Délmagyarország, 1976. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-18 / 15. szám

I Vasárnap, 1976. január 18 Néma mester X: V ''' f,, ÁS " . eur Háti konyvetske, m^mratr «*>*»** fífcMA MESTES. •pt BSK rtsaMtMA*. u ram. , 4 A ?A közelmúltban Szeged múzeuma igen értékes, múlt század eledéről való könyvecskével gyarapodott. Hosszú címe sokat elárul taria'máról: Néma Mester ez-az olly'házi könyvetske, mellyhen Némelly kül'ónös Köz-Jók1 ak fel-jegyzései egybeszerkesztve fel-ta! áltatnak. Szerzője Somogyi Elek (1742—1803) felsővárosi minoiita, Bólint Sándor kutatáai nyomán ismert alakja a szegedi múltnak. Je'en könyvének első kiadása 1302-ben jelent meg. majd azt gyorsan követte a második Is. Az 1817-ben kiadott harmadik, „meg-jobbitott" kiadás pedig a könyv tartós sikerét bizonyítja. Számunkra értékét főleg az adja. hogy képet kapunk- be'őle a XVIII. század végi szegedi néphit és néperkölcs, illetve gazdálkodás egészéről. Kezdődik a könyv mindjárt az Asszonyokkal tartandó Házasságbéli Békességről címszóval, ahol is 18 pontba szedve tanácsokat ad a férjeknek arról, mit tegyenek feleségükkel és mit ne. Tanácsai ma is sokban Idő'állóak, még ha néhány mondatnál ki is detül, hogy szerzöie nem éppen a női egyenjogúság harcosa. Csak egyetlen példa: A Férfi az 6 haragos, és morgolódó Feleségének természetét békével szenved'e el; mert semmi kígyó nintsen e'földön # olly'rr.irqes, mint a meg-haragud'tt Asszonyi állat. De a jó házas-ág alapkövének derék szerzőnk is azt tartja, hogy: A Férjnek Feleségén való birodalma a' meggyőzhetetlen szeretetnek forró bv.zgósigának árnyékában nyugodjék, azaz: úgy uralkodjék Feleségén, hogy szeretetből engsdelmes-is lényen hozzá. Somogyi Elek kitér a ház körüli jószágok nevelésére, a baromfiak. disznók, galambok, juhok. lovak, l"dak hizlalására, betegségeik elűzésére. Kü'ön fogIáik""!!* az embare'-et sújtó nyavalyákkal, a csuklással, elmehá-^bo-ctá^a1. fogfájással, golyvával, gu'atítéssel. hidegleléssel, kelevánnyel. kígvómarással, náthával és orrvérzéssel, sőt még a részegség, a buiaság és a kooaszodás ellen is van receotle. A kis könyvecske je'entős hányadát foglalják el a borral és a szőlőműveléssel kapcsolatos tanácsok, bizonyítván Írójuk igaz magyar vo'tá*, és azt is, hogy a szegedi polgárok a borral kereskedvén, igen je'entős tapasztalatokat szerelek e téren. Egvik legnagyobb érdeme Somogyi Elek kö^vvének az a határoznttgáe. amel'vel a babonákat. és a boszorkánvságot elítéli. Mert már ma minden okos tudja. hogy boszorkányság soha sem volt, 's nintsen is ezen a világon. Elmondja, honnan ered ez a hiedelem: Ollyan emberek-is voltak pedig ... midőn ők valamellv asszonynak pénzét kivonták ki-tsikarni, 's más úton r'á nem megettek, mindiárt a' boszorkányságról kezdettek előttük hazudozni, hogy tudni illi'c: az által leg-könnyebbsn meg-gazdagodni, 's valamit tsak az ember akar, mindent véghez-vinni; és akár kitől, akár mit meg nyerni. A tanult ember hangja szól belőle, mikor rámutat az okokra és szomorú következményekre: • ezek a csalárd emberek jó fizetéseket kapnak, imitt amott a' meg tsalatott együgyű közönségtől. A'mely bolond vélekedés olly' nagy károkat szültt sokszor, hogy egyik asszony a' másikat boszorkánysággal vádolván hosszas törvénykezések, holtig-való gyülölségek, sőt sokszor gyilkosság is származott belőle. Végül a sok érdekes — és a mai embernek néha nevetséges — tanács után idézzünk ismét egy megszívlelendőt: Ha csendes és nyugodalmas életet kivánsz élvi az emberek között, tartsd emlékezetedben a' következendő hasznos tanátsot: Az el-vett jótéteményekről meg-emlékezzél. A' mi magadé, ha kevés is, nagyra betsüljed; a' mi másé ha sok is, semminek, avagy kitsinynek tartsad. Társaságodat a jókkal tartsad; és a' gonoszokkal való társaságot el-távoztassad... a' jelen-valókkal igyekezzél jól-tennl, és a' távol-való felől mindenkor jól szóllj... ZOMBORI ISTVÁN J

uj, de jő, holnap levágja apa a pocát — örvendezett a kisgyerek a konyhában, mikor a családfő fokhagymahámozás közben az ágyba szerette volna parancsolni. A pöttöm emberke dehogy ment aludni, még a maci sem érdekelte, sőt az ikertestvérét sem bántotta, amikor megtudta a nagy eseményt. — Kivel vágjátok le a malacot? — érdeklődött és apró ke-i zeivel hordta az apjának a holnapi ko'bászízesítőt. Már csordultig telt a tányér fehér K^rizdekkel, amikor a kicsi kérdezte: — Ezekkel mit csinálsz? Az apja unta már a nyűkösködést: — Majd meglátod holnap, de most már feküdjünk le. — Te is jössz? — Megyek hát — feleli az apja. Megmosta a kezét és indult, hogy ágyba tegye csemetéjét. Ott még sokáig beszélgettek a pocáról, a sötét hajnalról, — Amikor te felébredsz, mi már fe' hasítjuk a szalonnát. — Nem akarom! Én nem is vagyok á'mos. vágiátok le most! — parancsolta a kisfiú. — Nincs itt. Ferike. — M''kor lesz itt? — Ha majd te elalszol. Látod, Ildke meg Sanyika is milyen szépen alszanak már. A kisgyerek még sokáig kérdezősködött, de amikor nem hal lott választ, őt is elnyomta az álom. Reggelre a sötétség fekete köpenyt borított a házakra, az udvari égő fényénél látszott, hogy a fagy fényes-csillogó kristáiyszemeket rakott a we.epekre, a nagy deszkából tákolt rögtönzött asztalra, a szétszórt kövezetre, és a mindenes halyiíég ajtajának üvegét cirkalmas virágmintával borította be. Most sehol sincs nyoma az életnek. Csak egy kóbor macska csörömpölt az olajoshordók tetején, talán me'egré húzódott maciarak után kutathatott, amikor meglente a váratlan világosság. A böllér előkereste a kiskötelet, töltött a me'egítőnek szánt kerítésszaggató pálinkából a segédnek és bebújtak, az ólba, hogy előcsalogassák, ha nem jön, akkor elővonszolják a hatalmas hústömeget. A szelíd jószág mit sem sejtve lépett be a hurokba, akkor megragadták a fűiét, és irány kifelé. Messzire hallatszott a sikoltása. Feiriadt álmából a kisgyerek, felkapta az apja papucsát és a küszöbről nézte, amit már este óta várt. Nem ijedt meg a vértói sem, sói, közelebb raeA kis böllér részkedett, de a rángatódzó, hörgő szőrtömegtő', no meg az apja szigorú pillantásától visszasettenkedett. — Nem pucoisz be, mindjárt? Megfagysz... Miért nem aiszol még? Ki ne gyere addig, amíg fel nem öltözöl. Bent még aludt mindenki, a gyerek úgy ahogy tudott, felöltözött, igaz, hogy fordítva vette föl a mackónadrágot, sietségében belebúit a bátyja nagykabátiába, s máris úira oda lopakodott a lilás, tűzcsóvát okádó gázpörkölő felé. Az npiár.ak abba kellett hagyni a munkát. — Gyere, az anyád ... Látom, van benned élet. Na öltözzünk fel szépen, és rendes'en. — üt perc múlva minden rendben volt, a k's srác már nézhette, amint a két bácsi v öi ösiő arccal hajlong és kezük a'att puffad, pirosod k a nagy poca. Öt nem akarták oda engedni, de nvndig lá'o alatt volt, úgy hogy végül foghatta egy kies11 a pörkölőt. A nao mór aranykoszorút font a. homályos házak kéményei köré, mikorra felébredt a család. Megérkezett a keresztanya, betolta a szín alá a kerékpárt, a mama megdicsérte a vejét, „hogy nagyon ügyesek vagytok", a kis srác, ahogy meglátta a mamát, nem is érdeke'te. hogy mit hozott, hanem egyből eldicsekedett: — Én is pörköltem ám! Amikorra zajjal telt meg az utca, és a gyerekek igyekeztek az iskolába, már bent, a meleg lakásban nyesegették a gőzölgő sonkákat, darabolták a húst, pattogtatták a kását, töltötték a hurkát. A nagy lábasban hagymásan sült, sercegett a hús. Ebédnél a gőzölgő paprjkás és savanyúság illatánál feleievei edelt a múlt. A nagylángú disznóvágások, az egész napos nyüzsgős utáni szunyékáláí, amit a meghívott szomszéd élénkített fel viccelődéseivel, a kántálókról. és a zenés torokról már nem esett szó, mert jóllakott a csa'ád, s mindenki ment a dolgára. MAJOROS TIBOR Csipetnyi bors Beethoven, egyszer egy elég középszerű operát hallgatott a színházban. Az előadás végén a mű szerzője megkérdezte Beethovenitől, hogy mi a véleménye az operáról. A mos er így vn'aszolt: — Az ön műve nekem ol.vanynyira meg otszett, hogv valószínű, zenét fogok hozzá komponálni. Az óceán közepén két hajótöröttet ös-zeodornak a hullámok. Minfkettő egy-egy deszkadarabon hánykolódik a hullámok hátán. — Jó navot — szól illedelmesen az egyik. — Az ön hajója elsüllyedt? — Igen, már éppen egy esztendeje, hogy a tengeren hányódok. — Alii mond? Egy egész esztendeje, hogy a tenjaren hányódik? — Igen. Miért érdekes ez? Stószi emlékek 1973 júniusában Gyüre Lajos szlovákiai magyar költő, Szeberényi Zoltán irodalomtanár, irodalomtörténész és férjem társaságában jártam Stószon, ebben a csendes, szép fekvésű közápszlovikiai városkában. Az irodalmárt és az irodalomszerető embert, ha Kassán jár, szíve elhúzza a kis fürdővárosba, még akkor is, ha annak legnagyobb híressége, a csendes, magányba vonult író, Fábry Zoltán már nem él. Benyitni azon a kapun, ahol nap mint nap az „íróóriás" járt, járni-kelni az évtizedeken át választott otthonban, a mennyezetig érő polcokat elfoglaló könyvek között — életre szóló élmény. Ottjártunkkor egy kedves asszony — hivatalosan — éppen a hagyaték felleltározásával foglalkozott, de lehetővé tette, hogy körülnézzünk a lakásban, közelebbről is szemügyre vegyük az író személyes tárgyait, könyveit. Tudtuk, de tapasztalhattuk Is, hogy Fábry Zoltán nem élt magányosan, elvonultan. Magyar írókkal, költőkkel szoros barátságot tartott, sokan látogatták meg stószi házában, s még többen leveleztek vele. A kivállaágos élményt számunkra az jelentette, hogy néhány könyvbe belelapozva, íróink, költőink Fábry Zoltánnak szóló meleg hangú dedikációit olvashattuk. Vendéglátónk türelmével nem akartunk visszaélni, időnk ís kevés volt, de azért néhány ajánlást lejegyeztünk. A könyvekbe írt sorok barátságokat fedtek fel előttünk, s azt példázzák, hogy az igaz ügyért harcoló embereket a határokon túl is erős szálak kötik egymáshoz. Veres Péter és Simon István dedikációi azért is érdekesek, mert — fájó — azóta mindkettőjüknek csak az élt t mű ve él és szelleme ragyog. Veres Péter; Bölcs és bágyatag őseink Bp. 1968 Fábry Zoltánnak, öreg barátomnak éa harcostársamnak szeretettel és tisztelettel Veres Péter, Budapest, 1969. január 3. Veres Péter: öazl változatok Bp. 19G9 Fábry Zoltánnak, kedves öreg bajtársamnak némi lelkifurdalással, mert elkéstem vele (nehéz megszerezni) pedig ezzel a számadással neki is tartozom. Budapest-Fercnchegy Veres Péter 1961. júl. 11. Veres Péter; Cvak során np. ISfir. Fábry Zoltánnak barátsággal é« szeretettől és azzal, hogy íme, ezen á kicsi Kárpátfcldön jj harminc esztendőnek kellett eltelnie, amíg személyesen is megismerhettük egymást. Kassa-Stósz, 196S. okt. 26. Veres Páter Sánta Ferenc: Az árulő Bp. 1966. Fábry Zoltánnak megkülönböztetett tisztelettel és Igaz, őszinte nagyrabecsüléssel. Budapest, 1966. Sánta Ferenc Simon István; Verőfény Fábry Zoltánnak, akit nemcsak nagyon tisztelek, hanem Igazán szeretek ls, ajánlom életem egyik darabját, lehet, hogy már a túlnyomd többségét, öleléssel: Budapest, 1968. karácsonyára Simon Pista Es egy érdekes bejegyzés: Döntsd a tőkét, ne siránkozz. 1929. (József Attila új yersei) Az ajánlás, mint egy palackpostás üzenet: segítsetek, adjátok tovább. Mennyi mindennek kellett megtönténnie, míg ez a vers teljességében egy napilapban megjelent. A Fábry-házból a temetőbe vezetett utunk, hogy lerójjuk kegyeletünket annak az embernek, aki a fasizmus kegyetlen éveiben perbe szállt az emberiség érdekében. Talán jelképesen ls, a temető legmagasabb pontján van az iró (szép és gondozott) sírja, mintha most is és örökké őrizné, védelmezné népét az embertelenség ellen. / H. E. — Hogy tudott ilyen sokáig kitartani? — Ezen magam is csodálkozom. A vasárnapok különösen unalmasak voltak A bíróságon: — Tehát, amikor egymásnak estek, akkor az ellenfelének bot volt a kezében. És mi volt az ön kezében ? — Az ő felesége. Az áUa'orvos megbetegedett. Dokto t hivatott magához, és így szólt hozzá: — Sa nos, beteg lettem. El szeretném önnek mondani, hogy ón hogyan gyógyítom a pácienseimet. Meg azt, hogy én csakis a saját gyógymódomban bizok. Arra kérem, hogy az én gyógyke--h' cmnél is a saját gyógymódomat alkalmazza, teáyen mindent úgy, ahogy azt én szoktam. A doktor figyelmesen megvizsgálta pázíensét, írt fel neki gyógyszert, átadta a receptet és távo:ár' or megjegyezte: — Mindent úgy csináltam, ahogy kérte, illetve, ahogy ön szokta csinálni. Ha két hét múlva nem gyógyul meg. attól tartok, nem marad más hátra, mint önt is agyon kell lőni. A kisfiú este a televízlóban nézte a jégkorongmérkőzést. A mama e'ha'ározta. hogy mivel késő van, kikapcsolja a készüléket. és lefekteti kisfiát. így szólt hozzá • — Kisfiam, későre jár, menj szépén aludni. Elalvás előtt ne fe'ejtkezz el az esti imáról. A gyerek, le sem véve a szemét a te'evízióról, megszólalt: — Nem gondolod, mama. hogy egv ilyen jó mérkőzés közben megzavarni az istenkét, halálos bűn? A kórház főorvosa magához kérette a fiatal sebészt, és így szólt hozzá: — Kérem, operálás közben mérsékelje indulatait... Ön miatt már a harmadik műtőasztalt kell sele1te-ni. Az a kérésünk, hogy operálás közben ne nyomja olyan erősen a mütőkést. A rendőr nem hisz a szemének: A járdán egy lassan közeledő járművet lát közeledni. Odamegy. megállítia, és így szól a gépkocsi vezetőjéhez: — Mit csinál ön. ember! Miért a járdán közlekedik? — Tudja, biztos úr. énoer most kaotam meg a jogosítványomat. és még naavon fé'ek s szembejövő forgalomtól — mondja zavartan az újdonsült vezető. A Krokodilból fordította _ sir.pR IMRE