Délmagyarország, 1975. november (65. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-07 / 262. szám

Péntek, 1975. november 7, HL DM Z MAGAZIN „Ma megünnepelhetjük győzelmünket. Az élet hallatlan nehézségei között, ellenségeink hallatlan erőfeszítései ellenére} mégiscsak győztünk" (V. /. LENIN) A Nagy Október és a magyarok Az eredeti dokumentumokon túl — a cári hadsereg tábornokai között lefolyt távíró-beszélgetések szalagjaitól a forradalmárok visszaemlékezéseinek soksok ezer lapjáig, egészen azokig az elemzésekig, amelyek Lenin írásaiban és közvetlen harcostársainak munkáiban találhatók, az emigrált ellenforradalmárok memoárjai, aztán korabeli orosz és külföldi újságok tudósításai, szépirodalom, irodalmi riportázs — több nagy könyvtárat megtöltenének a világ különböző országaiban a Nagy Október győztes napjairól írott emlékezések. "•^rmferiss hogy azok közül, akik a háborúban hadifogságba kerültek, SJHUU elég hamar megértették, miért, miként és minő irányban feszülnek a forradalom erői a. hatalmas birodalom népeiben. A cári hadifogolytáborok kapuin kívül élő dolgozó milliók mozgalmaira, oroszok, ukránok, kazahok, kirgizek harcára persze először azok figyeltek fel. akik már otthon, az Osztrák—Magyar Monarchiában is forradalmárként nézték a világot A Nagy Október előtt, a februári orosz forradalom napjaiban Kerenszkij burzsoá kormánya idején is, már a bolsevikok oldalán állt sok-sok magyar hadifogoly. A tomszki hadifogolytáborból (itt már 1916 óta harcban állt a tiszti tábor reakciós, ellenforradalmi gondolkodású többségével egy antimilitarista csoport: Münnich Ferenc, Jaross Béla, Reiner Károly, Pavlik Géza, Rab inovics József, Seidler Ernő, Szilágyi Imre, Gardi Gyula, Lipsitz Ernő és az év nyarától Kun Béla és mások) levél érkezett az OSZDlVfP, azaz az Oroszországi Szociáldemokrata Párt tomszki helyi szervezete elnökéhez. „Kun Béla, a kolozsvári (Magyarország) Munkáebiztositó Pénztár elnöke, jelenleg hadifogoly katonatiszt" — ez volt az aláirás, és a leve}. üdvözlet és forradalmi munkára jelentkezés. A gvózelmet követő hetekben — december közepén — levél indult Omszkból Budapestre. írója valahogy már hozzájutott a Népszava november 11-i számahoz, amelyben megjelent a Magyarországi Szociáldemokrata Párt kiáltványa a győztes orosz forradalmi kormány békefelhívásáról. Az omszki levélíró: vasmunkásból lett tisztviselő, tartalékos zászlós, a Népszava gyakori külső munkatársa, munkásköltő. Sa levél így szól: „Kedves Elvtársak! A hidegszivú és lelkű Szibériában nincs már olyan hideg: a szívek és lelkek pirossága új világot alkot a száműzetés és fehér gyász hazájából. A forradalmi testvériség összekovácsolja észak, kelet, dél és nyugat fiait, akik a fenér pusztákon összetalálkoztak. Innen, e nagy föld belsejéből az élet és igazság újraszületett forradalmárjai mennek haza — új és igazi emberhazát teremteni. Olvastuk o párt felhívását, amely az orosz kormány békeajánlatának kommaentarja volt, s egyúttal lángoló csatakiáltás. Szívvel-lélekkel együtt vagyunk önökkel — s együtt leszünk a barikádokon. Elvtársi üdvözlettel Ligeti Károly." A szibériai írás, a levelezőlap, megérkezett ugyan Budapestre, a Népszava szerkesztőségébe; de mire megérkezett, a Szociáldemokrata Párt vezetői már szavakban is eltávolodtak a forradalmi kiáltványtól. Ligeti Károlynak és százezernél több társának, orosz hadi' fogságban élő magyar munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek életre szóló élmény volt a forradalom győzelme, s hamar megértették: a forradalmat támogatniuk, védelmezniük kell, hiszen életük, szabadságuk, holnapjuk, sőt még hazatérésük is mind a forradalom megszilárdulásától függ. Moszkvában például — így számolt be erről a Forradalmi Szocialista című magyar nyelvű lap: „december 16-án (az orosz időszámítás szerint december 3-án) szokatlan vendegek jelentek meg a Bolsaja Dmitrovkaban levő egykori Nemesek Társasaga (Blagorodnoje Szobranyie) nagytermében" — forradalmi hadifogolygyűlés volt. Nem sokkal később — 1917. december 17-én — megalakult a moszkvai internacionalista hadifogolyszervezet, amelynek vezetői között ott volt, más magyarokkal együtt két régebbi munkásmozgalmi ember. Jancsik Ferenc és Szamuely Tibor is. Hamarosan ugvanilyen szervezetek alakultak Tomszkban. Péterváron, Omszkban (ahol a kezdeményező a levélíró Ligeti Károly volt). Jekatyerinhurgban. Tverben. Szamarában. Rosztovban, Csitában. Irkutszkban és sok-sok más városban, amelyeknek határában hadifogolytábor állt. Van adat arra vonatkozólag is, hogy a pétervári forradalmi győzelem kivívó! között !s szép számmal voltak magyarok. Józsa Antal és Milel György könyvében olvasható egy Kolozsvárról érkező tüzértiszt nyilatkozata a Kolozsvári Hírlap tudósítójának: JVHndenH tudta, hogy a Kerenszkij-uralom, elsöprésére szervezett bolscvikí mozgalom elsősorban a háborús párt ellen tűzte ki a vörös zászlót. A béke vágya annyira elhatalmasodott az emberek lelkében, hogy a foglyokat nem tekintették ellenségnek. Szabadon járhattunk Pétervár utcáin. A béke forradalmának forró szele megcsapta a mi lelkünket, és mi is részt kívántunk venni a háborús szellem elsöprésében. Több tiszttársammal jelentkeztünk a bolsevikiek forradalmi bizottsága előtt, s felajánlottuk szolgalatainkat... a forradalmi csapatok egyik ütegének én voltam a parancsnoka. Mikor a bolsevikiek kormányra jutottak, én is befejeztem önként vállalt feladatomat, kértem a további szolgálat alól való felmentésemet s hazautazásom megkönnyítését, amit rögtön teljesítettek is." Moszkvában, az egvik hadifoglyokból alakult vörösgárdistaosztag parancsnoka Karikás Frigyes lett. ö írta 1930-ban: „Az Arbat téri kadétiskola és a Kreml volt a fehérek utolsó erőssége, ezért indult meg a moszkvai harcok hetedik napján az általános támadás. Künn nálunk a Vörös Gárda gyári beosztása már régen felbomlott, össze volt itt már keveredve minden. A kuszJcovói hadifogolytáborból sohasem látott szerb és román nyelvű hadifogoly emberek jöttek mind nagyobb és nagyobb számban közénk, ismeretlen eredetű puskákkal és géppuskákkal. Lassan és rendezetlen sorokban vonultunk a Kreml felé." Esztendőről esztendőre, a Nagy Októberre emlékezve, természetesen Lenin népének, Lenin pártjának világtörténelmi tettét, az első győztes proletár forradalmat ünnepeljük. S ha ebben az őszinte, szép ünneplesben eszünkbe jut, hogy a győzelemert küzdők hatalmas tömegében voltak magyar munkások, parasztok, értelmiségiek is, mint egykor az osztrák—magyar hadsereg tagjaiként fogságba esett hadifoglyok — nem a nemzeti túlzás, nacionalista önteltség szólít hőstetteikről beszélni, forradalmárki állásukról megemlékezni bennünket. Éppen az internacionalista forradalmárbüszkeség. a magyar—szovjet barátság mondatja el a mai Magyarország hű fiával: jelenünkírt, a nép szabadságáért, a munkásosztály hatalmáért vívott első győztes csatákban, a lenini seregben voltak a magyarok is. GÁRDOS MIKLÓS Alekszandr TvardovszkiJ Ésszel élj, alább sose add Ésszel élj. alább sose add! Sorsodat bátran mérd fel: Találd meg önmagad ban magadat És ettől már ne térj eL Munkádba 'merülj el önfeledten Ez az, mi megnyugvást hoz: Magadhoz légy mindig kegyetlen, Ne oly kegyetlen máshoz Jusson is, de maradjon Is: Ne öntsön el a munka. Ha élsz. hát élj! Járhatsz akárhol is: Légy készen a nagy útra. Es ne töprengj, hogy az a per* Közel van-e vagy távol — Egyszer majd úgyis útra kelsz. Kilépsz e vén világból. Ámen! Es most üss rá pecsétet Ne óvatoskodj, az csak árt S ha még talán bánat is éget: Örülj. Így egész a világ. Bépes Gém fortMa* Mihail IszflkovszkH Kihajt a mező zsenge zöldje Kihajt a mező zsenge zöldje, érezni fényt és meleget s kitárt ablakok közt vonni be a faluba a kikelet Még alig hallhatóan csobogva a patak dalba fog nekünk, s fehér gallyával int a meggyfa: ,-Növünk, elvtársaim, növünk". Vas István (oftAta Arszenyij Tarkovszklj Kézek Mint valami idegen tárgyat Megbámulom a kezemet: Göcsörtös, erős gyökere A kezem egy munkáscsaládnak. Megbízható, régi fajta. Baráti kézfogásra termett, Fészke a foszlós kenyereknek, Ráismerve az ekeszarva S míg tartaná a föld szivét — Látod, csillagszeretök vagyunk — Kezünk, ötágú csillagunk Horgával átdöfve az eg. Íme, mitől hősi a tett: Mig a kétszer öt bütykös njj Jót munkál halhatatlanul, A főid — ősi atlasz! súly — Minden izéhez odaforr. Ladányi Mihály Iordítása