Délmagyarország, 1976. július (66. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-18 / 169. szám

I Vasárnap, 1976. július 18. Kevés a gyümölcs Kevés a gyümölcs a piacon. Fonnyadt, összenyomkodott, foltos barackok „kóvályognak" a bolti ládákban is. Mi, vásárlók, úgy szeretnénk: minél többet, minél szebbet, minéi olcsóbban. Hova tűnt a gyümölcs? — Nem vagyok én nyomozó, hogy tudjam — mondja Pölös Jáno6, a szatymazi MÉK-telep áruforgalmi osztályvezetője keseregve. Amikor valahol Bordány és Zsombó között összetalálkozunk, éppen a felvásárlandó portéka után szaladgál. —De azt tudom, hogy a mai nap 400 mázsa őszi-, 30 mázsa kajszibarackot és majdnem ennyi almát kell összeszednem. Tavaly ilyenkor fele pénzért a dupláját vásároltuk a mostaninak. Nem az árban van a hiba. Ha valamelyik baracktermelő gazdának azt mondták volna évekkel ezelőtt, hogy teniszlabdányi Alexander barackjának kilójáért 28 forintot ad a MEZÖKER, kizavarta volna a kertjéből, hogy itt ne bolondozzon, errefelé tisztességes emberek laknak. Lám, mit tett a.mostoha idő, a tavalyi vizesség, az idei májusi fagyi Kik hordják az átvevőhelyre a gyümölcsöt? — Ha estig itt ülne, akkor se találna fiatalt, aki a gyümölcsöt hozza — mondja az egyik felvásárló —, inkább elmennek a faluba a presz4 szóba szórakozni, minthogy 'leszednék a barackot Nézze «csak meg a fák alját Nem j szedik össze. Ott rohad a t gyümölcs. i Megnéztem. Nem wft szeI

rencsém az egész határban, mind összeszedték. A felvásárló haragos ldísé. H& sem tudják szállítani, -amit kiértek. A gyümölcsöstantó lenyitott platóval, félig megrakottan áll, a sofőr Ludas Matyit olvas, a rakodó azt hiszi, mi is hoztunk barackot Később egy gumiskocsi jön. Rajta szépen sorba rakva néhány rekesz almával, őszibarackkaL özvegy Kakuszi Mártonné és Márton Illés a dorozsmai határból hozták a gyümölcsöt Zákányszéken a Május 1. Szakszövetkezetnek az átvevőhelyén nincs nagyobb forgalom. Oltványi István éppen a teli ládákat számolja. Néhányan már a pénzt várják. Errefelé sok barackos van. — Van-e mo6t áru? — Ennyi az egész, mára már nem is lesz több. Kellemes meglepetés, „ mert egy fekete hajú, napsütötte lány jól megpakolt háztáji kocsit tol a hűvösre. Tíznél több rekeszt tesz a mázsára. Idevaló lány, tanyán laknak, a termést innen a falusi portáról hozta. Ma reggel szedték a húgával Az ügyes nagylányt Csúcs Márianak hívják. ; Még fél ládával is átveszünk — mondja a felvásárló. — Nagyon kell az áru. A környékről, a szakszövetkezetekből ide hordják az emberek a barackot. Eddig hétnyolc vagonra való gyűlt öszsze. Vettünk már át sárga húsút is. Milyen fajtát? Íiwttwiiijíí Molnár József felvétele Kakuszi Mártonnc almafáin bő termés volt — Űgynevezik: Aranycsillag. Kockás inges, jól megtermett férfi szól közbe. — Az nem jó fajta, mert keveset terem. De annál nagyobb gyümölcsöt — szólok vissza. — Igenám, de nekünk úgy volna jó, hogy nagy is lenne, meg sok is lenne. Megtudtam, hogy milyen értékesítési csatornái vannak mostanában a baracknak a MÉK felvásárlótelepein kívül. Ha a gazdák megneszelik, hogy a piacon két forinttal többért megy a gyümölcs, akkor négyen-öten összefognak, bérelnek tehetautót, és elviszik Dunántúlra. Többen járnak a Pusztamérgesről induló Volán-járattal a szegedi piacra is, de volt már rá többször példa, hogy jöttek idegen emberek kis teherkocsival, kimentek a tagokhoz, még a barackot is segítettek leszedni, egy forinttal többet adtak érte, mint a napi felvásárlási ár. Mindenki ott értékesíti a portékáját, ahol többet adnak érte. A szép és ízletes barackért mi sem sajnálnánk a pénzt. Majoros Tibor Magyar kiállítások külföldön Magyarország második alkalommal rendez önálló kiállítást Venezuelában. A bemutató célja, hogy a perspektivikusan is nagy jelentőségeket kínáló dél-amerikai piacon a magyar áruk iránt a bizalmat felkeltse és ipari fejlettségünké, szállítóképességünket dokumentálja. A kiállítást kiegészíti a Magyarország megismerésének ABC-je című összeállítás, amely dióhéjban villantja fel életünk fontos tényezőit. Az ABC betűinek mindegyikére 2 fontos dolgot említ, pl.: A — alumínium, tihanyi apátság; B — Balaton, Budapest stb. Az árubemutatón — 10 magyar vállalat vesz részt. Az Ikarus autóbuszok ismertek már Caracasban, eddig 800 autóbusz szalad a venezuelai főváros utcáin. A NIKEX és az Országos Vízügyi Hivatal közreműködésével szervezett A víz — az élet címmel fotódokumentációs anyag ismerteti az 1976. évi Damaszkuszi Nemzetközi Vásár magyar pavilonjában vízgazdálkodásunk eredményeit. A kiállításon működő víztisztító-berendezéssel, makettekkel illusztrálva információt kapnak a látogatók, hogy a vízben szegény Szíria és a környező arab államok vízkutatásában, vízügyi tervezésében és teljes kivitelezésében külkereskedelmünk hogyan tud segítséget nyújtani. Az 1976. évi damaszkuszi vásáron 13 magyar külkereskedelmi vállalat mutatja be áruit, mintegy 1300 négyzetméter területen. A magyar kiállítás árukínálata prezentálni kívánja azt, hogy a magyar külkereskedelem szeretne minél jobban bekapcsolódni Szíria IV. ötéves tervének megvalósításába. Rekonstrukció a tejipari vállalatnál Megkétszereződik Szegeden a termelés Bankhitel az exportfejlesztéshez — Kevesebbet vénééről a tej Az elmúlt ötéves terv idején alig valósult meg fejlesztés a Csongrád megyei Tejipari Vállalatnál; ehelyett inkább a választék bővítésére fordítottak nagyobb gondot. Az ötödik ötéves tervben viszont lehetőség nyílik a vállalat öt üzemének rekonstrukciójára, a technológiai színvonal emelésére. Vállalati fejlesztési alapból és bankhitelből jórészt gépi beruházásokat valósítanak meg, tehát sikerül elkerülni a nem kívánatos, gazdaságtalan építkezéseket. A fejlesztési program végrehajtása alapos és gyors előkészítéssel már megkezdődött, most a kiviteli tervek elkészítését tűzik napirendre. Szegeden 60 millió forintos beruházással, naponta 200 ezer liter tej földolgozása válik lehetővé, vagyis megkétszereződhet a termelés. Ezzel a többi üzemben profiltisztítást érnek el, hiszen bizonyos termékféléket csak Szegeden készítenek Szentesen 30 millió forintot költenek a gépek cseréjére, amely után napi 50 ezer liter tejet pasztőröznek és töltenek fél, illetve egy literes zacskóba. Hogy a Szegeden gyártott tejtermékeket a szétosztásig megfelelően raktározhassák, hűtőtárolót építenek. A tervek szerint 1978ra mindkét munkával végeznek. Makón az elmúlt évben gyakorlatilag befejeződött az átépítés, csupán az üzemen belüli szállítás teljes gépesítése, valamint szociális létesítmény építése várat magára. Kisteleken 1978-tól csupán krémfehérsajtot gyártanak, mégpedig tőkés exportra. Éltek a vállalat vezetői azzal a lehetőséggel, amelyet ilyen beruházás esetén az állam nyújt; a Tejipari Tröszttel közösen pályázatot nyújtottak be a Magyar Nemzeti Bankhoz. Az elképzelés pénzügyi szakemberek szemében is szerencsésnek bizonyult, s 28 millió 940 ezer fórint hitelt kapott a vállalat Az összeget a saját fejlesztési alapból további 10 millió forinttal toldották meg, így lehetővé vált a kiszemelt dán és angol gépek megvásárlása. A fejlesztés új dolgozók fölvételét nem teszi szükségessé, tehát a termelés várható megkétszereződését a termelékenység növelésével érik el. A megfontolt fejlesztési program végrehajtása után nem kell majd a fölvásárolt tejből más megyékbe szállítani, hanem a teljes mennyiséget a Csongrád megyei Tejipari Vállalatnál dolgozzák feL Vállalati érdekből, s hogy a tejtermelőknek kedvében járjanak, újabb gyűjtőhelyeket építenek, néholi pedig a régieket újítják fel. A tervezett tejipari rekonstrukciót néhány év alatt, még ebben az ötéves tervidőszakban végzik el. Bár szerényebb mértékben, de később is folytatják az üzemek fejlesztését. Hogy mindez tervszerű legyen hosszú távú tervet is kidolgoztak a vállalat szakemberei. A beruházások előkészítését, illetve munka közbeni műszaki ellenőrzést — a tavaly létrehozott — fejlesztési osztály mérnökei, technikusai végzik. Sz. J. Export szovjet gépek segítségével Dinamikusan bővül a magyar selyemszövetek kivitele a Szovjetunióba: az idén 7 millió négyzetméter magyar terméket kapnak a szovjet partnerek, s az V. ötéves terv végén, 1980-ban már 12 millió négyzetmétert. A csaknem kétszeresére növekvő szovjet export megalapozására a selyemiparban rekonstrukciót terveznek. A géppark felújítását a Szovjetunióból származó SZTB szövőautomatákra alapozzák. A magyar—szovjet kooperációban gyártott berendezések a szovjet selyemipari vállalatoknál jól beváltak, s így a gépimport mellett mód nyílik a gazdag termelési tapasztalatok magyarországi hasznosítására is. A fejlesztés jelentősen hozzájárul a termékek minőségének javításához is. Sokba kerül-e a hatékonyság javítása? O

lykor nagyon sokba kerül a gazdasági munka hatékonyságának javítása, de elképzelhető, hogy néha semmibe se, „csupán" üzem- és munkaszervezés kérdése az egész. Azért kezdtem ezzel az okfejtéssel, találkoztam már olyan nézettel, meg kizárólag anyagi kérdésként értékelte a hatékonyság emelését. „Ha tőkeerős a vállalat és képes kicserélni termelő berendezéseit, akkor jelentkezhet új termékkel is a piacon, következésképpen többlenyereséget érhet el, legalábbis megviőz másokat és hosszabb-rövidebb ideig magas jövedelmezőséggel gazdálkodhat" — érvelt és különösképpen nem is lehetett ennek ellentmondani, mert ez igaz, de csak egyik oldala a lehetőségeknek. Még akkor is egyik megoldás csupán, ha sok a pénze a vállalatnak. De hol van manapság elheverő pénzösszeg? S ha van is, nem oly könnyen dobálják ki a működő technikát, hogy másikat vásároljanak helyette. A gazdasági szakembereknek, közgazdászoknak aligha kell magyarázni, hogy mit is értünk a gazdasági hatékonyság fogalmán, bár vannak eltérő nézetek a szakemberek körében is. De a hatékonyságról nem csupán a szakemberek beszélnek nap mint nap, hanem mindenki. S ez jó dolog. A párt XI. kongresszusán, majd a határozataiban is jelentős hangsúlyt kapott a hatékonyság. A közgazdasági kislexikon így fogalmaz: „A hatékonyság a gazdálkodás eredményességének kifejezője, amit a ráfordítások és az eredmény egybevetésével, illetve arányával mérnek." A szegedi vállalatok színvonala — néhány kivételtől eltekintve — gyenge és közepes. Alacsony a termelékenység, korszerűtlenek a gépek, magas a kézimunka aránya, a termékek minősége és hírneve még sok kívánnivalót hagy maga után. Pedig a hatékonyság javításában a legfőbb szempont az, hogy a szűkösen rendelkezésünkre álló erőforrásokat optimálisan kombináljuk a hozamok növelésére. Ennek rengeteg útja-módja van: az anyagfölhasználásban, az időtényezőben, a szellemi kapacitásban, a gyorsaságban, a kockázatban, és más egyebekben. Az meglehet, hogy néhány helybeli vállalat korszerűsége és jövedelmezősége nem is mindig a termék minőségével mérhető, hanem a gyártási sorozat nagyságával. Mert azt is könnyű belátni, hogy lehet egy termék bármilyen magas műszaki színvonalú, ha a termelés mérete nem korszerű, s a termelőkapacitás nagysága nem éri el a világon általánosnak tekinthető üzemméretet. Ezért nem érdemes nálunk személygépkocsit gyártani, hiszen belső piaci — és az esetleges külső piaci — felvevőképesség messze alatta marad annak a nagyságrendnek, amellyel manapság személygépkocsit érdemes előállítani. Hasznosabb a követett út, melyen járunk, hogy „bedolgozóként" veszünk részt a Zsiguli-programban, ahol közel milliós darabszámú termelés folyik. Viszont érdemes volt fölfejleszteni „európai nagyságrendre" az autóbuszgyártást és a hátsó-hidak készítését. Közvetlen is érdekeltek a szegediek abban, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari fejlesztések iránya ebben a tendenciában halad és a jó nevű Pick-szalámi gyártását megkettőzhetjük. Ezek a méretek — évi 1000 vagon téliszalámi — már lehetőséget nyújtanak a hatékonyság javítására. S fejleszteni is abban az ágazatban, termékcsoportban érdemes, ahol már van valami hírnév. Ugyanis a gazdasági tevékenység hozamát jelentősen befolyásolja a vállalat híre, jó híre. Ha egy vállalat a friacon jó üzleti hírnévre tett szert, termékeit előnyös feltételek mellett tudja értékesíteni és ez nyilvánvalóan kedvezően hat viszsza a cég gazdálkodására. Az előnyös helyzet megmutatkozik az áru mennyiségében, s akár tetszik, akár nem, a jó hírnévnek örvendő termékért a vásárló többet ad még akkor is, ha ismeretlen termék jelenik meg valamivel előnyösebb paraméterekkel. Az üzleti hírnév megszerzésére, de különösen a megtartására minden piacon szükség van, a szocialista piacon is! Hogyan javítsunk hát a hatékonyságon? Olyan közgazdászt aligha találnánk, aki a hatékonyság mérésére egyetlen mutatószámot ajánlana. Ilyen nincs is, sokkal komplexebb és összetettebb kérdés a hatékonyság önmaga. és az értékelése is. Természetesen vannak olyan természetes mértékegységek, mutatószámok, amelyek jelzik a hatékonyság alakulását, javulását vagy romlását. Ilyen többek között az egy főre jutó termelés, hogy az újszegedi szövődében például egy munkásnő egy műszak alatt hány négyzetméter ponyvaszövetet termel. Aztán az egy termékegységre jutó ráfordítások összege, az adott munkaidőre jutó termelés mennyisége, az egy dolgozóra jutó állóeszközérték, az energiaköltségek mennyisége, és így tovább. Látszólag legegyszerűbb az volna, ha fölemelnék a termékek eladási árát. A szépséghiba ebben az, hogy ha a belföldi árakat emeljük, az nem jelenti a hatékonyság javulását, legfeljebb a külföldi piacokon elérhető magasabb eladási ár, ezért erre a lehetőségre számítani érdemes, s érdekünk, hogy az exportárakat folyamatosan és számottevően emeljük a tőkés piacon. De ennél biztosabb, ha a vállalat a termékszerkezet átalakításával próbálkozik magasabb bevételekhez jutni, azaz hatékonyságát javítani. Következő út a szegedi vállalatoknál is a takarékosabb gazdálkodás ága-boga. A takarékosságot sem mindig úgy kell értelmezni, hogy a meglevő dolgokkal spórolgatunk, hanem úgy is érvényes a tétel, hogy egy-egy beruházásnál a lehető leggondosabban járunk el, s több lehetőség közül van módunk válogatni. S ha elhatároztuk a beruházást, akkor a leggyorsabban kell megvalósítanunk, mert aki időt nyer, az pénzt és életet nyer, mondják joggal. De sok lehetőségünk van a hatékonyság javítására a meglevő állóeszközök kihasználásával is. Dicséretes a szegedi gumigyáriak törekvése, hogy a legfontosabb — zömmel exporttermékeket gyártó gépeiket — ezentúl a korábbi napi 2,1 műszakszám helyett 2,5 műszakszámmal kívánják működtetni. Különösen dicséretes ez a szándék, hiszen a hazai gépipar berendezései jelenleg naponta mindössze 1,2 átlagos műszakszámmal dolgoznak. Könnyű azt is belátni, hogy aki egy berendezésen 24 órán át dolgozik, az „befektetett tőkéjének" egyharmadával produkál annyit, mint más, aki egyetlen műszakban használja berendezését. V

égül, de nem utolsósorban a készletgazdálkodásban és a munkaerő-gazdálkodásban vannak bő lehetőségeink a hatékonyság javítására. Az anyagkészletek mérséklésének legjobb útja nyilván az lenne, ha kevésbé anyagigényes termékeket gyárthatnánk, de amíg szükséges olyan cikkek hazai előallítása is, melyek anyagigényesek, addig, az okosabb, pontosabb készletgazdálkodás segíthet. A munkaerő jobb kihasználása belső vállalati szeirvezési ügy. Van mit tenniük ebben a szegedi vállalatoknak is, GAZDAGH ISTVÁN