Délmagyarország, 1976. július (66. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-01 / 154. szám

4 Csütörtök, 1976. július 1.' Az európai kommunista és munkáspártok konferenciája Kádár 3án©s beszélő (Folytatás az 1. oldalról) A helsinki értekezlet óta eltelt csaknem egy év bebi­zonyította a záróokmány ajánlásainak életképességét, annak ellenére, hogy a tő­kés országok vezetőinek egy része a záróokmány egyes pontjait mellőzi, másokat pedig kiemel. A szocialista országok komolyan veszik a vállalt kötelezettségeket, a megállapodások egységes és kölcsönös végrehajtásáért szállnak síkra. A Magyar Népköztársaság a többi szocialista országhoz hasonlóan a Helsinkiben kö­zösen elfogadott tíz alapelv szellemében őszintén törek­szik az államok közötti kap­csolatok fejlesztésére, a gaz­dasági. tudományos és kultu­rális együttműködés kibőví­tésére, az információcsere ja­vítására, az emberek közötti kapcsolatok szélesítésére, s ugyanezt várja természetesen a tőkés országok kormányai­tói is. A helsinki záróokmányban foglalt elvek és megállapo­dások valóravá'tása az eny­hülés folyamatát erősíti. Ez Jó feltételeket teremt földré­szünkön a szocialista orszá­gokban a békés építő mun­kához, a kapitalista orszá­gokban pedig az égető társa­dalmi problémáknak a dol­gozók javára történő megol­dásához, a társadalmi hala­dáshoz. Ugyanakkor nem je­ledkezünk meg arról sem, hogy a világban különböző társadalmi berendezkedésű országok vannak, amelyek­ben ellentétes osztályérdekek érvényesülnek, s ennek kö­vetkeztében egymással kibé­kíthetetlenül ellentétes ideo­lógiák léteznek. A békés egymás mellett élés elvének elfogadása nem változtatja meg a kapitalizmus termé­szetét, és minket sem térit el szocialista eszméinktől, céljainktól. A társadalmi fejlődés objektív törvénye­ken alapul. Minden nép jo­ga, hogy önállóan, külső be­avatkozás nélkül válassza meg vezérlő eszméit, azt az utat, amelyen járni kíván. A forradalom a társadalom belső fejlődésének a követ­kezménye, kívülről nem le­het rákényszeríteni senkire. Eopen ezért minden erővel ellenezzük az ellenforrada­lom erőszakos terjesztését is. találkozók keretében rend­szeresen találkozzanak. A testvérpártoknak ki kell cse­rélniük forradalmi tapaszta­lataikat, tanácskozniuk kell a nemzetközi politika folrér­déseiről, a közös feladatok­ról, hogy a proletár inter­nacionalizmus szellemében, összehangoltan léphessenek fel a békéért, a társadalmi haladásért és a nemzeti ér­dekeket semmibe vevő nagy monopóliumok, az imperia­lizmus nemzetközi összefogá­sa ellen. »m Összhangban céljainkicai A proletár internacionalizmus Kedves Elvtársak! A nemzetközi kommunista és munk ismozgalom korunk legbefolyásosabb politikai ereje, a világ fejlődésének döntő tényezője. A kommunisták a legáll­hatatosabb harcosai a béke és a társadalmi haladás ügyének. így volt ez a múlt században, amikor tudomá­nyos világnézetünk, a mar­xizmus megszületett. így volt a századfordulót követően, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelmével új fejezet kezdő­dött az emberiség történel­mében. Ez jellemezte a kom­munisták magatartását a második világháború idején, amikor mozgalmunk, és az első szocialista ország, a Szovjetunió hozta a legtöbb áldozatot azért, hogy a fa­siszta fenevad világot rom­boló, népeket pusztító garáz­dálkodásának véget vesse­nek, megteremtsék a népek hőn óhajtott vágyát, a bé­két, biztosítsák számukra a szabadságot. Nincs ez más­ként napjainkban sem, ami­kor a kommunista és mun­káspártok a békés egymás mellett élés gyakorlatának megszilárdításáért, további térhódításáért, és a társadal­mi haladás ügyének előmoz­dításáért szállnak síkra. Az egyes országokban az önálló politikai tényezővé vált munkásosztály, az> egész nemzetközi kommunista munkásmozgalom számára a cselekvés vezérfonnia tudo­mányos világnézetünk amely nem dogmák gyűjteménye, hanem élő, fejlődő tudo­mány. A marxizmus—leni­nizmus általános érvényű ta­nításait az egyes kommunis­ta nártok hazájuk nemzett sajátosságaínak, történelmi hagyományainak és társadal­mi vívmányainak figyel em­Kevét°lével önállóan alkal­mazzák. Ma. amikor a kom­munista világmozgalomnak nincs központja, vagy vezető nártla. amikor a testvérpár­tok önállóan határozzák meg taktikátokat és stratégiáju­kat, különös jelentőségű a marxista—leninista elmélet tistzaságának megőrzése, a gyakorlat tapasztalatainak elméleti hasznosítása, és a oroletár internacionalizmus elvének érvényesülése. A proletár internaciona­lizmus eszméjét Marx, En­gels, Lenin fogalmazta meg, ücik szembeszegezták azt a burzsoázia nemzetközi össze­fogásával, és a nacionaliz­mussal, a sovinizmussal. Az internacionalizmus eszméje állandóan gazdagodott, hatá­sa nőtt, és a nemzetközi kommunista mozgalom en­nek erejével fejlődött a tör­ténelem leghata1 masabb po­litikai mozgalmává. A prole­tár internacionalizmus esz­méje megítélésünk szerint magában foglalja a nemze­ti és a nemzetközi érdekek összhangját, mert az egyes pártok eredményei erősítik nemzetközi mozgalmunkat, és a nemzetközi kommunista mozgalom erősödése segíti az egyes pártokat. A oroletár internacionaliz­mus kölcsönös szolidaritás és támogatás, elvtársi együtt­működés, amely feltéte'ezi az egyes pártok önállóságát és egVP"iogúságát. az egy­más be'ügyeibe való be nem avatkozást. A kommunista nártok kö­zött voltak, vannak és nyil­ván lesznek is véleményelté­rések. viták egyes ideológiai, politikai, taktikai vagv stra­tégiai kérdések megítélésé­ben. Ez a fellődés velejárója. A történelem tanúsána sze­rint mozaalmunk erősödését az szolgilia, ha eszmecseré­inket a kölcsönös megbecsü­lés, a proletár internaciona­lizmus szelleme hatja át, és állásfoglalásainkat, tevé­kenységünket alapvető érde­keink és céljaink azonossága vezérli. A kapitalista osztályellen­ség. a nemzetközi imperializ­mus a kommunizmus ellen vívott évszázados harcában korán felismerte, és ma ls nagyon jól tudja, mi a pro­letár internacionalizmus je­lentősége az osztályharc szempontjából. Ezért küzd ellene minden módon, igyek­szik mozgalmunkat a nacio­nalizmus, a szovjetellenesség szításával, a nemzeti elzár­kózás ösztönzésével, a moz­galmunkban fellelhető min­den antimarxista és szaka­dár nézet felhasználásával gyengíteni. A Magyar Szocialista Munkáspárt tevékenységében a proletár internacionaliz­mus elvét követi. Visszauta­sít minden burzsoá és anti­marxista nézetet, a naciona­lizmust, a szovjetellenessé­get, mert tudja, hogy mind­ez mozgalmunk egysége, az emberi haladás ellen Irá­nyul. Pártunk ezért támo­gatja, hogy a kommunista és munkáspártok kapcsolatai erősödjenek, hogy képviselő­ik két-, több- és sokoldalú Kedves Elvtársak! Véleményünk szerint a szerkesztő bizottság által ké­szített dokumentumtervezet az európai kommunista és munkáspártok jelen értekez­letének napirendjével és cél­jával összhangban van. Elemzi a nemzetközi hely­zetben, az európai biztonsá­gért folytatott harcban bekö­vetkezett változások lénye­gét, körültekintően határoz­za meg közös feladatainkat az adott helyzetben. Egyet­értünk a dokumentumnak azzal a részével is, amely felhívással fordul Európa haladó, demokratikus erői­hez, mindenekelőtt a szocia­lista, szociáldemokrata pár­tokhoz, hogy működjünk együtt a béke és a bizton­ság közös ügyének megerő­sítésében. A szerkesztő bizottság munkájában közreműködő 28 testvérpárt egyikeként mí is részt vettünk a dokumentum készítésében, amely meg­győződésünk szerint alkal­mas arra, hogy segítse Euró­pa kommunista és munkás­pártjainak, valamennyi ha­ladó erejének közös harcát, felemelő céljaink elérését. Pártunk elfogadja a beter­jesztett okmánytervezetet, és elfogadásra javasolja az ér­tekezleten részt vevő minden testvérpárt küldöttségének. Befejezésül, kérem a test­vérpártok küldötteit, vigyék magukkal hazájukba a ma­gvar kommunisták üdvözle­tét és jókívánságait. Biztosit­hatom önöket, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és tag­sága, a szocializmust építő és békeszerető magvar nép teljes erejével támogatni fogia tanácskozásunk állás­foglalásait, és minden tőle telhetőt megtesz annak érde­kélten, hogy Európa a béke, a biztonság, az együttműkö­dés és a társadalmi haladás földrésze legyen. • Köszönöm a figyelmet — mondotta befejezésül Kádár János. re a demokrácia, a haladás és a szocializmus erői. A világ jelenlegi fejlődését erőteljesen jellemzi a kapi­talista rendszer válsága/ a régi ellentmondások halmo­zódnak, és újakat hívnak életre. Ez nemcsak gazdasá­gi, hanem társadalompoliti­kai és erkölcsi válság is egy­úttal. Ebben az időszakban, amikor a kapitalista orszá­gokban a gazdagok még gaz­dagabbá, a szegények pedig még szegényebbé válnak, az a jelen parancsa, hogy a szo­cializmus és a demokrácia erőinek tovább kell fokoz­niuk harcukat. Korszakunk­ban egyre erőteljesebb szere­pet játszanak a dolgozó tö­megek, s azok növekvő po­litikai öntudata. A szocializmus erői képe­sek túlszárnyalni mindazo­kat a pozitív politikai, gaz­dasági és szellemi értékeket, amelyeket a demokrácia ed­dig fel tudott mutatni. A szocializmus és a demokrá­cia értékei korunkban azo­nos, egyemással megegvező fogalmak, s ezek: emberi igazságosság és szabadság, függetlenség, egyenjogúság. A JKSZ elnöke a továb­biakban rámutatott, a füg­getlenségükért harcoló népek ma már behatoltak a nem­zetközi porondra. A katonai tömbön kívül álló országok mozgalma^ köz­vetlen ellenállást tanúsft az imperialista politikával szem­ben. Tito elnök különösen jelentősnek minősítette az ilyen országok államfőinek és miniszterelnökeinek ha­marosan sorra kerülő co­lom bői értekezletét. A nemzeti kisebbség, jogai­nak figyelmen kívül hagyá­sán, azok jogainak elhanya­golása ellentétes a legele­mibb emberi jogokkal, a kü­lönösen ellentétes a nemzeti kérdés marxista—leninista megközelésével. A kommunista mozgalom problémáiról szólva Tito el­nök hangsúlyozta, hogy min­den forradalmi mozgalom közvetlenül saját munkás­osztályának és saját népé­nek felelős, s pozitívan hat a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésére, ha figyelembe veszik, hogy a szocializmu­sért vívott harcának külön­böző útjai lehetségesek. Utalt arra, hogy miiyen felemelő politikai légkörben történt ennek a konferenciá­nak az előkészítése, s milyen kitűnő a konferencia légköre is. Itt teljesen nyilt a légkör, mindenki megértő a másik álláspontja iránt, vagy lehe­tővé válik egymás állápont­jainak jobb megismerése és a fŐ kérdésekben könnyebb kialakítani egységes állás­pontot. Meggyőződése — mondotta befejezésül Tito elnök —, hogy a szocializ­mus feltartóztathatatlan vi­lágfolyamat. ErSch Honecker felszólalása Enrico Berlinguer beszéde A Német Szocialista Egy­ségpárt azt a szilárd akara­tát fejezi ki, hogy hozzá fog járulni ahhoz, hogy az európai békéért, biztonságért és együttműködésért vívott harcban új sikerek szülesse­nek — kezdte beszédét Erich Honecker, az NS^EP főtit­kára. Ezzel kapcsolatban ki­emelte, hogy az Európa bé­kés jövőjéért folyó harcban milyen nagy súlya van a kommunisták szavának. A mi pártjaink természetesen saját munkásosztályukhoz, saját népükhöz szólnak, de min?) erősebb a nemzetközi szolidaritás, minél jobban megértjük egymást a közös harci célokat illetően, és mi­nél inkább ennek magfele­lően cselekszünk, annál na­gyobb lesz sikerünk, amelyre mindnyájan törekszünk. A továbbiakban kifejtette, hogy az értekezlet dokumen­tuma a kérdéseknek csupán egy bizonyos, korlátozott kö­rét fogja át. De ezek olyan kérdések, amelyek az egész emberiségre nézve nagy je­lentőségűek, a szó legigazibb értelmében a népek számára életfontosságúnk. A legutóbbi években az enyhülés a világpolitika fő iránya lett. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a békét elő­mozdító sikerek csakis anti­imperialista harcban érhetők el. Ezek a sikerek elsősorban a Szovjetuniónak köszönhe­tőek. Az NSZEP KB főtitkára a továbbiakban hangsúlyozta: a helsinki konferencia óta eltelt időben is beigazolódott, hogy a béke ingatag mind­addig, amíg az imperializ­mus olyan mérhetetlen mó­don tovább fegyverkezik. A politikai enyhülést katonai­nak kell követnie. * Az imperializmus egyik lsgnagyobb csalása, amikor úgy tünteti fel a dolgot, hogy az enyhülés egyúttal területi státusquót is jelenf a kapi­talista kizsákmányolás és a szocializmus között. Olyan elméleteket hirdetnek, mint­ha a világot befolyási szfé­rákra osztották volna fel. Ezért aztán igyekeznek be­avatkozni más népek bel­ügyeibe. Ilyesmi elsősorban az Egyesült Allamok és az NSZK uralkodó köreiben je­lentkezik. Ez egvártelműleg a népek nemzeti önrendel­kezési jogának megtagadása. Ez a konferencia is vissza­tükrözte: a szocialista és a kapitalista orsságok munkás­osztályának közösek az érde­kei. Senki sem felejti el, hogy a harci feltételek ter­mészetesen különbözőek, hi­szen ezek a teljesen külön­böző társada'mi-gazdasági rendszerekből fakadnak, de elválaszthatatlanul összekap­csol bennünket a cél közös­sége. Közös ellenségünk az imperializmus, amely nem­csak a békét, hanem az em­beriség haladását is veszé­lyezteti — mondotta végül Erich Honecker. Joszip Brez Tito felszólalása Joszip Broz Tito, a JKSZ elnöke szerdán délelőtt el­hangzott felszólalásában ki­jelentette: meggyőződése sze­rint az ezen a konferencián kialakult nyílt és szabad eszmecsere jelentősen hozzá­járul, hogy megvalósulhassa­nak a konferencia céljai: a kommunista és munkás­pártok még erőteljesebben járulhassanak hozzá az európai béke és biztonság szilárduldsához, az európai általános, minden oldalú együttműködés fejlesztésé­hez és az európai társadal­mi haladáshoz. Az egész mai nemzetközi helyzet bonyolult és ellent­mondásos — mondotta a JKSZ elnöke •—, de megfi­gyelhető, hogyan törnek elő. Enrico Berlinguer, az Olasz KP főtitkára beszéde bevezetőjében felhívta a fi­gyelmet arra a rendkívüli érdeklődésre, amelyet a nem­zetközi közvélemény és • a világsajtó* tanúsít áz "euró­pai kommunista és munkás­pártok berlini értekezlete iránt. Természetesen, nincs hiány kritikusokban sem — fűzte hozzá —, akiket már az a tény is felizgatott, hogy az európai testvérpártok ta­lálkozót határoztak el. „Pártunk örül annak, hogy e konferencia kezdeményezői közé tatozik" — mondotta. Az olasz pártküldöttség vezetője utalt arra, hogy a berlini értekezletet hosszas és fáradságos előkészítő munka előzte meg, az érte­kezlet dokumentumainak ki­dolgozására. A munka de­mokratikus alapon folyt, és kikristályosodott az ilyen ok­mányok összeállításának há­rom főbb ismérve, nevezete­sen, hogy az okmánynak meghatározott témákra kell korlátozódnia, hogy nélkü­lözhetetlen a konszenzus, vé­gül, hogy az okmány nem érintheti egyetlen párt füg­getlenségét sem. Az Olasz KP főtitkára ez­után a nemzetközi helyzet enyhüléséről beszélt. Hang­súlyozta a harc szükségessé­gét a reakciós erők ellen, amelyek nem mondanak le arról, hogy ilyen vagy olyan módon hátráltassák vagy visszafordítsák az enyhülési folyamatot. „Minden kommunista párt lényeges vonása az interna­cionalizmus — hangsúlyozta Enrico Berlinguer. — Ez azt jelenti, hogy elkötelezetten részt vesz abban az akció­ban, amely hazájában és nemzetközi méretekben ki­bontakozik, részt vesz a dol­gozók, a népek közös moz­galmában, akik, illetve ame­lyek saját társadalmi és po­litikai felszabadulásukért, a nemzeti függetlenségért, az egész emberiség békéjt,5rt és haladásáért küzdenek." Berlinguer annak a véle­ményének adott hangot, hogy ez a mozgalom már túlnő a kommunista pártokon, s a legkülönbözőbb szellemi irányzatú politikai es. társa­dalmi erőket ragadja magá­val. Ebben a széles és dif­ferenciált mozgalomban uralkodó tendencia a mai társadalom problémáinak megoldását olyan úton ke­resni, amely a szocializmus­hoz vezet. Olaszországban, ahol a de­mokrácia kivívásáért, meg­védelmezéséért és fejleszté­séért folytatott harc fő erői mindig is a munkásosztály és pártunk volt és maradt, ml olyan szocialista társada­lomért küzdünk, amely az egyéni és kollektív szabad­ságjogok értékének és bizto­sítékainak megerősítésén épül fel — jelentette ki En­rico Berlinguer. Beszéde további részében elemezte a nyugat-európai testvérpártok közötti együtt­működés egyes területeit, majd általában a kommu­nista és munkáspártok kö­zötti szolidaritásról szólt. Az olasz pártvezető hang­súlyozta: a be nem avatko­zás elvének tiszteletben tar­tása nem zárja ki, hogy szabad megítélni más pár­tok elméleti és politikai ál­lásfoglalásait, valamint a nemzetközi élet és a mun­kásmozgalom bizonyos fejle­ményeit. „Más kommunista és munkáspártokhoz tartozó elvtársak is kifejtettek be­szédeikben és cikkeikben — egyenesen vagy közvetve — bíráló megjegyzéseket ori­entációnkról vagy meggyő­ződésünkről ... Óhajunk is, hogy a nagy témákban to­vább folytatódjék a vita a munkásmozgalomban, a ba­rátság és a megértés szelle­mében, mind szabadabban és nyíltabban." Enrico Berlinguer beszéde befejező részét a parlamenti változások utáni olaszországi helyzet elemzésének szentel­te.

Next

/
Thumbnails
Contents