Délmagyarország, 1976. június (66. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-26 / 150. szám

VILÁG PROLETÁRJÁT,EGYESÜLJETEK! 66. évfolyam 150. szám 1976. lúnius 26., szombat Mra: 80 fillér A M A G Y A R S ZOCIALISTA M U N K Á S P Á R T LAPJA Aratnak Öpusztaszeren, az Árpád-szobor szomszédságában tegnap délelőtt megkezdődött az aratás, munkába indultak a kombájnok. Jó termést igér az őszi árpa. a termésbecslés es az elsó mérés szerint 28 mázsát várnait hektáronként. Az ópusztaszeri homokon ez rekordnak számít. Ugyancsak jó termés ígérkezik búzából is, de mázsákat jósolni még felesleges lenne, hiszen a következő napok-hetek időjárása könnyen változtathat rajta. összesen 319 hektár őszi árpa, 418 hektár búza, 63 hektár rozs és 80 hektár zab vár aratásra idén ebben a szövetkezetben. A tavalyi esős időszakban itt vették elő kényszerűségből előszűr a kiskaszákat, most azt ter verik, hogy a háztájiban termelt kalászosakat is kombájnnal vágják le. Az első fordulók után még akadt igazítanivaló a kombájnokon akkor is, ha a megelőző gépszemléken kitűnőre vizsgáztak, de alig félórás „utolsó simítás" után munkába lendülhetett valamennyi. Hét gép arat idén ópusztaszeren, munkaszervezési újításnak számit, hogy két kombájnra három vezető jut, A fáradtság kezdeti jeleinél már váltani tudják egymást, és a teljesítmény alapján mindegyikük tisztes jövedelemhez juthat. Izzasztó kánikula kísérte az első nap aratását, a szakemberek szerint kisebb eső még nem hátráltatná a munkát, a búza és rozs talán még meg is hálálná. A malmok fölkészüléséről tudósításunk az 5. oldalon. •/MvmmmwmmmmM Érett, telt kalászokat vágnak a kombájnok Befejeződött az országgyűlés ri üléssz Törvény az élelmiszerekről Munkaerő-gazdálkodás, szakmunkásképzés ftfaefc a pótkocsik az elsó lordotok után, jól tkei as árpa Pénteken délelőtt 10 órakor. a Parlamentben folytatta munkáját az országgyűlés nyári ülésszaka. Részt vett a tanácskozáson Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Foek Jenő, Gáspár Sándor, Huszár István, Németh Károly és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Központi Bizottság titkárai, valamint a kormány tagjai- A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkreditált külképviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Inokai János, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg. A képviselők — az elfogadott napirendnek megfelelően — folytatiák a vllát az élelmiszerekről szóló törvényjavaslat felett, öt képviselő mondott véleményt, köztük a Csongrád megyei Bibók Istvánná, a mórahalmi téesz szakmunkása is, akinek felszólalását a 3. oldalon ismertetjük. A felszólalásokat dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi ^miniszter foglalta össze, válaszolt a módosító indítványokra. Megelégedéssel nyugtázta dr. Romány Pál, hogy általánosságban egyetértés mutatkozott a törvényjavaslattal a plenáris vitában és az ülésszakot megelőző bizottsági tanácskozásokon is. Hasonlóképpen reagált a közvélemény, tehát megvannak az előfeltételei az új törvény gyakorlati megvalósításának is. A bizottságok által tett módosító indítványokkal és Barát Endre képviselő szovegmódositó javaslatával a miniszter egyetértett, azok elfogadását kérte. Határozathozatal következett. Az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint mezőgazdasági bizottságának együttes jelentésében foglalt módosító indítványainak, majd Barát Endre képviselő módosító javaslatának elfogadása után — az élelmiszerekről szóló törvényjavaslatot általánosságban és a megszavazott módosításokkal részleteiben egyhangúlag elfogadta. Napirend szerint a munkaügyi miniszter beszámolója következett. Az Alkotmányban előírt kötelessége a Minisztertanács tagjainak, hogy tevékenységükről, területük munkájáról tájékoztatást adjanak az országgyűlésnek. Erre utalással adta meg a szót az elnök Karakas László mnrkaügyi miniszternek. A vita után Karakas László válaszolt a fölmerült kérdésekre. Az országgyűlés elfogadta a beszámolót. Ezután az .országgyűlés nyári ülésszaka Apró Antal zárszavával befejeződött. _ A szünetben (bálról jobbra): Faluvégi Lajos, Lázár György és Németh Károly Karakas László beszéde A szocialista társadalmi rend alapja á munka. Ezt rögzíti népköztársaságunk alkotmánya, kiemelve az állampolgárok munkához való jogát, amelyet államunk a „népgazdaság termelőerőinek tervszerű fejlesztésével és a népgazdasági terven alapuló munkaerő-gazdálkodással valósít meg". A munkanélküliség a múlt emléke. Jelenünk gondja a teljes foglalkoztatás körülményei között előállt munkaerőhiány, amelynek hatását nap, mint nap érezzük. A teljes foglalkoztatás Hathatós intézkedések megvalositasa, az, hogy ma hazánkban minden második ember kereső foglalkozást folytat, a gazdasági növekedés és a családi jövedelmek gyarapodásának, a létbiztonság megteremtésének fő eszköze volt. a felsőfokú végzettségű szakemberek hiánya okoz gondot. A helyzet ilyen alakulásában, a munkaerőforrások szűkülése mellett a munkaerő-gazdálkodás ismert gyengeségének is szerepe van. Többek között annak, hogy a munkaerő-tervezés — az ágazati, a területi, a vállalati munkaerő-gazdálkodás — sem kielégítő színvonalú, s annak, hogy az üzem- és munkaszervezési tevékenység még mindig viszonylag alacsony fokon áll. Az 1960-as évek közepéig az ipari termelés növekedésének mintegy 40 százaléka a létszám, 60 százaléka pedig a termelékenység növekedéséből eredt. Az 1970—1975-ös években viszont az ipari termelés növekedésének már 97 százaléka a termelékenység növekedéséből állt elő. A foglalkoztatottak szamának növekedése a III. ötéves tervidőszakban még 345 ezer volt. Ez 1971-től 1975-ig 100 ezerre mérséklődött. Az V. ötéves tervidőszakban pedig már legfeljebb 50—60 ezer fős növekedésre számíthatunk. Ismeretesek a munkaerőgondok a textiliparban, létszámhiány mutatkozik a bölcsődei és óvodai gondozónőkben, kórházi ápolónőkben. Kevés a munkáskéz a több műszakban dolgozó vállalatoknál és a nehéz fizikai megterheléssel járó munkaterületeken. Egyes vidékeken 1976. január l-től lépett érvénybe az igazgatási és létszámfelvételi zárlat. A rendelet végrehajtásától azt várjuk, hogy lefékezi az indokolatlan alkalmazotti létszámnövekedést, s ha kis mértékben is, de javítja a foglalkoztatott létszámarányokat. Ehhez természetesen arra is szükség van, hogy hathatós intézkedéseket tegyünk az adminisztráció egyszerűsítésére, a bürokrácia csökkentésére. A rendelet megjelenését követően problémaként merült fel az ez évben végző, közgazdasági jellegű felső- és középfokú szakképesítésű, körülbelül 10—11 ezer főből mint 7—9 ezer fiatal elhelyezése. E gond megfelelő megoldásáról a kormány külön határozatban intézkedett. A fiatalok munkába állítása, a népgazdasagi érdek és az egyéni érdek összhangja mellett, megoldottnak tekinthető. 1976-ban került sor a másodállás, mellékfoglalkozás újbóli szabályozására. A ren* delet alapvető célja: visszaállítani és tovább növelni a fó munkaviszony becsületét. Éppen ezért a korábbinál szigoiyább feltételekhez köti a fő álláson kívüli foglalkoztatást, annak engedélyezését. Korlátozó szabályaival ügyel arra, hogy a másodés mellékfoglalkoztatások ne képezhessenek indokolatlan, aránytalan jövedelemszerzésre alapot. Ez a rendelkezés nem rövid távra szól. A célszerűség és a gazdaságosság azt követeli a vállalatoktól, hogy feladataikat elsősorban saját dolgozóikkal oldják meg. A dolgozóktól pedig azt várja el, hogy képességeiket, tudásukat mindenekelőtt a fő állásuk szerinti munkahelyükön hasznosítsák. A pótlólagos munkaerőforrások szűkülésével párhuzamosan növekedett a munkaerő-csábítás és az indokolatlan munkaerő-fluktuáció. Mindkét jelenség veszteségeket okoz a népgazdaságnak. A káros munkaerőmozgás mérséklése és a tervszerűbb munkaerő-elosztás érdekében újból szabályoztuk a munkaerő közvetítését, szervezetten történő elhelyezését és toborzását A munkaerőmozgás mérséklését szolgálja majd az indokolatlanul munkahelyet valtoztatók munkabér-megállapításának új, szigorúbb szabályozása is. Jelentós munkaidő-veszteség származik abból is, hogy az állampolgárok ügyeik nagy részét munkaidő alatt intézik. Emiatt szabadságot, mentesítést kell kérni a munka alól. Ez egyaránt előnytelen a vállalatoknak és a dolgozóknak. Ezért felül kellett vizsgálni a tanácsok, a lakossági szolgáltatást és ellátást végző vállalatok, in(Folytatás a 3. oldalon.)