Délmagyarország, 1976. február (66. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-29 / 51. szám

Vasárnap, 1976. fclbruár 29. 79 Kövek A tanár úr kezet mosott. Lassan csorgatta kiázott, fehér sebészujjaira a meleg vizet, s egy kis kefével körmeit sikálta. Páciensére gondolt, akit az előbb tükrözött meg. „Szegény ördög, legfeljebb három-négy hónapja lehet hátra... A bal vese már inaktív, a másik sem bírja sokáig ..." Aztán hirtelen egész másra gondolt, a révfülöpi villára, pontosabban a nagy telekre, amit nemrég szerzett meg potom áron Guth elvtárs, hálából a sikeres műtétért. „Legalább egymillióba lesz az építkezés ... móló is kell a vitorlásnak, és .. Ilona nővér sipító hangja riasztotta fel. Egy névjegyet lobogtatott — Hárman vannak még kint, tanár úr, kérem, a negyedik elvtárs pedig, aki most jött, ezt küldi a tanár úrnak! Feltette olvasószemüvegét. „Dr. Kardos Lóránt magfizikus, a fizikai tudományok kandidátusa" — olvasta az elegáns papírkártyán. „No nézd csak? a Kardos! Hát ez itthon van? Azt hittem, ötvenhat után kinn maradt!" — jegyezte meg félhangosan. — Mit tátja a száját! — kiáltott a nővérre. — Engedje be soron kívül! Júlia, a molett platinaszőke titkárnő gúnyosan felvihogott. A tanár úr másnapi előadását gépelte a fejhallgatós magnóból a cisztoszkópia új módszereiről... Nem bírták egymást Ilona nővérrel. A tanár úr a páciense elé ment az ajtóhoz. Görnyedt sovány, beesett arcú, őszes kefehajú férfi lépett be. Arcvonásai nagy belső fájdalmakról árulkodtak. Csak bogárfekete szeme csillant fel élénken, amikor kezet fogott a tanár úrral. — Szervusz, Bandi!- Megismersz még? — Nahát, Lóri! Hát téged mi szél hozott erre? Azt hittem, kint maradtál... Júlia, konyakot és cigarettát kérek! — Köszönöm, ne fáradj! — próbált tiltakozni a vendég, de a fürge titkárnő már ott is volt az itallal a várósarokban. Leültek, koccintottak. — Szervusz, egészségedre! — Köszönöm, pontosan az hiányzik ... — Csak nincs valami bajod? Ezért látogattál meg? Vigyázz, mert ha nem tudnád, urológussebész vagyok! Egykettőre megszabadítalak valamelyik vesédtől!? Kardos bágyadtan mosolyogni próbált. — Ügy jöttem fel hozzád, Bandi, mint régi osztálytársamhoz ... vagy inkább — riválisomhoz? Hisz mindig hajtottuk egymást, igaz? Nemes verseny volt, és te győztél... Világhírű fej vagy, én pedig egyszerű kuli egy nagyszerű tudományban. — No, csak ne szerénykedj! — fenyegette meg vendégét a tanár úr. — Hogy ki győzött igazan, arról lehetne csevegni . . Gondolj csak — Magdára! Nála, úgy hallottam, te győztél! A feleséged lett. De mondd csak, most hol dolgozol? — Az Atomfizikai Kutatóintézetben. Pontosabban: a ciklotronnál ... Rutinmunka. — Igen, akárcsak az enyém, ha úgy vesszük! Nos, ml a panaszod? Rettenetesen szenvedsz, azt látom! — így kínlódom már harmadik napja. Most aztán úgy érez^ tem, nem bírom toyább, és bevánszorogtam ide, a kórházba. A belgyógyászatra akartam menni, természetesen, de a folyósón véletlenül megláttam a névtábládat ... Rettentően fáj a derekam, Bandi! Begörcsölt, és hiába szedem marékszámra az Algopirint meg a Ridolt, nem használ! Sohasem voltak még ilyen reumatikus fájdalmaim. Látod: szinte ki sem bírok egvenesedni. Állandó izé ... vizeletingerem is van. meg másféle, eredmény nélkül. Mondd, mi lehet ez? Adj tanácsot: kihez menjek? Te biztosan jóban vagy a főorvosokkal. és ... — Nem mész sehová! Mondd csak: volt már valami bajod a veséddel? — A vesémmel? — csodálkozott Kardos. — Soha, semmi... — Nos. akkor most velem jössz. Átmegyünk az ambulanciára, megvizsgállak. Ha a diagnózisom nem csal, pontosan a legjobb helyre jöttél! A végén úgyis ide küldenének a ké ... izé, a kezem alá! Ilona nővér kíséretében átvonultak az ambulanciára. A pá-, ciens levetkőzött és felfeküdt a vizsgálóasztalra. A tanár úr sokáig nyomogatta a derekát, hasát, aztán bemosakodott a cisztoszkópiához és a röntgenvizsgálathoz. • — Na, mit mondtam? Tökéletes volt a diagnózisom! Köveid vannak! — harsogta diadalmasan a tanár úr a különszobában fekvő páciensének, miközben az ablaknál a frissen előhívott röntgenfelvételeket vizsgálgatta. — A! bal vesédben elmozdult egy borsó nagyságú kő és beékelődött az uréterbe. Görcsöket és általános pangást okoz. Pár napig bent maradsz nálunk, ne félj, egyelőre nem kerülsz a késem alá. Megpróbáljuk kihajtani a köveidet. A jobb vesédben is van néhány, azoktól is megszabadítunk. Júlia majd elintézi a formaságokat. Elsősorban az egészségügyi kartotékodra lesz szükségem, a munkahelyedről... Látni szeretném, mekkora sugárdózist szedsz össze a ciklotron mellett. — Nem sokat... a megengedett dózis egyharmadát sem — suttogta elkínzott, kimerült hangon a beteg. — Különben azt csinálhatsz velem, amit akarsz, de értesítsétek Magdát. A feleségemet. — Természetesen! Add meg a telefonszámotokat, és ne gondolj semmire, csak pihenj. Ne félj, mindent rendbe hozok! Most pedig kapsz egy kitűnő összetételű görcsoldó koktélt, és meglátod, egykettőre eltűnnek a fájdalmaid! Az injekció után a beteg elaludt A tanár úr összeszedte a filmeket, valamit ráfirkantott a beteg kartotékiára. aztán kiment a különszobábóL • — Nyugalom, asszonyom! Kérem, nyugodjék ... nyugodj meg, kedves... Magda! Kérlel:, ne sírj! Hányszor mondjam már, hogy semmi okod sincs ez aggodalomra! — vigasztalta a tanár úr Kardosnét. Közben arra gondolt, hogy a hajdani üde és harsogóan szép Méray Magdi, az egész osztály bálványozott szerelme, most talán még csodálatosabb, mintákkor! Érett, gyönyörű nő. kön.ynyekben úszó fantasztikusan kék szemekkel... Érezte, hogy hideg verítékcseppek futnak le a hátán az ing alatt, annyira felizgatta az asszony. Aztán erőt vett magán, és megpróbált visszazökkenni az orvos szerepkörébe.— Lórinak különleges veséi vannak, ez kétségtelen — folytatta a vigasztalást. — De nem lesz semmi baj! A köveket kihajtottam és meg is fogtam néhányat . .. Magam vegyelemeztem őket, tudom, mit kell tennem hasonló vegyi összetételű kövek képződésének megakadályozására. Szervi bajról szó sincs, a kövek kikristályosodását közönséges vegyi reakció okozza. Nincs is szükség semmiféle különleges diétára. Lóri ehet-ihat mindent., amit szeret: valamenynyi más szerve egészséges. Egy dologra kell csak vigyázni: az emésztésre... A pangás, illetve a kőkiválasztódás megakadályozására széntablettákat kell szednie, közönséges carbo medicinalist, háromszor kettő szemet naponta, étkezés előtt. A szénadagolással megjavult emésztés le fogja állítani a kőképződést, a mellékhatás ellen enyhe hashajtót adok ... Különben egy hét pihenés után felkelhet és mehet. • — Nagyon hálás vagyok neked, Bandi! — suttogta Magda asszony, és egy vastagra tömött borítékot csúsztatott a tanár úr köpenyének zsebébe. — Hová gondolsz?! De kérlek, ez teljesen felesleges! — tiltakozott a tanár úr. — Hagyd, ne tiltakozz .. . Megérdemled. — No persze ... időnként hívjatok majd fel. Szeretném, ha háziorvosnak tekintenétek. Alaposan kivizsgáltam Lórit, más orvos csak elrontaná. Én már úgy ismerem a veséit, mint a tenyeremet ... Júlia, a titkárnő unott mozdulattal nyúlt a telefonkagylóért. — Halló? Igen. Nem, kérerp ... A tanár úr még nincs bent. Negyedóra múlva itt lesz. Ki kereste? Igen. kérem. Átadom ... Azonnal átadom! Viszonthallásra... Alighogy letette a kagylót, betoppant a tanár úr. — Valami doktor Kardosné kereste a tanár urat — jelentette a titkárnő. — Azt üzeni, hogy a férje rosszul lett az utcán, a mentők bevitték a baleseti klinikára. Szíveskedjék azonnal odafáradni a tanár úrnak ... A tanár úr arcán furcsa ráncok futottak szét, mintha nevetne és sírna egyszerre... — Máris megyek! — jelentette ki, azzal sarkon fordult és elrohant. • — Sajnos be kell vallanom, drágám: a férjed különleges veséi engem is megtréfáltak kissé. De a műtét sikerült... Kitűnően sikerült! Idejében áttudtam hozatni Lórit a baleseti klinikáról! Mindkét veséből kioperáltam az újabb köveket... A jobb vese kevésbé károsodott és normálisan működik. Sokan élnek manapság egy vesével... Lóri is kibírja vele időtlen időkig! Természetesen most hoszszabb utókúrára lesz szüksége, legalább hat hónap teljes pihenésre. Mindent elintéztem: amint szállítható lesz, áttesszük a szanatóriumba. De ami ennél is fontosabb, drágám: neked is feltétlenül hosszabb pihenésre van szükséged!... Nézd, meghívót kaptam Londonból egy nemzetközi konferenciára. Négy napig fog tartani. Eljössz velem, és utána elmegyünk valahová ... Emlékszem, mindig Miamiba vágytál!... • PethŐ alezredes fejcsóválva csapta íróasztalára az addig gondosan tanulmányozott iratcsomót, és megszólalt: — Marika, hívja be nekem az „ékszerészeket"! Néhány perc múlva két jókötésű, firtal nyomozótiszt jelentkezett, és a főnök intésére helyet foglaltak. A titkárnő feketét tett eléjük. — Fiúk, elég vén róka vagyok a szakmában, de ilyet még nem pipáltam • — kezdte el az alezredes a tényállás ismertetését. — Jelentést kaptunk Londonból az Intarpoltól. Az angol fináncok a reptéri vámnál elcsíptek egy magyar urológus-sebésztanárt, dr. Gárdy Endrét... Hallottatok már róla? Nem... Nos, én igen! Felülvizsgálaton is voltam nála a múltkor, miután kioperálta a derekamból a Kolompár Jóska revolvergolyóját ... Na ugye, erre már emlékeztek! A tanár úr — itthon mindenki így hívta — valami konferenciára ment ki Londonba egy nővel. Nem, nem a feleségével! Hogy is hívták a nőt? Megvan... valami özvegy Kardos Lórántné társaságában ... Nos, amikor a heathrowi reptéren kisétáltak a gépből, az egyik bőröndjükből furcsa dolgok kerültek elő. Kövek ... Fantasztikusan érdekes kövek! A tanár úr megpróbálta beadni a maszlagot az angol fináncoknak, hogy „kioperált vesekövek", meg hogy „orvosi kuriózumként" > a konferenciára viszi óket bemutatni ... Persze, a vámosok sem estek a fejükre, szakértőket hozattak, és kiderült, hogy a tanár úr „vesekövei" — gyémántok! És micsoda gyémántok?! Amikor a tanár úr szemébe röhögték az igazságot, az egyből összecsuklott. Gyorsan kórházba szállították, de akármit csináltak vele, néhány óra múlva vége volt. Infarktus ... Pár szót még kipréseltek belőle, de hiába, mert a tanár úr élete utolsó perceiben is állhatatos maradt. „Az enyémek!... Biogyémánt!... Ciklotron és szén ... szén!" Ez minden. Most aztán rajtunk a pokol! Jönnek az Interpol gyémántspecialistái ... Fel kell készülnünk a fogadásukra. Biztosra veszik, hogy a tanár úr kulcsembere volt annak a nemzetközi csempészbandának, amelyre már évek óta vadásznak! Nézzétek csak, itt van néhány kép a kövekről ... Ez a nagyobbik valamiféle megkövesedett pókra hasonlít. Vagy inkább polipra? Vajon honnan a fenéből szerezte őket?! CS ERNÁI ZOLTÁN | i *• • , ~ I t i. •j- , x -í , v: > i. Á f Is- «f- '•> . JL .*< > m -íz- í} ^^Smmmmímma^m Vadász Endre emlékezete Hetvenöt éve, 1901. február 28án született Szegeden, 1944. június 3-án halt meg a gödöllői munkatáborban Vadász Endre, a modern magyar rézkarc kiválósága. Rövid életének kilenc évét Debrecenben töltötte, ott alkotta grafikai életművének legjobb darabjait. A Déri Múzeum emlékkiállítással emlékezik születése évfordulójára. 1928-ban került Debrecenbe, 1933-ig a zsidó gimnázium tanára volt, utána, négy évig, csupán művészetéből és művészetének élt. Ekkor már Fnichter-, Szinyei-, Wolfner-díjas, két ízben nyerte el a Zichy-díjat és 1929ben a barcelonai világkiállítás bronzérmét A velencei biennálén, a rotterdami, hágai, clevelandi, chikágói grafikai tárlatok, pályázatok állandó l résztvevője. Ex librisei, könyvillosztrációi eljutnak a világ minden tájára, számtalan megrendelésnek tett eleget. Debrecenben a haladó Ady Társaság művésztagja, s munkatársa az Ajtósi Dürer Céh folyóiratának, a „Magyar Ex lihris"-nek. Három egyéni kiállítást rendez a Déri Múzeumban, s Békés István, az ismert író kiadja két grafikai albumát. 1936-ban Budapestre költözött, több kiállítását rendezte meg a Tamás Galéria és kiadta „Budanest" című színezett rézkarc albumát. Már 1928-tól több ízben megfordult Olaszországban, Franciaországban, a 30-ns években pedig egy holland műgyűjtő barátjával, Kuylennel beutazza az olasz és francia Riviérát, Svájcot. Temperaképei, grafikái a változó tájélmények megfogalmazói. „Svájci téli táj", „Francia Riviéra", „Piránói móló" című temperái könnyedségükkel, hangulati erejükkel fogják meg a nézőt. Grafikáin, főként rézkarcain a tájban és a tájjal együttélő ember a legfőbb témája. Képelemei: trattóriák, intim terek, hidak, szobrok, régi utcák, csónakok, s bennük, mellettük beszélgető, csendesen szemlélődő, hálót javító, vagy bódék mélyén válogató kisemberek. Megragadó az egyéni látásmód: a sajátos báj, játékosság, fantáziagazdagság. Képzeletét Firenze mozgatta meg leginkább: a San Marco kolostor misztikussága, Fra Angelico emléke, a Ponté Vecchio forgataga, a vízparti városka finomságai Alföldi tájélményböl fakadó karcain megjelenik a harmincas években a társadalmi, szociális mondanivaló. A finom, japán rajzokra emlékez+ető, hajszálvékony vonalhálókra épített művek főszereplője a kertész, a favágó, a Bzéntelepek munkása, a szántóvető paraszt. Számtalan cirkuszt ábrázoló műve, vagy cigányéletből vett karca sivárságot sejtet a színes külső mögött. Ha íavagy linómetszetben dolgozza fel e témákat, csak kevés fehér fénnyel töri meg vigasztalan feketéit. Kisméretű rézkarcai monumentális hatásúak: kis felületen tömegeket mozgat (pL „Cirkusz", „Korcsolyázók"), vagy hatalmas tájakat fog át felülnézetben „Végig a part mentén", „Bajai halpiac", „Sürgönypóznák"). Némely művét e hatások miatt érezzük Breughel-osnak. Vadász tisztelete a németalföldi mestereket, merített is témavilágukból, látásmódjukból, de a korabeli magyar élet ízeivel, hangulataival telítette, saját mondanivalójához idomította e témákat. „Korcsolyázók" című művének szegélyjegyére ezt irta: „apres Breughel", vagy „Harmadosztályon" című metszete alá: „apres Daumier". Ez utóbbi műnek nemcsak témaválasztása, de szociális érzékenysége is rokon a nagy francia mester rajzával: vonaton ülő. erőteljes, gyermekét tartó jelképes nőalakjával a jövőbe vetett hitét fogalmazta meg. Ez a jövő azonban egyre bizonytalanabbá vált Vadász Endre számára a háború kitörésekor. Művein érezni a szorongást, majd a növekvő félelmet A 40es években egyre több fehérszürke téli tájképet fest, grafikái egyes elemei apró jelzések, halk sikoltások. Mintha Radnóti sorait idézné két újévi köszöntő lapja. Az 1940-es kisgrafikán szöges drót keríti be a szántóföldeket, rajta elárvult madár, a földön sarló, lekaszált virágokkal. Az 1942-es apró karcon viharos tengeren hányódó hajó, oldalához dűlő angyallal, „Pax" zászlófelirattal. Mintha megérezte volna a finom, törékeny idegzetű Vadász Endre jövendő sorsát, a rá váró borzalmakat. 1943-ban a szajoli munkatáborba viszik, erről az időszakról még hírt adnak gyorsiramú „naplójegyzetei": az ólmosszürke egű szajoli tájkép-akvarellek. 1944-ben átviszik a gödöllői táborba, ahol, nem bírva megaláztatásait, 1944. június 3án öngyilkos lett. Festményeit, grafikáit széthurcolták, rokonai, barátai, a szegedi, a debreceni múzeum őrzi kis remekeit. E csonkán maradt életmű is rejti Vadász Endre ars poétikáját; a szépség, a kultúra megszállott szeretetét, a kisemberek világának művészi megörökítését. SZ. KÜRTI KATALIN a debreceni Déri Múzeum munkatársa Képeink: Kovácsműhely (feni), Róma (balról), Bárkák