Délmagyarország, 1976. február (66. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-22 / 45. szám

A lustálkodás Simái Mihály A „Szürke fény" galambja láttad: abban a filmben egy galambot megülnek a nyakát kicsavarják vérét veszik szegénynek ( és mégis minden este újra ott van a vásznon ártatlan tisztaságnak ártás áldozatául mindennap fölfehcrlik lásd ennyire halandó lásd ilyen haihatatlaaz Ember tisztasága a tisztesség fehére Pardi Anna Ha... Ila Síellek: sérülést, zúzódást, sebeket ölelek benned. Bár mindezt tagadod. Mintha el lehetne kerülni egyetlen kelepcét is: annyi szirénnel zúg, s oly kevés helyen hívnak tengerek. Csak annyit tudsz: harmincéves vagy. Vagy annyi se. Valaki elindult feléd: félarca árnyékban. Árnyékba húzódsz hát te is. De várod. joga Napjaink ismétlődő beszédtémája a szabad idő. Konferenciákon, értekezleteken, társaságban, családi körben, a sajtóban, a rádióban és televízióban vélemények ezrei hangzanak el. A szabad idő van, adott. A felhasználás módja viszont joggal vitatott Az alábbiakban ehhez teszünk néhány adalékot, s mindjárt Marx idézésével kezdjük. Marx: „A munka nem válhatik játékká. A szabad idő birtokosát természetesen más szubjektummá változtatja és igy más szubjektumként lép be a közvetlen termelési folyamatba. A fegyelem tehát a jövő emberének éppúgy lesz, mint annak, aki már rendelkezik a tudás megkívánt szintjével." Azzal tehát, hogy a munka nem játék — a fegyelem különösen fontos tényezővé válik a szabad idő vonatkozásában is. Aligha képzelhető el, hogy a szabad idő tulajdonosa fegyelmezetlenül váljon más szubjektummá. Ebben az önfegyelemnek van nagy szerepe, hiszen a szabad idő nemcsak pihenőidő, hanem magasabb tevékenységre szolgáló keret is. Ebben az ember nemcsak energiáját pótolja, termeli újjá, hanem tíj ismereteket is szerez, kifejleszt magában, és ezzel lép vissza a közvetlen termelésbe. A fentiek arra figyelmeztetnek, hogy a szabad idővel kapcsolatos hétköznapi elképzelések ugyancsak eltérnek annak lényegétől, alapvető céljaitól. A Világosság egyik számában Csöregh Éva írt elemző cikket a szabad idő ellentmondásairól. A szabad idő első monográfiája (Paul Lafargue 1883-ban) A lustálkodás joga címmel látott napvilágot. Marx halálának éve volt ez, az az esztendő, amikor a munkásság híres „három nyolcas" követelése, azaz 8 óra munka, 8 óra alvás, 8 óra szabad Idő már harci jelszóvá érett Európa-szerte. Közel száz év elteltével, bár a meggyorsult Ipari fejlődés nyomán valóban csökkent a munkaidő, s ez elvileg a szabad idő növekedését eredményezte, mégis furcsa ellentmondást tapasztalunk: nem vesszük észre a művelődésre, szórakozásra fordítható szabad időnk növekedését, a „lustálkodásról" nem is beszélve. Mit tekinthetünk szabad Időnek? „A napnak az az időszaka, amelyben az egyén teljes szabadsággal választja meg foglalkozását pihenése, szórakozása, esetleg ismereteinek elmélyítése érdekében vagy érdek nélküli társadalmi tevékenységet végezhet szakmai, családi és társadalmi kötelezettség után." (Joffre Dumazedier.) A szabad idő tehát az a szabadon rendelkezésünkre álló idő, amit a munkavégzés után felszabadult, úgvnevezett foglalkozás nélküli időből magunk választotta tartalommal tölthetünk meg. Magyarul: a szórakozások, kedvtelések a társadalmi, politikai értékekkel összefonódva képezik a személyiségfejlesztést, az egyén szabad kibontakozását. A horgászás például tipikus szabadidő-tevékenység, passzió. Ám ha a horgásznak sikerül olyan sok halat fognia, amit saját háztartásában nem tud elfogyasztani. és elad belőle, akkor már ellenértékért, nyereséges munkát végzett. íme, az ellentmondás: a horgászás csak akkor szabad idő-töltés, ha nem sikeres, ha a horgász nem fog sok halat. A példa azt az álláspontot támasztja alá. hogy „ne mindig csak a szabad idő hasznosságát firtassuk!" Hasonlóképpen nyilatkozott V. I. Bolgov (Szovjetunió), amikor kifejtette, hogy a szabadidő-töltés egyenlő a szabad alkotótevékenységgel, hogy a szabad idő alapeleme a választási lehetőség, és éppen ez tűnik el az irányított szabadidő-tevékenységeknél. Nézzük elsőként: ml a helyzet a legifjabbakkal? A munkával elsőül megismertető iskola hajdanán a tényleges szabad időt jelentette. Azóta távol került már eredeti jelentésétől. Ml sem jelzi ezt jobban, mint ez az ellentétpár: iskola és szabad idő. Az iskolai idő meghosszabbodott. Még ha a törvény nem is kötelezi erre, az ifjúság többsége 16 éves kora után is iskolába jár, azaz fokozatosan eltolódik az aktív életbe való belépése. Az ifjúság szabad Idejét a felnőttek szervezik meg, azok nevelési elképzeléseinek, ellenőrzésének és beavatkozásának van alávetve. Ezek az elképzelések nincsenek mindig szinkronban a fiatalok valóságos szükségleteivel, igényeivel, hanem bizonyos általános normákból kiindulva határozzák meg, hogyan töltse a gyermek, az ifjú a szabad idejét Teljesen érthető, ha ezt kényszernek tekintik, és menekülnek az intézményesen szervezett szabad idő elől. Komoly szociálpszichológiai problémával kell Itt szembenézni. A felnőttek mindent megtesznek, hogy megfelelő programot találjanak a fiataloknak, akiknek ehhez adaptálódniuk kellene, de ez nem megy, mert többségük — természetesen — arra orientálódik, hogy maga határozza meg szabadidő-programját. Gyakran szidjuk a televíziót, de bármit teszünk is, a tv van, és egyre inkábtí elnyeli szabad időnket Ismert tény, hogy napjainkban a nyugati országokban a szabad idő felét, Magyarországon körülbelül egyharmadát tölti ki a tv-nézés. kevésbé feltárt viszont az, hogy milyen tartalmakat, kultúrát, értéktöltést képvisel, mennyire szorít ki más kultúraközvetítő formákat és társas kapcsolatokat, illetve, esetleg milyen új formákkal gazdagítja azokat. Más a helyzet a rádióhallgatással. A rádiózás túlnyomórészt passzív (egyszerűen csak szól a rádió, mintegy háttérzajként), és nem kizárólagos, másodlagos tevékenység, anélkül, hogy tényleges kapcsolat lenne a hallgató és az adás között. A tv-nézés ellenben általában elsődleges és aktív tevékenység, noha kizárólagossága csökkenő tendenciát mutat. Ahogy mindinkább elterjed a háztartásokban, a nézők kissé belefáradnak már. A sport is sokat veszített az elmúlt években vonzerejéből. Hogy nem többet, az annak az országos mozgalomnak köszönhető, ami az egészséges életre nevelő testedzésnek hivatalosan (a plusz egy testnevelési óra bevezetésével) az ifjúsági és társadalmi szervezetek programjában, valamint egy propagandakampánnyal az utóbbi években mind nagyobb rangot igyekszik adni. A mellkaskerület csökkenése, a ferde gerinc, a magassághoz képest elégtelen testsúly a katonai sorozások egzakt mérési adataiból kiderült, és ideje, hogy meghúzzuk a vészcsengőt. És mi van a nőkkel? A nők tradicionális családi szerepét egy olyan anyagi tényező is konzerválja, mint a feleségre háruló háztartási többletmunka. Ezt mintegy közvetlep fizetéskiegészítésnek, kiegyenlítésnek tekintik. És ami lényeges, a nők ugyanúgy gondolkodnak erről, mint a férfiak. Az időbeosztás ismerete azonban még nem változtat sem a nemzetközi időmérlegadaton, hogy a nők több mint tíz százalékának egyáltalán nincs szabad ideje, sem azon, hogy nemcsak a gyermekszülés, gyermeknevelés hárít (biológiai-pszichológiai okokból) plusz terhet az asszonyokra, de a családról mint egységről való gondoskodás is megmaradt elsősorban női feladatnak. A nők termelésbe bevonásának általánossá tétele megteremtette a „második műszak" terheit, s nem szüntette meg a családon belüli nemek közötti egyenlőtlenséget. A háztartásbeli és a kereső foglalkozás mellett háztartást is ellátó nők objektíve kevés szabad idejét még szorongások is terhelik. Félnek elengedni magukat, hogy akkor nem tudják teljesíten,i amit a család, a társadalom elvár tőlük. Miért van a nőnek alapvető félelme az otthon töltött szabad idejének beosztásában? Miért racionalizálja rosszul otthoni szabad idejét? Ha valami baj van például a gyerek iskolai előme. netelével, nevelésével, a nő érzi bűnösnek magát miatta, és ismét csak a szabad idejéből áldoz arra, hogy jóvátegyen valamit. Sajnos, általában nem rendelkezik elég ismerettel ahhoz, hogy analizálja saját menekülési kísérletét Szabad idejét ügy rendezi, ahogyan azt bűnösségérzete diktálja, ném szabadon választ, hanem azt teszi, amit a társadalom hasznosnak tekint: szőnyeget sző, kertészkedik, ruhát varr, az otthont csinosítja stb. Ezek önmagukban persze nem hibás tevékenységek, de személyisége kibontakoztatása érdekében helyesebb volna és többet érne, ha nem ezt a színházként ismétlődő háztartási szerepet játszaná. Mindezeknek az oka is ősrégi, történelmi beidegződöttség, tényleges elismerést csak ezekért a tevékenységekért kap a nő, közvetlen környezetétől éppúgy, mint a nagytársadalomtól. És fordítva is így van; legszigorúbban azért ítélik el, ha ezeknek a „kötelességeinek" ellátásában lazítani mer. Ha a szabad idő alapeleme a szabad választás — márpedig az kell legyen — akkor nem egy tevékenység önmagában, hanem maga a választás az értékhordozó. Valakinek történetesen nem a kézimunkázás, mozibajárás, vendégeskedés stb. jelent kikapcsolódást, lazító, pihentető élvezetet, hanem éppen valamely elvégzett munkából merít örömet, feltöltődést más tevékenységeihez is. Legyen szabad a szabad időben valóban a szabad alkotókedvnek megnyilvánulnia. Ügy véljük azonban túlzottan hangsúlyozott a közvéleményben a szabad választás eleme. Mintha hiányozna innen valami, az elején említett olyan ismeretszerző tevékenység, mellyel masabb, több lesz a pihenő ember. Tehát nemcsak az energia pótlásáról van szó. A szórakozás és a kulturálódás arányait kell megteremteni. Azt, hogy az egyesek tudása ne határt jelentsen, hanem összegező folytatást Olyan helyzetet kell kialakítani, amelyben senki sincsen bezárva saját tudásának szűkös falai közé. Az egyének sokoldalú érintkezéséről van szó. Minden egyes más-más egyén, de nem zárt atom, hanem olyan ember, aki alkotóan gazdagítja a másikat. A munkaidő és a szabad idő antagonizmusa, a szabad idő egyes kategóriáinak egymással való merev szembeállítása egyáltalán nem valami fogalmi szükségszerűség. Ha annak látszik, az okot a társadalom és a gazdaság adott viszonyaiban kell keresnünk. Marxnak ez (J gondolata ma is aktuális. BENKÖ KÁROLY Vasárnap, 1976. február 22. 4