Délmagyarország, 1976. június (66. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-06 / 133. szám

A fejedelem szíve Csáky lózsef Párizs környéki emlékműve Kongresszus a budai Várban TUDOMÁNY Beszélgetés dr. Varró Vince egyetemi tanárral Polner Zoltán Zalán Tibor Zseni, tájképpel Ékszerdoboz Elöljön zord, agg Szakáll vele oldalbord Szakáll. Közöttük a kis Zsabó. ki önfeledten dallamál. Méltóságuk ős-hajzata szakállból nőtt hét szilvafa, Kétközben ring az isteni szikrából fogant kis zseni.' ki oktatókat oktatott, tanítót, tanárt, sok jelest, leginkább arra érdemest. Most felhő-ingben bőrig ázik, dallamál és szivornyázik. Sokáig szólongattalak mint a halottakat Makacsul hallgattál mint aki még él pedig a hóban nem maradnak nyomok A hátam mögött nem áll senki félek a hátam mögött valaki megáll egy korty vért kér Hogy szomjas marad Lengenek mtnt nehéz bakaköpenyek szélben az éjszaka kinyíló ajtók A fogoly felordít a szabadság szadizmusátó) Valaki gyémántba karcolta az életemet Nagy emberek szokása volt a múltban, hogy oda temettették szivüket, ahol életükben legjobban érezték magukat. Köztudomású. II. Rákóczi Ferenc többször is kifejezte abbeli kívánságát, hogy szívét a Párizs környéki camaldules szerzetesek temetőjében helyezzék el, s ez meg is történt, húsz évvel azután, hogy a fejedelem örökre elhagyta Franciaországot (1717). Grosbois kicsiny falu a francia fővárostól mintegy 20 km-re. Nevét — Nagyerdő — onnan vehette, hogy Rákóczi korában még hatalmas erdőrengeteg húzódott végig a lankás, szép vidéken, Seine et Oise megyében. Hírnevét az egykori, itt megtelepedett camalduli kolostornak köszönhette, melynek szerzetesei a szent Romuald-rend szigorú szabályai szerint éltek (nem fogadhattak seminő rendű-rangú leányt, vagy asszonyt s húst csak a pápa különleges engedélyével fogyaszthattak). Ide vonult viszsza a száműzött fejedelem, miután elveszítette legfőbb pártfogóját, XIV. Lajos francia királyt. Résztvett a szerzetesek mindenféle munkájában, beleértve a testi munkát is. Tizenhat hónapos ittléte volt talán életének legháborítatlanabb, legboldogabb korszaka, amit írói tevékenysége is bizonyít. A kiújult osztrák—török háború újabb reménnyel biztatta a fejedelmet s népe szabadsága lebegett akkor is szemei előtt, midón elhagyta Franciaországot, hogy a szultán támogatását keresse ősei példájára. Mire megérkezhetett Konstantinápolyija, a szultán s a császár már békét is kötöttek. Így rekedt a fejedelem hűséges kis táborával Rodostóban. 1735-ben bekövetkezett haláláig. Végakarata szerint hát a camalduli szerzetesek temetőjébe került Rákóczi arany urnába zárt szive s ott is volt egy fél évszázadon keresztül. A nagy francia forradalom idején „szívtelen, méltatlan kezek" arany után kutatva feldúlták a kolostort, a temetőt sem kímélve tették tönkre a legnemesebb szívek egyikét, amely valaha népek sorsáért dobogott... Idők folyamán rommá lett a kolostor. Csak egy feliratos kő hirdette latin nyelven, hogy Rákóczinak „e remeteség temetőjében nyugszik 6zíve". A fejedelem halálának 200. évében már csak egy fallal körülvett veteményes kert volt az egykori temető helyén. Ekkor határozta el a párizsi magyarság, hogy emlékművet állit ezen a helyen. Gyűjtést indítottak s a Párizsban élő világhírű magyar szobrászt, Szeged szülöttjét, Csáky Józsefet bízták meg az emlékmű elkészítésével. A kivitel azonban két évig váratott magára. Mint Csáki József írja egyik Szegedre küldött levelében, a gyűjtés igen lassan haladt. Kezdetben szoborművet terveztek, de az igen költséges lett volna, a pénzek körül is történtek visszaélések s így az emlékműből csak egy terméskőből faragott, 5 méter magas, stilizált székely kopjafa lett (Rákóczi erdélyi fejedelem is volt), oldalain francia és magyar nyelvű feliratokkal. 1937. június 12_én avatták fel, mintegy 600 párizsi magyar (köztük magyarországi vendégek) jelenlétében. A szemben levő oldal felirata: A LA MÉMOIRE DE FRANCOIS II. RÁKÓCZI ALLIÉ DE LOUIS XIV CHEF DE LA GUERRE D'INDÉPENDANCE HONGROISE 1676—1735. Az oszlop bal oldalán magyarul: EZEN EMLÉKMŰVET A FRANCIAORSZÁGI MAGYAR EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE ÁLLÍTOTTA FEL| A MAGYAR KOLÓNIA ADOMÁNYAIBÓL E HELYEN AHOL A SZÁMŰZÖTT FEJEDELEM SZÍVE PORLAD MCMXXXVII. Az alkotás azóta is ott áll. Mint Csáky írja, 1958-ban „... Minden évben, szeptemberben, az itteni magyarok zarándoklást szerveznek a műemlékhez. Virágokat tesznek a sírra, szónoklatok két nyelven és azután egy közeli kocsmában nagy bográcsgulyás ebéd, bor és cigány. Estefelé vissza Párizsba autocar-ral... Sajnos fényképem a műemlékről nincs még magamnak sem. Különben küldenék. A lányom se látta soha. Nekem nincs gépem és másra számítani nem lehet..." Dióst, Szabó Pál (Sorbonne-on végzett nyelvtanár) szívességéből pótolhatjuk ezt a hiányt... Az emberi testről könnyen lehet egy szívet leválasztani, de Rákóczinak emlékét leválasztani a nemzet szívéről — még hazánk történelme viharos két évszázada alatt sem lehetett... CSONGOR GYŐZŐ Június 23—29. között nemzetközi tudományos találkozó színhelye lesz a budai Várban a Nemzeti Galéria kilenc terme. Nem művészettörténészek vagy régészek népesítik majd be a hatalmas helyiségeket, ahogy ezt esetleg gondolhatnánk; a reprezentatív épületben, amelyet teljes és megújult szépségében a közelmúltban adtak át a nagyközönségnek, a 10. nemzetközi gastroenterológiai kongresszus mintegy ezerötszáz résztvevője találkozik, hogy kicserélje, megvitassa a szakma legfrissebb, tudományos eredményeit. A házigazda a Magyar Gastroenterológiai Társaság, elnöke dr. Varró Vince, az I. sz. Belklinika professzora. — Minek köszönheti hazánk a megtiszteltetést — mert feltétlenül annak számit —, hogy vendégül láthatja a kongresszust? — 1972-ben, a legutóbbi ilyen nemzetközi találkozó alkalmával a közgyűlés titkos szavazással döntött így, s ebben a magyar gastroenterológia nemzetközi értékelésének csakúgy, mint Budapest vonzerejének szerepe lehetett. A világon három nagy gastroenterológiai társaság működik, mi az elsőként megalakult európai és Földközi-tengeri államokat magába foglaló társaság tagjai vagyunk. Később ugyanis megalakult az amerikai és ázsiai szövetség is. Budapestre a világ minden részéről érkeznek majd a résztvevők — ahogy ez az előzetes jelentkezésekből már látható. Négyévenként rendeznek regionális — ilyen lesz a mostani —, s ugyancsak négyévenként — a közbeeső időben — világkongresszusokat. Hogy a dimenziókat némileg érzékeltessem, eddig több mint kilencszázhatvanan jelentettek be előadást, ezek kilenc szekcióban folynak majd június 23—29. között. Ezt követi mintegy függelékként három napon át a 3. európai emésztőszervi-endoscópos kongresszus. De az úgynevezett „kis" társaságoknak és kluboknak is szerveztünk találkozási lehetőséget, ezek a nagy kongresszust megelőző két napon zajlanak az ország különböző részein, például Párád fürdőn, Pécsett, Balatonszéplakon. — Hasznosak ezek a nagykongresszusok? Célszerű ilyen tömegben összehívni a szakembereket? — Feltétlenül. Hiszen a kis, szűk körű kongreszusok hibája — bár azokra is szükség van — éppen az, hogy csak egy speciális témával foglalkozók találkoznak. Ritkábban bár, de szükség van plenáris összejövetelekre is, ahol az egész szakma találkozik. A tudomány, éppen napjainkban, egyre inkább atomizálódik. Hogy a saját területemről hozzak példát: még a felszívódással foglalkozók is elkülönülnek aszerint, hogy a szénhidrát vagy a zsír felszívódásával foglalkoznak. Ennek a dezintegrációnak a veszélyeit ellensúlyozzák valamennyire a plenáris kongresszusok. — Ha már ilyen részletkérdésekről is szó esik, mit is értsünk tulajdonképpen gastroenterológián? — A gastroenterológia az or- . vostudománynak az emésztőszervek működésével és megbetegedésével foglalkozó ága; bár belgyógyászok kezdték meg önálló művelését, mégsem csupán belgyógyászati diszciplína, sebészek, röntgenorvosok, gyermekgyógyászok, elméleti szakemberek egyaránt művelik. Ilyenformán a kongresszus is multidiszciplináris lesz. Az emésztőszervi betegségek a leggyakoribbak közé tartoznak, a kórházi beteganyagban is legnagyobb az arányuk. A diagnosztika — a betegség fölismerése — az endoscópos módszerek és biopsziás vizsgálatok bevezetése óta sokat fejlődött. Az endoscópia a belszervek optikai műszerekkel való megtekintését jelenti, minden üreges szervet, a nyelőcsövet, gyomrot, beleket, hasüreget vizsgálhatunk ilyen módon. Rostszálas eszközökkel — 200— 300 ezer üvegszálból álló, 8 mmes hajlékony csövek — bármilyen meghajlitás mellett tiszta képet* kapunk, amelyet fényképezni, sőt, ipari tévén láttatni is tudunk. Ráadásul ezek már hideg fényű eszközök, tehát nem melegítik föl a szervet. A biopszia az ily módon láthatóvá tett szervből történő anyagvételt jelenti vizsgálati célra, de terápiás, gyógyító módszer is lehet. Hála a technika fejlődésének, a fénymikroszkóp után az eiektromikroszkóp, az immunofluoreszcens módszer is már a rutin diagnosztikához tartozik. — Visszakanyarodva a kongresszushoz; szerepel a témák között olyan, amely magyar szemmel „speciálisnak" tekinthető? — Sajnos, a gyomorrák gyakoriságában előkelő helyezésünk van, a világon az első hat között vagyunk. A kongresszus tizenkét főtémája közül ezért számunkra különösen érdekes a gyomorrák korai diagnózisa, mert ha a betegség fölismerése korai stádiumban történik, úgy a sebészi beavatkozást 95 százalékban gyógyulás követi. (Sajnos, ugyanez az arány késői fölismerés esetén fordított.) Ugyancsak érdekes, mert először szereplő téma, az izotópok fölhasználása a gastroenterológiában, a komputerek szerepe az adatrögzítésben, -tárolásában, sőt a feldolgozásban. Bár általánosítható probléma, itt mégis speciális témaként szerepelnek az emésztőrendszeri betegségben szenvedők kezelésével kapcsolatos etikai kérdések. Elsősorban a sebészeket érdeklő és sokat vitatott téma a patológiás, kóros elhízással kapcsolatos kezelési mód. Érdekesnek ígérkezik az epekövek feloldásának lehetőségeit megvitató szimpózium is. A szegedi klinikákról és a városi kórházból többen szerepelnek majd a kongreszuson. — Hogyan választ témát egy ilyen kongresszus? — A műsor összeállítása a rendező ország joga. A magyar vezetőség határozta meg a fő programpontokat, amelyek ismertetésére az illető téma legnevesebb európai szakértőjét kértük föl. Az előre elkészített témák részint szmpóziumok, részint kerekasztal-konferenciák formájában kerülnek a résztvevők elé, s ehhez még egy harmadik forma is csatlakozik, melynek során neves szakemberek számolnak be az elmúlt időszakban — négy évben — egy adott területen elért jelentősebb haladásról. Nem kell tehát félni attól, hogy a nagy tömegben ne találná meg bárki az őt érdeklő témát, hiszen már az előzetes program alapján is részletesen és pontosan lehet tájékozódni. Ezenkívül két előadás között a szünetben is igen hasznos információcserére nyílik mód. A kongresszus hivatalos nyelve az angol, francia és német, ezeken, valamint az oroszul elhangzó előadások számára a kilenc terem közül ötben szimultán fordítási lehetőséget biztosítunk. — Az elmondottakból kiderül, hogy mindez hatalmas és átfogó szervező munkát kíván. — A Magyar Társaság főtikára, dr. Wittmann István professzor végzi a kongresszus adminisztratív szervezését, a MOTESZ kongresszusi irodája pedig a lebonyolítást. A tudományos program összeállítását munkatársaimmal, az I. sz. Belklinika orvosaival itt. Szegeden végeztük. A hivatalos rendezvényekhez kül- és belföldi műszerkiállítás, könyvkiállítás is csatlakozik, és természetesen nagyszámú társadalmi program; a vendégek ismerkedhetnek az ország kulturális, természeti és társadalmi értékeivel. Ez a kongresszus a magyar gastroenterológiai elismerése is. Ennek kézzelfogható jele az a gyakorlat, mely szerint az európai társaság elnöke a kővetkező négy évben a vendéglátó — ezúttal magyar — társaság szegedi illetőségű elnöke, Varró Vince professzor lesz. KULKA ESZTER