Délmagyarország, 1976. február (66. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-21 / 44. szám

6 Szombat, 1976. február 21.' Olaszországban a kommunisták nélkül nincs kormányképes koalíció 8 Róma (MTI) leges bekapcsolása a kor- A jelenlegi kormánnyal Az olasz képviselőházban mányzásba mélyreható, osz- szemben az OKP ellenzéki pénteken megkezdődött a tályjellegű politikai váltó- magatartást tanúsít majd, bizalmi vita Aldo Moro zást jelentene, gyökeres vál- de építő, módon. „A kor­„egyszínű" keresztényde- tozást a hatalomgyakorlás mány átmeneti jellegű, de mokrata kormányának be- módjában. A keresztényde- ez nem jelentheti azt, hogv mutqtkozása után. A szava- mokrata és a szocialista ne cselekedjék hatékonyan zásra szombaton délután ke- pártnak ebben a kérdésben és határozottan a legsürgő­rül sor- világosan állást kell foglal- sebb gazdasági intézkedése­Az Olasz Kommunista nia. El kell dönteniök, hogy ket illetően" — jelentette ki Párt képviselőcsoportja ré- mit akarnak, hajlandók-e Berlinguer, s rámutatott: a széről Enrlco Berlinguer fő- széles egységfrontot kiala- gazdasági intézkedések és az titkár szólalt fel és fejtette kítani, ahogy az OKP java- abortusz-törvény jelentik a ki pártja álláspontját. „Azok solja, vagy pedig képesek kormányra váró legsürgő­a pártok, amelyek eddig más alternatívát javasolni, sebb tennivalókat. Olaszországot az OKP nél­kül kormányozták, ma már nem képesek többséget ösz­szehozni. Végérvényesen be­fejeződött az úgynevezett balközép időszaka. Az OKP nélkül nincs többé kormány­képes koalíció, s ezzel egy harminc éves szakasz ért véget Olaszország történeté­ben" — állapította meg az OKP vezetője. Rámutatott, hogy az úgynevezett „kom­munista kérdést" nem lehet többé megkerülni. Berlinguer ezek után hang. LEMP KB-plénum • Varsó (MTI) egységének elmélyítéséért, az Edward Gierek, a LEMP állam erősítéséért és a szo­KB első titkára pénteken a cialista demokráciáért", párt Központi Bizottságának A beszámoló a szocialista harmadik plenáris ülése elé . , terjesztette a Poliükai Bizott- hazafl8á8 68 a Proletór inter­ság beszámolóját, amelynek nacionalizmus kérdéseit tag­sülyozta, hogy Bz OKP eset- címe: „A nemzet hazafias lalta, Lengyelországban. Angola - közelről Lisszaboni szállodám — ban a meglevő nyersanyago- száz kilométernyire húzód­hasonlóan bármely portugá- kon es munkáskézen kívül nak északra és délre. Am a lial hotelhez — zsúfolásig termelőeszközökre és tech- városkép mégis egy háború­megtelt angolai menekültek- nikusokra is szükség lenne, ban álló ország fővárosát kel. A szállást és a segélyt E két utóbbi egyelőre hiány- idézi: a buszmegállókban a lisszaboni kormány fizeti cikk. A távozó portugál tu- fiatal fiúk várakoznak még a gyökértelen, munka- és lajdonosok egy része — pa- civilben, hátukon az össze­cgzisztenciBnélkúll egykori naszolják Luandában — a göngyölt egyenruhával. Ki­telepeseknek, akik otthonu- felperzselt föld taktikáját képzésre vonulnak he. A kat,- állásukat feladva ttiene- választotta: Toraokban hagy- luandaiak csoportokban tár­kiirték el Afrikából A jobb la ültetvényét, vagy éppen gyalják az utcán az MPLA elfoglaltság híján a szálló müködesképtelenne jett« a fegyveres erőinek, a FAP­bárjában Iszogató férfiak az gépeket. A tulajdonosokkal LA-nak (Angolai Felszaba­okot nem nagyon tudják együtt mentek el a szakér megfogalmazni. Elűzni nem tők ís. űzte el őket senki, ha csak A közellátásban nem ritka „fantasztikus" jelzőt riem Itt nem a lelkiismeretük, vagy a fennakadás, hiszen elmen- találták ki: nyugati kom­éppen az, hogy képtelenek tek a pékek is, a Luandát mentátorok voltak elviselni a gondola- élelmiszerrel ellátó déli or­•ot: 1975. november 11 óta szágrészben még folynak a egy afrikalak irányította . „ , _ független államban kellett narcoK- 8 volna élniök. Iszogatnak, s az ,d« termesből ma közben minduntalan Afriké'' ratít valami, röl beszélnek, ahol többsé- «r,yhit az a feeS '-t a Szovjetunió és borongós februári Portugá- cialista országok nyújtanak már a beszálláshoz készülőd­liahőz. a törvényes angolai kor- ve fedezem fel Lucio Larát, A meglepetés s Hsszabo- mánynak. A luandai öbölben harci nevén Tehiwekát, az ni Portela repülőtéren ér. A kirakodásra várakoznak az MPLA Politikai Bizottsága­portugál Tap-légi társaság ,,, avóstvszerL luandai gépe nem valami el-imiszert, gyógyszert, kisebb méretű, kiszuperált hanemüt szállító óceánjárók, jelmondatra irtási Népi Fegyveres Erők) fantasztikus hadi sikereit. A írják le mind gyakrabban arról az offenzí­váról, amely napok leforgá­nem ls remélhető, sa alat.t százezer négyzet­kilométerekkel terjesztette A gondokon ki a törvényes kormány segítség, sme- fennhatóságét. A luandai repülőtéren, szó­nak tagját A falra festett mutatok: A motoros, hanem a legmoder­nebb Boeing Jumbo. A ha­talmas. több mint 400 utas szállítására képes monstrum — a várakozással ellentét­ben— megtelik. Az utazók fehérek, feketék vegyesen. Egyikük megjegyzi: — Mi vagyunk az újra visszatérők. A lisszaboni 6—8 fok után Luanda 30 fokos nyárral fo­gad. S újabb meglepetések­kel. A tavaly nyári összecsa­pásokról érkezett hírek alap­jan a látoguto a harcok nyo­mait keresi, uin nem talál­ja. A fövárosoól kivonuló FNLA és UN1TA csapatai kétségbeesetten és esztelenül pusztítottak ugyan, azonban az MPLA felhívására a füg­getlenség kikiáltása előtt a lakosság kampányszerűen hozzálátott a város szépíté­séhez. A külső negyedekben még látható néhány szétlőtt épület: a két szakadár szer­vezet ágyúkkal lövette az MPLA épületeit. A háromhónapos, vérben született függetlenség után a normalizálódás első, biztató jeleit látni városszerte: ha félénken is, de egv re több üzlet húzza fel redőnyeit Az Ittmaradt portugál kereske­dők bizakodnak; mint mond­ják, a kormány stabil, lesz még üzleti élet Luandában. A falakon mindenütt plaká­tok, a leggyakoribb jelszó­val: „Produzir é resisttr" — termelni annyi, mint ellen­A termeléshez azoo­A ládákon a feliratok: Mos- győzelem biztos! Mosolyogva cow, Berlin, Budapest... Luandában béke van, a frontvonalak már jó néhány bólint: — Higyje el, ma biz­tosabb, mint bármikor! Major László CIPRUSI KONFERENCIA A területi rendezés kérdé­sében fennálló véleménykü­lönbségek inialt pénteken délután Bécsben Klerideszés Denktas nem tartotta meg előzetesen tervbe vett hiva­talos megbeszélését. Az ülés­nek a Hofburg különtermé­ben, Waldheim ENSZ-főtit­kár elnökletével kellett vol­na sorra kerülnie. A sziget­állam görög és török közös­ségének vezetője ugyan meg­érkezett a Hofburgba, de kö­zölték Waldheimmel: kormá­nyaikkal konzultáltak, és mivel még hem kaptak fel­hatalmazást az újabb hiva­talos tárgyalásra, csak nem hivatalos jelleggel ülnek a tárgyalóasztalhoz. Így a dél­utáni eszmecsere nem hiva­talos jelleggel, „kötetlen for­mában" folyt le. ETIÓP KÜLDÖTTSÉG MAGYARORSZÁGON A Minisztertanács Tájékoz­tatási Hivatalának meghívá­sára etióp tájékoztatásügyi 1 küldöttség érkezett hazánkba. A küldöttség vezetője Asrat Desta alezredes, az Etióp Ideiglenes Katonai Admi­nisztratív Tanács tájékozta­tási és propagandabizottságá­nak elnöke. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren dr. Várkonyt Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalának elnöke fo­gadta. RENDKÍVÜLI ÜLES LISSZABONBAN Pénteken háromórás rend­kívüli ülést tartott Lissza­bonban a legfelsőbb forradal­mi tanács. A megbeszélés után a forradalmi tanács szó­vivője közölte: az angolai problémával kapcsolatos ál­láspont tekintetében egyetér­tés van a forradalmi tanács­ban. Costa Gomes elnök n lehető leghamarabb, valószí­nűleg szombat estére rend­kívüli kabinétülést hív öszse, hogy a kérdésben döntsenek. , , DUMITRU TURCES LÁTOGATÁSA BUDAPESTEN A Msgyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságé­nak meghívására február 17 —20. között látogatást tett Budapesten Dumitru Turcus, a Román Kommunista Párt KB külügyi osztályának he­lyettes vezetője, aki az MSZMP KB külügyi osztá­lyán megbeszéléseket folvta­tott a két testvérpárt. 1970— 77-re szóló együttműködési munkatervéről. A vendéget fogadta Gyenes András, a Központi Bizottság titkára. CITNHAL SZÓFIÁBAN A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának meg­hívására pénteken Romániá­ból Szófiába érkezett a Por­tugál Kommunista Pórt kül­döttsége. A portugál delegá­ciót Alvaro Cunhal, a párt főtitkára vezeti. A szovjet hadsereg és hadiflotta napja Ünnepség a Barátság Házában Pénteken Budapesten, a és aktivistáinak azért a fá­Barátság Házában ünnepsé- radhatatlan és eredményes get rendeztek a szovjet had- munkájukért, amelyet a két sereg és hadiflotta napja al- nép közötti testvéri barát­káiméból. Tétényi Pál. az ság elmélyítéséért folytat­MSZBT alelnöke köszöntöt- nak. te a megjelenteket, és meg- Részt vett az ünnepségen emlékezett a szovjet hadse- társadalmi és politikai éle­reg és hadiflotta megaln- tünk több jeles személyisé­kulásának 5R. évfordulójáról, ge, parancsnokokkal képvi­Ezután F. F. Krivda vezér- seltették magukat fegyveres ezredes, az Ideiglenesen ha- erőink, s ott volt a Szovjet­zánkban állomásozó szovjet unió budapesti nagykövétsé­déli hadseregcsoport pa- Sének, valamint az ideigle­, . , , . , „ „ nesen hazankban állomásozó rancsnoka fe.iezte ki koszo- szf)Vjet déll hadseregcsoport netét a Magyar—Szovjet több magasrangú képviselő­Baráti Társaság vezetőinek je. Megemlékezés a szovjet déli hadseregcsoport parancsnokságán A szovjef hadsereg és ha- Megjelent ,J. A. Naumen­diflotta megalakulásának 58. ko vezérezredes, a Varsói évfordulója alkalmából pén- Szerződés egyesített fegyve­teken este műsorral egybe- res erói főparancsnokságé­kötött ünnepséget rendeztek nak magyarországi képvise­az ideiglenesen hazánkban lője, valamint B. D. Seviktn tartózkodó szovjet déli had- követtanácsos, ideiglenes seregcsoport parancsnoks'á- ügyvivő vezetésével a Szöv­gén. Részt vett az tinnepsé- jetunió budapesti nagykö­gen Biszku Béla, az MSZMP vetsógének több magasrangú Politikai Bizottságának tag- képviselője, ja, a Központi Bizottság tit- A szovjet és a magyar kára, Borbándi János, a Mi- himnusz elhangzása után F. nisztertanács elnökhelyette- K. Iscsenko altábornagy üd­se, Czinege Lajos vezérezre- vözölte az ünnepség részl­des, honvédelmi miniszter, vevőit, majd F. F. Krivda Benkei András belügymi- vezérezredes, a déli hadse­niszter, és Nagy Mária, a regcsoport parancsnoka mél­M^yar^^vjet Baráti Tár- az évíorduló ielentősé­sasag főtitkara. Ott voltak a ... . , ­társadalmi és ...tömegszerve-. Set Az unnepseg első resze zetek vezetői, E részt vett -az Internacionálé- hangjaival az ünnepi eseményen a Ma- ért véget, majd a déli had­gyar Néphadsereg tábornoki, seregcsoport ének— és tánc­parancsnoki karának számos együttese adott nagysikerű tagja. műsort. Szegedi baráti találkozó A szovjet hadsereg megala- alezredes, a Szeged városi­kulásának 58. évfordulója járási rendőrkapitányság ve­alkalmából tegnap, pénteken zetője. ünnepséggel egybekötött megemlékezést tartottak Sze­geden, a Hazafias Népfront megyei és városi bizottságá­nak rendezésében a városi Az ünnepségen Lipcsei András őrnagy mondott be­szédet, majd Ivan Vaskeba is felszólalt. A vendégeket tegnap Mol­népfrontszékházban. A ba- nár Sándor, a népfront me­ráti találkozón és megemlé- gyei titkára is fogadta, és az kezésen részt vett Ivan Vas- ünnepség előtt Kiss Piroska­keba, a Szovjetunió Szerzői nak, a népfront városi tltká­Jogvédő Hivatalának ma- rának kíséretében látogatást gyarországi képviselője, Du- tettek a Szegedi Kábelgyár­becz György, az MSZMP Sze- ban, ahol az MSZBT t.agcso­ged városi bizottságának portjának tagjaival találkoz­munkatársa, Gyurkó Vince tak. MOCSÁR GÁBOR: A FEJEDELEM ELINDUL 14. És akkor következett a harmadik munkácsi nap, annak is az a soha el nem felejthető kora reggele. Az a vad zaj, üvöltözés, lópaták roba­ja. A fejedelem épp öltözködött, kisiet az udvar­ra — hitvány sövénykerítés védi, ha így egyál­talán védhető az a ház —, kuruc lovasok vág­tatnak a Latorca folyó felé, ahol a gyalogórséget megtámadták a németek, a fejedelem semmit sem ért, nem tudja, hova, miért vágtatnak ezek a lovasok, a nagyszájú Majos ordítva követeli: — „lovat a fejedelemnek! lovat hozzatok a feje­delemnek!" Lóra ülnek mindketten, de már vágtat is visz­szafelé az imént eldübörgött lovascsapat, hozza a hátán az ellenséget. A németeket, aktk nem sejtik, hogy az a fiatal lovas, aki többedmagá­val egy silány faház udvarán, a nyitott kapu­ban rángatja a kantárszárat — s ráadásul fegy­vere, kardja sincs — az a kurucvezér, az a Rá­kóczi Ferenc, akinek a fejére Igen sok arany ran kitűzve, tehát aki azt a fürtös hajú fejet a császári hatóság kezébe leteszi, egész életére gazdag emberré válik. Eldübörög a német svadron, és ekkor az fék­telen, eszeveszetten dühös és vakmerő Majos István kirántja a kardját, s amint az üldözök csaputa elhalad, néhány lovasát magával ragad­va, hátulról nekiront a nemeteknek. Nem törő­dik az őrült vállalkozás kockázatával, nem szá­molja, hányat vág le, szúr át, döf meg halálo­san, csak azt a veres képű kapitányt keresi, aki tegnap este a várban nagy hencegve azt híresz­telte, hogy annak a kutya Rákóczinak a szívét a kardja hegyére tűzve viszi fel a várba. Azt keresi, annak ordít, „hé te kapitány, hé te ka­pitány" — s amint az ellenfél hátrafordul, hogy vajon ki az, aki őt szólítja, már kapja is a su­hintó vágást épp a nyakára, épp az ütőeret metszi át Majos kardja, a kapitány két porc alatt elvérzik, a lova nyaka csurom vér, s a ré­mült állat már holt gazdáját hurcolja a város­széli temetőbe, ahol a megzavarodott németek próbálták összeszedni, rendezni magukat. Később aztán lehetett ezt a szerencsétlen munkácsi kalandot valamiféle jól megtervezett manőverként beállítani, de a fejedelem nagyon jól tudja: ha akkor nem fordul azonnal vissza a hegyekbe, s ha visszavonulás közben nem jelentkezik az a most már mindörökre névtelen helybeli jobbágy, s nem mutatja meg a gázlót, ahol a Latorcán gyalog is át lehet kelni, s meg lehet szökni a két tűz közül, a németek állította csap­dából, akkor a fejedelem most nem beszélget­hetne az ülésen mellette zötykölődő gróffal. A munkácsi kudarc után a fegyvertelen, vak­rémületbe esett tömeg szétszéledt, elvitték a hegyek közé a hírt: elveszett a fejedelem. Meg­halt, megölték a munkácsi csatában. És megint a régi szokás: a pásztorok, hegyi lakók kiálltak a hegyek tetejére, beleordították fájdalmukat a völgyekbe: a torokból szakadt, szinte ősemberi, tehát félállati nyers és vad üvöltés hegyről hegyre szállt, hosszú dudák bömbölték szél a gyász jól ismert üzenetjelél, és amikor a körül­levő hegyekből visszajött a kérdezés dudajele: „ki halt meg?" — zengett a hegy, a völgy egy elnyújtott kiáltozástól: Rákóczi!.., RákócziJ... Rákóczi!... A fejedelem — miközben szétron­csolódott seregmaradványaival Munkácsról visz­szafelé menekült a lengyel határra, maga is személyesen, saját füleivel hallotta ezeket a síró-rívó jajgatásokat, üvöltéseket — saját vissz­hangzó nevét. A lengyel határtól Idáig, tehát Klimóctól Mun­kácsig három napig tartott a lázadók lelkes és bizakodó menetelése, ám a munkácsi kudarc után két nap alatt visszaért a lengyel határra a züllőfélben levő vert sereg. Zavadkán, a fe­jedelem saját birtokán levő faluban pihent meg, s gyülekezett a sereg. Az első betörés tehát sírnivalóan és szégyell­nivalóan kudarcba fulladt. Ez az, amiről, ha lehet, nem beszélünk. S éppen most, a Zavadkáról kiindult második vonulás közben nem beszélünk. Mert most ne az elmúlt és elfelejtendő kudarcra gondoljunk, hanem az előttünk felkáprázó jövőre, arra, hogy vajon ebből a második elindulásból ml lesz. (FolutatiuJeJ

Next

/
Thumbnails
Contents