Délmagyarország, 1976. február (66. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-19 / 42. szám

* 6 Csütörtök, 1976. február 19. Fidel Castro D népszavazás a kuitai forradalom nagy győzelme 0 Havanna (MTI) „A vasárnapi népszavazás a kubai forradalom nagy győzelme volt" — jelentette ki Fidel Castro. A kubai jmlniszterelnök a kormány kedd esti (ilésén mondott rövid beszédet azután, hogy az országos szavazási elnök­ség beszámolt a referendum eredményeiről, tapasztalatai­ról. „A csaknem 99 százalékos részvétel, az igen-nel sza­vazók 99,7 százalékos ará­nya történelmi esemény né­pünk életében — mondotta — ez kifejezésre juttatta né­pünk érettségét, politikai ön­tudatát, s azt, hogy szaba­don, meggyőződésből, őszin­tén a szocializmus mellett tett hitet. Az eredmény fe­lülmúlt minden optimista várakozást. Én személyesen — hangsúlyozta — azt vár­tam, hogy a szavazóknak: körülbelül 9o százaléka mond igent, hiszen ne fe­ledjük, akik az urnák elé járultak, azoknak több mint fele a régi rendszerben ne­velkedett". Fidel Castro a vasárnap elfogadott alkotmányt — amely február 24-én lép életbe, a kormány ülésén „egyértelműnek, reálisnak, igazságosnak, a szocialista hazához méltónak" nevezte. 0 Moszkva (MTI) A Pravda szerdai számá­ban Gennagyij Zafeszov a lap havannai tudósítója a vasárnapi kubai népszava­zást kommentálva hangsú­lyozza: A nyugati félteke első szo­cialista alkotmánya logikus betetőzése az államépitéssel kapcsolatos hatalmas mun­kának. Maga a kidolgozás folyamata is elősegítette a szocialista Kuba állami és társadalmi szerkezetének to­vábbfejlődését. Elegendő csak annyit mondani, hogy a tervezet előzetes vitájá­ban több mint hatmillióan vettek részt, s közülük 16 ezren tettek konkrét javas­latokat, amelyeket az előké­szítő bizottság megvizsgált. A legfelsőbb törvény a munkások, parasztok és min­den dolgozó szocialista álla­mának kiáltja ki a Kubai Köztársaságot. Hangsúlyozza a parasztsággal és minden dolgozóval szövetségben álló munkásosztály vezető szere­pét. s a kommunista párt­nak, mint az egész társa­dalom és az állam vezető erejének szerepét. ü csehszlovák küldöttség Győrben és Bábolnán Budapest (MTI) A Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi gyű­lésének hazánkban tartózko­dó küldöttsége, melyet Alois Indra, a Csehszlovák Kom­munista Párt elnökségének tagja, a szövetségi gyűlés elnöke vezet, kedden Győr­be, a Rába Magyar Vagon­és Gépgyárba látogatott. SVÁJC IS ELISMERTE AZ ANGOLAI NÉPI KÖZTÁRSASÁGOT Az Angolai Népi Köztár­saság kormányát diplomáciai elismerésben részesítő álla­mok sorához szerdán csatla­kozott Sri Lanka, valamint az Ir Köztársaság és Svájc. CIPRUSI KONFERENCIA Szerda délután a bécsi Hoí­burgban Waldheim ENSZ­fŐtitkár közreműködésével folytatta tanácskozásait a ciprusi konferencia. Mint ismeretes, a szigetál­lam görög és török közössé­gének két vezetője, Glavkosz Klerldesz és Rauf Denktas az osztrák fővárosban ked­den kezdte meg újabb meg­beszéléssorozatát. TITO—CUNHAL MEGBESZÉLÉS A Dubrovnik közelében le­vő tengerparti üdülőhelyen Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke szerdán fogadta Al­varo Cunhalt, a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárát és Antonlo Gervasiot, a Politi­kai Bizottság tagját, akikkel elvtársi és szívélyes légkörű eszmecserét folytatott. Mint hivatalosan közölték, a meg­beszélésen Időszerű külpoli­tikai kérdésekről és a két párt együttműködéséről volt szó. ÖSSZEÜLT A BIZTONSÁGI TANÁCS Szerdán New Yorkban ösz­szeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa. Az ülést, a Szomáli Demokratikus Köztársaság kérésére hívták ősszé. A Biz­tonsági Tanács annak' a fegy­veres incidensnek az ügyét vizsgálja meg, amely a kö­zelmúltban zajlott le Szomá­lia és az úgynevezett Fran­cia Szomália (DJlboutl) hatá­KREISKT CSEHSZLOVÁKIÁI LÁTOGATÁSÁRÓL Prágában szerdán közle­ményt. adtak ki Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellár csehszlovákiai lá­togatásáról. Az osztrák kor­mányfő Lubomir Strougal csehszlovák miniszterelnök vendége volt. A felek elha­tározták, hogy kiszélesítik és elmélyítik az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök el­vein alapuló kétoldalú együtt­működést. A küldöttséget tájékoztat­ták arról is. hogy a győri Rába gyárat régóta szoros kapcsolatok fűzik a cseh­szlovák járműiparhoz. Az idén 8 ezer különböző típu­sú futóművet gyárt cseh­szlovák megrendelésre. A csehszlovák vasutakon több mint ezer Győrött gyártott vasúti kocsi szállítja az uta­sokat, s ugyancsak a szom­szédos baráti ország számá­ra kezdték meg a vasúti konténerszállító kocsik gyár­tását. A csehszlovák szövetségi gyűlés küldöttsége szerdán a bábolnai mezőgazdasági kombinátot kereste fel. Magyar-dán gazdasági megállapodás • Budapest (MTI) Dr. Bíró József külkeres­kedelmi miniszter és Ivar Norgaard dán külgazdasági miniszter szerda délben Bu­dapesten aláírta a magyar— dán hosszú lejáratú gazda­sági, ipari, műszaki és tu­dományos együttműködési megállapodást, amely 10 év­re biztosít Jogi kereteket a két ország vállalatainak és intézményeinek együttmű­ködéséhez. Megjelöli az együttműködés főbb formá­it és azokat a gazdasági te­rületeket, amelyeken a fé­lek az együttműködés to­vábbfejlesztését különösen kívánatosnak tartják. A megállapodás aláírásával egyidejűleg érvényét vesz­tette a két ország kormánya között 1969-ben kötött ha­sonló megállapodás. Mindkét ország — törvényes állami rendelkezéseinek keretében — biztosítja a legkedvezőbb elbánást a gazdasági, Ipari, tudományos és műszaki együttműködés számára. A két kormány támogatni fog­ja a magyar és dán vállala­tok együttműködését harma­dik piacokon is. Megállapították, hogy ma­gyar és dán vállalatok ter­melési és műszaki-tudomá­nyos együttműködése az el­múlt években megélénkült. Számos kooperációs szerző­dés jött létre elsősorban a mezőgazdaság és élelmi­szeripar, továbbá az élelmi­szeripari gépek, valamint a környezetvédelmi berende­zések gyártásának területén. A dániai magyar gépipari exportban ma már számotte­vően részesednek a koope­rációban gyártott termékek. Tárgyalások vannak fo­lyamatban az építőipari együttműködés kibővítésé­ről harmadik piacokra. To­vábbi kedvező lehetőségek kínálkoznak a kooperáció számára a finommechanikai és a műszeriparban is. Több mint 5 ezer küldött 0 Moszkva (APN, MTI) Február 24-én a Szovjet­unió Kommunista Pártjának több mint ötezer megválasz­tott küldötte összeül a párt XXV. kongresszusára. A moszkvai Kreml Iíongresz­szusi Palotájának üléster­mében helyet foglalnak majd a szocialista és a tőkés országok kommunista és munkáspártjainak, valamint a nemzeti felszabadító moz­galmaknak a képviselői is. A kongresszus megvitatja a Központi Bizottság beszá­molóját a párt soronkövet­kező bel- és külpolitikai fel­adatairól, a központi revízi­ós bizottság jelentését, va­lamint az 1976—80-as évek szovjet népgazdaságfejlesz­tésének fő irányait. A kong­resszusi küldöttek megvá­lasztják a párt vezető szer­veit. Az SZKP a pártélet idő­szerű kérdéseinek sokoldalú elemzését szorosan egybe­kapcsolja a társadalmi fej­lődés valamennyi lényeges problémájának értékelésével. Törvényszerű tehát, hogy a kongresszus összegezi az egész elmúlt időszak belpo­litikai fejlődésének eredmé­nyeit, értékeli az ország nemzetközi helyzetét. Ez le­hetővé teszi a legmagasabb pártfórum számára, hogy felvázolja a további távlato­kat a gazdasági potenciál növelésére, a szovjet állam bel- és külpolitikájának megvalósítására. A Szovjetunióban igen nagy az érdeklődés a kong­resszus iránt. A pártszerve­zetekben, a dolgozók gyűlé­sein, valamint a sajtóban, a rádióban és a televízióban széles körű vita folyik a népgazdaság fejlesztése főbb irányainak kongresszusi ter­vezetéről. Az ország társa­dalmi és gazdasági fejlesz­tésének a tervezetben kitű­zött és reálisan elérhető ha­tárait igen magas mutató­számok jellemzik. Alapvető, hogy a fogyasztást és a fel­halmozást szolgáló nemzeti jövedelmet. 24—28 százalék­kal kell növelni. A Központi Bizottság kongresszusi tervezete pon­tosan meghatározza a fel­adatokat a kölcsönösen elő­nyös nemzetközi együttmű­ködés kiszélesítésére. Ebben óriási szerepet, tölt be a szo­cialista országokkal való szoros együttműködés, vala­mint a KGST tevékenysé­ge. Ez az együttműködés a szocialista internacionaliz­mus elvei alapján harmoni­kusan összhangolja ' minden egyes testvéri állam és az egész közösség alapvető ér­dekeit Az SZKP XXV. kongresz­szusa óta eltelt időszakban többször is bebizonyosodott, hogy a szovjet kommunisták szívügye a szocialista világ­rendszer további szilárdítá­Közvetítés a magyar televízióban az SZKP XXV. kongresszusáról Szovjet—magyar barátsági est 0 Moszkva (MTI) Szerdán Moszkvában, a Szverdlov nevét viselő se­lyemgyárban barátsági est keretében emlékeztek meg a szovjet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának huszonnyolcadik évfordulójáról. Georgij Kolmogorov. az SZMBT elnökhelyettese mél­tatta az 1948. február 18-án aláírt szerződés jelentőségét. A Szovjetunió Kommunis­ta Partjanak XXV. kong­resszusáról átfogó képet kaphatnak a rádióhallgatók és tv-nézők hazánkban is. Elkészült az a közvetitéster­vezet, amely lehetővé teszi a nagy jelentőségű tanács­kozás minden fontosabb mozzanatának nyomonköve­tését, a kongresszus munká­jának közelebbi megismeré­sét. A rádióban, akárcsak a tv-ben, minden fonto6 ese­ményről a legrövidebb időn belül tájékoztatják a hazai közönséget. Az elképzelések szerint mintegy 40 alkalom­mal kapunk tudósításokat az SZKP XXV. kongresszusáról a rádióban, A Magyar Rádió és Tele­vízió már egyeztette a köz­vetítésterveket a szovjet partnerekkel. A műszaki feltételeket idejében bizto­sította a magyar, illetve a szovjet posta. Február 24-én, kedden es­te a televízió híradójának különkiadása 40 -perces adásban informálja a nézők millióit a tanácskozás első napjának munkájáról. A többi napokon pedig 20 per­ces híradás foglalja össze az aznapi legjelentősebb ese­ményeket. (MTI) MOCSÁR GÁBOR: A FEJEDELEM ELINDUL 12. Először is: kinn járt. ő is követként a fejedelemnél, sőt, most is ővele jött ki Lengyelországból, máris amolyan belső em­bernek érezheti tehát magát, más részről az 6 apja az a veterán Majos Ferenc, aki már Thö­köly idejében is kuruc ügyekért vitézkedett. S ha valaki nem tudná, annak Majos István nap­jában többször is hajlandó bizonygatni, hogy a Majosok nem valami alantas szőröstalpú Job­bágynépséfi, hanem tiszteletre méltó nemesi fa­mília, tehát ezen a jogon is megilleti öt a pa­rancsnoklás Joga. Igazán katonát csak kettőt talált a fejedelem a kllmócl gyülekezetben, ám azok is milyenek? Egy Móricz nevűre figyelt fel, aki közkatona­ként szolgált egykor a munkácsi várban, meg egy Horváth nevűre, aki a németeknél mér őr­niestérségig vitte, amikor a szolgálatból elbo­csátották. Búsultában beállt kuruenak — ő azon­ban meg is rokkant, meg is öregedett, sokat nem lehet rábízni. S épp itt, Klimócon tudta meg a fejedelem azt is, hogy ama tornácról mondott szónoklat közben Kis Albert miért kacsingatott össze hoz­zája hasonló vén gonoszokkal épp akkor, amikor ő dühösen a kóborlókat, fosztogatókat, a kuruc nevezetre szégyent hozó latrokat szidalmazta. Azért, mert amíg ő> a fejedelem odaát lengyel-. országban e nép küldötteit, háromszor is fogad­ta, s míg francia és lengyel segély ügyében szor­goskodott, hogy az édes ország felszabadítására elindulhasson, aközben Kis Albert sem töltötte tétlenül az időt: húsvét hetében néhány hason­szőrű cimborájával összeállva, hősileg megro­hanta és kirabolta a gazdag és tekintélyes Do­mahidy Miklós domahida! kastélyát. Rettentő szitkozódások közben fogadta a holtától retteg­ve remegő cselédség sírós hangon elmondott tu­dósítását. miszerint a kastély ura, Domahidy Miklós éppen most nincs itt, mert húsvétolni csaladostul bement Szatmár városába. Pedig a bőséges ragadmány reményén túl a vén rablót a bosszúvágy is idekecsegtette, az a hő kíván­ság, hogy itt kézbe kaphatja, megkínozhatja, meg is ölheti azt a Domahidyt, aki őt 1697-ben, a szatmári börtönben töltött, raboskodásakor, mint Szatmár vármegye alispánja, elkövetett bűneiről heteken át iszonytató kínzásokkal val­latta. Akármilyen volt ez a sereg, ki kellett mozdul­ni Klimócrót. Az eleség elfogyott. Az emberek — különösképpen a Tiszahátról ideszorultak — morogtak. Bélüket — ahogy mondogatták — marta a zabkenyér, a síkságra vágytak, ahol jobb kenyeret lehet enni. Odaátról, a magyar oldalról pedig jöttek a lelkes izenetek: jöjjön minél előbb a fejedelem, mert a nép csapatos­tul várja, s minél tovább halogatja a kiindulást, annál Inkább lohad az elszántság; úgy áhítjs már a szabadulást a magyarság, hogy ha nem azonnal történik, keservében tán el is veszti kedvét, és csalódottan, morogva visszabújik a vackába, sebeit tovább nyalogatni. És várni — de most már csökkent reménnyel — újabb hívásra, jeladásra. S ami a fejedelem döntését — bár a sereg ál­lapota Igen-igen mélységes vívódásokra késztet­te — a tett felé billentette, az a tudósítás volt, amit sűrűn jövő-menő kémek, hírhozók egy­aránt megerősítettek: a dolhai csata után gróf Károlyi Sándor lóhalálában Bécsbe Indult, ma­gával vitte a dolhai hegyoldalban zsákmányolt néhány koszos dobot, görbe lándzsát, tépett zászlót — mint egykor Róma dicső légióinak győztes vezérei az ellenségtől elragadott hadi­jelvényeket —, hogy ezáltal Is bizonyítsa had­vezéri elhivatottságát, elnyerje az udvar jutal­mát — lehetőleg újabb birtokokban —. s ami a legfontosabb, hírül adja: nincs többé kuruc veszedelem, a sziszegő kígyó már fészkében el­tlpratott. Más oldalról jött hírek ugyanezt erősí­tették meg: munkácsi hírhozók — a fejedelem családi birtokának Jobbágyai — előadtak, hogy az ott székelő, császári ezred parancsot kapott az indulásra. Minthogy a dolhai mészárlás után többé nincs kuruc veszedelem, nem Itt a biro­dalom északkeleti csöndes csücskében, hanem a nyugati, íranciák, bajorok elleni csatákban lesz majd szükség ezekre a császári katonákra. A fejedelem mélységes alázattal hitt az Isteni Gondviselésben. Nem elvakult misztikusok, ba­bonások, jelekből olvasók, túlvilági sugallatokra hallgatók módján, hanem azzal a soha kétség­be nem vont hittel, hogy mindeket az Isten te­remtett, igazgat és tart meg; minden az ő aka­rata szerint történik. Az emberi szándékok és döntések csupán úgy szólhatnak bele az örók Igazság érvényesülésébe, hogy az Isten dönt fölöttük. Ha az Isten utálatosnak tartja az em­beri akarat által megcélzott eredményt — meg­hiúsítja az esendő ember szándékait.. Ilyenfor­mán az örök Igazság bölcsessége nyilvánul meg mind a sikerben, mind a bukásban: ez utóbbi feltétlenül azzal magyarázható, hogy nemtelen és Istenhez méltatlan volt az ember szándéka, (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents