Délmagyarország, 1976. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-17 / 14. szám

S?nnihnt. Ií>7«". január *7: mmiaiitfrr>.— n«. • •. ~ i ' «—n—i A harmadik kosár Az alábbi cikket — némi rüt hűtéssel — n Trybttna L'iciuoól, » Lengyel L'gjesült Munkáin/ri küznontl lttpjibol VCtlOk át. Aktualitását az artft bogy hasonló kérdések nálunk Is felvetődnek, s ezekre nálunk is hasonló a felelet. Szerkesztőségünkbe nemrég levél érkezett, amely a Kelet —Nyugat kapcsolatok egyes problémáit veti fel az európai biztonsági és együttműködési értekezlet határozataival összefüggésben. A levél szerzője hivatkozik arra a vitára, amelyet egy Lengyelországba látogató franciával folytatott: „Francia ismerősöm véleménye szerint ilyen együttműködésre (a Kelet és a Nyugat között) nincs lehetőség, minthogy mi — azaz a Kelet — ellenezzük az úgynevezett »harmadik kosarat és nem értünk egyet az eszmék áramlásival. Igaz lenne, hogy mi ellenezzük a »harmadik kosarat-?" Elöljáróban teremtsünk tiszta képet a tekintetben, mi is az a „harmadik kosár". Ezzel az elnevezéssel az európai biztonsági és együttműködési értekezlet harmadik napirendi pontját Jelölték. E napirendi pont teljes neve az értekezlet dokumentumaiban így hangzott: „A humanitárius és egyéb területeken folyó együttműködés". Gyakorlatilag a szó igen tág értelmében vett kulturális együttműködésről van szó. Most pedig az alapvető kérdés: elleneztük-e a „harmadik kosarat"? Hadd emlékeztessünk arra, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet első szakaszában (1973 július, Helsinki), amikor előterjesztették azokat az alapvető tervezeteket, melyek a későbbiekben az értekezlet további szakaszai mur.katárgyát képezték — a hamradik napirendi pont problematikájával kapcsolatos egyetlen teljes, komplex, kimerítő tervezet a lengyel—bolgár tervezet volt. E tervezet konkrétan kifejtette a különböző államok kulturális és oktatásügyi együttműködése, az információcsere és az egyes intézmények, területek és állampolgárok közötti kapcsolatok fejlesztésének alapvető irányaival kapcsolatos javaslatot. A tervezet ajánlotta az európai államoknak, hogy két- fs többoldalú mcgállapodisek, valamint az állami intézmények és illetékes, nem kormányszintű szervezetek közötti együttműködés bővítése alapján intenziven fejlesszék kapcsolataikat ezeken a területeken. A lengyel—bolgár tervezetet valamennyi szocialista ország támogatta. E tervezet ertékét bizonyítja az a tény, hogy végső soron valamenynyi vezérgondolatát és számos konkrét ajánlását elfogadták. az értekezlet résztvevői, és tükrözték őket azok a határozatok, melyeket az európai értekezlet a harmadik napirendi pontot illetően hozott. Hogy a kulturális együttműködéssel kapcsolatos álláspontunkat ne kizárólag az eurőpai biztonsági és együttműködési értekezlet példájával szemléltessük, nézzük meg az ezzel kapcsolatos lengyel mérleget. Az 1945— 1972-es években — azaz még nzt megelőzően, hogy egyáltalán szóba jött n „harmadik kosár" — mintegy lüOO nyugati filmet vásároltunk, kb. 9,5 ezer nyugati szerző művét adtuk kl, színházaink mintegy 3000 színdarabét mutattak be nyugati szerzőktől. Ezek a? adatok a legvilágosabban mutatják a vekink szemben olykor felhoolt vádak értelmetlenségét, hogy „védekezünk", „félünk" és így tovább. Ezek a vádak* annál inkább értelmetlenek, mivel ugyanakkor, amikor Lengyelország nyíltan ós széles körben mutatta be otthon a nyugati országok kulturális eredményeit, a lengyel kultúra számára ezekben az országokban Jóval szerényebb lehetőségek ny'.ltak arra, hogy az ottani közönség megismerje. Ila tehát közelebbről vcszszük szemügyre a tényeket, lényegében azt látjuk, hogy ebben a tárgykörben a Kelet nyíltabb, mint a Nyugat. Ezt a jelensé^l a kulturális csere aszimmetriájának nevezték. Igazolja ezt az aszimmetriát a „nyugati" nyelvek oktatásának méretei és színvonala a szocialista országokban, és a „keleti" nyelveké (különösen az orosz nyelvé) a tőkés országokban, továbbá a Kelet és a Nyugat közötti televízióműsor-csere adatai, a kapcsolatok terén pedig az egyes nyugati országok által támasztott vízumkiadási nehézségek stb. De térjünk vissza a feltett kérdéshez. Nem állja meg a helyét, hogy elleneztük vagy ellenezzük a „harmadik kosarat". Igaz mindössze anynyi, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet kezdeti szakaszaiban az imperialista propaganda megpróbált bennünket ilyen színben feltüntetni — a tények mellőzésével. De a cikk elején idézett levélre válaszolva ne szorítkozzunk csupán nz abban felvetett alapvető kérdésre. Érdemes megemlíteni két olyan kérdést, amely elhangzott az olvasónk által említett külföldi vendég érvelésében. Az első kérdés az az egyenlőségjel, amelyet a „harmadik kosár" és „az eszmék áramlása" közé tesznek. Az euripal értekezletet megelőző időszakban és az értekezlet első szakaszában bizonyos nyugati körük „az eszmék, információk és emberek szabadáramlása" koncepcióját népszerűsítették. Ezt a koncepciót elvakult antikommunista és a nemzetközi envhülést ellenző körök vetették fel. Vonzó frazeológiájával ez a koncepció arra irányult, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet határozatai tegyék lehetővé a szocialistaellenes ideológiai fellazító propaganda szabad működését a szocialista országokban. Világos, hogy ezzel a „szabadsággal" nem érthetünk egyet Nem érthetünk egyel ugyanis egyebek között olyan — Nyugaton ma lépten-nyomon fellelhető — filmek vagy negónyek behozatalával, melyek a kegyetlenséget, az erőszakot mint az emberi kapcsolatok normáját dicsőítik, vagy egy olyan életstílust propagálnak, mo'yben a kábítószer-fogyasztás és a szexuális aberrációk a „bontón" csúcsát jelentik. Nem érthetünk egyet az anarchizmus és a nihilizmus propagandájával országainkban, sem a társadalmi viszonyok olyan képleteivel, melyek minden értékét és minden alkotását — a nem anyagi, a szellemi, a kulturális értékeket is — pénzre próbálják átszámítani, és áruvá teszik. A szocialista államok szerint az eszmék Ilyen „áramlásának" semmi köze nem lehetett a „harmadik kosár" igazi tartalmához. És valóban nem is volt köze. A nyugati diplomácia meglehetősen gyorsan rájött, hogv e koncepció alkalmazásával leblokkolja az együttműködés intenzív fejlesztésének valamennyi reálisan létező lehetőségét azokon a területeken, melyeket .... európai biztonsági és együttműködési értekezlet harmadik napirendi pontla érintett. A franzia ismerős tehát nemcsak hogy téves, de ma már anakronisztikus véleményt képviselt. És a másik kérdés: az Illető francia vendég feltehetően a „harmadik kosár" helyzetétői tette függővé a Kelet—Nyugat kapcsolatok és együttműködés egészét. Erről az érvről, melyet egyébként annak idején a nyugat-európai jobboldal vetett fel, csak annyit mondhatunk, hogy pontosan a feje tetejére állítja a kérdést. A valóság ugyanis az, hogy éppen a politikai enyhülésben mutatkozó sikerek — és csak ezek a sikerek — teremthetnek kedvező feltételeket a kulturális értékek nemzetközi cseréjének megjavításához ós meggyorsításához — és nem fordítva. Az európai biztonsági és együttműködési értekezleten 35 állam küldöttsége ezt tökéletesen megértette akkor, amikor az értekezlet záródokumentumában a kulturális és oktatásügyi együttműködés, az információcsere és. a kapcsolatok alapjául a konferencia által megadott kilenc elvet az államközi politikai kapcsolatok fő normáinak fogadta el, beleérti-e a belügyekbe való be nem avatkozás elvét, és az államok szuverenitásának teljes tiszteletben tartását. Befejezésül szabad legyen tanácsolni valamit a cikkünk elején említett levél írójának, és más olyan olvasóinknak, akik hozzá hasonló helyzetbe kerülnek: ha nyugati beszélgetőpartnerekkel a fent említett témákról vitáznak, ne helyezkedjenek defenzív álláspontra. Ennek semmi alapja sincs. Szégyenkezésre semmi okur.k, dicsekvésre annál több. A Kelet—Nyugat felállásbán valóban nem a szocialista országok képviselik azt az oldalt, melynek a tágan értelmezett kulturális együttműködésben van mit kiegyenlíteni, megmagyaráznia, pótolnia, helyesbítenie. Együttes erivei Közlemény a KGST vb ülésszakáról e Moszkva (MTI) Moszkvában január 13— 16-án megtartotta 74. ütó.sszakót a KGST végrehajtó bizottsága. Az ülésszakon a tagállamok miniszterelnökhelyettesei vettek részt. A Bolgár Népköztársaság részéről Kirill Zarev, a Csehszlovák Szoc'aksta Köztársaság részéről Rudolf Rohlicek, a Kubai Köztársaság részéről — Flavio Bravó Pardo, a Lengyel Népköztársaság részéről — Kizimierz Olszewski, a Magyar Népköztársaság , részéről — dr. S'ekér Gyula, a Mongol Népköztársaság r.'széről — Damdingijn Gombozsav, a Német Demokratikus Köztársaság részéről — Gerhard Weiss, a Román Szocialista Köztársaság részéről Mihai Marinescu, a Szovjetunió részéről — Miha'l Leszecsko. A végrehajtó bizottság ülésszakán részt vett Nyikolaj Faggyeiev, n KGST titkára is. KGST és a Jugoszláv kormány közötti megállapodás értelmében a végrehajtó bizottság ülésszakának munkájában részt vett Sz. Gligorievics, a Jugoszláv Szövets 'gi Végrehajtó Tanács tagja. A végrehajtó bizottság megvizsgilta és jóváhagyta 1976. évi munkatervét, a KGST és a nemzetközi gazdasági, tudományos és műszaki szervezetek közötti érintkezések megteremtésével kapcsolatos intézkedések 1978. évi tervét, valami'nt a KGST 197<J-ra szóló költségvetését. Az ülésszakon megvizsgálták a KGSTszervek gazdásági, tudományos és műszaki együttműködésének és tevékenységének kérdéseit is, amelyekkel kapcsolatban megfelelő határozatokat hoztak. A KGST végrehaj tó bizottságának ülésszaka a barátság és a kölcsönös megértés légkörében folyt le. LégpífiiraieBcfliisolc BLs§9«8BionlsarB 0b Bejrút (MTI) A libanoni légierő pénteken először avatkozott be a kilenc hónapia tarló harcokba, n jobboldali fegvverosek oldalán. A légferő bevetése előtt lezárták Bejrút. nemzetközi repülőterét. A libanoni főváros és a külvilág között megszakadt a telexés a telefonösszeköttetés. A légierők két vadászbombázója a Bejrút—Damaszkusz közötti főútvonalon, Be'rúttól tíz kilométerrel délre, á nemzetközi repülőtértől néhány száz méternyire rakétáitkai lőtte a baloldali fegyveresek és palesztin csapatok állásait. A hírügynökségeknek e'velőre nincs értesülésük arról, vajon a légierő bevetését Karami miniszterelnök rendelte-e el, aki egyidejűleg hadügyminiszter is. A mohamedán vezetők pénteken sürgős tanácskozásra ültek ö3sze, hogy megvitassák a légierő bevetésének következményeit. Sehabl tábornok, a szíriai fegyveres erők vezérkart főnöke pénteken, közvetlenül a repülőtér lezárási előtt Bejrútba érkezett. Először Frangié elnökkel tárgyalt, majd Karami miniszterelnökkel és más mohamedán politikusokkal telefonon tanácskozott. Este visszautazott Damaszkuszba. Bejrút valamennyi negyedében, Damourban és Tripoliban egész nao folytak a harcok. Az utóbbi 43 ó~ában az összecsapásoknak 112 halott és 259 sebesült áldozatuk volt. HAZAÉRKEZETT SZEKÉR Gi ULA ÉS UIRÓ JÓZSEF Dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, hazánk állandó KGST-képviselője pénteken hazaérkezett Moszkvából, ahol részt ve.t a KGST Végrehajtó Bizottságának 74. ülésén. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Polinszky Károly oktatási, Rödönyi Károly közlekedés- és postnügyi miniszter. Ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete is. Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter pénteken hazaérkezett Bonnból, a magyar—nyugatnémet gazdasági vegyes bizottság első ülésé' ről. ÜLÉSEZIK A BVT Helsinkiben pénteken, a Finlandia házban 38 ország, köztük az Angolai Népi Köztársaság küldöttségének részvételével megnyílt a Béke-, világtanáes elnöksége irodájának ülésszaka. Az ülésszak fő témája az angolai helyzet és az imperialista agresszió ellen harcoló angolai néppel való világméretű szolidaritási kampány megszervezése. KISSINGER UTITERVEI A washingtoni külügyminisztérium bejelentette, hogy Henry Kissinger a jövő héten — úton Moszkvába — kedden megszakítja útját Koppenhágában, ahol megbeszéléseket folytat Anker Jörgensen dán miniszterelnökkel és Knud Andersen külügyminiszterrel. Az amerikai külügyminiszter szovjetunióbeli látogatásának befejeztével január 23-án Brüsszelben tájékoztatja tárgyalásainak , eredményeiről a NATO tanács tagjait, majd Madridba utazik, hogy a spanyol—amerikai kapcsolatokról tárgyaljon János Károly királlyal és a spanyol kormány képviselőivel. BÁTYAI 3EKÚ: Lapek a szepei MütártVés teoiiiBikolortéiiefiiöl 31. a A város gazdasági potenciálját nagymértékben befolyásoló gyáripar első magvait a máit század dereka körül kezdik el hinteni.. A Neabaueríé'e gyufagyár mellett másik két kisebb üzem ls létezett, nevezetesen Toveskó Lajosé az Ingyen utcában és Csikós Imréé a felsővárosi Hóbiárt basa utcában. Ezek korlátozott tőkével és kis munkáslétszámmal rendelkeztek. A forradalom nyitotta meg igazán a polgári fejlődést, ami egyben azt is jelentette, hogy egymás után a'akulnak a különböző üzemek, amelyeknek nagyobb arányú fejlődése a hatvanas években indult meg. A szesz- és keményítőgyárat 1840ben a'apftoUák. Első komolyabb fejlesztést akkor kapott, amikor az első szegedi gyártelep részvénytársaság kezébe került, 1869-ben. A gyár termelése a múlt század végére elérte a negyvenezer hektolitert. A kedvezőtlen piaci he'yzet miatt a gyár a múlt század végén megszűnt. Két ki;cbb üzem létezett ezt követően, amelyek közül az egyik Patzauer Miksáé volt, főként likörök és pálinkák előállítására. A város verető! 1893-ban bocsátkozlak tárgyalásba egy Riedinger nevű váltakozóval gázgyáralapltácra. Dinek eredményeként 10G3 óta üzemel •ázgyár Szegeden. A gyár a Magyar Általános Hitelbank tőkéjével 1839'ren ré«zv4nv+ár?asággá alakult. ós fliedingertői átvették a gyárta t. Az itcal lámpák száma 1892-re e érte a 272-t, a magánfogyasztók pedig több mint hatezren voltak. A villanyvilágítás alkalmazása csak a századfordulón terjedt el, ami egyben a gázvilágítás visszaszorulását is jelentette. A gázgyár ekkor koksz-, grafit- és kátránygyártással kárpótolta magát. A két energiaszolgáltató üzem a húszas években egyesült. A gázgyár kezdettől fogva az Epres-kertben üzemel. A villamos energia szolgáltatását Szegeden a párizsi Charle3 Geo.-pi-cég alanította meg. Az elektromos áram elvezetése a város központjába kábelen történt, ahol kezdetben a villamos energiát 23 darab 10 amper03 közvilágítási ívlámpa üzemben tartására használták feL A szegedi fémioar egyik első követe volt a Pálfy-félc, 1861-ben alapított vasöntöde és gépgyár, amely főként öntvényeket állított elő a helyi és a környékbeli ipar számára. Az ércfémipari szövetkezet aránylag rövid életű volt, 1899-ben számolták fel. A múlt század derekán létesítette lakatosipari műhelyét Zombory László, a Gyevi utcában. Üzleti raktárát a Kárász utcában tartotta fenn. (Ez n Zombory édesapja volt a nevessé váit szolnoki Zombory festőrhüvéeznek, aki egyébként építész is volt.) A szeged-rókusi MÁV javítóműhely 1870ben kezd'e meg működését, olyan neves gépészmérnökök do'goztak ott, mint Koppcsz Károly, Schc'oeUa János, Krón Ignác és Funák Károly. 20—30 munkást fogtólkoztatott az Eichinger-féle ro'agyár és gépjavító inüheiy. amely 13?2-bcn szűnt meg. A Sckcinberncr és Popper-féle bőrgyárat 1330-ben létesítették, évente 23—30 ezer bő- kikészítésére, húsz munkár.-al. A n.t t századra erősen vissza csappant ti: ár ipari tevékenységet ez a gyár eher súlyozta. A Bakayéle gyáict követően Szeged második legnagyobb gyára a Salzmann és társa kenderkikéizítő és zsávo'ygyára volt. Kenderkikészítő gvárként alakult 183S-ban, mintegy 1500 kat. holdon termesztett kender feldolgozására. A szövőgyári részleget később rendezték be, és a század végére már 90 szövőgéppel dolgoztak. Az újszeged! gyár a századfordulón már több mint 600 munkást foglalkoztatott, A két r.agy gyár mellett, a városban 9 önálló kötelesmester, 7 takács, 9 harisnyakötő és kölszövő. néhány gombkötő kisiparos működött. Az árvíz e'őíti Szegeden összesen húrom szálloda volt, nevezeteren a Feketesas, a Hétválasztó és a Hungária. Mindegyiknek volt étterme és kávéháza. Ezek mellett létezett a Prófeta-sörcsamok, meg a régi Arany Oroszlán kávéház az Oskola utcában, az Allcman-kávéház a Klauzál térer.. A Tisza-szállót 1383-bzn építették, amely már miieden igényt ki tudóit elégi.eni. A Klauzál téri Európa szállót (ma a DÉMÁSZ székháza) szintén a rekonstrukciós építkezések során emelték. Épült még kisebb szálloda a Kossuth Lajos sugárúton. Alföld-szálloda néven. A régi Próféta-sörcsarnok helyén, a Kárász utcában felépítettél: a Próféta-szállót, földszintjén sörcsarnokkal. A Kelemen utcában 1894ben Haggenmacker Henrik épített sörcsarnokot és éttermet. Nevesebb kávéházak a következők voltak n múlt század végén: a Kass, a Ströbl, a Gál, é3 a Stefánián egy, a Rósaházban. Ezek mellett még négy másik kávéház működött ebben az időben. A jelentősebb tégla- és cserénégctők a következők voltak: Tóth Béláé, Széli Andrásé, Zsótir Ferencé és Plinkai Istváné. A Mayzr Ferdinánd és Társa Tégla- és Cserépgyárat 1892ben a'apították, majd 4893-ban részvénytársasági formába ment ál, elnöke Milkó Sámuel volt. Egyik legjelentősebb kőfaragó mester volt Szegede i FIteher János. O készítette a kultúrpalota minden kőfaragó munkáját, nz Aradi vértanúk terén levő hoavcclemlékmü munká'a'a't. Cen.ent-, gipszés terak-'taár'jkal állító.í e'ő a Bocvkay u tO sz n'a'.t Lcndcsberg M * gyára Por re1 ú Vetéssel fog" elhozott Ivánkovits Károly. Csont'lszlgyir állott fenn n Tisza porton 1878-ig. Steincr Berrát tulajdonában. He'yén alapító"a Schuller Mór csantszén-, cson'Jlsrt- és műtrágyagyárát. A szappanfőző és gyertyaöntő Ipar az árvíz után erősen visszafejlődött. {Folytatjuk! j