Délmagyarország, 1976. április (66. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-04 / 81. szám

2 Vasárnap, 1976. április 4. az évforduló alkalmából A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 31. évfordulója alkalmából. ercdmínyes munkájuk elismeréséül az állami, a gazdasági munka különféle területein dolgozóknak ós a fegyveres testületek több tagjának a Munka Vörös Zászló Érdemrendje, Szocialista Magyarországért Érdemrend. Munka Érdemrend és Vörös Csillag Érdemrend kitüntetéseket adományozott. A kitüntetettek egy csoportjának Losonezi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szombaton délben, az Országház kupolacsarnokában nyújtotta át az érdemrendeket. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt f.ázár György, a Minisztertanács elnöke, Blszkai Bála. a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Polit'kai Bizottságának tagjai, Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára. Losonczl Pál a kitüntetések átadásakor mondott beszédeben méltatta hazánk felszabadulásának történelmi jelentőségét, majd a kitüntetettek példamutató munkájáról szólt, s a párt és az állam vezetésének jókívánságait tolmácsolta nekik. A Csongrád megyei kitüntetettek névsora: A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta: dr. Gál Gyula, a Csongrád megyei földhivatal vezetője, Nieszner Ferenc, a szeged— szőregi Tisza-Maros-szög Tsa elnöke, Olasz István, a szegedi vasútigazgatóság csoportvezetője. Szabó Sándor, a Szegedi Ruhagyár vezérigazgatója, Vincze György, a Szegedi Nyomda igazgatója, Zombori Zoltán, a Pamutnyomóipari Vállalat Szegedi Textilmüvek gyárrészleg-vezetője. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta: Acs Zoltán, a szegedi járási hivatal osztályvezetője, Árva Ferenc, a szegedi FÉMTEX ipari szövetkezet elnöke, dr. Böszörményi Lajos, a Csongrád megyei tanács vb osztályvezető-helyettese, Csanádi Balázsné, a Szegedi Konzervgyár osztályvezetője, Fehér Lajosné, a Szegedi Tervező Vállalat személyzeti vezetője, dr. Félegyházi Pál, a Szegedi Megyei Bíróság tanácselnöke, Halmai Béláné, a szegedi November 7. Művelődési Központ igazgatója, Juhász Ferenc, a Volán 10. sz. Vállalgt rakodómunkása, Kincses Imre, a hódriiezőyásárhelvi városgazdálkodási vállalót igazgatója. Koszó János,-,.a szeged' MÁV vontatási főnökség lakatosa, Kőhegyi Sándor, a tömörkényi Alkotmány Tsz főagronómusa, dr. Leindlcr László akadémikus, a József Attila Tudományegyetem egyetemi tanára, Mácsai Katalin, a szentesi Petőfi Sándor általános iskola igazgatója, dr. Milassin László Csongrád megyei főügyészhelyettes, Németh Péter Pál, a Csongrád megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat szakmunkása, dr. Piros Lászióné, a szegedi ÉLIKER Vállalat személyzeti vezetője, Rácz János, a szentesi Termál Kertészeti és Mezőgazdasági Tsz traktorvezetője, Sz. Simon István, a Délmagyarország főszerkesztő-helyettese, Sípos Mihály, a Délmagyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat igazgatója, dr. Székely Sándor, a filozófiai tudományok kandidátusa, a József Attila Tudományegyetem kibernetikai laboratóriumának tudományos főmunkatársa, Tóth Istvánné, a Csongrád megyei Papirfeldolgozó Ipari Szövetkezet szocialista brigádvezetője, Vojnai Ernő, a hódmezővásárhelyi Vörös Csillag Tsz elnöke, Varga Antal, a makói Lenin Tsz borjúgondozójaT A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta: Baka Zoltán, az apátfalvi Aranykalász Tsz traktorvezetője, Balogh Lászióné, a csongrádi városi tanács vb- főelőadója, dr. Besenyi Sándor, a Szegedi Orvostudományi Egyetem marxizmus—leninizmus intézete egyetemi adjunktusa, dr. Börtsök Kornélia, a szatymazi községi tanács vbtltkára, Baráth Klára, a szegedi gyufagyár főművezetője, Brenda Péterné dr., a hódmezővásárhelyi városi tanács vb csoportvezetője, Csentes Lajosné, a fábiánsebestyéni Kinizsi Tsz borjúgondozója, Dányi Lászióné, a Pankotai Állami Gazdaság állatgondozója, szocialista brigádvezető, Dobé Jánosné, a szentesi járási hivatal főelőadója, Füri Imréné, betanított munkás, a Délalföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság szocialista brigádvezetője, Gallyas Ernő, a hódmezővásárhelyi ÁFÉSZ boltvezetője, Gallyas Ferenc, a hódmezővásárhelyi Rákóczi Tsz műszaki vezetője, Gál István, a Finomkerámiaipari Művek alföldi porcelángyára műszaki igazgatóhelyettese, Gortva Imre, a csongrádi Tisza Tsz traktorvezetője, Gregus Sándor, a Felgyői Állami Gazdaság kerületvezetője, Hegyes Ferenc, a Szegedi Ruhagyár osztályvezetője, Kiss Gyula, a hódmezővásárhelyi Közúti Igazgatóság igazgatóhelyettes főmérnöke, Kóréh Zoltán, a szegedi Üj Élet Tsz főkönyvelője, Kőrössy Imre, az Alföldi Vendéglátó Vállalat üzletcsoportvezctője, Lovai Kálmán, a Csongrád megyei tanács vb csoportvezetője, Makó Géza, a hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat főosztályvezetője, Makra István, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat újszegedi szövőgyára szárítógép kezelője, Ménesi Ferenc, a Csongrád megyei tanács vb csoportvezetője, Mihály Sándor, az ópusztaszerl Árpádvezér Tsz háztáji bizottsága elnöke, Monostori Ernő, a makói járási hivatal főelőadója, Németh János, a szentesi Árpád zöldségtermelő szövetkezet tehenésze, Riegler Viktor, a Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrmekonfekció Vállalat szegedi gyára igazgatója, Rovó József, a szegedi járási Ruházati és Szakipari Szövetkezet elnöke, Szenti Ida, a Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár művezetője, Takó Klára, a sándorfalvi ÁFÉSZ igazgatóság elnöke, Tapodi István, a bordányi Előre. Mezőgazdasági Szakszövetkezet gépkocsivezetője, Traván István, a Dél-magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat kőműves brigádvezetője. Váradl Antal, a szentesi Május 1. Tsz traktorvezetője, Váradi József, a szegedi megyei városi tanács vb csoportvezetője, Vidács Józsefné, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat szegedi jutagyára szövőnője, Virágh Pál, a makói városi tanács vb főelőadója, dr. Veszelovszky László, a szegedi megyei bíróság elnökhelyettese, dr. Zentai Károly, nyugalmazott főiskolai docens, népi ellenőr. A DÉGÁZ tegnapi ünnepségén a Nehézipar Kiváló Dolgozója kitüntetést adták át Kolozsi Péter gáz. szerelőnek. Ugyané kitüntetésben részesült a DÉMÁSZ dolgozói közül Wagner Ferenc önálló szerelő és Bunfordi János osztályvezető, A Csongrád megyei Sütőipari Vállalatnál az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta Berta Dezsőné főkönyvelő, Galambos Lajos szakmunkás és Ökrös János szakmunkás. A Magyar Kábelművek! üzemei közül a szegedi kábelgyár elnyerte a kongresszusi zászlót Kakuszi Géza igazgató a gyár ünnepségén vette át a kitüntetést az MKM pártbizottságának, a képviselőjétől. A Kohóés Gépipar Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült Kéresztes Gergelyné tömlőző. Ifjúság Szegedért plakettet kapott: dr. Kondorosi Ádám tudományos munkatárs (MTA Szegedi Biológiai Központ), Vajtay József osztályvezető-helyettes (textilművek), Lap is András szobrászművész, Antal Andor vezető edző (SZVSE) és Lángi István művezető (Gumigyár). • A munkásőrség területi parancsnokságának szegedi ünnepségén, melyen megjelent dr. Németh Lajos, a megyei pártbizottság titkára, Kovács Imre, a megyei tanács elnökének általános helyettese, dr. Kelemen Miklós, rendőr vezérőrnagy, a megyei főkapitányság vezetője ls. A Haza Szolgálatáért Érdemrend ézüst fokozatát kapta többek között Falkenstein János (Szeged), bronz fokozatát ifj. Balogh László (Csongrád megyei törzs), Csikós Sándor1 (Szeged), Csúcs Kálmán (szegedi járás). Munkásőr Emlékjelvényt kapott: Viliim András rendőr alezredes, a megyei főu kapitányság osztályvezetője, Bíró Lászlóné, a megyei hadkiegészítő és területvédelmi parancsnokság előadója, Schmal Ferenc, a DEFAG igazgatója, Dobó Szilveszter, a mórahalmi Haladás Tsz elnöke, Rangli Istvánné, a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat üzemegység-vezetője. Üdvözlet Odesszából Az Ukrán Kommunista Párt Odesszai Területi Bizottsága és az Odesszai Területi Tanács végrehajtó bizottsága felszabadulásunk 31. évfordulója alkalmából üdvözlő táviratot küldött dr. Komócsin Mihálynak, az MSZMP Csongrád megyei Bizottsága első titkárának és dr. Perjési Lászlónak, a megyei tanács elnökének: Kedves Elvtársak! Az Odesszai Terület kommunistái és minden dolgozója nevében szívből köszöntjük önöket és a baráti Csongrád megye minden dolgozóját, e nagyszerű ünnepen, Magyarország felszabadulásának 31. évfordulóján. A néphatalom évei alatt a szocialista' Magyarország gyökeres szociális, gazdasági átalakuláson ment át. Szívből örülünk a dicsőséges Magyar Szocialista Munkáspárt vezette magyar nép által, a fejlett szocialista társadalom építésében elért sikereknek. Együttműködve a szocialista közösség országaival, az Odesszai Terület munkásai, kolhozparasztjai és értelmisége a Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusának történelmi jelentőségű határozataitól fellelkesülve, minden erejüket és energiájukat a 10. ötéves terv feladatainak teljesítésére, a szocialista haza hatalminak erősítésére, a béke programjának megvalósítására,' a kommunista társadalom felépítésére irányítják. Kívánunk Önöknek kedves elvtársak, Csongrád megye dolgozóinak, illetve a baráti dolgozó magyar népnek újabb sikereket és eredményeiket a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa határozatainak, a béke és a szocializmus elveinek megvalósításában. Országos parancsnoki dicséretben részesült: Halász Sándor (Szeged). Tóth Lajos (megyei törzs), Vígh Tibor (Szeged), Rácz József (Szeged), Nohel Vilmos (Szeged), Gdbpr István (Szeged), Vörös János (Szeged), Magyar János (szegedi járás). Csengeri Sándor (szegedi járás). Megyei parancsnoki dicséretben és jutalomban részesült: Rácz K. László, Nyári Ernő, Doba István, Vlasits Kálmán, Ördögh István, Szabó B. István, Lőrincz György, a megyei törzs munkásőrei; Balla Sándorné (szegedi járás); Hnyilica Mihály, szegedi városi zászlóáljparancsnok-helyettes. Szegeden, a fegyveres erők klubjában tartotta a Csongrád megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság a tartalékos tisztek előléptetési ünnepségét. Munkájuk elismeréseként a honvédelmi miniszter több mint 100 Csongrád megyei tartalékos tisztet előléptetett. A Csongrád megyei Hadkiegészítő és Területvédelmi Parancsnokságon rendezett ünnepségen Gulyás András alezredes, parancsnok dicséreteket, jutalmakat és kitüntetéseket adott át. A Juhász Gyula TanárT képző Főiskola a Szabadság filmszínházban > emlékezett meg felszabadulásunk évfordulójáról. A hagyományokhoz híven dr. Moholt Károly főigazgató ebből az alkalomból kitüntető oklevelet, emlékplakettet • és pénzjutalma); nyújtott át a főiskola kiváló tanárjelöltjeinek : Horváth Ágnes, Csicsely Erzsébet, Antalffí Antal, Mikulás Irén, Bürgef Gézáné és Nagy Ilona hallgatóknak. A főiskola KISZbizottsága által alapított JÓ • tanuló JÓ, iportgló kitüntetést 12 hallgató vette át A Szegedi Nemzeti Színház tegnap, szombaton ünnepi társulati ülést rendezett. Forgó Pál, a Szeged városi tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője kitüntetéseket, jutalmakat adott át. Szocialista kultúráért kitüntetésben Jachinek Rudolf színművész részesült. Kiváló Dolgozó kitüntetést hárman kaptak, miniszteri dicséretet egy színházi dolgozó vett át. Lehetőség és felelősség A legnagyobb nemzeti ünnepünkre sokféleképpen lehet emlékezni. Bizonyíthatjuk adatok százaival a több, mint három évtizedes fejlődést hazánkban, — a gazdasági életben, az életszínvonalban, az iskolázottsági szint alakulásában, és az élet megannyi területén. De ügy érzem, ugyanilyen igaz az emberültőnyi visszatekintés akkor is, ha — legalábbis kiindulópontja — szubjektív, egyéni élménytöltésű. Helyénvaló az Ilyen emlékezés talán azért ls, mert nagy hazai és nemzetközi ünnepeink közül a felszabadulás az, amelyhez társadalmunk nemcsak idősebb évjáratainak, hanem derékhadának is élményé tapad. Alig múltam hatesztendős a felszabaduláskor. Mint rövidnadrágos parasztgyerek, jól emlékszem még arra a2 őszi napra, amikor a tanyaudvaron megjelent az első szovjet katona. Vizet kért, és azután ment tovább. Utána sokan jöttek. Azóta — ha felszabadulásunkra gondofe — gyakran jutnak eszembe azok a katonák. Közülük remélem sokan megérték azt a napot, amikor fél évvel a mi felszabadulásunk után Berlinben, a Reichstag romjaira, a fasizmus katonai összeomlásának eme szimbólumára, kitűzték a győztes sereg vörös zászlaját. De az ellenséget Nyugat felé űző szovjet, katonák közölt — akiket akkor én ott láttam — többen, talán sokan voltak, akik Buda. pestig , sem jutottak el. Elestek egy küzdelemben, egy harcban, amelynek igazságát sokuknak fiatalon veszített élete is megpecsételte, őket már — a költő szavaival — „hiába várta honi meleg", nem juthattak haza. Alkotó életek, ki nem bontakozó tehetségek estek áldozatául annak a halálos íléletnek, amelynek szövegezése a burzsoá világban nem sokkal az első világború befejezése után elkezdődött és a német imperializmus feltámasztását szolgáló 1924-es Dawls-tervtől a Németországot Kelet felé orientáló 1925-ös locarnói szerződésen, az 1929-es Jung-terven át vezetett addig a pontig, amikor a német nagytöke megegyezett Hitlerrel, és átadta neki a hatalrhat. A Reichstag felgyújtása, a bevonulás a rajnai demilitarizált övezetbe, a Spanyol Köztársaság vérbefojtása, az Anschluss és a müncheni diktátum, a fasizmus sokmillió ember ellen elkövetett bűntettének bevezető momentumaiként hívták fel a világ figyelmét e társadalmi rendszer bűnös magatartására. Az akkori világban egyedül a Szovjetunió volt az az ország, amely a veszélyt felismerve cselekvésre hívta a béke híveit. A felhívásra akkor egyetlen ország uralkodó osztálya sem reagált pozitívan. A szovjet békefelhívás és -javaslatok után pár évvel a fasizmus veszélye a Szovjetunióval egy szövetségbe vonta azoknak a tőkés országoknak is egy részét, amelyek korábban hallani sem akartak az antifasiszta egységfrontról. A felszabadulásunkra emlékezve tisztelettel gondolunk mindazokra, akik a Szovjetunióval együtt küzdöttek a fasizmus ellen, a népek, népünk szabadságáért. A békéért, az emberi és anyagi értékek újabb pusztulásának megakadályozásáért folyó küzdelmet az emberiség második nagy világégése után felszabadítónk, a Szovjetunió töretlen erővel folytatta. Népünknek — együtt a szocialista országok erősödő közösségével — megtisztelő osztályrésze, hogy ebben a küzdelemben baráti szövetségben halad a Szovjetunió oldalán. Hiszen a felszabadulásunk óta eltelt három évtized során népünk nemzeti ügye lett a magyar—szovjet barátság, a proletár internacionalizmus, amely az egyedüli leltéteményese a béke fennmaradásáért folyó küzdelem sikerének. Ha e küzdelemnek csupán az elmúlt néhány évére tekintünk is vissza, megállapíthatjuk, hogy az eredmények sok határköve jelzi harcunk sikereit. Az elvi következetesség alapkövein kibontakozó szocialista külpolitika határozza meg mind erőteljesebben a proletariátus és a burzsoázia közötti világméretű osztályküzdelemnek azt a formáját, amelyet békés egymás mellett élésnek nevezünk. Századunk első, világháború nélküli három évtizede, az 1975-ös helsinki megállapodás és megannyi tényező mutatja, hogy ez a cél mind nagyobb realitástartálmat hordoz, és a különböző társadalmi rendszerű államok létezésének mai időszakában a szocializmus világméretű kibontakozásának egyetlen reális alternatívája. Most, amikor hazánk felszabadulásának 31. évfordulóján pillantásnyira a haladás erőinek előretörése, népünknek a világban elfoglalt új helyére tekintünk, gondoljunk őszinte tisztelettel az értünk harcolókra, az életüket áldozókra, és azokra, akik túlélték a harcot, felszabadítóink voltak, s most 'valahol Kijevben vagy Vlagyivosztokban, talán a jeges Északon családjukban, vagy egy-egy Komszomol szervezetben mondják el a háború sok szenvedést és keserűséget, de végezetül a győzelem eredményét hozó emlékeit. Erősítsen bennünket az a tudat, hogy e néppel baráti szövetségben együtt haladni számunkra a jó Irány egyetlen biztos útjelzője. Hiszen az igazságos békéért folyó harc egyidős a Szovjetunióval. A lenini békedekrétum szellemének pedig egyenes folytatása az SZKP XXIV. kongresszusának békeprogramja. Ez a program — Ilyen széleskörűen és komplexen először az emberiség történetében — a történelmi tanulságokat elemezve reálisan és hosszú tavon jelölte meg a civilizáció fennmaradása, a társadalmi haladás útját. Az SZKP közelmúltban megtartott XXV. kongresszusa — öszsegezve az elmúlt öt év eseményeit — joggal mutatott rá a béke megteremtésének, megszilárdításának eredményeire Európában, Indokínában, a szovjet—amerikai viszonyban, a fegyverkezési hajsza csökkentésében. A kongresszus kijelölte a komplex békeprogram megvalósításának további feladatait is az eddigi eredmények megszilárdításában —, amelynek alapvető tényezője a testvéri szocialista országok egysége — a fegyverkezési hajsza megszüntetésében, a háborús tűzfészkek felszámolásában, a nemzetközi feszültség enyhülésének elmélyítésében, az ázsiai biztonság megteremtésében, az erőszakról való lemondásban, világméretekben a gyarmati elnyomás valamennyi formája-