Délmagyarország, 1976. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-13 / 10. szám

4 Kedd, 1976. jannár 13: Ebadta Á Méghogy én nem indulhatok a versenyen? Áikpholizmus elleni küzdelem feladatai Őszibarack - máit időbent Fogytán-fogy tájunk híres gyümölcse, az őszibarack. Kereskedelmi szakemberek tanácskozásán hallottuk né­hány hete, nem tudnak nya­ranként annyit vásárolni, amennyire szükségünk lenne magunknak, és a külföldnek. Pontosabban: annyi lesz, amennyi nekünk kell. illet­ve amennyit a Jóval maga­sabb árért meg tudunk vá­sárolni (régi törvény, amiből kevesebb van, annak föl­megy az ára). De külföldnek tavaly is csak 18 vagonnal tudtunk adni. Izgalmas a téma, járjunk utána. Izgalmát jó (ze, za­mata és Jó híre együtt ad­ja. A homokvilág nálunk akkor lépett előre igazán nagyot, amikor Zsombó és Szatymaz hntárában ter­meszteni kezdték. Amelyik község később vette észre, milyen Jó pénz van benne, később kezdett gazdagodni. Akinek érzelmeit a gyomra vagy a pénztárcája vezérli, egyaránt odafigyel tehát a barack jövöjére. Sok.munkát kíván, kényes növény a barackfa. Ha ké­sik a permetezés, már baj van, ha hideg a tavasz, ak­kor ls és megsínyli, ha Jég­eső kopogtatja. Ha érik, szedni kell, mert két nap múlva úgy megpuhul, hogy szállítani nem lehet A sok munkát és a sok kockázatot csak akkor vállalják az em­berek, ha megéri. Es ha szükség van a belőle fakadó forintokra. Az utóbbi évek­ben sok más növény köny­nyebben termette a bevé­telt annak is köszönhető, hogy az 1970-es belvíz al­kalmával kipusztult fákat nem pótolták újakkal. de azokat se. amelyek később öregedtek ki a termősorból. Ha a háztáji gazdaságok fölhagynak vele, vállalnia kellene a szövetkezetnek. Néhány vállalja ls, Illetve keresi a nagyüzemi termesz­tés lehetséges módozatait. A bordányi téesz példája is mutatja, hogy lehet, a Pécs környéki nagy őszibarackos meg figyelmeztet is: ha ml nem törődünk vele. más vi­dékek elibénk furakodnak Ügy járhatunk, mint a vö­röshagymával. Néhány szö­vetkezet úgy telepített a kö­zelmúltban, hogy gondozá­sát és a gyümölcs leszedé­. sét részes művelőkre bízza. A MÉK felvásárlási osz­tályán azt hallottuk, hogy változatlanul jó piaca van ennek a gyümölcsnek. Kö­rülbelül két és fél ezer va­gonnal tudna fölvenni a ke­reskedelem és a konzervipar megyénkben. Körülbelül 300 vagonnal adhatnánk el eb­ben az évben külföldnek, de csak egyharmadát merték beírni az Idei tervekbe, azt ls bizonytalankodva. A ta­valyi 18 vagon az oka a bi­zonytalankodásnak. A felvá­sárló kereskedelem adatai szerint 1968-ban/*300 vagon­nal vettek át a termelőktől tavaly alig többet valamivel, mint ennek a fele. Bármennyire neheztelünk is érte, amióta a piacról éi a mezőgazdaság, az ő érvelé­sét is el kell fogadnunk: be csökkent a piaci érdeklődés az őszibarack iránt, nem foltozták be a belvizek he­lyét, és számot barackos he­lyébe került később vagy szőlő, vagy a néhány évig slágernek számító paradi­csompaprika. Most, amikor újra látható, hogy .ára lesz, lassan ugyan, de élénkül az érdeklődés a telepítések Iránt Az ültetvénytervező vál­lalat vezetői sajnálkozva mondják, néhány gazdaság­nak nem tudtak elegendő szaporítóanyagot adni. A magyarázat világos, és el ls fogadható: a korábbi évek­ben nem kellett, így nem biztatták a faiskolákat Rá­adásul a tavalyt belvíz a faiskolákat is nyomta, any­nyit sem tudtak adni, ameny­nyire számítottak. A meg­rendelt mennyiségből 20 ezerrel adós maradt a vál­lalat de legalább 40 ezret el tudott volna adni. (Gondo­latban szorozzuk be ezt a 40 ezret egy fa átlagos ter­mésével.) Mindenesetre idó kell hozzá, jó néhány esz­tendő, mire a mostani élén­külő érdeklődés hatására elegendő oltványra számítha­tunk — ha valami közbe nem jön. Idő kell hozzá és barack­mag. Bármennyire furcsán hangzik is, nincs elég ba­rackmag. Vadalanyú fákon terem nálunk az ízletes gyü­mölcs. Evekkel ezelőtt 15 vagon vadbarackot vásárolt a MÉK Vas megyében csak azért, hogy magot tudjon adni. Magát a gyümölcsöt cefrébe tette. Most nem ten­né, mert a cefrével sem tud mit kezdeni, de venni se tudna, mert alig-alig termel valaki vadbarackot. És ha termelne, akkor ls baj lenne: a mostani — egyébként szük­séges — növényegészségügyi előírások megakadályozzák, hogy az innen-onnan be­gyűjtött magból facsemete cseperedjék. Kézenfekvő lenne a megol­dás: tartson egy kis vadba­rackost a faiskola, ellenőriz­tesse rendszeresen, gyűjtse össze innen a magot, és ad­jon belőle szaporítóanyagot. Lassú játék ez, és bizonyta­lan. Hátha megint jön egy hullám, amikor senki sem keresi az oltványokat, és oda az igyekezet. Eljutottunk tehát oda, hogy minden „meg van magya­rázva" tehát nyugodjunk be­le. Nem szabad belenyu­godnunk. A bezárult körből mégiscsak ki kell valahogy lépnünk, mert fenyeget a veszély. Ne hogy évek múl­tán a méltán híres ősziba­rackról csak múltidőben be­szélhetünk. Horváth Dezső Az utóbbi időben napjaink egyik sajátos társadalmi problémájává vált a túlzott alkoholfogyasztás és annak sokszor tragikus, elszomorító következménye. Még mindig többet beszélünk, érteke­zünk, a megoldást új és újabb központi rendelkezé­sektől váriuk ahelyett, hogy hatékonyabban élnénk azok­kal a megelőzési lehetősé­gekkel, amelyek rendelkezé­sünkre állnak. Az alkoholiz­mus elleni küzdelem nem merülhet ki plakátok kité­telében, és hangzatos kije­lentésekben, mert ezek a lé­nyegen nem változtatnak. Sajátságos ellentét mutatko­zik a gyakorlatban. Addig, míg ellenpropagandát fej­tünk ki, gombamódra szapo­rítjuk azokat a helyeket, ahol korlátlan mértékben szeszes italhoz lehet jutni. Államunk az utóbbi idő­ben igen sok anyagi áldoza­tot hozott, hogy az alkohol rabjává vált, és családjuk­nak, társadalmunknak prob­lémát okozó személyeket ki­gyógyítsa ebből a betegség­ből, de ez már csak utóke­zelés. Sok millió forintos be­ruházással — csak példa­ként említem meg — meg­építették a detoxikáló állo­mást, a nagyfai munkaterá­piás intézetet stb. Sokszor felmerül a kérdés: nem lett volna-e helyesebb ezeket az összegeket a megelőzés céljaira fordítani, vagy an­nak érdekében felhasználni. Annak, hogy eddig jutottunk a már említett társadalmi közömbösségen túlmenően az volt az oka, hogy nem éltek, és élnek arra illetékes szer­veink azokkal a törvényadta '.ehetőségekkel, amelyek a jelenlegi Jogi szabályozás ke­retein belül rendelkezésükre állnak. ­Ax- ügyészséghez, bíróság­hoz kerülő bűnügyekben egyre gyakrabban tapaszta­lunk olyan körülményeket, amelyekből megállapítható, hogy az elkövetőt az alko­holos állapot juttatta a bí­róság elé. Egyre több az olyan testi sértést okozó ügyek száma, melyekben az ittasság következménye a bűncselekmény elkövetése. Az utóbbi időben gyakorivá vált a vitás családi problé­mák ilyenképpeni rendezése: házastársak egymást kölcsö­nösen bántalmazzák, a lakás berendezési tárgyait összetö­rik, felgyújtják stb. Az állampolgárok joggal háborodnak fel az egyre gya­koribb ittas vezetésen, mely sokszor tragédiát okoz. An­nak ellenére, hogy sok sze­mélyt felelősségre vontunk ittas vezetés > miatt, számuk nem csökken. Ma már egyál­talán nem ritka, hogy bíró­sági eljáráson „túljutott" személy is ismét elkövet ilyen cselekményt. Ezért a büntetéskiszabás szigorítása szükséges. Ezt kívánja a tár­sadalom érdeke és a, gépjár­művel közlekedők egyre szé­lesebb tábora. Joggal háborodunk fel azon is, hogy munkaidő alatt — például az útépítéseknél és háztatarozásoknál — a „munkahelyek", mellett sora­koznak a sörösüvegek, ittas állapotban dolgoznak állvá­nyokon, gépeken stb. A fel­háborodás jogos; de teszünk­e valamit ezen túl? Hol van­nak ilyenkor a munka- vagy művezetők. Hol van a mun­kások felelősségérzete? Fizetés napján kétségbe­esett, az eseményektől „ki­józanodott" sértettek kérnek segítséget, támogatást az őket ért sérelemért. Igen gyakori eset: Ilyen alkal­makkor az Italboltokba, ven­déglőkbe betért embereket ismerős, és Ismeretlen „Jó barátok" veszik körül és ita­loznak, mindaddig, míg pénz és barát van. A több órán keresztül italozó személy nem tudja, hogy mi törté­nik vagy mi történt vele; meglopták-e vagy az italt felszolgálók és egyéb sze­mélyek segítőkészségéből el­itta a fizetését. Ezt látszik igazolni a kö­zelmúltban lezárult egyik bűnügy is, amelynek sértett­je 3 ezer 700 forintos fize­tése felvétele után Szegeden délelőtt egy italboltban, majd HÁZASSÁG L kerület Szeged! Molnár Sándor és Li­geti Eva Mária, Pestuka László Ferenc és Semperger Erzsébet, Kelecsényl Mihály és Szakter Gabriella. Hajdú István Fülöp és Csizmadia Klára Valéria, Katona Károly Mihály és Kósa Veroni­ka házasságot kötöttek. n. kerület Szegedi Palócz Pál László és Czlrok Ilona házasságot kötöt­tek. SZÜLETÉS L kerület Szeged: Trtpolszky Imre Ist­vánnak és Chovanyecz Mária Juliannának Zsolt, Ocskay Gá­bor Bélának és Németh Erzsé­betnek Eva, Feketli Lászlónak és Nagy Katalinnak Boglárka. Ko­vács Mihálynak és Tóth Gizel­lának Norbert György, Megyeri Györgynek és Gerhardt Judit­nak György Norbert, Kis Pál­nak és Klajkó Veronikának Ri­chárd. Kerepesi Lászlónak és Buga Melinda Máriának Gabri­ella, Rostás Ferencnek és Jakab Margitnak Ferenc. Fogas László­nak és Kalmár Eszternek Eszter Llvla. Szalma Sándornak és Ka­bal Évának Krisztina. Kovács Józsefnek és Szabó Teréziának Anna. Nyárádl Árpádnak és Csanádi Gabriellának Nikoletta, Török József Istvánnak és Ador­ján Ágnesnek Gábor István, Hó­di Ferencnek és Huszta Iloná­nak Gábor Ferenc, Juhász Jó­zsef Antalnak és Baráth Korné­liának Hedvig Mária, Kalmár Józsefnek és Kovács Mária Magdolnának Szilvia, Korbsly Jánosnak és Suadik Zsuzsanná­nak Péter Szabolcs. Tóth Mi­hály Gézának és Ördög Teréziá­nak Gyöngyi Csilla. Bauer Lász­lónak és Locskal Valéria Etel­kának Erika Beáta, Bakos Ba­lázsnak és Kaszás Etolkának Zsuzsanna, Zsikai Ferencnek és Kovács Erzsébetnek Gábrielln Tranclska, Bánval Pálnak és VI­du Mártának Balázs, Bálint Vin­cének és Dávid Irénnek Tibor Vince, Hajósi Zoltánnak es Sisak Vlárlának Judit. Jlöröcz Szil­veszternek éa Walszhár Erzsé­betnek Zsolt Sirlán László Gá­bornak és Kende Aannamártá­nak Attila Tamás. Verbovszky István Jánosnak és Újvári Ida Teréznek Kornél István. Gyenes Andrásnak és Marik Máriának Réka. Paragl Antalnak és Bá­lint Máriának Natália. Urbán Istvánnak és Lenkucza Julianná­nak: István József,, Király Családi események Györgynek és Fodor Katalinnak György, Terényl Lászlónak és Tóth Zita Magdolnának László, Bórcsök Józsefnek és Borbély Irénnek Éva Gabriella, Kozma Györgynek és Kucska Teréziá­nak Viktor, Motzwlckler Zoltán­nak és Tornyossy Márlánrk Ró­bert, Gulyás Lászlónak es Csongrádi Margit Máriának Gá­bor, Rovó Ferencnek és Papp Ilona Katalinnak Zoltán. Palkó Péter Pálnak és Czakó Zsuzsan­nának Antal Péter, Makra Sán­dornak és Gázser Katalin Zsu­zsannának Katalin Emese. Bo­zsányi Gyula Józsefnek éa Gá­Uk Eva Mártának Gyula An­dor. Vén Ferenc Istvánnak és Szabó Margit Erzsébetnek Bog­lárka. Szelezsán Istvánnak és Kurilla Margit Arankának Dé­nes István. Peták Ferencnek és Borbély Matildnak Gábor Atti­la. Pintér Ferencnek é» László Irénnek Annamária, Szamosi Lajos Bélának és Patyl Julian­nának Anita. Molnár Lajosnak és Kiss Mária Irénnek Lajos, Kremer Ferencnek és Glózlk Irénnek Tamás, Teleki Tamás­nak és Jánvárl Mária Ilonának Zsuzsanna. Zákány Istvánnak és Tóth Máriának Ildikó. Bán Gyu­la Bélának és Jakus Mária Mag­dolnának Nikoletta. Borbély Ár­pádnak 1 és Sajtos Margitnak Szilvia. Kalman Sándornak és Kovács Irénnek Anita, Magyar Lászlónak és Kispál Éva An­nának Örs, Jeszenszky Béla Sándornak és Csorba György! Ritának Andrea, Molnár-Tóth Istvánnak és Varga Irénnek Gá­bor. Silóczkl Istvánnak és Szócs Rozáliának István, Bitó István­nak és Kalapács Ilonának Ilo­na. Bunyevácz Mllolenek és Bársony Judit Emíliának Mi­liője Jenö. Csanádi István Mik­lósnak és Tombácz Ibolyának Ibolya, Márki Mihálynak és Ur­bán Ilonának Balázs Pétnr. T! hanyl Béla Sándornak és Csánvi Erzsébetnek Petra. Farkas Ti­bornak és Vecsernyés Máriának Tibor. Kószó Mihálynak és Süli Annának László. Bakó Mihály­nak és Ábrahám Etelka Máriá­nak Szilvia. Ampovlea András­nak és Dorogi Erzsébet Katalin­nak András Tamáa. Révész Mi­hály Józsefnek éa Hracska Má­riának Mónika, Vaskó Józsefnek és Tóth Ilonának Zoltán Róbert, Berta Vincének és Gullcz Erzsé­betnek Ibolya, Farda Józsefnek és Maroster Emília Honának Krisztián József. Lovász János­nak és Varjasl Erzsébetnek Ibo­lya, Lakatos Árpád Istvánnak és Nagy-György Máriának Róbert, Heíler Istvánnak és Szlrovlcza Honának Zoltán, Sebestvén Gá­bornak és Földi Katalinnak Gá­bor, Kemecsey Imrének és Do­bó-Bódl Anna Katalinnak Ta­más, Molnár András Györgynek és Nagy Juliannának Péter, Ku­rucsal Lászlónak és Kerekes Er­zsébetnek Ildikó. Laucsek And­rásnak és Kazl Ilona Annának Gábor András, Kormányos Ist­vánnak és Ottllk Ida Erzsébet­nek Ildikó, Blacsl Mihálynak és Albertus Juliannának Tünde, Ábrahám Sándor Józsefnek és Jeszenszky Erzsébet Arankának Eszter. Szalay József Károlynak és Baranyai Erzsébet Máriának Virág Dorottya. Schlndler Ká­rolynak és Pekker Juliannának Rozália Gabriella. Kiss Irhre Lászlónak és Tulipánt Katalin­nak Krisztina, Fövényes And­rásnak és Németh Ilonának Tibor, Halál Mátyás Mihálynak és Rádai Ételnek István, Török József Ferencnek és dr. Iványl Juditnak Gábor. Huszka István­Péternek és Csatlós Margitnak Margit, Borbás Istvánnak és Csiszár Irénnek Tamás István, Papp Józsefnek éa Frank Er­zsébet Magdolnának Attila nevű gyermekük született. III. kerület Szeged: Kádár Imrének és Bertus Magdolna Zsuzsannának Tamás. Vukoszavlyev Ivánnak és Varga Máriának Dusán, Ko­vács Kálmán Józsefnek és Sztankovlcs Évának Kálmán Ár­pád, Szatmári Jánosnak és Thutld Margitnak Edina, Do­monkos Istvánnak és Bárány Zsuzsannának István Zsolt, Do­monkos Istvánnak és Bárány Zsuzsannának Zsuzsanna Szilvia. Bozsó Istvánnak és áCószó Má­riának Anita. Dózsa Józsefnek és Kancsér Katalinnak Zoltán Tibor, Miklósi Györgynek és Ta­kács Anna Máriának Anikó Tünde. Ördög Lászlónak és Rakonczal Ilona Zsuzsannának Zsuzsanna Melinda, dr. Hayírcn WUllam Vllfridnek és dr. Kiss Ágnesnek WUllam Vllfrid, Barna Lászlónak és Somogyi Annának Zsolt, Gyurlcza Istvánnak és Szerző Veronikának István. Vaj­da Sándor Istvánnak és Hódöi Rozáliának Gabriella Beáta. Pa­tlk Imrének és Börcsök Máriá­nak Róbert, Retkes János And­rásnak és Halmi Ibolyának. Ibo­lya, Halász Szabó Ferencnek és Hattyasi Juliannának Róbert, dr. Hódos! Miklós Kálmánnak és dr. Gyuris Mária Magdolnának Kál­mán, Gora László Józsefnek és Lantos Rozáliának Beáta Judit. Lajkó Károlynak és Patlk Ju­liannának Erika. Lehotai Fe­rencnek és Dégl Ilona Julian­nának Tamás, Juhász András­nak és VIda Erzsébetnek And­rás, Bálint Istvánnak és Tom­bácz Erzsébetnek Edit, Czékus Istvánnak és Nagypál Márta Magdolnának Tltanllla Márta. Józsval Sándornak és Klslőrlncz Editnek Dániel, Megyesl István Vincének és Lévai Eszternek Rita Gabriella, Dósa Lajosnak és Pásztor Ágnesnek Lajos nevű gyermekük született. HALALOZAS I. kerület Szegedi Deák Mihály, Szlgethy Kálmán, Savanya Imréné Alben Etelka, Kovács Ferenc, Vastagh Szllveszterné Gál Julianna. Gyánó Ferenené Bognár Erzsé­bet, Becsei Mihály. Babarczl An­tal Sándor, Haska Antalné Kéri Rozália, Bozókl Ferenené Var­ga Márta Veronika, Plstrul Va­zul, Giljon Miklós, Jánoska Tl­vadarné Bereczky Márta, Szűcs Sándorné Karácsonyi Ilona. He­gedűs Péter. Bénák Jánosné Kó­szó Franciska. Fülöp Sándorné Horváth Piroska meghalt. II. kerület Szeged: Szabó Veronika, Nyá­ri Rozii, Szabó István, Faragó Rezső Imre, Hajas Sándor meg­halt. ül. kerület Szeged: Dr. Tompa Pál Péter Ábrahám Ferenc. Petőcz Kál­mánná Aubermann Katalin Sül) Kálmánná Goda Ilona. Tarna' János, Molnár Istvánné Belova) Anna, Molnár Ferenc, Vaia* György. Szabó Mihályné Keresz­tes Irma. Hecskó Andrásné Czeelédl Rozália, Misán János. Vlszkok Mihály, dr. Matkovtes Béliné Kis Ilona. Szél Istvánné Horváth-Zsikó Anna, Némethy Sindot Lajos, Nóvák János. Mo­nostori József András, Bugvl István. Nadlcsán Béla, Kis Já­nos József, Bárány Cecília, VI­dáca Ferenc meghalta délután egy cukrászdában italozott, ahol pezsgővel pe­csételte meg az alkalmi is­merősökkel kötött barátsá­got. A végén, amikor fizet­ni akart, a fizetését már nem találta. Ellopták, elköl­tötte? Kl tud erre felelni? Az egyre szaporodó esetek mind azt követelik: túl kell lépni a puszta „prédikálá­son", és indokolt esetben meg kell tenni, azt amire a rendelkezésre álló jogszabá­lyok lehetőséget adnak. Olyan rendet- kell kialakíta­ni, hogy mindaz, aki érde­kelt, számoljon azzal: követ­kezmény nélkül nem marad­hat a tiltó rendelkezés meg­szegése, az emberek lerésze­gítése. A szabálysértési törvény — a módosított 1968. évi I. Tv. — valamint az egyes sza­bálysértésekről szóló módosí­tott 17/1968. évi Korm. sz. rendelet 22. § (1) bekezdés — lehetőséget ad arra, hogy „aki mást — a (2) bekezdés esetét kivéve — nyilvános helyén szándékosan lerésze­gít, továbbá, aki részegnek szeszes italt kér, vagy ren­del, úgyszintén a szeszes Ital eladásával foglalkozó az a személy, aki részegnek sze­szes italt szolgál kl. 3000 fo­rintig terjedő pénzbírsággal sújtható." Az Ilyen esetek­ben tehát következetesen el kell járni, szigorúan meg kell büntetni a szabálysértés elkövetőit. Nemcsak a ven­déglátóiparban dolgozókkal szemben lehet ezt alkalmaz­ni, hanem eszerint lehet, és kell eljárni a „jó barátok­kal", az ivócimborákkal szemben is, amikor besegíte­nek a lerészegítésbe, például azzal, hogy ők kérnek italt a részeg barátok számára! „A feljelentést — ha jogszabály másképpen nem rendelkezik — bármely szerv vagy sze­mély „megteheti". A kereskedelmi Egységek felügyeleti szerveinek sokkal következetesebben kellene ilyen események észlelése al­kalmával eljárni, a társadal­mi ellenőrök is aktívabb te­vékenységet fejthetnének ki, másrészt a rendőri szervek­nek az ilyen mértéktelen Ita­lozással kapcsolatos esetek vizsgálatánál nemcsak az italozás eredményét — ami esetleg bűncselek­mény vagy szabálysér­tés — kell tisztázni, ha­nem azt is, ami vagy aki a lehetőséget megteremtette, vagy azt, ami közrehatott. A módosított 1968. év) I. Tv. 83. §-a további lehetőséget te­remtett a rendőrségnek arra, hogy e téren gyorsabban, hathatósabb intézkedést te­hessen: a tettenért elkövetőt a helyszínen megbírságolhat­ja. Megvan annak is a jog­szabályi lehetősége, hogy visszaszorítsuk az utcai ital­fogyasztást. A kereskedelmi egységek vezetői következe­tesebben tartsák magukat ahhoz a belkereskedelmi mi­niszteri utasításhoz, — 70/1964. BKM. — amely ki­mondja, hogy „palackozott szeszes italt az üzletben fel­bontani, kimérni, fogyaszta­ni tilos". Megvannak a jelenlegi jf>­gi rendelkezés keretein be­lül is azok a reális lehetősé­gek, amelyekkel mértéktelen alkoholfogyasztást a kultú­rált mértékig vissza lehet szorítani. Ehhez azonban fel­tétlenül szükséges, hogy jó­érzésű állampolgári segítésen túlmenően a rendőri és az lletékes kereskedelmi egysé­gek felügyeleti, ellenőrző szervei következetesen és szi­gorúan éljenek is törvény­adta jogaikkal. Dfc Jármai j 4

Next

/
Thumbnails
Contents