Délmagyarország, 1975. október (65. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-09 / 237. szám

51 Csütörtök, 1975. október 9. Közéleti napló LÁZÁR GYÖRGY FOGADTA ROGERS MORTONT Szerdán Budapestre érkezett Rogers C. B. Morton, az Egyesült Államok kereskedelemügyi minisztere és kísérete. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter fogadta. A Külkereskedelmi Minisztériumban folytatott tárgyalások során a két miniszter áttekintette a magyar—USA gazdasági kapcsolatok aktuális kérdéseit. Lázár György, a Minisztertanács elnöke szerda délután hivatalában fogadta az Egyesült Államok kereskedelemügyi miniszterét. SZÉPVÖLGYI ZOLTÁN MOSZKVÁBA UTAZOTT Szépvölgyi Zoltánnak, a fővárosi tanács elnökének vezetésével szerdán Moszkvába utazott a fővárosi tanács delegációja A szovjet fővárosban egyezményt írnak alá a budapesti sportpalota közös tervezéséről és építéséről. NÉPFRONTKÜLDÖTTSÉG UTAZOTT HELSINKIBE Dr. Ortutay Gyulának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa alelnökének Vezetésével szerdán népfrontküldőttség utazott Helsinkibe a Finn—Magyar Társaság megalakulásának 25. évfordulója alkalmából rendezendő jubileumi ünnepségekre. Gáspár Sándor felszólalása Párizsban A Szakszervezeti Világszövetség Főtanácsa párizsi ülésszakán, szerdán Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára is felszólalt. Elveinkben szilárdak vagyunk, de módszereinkben rugalmasaknak kell lennünk — hangsúlyozta. — Okosan töprengve, a folytonosan változó körülményekhez kell igazítani lépéseinket, és ha kell, változtatni cselekvésünket. A társadalmi viszonyaink iránti vonzalom, a szocializmusért folyó harc annál erősebb és mélyebb lesz — mondotta —, minél jobban és hitelesebben tudjuk bizonyítani, hogy egyetlen más társadalmi rendszerben sem, csak a szocialista társadalmi viszonyok között, rendelkeznek a szakszervezetek olyan lehetőségekkel, jogokkal, amelyek a legszélesebb értelemben szolgálhatják a dolgozók általános és közvetlen érdekeit. A mi országainkban a pártok, a kormányok és a szakszervezetek ugyanazokért a célokért dolgoznak, de mindegyik másként, így a szakszervezetek is sajátos arculatuknak megfelelően. Ez a sajátos arculat most van kibontakozóban. A jövőt mi hordozzuk, és ezért meg vagyunk győződve róla, hogy a nemzetközi munkásosztálynak még több örömet fogunk szerezni. Csehszlovák postaügyi miniszter Szegeden ftvmogyi ItaroiynÉ felvétele Vlastimi! Chalnpa (középen) Horn Dezsőnek és Varga Antalnénak, a szegedi postaigazgatóság helyettes vezetőjének társaságában Tegnap délelőtt Horn De- hattagú csehszlovák postazsS közlekedési és postaügyi ügyi delegáció, amely Vlasti- nézésen vettek részt. Az esti miniszterhelyettes kíséreté- mii Chalypa csehszlovák pos- órákban a delegáció visszaben Szegedre érkezett az a ta- és távközlési miniszter utazott Budapestre. vezetésével tartózkodik Magyarországon. A delegáció tagjai: Frantisek Hacaperka. Cseh- és Morvaország központi postaigazgatója, Ondrc; Kovác, Szlovákia központi postaigazgatója, Miluse Wozniaková, a minisztérium postaforgalmi osztályának vezetője, Gabriela Mokosová, E zsolnai közlekedési főiskola postai és távközlési tagozatának tanszékvezető tanára és Jaroslava Kudlácková, a minisztérium nemzetközi szakosztálya protokoll osztályónak vezetője. A küldöttség először a Szegedi Postaigazgatóságra látogatott, ahol Rózsa István, a Szegedi Postaigazgatóság vezetője köszöntötte a vendégeket, és tájékoztatta őket az igazgatóság munkájáról terveiről. Vlastimil Chalupa a megbeszélésen méltatta a szocialista országok postaügyi együttműködésének eredményeit, és Horn Dezsőnek a csehszlovák és a magyar posta kapcsolatainak erősítése érdekében végzett munkájáért kitüntetést adotl át A delegáció ezután megtekintette az épülő postapalotát, és az új telefonközpontot. Délután dr. Perjési Lászlónak, a megyei tanács elnökének kíséretében városSzervezés, gépesítés, felelősség Jobban össze kell hangolni a vasúti rakodásokat .. - •'.'".. . : X • •-••Jií.ir A vasúti kocsik késedelmes lítási igény az 1980-ra várt nák a nehézségek ellenére is kirakása nemcsak megyei szintet az idei évben túlha- gyorsítani a ki- és berakogond, hanem országos is, hi- ladja. Szeptemberben, hét- dást, csökkenteni a kocsiálszen a helyi kocsiállások mó- közben mintegy 1300 kocsit lásokat. A Volán például sutt is éreztetik hatásukat, raktak meg áruval az igaz- hozzávetőlegesen 11 millió Csongrád megyében a vasúti gatóság területén, ezek szá- forint értékben szerez begékocsik ki- és berakását né- ma szombaton már 1014-re peket 1976-ban, addig is az hány vállalat késedelmesen csökkent, vasárnap pedig erők átcsoportosításával, jobb végzi, nem a kellő ütemben 654-re. Tehát a munkanapomennek a szombati, a vasár- kon történő rakodásoknak napi, az éjszakai rakodások, csak egynegyede a vasárnapi. E megállapításokat mintegy Ugyanakkor az összes napi munkaszervezéssel kívánja a rakodásoknak rakodást gyorsítani. A TÜZÉP-nél bevált az az újítás, mely egy vagon cserép kiraalátámasztja az, hogy a ko- rakodásnak csak 20 százaié- kását a korábbi 8—10 óráról csiállás után fizetett össze- ka jut éjszakára. A szegedi egy órára csökkenti, egységgek az év első kilenc hónap- igazgatóság területén kétszer rakományok alkalmazásával, jában 11 millió 800 ezer fo- több kocsit raknak ki, mint Tárgyalnak már a Volánnal, rintot tesznek ki. Megnehe- amennyit áruval telítenek, hogy egységrakományt kézíti a MÁV munkáját az, Más igazgatóságoknak üresen pezzenek az állomásokon csehogy a szállítási vállalatok megy innen szállítóeszköz, répből, téglából, cementből, rakodási időn túl ürítik ki a éppen ezért nagyon fontos, mozaiklapból, hullámpalából, kocsikat. A feladósra kerülő hogy minél gyorsabb legyen a vagonok 8,4 százalékát az év kirakodás. A negyedik neelső hónapjában késedelme- gyedévben 2 millió 900 ezer a pályaudvarokra való szálsen rakták meg, míg a be- tonna áru elszállításával szá- lításban, illetve elfuvarozásérkezők 23,6 százalékát kés- mólnak. Csongrád megyéből ban, a jelenlegi összmennyive rakták ki. Nem véletlen 400 ezer tonna áru indul út- ség 45—50 százalékánál töbhát, hogy a megyei párt-vb nak, ebből 50 ezer tonna ex- bet. Célszerű lenne, ha a szeptember 12-i határozata portra megy. A Csongrád szállítók és a szállíttatok köhatékonyabb intézkedéseket megyébe érkező áru fele épí- „«.„„ ., , , . vár a fuvaroztatóktól, a fu- tési anyag, a házgyár mun- ZOSen aIakltanák kl a rako" A Volán 10. sz. Vállalatnak nagyobb részt kell vállalnia dógépek javítóbázisát. Tömösvári András, a meA rakodómunkát jól végzi, gyei pártbizottság gazdaságáltalában pontosan rakodik a politikai osztályának munkaSzegedi Konzervgyár, a TÜ- társa összefoglalójában felZÉP Szeged-Rókuson és hívta a figyelmet arra, hogy Szentesen, Vásárhelyen a az intézkedések nem voltak porcelángyár, Dorozsmón az elég hatékonyak, s az objekvarozóktól, a belső tartalékok kájához, az útépítésekhez elfeltárását, a jobb munka- engedhetetlenül szükséges, szervezést, operatívabb intézkedéseket. A szállító vállalatok vezetői, képviselői a fuvaroztatókkal tegnap délelőtt tanácskoztak Szegeden, a megyei pártbizottságon. A rakodások helyzetéről Kiss Károly, a MÁV szegedi igazgatív gondok mellett a gazdasági vezetőknek nagyobb feAGROKER és a házgyár. A Volán 10. sz. Vállalat a beérkezett kocsik 34 százalékát lelősséget kell érezniük aratóságának Vezetője"adotTrö- a.Tisza pályaudvaron, Csöng- kodás szervezéséért, az állás Ao „„„„„in-Az. i\/r_i_j: írtrtl* „„itl-i — —;i i. * . vid áttekintést. Többek között elmondta, hogy a szálSzovjet aogászküIdöltség Csongrád megyében Igor I. Karpec professzor, A delegációt fogadta dr a Demokratikus Jogászok Perjési László, a Csongrád Nemzetközi Szövetségének megyei tanács elnöke, majd alelnöke vezetésével szovjet dr. Antalffy György profeszjogászküldöttség érkezett szor, a Magyar Jogász Szöszerdán Szegedre. A szovjet vétség országos elnöke, professzor az állam- és jog- A vendégek délután ellátudományi karon előadást togattak a kisteleki Szovjet— tartott A büntetőjogi bünte- Magyar Barátság Termelőrádon 42 százalékát, Makón idők csökkentéséért. A Vo19 százalékát késve kezelte. Ián—MÁV operatív bizottság A Vidia Kereskedelmi Vál- munkáját, s közös bizottsálalat az áruval beérkezett va- gukét is tovább kell javítagonok 41,1 százalékát rakta hi. A Volánnak pedig ismét ki késve, éjszaka raktárai meg kell keresnie fuvaroztanem fogadnak árut. Nem tatóit az összehangoltabb jobb a helyzet a szentesi erő- munkáért. A jövőben a MÁV takarmánygyárnál, a vásár- szegedi igazgatósága tiznahelyi TÜZÉP-oél, s Dorozs- ponként ad tájékoztatót a megyei pártbizottság gazdaosztályának a vállalatonként, s a késlekedések feltételezett okairól. Hatékonyabb inléztcs címmel. szövetkezetbe. mán a ME7.ÖKER-nél sem. Az említett helyeken az okok ságpolitikai megszüntetéséért a vóllala- szállításokról toknak, a Volánnak és a MÁV-nak is van tennivalója. Igaz, kevés a munkaerő, kedéseket kérnek, újabb, áta rakodógép, s olykor lökés- gondoltabb intézkedési térszerűen nagy mennyiségű veket, a Volántól pedig több áru érkezik egy-egy vállalat címére. A tanács!" " zf.zon részt vcerőfeszitést a belvíz sújtotta Makó építőanyag-ellátásához, szállítások jó megszervevő vállalatok képviselői szá- zése r-m kampányfeladat, mot adtak arról, hogyan tud- hanem folyamatos munka. Csak kölcsönös alapon A

kölcsönösség igen régi alapszabálya az életnek, s ez alól még a gazdálkodós sem kivétel. Szinte közhelyként szokták emlegetni, hogy ha a gazdasági, a termelő szféra láncolatában akár csak egy kapocs is roszszul illeszkedik, megzavarhatja a láncsor egészét. Persze, olyan ideális állapotokat aligha tud az emberiség teremteni, hogy minden kapocs „vigyázzban álljon", és egyik se izegjen-mozogjon. De a kilengéseknek is van egy bizonyos, még elviselhető határtértéke. Ezeket kell alaposabban megismerni és természetesen alkalmazkodni hozzájuk. Elnézést ezért a kis meditációért, egyszerűbben megjelenő dolgokról szeretnék inkább beszélni, ahogyan hajdani tanárom mondta: hangosan gondolkodni. A kérdésem lényege: értjük'-e mi mindannyian egymást? Ismerjük-e legalább megközelítő pontossággal egymás gondjait, örömeit, erőinket és lehetőségeinket? Gondolom, kiolvasható ezekből a kérdésekből, hogy nem is csak az emberek egymás közötti viszonyaira értem a fölsorolást, hanem elsősorban a vezetőkre és a vezetettekre. S még szűkítve a kört, különösen a gazdasági életben dolgozó vezetőkre és beosztottakra. Miért rágódom ezeken a gondolatokon? Azért, mert az utóbbi időben több tény és tapasztalat erre késztetett. Amikor végighallgattam a szakszervezetek megyei küldötteinek fölszólalásait, úgy éreztem, hogy sokan nincsenek tisztában a mi lehetőségeinkkel, erőforrásainkkal, de gondjainkkal sem. Mi lehet ennek az oka? Egy kicsit a kölcsönösség hiánya is, amely elsősorban annak a következménye, hogy gondjainkról általában halkan és szűkszavúan beszélünk, sőt olykor köntörfalazunk. Pedig több kárt okoz az ilyen gyakorlat, mintr ha nyíltabban és részletesebben is elmondanánk. Ezért hallhatjuk aztán a tanácskozásokon fölszólalóktól, a gondjaink megoldásán töprengő szavak helyett, a kívánságlistákat. Mindenki kért és követelt valamit, sőt a példák között olyanok is föllelhetők, amelyek megvalósítására nehezen vállalkozhatnak nálunk jóval gazdagabb országok. Egy villanyszerelő a bérekkel elégedetlenkedett. Jól tudom, hogy igaza van, hiszen azokról a villanyszerelőkről beszélt, akik a terepen dolgoznak esőben, fagyban, vagy pokoli hőségben kell az oszlopokra mászniuk és szerelni, vagy a hibát elhárítani. Tehát más és sokkal nehezebb körülmények között végzik munkájukat, mint azok a szaktársaik, akik modern üzemcsarnokban tölthetik el a napi nyolc órát. Logikus, hogy különbséget kellene tenni a keresetüknél is. Az országos bérnomenklatúrára hivatkozott, amelyben nincs ilyen különbségtétel. Az igaz, de vannak határok, az ismert ,,-tól -ig" intervallum. A vállalatok dolga — vagyis minden ott dolgozóé —, hogy javítson a béraránytalanságokon. Persze, ehhez, mármint a bérek elosztásához is, a kölcsönösségre van szükség. A gyár vezetői és munkásai között nyílt beszédre és őszinte, érthető tájékoztatásra, mert az már nehetfen megy, hogy a kezdetkor roszszul meghatározott bérarányokat olyan módon korrigálják, hogy benyújtsák a listát, akár a vállalat vezetőinek, akár pedig a vállalat vezetői a felsőbb irányító központnak. Ebből csak az sül ki, hogy mindenki újabb és újabb összeget szeretne kimarkolni az államkasszából. Nem szorul magyarázatra, hogy az utóbbi években miért kellett nagyobb szigorral föllépni a beruházási piacon eluralkodott gyakorlat ellen. Az ellen a tendencia ellen, hogy a beruházások lassan készülnek el, s mire átadásra kerül a sor, már senki sem elékszik arra, mennyi is volt az induló összeg. Sajnos, a szegedi beruházások közül is fölemlegethetünk néhányat. A kormány által kiemelt és legutóbbi határozata értelmében gyorsításra kijelölt beruházás a kőolaj- és földgázipari létesítmények megvalósítása. Elsősorban a gázüzemek előbbi fölépítését és üzembe helyezését sürgeti a rendelkezés. Mégis az a helyzet, hogy a csúcsgázüzemnél becsúszott egy-két gikszer. A szereléshez nélkülözhetetlen szerelvények (úgynevezett fittingerek) egy része hiányzik, de elsősorban azért, mert az importbehozatali engedélyre valahol ráültek, késleltették a vásárlást. Alighanem ebben az esetben hiányzott a kölcsönösség, a tájékozottság. A kormány által gyorsításra kijelölt beruházások előtt zöld lámpa világít, tehát nem lehet semmiféle kifogásra, akadályra hivatkozni. Vannak persze jó példáink is, közéjük tartozik a kormány által ugyancsak kiemelten kezelt szalámigyári rekonstrukció, ahol tartják a kivitelezési határidőket és az előre eltervezett kiadásokat. Igen lényeges ez a húsipari beruházás, mert kihatása sok területre meghatározó. A mezőgazdasági nagyüzemekben föllendült az állattenyésztés, a háztájiban is szívesen nevelnek és hizlalnak sertést. De a tenyésztési kedv visszaeshet, ha megzavarja azt akár a2 anyagi érdekeltség, akár pedig a fölvásárlás árnyoldala. A húsfeldolgozó iparnak gyors léptekkel kell haladnia, hogy elkerüljük az ellentmondást. De az is köztudott, hogy a húskészítményekre mily nagy szükség van a hazai és külföldi piacokon. A sertést vagy szarvasmarhát nem élőben érdemes eladni, hanem magas színvonalú földolgozás után készített termékként. A híres szegedi Pick-szalámit jó pénzért megveszik belföldön és külföldön. Bár két év múlva megduplázzák a szalámitermelést Szegeden, ezért érdemes már előrenézni, vevőket toborozni. Kanyarodjunk vissza a mondandó elejére, a kölcsönösségre, amely nélkül nehezen képzelhető el a normális élet. A megértés is hozzá tartozik az alapvető emberi természethez. Ügy vélem, nem csupán akkor szeretjük mi szocialista rendszerünket, ha csak az örömöket hangoztatjuk, az elért eredményeinket ünnepeljük, A becsületes és jóérzésű, józan gondolkodású ember megérti a gondokat is, s nemhogy közömbösséggel szemlél, viselkedik ilyenkor, hanem arra törekszik, hogy — a gondok terhei^ is magára véve — mielőbb kilábaljunk abból. Mostani nehézségeink okait kár volna részletezni, hiszen azok közismertek. A világgazdaságban bekövetkezett negatív hatásokat a mi gazdaságunk is megérezte. Meg kellett hogy érezze, hiszen a magyar népgazdaság a legnyitottabbak közé tartozik, sajátos körülményei folytán. Ezt tudomásul kell vennünk, és annak érdekében dolgoznunk, cselekednünk, hogy a kedvezőtlen hatásokat tőlünk telhetően mérsékeljük. De ne feledjük el, hogy a saját melléfogásainkat, a mi hibánkból eredő gondokat, károkat soha át nem háríthatjuk a világgazdaságban lejátszódó eseményekre. Azért vállalni kell a felelősséget, viselni a konzekvenciákat. S

végezetül még annyit, hogy a saját kis botlásainknál nem érdemes a homály felé tartani mutátóujjunkat, és várni, várni a csodára, melyet sokan a felsőbb vezetőktől remélnek. Amit helyben, tehát az adott vállalat kebelében, de még a kisebb munkahelyeken, üzemjkbeu, műhelyekben el lehet intézni, késedelem nélkül tegyék meg! Csak kölcsönös alapon képzelhető el az eredményesebb munka is. GAZDAGH ISTVÁN