Délmagyarország, 1976. július (66. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-25 / 175. szám

63 Vasárnap, 1976. július 25.' A tagadás mit sem ér A krimináltechnika segíti a bűnözők leleplezését A tudományos technikai forradalom jelentős mértékben érezteti hatását a krimináltechnikában is. A különböző szaktudományok — műszaki, biológiai, kémiai, orvosi stb. — alkalmazásával újabb eredményeket érnek el, újabb vizsgálati és egyéb módszerek kerülnek a gyakorlatba. Az újabb ismereteket a krimináltechnika átveszi, és sajátos módon, illetve célra: a bűncselekmények megelőzésére, megtörtént bűnesetek feltárására, illetve a bűnösség megállapíiasára alkalmazza. Kiss István rendőr alezredesnek, a Csongrád megyei Rendőr-főkapitányság alosztályvezetőjének feljegyzéseiből állítottuk össze az alábbi történeteket, melyekre az olvasó még minden bizonnyal élénken emlékezik is, hiszen mindegyikőjükről egy éven belül közöltünk lapunkban is rövid rendőrségi közleményt, vagy bírósági ítéletet. Ezúttal azt mutatjuk be segítségükkel, hogy ma már a helyszíni szemlék során összegyűjtött tárgyi bizonyítékok vizsgálatával, illetve velük történő bizonyítással olyan fokra jutott el a krimináltechnika, hogy egy súlyos bűncselekmény elkövetője — tagadása ellenére. s szemtanúk hiányában is — életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetést kaphat. Az ujjlenyomat nyomra vezetett A technikai eszközök eredményes alkalmazását bizonyítja — tárgyi bizonyítékok segítségével — a most 37 éves Fülöp Lajos emberölési ügye. Baks közelében, egy magával vitt baltával, megölte a tanyájában magányosan élő Jéga Szabó Józsefet, és elvette néhány száz forintját. Éjszaka újra visszatért az üres tanyába, a holttestet bedobta az udvaron levő ásott kútba, majd igyekezett a lakásban a nyomokat eltüntetni. (Például felmosta a konyhát a vértől 6tb.) Az áldozatra két hét eltelével találtak rá. A nyomszakértői vélemény — minden más lehetőséget kizáróan — megállapította, hogy a gyilkosság időpontjában Jéga Szabó háza bejárati lépcsőjén talált sarok-, illetve talpnyomat csakis Fülöp gumicsizmájától való. S az a nyomat egy véres lábbelitől származott. Végül kimondta a vizsgálat azt is, hogy a vére6 lábnyomra utólag — felülről többszörösen — vér csöppent (Ez utóbbi nyilván akkor, mikor visszatért a holttestet, illetve a nyomokat eltüntetni.) De más nyomot is hagyott: egy söröspoháron — a heverő alatt — ott volt Fülöp ujjlenyomata. Mégpedig szintén minden kétséget kizáróan, mert siettében a poharat teljesen megmarkolta, minden ujjának nyomát rögzíteni tudták a bűnügyi technikusok. A megyei bíróság elfogadta a krimináltechnikai bizonyítékokat, és Fülöpöt életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte. Ugyancsak e bizonyítékok alapján döntött a Legfelsőbb Bíróság is másodfokon, a Szegedi megyei Bíróság ítéletének jogerőre emelésével. Elcsúszott a tojáson Tavaly október 17-én bántalmazták. majd megfojtották lakásán Bóbis Péterné 86 éves csanadpalotai asszonyt. A tettes elmenekült. Ismeretlen elkövető ellen indította meg az eljárást a megyei rendőr-főkapitányság. A nyomozás bravúros gyorsaságú volt, annak ellenére, hogy a tettes — egyébként már nem kezdő, mert visszaeső bűnöző — igyekezett nyomait eltüntetni. A tettes, a menekülésben levő Kovács Péter csanádpalotai lakost, rövid idő alatt le is tartóztatták Szegeden. Magával vitte a gyilkosság elkövetése után az idős asszony pénztárcáját, s egyebek között egy kosarat, benne élelmiszerekkel. A Kovács lakásán megtalált tojásokon rajta volt az áldozat ujjlenyomata, ami bizonyította, hogy a tojások összeszedésekor Bóbisné még élt, s lakásáról ezután vitték még át Kovács lakására. Vagyis: Kovácsnak járnia kellett éppen a kérdéses időpont táján a magányosan élő idős asszonynál. Ennyi már elegendő volt ahhoz, hogy az egyébként mindent tagadó kovácsnak alaposan utánanézzenek. S hogy valóban ő az elkövető, erre a ruházatán megtalált vérnyomok szolgáltattak bizonyítékot, valamint a dulakodás közben védekező aszszony körmének nyomai Kovács arcán és testén. Kovács arcát vizsgálva az orvdeszakértó is megállapította, hogy dulakodás közben keletkezett körömnyomok vannak rajta. Döntő bizonyíték volt még, hogy a sértett körme alatt kimutatta a vizsgálat a Kovács arcáról hiányzó felhámréteget. Itt a gyilkos valóban egy „tojáshéjon" csúszott el... Az ujjnyomoknak szerepük volt mindkét történetünkben. A visszaeső bűnözők igyekeznek általában nagy gondot fordítani arra, hogy ne maradjon ujjnyom utánuk. Például kesztyűt húznak. A közelmúltban a mártélyi üdülőtelepen történt egy olyan betöréses lopás, ahol az elkövető kesztyűt viselt. Így természetesen nem ujjlenyomatát, hanem kesztyű nyomot találtak. Az azóta már lefülelt gyanúsítottnál pedig azt a kesztyűt találták meg, amely a betörés helyén nyomot hagyott Ha nem ő, akkor más, de erre már a vizsgálat derít fényt. Persze nem nagy a valószínűsége annak, hogy kölcsönadta volna a kesztyűjét valakinek, hogy az betörhessen egy kicsit vele. A töredező feszítővas Szegeden és Hódmezővásárhely környékén betöréses lopássorozat kezdődött. A különböző időben és helyen elkövetett cselekmények helyszíni nyomainak összefüggő szakértői vizsgálatai alapján — még a tettes ismertté válása előtt — megállapították, hogy ugyanaz az ember tört be a kopáncsi csárdába is, aki a csengelei italboltot, a sándorfalvi cukrászdát, s több hasonló jellegű árusítóhelyet is feltört. Ugyanaz volt a feszítőeszköz, amit használt, de egyforma volt például az ajtó kifeszitésének módja, formája is. Sőt, egy bizonyíték is előkerült: a feszítőeszköz egy kis része letört Cáengelén, majd tovább tört Kopáncson, s a törött darabok kitűnően öszszeillettek. K. Sándor szegedi lakos elcsodálkozott, hogy amikor végül is tetten értek, már egyszerre olvasták fejére a betöréses lopások egész sorozatát. Pénzt zsarolt, de ráfizetett A krimináltechnikai vizsgálatok szélesebb körűek, mint amit eddigi példáinkon érzékeltetni kívántunk. Bizonyos mértékig önálló területnek számít az írással elkövetett cselekmények vizsgálata. Írnak zsarolólevelet, hamisítanak bérjegyzéket, postautalványt —, hogy csak néhány lehetőséget említsünk. Ezek vizsgálata is krimináltechnikai tárgykörbe tartozik. A szakértő számára tisztázódnak az egyes ismeretlen eredetű írások megszületésének körülményei is. Még az elmúlt évben történt, hogy zsarolólevelet kapott postán az egyik makói orvos. A levélíró által meghatározott címre, illetve határidőre 100 ezer forintot kellett volna küldenie, ennek elmulasztása esetén — a természetesen névtelen "levélíró — kilátásba helyezte az orvos bíróság elé állítását. Mint irta, törvénybe ütköző eseteket tud róla, amiket felfedve, nem kerülheti el a börtönbüntetést. Mintegy 35 ezer ember él Makón, s ha hozzávesszük, hogy még hányan írhatták azt a levelet környékbeliek vagy másutt élő ismerősök közül, hát bizony nem tűnik könnyűnek egy ilyen névtelen levél írójának felkutatása. Persze nem is volt az. A szakértői vizsgálat ennek ellenére megállapította, hogy a papirost. amire a zsarolószöveget írták, abból az átírótömbből tépték ki, amelyet P. István makói lakos használt rendszeresen munkahelyén, s a kézírás is kétséget kizáróan az övé volt. A makói járásbíróság a zsarolót felfüggesztett börtönre és pénz mellékbüntetésre ítélte. • Az utóbbi időben több, postai utalványokkal kapcsolatos bejelentés is érkezett a rendőrségre, s figyelemre méltó volt, hogy főleg idős nyugdíjasok tettek panaszt. Azt reklamálták, hogy nem kapták meg nyugdíjukat. Megesett, hogy később maguk jelentkeztek, megtalálták a pénzt, de többségében a postai kézbesítő követte el a hamisítást: aláírta helyettük a nevüket. Jelenleg is van ilyen ügy kivizsgáláson a szegedi városi és járási kapitányságon. Leó tudta a dolgát Ki ne hallott volna már a nyomozás négylábú „ segítőiről, a kutyákról? A technika ma is igyekszik kihasználni segítségüket, s a nyomozások eredményessége bizonyítja, hogy szükség is van rájuk. Ismerjünk meg erre egy mindszenti példát. A Lenin T6Z szarvasmarhatelepén az egyik raktárból több zsák szemes kukorica tűnt el az év elején. Leó, a nyomozókutya a raktár ajtaja előtt talált lábnyomtól indult a telep kerítésének délnyugati részéhez. Ott jól lehetett látni a zsákok kirakásának a nyomát. A kerítésen kívülről indították tovább a négylábú „nyomozót", onnan a kertészethez, egy kerék nélküli autóbuszhoz vezetett, amelyben a már összelopott, mintegy 8—10 zsák mennyiségű kukorica volt kiöntve. A lopott holmi hát megkerült, de a kutya folytatta útját, elvezette a rendőröket a tettes lakásához is. F. Gyula beismerte a lopást, melyet két társával követett el. Azóta már bírósági ítélet is született ügyükben. ZRÍNYI PÉTER A múzeum kincseiből Várkerti séta Férfifejes gyám a XII. századból Néhány emberöltővel ezelőtt, amikor a szegedi várban még Ráday, a „lélekidomár" parancsnokolt, az a hír járta, hogy aki mögött a vár kapuja becsukódott, az elveszett. Ma a kopár falakhoz vezető bejáraton tábla int: „Idegeneknek tilos a bemenet!" És akik mögött a kapu nap mint nap bezárul, azok a Feszty-körkép sérült vásznait gyógyítgatják a természetesen hosszan tartó, de mindenképp sokat ígérő gondoskodással. Ezek után érthető, hogy az itt elhelyezett kőtár sokat sürgetett megnyitása egy ideig még várat magára. A faragványok sorát fehér márvány, férfifejet ábrázoló szobor nyitja, mely a vele együtt kiállított feliratos kővel és éptiletdlszltő faragvámyokkal együtt jelzi, hogy a középkori erősség helyén — feltehetően Partlscummal azonosítható — római őráUomás és kereskedelmi központ létezett. A kőtár további, több száz töredékből álló gyűjteményének rendkívüli jelentőségét az adja, hogy városunk középkori épitészetl műveltségének egyetlen dokumentumai. Túlnyomó többségük a vár bontásakor látott napvilágot. Finoman faragott palmettadíszes kapubéllet, a pécsi dóm megfelelő darabjaival közeli rokon emberfejes gyámok, gazdag tagozósú ablakok igazolják, hogy a XII. században Szegeden, kiemelkedő igényű faragványokkal ékesített nagyméretű, román stílusú templom állott, mely a Szt. György templommal azonosítható. / A következő csoport már a románkor kései szakaszát idézi. Szőlőfürtszerű gyümölcsökkel, akantuszlevelekkel zsúfolt oszlopfejezetek és palmettás záró. kövek tanúsítják, hogy a XV. században épült, ma is álló későgótikus ferences templom elődje, a Szt. Péter templom részletei rendkívül hasonlítanak a gyulafehérvári székesegyház faragványaihoz. így feltehető, hogy egyazon építőműhely munkáját dicsérik e kiemelkedő XIII. század eleji alkotás maradványai. A XTV-XV. században a vár falain belül állt az Erzsébet templom. A gótikus faragványok nagy része e, feltehetően háromhajós, nagyméretű építményt díszítette. A fehér mészkőből faragott belső díszítések részletel arról árulkodnak, hogy az építők Budáról érkezett mesterek voltak. Szeged világi építészetéről tanúskodik egy finom kivitelű gótikus ablaktöredék. Gyanítható, hogy az 1497-ben említett Szllágyl-féle kőház tartozéka lehetett. Tovább sétálva néhány kiemelkedő szépségű reneszánsz ajtó- és ablakrészlet hívja fel a figyelmet, hogy e művészi áramlat az Alföldön elsőként Szegeden, s tegyük hozzá, elég korán, már 1300 körül Jelentkezett. A kiállított részletek talán az akkori városháza épületét díszítették. A kiállítást záró szép barokk szobrok és a két városi kőcímer már a XVIII. század hangulatát árasztja. A város egykori művészetének és műveltségének e páratlan bizonyítékai ismeretében szerénytelenség nélkül vallhatjuk, hogy az alföldi városok között Szegednek vannak a kor viszonyai szerint mért, országosan kiemelkedő szintű művészeti, építészeti hagyományai. HORVÁTH FERENC Emlékezés Bemard Shaw-ra George Bemard Shaw ír származású Nobel-díjas angol elbeszélő, drámaíró, publicista százhúsz esztendeje, 1856. július 26án született Dublinben, a forradalmak és társadalmi nyugtalanságok földjén, Írország fővárosában. (Meghalt 1950-ben.) Tizennégy éves korában már kenyeret keresett. Miután Londonba költözött. írni kezdett. Harmincéves korára ismert zene- és színikritikus lett. Wagner és Ibsen zsenijének elismerése érdekében ő szállt síkra a szigetországban. Közben regényeket is írt, és a szocializmussal kacérkodó polgári fábiánusok táborában részt vett a politikai életben. Végigolvasta Marx Tőkéjét. Shaw kétségtelenül korunk legnagyobb dramaírója, talán az egyetlen abszolút színpadi művész. Darabjai az angol dráma és színház megújhodását hozták. A mindent elárasztó kereskedelmi szellem, viktoriánus képmutatás helyére Shaw egészséges realizmusa lépett. Ibsent vallotta mesterének, és a társadalom szolgálatát tartotta céljának, de míg Ibsen óvakodott a közvetlen egitáclótól. addig Shaw nem is hagyott kétséget szándéka felől. Hsei politizálnak, erkölcsi elveket fejtegetnek. szónoklatokat tartanak, a kizsákmányolás, a képmutatás, a bigott és álszent vallásosság, a hazug nemi erkölcs. ostoba külpolitika és kapitalista világ sok más vonása ellen. Tragédiát a mai kornak ő sem adhatott —legközelebb jár hozzá utolsó művében, a Szent Johannában — de a maga sajátos műfajában, amelyet csak a rövidség kedvéért lehet „vígjáték"-nak nevezni, a „XX. század Moliere-jének" büszke címét nyerte el. I Shaw valami nehezebbet próbált meg és hajtott végre, mint Mollére. aki formák tekintetében alávetette magát kejra követeléseinek, s ami korszerűtlen mondanivalója volt, azt ügyesen elburkolta. Shaw részben összetörte, részben mosolygó fölénynyel. csúfolódva használta fel a modern színjáték formáit; tökéletesen szembehelyezkedett közönségének világnézetével, látásmódjával. s még arra is kényszerítette a közönséget, hogy estéről-estére bevallja tulajdon ostobaságát. Ellenkezőjét cselekedte mindannak, amit a „közönséget ismerő" drámaíró cselekszik — és végül is legyűrte a tömegek természetes ellenállását. Shaw drámaírói működése a kritikusok körében sok és heves vitát váltott ki. ,... .amikor a kritikusok és életrajzírók igyekeznek beskatulyázni mint írót, csak nevetek. Nem illek egyik skatulyájukba sem". Valóban nem tárgyalható kizárólagosan sem a XX. századi regényírók, sem a drámaírók között, nem közgazdász és nem filozófus, nem zenetörténész és nem kritikus, hanem mindez együtt — a tudomány és művészi formák e különös ötvözetének mestere, ráadásul még a moralisták, prédikátorok és agitátorok mindenütt igazságot kereső és igazságot hirdető fajtájából való. Talán ez a szenvedélyes igazságkeresés a legfontosabb Shaw életművében. Mindent ennek rendel alá. így a színpadot is, legfontosabb kifejezési lehetőségét eszméinek. Számtalan helyen leírta, elmondta, hogy számára a színpad csak eszköz, ha úgy tetszik, szószék. Egy tanulmányában a következőket írta: „A színház szerepe legalább olyan fontos mint a középkori templomé volt, és sokkal fontosabb, mint a mai londoni templomoké". Másutt pedig így vall magáról: „Riporter vagyok én is. és ezt büszkén vallom; a műveimből kihúzok mindent, ami nem riportszerű, mert meggyőződésem. hogy ha valami nem megy riportszámba. Irodalmi műként sem él hosszú életet". Ars poétikájának középpontjában a művészet és irodalom társadalmat szolgáló funkciójának gondolata áll. A shaw-t dráma tartalmilag is. formailag is új. Központi szerephez juttatja a dialógust, ezért nevezték munkáját sokan vitatkozó drámának. Egyszerű, a klasszikus vígjátékok meséjéhez hasonlítható bonyodalmat dolgoz ki, kerülve minden romantikus, érzelgős fordulatot. Hatásosságának egyik nyitja éppen abban rejlik, hogy nem pátosszal, hanem pátoszt rombolva dolgozik. Etikájában az egész avult, hagyományos erkölcsi fegyvertárat sutbadobja, s realista erkölcsrajzot ad. Legerősebb fegyvere a szatirikus humor. Ezzel győzött hosszú életének minden harcában. Shaw iskolát nem teremthetett: látásmódja és dialektikája annyira az övé, hogy nincs mit eltanulni tőle. hacsak bátorságát és őszinteségét nem. Magyarul legtöbb színműve megjelent és színpadon is sikert aratott és arat még ma is. Majdnem valamennyit Hevesi Sándor fordította, aki Shaw legnagyobb propagálója volt hazánkban. DR. FÜR ISTVÁN , e , t