Délmagyarország, 1976. július (66. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-01 / 154. szám

4 Csütörtök, 1976. július 1.' Az európai kommunista és munkáspártok konferenciája Alvaro Cunhal beszéde A berlini értekezlet szerda délelőtti ülésén, szólalt fel Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára. Bevezetőben rámutatott, hogy az enyhülés, a különböző gazdasági és társadalmi rendszerű országok közötti együttműködés kedvező feltételeket teremt a népeknek a demokráciáért, a haladásért és a valódi nemzeti függetlenségért vivott harcához. A portugál forradalom — mondotta a továbbiakban — megteremtette az előfeltételeket a diplomáciai kapcsolatok felvételére a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, valamint a harmadik világ országaival, és az egykori portugál gyarmatokkal. Kivételt képez a Kínai Népköztársaság, amely mind a mai napig elutasította a kapcsolatok felvételét az új, demokratikus Portugáliával, ugyanakkor azonban kifejezte készségét kapcsolatok létesítésére abban az esetben, ha Portugáliában a kommunisták részvétele nélküli jobboldali kormány alakul. A reakciós és konzervatív erők, valamint mindazok, akik Portugáliában a külföldi imperializmus érdekeit szolgálják, nem érdekeltek ezeknek a kapcsolatoknak a fejlesztésében. A rágalomhadjáratok, a provokációk, az állami szervek részéről megnyilvánuló közömbösség és hanyagság, a különböző szinteken elkövetett szabotázsakciók mind azt a célt szolgálják, hogy megakadályozzák a szocialista országokkal való együttműködés továbbfejlesztését. Alvaro Cunhal a továbbiakban kijelentette: elengedhetetlenül szükséges figyelmesen tanulmányozni a forradalmi mozgalomnak és más országok testvérpártjainak tapasztalatait. A portugál demokrácia felépítéséhez vezető út nem lehet a monopolkapitalizmushoz való visszatérés, hanem a már elért történelmi vívmányok megszilárdítása az alkotmányban rögzített szocialista perspektíva révén. Ennek az értekezletnek a megrendezése — hangsúlyozta a PKP főtitkára — rendkívüli jelentőségű a pártjaink közötti baráti kapcsolatok, együttműködés és szolidaritás megszilárdítása szempontjából. Noha egyik vagy másik problémát illetően nézetkülönbségek vannak közöttünk, noha a különböző országokban kialakult helyzet sajátosságai, sajátosságokat követelnek meg, a koncepciókban, a taktikában és a társadalmi haladás felé vezető utat tekintve is, alapvető célunk közös. Az osztályérdekek azonossága képezi objektív alapját egységünknek, a kommunista és munkáspártok közötti kölcsönös szolidaritásnak, a proletár internacionalizmus magas elveinek — mondotta Alvaro Cunhal. Az európai békéért, biztonságért, együttműködésért és a társadalmi haladásért Áz európai kommunista és munkáspártok értekezletének dokumentuma Gearges Marchais felszólalása Georges Marchais, a Francia KP főtitkára bevezetőül jelezte; pártja egész tevékenységében a franciaországi válság konkrét elemzéséből és minősítéséből indul ki, majd a továbbiakban kijelentette: — Franciaországban mélyreható demokratikus reformok szükségességének kérdése van napirenden. Lehetővé kell tenni a nemzetnek, hogy saját gazdasági és szociális fejlődésének ura legyen, mégpedig a nagymonopóliumok államosítása útján. Biztosítani kell a dolgozók részvételét az ország ügyeinek intézésében minden szinten, beleértve a kormányt is. Az FKP főtitkára foglalkozott a fejlett tőkés országokban tevékenykedő kommunista pártok harcának néhány közös vonásával, majd az imperializmus jelenlegi helyzetével. Idézte az FKP XXII. kongresszusának azt a megállapítását, hogy „a nemzetközi küzdőtéren új erőviszonyok vannak kialakulóban, amelyek már nem teszik lehetővé az imperializmusnak, hogy saját belátása szerint cselekedjék". A nemzetközi enyhülésről szólva Marchais megállapította: Európa népei még soha nem rendelkeztek ilyen lehetőségekkel ahhoz, hogy tartós békében éljenek, a leszerelés útján haladjanak, biztonságban munkálkodhassanak, mint napjainkban. Az FKP főtitkára befejezésül kijelentette: — Szolidárisak vagyunk a szocialista országok kommunista pártjaival és a tőkés országok kommunista pártjaival. Szolidárisak vagyunk a szocialista Kubával és Indokína népeivel. Szolidárisak vagyunk az Algériai FLNnel, amely a szocializmus útján vezeti az emiatt imperialista támadások célpontjává vált országot. Szolidárisak vagyunk Djibouti függetlenségért harcoló népével, a felszabadulásért küzdő nyugat-szaharai néppel. E napokban külön szolidaritásunkról biztosítjuk a kommunista pártot, az töszszes demokratikus erőket, amelyeket kíméletlen megtorlás sújt Spanyolországban. Szolidárisak vagyunk Libanon kommunistáival és más haladó erőivel, a palesztinai ellenállással — mondotta befejezésül Georges Marchais. Az európai kommunista és munkáspárt berlini konferenciáján elfogadott dokumentum rövidített szövege. 1976. június 29—30-án Berlinben, a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában megtartották 29 európai kommunista és munkáspárt konferenciáját. E pártok képviselői véleménycserét folytattak az európai békéért, biztonságért, együttműködésért és a társadalmi haladásért folyó harc kérdéseinek meghatározott köréről. E célok elérésében minden résztvevő párt kész közreműködni. A konferencia résztvevői hangoztatják pártjaik szilárd elhatározását, hogy minden egyes párt által országuk társadalmi, gazdasági és politikai feltételeivel, valamint nemzeti sajátosságaival összhangban önállóan és függetlenül kidolgozott és elfogadott politikai irányvonal alapján a jövőben is következetes harcot vívnak a béke, a demokrácia és a társadalmi haladás céljainak eléréséért, ami megfelel valamennyi ország munkásosztálya, demokratikus erői, néptömegei közös érdekeinek. Teljes határozottsággal kinyilvánítják, hogy a békés egymás mellett élés politikája az országoknak a társadalmi rendszerüktől függetlenül kifejtett tevékeny együttműködése és a nemzetközi enyhülés összhangban van valamennyi nép érdekeivel, az egész emberiség haladásának ügyével, és semmiképpen sem jelenti a különböző országok politikai és társadalmi status quo-ját, hanem ellenkezőleg, megteremti a legjobb feltételeket a munkásosztály és valamennyi demokratikus erő harcának kibontakoztatásához, minden nép ama elidegeníthetetlen jogának érvényesítéséhez, hogy szabadon döntsön fejlődésének útjáról és haladhasson ezen az úton, továbbá a monopóliumok uralma ellen, a szocializmusért vívott harchoz. A konferencia résztvevői megállapítják, hogy a nemzetközi helyzetben alapvető, pozitív változások mentek végbe, s ezek a béke, a demokrácia, a nemzeti felszabadítás, a függetlenség és 3 szocializmus javára megváltozott erőviszonyoknak, valamint a néptömegeknek s a széles politikai és társadalmi erők harca fokozódásának eredményei. Ez meghatározta a feszültség és a konfrontáció politikájáról az enyhülésnek, továbbá az államok és népek közötti új kapcsolatok és együttműködés normalizálásának és minden oldalú fejlesztésének irányvonalára való áttérés folyamatát. A dokumentum kiemeli, hogy ezen az alapon új helyzet jött létre Európában is, megteremtődtek a feltételek az államok közötti új kapcsolatok és együttműködés fejlődéséhez, annak leküzdéséhez, hogy a kontinenst egymással szembenálló katonai tömbök osztják meg. A továbbiakban méltatja a helsinkiben megtartott európai biztonsági és együttműködési értekezlet történelmi jelentőségét, azt, hogy az értekezlet kidolgozta és rögzítette az államok közötti baráti kapcsolatok és együttműködés elveit. A dokumentum megállapítja, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet új távlatokat tárt fel a béke és a biztonság további megszilárdítására, valamennyi európai ország együttműködésének és kapcsolatainak gyümölcsöző fejlesztésére, s ez kedvező hatásokkal jár majd a világ valamennyi népe számára. Az eddigi tapasztalatok mutatják, szükség van kontinensünk kommunista és munkáspártjainak, valamennyi demokratikus és békeszerető erejének, széles közvéleményének, néptömegeinek újabb aktív erőfeszítéseire. A dokumentum áttekinti az antiimperialista, demokratikus és haladó erők sokéves harcának eredményeit, majd így folytatja: A szocialista országok — fejlődésük, a dolgozó tömegek érdekeit szolgáló, a szocialista társadalom természetéből fakadó folyamatos gazdasági növekedésük alapján, a békés egymás mellett élés érvényesítésére irányuló, a nemzetközi kapcsolatokra egyre nagyobb mértékben ható külpolitikájuk eredményeként — kiemelkedő szerepet játszanak az új világháború elhárításában, a nemzetközi biztonság megszilárdításában és az enyhülési folyamat továbbfejlesztésében. A szabadságukat és függetlenségüket elért népek befolyásos nemzetközi erővé vállak. Az el nem kötelezett országok mozgalma, amelyben részt vesz a fejlődő országok többsége, ma a világpolitika egyik legfontosabb tényezője. A tőkés országokban növekszik a munkásosztály, valamint más, széles társadalmi és politikai erők aktivitása, amelyek a békéért és a népek közötti együttműködésért lépnek fel, és fontos tényezői az enyhülés megsziládításáért vívott harcnak. Ezekben az országokban fokozódik az a harc, amelyet a munkásosztály — a társadalmi fejlődés fő ereje, a dolgozó néptömegele, a társadalmi haladás, az egész nemzet érdekeinek kifejezője — vív, és fokozódik a többi demokratikus és monopóliumellenes erők harca is. Ez a harc a monopolkapitalista uralom alapjai ellen irányul. A társadalom mind szélesebb rétegei számára nyilvánvalóvá válik annak történelmi szükségszerűsége, hogy a kapitalista társadalmat minden egyes nép akaratával összhangban létrehozandó szocialista társadalom váltsa feL Mindez új lehetőségeket nyújt arra, hogy a népek sikeresen küzdjenek az európai nemzetközi kapcsolatoknak az enyhülés szellemében történő átalakításáért, a demokráciáért és a haladásért Mindez hozzájárul ahhoz, hogy növekedjék a szocializmus eszméinek a társadalmi fejlődésre való befolyása. A konferencia résztvevői méltatták az enyhülésben elért előrehaladást. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy az egyetemes béke még koránt sincs szavatolva, hogy az enyhülés még nem szilárdult meg, s hogy a tartós biztonsághoz és együttműködéshez vezető úion még nagy akadályokat kell leküzdeni. Az imperializmus, a neokolonializmus'politikája, az elnyomás és a kizsákmányolás minden formája továbbra is fó veszély a béke, a népek függetlensége és egyenjogúsága számárs. Az imperializmus lényege nem változott, de az erőviszonyok változása következtében pozíciói gyengébbek. Ez kifejeződik abban, hogy nem képes felszámolni a szocializmus történelmi vívmányait, és feltartóztatni a haladó erőknek, valamint a népek felszabadító és függetlenségi mozgalmának' előretörését. A dokumentum rámutat azokra a mély ellentmondásokra, amelyeket a kapitalista rendszer válsága idéz elő a nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatokban, majd megállapítja: A munkásosztály, a kapitalista Európa dolgozói a válságból való demokratikus .kiútért küzdenek, olyan kiútért, amely megfelel a néptömegek érdekeinek, és megnyitja az utat a társadalom szocialista átalakulása felé. A nagytőke reakciós körei úgy igyekeznek' kiutat találni ebből a helyzetből, hogy korlátozzák a néptömegek demokratikus és szociális jogait, igyekeznek rájuk hárítani a válság terheit. Ezenfelül arra törekednek, hogy akadályozzak az enyhülés és az aktív együttműködés politikáját, aláássák a helsinki értekezlet eredményeit, és az államközi kapcsolatokban ismét a feszültség és a konfrontáció légkörét teremtsék' meg. Bizonyos erők még mindig annak a hidegháborús politikának visszatérése mellett lépnek fel, amelynek következményeként a kontinens egymással szemben álló tömbökre hasadt. Az ilyen politika ellen harcoltak és harcolnak a kommunista pártok és más demokratikus és békeszerető erők. Véget kell vetni a fegyverkezési hajszának, hozzá kell látni a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentéséhez. A növekvő fegyverkezési kiadások mind súlyosabb terheket rónak a dolgozókra, a néptömegekre. Ha ezt az óriási anyagi erőt a népek életszínvonalának emelésére fordítanák, az hatalmas hasznot jelentene az egész emberiség haladásának. A konferencián részt vevő kommunista és munkáspártok véleménye szerint az enyhülésért vívott harc fontos hozzájárulás az olyan nemzetközi feltételek megteremtéséhez, amelyek hozzájárulnak a társadalmi haladáshoz. Mindez a tőkés országokban kedvezőbb harci feltételeket hoz létre a demokratikus és szocialista átalakuláshoz. Segíti a szocialista országok további sokoldalú gazdasági, szociális és politikai fejlődését, a szocialista társadalom lehetőségeinek még teljesebb kibontakoztatását. E tényezők együttes hatásaként fokozódik a népeknek az igazságosságra és a békére való törekvése. A szocializmus eszméi mindinkább áthatják a széles tömegek tudatát. Az európai országok kommunista és munkáspártjai a többi demokratikus és békeszerető erővel együtt döntő szerepet játszották azokban a politikai akciókban, amelyek Európában lehetővé tették az enyhülés, a biztonság megerősítése és az együttműködés irányában tett fordulatot. A konferencián részt vevő pártok a jövőben is tevékenyen fellépnek a béke, az együttműködés és a társadalmi haladás Európájáért. Ebben a szellemben fogják fejleszteni internacionalista, elvtársi önkéntes együttműködésüket és szolidaritásukat Marx, Engels és Lenin nagy eszméinek alapján szigorúan figyelembe véve az egyes pártok egyenjogúságát és szuverén függetlenségét, a belügyekbe való be nem avatkozást, tiszteletben tartva a haladó társadalmi átalakulásért és a szocializmusért vívott harc különböző útjai megválasztá(Folytatás a 4. oldalon.) A Francia Kommunista Párt küldöttsége, Georges Marchais főtitkár (balról a máso- Az Olasz Kommunista Párt küldöttsége az ülésteremben az európai kommunista és dik) vezetésével az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciáján munkáspártok berlini konferenciáján. Az első sorban balról a második Enrico BerÜMUM. az OKP főtitkára