként Oroszországba került. Itt tagja lett ja Vörös Gárdának, majd a Vörös Hadseregnek, ahol különböző parancsnoki beosztásokban dolgozott. 1948-ban hazatért, s ezután különböző gazdasági vezetői posztokon, majd nyugdíjazásáig miniszterként részt vett a magyar élelmiszeripar újjászervezésében és fejlesztésében. Temetése 1976. augusztus 3-án 15 órakor lesz a Farkasréti temetőben. Elvtársai és barátai 14.30 órától róhatják le kegyeletüket. Leszerelő katonák búcsúztatása Tegnap, csütörtökön délelőtt a szegedi helyőrségben ünnepi csapatgyűlésen búcsúztatták azokat a katonákat, akik egyetemi előfelvételt nyertek és sorkatonai szolgálati idejüket letöltötték. Az ünnepségen többek között jelen volt Nagy László, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának osztályvezetőhelyettese, Rigó Szilveszter, az MSZMP Szeged városi bizottságának osztályvezetője. A csapatgyűlés a Himnuszszal kezdődött, majd Szeles János alezredes köszöntötte a leszerelő katonákat. - Beszédében méltatta a tizenegy hónapos szolgálat eredményeit, elismerte munkájukat és megköszönte helytállásukat. Felszólalt dr. Németh Ferenc docens, a Budapesti Műszaki Egyetem oktatója is és a matematikai verseny helyzetteinek jutalmat adott át. Az ünnepség végén a leszerelő katonák tisztelgő menetben vonultak el a parancsnokok előtt. Házgyár és városrekonstrukció Immár jónéhány esztendővel ezelőtt megszülettek az elképzelések, amelyek alapján fokozatosan a szegedi belváros arculata is' megváltozik majd. Az alapkoncepció változatlan: a tömeges lakásépítkezések számára elsősorban a város külső területein kell helyet biztosítani, hiszen ott a legolcsóbb, és ott kell a legkevesebb lakást megszüntetni az új lakások érdekében. De arra is nagy szükség van, hogy a kiöregedett, földszintes vagy egykét emeletes belvárosi házakat fokozatosan új épületek váltsák fel. Szükség van erre részben városképi szempontból, részben pedig azért, mert egy-egy kiöregedett, városképi szempontból jelentéktelen ház fölújítása jóval többe kerül — egy-egy lakásra számítva —, mint egyegy új lakóház építése. S a városrekonstrukció — foghíjak, háztömbök beépítése — immár meg is kezdődött több felé a városban, például a Hunyadi János sugárút környékén, a tüdőgondozó mögötti tömbben, vagy az Arany János utcánál, abban a háztömbben, ahol már áll a CSOMITERV új székháza. Változóban van a Kossuth Lajos sugárút belső szakasza is. Gondok, kívánságok Mindenképpen nagy szükség van a városrekonstrukcióra, amelynek eredményeként számos új lakás is épül, emellett pedig előnyére változtatja meg a városképet. Erre nagy szükség van, elsősorban a fontosabb útvonalak mentén. Vegyük példának a Kossuth Lajos sugárút belső szakaszát. Földszintes, egyemeletes épületek sorakoznak a széles sugárút mentén, s valódi városképi látványról egyelőre csak a megyei tanács épülete és a postapalota gondoskodik. Nyilván nem lehet közömbös, hogy a város egyik legforegy sorban! 1 ,.'•••• ''rw.•ry* r',wgfct• * vi.vYv.-' ^ •• ' -. . • tó'.>v%. ...•• ---A •• tjj*.; . ítfcVigta m „e i:•: -'-tó • • • pp&i^ffl Somogyi Károlyné felvétele. A múlt heten elkészült, kétirányúvá lett — és felvételünkön látható — Attila utcában nehezen szokják meg a gépjárművezetők, hogy csak egy-egy forgalmi sáv áll rendelkezésükre. A Lenin körút lámpával szabályozott kereszteződésében még csak észreveszik — lia néha késve is —, hogy a szembejövő autók „térfelére" álltak be, de már a Kiss Menyhért utca torkolatában nagy úr, a megszokás: gyakran farkasszemet néznek egymással az autósok, motorosok. Csakúgy, mint a Somogyi utcaban, a villamossín mellett, ahol pedig sosem volt régebben egyirányú a forgalom, mégis gyakran elfoglalják a sínek melletti mindkét sávot a Kárász utca felől a Tolbuhin sugárút felé igyekvő járművezetők. Figyelmükbe ajánljuk hát a táblákat s a lámpák jelzéseit: csak egy sorban hajthatnak át a Lenin körúton, 3 Somogyi utcánál s az Attila utcánál is. galmasabb bejáratánál milyen kép fogadja az érkezőt, s milyen kép fogadja például az Indóház téren. Ez sem közömbös, és az sem, hogy a drága, jól közművesített területen hány család lakik. Hiszen nyilván az az előnyös, ha a meglevő közművekre minél több lakást lehet rákötni, ezzel megtakarítva vagy csökkentve más területek közművesítésének költségeit. A felsorolt területek rendre szerepelnek is a városrekonstrukció terveiben. E tervek jó néhány évre, évtizedre szólnak. Ezek szerint a városrekonstrukció több ötéves tervre szóló feladat, amelyet úgy kell megoldani, hogy elsősorban a tömeges lakásépítkezés területeire, az Északi városrészre és Rókusra kell koncentrálni. Hiszen elsősorban ott lehet felhasználni a tömeges lakásépítkezést szolgáló házgyár termékeit. Vajon milyen igényeket kell támasztani a városrekonstrukcióval szemben? Mindenelőtt nyilván azt, hogy ne legyen túlságosan drága, aztán városképi szempontból az épületeknek megfelelő külső megjelenést kell biztosítani, s egyúttal olyan technológiát kell választani, amely ezeket az igényeket kielégíti, s megvan hozzá az építőipar felkészültsége is. Márpedig e feltételeknek nem éppen könnyű eleget tenni. A technológiai oldal A jelenlegi belvárosi építkezéseknél elsősorban különböző vasbeton szerkezeteket alkalmaznak, egy-két tömbbeépítésnél pedig téglablokkokat. Az emberben mindenképpen fölmerül a kérdés, vajon a gyors házgyári technológiát, amelynek alkalmazására az építőipar is a legjobban fölkészült, lehet-e alkalmazni majdan a belvárosi építkezéseknél? A kérdésre nem túl könnyű választ adni. Mindenesetre egy ilyen épület már elkészült a Madách utcában, házgyári elemekből. Erről lapunkban is beszámoltunk. A DELÉP építette saját használatára: felvonulási épületnek egyre növekvő számú belvárosi építkezéseihez. Vajon egy fecske csinál-e nyarat? Ezzel a kérdéssel kerestem fel Türkössy Attilát, a DÉLÉP gyártmány fejlesatési irodájának vezetőjét ' Egy ilyen beszélgetés legföljebb ötleteket adhat, benyomásokkal szolgálhat. Megállapodott tanulságokat már csak azért sem adhat, mert ilyenek egyelőre nincsenek is. Hogy miért? Íme: A házgyári technológiát elsősorban a tömeges lakásépítkezés céljaira fejlesztek ték ki, s alkalmazásában itk hon és külföldön inkább csak a lakótelepi építkezésben szereztek tapasztalatokat. Foghíjakat, vagy kialakult városi tömböket házgyári elemekkel beépíteni meglehetően nehéz feladat. A házgyári elemek ugyanis meghatározott méretűek, márpedig a városban rendelkezésre álló hely vagy keskenyebb, vagy szélesebb, s aligha valószínű, hogy házgyári elemekkel pontosan kitölthető. Emellett a panelekből épített falak csak derékszögben találkozhak nak, s a már kialakult városi háztömbökben ez a feltétel sem mindig adott. Tehát a technológia eleva nehezen alkalmazható a vá- , rosrekonstrukcióban. Ám a Madách utcában elkészült épület a bizonyíték rá, hogy a házgyári épület mégiscsak beilleszthető a meglevő városszerkezetbe. Igaz viszont, hogy ez a bizonyság nem a legszebbre sikerült. S itt fok vetődik a fontosabb kérdés: vajon előnyére válna-e a vá. rosképnek, ha házgyári paneleket használnánk a belvárosban is? Elsősorban pénzkérdés Valaha — esztétikai szempontból — nem túl biztatóan indultak a házgyári építkezések. A szürke, tagolatlan falsíkok bizony nemigen tek tek kellemes benyomást aa emberre. Aztán megszülek tek a kissé kiugró erkélyek, vagy a garzonlakás mutatós loggiái, az új szálloda horrw lokzaton végigfutó erkélysorai. Íme a bizonyság kezdete: házgyári elemekből is lehet mutatósan. változatosan építkezni. Lehe, csak éppen nem olcsó mulatság. Mert például a falfelületek a szürkésfehér egyen-kőzúzalék helyett lehetnének sima vagy mintázott, anyagában színezett betonból is. Csakhál; a festék is drága és valutát igényelne. Vagy például egy egyszerű külső elem ablakkal alig több mint 10 ezen forint, viszont a garzonház mutatós loggiás erkélye több mint 21 ezer forintba kerül. Szép, de kétszer annyi aa ára. Tehát lehetne szépen ée igényesen építkezni házgyári elemekből csak éppen a jelenleginél jóval drágábban. A jelenlegi szabványok szerint többszintes, házgyári épületben a lakások egy négyzetméterének alapára 5820 forint lehet, ezt nem szabad túllépni. Az viszont már elgondolkoztató, hogy a városrekonstrukcióban a hagyományos technológia számára a szabályok lakásnégyzetméterenként 7000 forintos alapárat engedélyeznek. Ez pedig nem áll tűk zottan messze attól az ártól, amennyiért már házgyári termékekből is szépen, mutatósan és változatosan lehetne építkezni. Egyelőre tehát jószerével csak meditálni lehet azon, hogy házgyári elemek alkalmazhatók-e valóban szépen és igényesen a városrekonsk rukcióban. Mégis, érdemes már elgondolkodni mindezen, hiszen maga a városrekonstrukció több évtizedes folyamat, s jelenleg csak első lépéseinél tartunk. A házgyári elemek felhasználása gyorsíthatja is majdan ezt a folyamatot, változatosabbá is teheti a városképet, s emellett nem lebecsülendő vállalati és népgazdasági érdek a meglevő házgyári kapacitás minél jobb kihasználása. Természetesen mindehhez azt is meg kell vizsgálni, hogjt a házgyári építkezéshez szükséges technológia felvonultatása gazdaságos-e egyegy foghíj, vagy tömbbeépi. téshez. Bár alighanem igen, tekintettel például a munkaerőhelyzetre. Szávay István 1