Délmagyarország, 1976. március (66. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-21 / 69. szám

Vasárnap, 1976. március 21. Interjú Deme Lászlóval, a nyelvtudományok doktorával kor ráeszméltem, hogy nem kell hulladarabokat fölraknom a kocsira, mit gondol, mi volt az első gondolatom? Intarziákat csinálni. Áprilisban kiszuperáltak engemet, közben persze más bajom is volt, nemcsak a fagyott kezek és lábak, kaptam én ott kint egy sebet, amitől azóta is fél embernek érzem magamat.. No de akkor, amikor újra megszülettem, az volt az első dolgom. hogy indulás Arany úrhoz, bebújni a régi műhelybe, ami már mese volt az én képzeletemben. De Arany úr nem volt már. Meghalt, élt hatvanhét évet, a műhelyt eladta Aranyné, és elment állítólag Sopronba, a nővéréhez. Pedig mennyire szerettem volna én akkor egy Intarziás sublótot rendbe hozni! Szenvedés volt az, akárki elképzelheti. Hát fogtam magamat, irány Budapest. Vissza a nagy házak közé, hátha akad valami egy ilyen megrokkant embernek. A családom? Nagyjából megvolt mindenki, de szétszóródtak az országban, mintha a szél kapott volna beléjük. Szóval ez volt — Mit meg nem próbál az ember, hogy a nyomorult életét fenntartsa magában! Háborgott p már ez az átkozott világ körülöttünk, senki se kérdezte meg, iiogy hé, te műbútorasztalos, mit szólsz ehhez?; senki se törődött azzal, hogy jó lenné inkább intarziákat csinálni, nem pusztítani mindent magunk körül. Na de ne mérgelődjek'. Tanultam belőle. Járkálhattak az intarziák a fejeinben, a lelkemben, dolgozni kellett. Mit dolgoztam? Mindent, amit elértem. Egyszer elkaptak a nyilas suhancok Budán, bevittek egy házba, vallatni kezdtek, hogy ml a foglalkozásom. Én azt mondtam, hogy inlarzfaaszUlos vagyok. Tudták is azok, mért röhögtek ki ezért. Na jó, hagyjuk a rosszat. Kiröhögni az embert!, — Hogy aztán mi volt utána? Ja, hogy el r.e felejtsem, azért az ostrom alatt akadt egyszer asztalosmunkám is. A Statisztika-kert környékén bujkáltam, ahol a Regent állt, és u a sok ember pusztult el; mondom, ott történt, az egyik házban, hogy a Duna felől bevágott egy gránát, vagy ml az Istennyila. Este történt, a büdös pincében, ahová betalált, legalább nyolcan ott. maradtak. Jön egy ember sírva, hogy segítsünk, talán él - még a » kis unokája, hangokat hallani a lomok alól. Soha olyan átkozott büdösnek nem éreztem a téglát, a maltert. Kikotortuk a helyet, amit mutatott, és előszedtünk egy gyönyörű négyéves kislányt Milyen szép asszony lenne, ha életben marad I Megdöbbentő volt! Valaki szerzett ott egy ládát, más nem volt, ócska petróleumlámpánál néztük a folyosón, és akkor én azt mondtam: Emberek, szerezzen válaki egy fűrészt, pár szöget, kalapácsot, csinálok és ennek az ártatlartkának egy koporsót Senki se szólt, hogy sikított a fűrész. A nevét is ráírtuk kék ceruzával. Nézze, hogyan remeg a kezem ... — A felszabadulás után? Vergődtem egy darabig, ahogyan mindenki. Negyvennyolcban aztán bekerültem a szakmába. Előbb társnak egy maszek mellé, aztán szövetkezetbe. Meg is nősültem. Gyerék, az nincs, a sebesülésemnek köszönhetem. De megvagyunk, ötvennégyben egy új gyárba kerültem. Vezető beosztásba. De én akkor is intarziát szerettem volna csinálni. Ilyen dolgok járnak az ember fejében. Szép, pontos intarziák, ahogyan a lélekből fakadnak. ORMOS GEBÖ Beszélni nehéz ? Nemrégiben egy kriminalisztikai konferencián nyelvészed témájú kísérletről ls beszámoltak. Féllapnyl, névtelen levelek mondatainak funkcionális szövegvizsgálatával nagy biztonsággal sikerült behatárolni a levélírókat. Az érdekes kísérlet egyúttal a felhasznált nyelvészeti módszer helyességét is bizonyította. A vizsgálatot Deme László, a nyelvtudományok doktora, a József Attila Tudományegyetem Altalános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének tanszékvezető egye'temi tanára végezte. Néhány héttel ezelőtt a Gondolatban, a rádió irodalmi lapjában új sorozat indult Beszélni nehéz?" címmel. A beszédművelést, hangsúly, hanglejtés javítását célzó mösoősörózat'•'életre hívója, útnak indítója és szerkesztője Péchy Blanka és Deme László. A tudományos tevékenység két határterületét jetzik a fenti példák. Ezután jogos a kérdés: tulajdonképpen mivel is foglalkozik Deme László, a nyelvtudós, munkája hogyan kapcsolódik, hogyan' épül be az egyetemi tanszék tudományos tevékenységébe? — A JATE Altalános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéke 1970-ben alakult. Kutatási területünk a beszéd, úgy is, mint nyelvhasználat, úgy is, 'mint ak-r tuális társas tevékenység, s úgy is, mint a társadalmilag megalapozott. egyéni gondolkodás hordozója és tükrözője. Ebből következően elsősorban a beszédet, mint nyelvhasználatra jellemző konstrukelonálls modelleket vizsgáljuk statisztikai ég, kontrasztiv módszerekkel. Az élő-eleven, a kommunikatív funkciójú nyelvhasználat áll vizsgálódásaink középpontjában, természetesen felhaszná'juk a pszicholingvlsztikai és szoc 1 Pl tr. g vi sz t i ka i ered mén veket is. Funkcionális szövegmegközelítési módszerünkkel a mondatot és. a bekezdéseket vizsgáljuk jelenleg. A bekezdések vizsgálatainak alapja többek között épnen a Dáltnagyarország híreinek elemzése, a mondatok Összekapcsolódása, a sűrűsödés, tömbösödés vizsgá'ata. A bekezdés szerkezeténele kulcsa áz első lénés lehet a szövegszerkezet megfejtése felé. Ha ábrázolni akarjuk beszédünket. egy bonyolult ballisztikus görbét rajzolhatunk. Bonyolultat, hiszen tartalmazza elemeinek, a mondatnak, a bekezdésnek, a fejezetnek és a beszédegésznek jellemző ballisztikus pörbéit is. A legelméletibb ielle-ű kutatásunk is a lcgvakorlatibb tényekből, az é'ő-e'even. kommunikaMv funkrióM beszédből indul ki. oda is érk°ztV vissza. Vl,»«'*átödA«l móds-erünv. a funkcfon*'ts nvplvé«r.iű mAds*ee, uem<*«zk ^veszi a ver=envt a leg'Mshb ás lefierc"'móeve*'ev>h MHWdi áHaiá*><v> nve'Vé'zetl tö-e'rvésekkel. de mert alapja mindig a valóságos nyeiv. megítélésünk szerint világosabb, hitelesebb, pontosabb. — Miért került éppen napjainkban a nyelvészeti kutatások egyik fókuszpontjába a beszélt nyelv, beszédkultúránk? — Nemzeti műveltségünk írott kultúrákon alapszik. Múlt századi haladó mozgalmaink a magyar nyelv ügyét is zászlaikra tűzték. A nyelvújítás, a reformkor, az 1848-as forradalom és szabadságharc eredményeként író-olvasó viszonylatban kulturált nemzetté emelkedtünk. Ám történelmünk folyamán, egyes ,ritka esetektől eltekintve, távol álltunk attól a demokratikus társadalmi életformától, mely kifejlesztette volna beszédműveltségünket, a kulturált benédfemátet. Míg a múlt században megszülettek a helyesírásunkat, szókincsünket feldolgozó szótárak és nyelvünk grammatikáját rögzítő művek, kiejtési normáink máig nem rögzítettek. Napjaink szocialista fejlődése, a demokrácia kiszélesedése szükséget és Jó alfiookat teremt a beszéd művelésére. Beszélő nemzetté válásunk előtt azonban felolvasó nemzet, lettünk, hamarabb alakult kl az ezen alapuló nemzeti akusztikum, mint a beszéd. Olvasni tudunk, szövegeink döntő többsége is olvasásra születik. Nem tudunk alkalmazkodni a szövegek akusztikai alkatához sem. pedig mindig a szövegalkat szabja meg az akusztikai alkatot. Természetesen más módón hangzik egy mese, mint egy munkafolyamat bemutatása, egy fejtegető-érlekez.6 próza, mint egv híradás. A szabad, spontán, élő-eleven beszéd akusztikájára kellene mind jobban hegyezni fülünket, először úira meg kell tanulnunk hallani ahhoz, hogv visszakőzelíthessünk a beszélő nemzet ideáljához. — Mi lehet ennek <t módja, milyen eszközökkel érhetjük el ezt? — Egyrészt a felolvasásra szánt Írásokban igyekezzünk tekintettel lennt arra, hogy nem olvasóknak, hanem hallgatóknak fogalmazunk. Más az író-olvasó viszony, mint a beszélő-hallgató kapcsolat. Az előbb említett mód az író-beszélő kapcsolat lehetőségeit aknázná ki. Makacsul hiszem, hogy ezt a rossz nemzeti beidegződést meg lehet változtatni, ha minden erőfeszítéssel igyekszünk írásszokásainkat és akusztikai beidegződéseinket javítani. — Milyen szövegek vizsgálata bizonyította leginkább módszerük helyességét és az előbbi megállapítások igazát? — A már említett funkcionális szövegvizsgálati módszerrel közelítettünk például a közigazgatást nyelvhez. A Közigazgatás és közönség érintkezésének hangja-és visszhangja című tanulmányban jelezzük, milyen módon tér el égyfflásfoT* a hivatalos szöveg ős az élő beszéd. Az emberek okkaljoggal bosszankodnak a hivatalos közigazgatási nyelv érthetetlensége miatt, fonákságain, körmönfontságán. Tudomásul kell venni, hogy a címzettek számára az élő beszéd a norma, s megállapításaink szerint a közigazgatást nyelv jóval e norma fölött van. Az asztalon látható rengeteg tanácsi végzés statisztikai feldolgozása szolgált alapul és bizonyságul. E fe1 mérést is felhasználva, közloa-yatási fiY»q,m"-'á«t tanácsadó lát napvl'ánot. E'MszüU a SZÓn^VoV ** p'A^Hók kézikönyve, mely a közél«M bes--M*ev4Venvség kommunikatívabb módiát kutatta. Nemcsak a mondandó tartalmát veszi figyelembe e kézikönyv, de ügyel a befogadó közönségre ts, nem pusztán az. információra figyel, de a kommunikációs szándékra is. Bekapcsolódtunk a* első Magyar Gyakorisági Szótár anyaggyűlést munkálataiba IS. AZ Ötéves anyaggyűjtési periódus második esztendejében járunk, tizenkét országos kutatóhelyen dolgoznak a nyelvészek, s előreláthatólag 2,5—3 millió szót, szövegrészt tartalmaz majd a szótár. — Deme László gyakran szerepel országos nyelvművelő 'órumokon. Tagja az MTA több bizottságának, a TIT Országos Elnökségének: a Magyar Nyelvtudományi Társaság választmányának. Néhány éve sorozata volt a televízióban, nemrégiben a rádióban hallhattuk újra. Nemcsak nyelvtudós, de kiváló nyelvművelő is. — Régóta vizsgálom a rádiós műfajokat. Azt hiszem, nern kell külön bizonygatni, hogy a Magyar Rádió felolvasó rádió. 19V0— 75 közötti anyagok Összehasonlító vizsgálata ugyan spontán javulást mutat; ennek tudatosítása, irányított törekvéssé tétele most a legfontosabb feladat. A rádióban nemrégiben Indult Beszélni nehéz? című sorozat célja, hogy a beszédmüvelésbe aktívan bevonjuk a rádióhallgatók tömegeit. Elhangzott, valóságos rádiós mondatokat válogatunk, melyekben meg kell találni a kiejtési, hangsúlyozási, hanglejtési hibákat. — Ez a rádiósorozat is Péchy Blanka inspirálására született, csakúgy, mint a Kazinczy-versenyek. — Igen, tíz évvel ezelőtt létesítette Péchy Blanka színművésznő a Kaztnczy-alapítványt a beszédművelés serkentésére, beszédkultúránk javítására. Kii: épiskolás hallgatóktól, tanárjelölteken, rádióbemondókan át- Immár a közönség széles rétegeiig soksok résztvevője van ennek az akciónak. A bészédművelést más fórumokon is szolgálják. A győri vetélkedőkön reproduktív készségüket mérik össze a tanulók, a Kazinczy-versenyhez csatlakozott sátoraljaújhelyi országos döntők lényege pedig az élő nyelv-., használat fejlesztése, csiszolása. Mindezek a fórumok és természetesen az egyetemi oktatás, a tanári továbbképzés, a közoktatási reform, vagy éppen a szónokok és előadók kézikönyve, mindmtnd beszédkultúránk javítását célozzák. — Ha furcsa ls a kérdés, talán nem jogtalan: kutatás vagy ismeretterjesztés, elmélet vagy gyakorlat-e a kedvesebb területe? — Nem tudom, ezeket, sohasem tudtam elválasztani. Mestereim, Pais Dezső és Bárczl Géza után — szabadon — már régen így fogalmaztam meg a viszonyunkat: az elmélet a gyakorlatból van és a gyakorlatért Az első a második nélkül üres, a második az első nélkül vak. Egvébként maga a nyelvtudomány haldan a gyakorlattal, a nyelv oktatásával és fejlesztésével kezdődött. Kutatás és művelés, elmélet és gyakorlat, összefonódottságát a magyar nyelvújítás kora példázza épp a legszebben. A magyar társadalom fejlődéstörténete mutatja: a tudományok a társadalmilag haladó korszakokban mindte közvetlenül a közművelődés és a valóságra való visszahatás szolgálatában álltak, csak a társadalmilag retrográd szakaszokban vonultak elefántcsonttoronyba. — Nos, talán nem kétséges: a mi elméletileg megalapozott gyakorlatiasságunk a mai haladó mozgás vetülete, s ha Jól csináljuk, talán segítője is. TANDI LAJOS TEREFERE I S

okan nem szeretik a pontozásos sportokat. Aki először indul műkorcsolya(torna-, ökölvívó-, birkózó- stb.) versenyen, névtelenül, aligha tud úgy csillogni, hogy az élmezőnybe jusson. Szórhatja bár a triplaugrásokat (ülőfogásokat, balegyeneseket stb.). Különben nem a zsűrit akarom szapulni, ők tudják, milyen nehéz az „iskola", meg a rövid program, elbírálása, én magam csak azt tudom, hogy az első öthat versenyző között elég nehéz különbséget tenni. De sokszor a tizedik is olyan szép programot mutat be, hogy nem értem: miért nincs az élbolyban? Ha centivel, századmásodperccel, vagy súllyal, góllal mérhető valami — az más. Szidni a mércét lehet csak. De hétköznapi sportunkban, a munkában nem ilyesféleképpen vagyunk! Az adminisztrátorok között nem az a legjobb, aki az időegységre eső legtöbb aktát gyártja, az orvosok közül se az. aki legelőbb fejezi be a vizsgálatot — és így tovább. Szóval: joggal vitatja a huszadik, vagy a „futottak még" csoportban végző, hogy miért kap az élmezőny prémiumot (nyereségjutalmat, kitüntetést)? A pontozásos versenyben aligha küszöbölhető kl a zsűri, a zsűri tagjai pedig akaratlanul is lehetnek szubjektivek. A vivás találatjelző gépe is csak jelez — ffélni (és „melléitélnl") a zsűri szokott. Azokban a munkákban tehát, amelyek eredménye teljesen elfogulatlanul nem Ítélhető, ne is legyen verseny? Lehetne éppen. Hát persze, hogy lehetne. A munkában ts. Mert. nézzük, mi lenne a követelmény? Először is: a munka. Hovpá! 4 Először is... Szóval: a munka. Itt megakadtam. Mert, mit « mondjak? Aki kimegy a jégre — lett légyen akár a huszadik is —. egyben azért egy'orma a többiekkel. Csilszlk a Jégen. (Hol korcsolyával. hol máson.) De azért a jégen csúszni — tudni kell. Ahhoz pedig gyakorolni kell! (Felkelni hajnalban, rohanni délután, ha fagy, ha olvad, mindig és kitartóan. Gyakorolni kell.) Szóval: először is a munka. A pontozók utána következhetnek. St. M. Sima' M'hdly Nézd az emelődaru fényt nézd az emelődaru fényt csirát bont csavar ághegyet nézd a nyúlánkozó gyepet 1 a lábujjhegyező vetést nézd az emelődaru fényt pörgeti három jegenyénk sudarán a gót iveket néad mondom s csak magamat (nézem Itt fájok a forduló fényben miféle vigaszt keresek mire vajon s ugyan mikén" talán jövendő létemet remelem míg átrévedek egy tavaszba amely örök jegenyék tengelyén pörög? 1 1 %