Délmagyarország, 1976. június (66. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-05 / 132. szám

2 Szombat, 1976. június 12. Francia földön járt Kinevezés, a Bartók felmentés kamarakórus Nyolc nap Normandiában. Barangolás a tengerparton, kisvárosok ódon utcáin, rá­adásnak 24 izgalmas és álom­talan óra a francia főváros­ban — mert ki tud aludni, ha mindössze ennyi az ideje Párizs csodálatára. Fentiek nem turistacsa­logató prospektusból való idézetek, hanem a Bartók kamarakórus tagjainak él­ménybeszámolójából. Idei évadjuk vége felé, május­ban jártak Franciaország­ban. Nem turistaként, ha­nem — ottani közönségük szemében óhatatlanul — a magyar amatőr kórusművé­szet követeiként. Caen vá­ros egyetemi kórusának meghívására. Több éve is­merik egymást, nemzetközi fesztiválon találkoztak. A kórus idei itthoni pro"­ramja — köztük a közmű­velődés ügyének szolgálatá­ban vállalt képtárbeli sze­replések, a zenei világnapon, a mai magyar zene hetén megtartott hangversenyek, stúdiófelvétel a rádióban, szegedi filharmóniai kon­certjük és kecskeméti sze­replésük — önmagában is sűrű elfoglaltságot jelentett. A külföldi bemutatkozásra pedig bizonnyal nagyobb fe­lelősséggel készültek. Egyet­len szám is árulkodó: har­minc kórusmű szerepelt re­pertoárjukban, amikor el­indultak, köztük olyan mű­vek, amelyek kottáját ko­rábban a francia vendéglá­tók küldték el. A nyolc nap alatt két koncertet adtak, Caenban és Bayeux-ben lép­tek fel, az utóbbi koncert színhelye egy katedrális volt. „Ennek külön örültünk, hi­szen a reneszánszkori temp­lom akusztikája számunkra sokkal előnyösebb, mint a jobb-rosszabb hangverseny­termeké. A normandiai vá­rosok épületei, vagy akár utcái, kapualjai egyébként is sokszor dalolásra csábítot­tak bennünket. Ahol csak megálltunk, kipróbáltuk, ho­gyan hangzanak a barokk, reneszánsz művek, vagy Kodály, Bárdos." Sorjáznak az emlékek, a kívülállónak is érdekes ta­pasztalások: hogy a tenger­parti-hegyi klíma milyen csodálatos hanganyaghoz segíti az ott élőket; hogy az egyetemi kórus viszont hallás után tanulja a mű­veket („nekik nem volt mesterük, mint Kodály Zol­tán"); a közönség pedig né­ha elvárta volna, hogy „igazi magyaros", azaz ma­gyarkodós dalok is szólja­nak, de azért szokásuktól el­térően a templomban is tapsra ragadtatták magukat egy-egy Bach, vagy Monte­verdi mű hallatán. Tavasz­szal Szegedre jönnek a fran­cia kórus tagjai. „A közös fellépéseken majd kiderül, mit tanultunk egymástól." S. E. Évadzáró, itthon Kezdetben Kardos Pál iz- goraművész Bach Olasz kon­galmas kísérletének látszott certjét játszotta és Debussy­a Bartók Művelődési Köz- prelüdöket. pont Kamarakórusa. Olybá IV. J. tűnt, hogy a jeles kórusszák­értő, aki a tanárképző főis­A Minisztertanács Földesi Jenő határőr vezérőrnagyot a belügyminiszter helyettesévé kinevezte. A belügyminiszter Földesi Jenőt miniszterhe­lyettesi kinevezése alkalmá­ból a határőrség országos pa­rancsnoki beosztásából fel­mentette, és Tóth Imre ha­tárőr ezredest a határőrség országos parancsnokává ki­nevezte. (MTI) Köszönet az építőknek Elismerés környezetvédelmi munkásságért Az ENSZ 27. közgyűlése június 5-ét környezetvédel­mi világnappá nyilvánítot­ta. Ebből az alkalomból a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa és az Országos Vízügyi Hivatal pénteken Szentendrén, az OVH ál­landó kiállítási központjá­ban megemlékezést tartott. V. Nagy Imre egyetemi tanárnak, a népfront kör­nyezetvédelmi munkaközös­sége alelnökének megnyitó­ja után S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának titkára méltatta a környezetvédel­mi világnap jelentőségét. S. Hegedűs László a Iför­nyezetvédelem területén ki­magasló társadalmi mun­kát végzőknek átnyújtotta a Széchenyi István-plakettet, Vincze József pedig a vízi környezet védelmében vég­zett kiemelkedő társadalmi munkáért „A Vízügy Kiváló Dolgozója" kitüntetéseket adta át. Az ember örökké épít» Ez teszi emberré. S csak akkor és addig lehetünk nyugodtak és boldogok, amíg az építőmunka ját­szik • főszerepet életünkben. Lehet, hogy ebben a kis írásban ünnepélyesnek kellene lennem, hiszen az építőmunkásokat akarom köszönteni napjukon, jú­nius első vasárnapján. Ezt kéri a hagyomány. De ma­gam sem hiszem, hogy szavakkal ei lehet intézni az építőmunka iránti tisz­teletet, megbecsülést. Hogy mire képes az ember elmé­je. és két keze, azt nehéz kifejezni. Csodálattal te­kintünk alkotásaira, s oly­kor — valljuk be őszintén — büszkék vagyunk rá. Álljunk csak meg egy szóra — mondhatja bárki. Nem zár a lakás ajtaja, beázik a tető, hullámos a parketta. S panaszkodik a család, már régen készen kellett volna lennie annak a háznak, de késnek, kés­nek. Igazuk is van, most jön a de. Mert ennek a „de­nek" mégis létjogosultsága van. Tudom, hogy nemcsak az újságíró járja az orszá­got és szűkebb pátriájá­nak határait, hanem min­denki utazgat, jár-kel eb­ben a kicsiny országban. Mindenki a saját szemével láthatja, hogy mi történik nálunk, hogyan változik a környezet, mily módon gyarapodik hazánk. Meg­jegyzéseknek, pro és kont­ra jelzőknek helyük van, de a tények makacs dol­gok, azok ellen nem lehet apelláta. Kénytelen vagyok egy­két adatot fölsorolni. Csu­pán az elmúlt ötéves terv­időszakban az állami épí­tőipar környezetünkben — zömmel Szegeden — 29 új ipari üzemet épített föl, több mint 11 ezer új la­kással gyarapodott a város, hat iskolát, 5 bölcsődét és 18 óvodát adtak át a la­kosságnak, de 58 kereske­delmi üzlettel is gyarapod­tunk, s számos középület is kinőtt a földből. Talán még csak egyre hivatkoz­zunk — s erre igazán büszkék lehetünk ország és világ előtt —, az Újszege­den fölépített MTA Bio­lógiai Kutatóintézetre. Az ipari létesítmények között prímszerepet játszik az épülő szalámigyár; a kor­szerű érlelőtorony újabb 500 vagon szalámi gyártá­sát teszi majd lehetővé, s ezáltal híres szegedi ter­mékünk eljuthat a világ minden tájára, s valószínű a hazai fogyasztók aszta­lára is több kerülhet majd a kedvelt csemegéből. Az építőmunkások min­dig is a magyar forradal­mi munkásság élvonalá­ban haladtak, erős szerve­zetük vezette őket a harc­ra. A fölszabadulás után erősödött meg igazán az építők hatalmas tábora, mert a szocializmus ere­dendően is a békés építő­munkát akarja. Mily szép dolog is az emberi életben az épités, a fészekrakás, a gyarapodás. Ez viszi előre j a kis csoportokat, a csalá­dot, a vállalati közösséget, és végül az egész nemze­tet. Köszönet az építőknek • azért, amit alkottak, és amit ezentúl kívánnak megvalósítani. A társada­lom is elismeréssel nyűg-1 tázza munkájukat, kitün- [ tetést ad az élen járó válla­latoknak, dolgozóknak. De alighanem a legszebb és a legmaradandóbb elismerés maga az építmény, mely jelzi és hirdeti az ember erejét, élni akarását. S a szép építők napi ünnepsé­gek alkalmával gondoljunk arra, hogy a jövőnek is rakjuk tégláinkat, és ez igényességre ösztönözzön bennünket. Gazdagh István Kitüntetések, építők napi ünnepség Az Építésügyi és Város­fejlesztési Minisztériumban ünnepséget tartottak az idei építők napja alkalmából. Az kola női karával tökélyre fejlesztette az intonáció, a hangzás tisztaságának feltét­lenségét, s a kóruséneklés, kórusnevelés újszerű (bár amatőrökkel nehezen követ­hető) lehetőségeit villantotta föl — az egynemű kórus ta­pasztalatait gazdagítani, ki­teljesíteni szeretné a vegyes kórussal. Utóda a Bartóknál, Rozgonyi Éva, immár hosszú évek óta bizonyítja, Kardos útja járható út. Akkor is, ha ezáltal óhatatlanul speciali­zálódnak, leszűkül a reper­toár. Csütörtök esti évadzáró koncertjük akár szemléltető­nek is beillik. Az olasz, fran­cia, angol reneszánsz és ba­rokk muzsika frisseségüket ma sem vesztett kompozíciói­hoz, madrigáliaihoz, motet­táihoz századunk zenéjéből azok a Debussy-, Poulenc-, Kodály-művek társultak, ahol szembeszökő az ízlésbeli, hangulati, stiláris rokonság. A férfikar határozottabbnak tetszik a nőinél, ami ez eset­ben cseppet sem zavaró. Lé­gies, könnyed stílusuk, a fel­hőtlen dalolókedv, a szép harmóniákban fürdőző han­gok gyönyörűsége aligha kép­zelhető el a hangzás karak­terét lentről bebiztosító fér­fihangok nélkül. Ugyanakkor kilépve ebből a hangulatvi­lágból, Fehér Andrásnak Jó­zsef Attila versére irt kom­pozíciója (Tedd a kezed) már erőtlenebb hatást kelt a kó­rus tolmácsolásában. Persze, nem torvényszerű, hogy minden kórus énekel­jen mindent. A Bartók sajá­tos, új szint képvisel a sze­gedi énekkari kultúrában. Tegyük hozzá: elsőrangúan. A fent jelzett repertoárból csak kevés együttes jut el a „szemnek való zene", a mad­rigál dallamvonalainak oly látványosan kidolgozott, elasztikusan megjelenített előadásig, mint ők. És az sem véletlen, ha íölüdítő hang­versenyük fényponjta a „ze­ne fejedelmének", Palestri­•nának motettája (Domine quando veneris) volt. A köz­remüködő Dellejj József. goBs Születésünk titkai Hogy dr. Czeizel Endre előadói stílusa kinek tetszik, s kinek nem, azon lehet vi­tatkozni. Ahogy a Születé­sünk titkai sorozat záróadá­sából kiderült, a genetikus egy-egy kijelentése — meg­állapítása is több nézőt po­lemizálásra késztetett. De azzal már bizonyára min­denki egyet ért, hogy a születéssel, a gyermekvárás­sal kapcsolatos műsor az utóbbi idők egyik legnép­szerűbb, leghasznosabb te­levíziós sorozata volt. Tíz héten át minden csü­törtök este a képernyőhöz vonzotta a közönséget, az adások hatására országszer­te klubok alakultak. Az új­ságos pavilonokban soha ennyien nem keresték az Élet és Tudomány hetilapot — cikkeivel az adások ki­sérőjeként szegődött —, nép­szerűsége hirtelen magasra szökött. Noha, a héten el kellett búcsúznunk a soro­zattól, a dr. Czeizel Endré­nek círpzctt levelek áradata még biztos jó ideig tart majd. Jóstehetség nélkül is előre látható: megnő a ge­netikai tanácsadók forgal­ma, s mind többen lesznek, akik felelősségük tudatában készülnek a gyermek foga­dására, a szülés időszakára. Igaz, dr. Czeizel Endre sorozata előtt sem hiányoz­tak a születésünk titkait fejtegető, a terhességgel kapcsolatos tudnivalókat népszerűsítő műsorok a te­levízióban és a rádióban. A nyomtatásban napvilágot lá­tott cikkek, ismeretterjesztő kiadványok sokaságáról nem is szólva. Akik figyelemmel kísérték őket, talán úgy ta­lálják, a sorozat voltakép­pen nem sok újat mondott. Mégis, mi hallatlan népsze­rűségének magyarázata? Mindenekelőtt az, hogy egy csokorba gyűjtötte a témá­hoz ka£csohxk> képjgfiftkf*. adásról adásra tovább épít­ve a gondolatokat, meg­küzd ve a szexuális élet in­timitásait még oly gyakran körülölelő álszeméremmel, közvetlen és közérthető mó­don eredt a születés titkai­nak nyomába. Nem túlon­túl magasröptű, szakembe­rek nyelvén megszólaló elő­adásokat, hanem mindenki számára könnyedén nyomon követhető, izgalmas, bősé­gesen illusztrált beszélgeté­seket hallhattunk. Nyugod­tan használhatjuk a beszél­getés kifejezést, dr. Czeizel Endre gyakran mintha meg­hallotta volna a nézők idő­közben feltoluló kérdéseit, kétségeit, azon nyomban vá. laszolt is rájuk. Szemlélete­sen bizonyítva: az egyes epizódok anyagának összeál­lításakor mindig számolt a közönség átlagos genetikai műveltségével, jó érzékkel rátapintott a nézők számára vitatott, vagy nem eléggé tisztán látott kérdésekre. A Születésünk titkai így nemcsak a fogamzás, a mé­hen belüli élet, a fejlődési rendellenességek, a koraszü­lés rejtett mozzanatait vilá­gította meg, köizvetve el­árulta azt is: melyek a tudo­mányos igénnyel útjukra bo­csátott ismeretterjesztő mű­sorok népszerűségének tit­kai. L. Zs. Érettségi után Építőipar Kiváló Dolgozója című, miniszteri, kitüntetést ez alkalommal adták át Gu­lyás Antalnak, a Csongrád megyei tanács osztályvezető­jének, Vágvölgyi Sándorné­nak., a hódmezővásárhelyi tanács osztályvezetőjének, Hévízi Miklósnak, a szege­di városi tanács osztályve­zető-helyettes főmérnöké­nek és Makovits Sándornak, a mórahalmi nagyközségi tanács műszaki ügyintézőjé­nek. Az építők napja alkalmá­ból a megyei tanácsnál és a CSOMIÉP-nél is köszöntöt­ték az építőmunkásokat. Az Építőipar Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetést nyúj­tották át Polgár Jenő ku­bikosnak, a CSOMIÉP szo­cialista brigádvezetőjének, Török Istvánnak, a CSO­MIÉP igazgatójának és Dómján András osztályveze­tőnek. Az Építőipar Kiváló Dolgozója miniszteri kitün­tetésben részesült ifj. Für­dők Ferenc, a vásárhelyi építőipari szövetkezet rész­legvezetője és Csák Bálint, a szentesi építőipari szövetke­zet központifűtés-szerelője. A hagyományos építők napi ünnepséget minden esztendőben június első va­sárnapján rendezik meg. Ez alkalommal a megye legna­gyobb építőipari vállalata, a DELÉP az újszegedi sport­telepén tartja gazdag prog­rammai szervezett ünnepsé­gét. A nagyvállalat munká­sait autóbuszok szállítják a sporttelepre, ahol bajnoki és barátságos sportmérkőzések, horgászverseny, repülőgép­modellezők bemutatója, tér­zene, bábszínház, tornabe­mutató, csónakázás a Holt­Maros vizén, népi tánc­együttesek bemutatója szóra­koztatja a megjelenteket. A DÉLÉP dolgozóinak ün­nepségén Török József, a szegedi városi pártbizottság első titkára mond beszédet, s ez alkalommal adják át a munkában élen járó dolgo­zóknak a megérdemelt ki­tüntetéseket, jutalmakat. A Szegedi Tervező Vállalat és a Csongrád megyei tanácsi Tervező Vállalat közösen rendezi meg építők napi ün­nepségét a dorozsmai szik­sós fürdőnél vasárnap dél­előtt 10 órától. A tervezők ünnepségen dr. Varga Dezső, a szegedi várost pártbizott­ság titkára mond beszédet, s ugyancsak kitüntetik, megjutalmazzák a munká­ban kitűnt dolgozókat, 6 nívódíjakat is kiadnak. ^Wk. — A biológiatételt úgy fújtam, hogy Czeizel prof. is megirigyelte volna Takarmány az árokparton Csongrád megyében is az utak mentén, az öntözőcsa­tornák és belvízlevezető ár­kok környékén, vagy a mé­lyebb fekvésű parlagföldeken szépen nőtt a takarmányo­zásra alkalmas fű, amit a májusi csapadékos idő még kövérebbre hizlalt, mint máskor. A kaszálás és a be­takarítás körül mégis baj van. Pazarlásnak tűnik', hogy a takarmányinséges időkben kaszálatlanul vénülnek el az árokparti füvek. A fűtermés betakarításá­nak meggyorsítására a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium közleményt adott ki. Emellett a Csong­rád megyei tanács vb mező­gazdasági és élelmezésügyi osztálya körlevélben fordult a községi tanácsok vezetői­hez, hogy a füvek kaszálá­sát szervezzék meg. Az idő, sürget, a kaszálással igye­kezni kell. Akinek szüksége van erre az ingyenes takar­mányra, annak június 10-ig fel kell keresni az illetékes tanácsokat. Az igénylök jú­nius 30-ig kötelesek a vállalt területen az első kaszálást és a betakarítást elvégezni, és szeptember 30-ig a másodi­kat. Tegnap a megyei tanács­nál a szükséges teendőket tárgyalták meg az ATIVIZIG, a KPM, az Állami Gazdasá­gok főosztálya, a TESZÖV, az Állattenyésztési Felügyelő­ség, a vízgazdálkodási társu­lások és a megyei tanács képviselői.

Next

/
Thumbnails
Contents