Délmagyarország, 1976. június (66. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-27 / 151. szám

Egyik kiemelkedő egyéniségük, Repin Hajóvontatók a Volgán című képe, az orosz társadalmi viszonyok jelképe lett, sokat említett és idézett műve. De szinte döbbenetes élmény látni Rettegett Iván és fia című festményének lenyűgöző drámáját, a tekintetek tragikus villanását, a vér szinte buggyanó élénkpiros forrását. A zaporozseci kozákok levelet írnak a török császárnak című kép az orosz típusok sokaságát sorakoztatja fel. A propagandista letartóztatása című vászna egy drámai pillanat sűrű atmoszféráját éri tetten. A kozákvér Szurkov szűkebb környezete hagyományos szabadságszeretetét ültette át óriási vásznaira. Történelmi tablói az orosz nép heroikus küzdelmeinek állítanak maradandó emléket, mellettük felvillannak az orosz nép típusai. A Morozova bojámő, a Szuvorov átkelése az Alpokon vagy a Sztyepan Rázin mind-mind az orosz kritikai realista festészet kiemelkedő darabjai. Mást fest Vasznyecov az ó ecsetje nyomán kel életre az orosz monda- és mesevilág. Vitézek című festménye a hatalmas és hős orosz nép fiainak állít népmesei tisztaságú emléket. E festőcsoport megeleveníti az oly sok szépséget rejtő orosz tájat is. A végtelen síkságok, a hatalmas erdőségek, tengerek, folyók, hegyek vidékét. Közöttük a két legismertebb Siskin és Levitán. Siskin ragyogó színkultúrája, nyugalmat árasztó derűje, napsütötte optimizmusa óriási népszerűséget szerzett. Fenyvesei, vízmosásai, aranyló búzatáblái kiváló technikai biztonsággal készültek. Reggel a fenyvesben című képén a hajnali párán áttörő fénnyalábok páztázta erdőmélyen játszadozó bocsokat Szavickin festette Siskin helyett — Siskin kizárólag tájképfestő! Levitán szelídebb, líraibb, borongósabb alkat. A barbizóniakkal rokon szellemű művész. Legjobb alkotásain szürkés tónusokban játszó zöldjei, kékjei, Cezanne tájábrázolásainak elődei. S végül még egy kép, a „Peredvizsnyik" Szerov-tanítványának, az orosz szimbolizmus kiemelkedő alakjának, a modern orosz-szovjet festészet egyik úttörőjének, Petrov-Vodkinnak Vörös lovas című alkotása idéződik bennem. E szinte mesebeli paripán nemcsak a sudár kamaszfiú érkezik „új széllel, új világba", hanem a századelő Oroszországának, majd a Szovjetuniónak új tartalmú művészetébe, e vörös lovassal, új eszmék is. TANDI LAJOS Képeinken: a leningrádi Orosz Múzeum Puskin szobrával. Vasznyecov Vitézek című festménye. Rettegett Iván és fia — Repln világhírű alkotása. Jövő a homokon Napjainkban a rosszabb gazdasági feltételek között dolgozó termelőszövetkezetekre úgy mondjuk: kedvezőtlen termőhelyű gazdaságok. Az elmúlt években a gazdálkodó kollektíváknak mintegy 30—35 százaléka nem tudta megteremteni, megtermelni a dinamikusabb fejlődéshez szükséges tőkét, anyagiakat. Ez érvényes a Szeged környéki gazdaságokra is. A kedvezőtlen termőhelyű homoki termelőszövetkezetek a megyei téeszek összes területének a 21 százalékát, a szegedi járásnak pedig 78 százalékát foglalják el. Az elmúlt öt év során számuk csökkent, de a területi koncentráció elmaradt a megyei átlagtól, amit nagymértékben befolyásolt; táblásítás hiánya, á kiterjedt tanyarendszer stb. Nyilvánvaló az is, hogy a homoki földeken a földhasznosítás az objektív adottságok alapján ugyancsak jelentősen eltér a megyei átlagtól. A szántó aránya alacsonyabb, az ültetvényeké pedig meghaladja a fekete földeken kialakult arányokat. A negyedik ötéves tervben szembetűnt a szőlő- és gyümölcsterület csökkenése, ugyanakkor az erdősítés meggyorsulása. Különböző modellgazdaságok jöttek létre, a művelési ágak aránya, illetve a szántóhasznosítás formája és az állattenyésztés nagysága alapján, bár a homoki üzemek többségében még a vegyesprofil a meghatározó. A szakosodás is erőteljes; a kalászos gabona mellett igen jelentős arányt képvisel a zöldségtermesztés, például a forráskúti Haladás Tszben, a szarvasmarha-ágazat is, míg Pusztamérgesen a Rizling Tsz-ben a szőlő- és gyümölcs, Szatymazon a Finn—Magyar Barátság Tsz-ben a gyümölcs-, szőlő, a szarvasmarha- és a juhágazat, a bordányi Munkásőr Tszben a gyümölcs- és a szarvasmarha-ágazat. Az elmúlt öt esztendőben legjelentősebb változás a kalászosok termesztésében történt. Nemcsak azért, mert egyértelműen bebizonyosodott, hogy homokon is lehet rentábilis ezek termesztése, megfizet a nagy termőképességű, külföldi búza, hanem azért, mert a rozs szántón belüli aránya 21 százalékról 12,7 százalékra csökkent, a búza részaránya pedig 6,4 százalékról 20 százalékra nőtt. A vetésszerkezeti módosulás azt jelentette, hogy 1975-ben a kalászos területről hektáronként 4,6 mázsával több gabonát takarítottak be a homoki gazdaságok, mint 1969— 1970 átlagában, s ez 15—16 millió forint plusz bevételt jelentett. Ez egyben tanulság is, fényes példa, hogy bizonyos szerkezeti változásokkal különösebb anyagi ráfordítás nélkül komoly eredménynövekedést érhetnek el a homoki gazdaságokban. Másik nagy lehetőség a burgonya és a zöldségfélék termesztése, amivel még e tájban nem éltek megfelelően a gazdaközösségek. Ugyanis csökkent a vetésterület, annak ellenére, hogy a burgonya- és zöldségágazatban már megalakultak az iparszerű termelési rendszerek a homoki földeken is. Az első évek tapasztalatai nem a legkedvezőbbek; időjárási, termelési gondok, szervezési nehézségek, nem hozták meg azt az eredményt, amit a termelók vártak. Ennek ellenére ezekben az ágazatokban előre léphetnek a kollektívák, hiszen az iparszerű termelési rendszerek még sok tartalékot rejtegetnek. A szőlő- és gyümölcstermelés szintén meghatározó. Néhány közös gazdaságban az elmúlt években kimagasló eredményeket értek el, öt év átlagában a közösen művelt szőlőterületek átlagtermése 47,7 mázsa hektáronként, s ez 20 százalékkal haladja meg a megyei átlagot. Ennél szebb terméseredményt mondhat magáénak a forráskúti Haladás, tavaly 92,2, a pusztamérgesi Rizling, 78,6 és a szatymazi Finn—Magyar Barátság Tsz 86,7 mázsát hektáronként. Vitathatatlan, hogy a szőlőterület a kisüzemi, korszerűtlen ültetvények felszámolása következtében csökkent ugyan, mégpedig az 1971. évi terület 76,8 százalékára, Sm a termelési színvonal növekedésével az összes szőlőtermés több volt. A IV. ötéves terv második felében kezdődött meg gyorsabb ütemben a kiselejtezett ültetvények pótlása. A gyümölcstermelésben meghatározó az őszibarack és az őszi-, téli alma. Jellemző a homoki körzet szerepére, hogy Csongrád megye almatermő területének 39 százaléka és őszibaracktermő területének háromnegyed része e körzetre koncentrálódik. Az elmúlt években eltolódott az arány az őszibarack rovására. A homoki gazdaságokban az átlagtermés hektáronként 40 mázsára alakult. Gazdaságonként természetesen nagy differenciálódás. Pusztamérgesen a Rizling Tsz-ben 83 mázsát takarítanak be hektáronként őszibarackból, míg Csengelén csak 12,8 mázsát. A termöhelyileg gyenge szövetkezetek különösen dinamikus fejlődést értek el a műtrágyafelhasználásban. Ugyanakkor a szervestrágya-felhasználás alatta maradt a kívánatosnak. Az állattenyésztés szerkezete is változott, a termőhelyi adottságokhoz és a népgazdasági célkitűzésekhez igazodva. Nőtt a szarvasmarhák száma es a tehénállomány. Az eredmények azonban még váratnak magukra, jellemző példa, hogy a tejtermelés ötévi átlaga elmarad az 1971-es szinttől. Ezekben a szövetkezetekben gépellátottság tekintetében is nagy a differenciáltság. A gépállomány összetétele igen gyakran nem felel meg az adottságoknak, nincsenek gyakorlatban jól bevált homoki géprendszerek, a kisebb teljesítményű traktorok beszerzése nehézségekbe ütközik. A gépesítettség alacsony fokát jelzi az is, hogy a gépek, berendezések, járművek területegységre jutó értéke a megyei átlagnak mindössze 70 százalékát teszi ki. Ahhoz, hogy a mezőgazdaság, így szűkebb pátriánk, Csongrád megye. Szeged és környéke, a jövő években sikeresebben járuljon a népgazdasági tervek teljesítéséhez, az anyagi javak megteremtéséhez, elengedhetetlenül szükséges, hogy a homoki körzetben dolgozó termelőszövetkezetek között meglévő differenciáltság megszűnjék, de legalábbis egy erőteljesebb kiegyenlítődés kezdődjön. A jövedelmezőbb termelés, gazdálkodás egyik nagy tartaléka ez. Éppen ezért a TESZÖV mellett működő közgazdasági bizottság, s a TESZÖV elnöksége napirendre tűzte a gyenge termőhelyű szövetkezetek munkáját, és a közgazdasági szabályzók figyelembevételével, az adottságok és lehetőségek mérlegelésével megtette a szükséges intézkedéseket. Érvényesítik a jövőben, hogy a homoki földeken bevált jó módszerek gyorsabb ütemben valósuljanak meg az egész körzetben. A kialakult különböző homoki üzemtípusok, modellek nem minden esetben egyeznek a természeti és közgazdasági sajátosságokkal és a népgazdasági elvárásokkal, ugyanakkor sok esetben áttekinthetetlenek, ezért több gazdaságban ésszerű a termelés egyszerűsítése és a szakosodás. A már kialakult szőiőgyümölcs, szántóföldi zöldség, szántóföldi növénytermesztés, állattenyésztő típusú gazdaságoknál különösen foglalkozzanak a munkaerő-sűrűséggel, a háztáji és kisegítő gazdaságok összefüggésének vizsgálatával, a termelésszerkezet módosulásával és a technika alkalmazásával. Megállapítható az is, hogy a terméseredmények alakulásában leginkább az agrotechnikai módszerek a meghatározók. A homoki gazdálkodás fellendítésére a közeljövőben szakemberek vitatják meg a legfontosabb tennivalókat és létrehoznak egy homoki szakemberekből álló kollégiumot is. Ugyanakkor szorgalmazzák az ötödik ötéves tervben elfogadott fejlesztési és egyéb támogatások realizálását. SZ. LUKACS IMRE Arany glóriáktól a vörös lovasig Szemtől szembe klasszikus orosz festményekkel Az emlékezet dia-kockáin szinte teljes szépséguKDen villannak fel a nemrégiben megcsodált festmények. A képek, melyeket Moszkvában a P. M. Tretyakov, orosz műgyűjtő 1856-ban alapított, s ma a nevét viselő állami galéria téglavörös épületében és Leningrádban, a Puskin-szobor vigyázta Orosz Múzeum termeiben láttam. A festmények, melyek megjelenítik a néző számára e hatalmas ország évezredes történelmét, embereit, lakóinak örömét, keserűségét. E két képtár őrzi a leggazdagabb hazai gyűjteményeket a Szovjetunióban. Természetesen teljessegükröl beszálmolni lehetetlen vállalkozás, ám az emlékezet dia-kockái, fel-felvillanó képei kiszűrik a számomra legszebb, legmaradandóbb, s legmegragadóbb alkotásokat. A középkor ikonművészete és a múlt századi nagy orosz realizmus közötti századok pusztán közjátékot jelentenek az orosz képzőművészet történetében. A barokk, a klasszicizmus s a többi nagy stílusirányzat nem kerülte el Oroszországot sem, eredetit azonban csak az építészetben hoztak. A jellegzetes orosz barokk és orosz klasszicizmus a barokk motívum világát, illetve az antik művészet formakincsét egyesitette az orosz nemzeti kultúra elemeivel. A festészetben ez- az ötvözet meglehetősen külsőséges. A hatalmas ikon-kultúrából fejlődött ki egyenes ágon az orosz portréfestészet, az uralkodó osztály sajátos képzőművészeti műfaja. Százával sorakoznak a múzeumokban az arcmások: cifra katonaruhákban, lenge tüllökben, nehéz bársonyokban, franciás eleganciával és antik tógákban. Kopaszon, bajusszal, szakállal. Vadászat előtt, vadászat közben és vadászat ytán. Kalapkölteményekben és fűzőpáncélokban. Egyedül, ketten, sokan. Kutyával, macskával, paripával, lelőtt vadakkal. Enteriőrökben, terített asztal mellett. S életképek, csataképek, de mindig csak öröm, Tizedik századi templomok falrészletei, megmentett mozaiktöredékek, majd a XI. századból származó táblaképek, a virágzó miniatúra-művészetet hírül adó alkotások jelentik az oroszországi festészet csíráit, a híres ikon-művészet gyökereit. Egyházi-vallási témák, események, bibliai alakok az alkotások főszereplői. Meghatározott rendben sorakoznak, szigorú szabályok alapján, előírt színekkel, pontos kompozícióban. A tökéletes harmónia illúziói. Megnyúlt, karcsú, szinte testetlen alakok, finom rajzolatú drapériák, arc- és kézrészletek, primitívségében is nagyszerű vonalperspektíva, óarany hátterek, fényességüket-vesztett glóriák, mélytűző kékek, zöldek, bíborvörösek. Egy világmagyarázó vallás hajdani propagandaeszközei. A két leghíresebb ikonfestő, a görög származású Teofan Grek és az orosz Andrej Rubljov. Az utóbbi alkotásait szemlélve szinte leperegtek előttem a nemrégiben bemutatott szovjet filmtábló celluloidkockái, felragyogtak az aranytüzű ikonok s hazajövet, a nemrégiben megjelent Rubljov-album idézhette a személyes találkozás semmivel nem pótolható élményét. Ezek az ikonok a kezet és szellemet egyaránt gúzsbakötő előírások ellenére is emberi érzéseket, valóságos örömöket és keserveket, megélt szenvedéseket és boldogságokat, földi élményeket sugallnak. Divat lett napjainkban az ikon. Másolják, gyűjtik, falakra akasztják. Kereskedelmi cikké alacsonyítják. győzelem, a hatalom fenséges mosollyal. Csak itt-ott, elvétve az élet árnyékosabb oldala: néhány mezítlábas falusi gyerek, egy-két szegény ember, csatatéren halt közkatonák tetemei. * Egészen másféle művészet, egészen másféle széljárás a XIX. század második felében. Az 1863ban alakult Vándorkiállítási Társaság tagjai a legkiválóbb művészekből toborzódtak, s zászlajukra már a realizmus jelszavát hímezték. „Peredvizsnyikek"nek nevezték óket, ők forradalmasították az orosz festészetet. A képzőművészetet nem úri passziónak, hanem az élet hű tükrözőjének tekintették. Kiállításokat szerveztek falvakban, járták a vidéket, kiállítottak, agitáltak, szerveztek az új művészet mellett. Mindkét múzeumban hatalmas helyiségekben sorakoznak e nagyhatású csoport tagjainak jórészt hatalmas méretű vásznai. A csoportos látogatók között angol, német, spanyol, japán, orosz nyelvű tárlatvezetők ismertetik az alkotásokat. Ezek a művek valóban az orosz történelem, az orosz népművészet s az orosz táj kiapadhatatlan forrásából táplálkoznak. t