Délmagyarország, 1976. május (66. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-29 / 126. szám

Szcmbat, 1976. május 29. Németit Károly beszéde a megyei gazdaságpolitikai aktíván (Folytatás az 1. oldalról.) zött is, amikor — mint ismeretes — a tőkés válság mélyülése, a magyar népgazdaságnak is veszteségeket okozott. Amíg a tőkés prognózisok bizonytalanok a jövőt illetően, a nii fejlődésünk üteme nem törik meg, még olyan területen sem, mint a lakásépítés, amivel egyébként Európában élvonalbán vagyunk. A mi ötéves tervünk nemzetközileg is megalapozott. Szinkronban van a többi KGST-ország középtávú tervevei. Ezek a tervek — a mienkhez hasonlóan — új követelményeket hordoznak: intenzív gazdasági fejlődés, minőségileg magasabb követelmény. A szocialista országokkal kötött szerződéseink révén a terv sikerét segíti a fejlődő integráció, az egymás megsegítésének gondolata. Ha magasabb szinten és fegyelmezettebben dolgozunk, mint nemzet és mint egyén is, akkor a terv, amelyre büszkék vagyunk, meg is valósul munkánk révén. Pártunk s a tömegek kapcsolata Kétségtelen, hogy feladataink nehezebbek, mint korábban. De a párt nyíltan beszélt az ország gondjairól, mert tudta, hogy a lakosság a nyílt beszédet szereti és becsüli, s ha megérti a gondokat, segít a megoldásában is. A KB múlt évi határozata óta igen élénk és aktív politikai munkát fejtettünk ki, s azóta az ország közvéleménye reálisabban ítéli meg gazdasági helyzetünket és a konkrét gazdasági döntéseket is. Erre a megértésre alapozva kértük a dolgozókat arra, a jövőben még fegyelmezettebben dolgozzanak, noha tudjuk, hogy például a reáljövedelmek emelkedésében egy-két évig csak szolidan tudunk előrelépni, közben fogyasztói árakat is emeltünk, s emelünk. A másodállások ügyének rendezése is keltett bizonyos körökben izgalmat, s ezzel az volt a cél, hogv a másodállás visszanyerje népgazdasági értékét és reális szükségességét. Ezek a kérdések próbái a párt és a dolgozó tömegek kapcsolatának, de az eddigiek azt mutatják, hogy a nyílt, őszinte szó eredményeként a lakosság nemcsak megérti az átmeneti helyzetet, de a párttal együtt tényleg nemzeti ügynek is tekinti a terv végrehajtását. Ezért a jelen helyzetben még nagyobb jelentősége van annak — amit a XI. pártkongresszus is hangsúlyozott —, hogv fejlesszük a, szocialista, s mindenekelőtt az üzemi, munkahelvi. szövetkezeti demokráciát, a nvílt eszmecserét a tennivalókról. A dolgozók egyetértenek azokkal a törekvésekkel is, amelyek irányában halad a párt, például a bürokrácia elleni határozottabb fellépéssel. Az éves terv eclcligi eredményei azt mutatják, hogy alapvető célkitűzéseink irányában haladunk, bár az élelmiszer-termelésben bizonyos visszaesés is tapasztalható alapanyaghiány miatt. A termelés növekedése teljes egészében a termelékenység növekedéséből fakad. A mezőgazdaság a kései kitavaszodás ellenére behozta a késést. Anyag- és energiaellátásunk megalapozott, ez a lakossági ellátásra is vonatkozik. A bérek, jövedelmek, az áruellátás terveinknek megfelelően alakult. A zöldségellátásban vannak kisebb problémák, de a helyzet javul. Még nem látható természetesen az egész év várható eredménye, de a vállalati és szövetkezeti tervek ismeretében úgy látszik: sikeresnek indul ötéves tervünk, sikeresen teljesíteni fogjuk az 1976-os célkitűzéseket. Németh Károly a továbbiakban a terv végrehajtásának néhány problémáját érintette. Hangsúlyozta, hogy véget kell vetni a munkaerővel történő pazarlásnak. Ma az országban több munkahely van, mint amennyi aktív dolgozó rendelkezésre áll. Politikai munkával, szervezéssel, intézkedésekkel, a nagyobb fegyelem megkövetelésével, a törzsgárda fokozott megbecsülésével, a termelők és nem termelők arányának az előbbiek javára történő javításával Itt is rendet kell teremtenünk. Központi és helyi intézkedések egyaránt szükségesek: az üzem- és munkaszervezés javítása, a teljesítménybérezés arányának növelése, a gazdaságtalan termelésből történő munkaerő-átcsoportosítás. Ez összefügg a termékszerkezet megindult változásával is, hiszen versenyképes árut kell gyártanunk. Ha itt lemaradunk, lemaradunk a világpiacon, ráfizetéssel exportálunk, s elvesztegetjük nemzeti jövedelmünk egy részét. Ezért nem akármilyen, hanem gazdaságos exportra van szükség. Létérdekünk a szocialista export mellett a tőkés export növelése is, különben az ország nem tudja megfizetni az innen származó importot. Ugyanúgy szükség van a tőkés cégekkel — a kölcsönös előnyökre alapozott — gazdasági-termelési kooperációkra ls. Ez is gazdasági szükségszerűség, és népgazdaságunk érdekét szolgálja. Igen sok példával húzta alá az előadó az anyagtakarékosság jelentőségét. Ma még pazarlás tapasztalható sok üzemben, főleg az építőiparban. Ha a felhasznált anyag egy százalékát meg tudnák takarítani, csupán ez 5 milliárd forint pluszt jelentene a népgazdaságnak. A szocialista versenyvállalásokban az anyagtakarékosságnak éppen ezért nagy jelentősége van. Tartóssá tenni a termelési biztonságot Németh Károly hosszasan foglalkozott a párt agrárpolitikájának néhány kérdésével, és több Csongrád megyei példával húzta alá a mezőgazdasági termelés jelentőségét. Hangsúlyozta: ha az eddigi agrárpolitikát folytatva a mezőgazdaság minden ága továbbfejlődik, nemzetközileg is elismert eredményt produkálhatunk szocialista nagyüzemi körülmények között. A XI. pártkongresszus által megszabott agrárpolitikát követjük, alkalmazkodva a körülményekhez. Ehhez az állami gazdaságoknak vissza kell szerezniük a példamutató, élenjáró szerepet, ahol a tudomány legkorszerűbb vívmányait kipróbálják, bevezetik és elterjesztik. A termelőszövetkezeti mozgalom óriási tartaléka lenne, ha sikerülne az elmaradottakat a legjobbak szintjéhez közelíteni. Minden vonatkozásban általános követelmény, hogy a központi és helyi intézkedésekkel garantálni kell hosszabb távra a mezőgazdasági termelés biztonságát. Kitért néhány elmaradt területre: az alacsony tejhozamra, ami összefügg a rétés legelőgazdálkodás, tömegtakarmánytermesztés elhanyagolásával, és a gondatlan betakarítás miatti nagy tápanyagveszteséggel, a takarmánypazarlással. Szóvá tette, hogy egyrészt pazarlás van a műtrágyával, részint raktározás. részint szakszerűtlen felhasználás formájában. Még a Viszonylag magas színvonalú termékek esetén is nagyok a tartalékok, például a megyében is sokfelé gondatlanul kezelt, az elemi agrotechnikai követelményeket is nélkülöző vetésekkel találkozott. Nagyon fontos kérdést említett ezután meg, ami összefügg az utóbbi időkben kialakult helytelen szemlélettel. Hangsúlyozta, hogy a magyar mezőgazdaságot a sokszínűségnek kell jellemeznie, ami azt jelenti, hogy törekedni kell a szakosításra, de megfontoltabban kell felhagyni bizonyos növényféleségek termelésével, mert ez drága importba kerül. Felvetette: miért nem termelhetne minden termelőszövetkezet zöldséget is, valamiféle közös palántanevelő létesítésével? Nemcsak gabonára van szüksége az országnak, hanem zöldségre, dohányra, kenderre, napraforgóra stb. is. Természetes, ami a több zöldséget illeti, jobb, korrektebb felvásárlásra is szükség van, olyanra, ami hosszabb távú szerződésre épül. Általában jobban ki kellene használnunk mezőgazdaságunk sajátosságait, , adottságait is. Hívei vagyunk a mezőgazdaság korszerűsítésének, de nem mondhatunk le a hagyományos módszerekről sem, ahol ennek még megvannak a feltételei. Mindenütt szükséges emelni a szakszerűséget, az igényességet a munkában, a szervező tevékenységet, hiszen sok helyen adottak a feltételek, csak jobban kellene szervezni a munkát. Csak így juthatunk előbbre mezőgazdaságunk fejlesztésében. Nem átmeneti politika a háztáji segítése Beszéde befejező részében Németh Károly kitért a háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságok szerepére, az ország ellátásában. Ha most megszüntetnénk ezt a tevékenységet, nyomban 200 milliárd forintra — két öt év mezőgazdasági beruházási keretére — lenne szükség. A háztáji 750 ezer ember munkaidejét jelenti, és az ellátásban nagy szerepe van. De nem egyszerű gazdasági, hanem társadalmi-politikai kérdés is ez. Ma 1,8 millió ember tevékenykedik ebben a termelési formában, s közülük csak 24 százalék tisztán paraszti család, egynegyedük vegyes, mezőgazdasági-ipari, egynegyedük munkás, alkalmazott, míg egynegyedük nyugdíjas. A háztáji segítése, szervezése nemcsak tszkérdés, de a tsz-ek és állami gazdaságok nélkül nem oldható meg. Nem új kérdésről van szó — mondotta —, hiszen már az 1960-as években a párt hangsúlyozta, hogy a háztáji termelést a közös gazdaság szerves részének kell tekinteni, s az egész falu lakosságára terjedjen ki. Az utóbbi időben azonban — helytelen szemlélet miatt — sok helyen gátolták, piszkálták a háztáji termelőket, ez viszont megrendítheti a termelési biztonságot. Ott járnak, el helyesen, ahol a tsz és állami gazdaság a háztájit szervezi, a háztájit ellátja takarmánnyal, palántával stb., s a közös értékesítést úgy szervezi meg, hogy ezen nem keres, sőt a nagyüzemi felárat is a háztáji termelőknek adja. A háztáji támogatása a párt agrárpolitikájának állandó eleme, s nem átmeneti jelenség. Befejezésül Németh Károly a következőket mondotta: — Gazdasági tevékenységünk alapvető célja: szolgálja a dolgozó embert. Csak munkával és harccal juthatunk előre. Minél inkább együtt lépünk, minél kollektivebb lesz gondolkodásunk, annál nagyobb lesz egyetértésünk és a feladatok végrehajtása. Nagy taps fogadta az előadást, amit dr. Németh Lajos köszönt meg. Kétnapos látogatását befejezve tegnap délután Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára visszautazott a fővárosba. BFÉSZ-segítség a kis- | gazdaságoknak Kettős érdek ösztönzi a fogyasztási szövetkezeleket, hogy bővítsék felvásárló- és értékesítő tevékenységüket: tagjaikat segítik, ha piacot kínálnak a megtermelt árunak, és az egész -lakosság jobb ellátásához a lehető legegyszerűbb módon járulnak hozzá. Természetesen nem elég a kész termékért .vevőként jelentkezni, ha segítik a termelőket alapanyaggal, takarmánnyal, gépekkel. vetőmaggal, palántával, növényvédő szerekkel, és szerződés garantálja az átvételt, több és jobb árura számíthatnak. Az ÁFÉSZ-ek megyei választmányának tegnap délelőtt Szegeden tartott ülésén azt vitatták meg többek között, hogyan tudnának e szövekezetek az eddigi biztató eredményeket meghaladva még többet segíteni a kisgazdaságoknak. A korábbi évek gyakorlata egyértelműen tisztázta az alapelveket, a kezdeti próbálkozások az alkalmazható módszereket is gyarapították. Ennek köszönhető, hogy az elmúlt ötéves tervben évről évre javult a szövetkezetek árut átvevő és továbbító munkája. A tavalyi esztendő rossz terméseredményeiből és a kereskedelmi szervezetlenségből is eredő zöldségproblémák természetesen egyértelmű követelményként írják elő, hogy a fogyasztási szövetkezetek sokká) nagyobb gondot fordítsanak erre az ágazatra. A tegnapi tanácskozás összefoglalta a legjobbnak tűnő kezdeményezéseket is. Kapcsolatot kerestek és egyezséget kötöttek palántanevelő gazdaságokkal, közvetítenek a kocát kereső kisgazdaságok és a tenyésztő nagyüzemek között, megszervezik a takarmányellátást, ahol ez a feladat rájuk hárul, de legalább ennyire fontos az is, hogy alkalmakat teremtenek a szakmai ismeretek terjesztésére. A termelési körzetekben tovább szélesítik az ideiglenes felvásárló helyek hálózatát. Az eddig végzett munkáért négy szakcsoport kapott elismerést. Yáfármérlvg C

sütörtökön bezárta kapuit a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásár. A megvásárolt kiállítási tárgyakat hazaszállítják a vevők, s útjukra indulnak azok a termékek is, amelyek nem keltek el — haza, vagy éppen a következő kiállításra viszi őket gazdájuk. A tavaszi BNV, akárcsak az elmúlt években, az idén is fontos esemény volt vállalataink életében. Immáron harmadszor került sor szakosított bemutatóra, s úgy tűnik, kiállítók és rendezők mindinkább magukra találnak. A kezdeti időszak tapogatózásai után az idén igazi szakosított vásárt láthattunk. Elsősorban a rendezés dicsérhető azért, hogy egy-egy termékcsoportban határozottabban kirajzolódtak a körvonalak, a látogatóknak nem kellett sokat keresgélniük, a szakosításnak megfelelően, érthetően és áttekinthetően koncentrálták a látnivalókat a kiállítók. S a jó rendezés már az első napoktól megadta az alaphangot — s kétségkívül ennek köszönhető, hogy ez a tavaszi vásár sikeresebb volt elődeinél. Ám ez a siker korántsem jelenti azt, hogy a vásárvárosban az elmúlt napokban szenzációsabbnál szenzációsabb termékek voltak láthatók. Sőt, akik erre számítottak, bizony csalódással kellett távozniuk Kőbányáról. Hiszen a rendezésen túl, a vásár sikerét éppen annak köszönhette, hogy a kiállítók őszinték voltak, azokat a termékeket hozták el a BNV-re, amelyeket gyártani tudnak. Néhol ez az őszinteség már túlzott óvatossággal is párosult, egészében véve azonban a tavaszi BNV reális képet festett számos iparág jelenlegi helyzetéről. A szenzáció hiányát pedig kárpótolta az, hogy sok hazai vállalat korszerű, több piacon értékesíthető termékkel jelentkezett. Ez volt tapasztalható például a híradástechnikai bemutatón, ahol a szakemberek képet kaphattak arról, hol tart a harmadik generációs termékek gyártásának előkészítése, s ugyancsak jó, a világszínvonalhoz közel álló árucikkeket láthattunk a szerszámgépiparban és a járműiparban. A külföldi kiállítók bemutatóin is érződött, hogy termékeik számára a korábbinál jobb keretet szolgál a szakosítás. A szocialista országokból jött cégek — akárcsak a hazaiak — elsősorban együttműködésünk eredményeinek bemutatására helyezték a hangsúlyt. A rendezést dicséri az is, hogy a kiállított termékek mellett elhelyezett kis, KGSTfeliratú táblácskák egyszerűen és hatásosan tájékoztattak egy-egy kiállítási tárgy előéletéről, arról, hogy közös fejlesztés, termelési együttműködés, avagy kooperáció szúlötte-e. Tanulságos volt a tőkés országokból érkezett cégek szereplége is. Standjaikon érezhető volt, hogy bemutatójukat piackutatás előzte meg. Nemcsak olyan termékeket kÍJ náltak a vásáron, amelyekről biztosan tudták, hogy vevőre találnak, hanem olyanokat is, amelyeknek eladása bizonytalan ugyan, ám mindenképpen hiányt pótol. N

oha az elmúlt napok eseményeiről szóló tudósítások érthetően elsősorban az üzletkötésekről adtak számot, a vásár gyakorlati hasznát összegezve kétségkívül egyoldalú képet kapnánk, ha csupán az aláírt szerződések értékét vennénk mércének. Nehezen mérhető ugyanis annak haszna, hogy egy-egy vállalat tárgyalójában, a külföldiek klubjában egymásnak adták a kilincset az üzletemberek: számtalan új kapcsolat, számtalan leendő üzlet gondolata született meg. Igaz, közülük néhány már a vásár ideje alatt megállapodássá érlelődött, ám a többségnél még hosszú kereskedelmi munkára lesz szükség, míg a partnerek egy-egy szerződést tető alá hoznak. K. Ny. 3. Termelés, szolgáltatás, munkavédelem A megye ipari szövetkezeteinek küldöttközgyűlése Tavalyi munkájuk összegezése és értékelése után tegnap, pénteken küldöttközgyűlésen vitatták meg és fogadták cl az elkészített tájékoztató jelentést Csongrád megye ipari szövetkezetcinek vezetői, tagjai. Felszólalt Tömösvári András, a megyei pártbizottság munkatársa is. A megjelent 91 küldött részletes tájékoztató alapján ismerte meg a balesetek számának alakulását, a dolgozók épségének, egészségének védelmét célzó intézkedéseket, s a tapasztalt hiányosságokat. Bár a termelésre vonatkozó elképzelések nem valósultak meg maradéktalanul — például nem javult kellő mértékben az exporttevékenység — a megye 54 szövetkezetének tavalyi munkája megfelelő alapot teremtett az V. ötéves tervfeladatok megoldásához. A termelési érték több mint tíz százalékkal növekedett, mégpedig úgy, hogy a dolgozók száma csupán az építő szövetkezeteknél gyarapodott. Sok helyen kifogásolható viszont, hogy változott a munkások és az alkalmazottak aránya — az utóbbiak javára. Az átlagot meghaladó mértékben nőtt a műszeripar, az építőanyagipar, a papíripar, a textilipar, a bőr- és szőrmeipar termelése; visszaesett a vegyipar. A lakossági szolgáltatások a tervezettnek megfelelően bővültek. Csaknem 92 millió forint értékű volt tavaly a kiemelt szolgáltatás: a gépjárművek, a háztartási gépek és a híradástechnikai készülékek javítása. Sajnálatos, hogy a termelőmunkával nem tudott lépést tartani a munkavédelmi tevékenység. Tavalyelőtt és 1973-ban egy híján négyszáz üzemi baleset történt tavaly 458. Utóbbi jóval több, mint 9 ezer nap termeléskiesést okozott A szövetkezetek munkavédelmi szabályzata tartalmazza, hogy a vezetőknek és a termelés közvetlen irányítóinak biztonságtechnikai vizsgát kell tenni. Ennek ellenére sokan elmulasztják a vizsgát. A Csongrád megyei Főügyészség is vizsgálta a szövetkezetek ilyen tevékenységét és megállapította, hogy alacsony színvonalú a munkavédelem, a vezetők nem tartják eléggé fontosnak a termelés zavartalanságát, nem vigyáznak megfelelően dolgozóikra. Sőt sou. kan nem ismerik eléggé a munkavédelmi rendelkezé. seket sem. A KISZÖV elnöksége megbeszélte a tennivalókat, s ajánlással fordult a szövetkezetekhez. Eszerint nagyobb gondot kell fordítani az ellenőrzésekre, az új gépek. berendezések üzembe helyezésére, az anyagmozgatás korszerűsítésére.