Délmagyarország, 1976. április (66. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-04 / 81. szám
VILÁG PROLETÁRJA?, EGYES Ü LJETEK! 66. évfolyam 81. szám 1976. április 4.9 vasárnap Áras 1 forint A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 16 úton járunk Sarlós István ünnepi köszöntője Április 4-e alkalmából Sarlós István, az MSZMP Politika! Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára szombaton ünnepi köszöntőt mondott a rádióban és a televízióban. Április negyedike előestéjén az időben mind jobban távolodó, de a tudatunkban és érzelmeinkben elevenen élő felszabadulás eseményeire emlékezünk. Immár 31 év távlatából vizsgáljuk a hazánk életében döntő szerepet játszó változásokat és tekintjük a felszabadulás napját történelmünk kiemelkedő mérföldkövének. A múlt ismerete fontos föltétele a ma megértésének és a jövő tudatos . tervezésének. A magyar nép múltját évszázadokon át az a harc jellemezte, amelyet a függetlenségért, a társadalmi haladásért, nemzeti jogainkért és a szabadságért folytattak elődeink. Folyamatos volt ez a küzdelem, mert mindig éltek hazánkban a népet tisztelő és reális célokat kitűzni tudó hazafiak, ők a kor szellemét megértve mindig a haladó mozgalmak élére álltak. A felszabadulás előtt a legmagasabb csúcsra 1919ben, a Tanácsköztársaság kikiáltásával, az első magyar proletárdiktatúra megteremtésével jutott a magyar nép. Az 1919-es 133 nap történelmet formáló volt: megmutatta, miként lehet emberi életet teremteni ebben, az országban, s megmutatta azt Is, hogy a magyar munkás, paraszt és értelmiségi nemcsak mint ellenzéki erő állja meg a helyet, hanem akkor is, amikor a hatalmat gyakorolja. Ismerjük a magyar uralkodó osztályok válaszát, amit ^az első munkásfiatalomnak 1919 augusztus elseje után adtak: 25 évig terror és, nyomor jellemezte a magyarországi életet Élt a remény az emberekben, hittek abban, hogy 1919 álmai egyszer megvalósulnak. A második világháború legnehezebb napjaiban is bíztunk abban, hogy a világ első proletárállama, a Szovjetunió, amikor arra lehetőség adódik, segítséget nyújt a végső fölszabadulásért vívott harchoz. Hittünk abban, hogy azok, akik 1917ben elfoglalták a Téli Palotát, s akik szétverték az intervenciósok ellenforradalmi seregeit, felülükerekednek az új betolakodókon is. A sztálingrádi és a leningrádi győzelmek bizonyossá tették, hogy legyőzhetetlen a szovjet nép, és jelezték azt is, hogy közel van már a győzelem napja. A szovjet nép kiverte hazája területéről a fasiszta megszállókat, és határain túl is folytatta a fölszabadító háborút. Szétverte a német és magyar fasiszták fegyveres erőit és 1945. április 4-ére befejezte hazánk fölszabadítását. A fasizmust ugyanaz a fegyvert tartó kéz zúzta szét, amely a harcok után kenyeret és szabadságot adott a mindkettőre éhes emberéknek. Á népért harcoló szovjet katona így lett a szocializmus zászlaja alatt a béke katonája, a népek együttműködésének harcosa. Fölszabadultunk, és lehetőségünk adódott arra, hogy véglegesen a nép vegye kezébe a haza sorsának irányítását, Bééi vágyaink a szocializmus fölépítéséről változatlanul tovább éltek, de most már erőnk van ahhoz, hogy fölépítsük és megvédjük a nép országát. Üj világot építettük és építünk a magunk és az eljövendő nemzedékek számára. Emelt fővel léptünk újra a történelem színpadára, mert volt és van erőnk arra, hogy a magunkén túl más népek sorsának jobbra fordulásával is törődjünk. Ma egy olyan megváltozott világban élünk, melyben a szocializmus és más haladó rendszerek mellett még léteznek a régi társadalmi rendszerek is, anélkül, hogy politikai és gazdasági törekvéseik változtak volna. De változtak, pontosabban szólva korlátozódtak a lehetőségeik céljaik megvalósítására. Ennek oka, hogy létrejött a szocializmus világrendszere, hogy egy sor nemzet önmagát szabadította fel a gyarmati sorból, hogy szemünk láttán erősödnek a világ forradalmi mozgalmai. Meghatározó a szocializmus erőinek a szerepe, ezért reális a lehetősége annak, hogy kiiktassuk a történelemből a háborút, s hogy minden nemzetközi problémára tárgyalások útján találjunk megoldást. A szocializmus építésének megkezdése, a kedvezően alakuló nemzetközi légkör, együttműködésünk a Szovjetunióval és a többi szocializmust építő országgal, megalapozta a magyar nép új és egyre szebb életét Az öndicséret látszata nélkül szólhatunk azokról a változásokról, amelyek pártunk következetes politikájának eredményeként gazdasági, politikai és szellemi életünkben bekövetkeztek. Fejlődésünk során a régi gondok helyébe a növekvő igényeknek megfelelően, új gondok léptek és lépnek. Ez így van jól, mert ez az ember mindennapi törekvésieinek és alkotókészségének a következménye. Sikereink jelentősek, de korántsem lehetünk elégedettek. Jobban élünk, de még nem olyan jól, mint ahogy azt szeretnők. Mindenkinek jut a közösen megtermelt javakból, de még nem mindenkinek kielégítő mértékben. Kitárultak a tudás kapui az egész nép előtt, de meg nem mindenki indult el á nagyobb tudás, a kulturáltabb élet felé vezető úton. Ha most az évfordulón erről és a jövőről szólunk, akkor ismételten ki kell jelentenünk: .az a teendőnk, hogy minden magyar állampolgár számára elérhetővé tegyük a jobb életet, a nagyobb tudást és a közügyekben való fokozottabb részvételt. Ennek a föltételei adottak: igaz emberi ügyet képviselünk, vannak barátaink akikkel megoszthatjuk gondjainkat és örömeinket, vannak jól kidolgozott és a lakosság támogatását élvező gazdasági, kulturális és politikai célkitűzéseink. Az ezeket magábafoglaló pártprogramot a fejlett szocializmus létrejöttét meggyorsító nemzeti programként fogadta el a közvélemény. A szocializmus megvalósítja a nép szilárd hatalmát, a dolgozó emberek társadalmát Illő, hogy ki-ki ezt szem előtt tartva, helyt álljon ott, ahol dolgozik, ahol képességeinek megfelelően szolgálja jelenünket és jövőnket. Tisztelünk és becsülünk mindenkit, aki bárhol, bármilyen hasznos munkát végez. Arra törekszünk, hogy a jó szívvel végzett, az örömet és elégedettséget okozó munka legyen az egyén értékelésének alapvető mércéje. A munka az alapja az életnek. A jó politika ad értelmet a munkának, és lehetővé teszi, hogy a ma élő ember szívesen gondoljon a holnapra, s hogy mindig legyen mindenkinek a közösségért végzett munkával elérhető célja és vágya. Terveinket csak munkával, valamennyi állampolgár hasznos tevékenységével tudjuk megvalósítani. Azt mindannyian tudjuk, hogy éves és ötéves terveink reálisak és jelentős fejlődést ígérő programokat tartalmaznak. A ma élő nemzedéknek: munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek vállalniuk kell ezeket a feladatokat, mert érdekünk, hogy a mai és az eljövendő korok javára felépüljön a fejlett szocializmus Magyarországa. Ismerjük barátaink és szövetségeseinknek a mienkével egybehangzó terveit és bennünket is lelkesítenek azok a célok, amelyeket a kommunizmus építése érdekében a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusa célul kitűzött. Mindennapos tevékenységünkben, a jövő megformálásában is együtt haladunk fölszabadító! nkkal, a szovjet néppel, és biztosak vagyunk benne, hogy programjaink megvalónulása a világ mindpn népének a javát szolgaija. Meggyőződéssel valljuk: jó úton járunk, bíztató jövőC előtt állunk és így jó szívvel vállalhatjuk a felelősséget tetteinkért az eljövendő nemzedékek előtt Éljen áprii hazánk felszabi ÍS 4., utalásának 31. évfordulója Szovjet és magyar vezetők táviratváltása Hazánk felszabadulasának 31. évfordulója alkalmából L. I. Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, N. V. Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és A. N. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke üdvözlő táviratol küldött Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, Lázár Györgynek, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének: Kedves Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége és Minisztertanácsa, az egész szovjet nép nevében szívélyes üdvözletünket és legjobb kívánságainkat küldjük a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának, a testvéri magyar népnek nemzeti ünnepük — Magyarországnak a fasiszta elnyomás alóli felszabadítása 31. évfordulója alkalmából. 1945. április 4-én, amikor a szovjet hadsereg felszabadítói küldetését teljesítve kiűzte Magyarország földjéről a fasiszta elnyomókat, a magyar nép életében új, nagyszerű fejezet kezdődött. A magyar dolgozók, a kommunisták pártjának vezetésével, a szocializmus építésének útjára léptek, és történelmileg rövid idő alatt korszerű ipart, élenjáró mezőgazdaságot hoztak létre, nagy eredményeket értek el a tudomány és a kultúra fejlesztésében. A testvéri Magyarország jelenleg sikeresen váltja valóra a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának a fejlett szocialista társadalom felépítésére vonatkozó útmutatásait. Széles körű megbecsülésre tett szert a Magyar Népköztársaság következetes külpolitikája, aktív részvétele a békéért és a nemzetközi biztonságért folyó küzdelemben, hozzájárulása a szocialista államok közösségének erősítéséhez. E nevezetes napon kívánunk önöknek, kedves barátaink, és a testvéri Magyarország dolgozó népének új sikereket a szocializmus építésében, a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa határozatainak valóra váltásóban, a népgazdaság fejlesztésének V. ötéves terve teljesítésében, s kívánunk hazájuknak további felvirágzást. Éljen és erősödjék a szovjet és a magyar nép örök és megbonthatatlan barátsága! • Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke a következő táviratot küldte L. 1. Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, N. V. Podgornijnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének, A. N. Kosziginnek, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének: Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, egész népünk nevében szívből köszönjük nemzeti ünnepünk, hazánk felszabadulásának 31. évfordulója alkalmából hozzánk intézett szívélyes üdvözletüket, és baráti jókívánságaikat. 31 éve annak, hogy a szovjet hadsereg hősies harca eredményeként népünk a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás útjára léphetett. Az elmúlt évtizedek alatt történelmi lépést tettünk előre, leraktuk és megszilárdí-" tottuk a szocializmus alapjait, nagy eredményeket értünk el az ország anyagi és szellemi javainak gyarapításában. Dolgozó népünk most a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével a XI. kongresszuson megjelölt feladatok végrehajtásán, a fejlett szocialista társadalom építésén munkálkodik. Felszabadulásunk óta hazánkat, népünkét a testvéri barátság és a sokoldalú együttműködés széttéphetetlen szálai fűzik a társadalmi haladás élharcosához, nagy szövetségesünkhöz, a kommunizmust építő Szovjetunióhoz. Azon leszünk, hogy e testvéri kötelékeket tovább erősítsük. A tisztelet, a megbecsülés és az elvtársi szeretet érzésével üdvözöljük a Szovjetunió Kommunista Pártját, amely az elmútl hetekben tartotta meg XXV. kongresszusát. A szovjet kommunisták ezen a történelmi jelentőségű tanácskozáson áttekintették a kommunizmus építésében elért nagyszerű eredményeket, a XXIV. kongresszuson elfogadott békeprogram végrehajtásában elért nagy sikereket, és kijelölték a továbbhaladás útját. Az SZKP XXV. kongresszusa nemcsak a Szovjetunió népei számára volt kiemelkedő esemény, hanem a szocializmust építő népek, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalom, az egész haladó emberiség számára is. A magyar kommunisták biztosak abban, hogy az SZKP XXV. kongresszusán hozott' határozatok végrehajtása jelentős mértékben előmozdítja mind a kommunizmus építésének, mind a béke és biztonság megszilárdításának nemes ügyét. Nemzeti ünnepünkön a magunk és a magyar nép nevében további nagy sikereket kívánunk önöknek és az önök személyén keresztül a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának és Minisztertanácsának, a testvéri szovjet népnek a kommunizmus építésében, az SZKP XXV. kongresszusa határozatainak valóra váltásában.