Délmagyarország, 1976. június (66. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-27 / 151. szám

10 Vasárnap, 1976. június 27; SPORT XII. nyári úttörő-olimpia Ázsombóiak nagy sikerű tollaslabda-bemutatója Áz akaraterő diadala Beszélgetés Csáky Bélával, a Volán SC átlövőjével Kiegészült az olimpiai csapat A Magyar Olimpiai Bizott­ság június 8-i ülésén, ame­lyen jóváhagyta a montreali nyári olimpiai játékokon részt vevő magyar csapatot, felhatalmazta dr. Beckl Sán­dort. a MOB elnökét, hogy az időközben különböző okok miatt felmerülő személyi kérdéseket eldöntse. Ennek alapján a női rop­labdacsapatban függőben maradt két helyre Bárdi Gyöngyi és Biszku Zsuzsa került, a kajak-kenu csapat pedig a következő verseny­zőkkel egészült ki: Horváth Erzsébet, Pfeffer Anna, Raj­nai Klára, Sándor Alexandra (kajakozók), Giczi Csaba, Romhányi Zoltán (kajak), Budai Tamás, Frey Oszkár, Povázsai Péter, Szegedi Ká­roly, Wtchmann Tamás (ke­nuzók). A válogatás óta elért ered­ményeik alapján a csapatba került: Faragó János, Lé­pőid Endre, Major István, Mátay Andrea (atléták), Koczka István (úszó). A sé­rült Sivadó János helyett Farkas Árpád lett a férfi tornász együttes tagja. Döntés született arról ts, hogy az olimpiai megnyitó­ünnepségen a felvonuló ma­gyar küldöttség zászlóvivője dr. Kamuti Jenő lesz. A csütörtöki szünnap után új lendülettel folytatódott a csillebérci úttörőtáborban a piros nyakkendős sportolók hagyományos vetélkedője. Megkezdődtek a selejtezők a különböző labdajátékokban. Külön említést érdemel a zsombói leány- és fiúcsapat, hiszen a tollaslabda sport­ágban tulajdonképpen nem is versenyeztek, hanem be­mutatót tartottak az ellen­felekkel. A selejtezők eredményei: Kézilabda. Lányok: Szen­tes—Debrecen 10:4. Tollas­labda. Lányok I. csoport: 1. Zsombó, 2. Komló, 3. Győr. Fiúk. I. csoport: 1. Zsombó, 2. Székesfehérvár, 3. Jász­karajenő. Vasutas-gyaloglók sikere A 20 km-es országos gya­loglóbajnokságot a szokottól eltérően nem a Népstadion betonkörén, hanem Újpesten a Papp József utca környé­kén rendezték meg. A har­minchat indulónak a nagy meleg alaposan feladta a leckét, mely az eredménye­ken is meglátszott. Az SZVSE gyaloglói közül egyénileg Grandpierre Csaba a nyolcadik helyen végzett 1:42.44,2 mp-es időeredmény­nyel, első csapatuk azonban Grandpierre Csaba, Antal Andor, Török Imre összeál­lításban a győzelmi emel­vény második helyére állha­tott fel 5:23.52,6 mp-es ered­ménnyel, mely igen számot­tevő teljesítmény. Második csapatuk is részt kért a si­kerekből, akik Ágoston Ist­ván, Tari János és Kéri Fe­renc összeállításban a hato­dik helyet érdemelték ki 5:48.09,4 mp-es eredménnyel. mai műsor Az olimpiai kézilabdacsapai Szegeden VASÁRNAP Atlétika: Szeged város serdülő baj­nokság, SZEOL-stadion, 9. Második napi versenyek. Kézilabda: Magyar olimpiai válogatott —Dél-Magyarország váloga­tott, Sportcsarnok, 16. Előt­te: Magyarország ifj. váloga­tott—Bulgária ifj. válogatott, Sportcsarnok, 15. Labdarúgás: NB III: Szegedi VSE— Láng Vasas, Vasutas-stadion, 17. Mi le. Tisza Cipő SE—Sz. Dózsa, Martfű, 17. Bártfai. Megyei I. o.: Sándorfalva —Csanádpalota, Sándorfal­va, 17. Albert. Előtte ifjúsági mérkőzés. Megyei III. o.: Sz. Postás —Zákányszék, Szeged, Juta­pálya, 9. Szekeres. A Papp—Adler duó világelsőV Az ökölvívást nem lehet ülve oktatni — Hogy mikor voltam utoljára ökölvívó mérkőzésen — kérdez vissza Harangi Im­re? — A legutolsó valamire­való esemény, a Csepel Ku­pa mérkőzéseit is megnéz­tem. Igaz, csak Gedó lépett szorítóba a legjobbak közül, de az ő formába hozása na­gyon érdekel. Egyébként fel­járok a Szabadság-hegyi sí­sánchoz — Papp Laci na­gyon jó barátom. Biztos va­gyok benne, hogy a Papp— Adler duónál jobb edzőpáros nincs szerte a világban. Az ő munkájuk az eredménye­ken is meg fog látszani. Leg­alábbis én azt várom, hogy ökölvívóink az összes olim­pia közül Montrealban fo^ nak a legeredményesebben szerepelni! Gedó, Badari és Botos a három legtapasztal­tabb versenyzőnk, de rajtuk kívül is van több, meglepe­tésre képes ember a kilenc fős ökölvívó különítmény­ben. Mindezt szinte egy szusz­ra mondta el a berlini olim­pia könnyűsúlyú ökölvívó bajnoka, akit a Münnich Fe­renc utca 5. szám alatti tra­fikjóban kerestem fel. Mi­közben a vendégeket kiszol­gálta, nem győztem a feje­met eleget kapkodni: a kes­keny üzlet mindkét hosszan­ti fala tele van a Harangi Imrének dedikált sportfotók­kaL Megtalálható ott az első magyar olimpiai bajnok, Hajós Alfréd éppen úgy, mint az 1928-as olimpia szel­lemi versenyének győztese, dr. Mező Ferenc, vagy a leg­újabbak : Balczó. Kozma, Polyák és a többiek. Közben azért jutott idó a beszélge­tésre, a régi emlékek felidé­zésére is. — Szegény_ sorsú munkás­gyermekként'éltem a Mester utcában — emlékezik a ma már 62 éves bajnok —, s bi­zony sokszor összevereked­tünk. Az évek múlásával mind nagyobb lett az ököl­vívó tekintélyem, ám amikor a sportolásra került sor, elő­ször birkózni jelentkeztem a Mávagban. Az edző eltaná­csolt azzal, hogy előbb szed­jek fel néhány kilót, mert fél, hogy összetöröm maga­mat. ha egyszer odavágnak. Lógó orral indultam haza, ám összetalálkoztam az egyik barátommal, aki éppen az ökölvívók edzésére indult. Együtt mentünk tovább — így kerültem kapcsolatba a bokszkesztyűvel... A barátság tartósnak bizo­nyult. A 15 éves fiú nemi egyszerűen „ottragadt" a bu­nyósok között, hanem gyors fejlődésen ment át. Három hónappal az első edzés után, már győztes mérkőzésen mu­tatkozott be a szorítóban. Az első győzelmet hamarosani bajnoki címek követték: 1929-tól 1932-ig az ifik, majdi 1933-tól 1938-ig a felnőttek között bizonyult a legjobb­nak. Az 1934. évi budapesti F,B-n még „csak" az ezüst­érmet szerezte meg, két év­vel később azután az olim­piai aranyat is a nyakába akasztottak. — Szerencsém is volt, jó­kora. Végső soron ez is hoz­zátartozik a sporthoz, igaz? A Fülöp-szigetekről érkezett Padillával vívtam a legne­hezebb mérkőzést a legjobb nyolc között. Az elődöntőben a dán Kops csúnyán lefejelt — vérző szemöldökkel vere­kedtem, végig rettegve a le­léptetéstől. Másnap az észt Stepulowal szemben aligha­nem a nagy pontfölényem mentett meg az idő előtti befejezéstől, mivel ezen a meccsen is végig véreztem ... Harangi stílusa mindig) rendkívüli közönségsikert biztosított. A „Tatár" bece­névre hallgató versenyző ugyanis a feltétlen támadás híve volt. A sors úgy hozta, hogy évekkel később ez a szorítóban kiharcolt népsze­rűség mentette meg a biztos haláltói! — Az amerikai hadifog­ságból hazajövet hónapokig nyomtam az agyat. Babics professzor űr ötször operált, az egyik vesémet ki kellett vennie. A gyógyulásomhoz szükséges antibiotikumot egy, magát megnevezni nem akaró fiatalember bocsátotta a rendelkezésemre. Életben maradtam, megnősültem, négy gyermekünk született, most pedig a második uno­kát várjuk. 1968-ig vezettem a Ganz-Mávag ökölvívó szakosztalyának edzéseit, de amióta az megszűnt, a mama nem ad ki újabb engedélyt Igaz, átvészeltem két láb­trombózist, s ezért fokozot­tabban vigyáznom kell ma­gamra. Márpedig a bunyót nem lehet ülve oktatni! A mama, a munkában és a gondokban mindig kitartó feleség nevet. Nyugalma je­lentette mind a mai napig a legfőbb támaszt Harangi Im­re számára Nagyon kevés feleség fogadta volna olyan megértéssel férje bejelenté­sét mint ő tette azt. — Igaz, mama, az olimpiai idején én majd egész éjjel a tévé előtt fogok ülni, te pedig dolgozol helyettem is a boltban? — Mi mást tehetnék — válaszolta Haranginé. — Még szerencse, hogy csak) két hétig fog tartani... Jocha Károly A Szegedi Volán SC kézi­labdacsapatát szinte el sem lehet képzelni Csáky Béla nélkül. Hosszú évek óta ját­szik a közlekedésieknél. Hosszú évek óta lövi a gó­lokat, évről évre újult erő­vel, elszánt akarattal dolgo­zik, hogy minél nagyobb sportsikereket érjen el csa­patával. Imádja a kézilab­dát, és kész érte minden ál­dozatra. Fájó vereség után láttam már a szemében meg­csillanni könnycseppet, győz­tes mérkőzést követően pe­dig felszabadult boldog örö­möt. Csáky. nemcsak a sportban, de magánéletében is közösségi ember. A szur­kolók, a csapattársak, az el­lenfelek mindig nagy szere­tettel beszélnek róla. ö volt az egyetlen, aki szentül hit­te, hogy Szegeden lesz még NB l-es csapat, hitte, hogy játszik még NB l-es mér­kőzésen. Aztán teltek-múl­tak az évek, mígnem az 1974—75-ös bajnoki szezon meghozta a várva várt si­kert A Volán megnyerte az NB I B-s bajnokságot, és bekerült a legmagasabb osz­tályba. Csáky számára azon­ban ez az év nagy szomo­rúságot Ls hozott. 1974. no­vember 18. Megbotlott az első alapozó edzésen, és rá­esett a térdére. Elsötétült előtte a világ. A szaggató fájdalmat elnyomta az a gondolat, hogy vége. Nem lesz már NB l-es játékos, pedig milyen sokat gürcölt érte. 28 évesen már nagyon nehéz visszajutni az élvo­nalba egy porcműtét után. Azt hiszem rajta kívül sen­ki nem hitte el, hogy játszik még NB l-es mérkőzésen! ö azonban a keserűség 24 órá­ja után már nem is gondolt a sérülésre, csak a gyógyu­lás járt az eszében. Éjsza­kánként hatalmába kerítette a bajnoki mérkőzések izzó légkőre, a sportág határtalan szeretete. És ez minden gyógyszernél többet ért. Aztán elkezdődött az NB T-es kézilabda-bajnokság. A Volán szenzációs eredménye­ket ért el az újszegedi Sportcsarnokban. És Csáky az ötödik mérkőzéstói már csapata egyik legjobb embe­re volt. A Tatabánya ellen például nyolc alkalommal lőtt kapura, és az eredmény 8 gól! „Karuzó" — így hív­ják a játékostársak — tehát visszatért. A félszezonban 34 gólt lőtt, és ezzel a házi gól­lövőlista 5. helyén áll. Lesti és Hubai után ő vett részt a legtöbb foglalkozáson, mégpedig 209 alkalommal. Pergessük le elölről ennek a kitűnő sportembernek a pá­lyafutását. — Hogyan kezdődött, mi­ért éppen a kézilabda lett kedvenc sportága? — Labdarúgónak készül­tem. 1957-ben már igazolt játékosa voltam a Szegedi Dózsának. Téxtiltechnikum­ba jártam, és egy házibaj­nokság során felfigyeltek rám, és bekerültem az isko­la válogatottjába. Középisko­lás szinten igazi kézilabda­paradicsom volt akkoriban Szegeden. Megyei középisko­lás bajnoki rendszer volt. Micsoda mérkőzéseket ját­szottunk a Radnótival, Ró­zsával, Építősökkel?... 1964­ben aztán bevonultam kato­nának. Leszerelésem után a gumigyárba kerültem, és a megyei I. osztályú csapatban játszottam. Innen hívtak az NB II-es Építőkbe. Már ott alapoztam, amikor megkere­sett n Volán, illetve akkor még Előre. Sokat gondolkoz­tam, el meriem_e váUaTni. hiszen megyei I. osztálvból azonnal NB I B-s csapathoz kerülni nagv rizikó. Végül is igent mondtam, és elkezd­tem nagyon keményen dol­gozni. És ez a későbbi fei­lődésemre naey hatással volt. hiszen Kovács Iván edző megtanított a kemény mun­kára. — Hogyan emlékezik visz­sza első NB I B-s bajnoki mérkőzésére? — A nyíregyháziak ellen Játszottunk. Sorsdöntő talál­kozó volt, mert ha veresé­get szenved a csapat, kiesik az NB I B-ből. Nyertünk, és én 7 gólt jöttem. A követ­kező szezonban még jobban ment a játék. Persze Kővári Árpi mellett nem is volt csoda. — Mi okozta, hogy aztán 1970—71-ben nagy visszaesés következett? — Azt hiszem egy kis megelégedettség lett úrrá rajtam. Aztán 1973-ban Nád János lett az edző. Nem ér­tettük meg egymást. Töb­bet ültem a kispadon, mint addigi játékospályafutásom alatt összesen. — Ezután következett a súlyos sérülés. Minek kö­szönhető, hogy ismét teljes értékű játékosa a Volán­nak? — Elsősorban és legelőször dr. Czipott Zoltán doktor úr „arany kezének". Másodszor pedig, hogy Nád János szer­ződése december 31-én le­járt, és Kővári Árpád lett az edző. Ez kétszeres dop­ping volt számomra, hogy rendbe jöjjek. 1975. január 9-én volt a műtét. Ez az év borzalmas volt számomra. Örökös kétségek között ver­gődtem, hogy lehet-e tovább játszanom? Rendbe jön-e a lábam? Februárban már ön­szorgalomból állandóan ed­zettem. A közös felkészülés­be pedig csak áprilisban tudtam bekapcsolódni. A bajnoki finisben már 20—25 perceket játszottam is. Majd következett a balatonvilágosi edzőtáborozás. Nagyon fél­tem, hiszen tudtam, ha ki­bírom az alapozást, már nem lehet baj. De ha nem...? És íme, sikerült! — aztán gyorsan lekopogja. — Felejtsük el az egész sérülést, és térjünk rá a jelenre. Mi a csapat NB l-es jövője? — A korábbi években a csapat nem volt egységes. Most? Szavakban aligha le­het elmondani. Kővári Árpi személye nagyon sokat je­lent. Szegedért, a csapatért és ő érte játszunk. Minden­ki érezte, hogy nincs NB I-ea rutinunk. Éppen ezért lelke­sedéssel és válogatott szintű edzésmunkával tudunk csala helytállni. Ez eddig sikerült­Éhhez jön még a közönség is. Soha nem gondoltam vol­na, hogy ennyien szeretik Szegeden a kézilabdát. — Mi várható az őszi sze­zontól? — A csapattól 12 pontot, magamtól pedig jobb össztel­jesítményt. Nem szabad ki­esnie a csapatnak! — Előbbre lép-e az olim­pián a magyar kézilabda­sport? — Feltétlenül. A legjobb négy közé várom a csapatott — Meddig látható még kézilabdapályán? — Évet nem tudok mon­dani. Ameddig a Volán hasznára lehetek! Még egy dátum kívánkozik ide Csáky Béláról. Éppen ma harmincéves! Kívánjuk, hogy nagyon sok győztes mérkő­zésen játsszon még a Szegedi Volán NB l-es kézilabda­csapatában! Bagaméry László Újpest a kupagyőztes A BVSC Szőnyi úti sport­telepén szombaton délután került sor a labdarúgó Fel­szabadulási Kupa döntő mérkőzésére. C. Dózsa—Vasas 3:2 (1:1) Vezette: Petri. Góllövők: Tóth A., Bene, Fazekas (1 l-esből), ilL Ko­vács, Zombori. A 4. percben 25 m-re a Vasas kapujától szabadrú­gáshoz jutottak az újpestiek. Tóth A. a sorfal mellett a kapu bal oldalába csavarta a labdát (1:0). A 24. percben érett góllá a Vasas-fölény: Váradi jobb oldali szögletét: Kovács bal oldalról nagy­szerű fejessel küldte a háló­ba (1:1). A 68. percben Bene volt eredményes (2:1), majd Zám­bót szerelték szabálytalanul, s a büntetőt Fazekas értéke­sítette (3:1). Zombori mád csak szépíteni tudott (3:2). Győzelmével az Újpest in­dul az UEFA Kupában, ősz­szeL Tarjáni kispályás labdarúgó-bajnokság A Szeged városi Sportfel­ügyelőség a labdarúgó tö­megsport népszerűsítése és kiterjesztése érdekében tar­jánvárosi lakosok részére, nyári alapfokú kispályás lab­darúgó-bajnokságot szervez. A bajnokságban részt vehet minden tarjánvárosi lakos (30 éven alul és felül), aki nem igazolt versenyző. NB-s és megyei osztályban szerep­lő játékosok nem vehetnek részt. A bajnokságot, július és augusztus hónapokban rendezik meg, a tarjáni I. és II. iskola udvarán levő pályákon. A mérkőzések ideje: Hét­köznap délután 16—20 óráig, szombaton és vasárnap a benevezett csapatok számá­tól függően. A bajnokság két csoportban — külön 30 év alatti és külön 30 év fe­letti — kerül megrendezésre. Nevezés: a megszervezett és benevezni kívánt csapat tagjairól névsort kell készí­teni 2 példányban. A név­sorban a csapat nevét, a csapatvezető nevét és levele­zési címét, telefonszámát kell feltüntetni. A nevezést a Szeged megyei város Ta­nács V. B. Testnevelési és Sportfelügyelőségéhez (Sze­ged, Széchenyi tér 11.) kell beküldeni 1976. július 10-ig! Költségek: a bajnokságban résztvevő csapatokat ver­senyzési költség nem terhe­li, csupán a játékvezetői dí­jat (mérkókésenként 30 fo­rint) kelt megteríteni. Csa­patlétszám 12 fő, melyből egyszerre 6 fő van a pályán, 6 fő pedig cserélhető. A baj­noki csoportok első helye­zettjei éremdíjazásban, a 2—3. helyezettek oklevelet kapnak. Öltözési és fürdési lehetőséget nem tudnak biz­tosítani. A sorsolást a beér­kezett nevezések alapján a Szeged városi Labdarúgó Szövetség készíti el és küldi meg az érdekelt csapatok­nak.

Next

/
Thumbnails
Contents