Délmagyarország, 1976. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-18 / 15. szám

5 Vasárnap, 1976. január 18. Egy ember, aki hisz Kevés művelődési ház ünnepli meg fönnállásának huszonötödik évfordulóját. Akkor se, ha meg­érte ezt a kort. Talán azért; mert annyi más jubileumi ünnepséget rendeznek benne, hogy eszébe se jut magára gondolni. Van olyan is — mondjuk ki a legelején —, amelyiket esténként úgy bezár­nak. mintha a Nemzeti Bank összes aranyát benne őriznék. Az ilyenek jubileumi ünnepségét kár lenne rendezni, nem is na­gyon menne oda senki. Közönség nélkül a legszebb művelési ház is kiszáradt fa. Anná) nagyobb dicsőség, hogy a mórahalmiak művelődési náza, állami tulajdonba vételének ne­gyedszázados évfordulója az egész ialu ünnepe volt. Hivatalos volt az ünnepségeken az is, aiú dol­gozott benne, és az a sokaság is, akikért dolgoztak benne a nép­művelők. Régi színjátszók, tán­cosok, az egykor falujáró rezes­banda tagjai — fiaikkal, unoká­ikkal. Baiogh Lajos, Ördögh Im­re, Szögi Antal, Kovács Ferenc és a többi, ha egyszer elmondaná a huszonöt esztendőt, messzire nyúlna a szó. Remélem, lesz aki leírja ezt is. Mit változott azóta a művelő­dési ház? Első igazgatója, Fél­egyházi Emil — talán nem lesz harag belőle, ha leírom —, fölöl­tözött most is úgy, mint annak idején. Egyik „legrázósabb" em­léke, hogy ő ebben a házban mindig meg akart fagyni. Nem tudta, hogy azóta központi fűtés van, a jubileum napján megiz­zadt. A krónikás megírja majd, az eddigi hat vagy hét igazgató mennyi megírható emléket ha­gyott maga után. Egy fejezet ta­lán jut mindenkinek akkor is, ha dicsárgeíésből nem támad áradat. Annyi tény, hogy a folytonosság csak nagyon erős, átgondolt, kö­vetkezetes munkájuk révén volt fönntartható, és a szellemi táp­lálék, ami egyszer szerényebben, máskor bővebben osztottak itt, a mórahalmiak javát szolgálta. Az emlékezést és a méltatást adjuk át tehát a készülő vissza­tekintő írások szerzőinek. Szabó Vilmost, a mostani igazgatót is azért kérdezzük csak a jelen ál­lapotokról, hogy a holnap föl­adataiba beleláthassunk. Lépten­nyomon hallani — lassan tizenöt éve —, hogy a népművelés lelke­sedőkorszaka lejárt, az emberek „elteltek", a fölkínált „étlapról" annyit se választanak, amiért érdemes lenne hazulról kimoz­dulni. Mit ér akkor a lelkese­dés? — Lelkesedés nélkül ez a mun­ka nem megy, de más is kell hozzá. — Például? — Természetesen jó művelődé­si ház. A miénket nemrég hoz­ták úgy rendbe, hogy bővíteni is tudtuk. Annyi pénzünk nem volt, hogy újat építsünk, annyi se, hogy a régihez mindent hozzára­gasszunk, amire szükség lenne, de mozdulni már tudunk, és a jó szándék is teljes a további bő­vítésre. A tanács szép pénz áldo­zott eddig is, várhatóan ezután is ad majd. . — Tehát lelkesedés és anyagi feltételek kellenek. — A kettő is kevés. Tartós le­gyen a lelkesedés, mert 6okan vannak, akik kinevetik érte a népművelőt. Ha csak a lelkese­dést látják benne, még jobban. — Az ilyenre mondják: „jól mozog". Föntről nézve könnyű észrevenni, példa is van rá, hogy jobban becsülik. — Csak „jól mozogni" régen nem elég. és talán soha nem volt az. A lelkesedés helyett, én azt mondanám, hinni kell, hogy ér­telme van a munkának, akarat kell hozzá, hogy ezt a hitet el ne fújhassa az első szellő, és egy csomó szakmai tudás, hogy az akarat se úszón el a semmibe. — Van tíz éve, hogy panasz­kodnak a népművelők: kár volt őket igazgatónak nevezni. Szék­rakástól. villanyszereléstől, a filmvetítő mozigépészig, minde­nesek ők. — Vele jár a munkával. — És a sokat emlegetett te­kintély? — Nem ezen múlik. Egyébként a mi házunk jól áll: van főállá­sú gazdaságvezetőnk, két takarí-. tónk és egy félműszakos kar­bantartónk. Tetőt sem kell javí­tanom, ablakot sem kell üvegez­tetnem. — Egyedüli munkának marad tehát a népművelés. — Száz ága van, egy ember nagyon kevés hozzá. Ha a szak­körvezetők nem segítenének, ta­lán mi is becsukhatnánk a ka­put. Így ls az a baj, hogy a szak­körökhöz ritkán jutok el, pedig a szép munka ott folyik. Kérdezi azt is valaki, mit szólok a tévé egyik műsorához, vagy a mozi valamelyik filmjéhez. Kötelessé­gem lenne, hogy tudjak róla, ki­mondottan népművelői föladat a benne megfogalmazott gondola­tok meggyőződéssé érlelése. Saj­nos, moziba, ide a szomszédba, három év alatt egyszer jutottam el, a tévének pedig alig van mű­sora, amit végignézhetek. Kap­tunk a jubileumra egy színes ké­szüléket, azok is jönnek, akik ott­hon nézhetnék a fekete-fehéret. Amióta a tévére, mint vetélytárs­ra panaszkodik a népművelő, ilyen lehetőség még nem volt a kezében. Idő kellene hozzá. — Mi kell a ma közönségé­nek? — Hétről hétre szeretnénk ki­találni. Vannak nagy csalódása­ink. Hívtuk egyszer a Rajkó ze­nekart, meg is hallgatták hetve­nen. Igaz, Maigret nyomozott ép­pen akkor a tévében. Jött bű­vész, revü, ráfizettünk. Jött vol­na Bessenyei is egy estre, nem vállalhattuk a kockázatot. — Egy jó est kockázattal, sót ráfizetéssel is jó. ' — Szeretnénk, ha egyes mű­sorokat így támogathatnánk. Ha tizenhat forintra jön ki a jegyek ára, legjobb lenne nyolcért ad­ni. Nem bírjuk el mindig a mi­nőség értékkülönbözetét. — Régi fogás: arra valók a bá­lák, hogy pénzt hozzanak másra. — Nem lehet népművelő, aki csak ezt látja bennük. A társas élet, az illem és a tisztesség jó­zan ésszel szabott korlátait leg­könnyebben itt lépik át az embe­rek. Akármilyen zenekart hoz­nak, nálunk nem üvölt a közön­ség. Ha megfeledkezik valaki magáról, megkérem, menjen haza. — És ha száz feledkezne meg? — Százat küldenék haza. — Bátorság kell hozzá. — Következetesség. A faluban igazgatónak alig szólít valaki, csak tanár bácsinak. Akik hoz­zánk járnak, azokat tanítottam iskolában, úttörővezetőjük vol­tam, táborozni vittem őket. Most is hallgatnak rám. — Mellékvágány: nem hiány­zik az iskola? — őszinte leszek: nagyon hi­ányzik. Ha csak egy osztályt kaphattam volna, most boldo­gabb lennék. — Vissza a régi vágányra: Mi­kor érzi, hogy jól dolgozott? A tanár már másnap tudja, amikor feleltet. Vagy tíz év múlva, ami­kor még hallgatnak rá. — Apró jegyei vannak. Ha el­indulok fél egykor ebédelni, és keltőkor érek oda, mert út köz­ben megállítanak, ezt érzem. Ha sokan köszönnek, akkor is tu­dom. hogv jól érezték magukat a művelődési házban. — Idézzük vissza azt a pilla­natot, amikor először mondta: nem csinálom tovább. — Az a Pillanat még nem jött el. Ha előrevetítették volna öt évvel ezelőtt, mi vár majd rám, elfutottam volna. — Tehát elégedett ember? — Ha visszafelé pörgetem a filmet, az vagvok. Ha azt nézem, mennyit léptünk előre, hazud­nék, ha tagadnám, jól esik. De ezen a pálván. mint máson, egy eredménv új föladatok egész so­rát indítja el. Bővítettük a mű­velődési házat, jobb. sokkal jobb. mint voH. Most látjuk iga­zán, még több szakköri szoba kel'ene. S'került ez az est? Ilyet kellene még sokat rendezni. — Aki keresi a föladatot, op­timista ember. — Hiszek a hivatásomban. Ha százan kontráz-i-úr. akkor is nmn^om. van iövő'e. Mi szálVa meg a megszállott embert? Valamivel nagvo^h hit. mi"t a többit. Miben hisz? Hegy szükség van HORVÁTH DEZSŐ Simái Mihály valakit rejtegettél úgy lehet háború volt etetted éjjelenként akárha anyja volnál szirénavijjogásban csak jajszavát figyelted sebének gyógyulását ejtőernyője selymét Valaki valakit rejtegettél nem tudtad hogy az ernyő immár a visszaútra buzdítja éjjelenként s hogj egyszer fölrepül s hog; akkor az ég selyem lesz s 5 eltűnik a fényben hogy újra meg ne menthesd T avaly év elején a halpusz­tulás megismétlődése a Ba­laton drszágos riadalmat keltett. Körülbelül 7—800 mázsa hal pusztult el. Ez nagy meny­nyiség ugyan, de nem annyira a .halakat, és a halászokat sajnáltuk, mint inkább a Balatont féltet­tük. Február 4-én kezdődött (ek­kor vették észre az első halhullá­kat) és március 19-ig tartott. Ek­kor ugyanis „a téli kánikula" vé­get ért, és utána ismét hidegre, szelesre fordult az időjárás. Ez a hőmérsékleti változás, de főkép­pen az erős hullámzás a tóban hatástalanította a mérget, a mé­regutánpótlás is megszűnt, és a halpusztulás egyik napról a má­sikra végetért. I. 3. Tudományos krimi, avagy halpusztulás a Balatonban talmából következtethettünk arra, hogy néhány óráig jelen lehetett olyan töményságben, hogy több­száz mázsa halat megölt. De megölte a vízinövényeket is, ki­véve a kék algákat, amelyekegy bizonyos ideig ellenállnak. 4. Mert a halpusztulást mérgezés okozta: a Balaton vizébe méreg került! Valamennyi halászati és vízügyi szakember szerint — akik az eset szemtanúi voltak — a mérget azok az észak-déli irányú vízfolyások és patakok hozták, amelyek Balatonberény és Bala­tonlelle között ömlenek a tóba. A pusztulás ugyanis csak a tó erre a területére szorítkozott, s nem terjedt tovább a keleti felére. Fi­gyelemre méltó körülmény a ká­rosodás okának megközelítéséhez az, hogy a pusztulás a Fonyód­Bélatelep homokos-köves partré­szét sem kerülte el, ahol mindig tökéletes a víz oxigénellátottság^. De milyen mérget szállíthattak ezek a vízfolyások es patakok, amelyek Észak-Somogy felesleges csapadékán kívül a Balatontól délre levő, hajdan a tóhoz tarto­zott berkek vizét is a tóba ve­zetik 2. A vizsgálatok során azonban sem a tó, sem a csatornák vizébe semmiféle mérget nem találtak. A modern analitikai módszerek sem igazolták azt a kezdetbén ál­talánosan hangoztatott feltétele­zést, hogy a pus-bűásárt a tóba mosódott gyom- és rovarirtó sze­rek lennének a fe.e.osaic. De nem találtak természetes módon kép­ződő ammóniát és kénhidrogént sem, márpedig a legtöbb tömeges hazai halpusztulásért ez a két ve­gyület a felelős. Hol az egyik, hol a másik. A vizsgálatok negatív eredmé­nyeinek elfogadása után arra kö­vetkeztethetünk, hogy a méreg­anyagot a vízfolyások egymástól függetlenül csak időszakosan szállították. A csekélyszámú mintavétel idején a víz valóban nem is tartalmazott semmiféle ár­talmas vegyületet. De mi lehet a berkekből érkező ártalmas ve­gyület? Mert ha onnan jön, és csak időszakosan, akkor ott is képződik, éspedig mindegyikben ugyanaz. Ez a méreg szabadult fel az iszapból a meleg és esős időjárá­sú periódusban, 1975 februárban és március első felében, és került néhány száz méteres folyás után a Balatonba. A bemosódást a bőséges esők is elősegítették, ezért a pusztulás az esőket köve­tően több hullámban jelentkezett. A halhullás érthetően a torkolat­nál volt a legnagyobb mérvű, ahol a legtöményebb volt a mé­reganyag. A halak ösztönös tu­lajdonsága, hogy mindig az áram­lással szemben úsznak, ezúttal végzetes volt, mert ebben az esetben itt volt legtöményebb a méreg. 5. A Balatonban lezajlott halpusz­tulás, a halak realgálása a mé­reganyagra, semmiben sem kü­lönbözött a máshol történt kén­hidrogénes halpusztulásoktól. A kénhidrogén első érzékelé­sére a halak nyugtalanok lesz­nek, a part felé menekülnek, nem a mélyebb vízréteg felé, ahol a méreg koncentrációja .min­dig alacsonyabb, mint a sekély partrészeken. A kénhidrogén, mint légzés-méreg gátolja az oxigén felvételét, s ezért a ko­poltyúk hamarosan lila színűek lesznek. A bőrlégzés pótolni igyekszik a beteg kopoltyúk csökkent oxigénfelvételét, ezért a száj üregben az erek megvasta­godnak. A kérihidrogéntől megtá­madott kopoltyúk lebomlásnak indulnak. A halfajták pusztulási sorrend­je itt sem változott. A légzési központok gátlása miatt a maga­sabb oxigénigényű ragadozók reagáltak rá először. Először az angolna és a harcsa, majd a ke­szeg, fogas, amúr, busa, ponty és végül a küsz. . Az utóbbi, ez a jellegzetesen balatoni hal min­dig a víz felszínén tartózkodik. Miután a víz felszíni rétegében az oxigéntartalom mindig maga­sabb, és ott a kénhidrogén gyor­sabban oxidálódik és hatástalan­ná válik, így érthető, hogy ez a halfajta pusztult el utóljára. A Balatontól délre levő berkek egy részét már évtizedekel ez­előtt halastavakká alakították. A haltenyésztés azonban az időn­ként visszatérő tömeges halpusz­tulások miatt, mindig kockázatos volt Ilyenek voltak például az irmapusztai, balatonföldvári, és Fonyód-zardavári halpusztulások, többszáz mázsás károkkal. E ká­rokat minden esetben kénhidro­gén okozta, ami a berkek iszap­jában képződött. A kénhidrogén­ről azonban tudott, hogy csak rö­vid ideig van jelen a vízben. Az iszapból történő felszabadulásá­nak idején, rendszerint néhány óráig — azután gyorsan oxidáló­dik és eltűnik. Csak néhány eset az általa okozott károk közül az, amikor a vízben k'mutatható volt. Különben csak a halászok emlékeztettek a jellemző zápto­jás szagára, és a zö'dessárga fi­nom kénkivá'ásbó), va'amint az iszap megmaradt vasszulíid tar­6. Természetesen mentés sem ma­radt el, de ez inkább kísérleti jellegű volt, és a mérgezés lehe­tőságét támasztotta alá. Ugyanis a már elalélt, egyensúlyukat vesz­tett, pusztulás előtt álló halak egyrészét Siófok és Tihany térsé­gébe szállították, ahol nem fe­nyegette veszély őket. A halak itt magukhoz tértek, meggyógyultak, a károsodást nem terjesztették. Tehát nem valamilyen fertőző vagy nem fertőző mikroba okoz­ta a kárt, hanem a mocsarak mérge, a kénhidrogén, amelyet szintén baktériumok gyártanak, de ezek a szulfátredukáló bakté­riumok nem fertőzőek, önmaguk­ban az élőlényekre ártalmatlanok. dúltak elő, hasonló kénhidrogén (H2S) okozta veszedelmek? E kérdésre adandó válasz a műtrágya, főképpen nitrogén mű­trágya fokozott alkalmazásával függ össze. A Balatontól délre levő, meglehetősen silány talajo­kon a termés fokozására mind nagyobb mennyiségben alkalmaz­zák az ammóniumtartalmú mű­trágyát. Azonban ennek egy je­lentős része a talajból kimosódott és bekerült a berkekbe. A berek­be került ammónia-nitrogén fo­kozta a szulfátredukciót. Az am­mónia ugyanis a szulfátredukáló baktériumok számára egyedüli nitrogénforás, és eddig ennek hiánya volt a kénhidrogén képző­dés korlátozó tényezője. Most az ammóniabőség megadta a lehető­séget az erőteljes szulfátreduk­ciónak, azaz kénhidrogén képző­désnek, ami be is következett. A kénhidrogén vasszulfid formájá­ban, nagy tömegben felhalmozó­dott az iszapban. Amikor ennek felszíni rétege levegőt kapott és oxidálódott, kénsav képződött. A kénsav felszabadította a kénhid­rogént, amit az esők bemostak a tóba. 8. A halhullással egyidőben ta­pasztalt jelenség volt a Ba'aton jelzett részén a kovamoszatok el­szaporodása. Ugyanis az iszapban lezailó folyamat az iszap ásvá­nyos alkotó részét is megtámad­ta, feltárta. Így a vízben az ol­dott kovasav mennyisége megnÖ­vekedett. Kovasav bőségében vi­szont a kovamoszatok — amelyek a kovasavat vázukba építik — fokozottabban szaporodnak. E vá­zak a foszló beteg kopoltyúkon fennakadhatnak, azt a látszatot keltve, mintha felelősek lenné­nek a pusztulásért. A kovamosza­tok tapasztalt elszaporodása csak kísérő jelensége azoknak a folya­matoknak, amelyek a pusztulásért is felelősek. 9. 7. A károsodással kapcsolatban fe'merü'het az, hogy m'ért csak most, és eddig miért nem íor­Védekezés, megelőzés. A vízfo­lyások, amelyek a berkek mér­gező termékét szállítják, a tér­színnek megfelelően a lejtő irá­nyába, a Balaton felé folynak. A Balaton déli partját azonban részben természetes, részben mes­terséges úton létrejött eme'kedés határol'a a tó medrét. Ennek kö­vetkeztében a tóhoz tartozó haj­dani berkek vízszintje ma mé­lyebben van, mint a tó tükre. Ezért a levelezőt csatornák, víz­folyások és patakok vizét szi­vattyúval emelik át a Balatonba. Ez viszont azt jelenti, hogy a víz minősége könnyűszerrel ellen­őrizhető. A víz minőségét, a kénhidrogén jelenlétét folyamato­san vizsgálhatjuk, de olyan elektromos fény, vagy hangjelzé­ses műszer is öszeállítható, amely a kénhidrogén jelenlétét automa­tikusan jelezheti, sőt a szivaty­tyút is kikapcsolhatja. Ilyen mó­don lehetőség van arra, hogy a kénhidrogén ox'dációjának bekö­vetkezéséig a víz átemelése szü­neteljen, s így nem jut a méreg a Ba'atonba. Ez lenne a megfejtés? Ez. Nincs sem képlet, sem táblázat, sem görbék? Nincsenek. Nincsen olyan természettudományos prob­léma, amelyet ne lehetne közért­hetően, ezek nélkül is e'mondani. VÁMOS RÉZSŰ

Next

/
Thumbnails
Contents