Délmagyarország, 1976. február (66. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-19 / 42. szám

6 Csütörtök, 1976. február 19. Zárszámadásokról jelentjük fi homoki gazdálkodás sikerei Tegnap délelőtt Üllésen, a művelődési házban tartotta első részközgyűlését az üllés —forráskúti Haladás Termelőszövetkezet. Sándor Tibor, a közös gazdaság elnöke ismertette az 1975-ös esztendő eredményeit, majd az idei év termelési, pénzügyi tervét. Az elmúlt esztendő igenigen próbára tette a homoki földeken gazdálkodó termelőszövetkezeteket ís. A jó hírű, 7 ezer 793 hektáron boldoguló mintamodelltől 20 millió forint kiesést rabolt el a mostoha időjárás. Ami ennél is súlyosabb, megrongálta a talaj szerkezetét, s félő, hogy az idei esztendőben is érezteti hatását. A homoki közösség a megpróbáltatások ellenére is — alacsonyabb termésátlagok, megnövekedett kiadások stto. — tisztes eredményt ért el. A növénytermesztés végül nyereségesnek bizonyult, olyan szépséghibákkal, hogy fűszerpaprikából mindössze 7,1 mázsa termett hektáronként, burgonyából 60,« mázsa (tarlóburgonyát is beszámítva), viszont a szőlő a korábbi évvel szemben szépen fizetett. A termelőszövetkezet mérleg szerinti nyeresége 11 millió 901 ezer forint, ami igen tisztelnivaló, bár alatta maradt a tervezettnek. A szövetkezet bruttó jövedelme meghaladta a 37 milliót, fejlesztési alapja 11 millió forint, s a tagok részesedése meghaladta a 29 milliót. A részközgyűlésen részt vett dr. Kovács Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezetője, és hozzászólásában tolmácsolta a megyei párt-vb és tanács-vb elismerését a sikeresen gazdálkodó tagságnak. Hogyan lehet a természeti csapások ellenére is eredményes esztendőt zárni? Erről hallottunk beszámolót a balástyai Móra Ferenc Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén is, amelyet a községi művelődési házban tartottak tegnap. szerdán délelőtt. A 3054 hektáron gazdálkodó, 590 tagot számon tartó közösségnek a növénytermesztés hozta a legtöbb pénzt. Szám szerint 10 millió 883 ezer forintot. Ebből tiszta nyereség 2 millió 568 ezer forint. A szép eredményt a szőlő- és gyümölcstermesztés mellett a merész táblásftásnak is tulajdonítják. Az állattenyésztés nyereségessége ellenére nem hozta a tervezett, a várt eredményt — és ezt Nagy Sándor, a téesz elnöke —az állomány elöregedésével indokolta. Tavaly a háztájiból a közösön keresztül 724 sertéssel kevesebbet és hatvan szarvasmarhával többet értékesítettek, mint a korábbi években. Kiderült a számokból, hogy a tagok napi jövedelme 107,26 forint' volt. És ez is a fejlődést mutatja, összességében így ért el a kollektíva 3 millió 690 ezer forintos nyereséget. A zárszámadó közgyűlésen jelen volt Kiss Károly, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a SZOT alelnöke is. Otthon és a gyárban Ugye milyen természetes, hogy a kis családi házak tulajdonosai rendben tartják, tatarozhatják, óvják házukat? Igyekeznek csinosítani. Hol egy kerítéssel, hogy egy szép kapuval lepik meg magukat, s mindezeket rendszerint saját kezűleg csinálják. Miért ne lehetne Ugyanilyen természetes dolog a gyárakban, gyárak körül végzett saját kezű munka? Mondhatnák sokan, hogy a gyár az államé, mégis más, mint egy magánház. S ami az államé, az nem a mienk? A szegedi vasöntödében például másképp gondolkoznak az emberek. Sajátjuknak érzik az üzemet, ez meg is látszik rajta. A szocialista brigádok mindig találnak valami barkácsolnivalót az udvaron, a szociális létesítményekben. Nem kell őket nógatni a társadalmi munkára. Látják, hogy mit kell csinálni, hozzáfognak. Mint otthon. Egy-egy új épület születésénél is közreműködnek. így van ez az ecsetryárban, a gyufagyárban, a fémipari vállalatnál, a Volánnál, egyre több szegedi gyárban. A vágóhídi építkezéseket is az vitte előbbre, hogy a munkások bontották a régi csarnokokat, épületeket, elhordták a törmeléket, az új létesítményeket takarították a festés után és így tovább. A tulajdonosi felelősség tudata nem csupán a társadalmi munkában nyilvánul meg, hanem a termelésben is. A textilmüvek fiatal íonónője, Balla Mária és ifjú szövőnője, Babecz Zsuzsanna így fogalmazták meg: a felelősségtudat érződik a gépek gondos kezelésében, az aryagtakarékosságban. a termékek minőségében. Számukra, akik a felszabadulás után születtek, a felszabadulás után épült szocialista üzemben dolgoznak, mást jelent a „miénk a gyár" fogalma, mint az idősebb nemzedék számára. A teljesítménybéren kívül az ő generációjukat a lelkiismeret is ösztönzi. Legalábbis legtöbbjüket. Egy idős munkásnő mondta el, aki az ecsetgyárban érte meg az államosítást, mit jelentett számára a változás. Évek teltek el, mire tudatosodott benne, hogy nincs gyártulajdonos, mire kezdte érezni, hogy valami köze neki is van az egészhez. A régi viszonyok, között csak arra ügyelt, ne csináljon sok selejtet, féltette a bérét. Több termelésre is csak a munkabér ösztönözte. Az sem érdekelte, mi lesz a sorsa annak a készárunak, amit elhordták mellőle a hosszú munkanap alatt. Már régóta másképp dolgozik. Feleiősséggel önmaga és az egész gyár iránt Gondolkodásmódja átformálódott. Ma már elítéli azokat akik a mi társadalmunkban csak a pénzért „hajtanak". A mai munkásokban tulajdonosi büszkeség is van. Az algyői IL számú gázüzem dolgozója. Mészáros János mondta: aki tíz éve dolgozik az olajmezőn, annak fölemelő érzés látni a sok kutat, a tankállomásokat, az új létesítményeket, s arra gondolni, hogy mindebben az ő munkája is benne van. Ez a tudat sok mindenre kötelez. Elsősorban szigorú munkafegyelemre. A törzsgárdatagok kötelessége következetes nevelő munkával átültetni ezt az érzést az újabb munkatársakba is. Különösen azokba, akik a tanyavilágból szegődtek az olajmezőre, s közülük sokan tulajdonuknak csak azt a darabka földet érzik, amit • nyaranta művelnek otthon. A mai munkásban a gyárkapun kívül ts él a tulajdonosi felelősség. Számonkéri másoktól a felelőtlenséget. Sajnálják a szétszórt építőanyagot, a megrongált vasúti kocsikat. A gyárak munkásai a tulajdonos felelősségével készülnek a következő tervidőszak célkitűzéseinek megvalósítására. A gazdasági vezetőkre vár a feladat, hogy az első negyedévi termelési tanácskozásokon támaszkodjanak is erre a felelősségtudatra. Bizalommal számíthatnak a munkásokra a •konkrét döntések előkészítésében is, nemcsak a végrehajtásban. A szocialista munkaverseny-mozgalom eredményei bizonyították, mennyi életképes, hasznos kezdeményezés születik a gépek mellett. A munka termelékenységének emelkedése, a minőség javítása érdekében érdemes összegyűjteni a javaslatokat. Érdemes azért is, hogy a munkások érezzék vezetőik bizalmát. Ehhez azonban a termelési, szervezési és egyéb ötleteket — amelyek alkalmasak — meg is kell valósítani, nem szabad elsikkasztani. Ez már vezetői felelősség kérdése. A vezetők felelőssége pedig ugyanott gyökerezik, ahol a munkásoké, ha valamivel nagyobb is. Bálint Ibolya áz hektár cseresznye és meggy Kisteleken Volt egy bölcs ember, aki másfél évtizede már arra biztatta a homoki gazdákat, meggyfát és cseresznyét ültessenek. Nem hittek neki, hiszen akkor az őszibarack volt a világsztár. Elég a tavalyi — tavalyelőtti piaci árakra visszagondolni, hogy a korábbi jós igazáról meggyőződjünk, mégsem szaporodnak számottevően termő meggyfáink, és cseresznyéből se termelünk többet, pedig külföld is két kézzel nyúlna utána. Most már nem a bölcs belátás hiányzik, hanem a hozzávaló munkaerő. KI vállalkozna rá, hogy fára másszon, szemenként csipegesse és piacra vigye. Kiskertek egy-két fáját is nagyon sokszor felesbe szedi le valaki az ismerősök és rokonok közül. Kinek jutna eszébe, hogy nagyüzemben százával-ezrével ültesse a fákat? A kisteleki Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet gazdáinak eszébe jutott. Három év alatt 100 hektáron telepítenek jől megfontolt terv szerint, jől előkészített talajba a legkorábbitól a legkésőbben érő fajtákig vegyesen. Az indoklás egyszerű: jő pénzt ígér. De hol van hozzá munkaerő? Egyik szempontjuk éppen az, hogy jól jövedelmező elfoglaltságot adjanak a tagjaiknak a hagyományosan tavaszi és nyári munkák között Igénytelenebb ez a gyümölcs, mintáz alma vagy a barack, gondozását tehát tudják vállalni. És a szedést? A fára mászást? Azt tervezik, csak a korai fajtákat szedik kézzel. A piaci árak ösztönzik ezt az elgondolást, hiszen ilyenkor legdrágább a gyümölcs. A többit — bármilyen furcsán hangzik is — egyszerűen lerázzák. Kidolgozták a nagyüzemi, gépi betakarítás módszereit is. Megfelelő vegyszerrel kezelve a gyümölcs szára elszárad, traktorra szerelt gépezettel megrázzák a fát és ponyvára hullik a gyümölcs. A konzervgyár a termés egy részéből befőttet készít, majd másik feléből üdítő italt Talajegyengetés, talajjavítás előzte meg a telepítést Tíz hektáron a meggy és 20 hektáron a cseresznye fája mér a földben van, a többi 7o hektárt idén, tavasszal és ősszel telepitik eL A tervfeladatokról tárgyalt két szakszervezet vezetősége Szerdán ülést tartott a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége. Az ágazat idei feladatait Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter ismertette. A népgazdasági tervnek megfelelően az idén a közúti közlekedésben az elmúlt évinél 2 százalékkal több utas szállítására kell felkészülni, a légiközlekedésben pedig előreláthatóan 5 százalékkal lesz több az utas, mint 1975-ben. öt százalékkal több árut is szállítanak ez évben a közúti közlekedési vállalatok. A növekvő feladatok megoldása fokozott munka, ét Azeor szervezést kiván a tárca vállalataitól. Az élelmiszeripar ötödik ötéves tervéről tárgyalt szerdán az ÉDOSZ központi vezetősége. A tervidőszak feladatait dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és dr. Tamás László, az ÉDOSZ főtitkára ismertette. Az élelmiszeripar az elkövetkező öt évben 28,5 százalékkal növeli a termelést. Az élelmiszerek és élvezeti cikkek fogyasztása évente mintegy 4 százalékkal fokozódik. A fogyasztói igényeknek megfelelően fokozzák a félkész, konyhakész termékek, iparilag elkészített élelmiszerek gyártását. Az ipar elsőrendű feladata továbbra is a növekvő belföldi élelmiszer-szükséglet kielégítése, ugyanakkor eleget kell tenni az élelmiszerexportmegrendeléseknek. A tervidőszakban azonban nem lesz lehetőség valamennyi indokolt rekonstrukciós bővítés megvalósítására, ezért különös jelentősége van a már meglevő állóeszköz-állomány fokozott karbantartásának, s az üzemeltetéshez szükséges feltételek biztosításának. Néhány kiemelten fontos ágazatban, például a hús-, a cukor- és a növényolajiparban ezért új üzemek kezdik meg a termelést. Közoktatás M

űvelődéspolitikánk különös figyelmet szentel a munkások és az ifjúság szakmai és általános műveltségének növelésére. A munkásokéra, mert meghatározott szerepük van a szocializmus építésének anyagi, társadalmi és politikai feltételeinek biztosításában; az ifjúságéra, mert a most felnövekvő nemzedéknek kell tovább folytatni a szocializmus építésének elért eredményeit, és mind magasabb szinten megfelelni az állandóan növekvő követelményeknek. Társadalmunk, gazdaságunk magasabb fejlettségi fokán fokozottabban tűnik ki, hogy a műveltség és képzettség összefüggése, mélyebb kapcsolata szükségszerűen kényszeríti ki a gazdasági és társadalmi gyakorlattal összefüggő, összefonódó, művelt, képzett ember igényét. Az egységes kultúra fogalom alapja az, hogy az emberi tudás és képességek nélkül nincs haladás, és fordítva; az anyagi és a szellemi erőfeszítések sem Jöhetnének létre a fejlődés adlu szükségletek és lehetőségek nélkül. A szocialista eszmények a közösségi életforma sokoldalú kialakítását, a teljes emberi egyéniség sokoldalú kibontakoztatását kívánják, ez pedig elképzelhetetlen az általános kulturális fejlődés nélkül. Ily módon a közművelődés épp oly szerves tartozéka lesz életünknek, mint az iskola. Az oktatásra és a közművelődésre épülő tudás birtokában felelhetünk csak meg a munkakörök gyorsan változó követelményeinek; csak ez biztosithatja az egészséges társadalmi mobilitást, a magasabb műveltséget és képzettséget igénylő előrelépés útját. A közoktatás és a közművelődés kapcsolatának kutatása, együttműködésének gyakorlati kimunkálása azért időszerű feladat mert korunk embere nem állhat meg egy bizonyos szinten lezárt képzettségi-műveltségi szintnél. E munka csak úgy érheti el célját, ha reálisan számba veszünk minden tényezőt, és egységes koncepció alapján biztosítjuk az együttműködést. A közoktatás és közművelődés összefüggéseinek, kapcsolatának, együtthatásuk gyakorlatának feltárása fontos feladat, mert e két intézmény csak azonos célokra alapozva, tudatosan egymásra építve, egymást kiegészítve töltheti be társadalmi funkcióját. A közművelődés az iskola nyújtotta igények, képességek továbbfejlesztésében kap szerepet, s ennek megszervezésével nyújt segítséget. Alapvető azonban e munkában az iskola által kialakított szint ismerete, az erre való határozott építés. Mindkét terület intézményrendszerében dolgozóknak el kell jutniuk arra a felismerésre, hogy egymás nélkül csak csökkent értékű teljesítményre kénesek. Ha az iskola nem építi ki bizonyos alapozókészségeket — ismereteket, igényeket, fogékonyságot, jártasságot —•, akkor nincs mire építsen a közművelődés! S ha a közművelődés befelé fordulva dolgozik, akkor megvalósíthatatlanok olyan össztársadalmi feladatok, mint a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulmányi-kulturális segítése, a művelődési hátrányok felszámolása, az emberi képességek kibontakoztatása. A képzésre és a művelődésre való figyelemmel kell tehát a két ágazat, terület kapcsolatát megújítani és erősíteni a jelenben és a jövőben úgy, hogy ezen keresztül és emellett új, nagyszerű feladatra is felkészülünk: kialakítani a szocialista eszmékkel érzelmileg és értelmileg azonosuló, életmódiéban, életformájában és magatartásába^ közösségi, közéleti, aktív, cselekvő embert, aki megvalósítja az egész társadalom erkölcsi és politikai egységét, véghez viszi minden eddigit felülmúló célkitűzéseinket. A közoktatás és közművelődés jelenlegi eredményeinek összegezésekor a jelentős eredmények mellett azt is megállapíthatjuk, hogy az igények és a lehetőségek oldaláról nézve, vannak még tennivalóink. Tudjuk, hogy még mindig vannak, akik nem végezték el az általános iskolát; a lakosságnak csak viszonylag szűk köre olvas rendszeresen; probléma van a fiatalok színház iránti érdeklődésével; a TIT tagsága húszegynéhányezer; munkájából többet kellene vállalnia az értelmiségnek és a fiataloknak. A tanulásnak, a művelődésnek nálunk elvileg mindenki számára adott Intézményes formáit nem veszik elegendően Igénybe. A tartalmas, eredményes kulturális nevelőmunka legfontosabb — iskolán belüli — szintere a tanítást óra. Ennek keretében alakíthatók ki azok a gyakorlati készségek és jártasságok is, amelyek hozzátartoznak a sokoldalúan képzett szocialista ember személyiségéhez. Az iskolán és tanítási órán kivüli kulturális nevelőmunka feltételezi az oktatás-nevelés szervezett formáinak eredményes, lehetőleg optimális kihasználását. A diákokat a közművelődés éppen azzal segítheti maximális mértékben, ha sajátos lehetőségeivel, eszközrendszerével, tárgyi felszereléseivel hozzá tud járulni az iskola oktató-nevelő munkájának eredményesebbé tételéhez. Ifjúságunk egésze — személyiségének valamennyi jegyében — jól fejlődik, látja helyét és szerepét társadalmunk építésében. Emellett azonban erősítenünk kell ifjúságunk szocialista tudatát, hatékonyabbá kell tenni a világnézeti, politikai, erkölcsi nevelőmunkát; emelni kell az öntevékeny ismeretszerzés, a gondolkodás hatásfokát, színvonalát; meg kell szüntetni a tanulói túlterhelés még meglevőmaradványait. A pedagógiai propaganda fontos feladatat közé tartozik a szülők nevelői felelősségének felkeltése; az ismeretek — köztük a pedagógiai tudás — folyamatos ki egész ítésére, bővítésére való ösztönzés; tájékoztatás az iskola céljairól, az iskolai nevelésben való részvétel lehetőségeiről. A

közoktatás és közművelődés kapcsolatában elért eredmények és a hiányosságok egyaránt további lépésekre köteleznek. De vajon mit lehet és hol lehet még javítani? El kell érni, hogy a mai egyirányú — hol egyik, hol másik fél kezdeményezte — közeledés, amely rendszerint csak egyes akciókra irányult, váljon rendszeres és termékeny együttműködéssé, közelítsen egymáshoz a fefadatokban, az eszközökben, a módszerekben egyaránt. Jusson el egyre inkább az iskolába, a tantermekbe, az órákra a könyv, a film, az újság, a rádió, a televízió, egy-egy külső előadó, akinek személye, szemléletmódja más légkört teremt; lássanak írót, színészt, sportolót, politikust, tudóst iskolai rendezvényeiken tanulóink. Jussanak el mindazok a formák az iskolába, melyek eddig hagyományosan a közművelődés területeinek és formálnak számítottak. Nyissa meg az iskola a kapuit ténylegesen mások számára is, és jelképesén, zárt formai kereteinek fellazításával: például rendhagyó irodalmi órával, tanóra alatti filmszemlével, múzeumi órával, üzemlátogatással, városnéző sétával stb. És fordítva: a közművelődés intézményei is épüljenek be a közoktatás folyamatába; didaktikus munkájukkal, széles rétegekre kiterjedő hatás- és vonzáskörükkel, új szervezeti formáikkal képezzenek, oktassanak is. Korunk iskolája és közművelődése fgy fejlődik a szemünk láttára több funkciójú intézménnyé. — DK. DIÓS JÓZSEF