Délmagyarország, 1975. október (65. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-04 / 233. szám

4 Szombat, 1975. október '4. 5 Fizetett szabadság gyermekgondozás után ^ifi L.-né, szegedi olvasónk első gyermekét 1972 márciu­sában, a másodikat 1974 júliusában szülte. Így gyermek­gondozási segélyen volt, illetve van. Azt kérdezi: a gyer­mekgondozási segélyen eltöltött időre jár-e mindkét gyermeke után fizetett szabadság vagy sem. Ha igen, azt mikor veheti igénybe? A rendelkezések értelmé­ben a dolgozó szülőt, illetve kisgyermekes anyát a követ­kező esetekben illeti meg fi­zetett szabadság: a szülési szabadság alatt, valamint a 10 éven aluli gyermek gon­dozása vagy ápolása miatt munkában el nem töltött időre, legfeljebb azonban egy, évre, függetlenül attól, hogy erre az időre járt-e táppénz, vagy gyermekgon­dozási segély. Tehát alap­vető szabály, hogy a gyer­mekgondozási segélyen töl­tött időből legfeljebb egy év arányában *ját a . rendes (alap- és pót-) szabadság. Ezt a szabályt minden gyer­meknél külön-külön kell al­kalmazni. Tehát olvasónk esetében jár az első, a má­sodik gyermek után is a fi­zetett szabadság. E címen a szabadságot is az általános szabályok szerint kell kiad­ni. Az akadályoztatás miatt ki nem vett szabadságot is fel lehet használni az újbóli munkába állást követő 30 napon belül. A kollektív szerződés ettől eltérő határ* időt is megállapíthat. A gyermekgondozási segélyezés időtartama is ilyen akadály­nak számít. Tehát az emlí­tett fizetett szabadságot ak­kor kell kiadni, amikor már a második gyermekkel sem lesz gyermekgondozási segé­lyen, és visszament dolgoz­ni a munkáltatójához. Az ilyen címen járó szabadságot pénzben megváltani csak a munkaviszony megszűnése esetén lehet, tehát akkor, ha nem megy vissza dolgozni a régi munkahelyére, illetve visszamegy, de még mielőtt kivenné a szabadságot, meg­szűnik a munkaviszonya. Olvasónk kérdésére közöl­jük, hogy mindkét gyermeke után jogosult külön-külön fizetett szabadságra, és azt a gyermekgondozási segélye­zés lejárta után kiveheti. Dr. V. M. Az egyik gyógyszer a korai felismerés Küzdelem a vese-the ellen Nem népbetegség többé Magyarországon a tbc. Ezt a mondatot nemegyszer olvas­tuk, hallottuk megnyugvás­sal az utóbbi években. Még­is — az ünneprontás szándé­ka nélkül — nem ért körül­tekintőbben fogalmaznunk, hiszen ha a még meglevő ve­szélyeket. gondokat elpalás­toljuk, azzal a még szüksé­ges megelőzés és a gyógyítás lehetőségének is útját álljuk. A felszabadulás óta vég­zett hazai erőfeszítések ered­ményeként csökkent az egyéb, tüdőn kívüli tbc-s megbetegedések száma is, kivétel azonban a vesetu­borkulózis. Ez nem valami­féle magyar specialitás: vi­lágjelenségről van szó, s egyedül talán a skandináv államok tudnak jobb statisz­tikát felmutatni. Magyarországon a vesetu­berkulózis elleni küzdelem­ben élen jár Szeged. Ha­gyományai vannak itt ennek a munkának, s az elődök te­vékenységét folytatják ma is a szegedi orvosok. Rend­szeresen szerveznek ankéto­kat a vese-tbc-ről és az erről a témáról szóló tudományos gyűlésnek, kongresszusnak is helyet adott már a város. Legutóbb a várost tanács kórházának tudományos bi­zottsága, dr. Bálint József, az Országos Korányi TBC Gyógyintézet urológiai osztá­lyának vezető főorvosa el­nökletével rendezett tudomá­nyos ülést Szegeden. Az elő­adások — amelyek a vese­tbc utóbbi tíz évéről számol­tak be — azt bizonyították, hogy minden nemzedéknek újra és újra el kell végeznie az értékelést Ezzel a beteg­séggel, sajnos, egyelőre még évekig harcolnia kéli az or­vostudománynak. Ezért is beszélgettünk erről dr. Bá­lint Józseffel és két szegedi szakértővel, dr. Scultéty Sán­dorral és dr. Rózsa Józseffel. Magyarországon tíz év alatt minimálisan csökkent a vese-tbc-sek száma, mind­össze 10 százalékkal. Kér­dés, vajon a tbc-nek valami­féle különleges fajtájával állunk szemben? Különleges, ha arra gondolunk, hogy ez a betegség az orvostudomány eredményeinek egyik követ­kezménye. A vesetuberkuló­zis ugyanis mindig másodla­gos megbetegedés, legtöbb­ször a tüdő, a mellhártya fertőzése előzi meg. Fontos tudni: rejtve is lejátszódha­tott a betegség, anélkül, hogy bárki észrevette volna. Az első tuberkulózis és a vcse-tbc között hosszú — sokszar húsz-harminc év — a lappangás!' idő. Ezért for­dul elő gyakrabban idősebb korban ez a betegség. Az el­múlt évek során azonban alattomosabbá is vált: lát­szatra megszelídült, azaz ke­vesebb tünettel jár, maga a betegség viszont éppoly ve­szélyes. Sajnos, ritkán isme­rik fel idejében az emberek, és későn kerülnek orvoshoz. Egy érdekes felmérés tanul­sága szerint 25 vesetuberku­lózisban szenvedő orvos kö­zül 78 százalék csak akkor észlelte magán az első ko­moly tünetéket, amikor már csupán a műtét segíthetett. Mi hát a megelőzés mód­ja, és miként lehet elkerül­niük- a betegeknek a sebé­szeti beavatkozást? Szegeden a TBC Gondozó Intézet feladata, hogy felku­tassa a vesetuberkulózisban szenvedő betegeket. Miként lehetséges ez idejekorán, a betegség tünetmentes stádiu­mában? Az intézet egykori és jelenlegi betegeinél idő­szakosan vizeletvizsgálatot végeznék. Ha az adatok kó­rosak, kikérik az urológus szakvéleményét is. A tbc­gondozó egyedül tehát nem képes eredményes munkát végezni, szükség van olyan intézet együttműködésére, amellyel azonos szemlélet alapján egységes gyógyító munkát végeznek. Ezt a fel­adatot a kórház urológiai osztálya látja el, ugyanakkor a SZOTE L sz. sebészeti kli­nikájának urológiai betegeit is a gondozó intézet veszi át. Szegeden tehát szerencsés helyzet alakult ki: az álta­lános urológiai hálózat nem különült el a tbc-s hálózat­tól. A szakrendelések a kór­házzal, a kórház pedig a gondozó intézettel épített ki szaros kapcsolatot. Ez jó az orvosok gyógyító munkája szempontjából és jó a béte­geknek: sok fölösleges vára­kozástól, huzavonától kíméli meg őket ez a szervezettség. A szegedi TBC Gondozó Intézet a városból és a já­rásból 200 beteget tart nyil­ván, s ez a szám valamivel magasabb az országos átlag­nál. Az utóbbi évek egyik legnagyobb eredménye, hogy a régen csak műtéttel gyó­gyítható betegséggel szemben gyógyszerrel is fél lehet ven­ni sikeresen a harcot. S en­nek köszönhető az is, hogy ma mái- nem kényszerülnek évekig táppénzre ezek a be­tegek, hamarabb munkába állhatnak. S ha mégis a se­bészetre kerül a beteg, lehe­tőség van arra, hogy a vesé­jét megtartsák. Mindennek lényege tehát: a korai felismerés. Aki át­esett már egyszer tbc-s fer­tőzésen — főként az idősebb emberek, hiszen a BCG-ol­tást kapott 14 éven aluliakat már nem fenyegeti ez a ve­szély — ismétlődő vesepana­szokkal azonnal forduljanak orvoshoz. Chikán Ágnes Szegedi fiatalok a Palicsi-tó építésénél Bizonyára tudják olvasóink, hogy a jugoszláviai Palicsi­tó négy évvel ezelőtt, 1971­ben csaknem tönkrement, annyi iszap rakódott le fene­kén. Az iszaprétegben oxi­génhiány alakult ki, illetve kénhidrogén képződött ben­ne, s ennek következtében rengeteg hal elpusztult. Több növény- és állatfaj teljesen eltűnt, a közkedvelt tó vize fürdésre alkalmatlanná vált. Az 5,6 négyzetkilométeres vízfelületű fürdőnél nem is a mentési, hanem a szanálá­si, újjáépítési munkákhoz kellett sürgősen hozzáfogni. Már 1971—72 telén lecsapol­ták a vizet és kiszárították a tavat, majd megkezdődtek a munkálatok. • A több éves programot, amelyet a szépséges fürdő­hely újjáépítésére állítottak össze, „a század vállalkozá­sának" is nevezik a szabad­kai, palicsi emberek, akik fi­zetésük egy százalékával já­rulnak hozzá az építési költ­ségekhez. Különböző elképzelések, öt­letek születtek országszertea fiatalok körében is. így ha­tározták el, hogy ifjúsági munkavállalással — a mi szóhasználatunkkal élve: épí­tőtáborral — segítik a mi­előbbi megvalósulást, A táborba — amely Ivo Lola Riborról, a hős parti­zánról kapta nevét — meg­hívtak a testvérvárosok fia­taljai közül is egy-egy bri­gádot, így sze^dieket is. Az ott eltöltött hónap él­ményeiről, a végzett munká­ról kérdeztem a táborból ha­zaérkezett diákokat: Markos Károlyt, a Tisza-parti Gimná­zium és Vízügyi Szakközép­iskola utolsó évesét, Barcsai Istvánt, a Radnóti Miklós Gimnázium és Szakközépis­kola ugyancsak negyedéve­sét, és Majláth Mihályt, a Déry Miksa Szakközépiskola tanulóját. A beszélgetést azzal kez­dik, ami számukra legnehe­zebb volt: a korán keléssel. — Valóban nehezünkre esett — mondja Barcsai Pis­ta. — Sokszor úgy éreztük, nem bírunk reggel 4 órakor kiugrani az ágyból. Igaz, nem is vágyunk hozzászokva. Az utolsó napokban még sötét volt, amikor megszólalt a hangosbemondó. — Nem volt sokkal köny­nyebb a reggeli torna sem — veszi át a szót Markos Kar­csi, aki magasságával nem­csak a szegediek közül tűnt ki, hanem a közel 200 fős táborban is. — Különösen a kezdeti időszakban csináltuk fogcsikorgatva a gyakorlato­kat, mert alapos izomlázunk volt a talicskázástól. — Hogy milyen munkát végeztünk? — ismétlik a kérdést. — Nehezet Föld­munkát. — A zsilip melletti töltést — gátat — építettük meg körülbelül 35 méter hosszú­ságban — sorolja Majláth Misi. — A lányok könnyebb munkát kaptak, például az elkészült gátra öt centiméter vastagságban humuszt teri­tettek, hogy minél előbb fü­vesíthessenek. Csaknem két hétig partfalat építettünk, töltögettük, egyenesítgettük, az előírások szerint. Reggel 6-tól délután 5-ig dolgoztunk kint, a tómederben, amelyet már három évVel ezelőtt kö­zel 50 centiméter mélyen fel­szántottak. Innen biztosítot­ták a töltésekhez szükséges nagy mennyiségű földet, il­letve így távolították el a felhalmozódott iszapréteget. — Bár délelőttönként elfá­radtunk — folytatja ismét Markos Karcsi a beszámo­lót —, minden délután közös programot rendeztünk a ju­goszláv fiatalokkal. Testvér­brigádunkká fogadtuk a bori fiatalok brigádját, amelyben negyven bányászfiatal dolgo­zott. Többször rendeztünk kö­zös sportdélutánt, kultúrmű­sort, vitafórumot. Minden­nap három-három embert cserélt a két brigád, hogy még jobban összebarátkoz­zunk. Napi teljesítményük min­dig meghaladta a 100 száza­lékot. Nagy szó volt ez a magyar diákok között, hi­szen nehéz munkát végeztek. Ugyanakkor mégsem volt olyan nagy dicsőség, mivel a hazaiak 130—150 százalékos teljesítményeket értek el. Mutatják a dicsérő oklevele­ket, s a legmagasabb elisme­rést: a „Rohammunkás" ok­levelet. Ezt még a hazai tá­borlakók közül is kevesen kapták meg. A magyar fia­talok 14 ilyen kitüntetést hoztak haza! Brigádjuk — a Petőfi Sándor — is elnyerte a „Rohambrigád" megtiszte­lő címet. Aztán kamaszos megható­dottsággal még elmondják az augusztus 20-i „ajándékot": — Tudták a srácok, hogy nálunk augusztus 20-a mi­lyen nagy ünnep. Szólt a tá­borvezető, hogy nem kell ki­mennünk dolgozni, mentesít bennünket az aznapi munká­tól. Délben tudtuk meg, hogy a táborvezetőségből alakult egy brigád, amely Tito nevét vette feL ök dolgoztak he­lyettünk, s teljesítményüket, amely közel 200 százalékos volt, a mi teljesítményünk­höz írták. Igazán jólesett ez a figyelmesség. Szinte vala­mennyien megfogadtuk, hogy a jövő nyáron ismét elme­gyünk a tó építéséhez, ahol még sok munka van hátra. Iszaptalanítanak még egy­szer, szennyvíztisztítót és szennyvízlevezető csatornát készítenek, betonoszlopokra emelik majd az öltözőket. Az idén decemberben az elké­szült részeknél megkezdik a hatalmas tómeder feltöltését, amely hosszú időt vesz igénybe. Sujica Ilija, a Palics '75 If­júsági Munkavállalás pa­rancsnoka így értékeli a ma­gyar középiskolások munká­ját: — Annak ellenére, hogy nem számítottak ilyen nehéz munkára a fiatalok, mégis rendesen, becsületesen dol­goztak a négy hét alatt, örü­lünk, hogy elfogadták meg­hívásunkat, s hogy sok-sok új barátság szövődött a ma­gyar és jugoszláv fiatalok között. Bízom abban, hogy kellemes élményekkel utaz­nak haza valamennyien. Vár­juk őket a következő nyá­ron isi Föld! Zsuzsa Hol terem a sör? „Sörúton" jártam Cseh­szlovákiában, ami úgy érten­dő, hogy sörgyári mérnök ismerősöm meghívott: néz­zek körül náluk. Kértem: komlószüretet szeretnék lát­ni. Van-e az olyan vidám, mint nálunk a szőlőszüret? — Semmi akadálya — mond­ták cseh barátaim —, még szedhetek is, ha akarok, ha rtincs tériszonyom. Ügyis ke­vés a munkáskéz. Mindig úgy képzeltem, hogy a két-három méteres, betoncölöpökre futtatott komlót végtelen táblákon ter­mesztik északi szomszéda­ink. Tévedtem. Szlovákiában elvétve akad komlóföld, s Csehországban sem több ki­lenc-tízezer hektárnál. Ez is kizárólag Prága környékén és attól északra található. Hanem erről a kilenc-tízezer hektárról Csehszlovákia fe­dezi saját szükségletét, és évente 100—120 ezer mázsa komlót exportál. — össze­sen? — Igen. Óriási érték ez, egymilliárd korona, — És mennyi jön Magyaror­szágra? — Hat-nyolcezer mázsa. Miután ez tisztázódott, ezt kérdeztem: — Nyugat-Né­metországban tudtommal több sört isznak, mint bár­hol a világon. Ott nem ter­mesztenek komlót? — Dehogynem. Főleg Ba­jorországban. De tőlünk is vesznek bőven. Évente ti­zenhétezer mázsát. Az pe­dig nem áll, hogy ők a leg­inkább sorisszák. — A statisztika? A FAO adatai szerint így fest a vi­lágranglista : NSZK (évente és fejenként) 143,5 liter, Csehszlovákia 139,9 liter, Belgium, Luxemburg 130,7 liter, Dánia 121 liter, Ír­ország 117 liter, Anglia 107,5 liter. — Ez igaz. de Csehor­szágban 155 liter a fejadag, s akkor a csecsemőket is be­leszámítjuk. A komlószedő diákok csendesen, tercelve énekel­gettek, az agronómus pedig ezt mondta: — Igazi vidám­ság majd este, a tábortűz mellett lesz. Én azonban még érdekesebbnek tartom, hogy ha jövőre visszajön, s megnézi nálunk az első kom­lószedő gépeket. Ha végre beválnak, az lesz a világ­szenzáció! 1, trv Oskőkori könyvtár Ma már bizonyos, hogy a híres dél-franciaországi sziklarajzok alkotói a cro­magnoni emberek voltak. A képek tehát 35—10 ezer éve­sek. A tudósok eddig azt csodálták, hogy ábrázolásuk mégis mfeglepően művészi erejű, eleven és friss, a kö­zelmúltban azonban, szikla­rajzok közelében húzódó sír­mező feltárása során, a ré­gészek csontokra vésett jel­rendszerre bukkanlak. A jelzések pontokból és nyi­lakból állnak, és teljes meg­értésüket rajzok segítik. A rajzok állatokat, boga­rakat, tollakat, asszonyokat ábrázolnak, és az eddigi megállapítások szerint a cro­magnoni ős bizonyos esemé­nyeket akart megörökíteni, mintha ki akarta volna ala­kítani a maga különleges időrendszerét (mint például a naptár, az óra). A jel­rendszer és a rajz „összeol­vasása" beszámol a termé­szet olyan eseményeiről, mint a hóolvadás, árvíz, rügyfakadás, virágzás, majd a fagyos időszak érkezése, tehát mindaz, ami a vadászó ősember életét jelentősen befolyásolta. Ez a rajzolt-vésett csont­naptár emlékeztette, hogy mikor kell állatáldozatot be­mutatni a titokzatos istenek­nek, mikor, milyen állat nyomát kell hajszolni, mi­kor kell már jó előre felké­szülnie az időjárás változá­sára. A lelet arra kényszeríti a tudósokat, hogy módosítsák eddigi nézeteiket. Eddig ugyanis a már említett szik­larajzokból arra következtet­tek, hogy az őskőkor „művé­szetét" nem annyira a díszí­tő szándék, mint inkább a mágikus elképzelés ihlette, tehát az ihletőerő, az úgy­nevezett vadászvarázslat volt, nem pedig a cro­magnoni ember „tudatos" gondolkodásának és erőfe­szítésének az eredménye. A most feltárt La Marche-i leletek azonban joggal ne­vezhetők őskőkori könyvtár­nak, és azt jelzik, hogy a mai ember közvetlen elődjé­nek a szellemi képességei jóval nagyobbak voltak, mint ahogy eddig sejtettük. Makacs Ern5 a szabadkai rádió ..Fiatalok fiataloknak" c. műsora és az AKVÁRIUS disco klub vezetője október 5-én, holnap este a tápéi Művelődési Ház disco klubjának vendége lesz. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. ARAMSZÜNETJ Értesítjük fogyasztóinkat, hogy 1975. október 7-én reg­gel 7 órától délután 18 óráig áramszünet lasz karbantartást munkák miatt Hattyastelcp területén. Fo­gyasztóink szíves elnézését kérjük. D&MAsz Szeged várae Déli Kirendeltség

Next

/
Thumbnails
Contents