Délmagyarország, 1976. július (66. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-25 / 175. szám

/ a A fejlődő Csongrád megye Szeged ötödik ötéves terve DMJdlfc vasárnap találkozik már az olvasó ezzel a rovatunkicai, amelyben Csongrád megye és városainak jelen ötéves tervét igyek­ezünk összefüggéseiben és együttesen bemutatni. Csongrád. Hódme­zővásárhely, Makó és .Szentes után Szegedre került a sor. Vala­mennyi írásunkat statisztikákkal, számokkal, adatokkal kezdtük. Szeged esetéhen a szegedi olvasóközönségnek ismétlés lenne ilyen Ielsorolás. Térjünk hát mindjárt a tárgyra! Egy kis visszapillantás, a jelennek egy kis leltára, és lássak a terv érdekesebb részleteit, egy szükséges nagyobb összefüggésbea is. Fejezetek a múltból ' Nemrégiben más kötelességből vég^g kellett araszolnám Szeged törtéoctenek főbb fejezeteit, így most az összefoglalás újrafogal­mazását engedje el az olvasó— hadd használjam azokat a soro­kat. idézőjel nélküL Szeged történetének akármely fontos forrását ütjük fel, a tudo­mány erejével vallja és bizo­nyítja mindegyik: ezen a tájon 'ősidők óta itt él és munkál az ember. Itt öleli a föld a szer­számait és a csontjait, az edé­nyeit és az ékszereit, a hajléka megkövesedett maradványait és a temetőit. A régész visszaszá­mol az időben, oda, ahová sem emlékezet, sem fantázia vissza nem érhet, és meggyőződéssel vallja, hogy az ember első „név­jegye" lehet vagy huszonnégy­ezer éves ezen a vidéken™ A régészet kilométerköveit szíve­sen kötjük azután össze szép és jeles feltételezésekkel, fantáziá­val. A tudomány nem mond el­lent, így szívesen hisszük, hogy talán a honfoglalás előtti időben itt állott Partiseum városa, Atti­la fejedelmi sátrát és koporsóját ezen a tájon keresték lelkes amatőrök, a római kövek meg arról beszélnek, hogy Dáciában jövet-menet, a Maros-völgyben málháztak a világbirodalom ka­Vallomás a jelenről Csak fantáziával lehetne utol­érni: hol tartana ez a város, ha nagy megtorpanásait elspórolta volna a történelem! A jelen azonban kifogja a képzelódés vitorlájából a szelet, hiszen hány várostestvérünk hozza példaként ! üzépsége, hangulata, -meghittsé­ge, kulturáltsága, fejlődésének dinamizmusa, a régi és az új szép illesztése, otthonossága, pa­tinája és modernsége... — mind­mind feltűnik palettáján ezer­nyi színnel. izgalommal. fis emögött, e sok ráillő jelző mögött fedezet van. Oj üzemek, intézmények tucatjait rakta fel a város dolgos népe. meghono­sítva a nehézipar fontos ágait, otthont adva a tudományoknak, művészeteknek, kenyeret min­den dolgos polgárának, korszerű otthont családok ezreinek, áj ar­cot városrészeknek. Lényegesen átalakult a társadalom struktú­rája, az ipari munkásság lét­számban is legerősebb egységé­vé vált a dolgozó lakosságnak. Az utolsó évtized már olyan minőségi változásokat hozott a város fejlődésében, amelyekhez esetleg csak a nagy víz utáni újjáépítés hasonlítható. Hiszen ha csak az eredmé­nyek nagyját sorakoztatjuk is fel, történelem beszél az ada­tokból. Szeged megújult és meg­fiatalodott Utcáiról, tereiről el­tűntek az emberpiacok: jó tíz­tizenöt esztendő alatt megszűnt a munkanélküliség sok-sok év­tizedes átka. Ma körülbelül any­nyi ember dolgozik Szeged ipa­rában, építőiparában és közleke­désében. amennyi a város teljes lakossága volt. Az aktív keresők 52 százaléka az iparból kapja kenyerét. Szeged 240 vállalatá­ban, üzemében, gyáregységében. Igazi nagyüzemi munkásság szü­letett a város falai között, mely­nek soraiban szakma szerint ma már nemcsak fonókat, szövőket, paprikamolnárokat és kötélverő­ket tartunk számon, hanem a nehézipari szakmák egész sorát is. Ennek a munkásságnak a po­litikai ereje és a termelési ered­ményei összehasonlíthatatlanok n felszabadulás előttivel. Ma már IS milliárd forint fölött becsü­jpar ém leemelési toná!. Itt hordták Itáliába a pót Ami idekotötte az embert — az hordta szét, mosta el vagy takarta be nyomai jórészét is: a víz. Nem messze vannak innen a hét vezér sátordombjai, maradt valami a szegedi erősségből, mesterségeket tanultak el a sze­gedi polgárok a töröktől, vendé­gül látták e falak Dózsát és ma­rasztalták Rákóczit, Kossuth „nemzetem büszkeségé"-nek nevezte lakosságát, elsőként rendezett modern ipari vásárt és egyetlen napon pusztult el az áradatban, a legmodernebb ter­vek szerint épült újjá és bepisz­kolta nevét az ellenforradalom, az első felszabadult magyar nagyvárosként emlegetik, majd megakasztotta fejlődését az el­fogult politika, életének történe­tének legdinamikusabb korszakát éli, és soha ennyi szorító gondja nem volt — — Mennyi-mennyi ellentmondás* Szeged történetének azonban állandó jellemzője volt a múlt­ban: itt igen gyakran kellett mindent elölről kezdeni. A tö­rök és a víz után, a Habsburgok és a fehérek után, a háború és a felszabadulás után, a politika kiegyenesítése és a város státu­szának megváltozása után.— értéket, s ennek egyharmada a nehéziparban terem, aminek az­előtt szinte hírmondója sem volt Itt fedezték fel a geológu­sok és itt építették ki vasasok kőművesek hazánk legnagyobb szénhidrogénmezőjét: a kábel­és gumigyártás meghonosodása ugyancsak megemelte a város gazdasági erjét De a hagyomá­nyos ipar is megsokszorozta tel­jesítőképességét Oj textilgyára­kat raktak és a régi üzemek kor­szerűsítésének nagy munkáját is elvégezték; a szalámi, paprika és konzervtermelés többszöröse a réginek Néhány fontos ter­méknek hazájául tisztelhetjük Szegedet hiszen egy 1973. évi statisztikai tábla szerint ez a vá­ros adja a hazai termelés jó ré­szét — kőolajból 56, szalámiból 57, fűszerpaprikából 54, kender­fonalból 73. gyufából 59, söprű­ből 56 százalékot. Tulajdonképpen ez az anyagi erő a háttere a város általános emelkedésének is, hiszen a kul­túra, a tudomány és a művészet is csak a gazdasággal arányosan emelkedhet meg maga a város, amelyet kiemelt felsőfokú köz­pontként kezel és támogat a kormány. Hiszen ha voltak is Szegednek történelmi sérelmei, az utóbbi másfél évtizedben meg­kezdődött a törlesztés, s egyre inkább hasonló várostestvéreinek nyomába lép. Űjra csak a sta­tisztikához fordulunk: A Köz­ponti Statisztikai Hivatal „A két kongresszus között (1975) cí­mű kiadványában ezt írja Sze­gedről: „A 165 ezer fős és dina­mikusan fejlődő Szeged mindin­kább az egész dél-alföldi körzet központjává válik. Oktatási és egészségügyi intézményei jelen­tős szerepet vállalnak az egész körzet ellátásában, számottevő a kereskedelmi vonzása és ki­emelkedő az igazgatási szerep­kőre". E négy év alatt (1971— 1975) a város lakossága közel tízezerrel nőtt és már csak Mis­kolc és Debrecen jár előtte né­pességével. Az utóbbi tíz eszten­dőben pedig Szegeden — a csat­lakozott községek nélkül — 40 százalékos volt a lakosság gya­rapodást!, erőteljesebb, mint Miskolcon (35,5), Debrecenben (31,7) vagy Pécsett (30,8). Szegednek minden reménye megvan arra, hogy a fejlesztés mai vagy még inkább növekvő tempójával leküzdje az egykori elhanyagolás hátrányalt, és meg­valósíthassa városfejlesztési ter­veit Eszerint tíz esztendő múl­Olvasás a számokbői A számok hidegek és prózalak. Unalmasak is lehetnek, hiszen már közreadtuk őket amikor a tanács elfogadta Szeged új öt­éves tervét. De olvasnunk kell belőlük! Minden millió valami­féle emberi célba öltözik itt A negyedik ötéves tervet úgy minősítették a várospolitikusok, mint amelyhez hasonló dinami­kus fejlődést nem hozott még egyetlen más városterv sem. Az ötödik ötéves tervre 149 száza­lékos növekedéssel számolnak mégis. A fejlesztési terv közel 6 és fél milliárd. Mire telik eb­ből? Tizenkétezer lakásra, új hidra, a rókus-mőravárosi csa­torna befejezésére, vízművekre, 640 bölcsődei és 1450 óvodai helyre, 88 tanteremre, kollégi­umra és konyhákra, a könyvtár és levéltár épületének elkezdé­sére, új uszodára, a villamos for­galmi telepének kiépítésére, pá­lyák és utak korszerűsítésére, szennyvíztisztító építésének elin­dítására, kórházi fejlesztésre, a belvízgondok csökkentésére, szo­ciális otthonok korszerűsítésére, a lakóházfelújítások, tatarozó sok ütemes folytatására hogy csak a nagyobb tételeket kapkodjuk össze. Néhány kivételesen szép és nagy vállalkozást tekintve nem „látványos" ez a terv, lakosságának életminőségét azonban jelentő­sen befolyásolja. Hiszen amikor a tanács összefoglaló célokat tű­zött ki, így fogalmazott: a fej­lesztés és a gazdálkodás a lakás­építés ütemének fokozását, az alapközmű-hálózat fejlesztését, a gyermekintézmények hálózatá­nak gazdagítását, az új és már működő intézményhálózat üze­meltetését, fenntartását és lehet­séges korszerűsítését szolgálja tán már 180—190 ezres lakos­sággal számolnak, a továbbiak­ban pedig az európai középvá­rosok méreteiben gondolkodnak. „Olyan európai középvárost ál­modunk ide .— mondta egy in­terjúban a tanács elnöke —, amely valamennyi ehhez szüksé­ges intézménnyel rendelkezik, s olyan korszerű infrastruktúrával, amely a tervezett lakosságszám­hoz képest ideális. A szakembe­rek szerint a 200—300 ezres vá­rosok a legideálisabbak a magas szintű kommunális ellátás meg­szervezéséhez, és ezek tudják leginkább megvalósítani az ott­hont adó város eszményét. Sze­ged természeti adottságai is kedvezőek ehhez, a városszerke­zet is. Ha valamely város ren­delkezik azzal a lehetőséggel, hogy ne legyen számozott város a házgyárak világában — az el­sősorban Szeged. Meg tudja őrizni karakterét a fejlődés rop­pant iramában is." elsősorban. Es a tanács az anya­gi erőt minél koncentráltabban kívánja felhasználni, társadalmi céljaink jobb és gyorsabb eléré­se érdekében. Pár tételt mégis érdemes kö­zelebbről szemügyre venni. Még ebben az ötéves tervben is napi­renden marad Tarján és Odesz­sza további építése, egészen 1979­ig. Felsővároson folytatják a megkezdett tömeges lakásépítést, az fiszaki városrészen pedig tu­lajdonképpen ebben a tervben kezdődik a hatalmas átalakulás. Rókus is most részel, a terv má­sodik felében a fejlesztésből ki­adósan. A Belváros rekonstruk­ciójában komoly változásokat idéz elő a József Attila sugárút és a Felső Tisza part ékjének megújulása, a Nemestakács ut­ca tömbjének befejezése, a Hu­nyadi sugárúti építkezés, az Arany János utca környékének reneszánsza, a Kossuth Lajos sugárút szakaszos szépülése, új épületekkel való gazdagodása, a Dugonics-tömb, az Oskola utca, - A város és a megye Szeged kiemelt felsőfokú köz­pont és 1962 óta Csongrád me­gye székhelye. A megyei tanács megállapította: „Szeged, mint politikai, gazdasági, kulturális és egészségügyi központ, hosszú idő óta jelentős szerepet tőit be az országos településhálózatban, el­sősorban a dél-alföldi, a Csong­rád megyei települések között". Szerepe szerint tehát el kell látnia megyei és még azon is túl mutató feladatokai ™<-V A Nagykörút északi összekötését szolgáló új MA i'4 a Püspök utca környékén terve-, i zett építkezések. Napirendre ke- | rül végre a város kapuja, az In­dóház tér is. A közlekedési ágazatban 887) millió lesz a fejlesztés, a Keres- * kedelemben 10 és fél millió; a i közvilágítás korszerűsítésére 6' és fél milliót, parképítésre 3 millió 120 ezer forintot fordít a város. Vízgazdálkodási kiadások­ra 544 millió jut, szennyvíztisz­títást szolgáló beruházásokra 760 millió. A lakosság vízellátá­sát 338 milliós költséggel fej­lesztik, a fürdőket, strandokat 22 és fél millióval. Egészségügyi és szociális rendeltetésű beruhá­zásokat 140 és fél millió forint erejéig tervezel í a város. A kul­turális ágazat — amely magában foglalja az óvodákat, iskolákat, tanműhelyeket, kollégiumokat, művelődési otthonokat és szín­házakat, az ifjúsági- és sportlé­tesítményeket — 396 és fél mil­lióval részesedik a fejlesztési alapból. Mindemellett számos városi érdekű intézményt, vállalatot tá­mogat a tanács az ötödik ötéves tervben is. Közöttük elsősorban a nyomda részesedik tekintélyes támogatásban, 10 millióban, to­vábbá az Orvostudományi Egye­tem (4 millió) és a Tanárképző Főiskola (3 és fél millió). Sajá­tos érdeke a városnak az építő­ipari kapacitás erősítése, ezért a Szegedi Magas- és Mélyépítő Vállalat és a Szegedi Építőipari Szövetkezet is kap támogatást. A tanácsi vállalatokat és egyéb intézményeket így összesen 17 millióval segíti a város. összegekből nehezebb eftgz-' zodni, ezért vannak az úgyne­vezett „naturális" mutatók. A még nem említetteken kívül ezekből kiolvashatjuk egyebek között a felsővárosi orvosi ren­delő és gyógyszertár fejlesztését, négy ábécé áruház, bisztró, presszó, szakboltok építését, szol­gáltatóházak nyitását, 45 ezer négyzetméter új járda és út megépítésének igényét, 200 gyógyintézeti és 420 szociális otthoni ágy berendezését, az if­júsági ház elkészülését Torna­termet, sajnos mindössze egyet lelünk a számoszlopokban. Gondolatban mindehhez hozzá kell vennünk azt is, amit néma tanács kasszájából kap az új öt­éves tervben a város. Ha egy üzem, intézmény Szegeden feji-­leszi, annak öröme az egész vá­rosé. Az itt élő és dolgozó embe­rek látják hasznát örömét az üzemek korszerűsítésének, hi­szen ezzel munkakörülményük és kereseti lehetőségük javul, s nem egy ipari beruházással a városkép is gazdagodik. A pos­ta, az olaj-, a hűsipar és a víz­ügy feltűnően szép példái mel-' lett Ide sorolhatjuk az ipari és a mezőgazdasági termelőszövetke­zeteket ls. Megiramodott fejlődése elle­nére mindez még magas elvárás együttesen Szegedtől. Hiszen a fejlődés hatalmas feszültségeket is okozott és okoz. Vegyük csak; azt hogy 170 ezer felé haladó lakosságának ellátásán tűi a nappali lakosság (kb. 200 ezer) és az ide gravitáló járási lakos­ság (így. együtt már kb. 300 ezer) is innen várja kereskedelmi, egészségügyi, oktatási, művelő­dési stb. igényei egy részének ki­elégítését Mikor ezt a kérdést elemezte a megyei tanács, meg­állapította, hogy az- infrastruk­túra messze elmaradt a gazdaság egészének fejlődésétől és a jelen legnagyobb feszültségét terem­tette meg ez a helyzet. Ezeket a feszültségeket érez­zük még a mostani ötéves terv­ben is. Egy terv alatt nem lehet mindent pótolni, még akkor sem lehetne, ha pénzeszközöknek bő­Vében volnánk. Hiszen mindazt,' amit eltervezett a város, meg is kell építeni, s a terv véglegesí­tésekor azt is tisztán látta a ta­nács: többre nem képes az épí­tőipar. Sem nem szerény, sem nem gigantikus az öt esztendőre szóló cél. Éppen annyi, ameny­nyit jó munkaszervezéssel, taka­rékosan, felelős gazdálkodással kipréselhetünk lehetőségeink­ből. Ezzel viszont tartozunk ön­magunknak és városunknak. | SZ. SIMON ISTVÁN -J

Next

/
Thumbnails
Contents