Délmagyarország, 1976. március (66. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-21 / 69. szám

Vasárnap, 1976. március 21. Tanácsköztársaság és ellenforradalom Az utókor számára a Tanácsköztársaság erényei tündöklő például, hibái tanulságul szolgálnak. Magyarországon a két világháború közt, dacolva az ellenforradalom minden gyalázkodásával, a proletárdiktatúra emléke elevenen élt, és forradalmi hagyományként új harcokra lelkesített. Lenin többek között abban látta létrejöttének jelentőségét: ja magyar tanácshatalom bebizonyította, hogy a proletár szovietdemokrácia nem orosz sajátosság". Segítséget nyújtott a nemzetkőzi munkásmozgalom legfőbb erősségének, Szovjet-Oroszországnak akkor, amikor azt a külső és belső ellenség .minden oldalról szorongatta. Ugyanakkor értékes' tapasztalatokkal gazdagította a nemzetközi munkásmozgalmat, különösen a szociáldemokrata maradványokkal és baloldali gyermekbetegségekkel s küzdő kommunista pártot A Tanácsköztársaság szegedi eseményeit, s ezt hamarosan követő ellenforradalmi időszakot, eddig több értékes feldolgozás és dokument'imközlés ismertelte. Most. amikor a Tanácsköztársai ság létrejöttének évfordulója van, érdemes olyan forrásokat ismertetni, amclveket az újabb kutatások és régebben ismert anyagok alaposabb átnézése hozott felszínre. Ezek értéke és megléte színesebbé teszi az eddig ismert képet. Érdekes például megvizsgálni, hogy a proletárdiktatúrával nem rokonszenvező polgári, klerikális források miként vélekedtek a szegedi Tanácsköztársaság és ezt közvetlenül követő ellenforradalom eseményeiről. Erről árúlkodnak az eddig csak néhány vonatkozásban ismert „História Domus"-ok; rendház-évkönyvek, melyeket napról napra kézírással vezetett a Szegedi Alsóvárosi Ferences Rend és a Szegedi-Felsővárosi Minorita Rend. Mindkét Rendház évkönyvei fennmaradtak. Az egyik évkönyv 2. kötete 1828—1820-ig tartalmazza Szeged történetének eseményeit. Ez a kötet tudósít bennünket a 19-es szegedi eseményekről. t Már az 1918. november 13-án tett bejegyzés arról tudósít, hogy a világban valami megváltozott: „A hírek szerint Olasz-, Franci és Angolországban is erősen forradalmi a hangulat — sőt Amerikában is. E szerint valóságos világforradalom váltotta fel a világháborút." A március 22-i kézírásos beJegyzés már a nagy eseményről tudósít, bejegyzőjére is nagy hatást gyakorolnak a végbe ment események: „Üj lap a forradalom történetében! — Budapesten megbukott a kormány. Üj kormány alakult, mely kezébe vette a diktatúrát A kormány tagjai a kommunisták. A megszálló francia csapatokat lefegyverezték. Szegeden is hasonló történt. Kommunisták ragadták magukhoz a hatalmat. Roppant izgalom uralkodik. — Lázasan fegyverezi gárdáját a hatalmi párt Itt is le akarják fegyverezni a megszálló csapatokat. De a franciák ellenállásra készülnek." Valóban, március 22-én délelőtt, a két munkáspárt egyesülése után, a 34 tagú forradalmi intéző bizottság elnökségeként Udvardi János, dr. Czibula Antal és Wallisch Kálmán részvételével 3 tagú direktórium vette át a hatalmat a városban. Ezt követően az események gyorsan követik egymást A március 24-i bejegyzés a Kormányzótanács rendeletét ismerteti, melyben kimondta az egyház és az állam „tökéletes szétválasztását". A március 27-1 bejegyzés már a bukás tényéröl ír, tömör rövidséggel: „A francia csapatok teljesen átvették Szeged felett az impérlumot" A direktórium először Kiskunfélegyházán működött, majd a felső- és alsótanyai részekből kialakított területen. Felsőközponton (Balástya), majd Szatymazon fejtette ki tevékenységét. Gondoskodott a földek megműveléséről, ellátta a lakosságot közszükségleti cikkekkel, orvost, szülésznőt biztosított, megszervezte az iskolázást, Budapest és a Vörös Hadsereg ellátását támogatta. A határzár ellenére befolyásolták a szegedi forradalmi munkásosztályt. Az évkönyv bejegyzései a továbbiakban arról tudósítanak bennünket, hogy a direktórium elmenekülése ellenére a forradalmi kultúrbtzottság tagjai érvényesnek tekintették a tanácskormány határozatait, és azt végre is szándékoztak hajtani. A március 31-i bejegyzés tartalma: „A tanácskormány az egész országban megkezdte a magánosok vagy testületek birtokában levő műkincsek összeírását és a kommunizmus céljából való lefoglalását." Ennek szerves folytatása az április 8-í bejegyzés: „A forradalmi kultúrbizottság három tagia: Móra Ferenc író, a kultúrpa'ota igazgatója, Csányi zeneművész. s Joachim festőművész meglebározták műkincseinket és könyvtárunkat." A hatalmi viszonyek teljesen a franciák javára változnak: április I4-től a franciák elzárják Szegedet a Tanácsköztársaságtól. Tonelli Sándornak, a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara fő-. titkárának még közzé nem tett, bizalmas iratai szintén értékes forrásul szolgálnak a pár napos szegedi Tanácsköztársaságra, és azt követő ellenforradalmi folyamatra. Tonelli 1943-ban ment nyugdíjba, otthagyva a főtitkári posztot, Budapestre távozott, ahová magával hitte bizalmas iratait is. Bizalmas Iratainak másik része a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara irataiban külön kezelve maradtak meg. Ezeknek csak egy részét használta fel megjelent munkáiban. Iratait jóval a felszabadulás után, halála előtt, két részletben letétbe adta végleges megőrzésre Szeged város levéltárának, mint kísérő levelében írja: „Fontossága lehet a város újkori történetének megírásánál." A Tonelli-iratok egyik legértékesebbje az 5. számú irat, amely Somogyi Szilveszter polgármester összefoglaló jelentését tartalmazza Franchet d'Esperay tábornok négy szegedi látogatásáról: „Mikor a polgármester a fogadóterembe lépett, ott nem volt senki más, mint a főparancsnok és Bard úr, a francia város kormányzó magyar tolmácsa és cenzora. Első kérdése az volt, hogy hogyan áll a város? Kérdeztem, hogy érti ezt a főparancsnok úr, gazdaságilag vagy politikailag? A főparancsnok — akinek fekete tűzben égő szemei folyton rajtam jártak — hirtelen megjegyezte, hogy ő katona, ennélfogva politikával nem foglalkozik. És mégis, öt perc múlva benne voltunk a legmélyebb politizálásban. Majd ezután belement a kérdés érdemi tárgyalásába. Mit gondolok, milyen erős a magyar Vörös Hadsereg? Én 150 000 főre tettem. Akkor kezdtek visszavonulni a cseh támadásból és ereszkedtek le a Tisza mentén. Kérdezte a tábornok, hogy elégnek tartanám én & 10 0C0 harcost azok ellen? Válaszoltam, hogy ha a megszállott területeken is szin magyar embereket toborzunk, bizonyosan le tudnánk verni a bolsevizmust." Ezután Franchet d'Esperay érdekes megjegyzést tesz a Dunántúlra, mint az ellenforradalom esetleges bázisára Tonelli irata erről így tudósít: „A térképre tekintve azt mondotta, hogy a Dunántúlról kellene megindulni az ellenforradalomnak. Amire felvilágosíto'tam, hogy ott keletkezett néhány e'lenforradalom, de mert nem lehet titokban tartani, terrorcsapatokkal, akik a fegyházakból kerültek ki, rögtön vérbe fojtották, úgy mint Oroszországban." Rendkívül figyelemre méltóFranchet d'Esperay tábornoknak és Somogyi Szilveszter polgármesternek a határkérdéssel kapcsolatos vitája. Ady Endre Itt a nagy harc Tavasz van és a lázadhat Imádta mindig az élet, a láz, Jaj annak a magyar hajónak, Mrly olcsón és mindent elmagyaráz: Jaj százszor a megbocsátónak. Engesztelhetetleniil úgy fusson Minden bilincselt, bántott, bús magyar Hajója, hogy büszkén eljusson Víg partra, melyet tört szíve javall, Perlőinket perlő nagy jusson. Hiszen ők már úgy ls Inognak, Már küldik a kegyes üzenetet, Nagy harcba fogni úgy se fognak Ezek a zagyva úri seregek. Rablói száz elrablott jognak. Trónjukon már vitázva ülnek S már nem kacagják gőggel a tavaszt. Persze hogy meg nem szelídülnek, Verbőczy fajától ki várja azt? Eddig csak zsandárokat küldtek. De vér serkedt bőrük-alatta. Itt a tavasz, ho! panaszkodnak ls. Jön az úri, bosszús „ebadta". Jön a prédikáció, mely hamis S jön a mi bosszús vágyunk-adta. No. végre hát, ők védekeznek, A hóhérok, akiknek lelke sincs. Adván módját amaznak s eznek, Lóg hangosan róluk a vén bilincs: Ok, félők, legtöbbet vétkeznek. Tavasz van, ezerszer pusztuljon Minden alkuvás, minden habozás fis ezerszer egymásra hulljon Minden régiség és minden szokás: Most már nincs, hogy ki elől bújjon. Ez a magyar teljesedettség: I't a tavasz és Itt a diadal. Minden hitetlenség betegség. És magyarul sokszor szent az a dal: Itt a nagy harc, háj tessék, tessék. Nagy László Tavaszi dal Párom, te kardos angyalom öledben én sem alhatom tüzes csikódat ellopom kényesek kertjét tipratom Nem kötöztök le gazdagok foszló aranyos madzagok szegények fejét emelem ballagj utánam szerelem Oly undok ma a búsulás mint sötét csuhahurcolás és oly szép ma az ö-5m mint leányokon a piros ing Somogyi azonnal felkeresi a Kass szállóban a „magyar nemzeti kormányt", hogy ismertesse a francia tábornokkal folytatott tárgyalásait. Az eredeti feljegyzés erről szóló része: „Gróf Károlyi Gyula miniszterlnökkel, gróf Teleki Pál külügyminiszterrel és Horthy Miklós hadügyminiszterrel akartam közölni igen fontos kihallgatásomat, de csak a két előbbit találtam, s az étteremből a miniszterelnök lakószobájába menve, elmondtam nekik beszélgetésünknek a bolsevizmus letörésére vonatkozó részét. A két miniszter csodálkozott a doleon. mert mint említették, a franciák már határozitt ígéretet tettek a fegyveres segítségre." A francia támogatás és az ezzel összehangolt román támadás nyomán elbukott a Tanácsköztársaság. A Csongrád megyei, Levéltárban őrzik azt az eredeti dokumentumot, amely de Tournadre tábornok, szegedi városkormányzó 1920. február 19-én kelt parancsát tartalmazza, melynek értelmében 1920. március 1-i hatállyal a város fölötti hatalmat az ellenforradalmi polgári és katonai hatóságoknak adja át. A diktatúra rövid életű, mindössze ötnapos — március 22-től 27-ig tartó — szakasza, a város addigi történetének legszebb hagyománya. Maga Lenin jelentette ki a Tanácsköztársaság megalakulásának jelentőségével és a proletárdiktatúra létrejöttével kapcsolatban: „A proletariátus Magyarországon erkölcsi győzelmet is aratott, mert a legradikálisabb, a legdemokratikusabb; a megalkuvó burzsoázia beismerte, hogy a legnagyobb válság pillanatában, amikor a háborúban kimerült országot újabb háború fenyegeti, a tanácshatalom történelmi szükségszerűség, ilyen országban nem lehet más hatalom, mint a proletariátus diktatúrája." PFRVEK! WfSblJ.P I