Délmagyarország, 1975. október (65. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-04 / 233. szám

Szombat, 1975. október '4. 5 i Meghalt Osztermann Ferenc Tegnap, pénteken Deszken 83 éves korában, hosszú szenvedés után elhunyt Osz­termann Ferenc elvtárs, a forradalmi munkásmozgalom régi harcosa, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitünte­tettje. Osztermann Ferenc 1892­ben született Szegeden. Már fiatal korában, 1920-ban, mint kereskedősegéd, bekap­csolódott a munkásmozga­lomba. 1933ban lett a párt tagja. A párt megbízásából részt vett a munkanélküliek helyzete megjavítása érdeké­ben szervezett tüntetések­ben. Röpiratokat terjesztett és maga is szervezte a meg­mozdulásokat. A felszabadu­las óta is folyamatosan vég­zett mozgalmi munkát Társadalmi tevékenységé­ért 1967-ben megkapta a Szocialista Hazáért Érdem­rend kitüntetést a Szakszer­vezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát és a Felsza­badulási Jubileumi Emlék­érmet. Hamvasztás utáni búcsúz­tatásáról később intézke­dünk. MSZMP Szeged Városi Bizottsága Beiktatták a Moziüzemi Vállalat új igazgatóját A Csongrád megyei Mozi­iizemi Vállalat hódmezővá­sárhelyi központjában októ­ber 1-én, szerdán beiktatták tisztségébe a vállalat új igazgatóját, Horváth László­nét, az MSZMP Szeged vá­rosi bizottságának eddigi munkatársát. Az eseményen részt vett Gergely Róbert, a Filmfőigazgatóság igazgató­helyettese, Hantos Mihály, a me'gyei tanács elnökhelyette­se és dr. Sebe János, a me­gyei pártbizottság osztályve­zető-helyettese is. lij főszerkesztő a Kincskeresőnél A Szegeden megjelenő Kincskereső ifjúsági folyó­irat új főszerkesztőjét, dr. Deme László tanszékvezető egyetemi tanárt beiktatták tisztségébe. Az ünnepségen tegnap, pénteken délelőtt a Sajtóház klubjában, jelen volt dr, Koncz János, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára, Szabó G. László, a városi pártbi­zottság osztályvezetője és Trencsényi László, a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége kulturális bizott­ságának elnöke. Részt vett az eseményen Kovács László, a Csongrád megyei Lapki­adó Vállalat igazgatója és a Kincskereső szerkesztőségé­nek munkatársai. Két magyar színtársulat az NDK-ban Pénteken, a reggeli órák­ban az NDK-ba utazott két magyar színtársulat: az Ál­lami Bábszínház és a Hu­szonötödik Színház együtte­se. A magyar művészek a berlini ünnepi napok ese­ménysorozatán vesznek részt aoodukcióikkal. A Minerva tervei PolltikusJC színjátszásra van szükség A már szép hagyomá­nyokkal rendelkező egyetemi és Minerva színpad, a közép­iskolás csoportok mellett egyre-másra új öntevékeny együttesek alakulnak a vá­rosban. Reméljük, nemsoká­ra számolnunk kell a Ju­hász Gyula Tanárképző Fő­iskola, a Juhász Gyula és a November 7. művelődési központok, s az Ifjúsági Ház színpadával is. Az amatőr szánjátszó mozgalom — leg­alábbis ami az alakulási kedvet illeti — fellendülőben van. Más nézőpontból kevés­bé rózsás a kép: mióta Paál Istvánt nélkülözni kénytelen, megtorpant az Egyetemi Színpad, s mint köztudott, a Minervát sem kerülték el a viszontagságok. De nemcsak Szegeden, az egész országban hasonló a helyzet. S ebben voltaképpen semmi meglepő nincs: a kezdeti hőskor ora­torikus formanyelvét, mint gyerek a cipőt, már kinőtte a mozgalom. Az eredeti el­képzelés időszerűtlenné, al­kalmatlanná vált. Az egykor avantgarde-nak számító tö­rekvések mára elavultak, frissítésre szorulnak. A tar­talmi fellendülés, a formai kibontakozás út ját-mód ját keresik tehát az amatőr együttesek. A hat új taggal bővült Mi­nerva Színpad évadnyitó társulati ülésén Teszáry Gá­bor, az együttes művészeti vezetője az amatőr mozga­lom művészetpolitikai fel­adatára hívta fel a figyel­met. Elmondta, hogy az amatőr színjátszásnak poli­tikusnak kell lennie, alkal­mazkodnia kell a változó társadalmi körülményekhez. Időszerű kérdéseket megszó­laltató, új kifejezőeszközök­re van szükség. Az öntevé­keny csoportok a nagyszín­házinál nagyobb lehetőség­gel rendelkeznek a kísérlete­zésre, az újításokra: olyan darabokat is színpadra állít­hatnak, amelyek még nem jutottak el a hivatásos szín­játszás pódiumára. • Mind­emellett nem akarják mel­lőzni a nagyszínház segítsé­gét, s a többi amatőr szín­paddal ls szeretnének együtt­működni. Hasznosnak látszik a gondolat, miszerint afféle kérdezz-felelek játékokra hívnák a „riválisokat": egy­más produkcióinak megis­merése, az esetleges tévedé­sek bírálata — de nem el­méletben, inkább színpadi előadással — felpezsdítené, s remélhetőleg jó irányba terelné az amatőr mozgal­mat. Amint az ifjúmunkás szín­padok országos versenyének szekszárdi területi döntőjén kivívott siker is igazolja: a Minerva hasznos, éltető ha­gyománnyal rendelkezik, melytől a jövőben sem sze­retne elszakadni. Műsorukban továbbra is a magyar és a világirodalom legfrissebb terméséből mu­tatnak be jó néhányat. Ter­veik között szerepel például Georges Courteline Családi jelenet, Peter Wikowiczki Mikolaj Harmadnapi győze­lem, Mácza János A fekete kandúr és Szép Ernő Május című művének színpadra ál­lítása. Készülnek még az erdélyi magyar író, Kocsis István három jelenetének — A jogfosztott, A sár, Tűz — és a szegedi Téglássy Imre Télémachosz bujdosása című drámájának bemutatására, s felújítják Wolfgang Borchert Az ajtón kívül című darab­ját L. Zs. Kiállítási előzetes Kondor Béla emlékkiállí­tásának megnyitásával ma, szombaton délután 5 órakor kezdődik a múzeumi és műemléki hónap Csongrád megyei rendezvénysorozata. A Móra Ferenc Múzeumi Horváth Mihály utcai kép­tárában Hantos Mihály, a megyei tanács elnökhelyette­se nyitja meg a múzeumi hónap eseményeit. A nem­rég elhunyt kiváló magyar művész kiállítását, melyet Dávid Katalin művészettör­ténész rendezett Németh La­jos művészettörténész nyit­ja meg. Vásárhelyi kiállítások gaz­dag programja várja az ér­deklődőket a hét végén. Ma, szombaton délután 5 órakor a Petőfi művelődési ház második emeleti kiállítóter­mében Picasso grafikáiból nyílik kiállítás. A tárlat anyagát Hódmezővásárhely testvérvárosa. Vallauris bo­csátotta a szervezők rendel­kezésére. A tárlatot dr. Dö­mötör János múzeumigaz­gató és M. Pierre Donnet polgármester-helyettes, Val­lauris város delegációjának vezetője nyitja meg. Hu­szonkettedik alkalommal nyílik holnap, vasárnap dé­li 12 órakor a Tornyai Já­nos Múzeumban a Vásárhe­lyi Oszi Tárlat. A kiállí­tást Kiss István Kossuth-dí­jas szobrászművész, az MSZMP KB tagja nyitja meg. A Tornyai-plakettet és a munkajutalmakat dr. Csa~ tordai Antal, a városi ta­nács elnöke nyújtja át. A hagyományos, a vásárhelyi képzőművészek alkotásaiból rendezett tárlat a Marx Termelőszövetkezet X. üzem­egységének kultúrtermében nyílik holnap, vasárnap dél­után 3 órakor. A tárlatot Szabó Dániel, a városi párt­bizottság osztályvezetője .nyitja meg. A Sajtóház művészklubja néhány hónapos kényszer­szünet után október 6-án, hétfőn este 7 órakor ismét megnyílik. Ezúttal a Hódme­zővásárhelyen élő Mónus Sándor fazekas népi ipar­művész alkotásait láthatják az érdeklődők. Megnyitó be­szédet dr. Dömötör János, a hódmezővásárhelyi Tor­nyai János Múzeum igazga­tója mond. A múzeumi hónap rendez­vényeként vasárnaptól te­kinthető meg a Szeged kör­nyéki kerámiákat bemutató tárlat a tápéi Juhász Gyula Művelődési Ház klubtermé­ben. Október 6-án. hétfőn délután 6 órakor múzeumi hangversenyt rendeznek szo­cialista brigádok tagjai ré­szére a Móra Ferenc Mú­zeum Galériájában, A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola szegedi tagozatának hallgatói többek között Han­del-, Schubert- és Liszt­műveket játszanak. Kétszáz éves házban lakik Bozóki Imréné. Megeshet, hogy csak százról szólna az anyakönyvi kivonat, ha je­gyezgették volna valaha, de a 19-es térképen már rajta van a porta. Nagyszéksósra 39 éve költözött a ház lakója. Ha valaki azt mondta volna akkor, megéred még, hogy betonút visz a tanyák között és parasztok járnak rajta autóval, az illetőt nem jövő­be látó jósnak, hanem jelen­ben való bolondnak mond­ták volna. Mintahogy bo­londnak tartották a háború alatti térképrajzolót is: kö­ves útnak mutatta ki a szé­kelt utat. Mikor lesz ebből köves út? Soká lett de gyor­san lett. Valami­kor májusban kezdték, augusztusban el is készült. A járók, bejárók, határutak és a távoli postaút mellé bele­került a tanyai szókincsbe ez is: betonút az ablak alatt. Ütmérnökök ne akadjanak fönn rajta, nem baj, ha asz­faltból van a beton. Bozóki néni szerint nem az az újság, hogy autón jár a paraszt, az az újság, aki­nek nincs. Hárman vagyunk ennélfogva „újságok" az is­kolából lett hagymaváloga­tóban, nyugodtan kérdezhe­tem a többi kocsis „nem új­ságot", mennyi a fölvágós autós. — Már az se sok van. Meg­szoktuk őket. De akad, aki így beszél: annak sincs esze, akinek autója nincsen. A mai világban az ész meg az autó együtt jár. Hármunk közül senki se veszi magára. Azt is orvoshoz küldték volna vizsgálatra, aki 36-ban azt jósolja villany is lesz a tanyákban, még a világ vége előtt, meg fürdőszoba is. Aki központi fűtést is mon­dott volna, minden igazhitű ember kikerülte volna. F vízvezeték az istállóban? A Röszkét Mórahalommal összekötő vadonatúj út mit ér, nem tudni. Annyit mint a kissori, a zákányszéki-bor­dányi, vagy a Ruki IX. mel­lett elhúzó rúzsai. Aranyat. Aszfaltimádók lennének a mostani tanyai népek? Ha most is divat lenne biblia hátsó lapjára beírni, ki mi­kor született, gondolom, az út születése napját is beír­nák. Elszoktunk a hálálkodás­tól. Az ömlengéstől is — sze­rencsére. Sok emberrel be­szélek, senki nem mondja első szóra, ilyen jó, meg olyan jó, hogy utunk van. Éppen ideje hogy van, ezt mondják inkább. — Mondjanak akkor olyan embert, aki nem örül neki, aki ellene volt! — Olyan nem jár szabad­lábon. Gyalogosnak is jó az aszfalt. — Legalább fölugrott az eladó tanyák ára? Lehet ír­ni a hirdetést: cserepes ta­nya, műút mellett, eladó. — Nem lett drágább egyik sem. Az útnak leginkább az örül, aki veszi a tanyát. Meg aki eladja, mert hamarabb talál vevőt rá. —- Kik veszik? — Jobbára városiak. — Kik adják? — Akik befelé indulnak. Mennek a városba a gyerek után. környékre utazik, ide kéri a jegyét. Ide hozza a leveleket is a postás minden reggel, pontosan, hogy számíthassa­nak rá. Ha ennyire házhoz jött az út, itt tudják legjob­ban, kik járják. — Visznek itt paprikát, gyümölcsöt, disznót, nappal is, éjjel is. Jugoszláviából legtöbben ezen mennek a Balatonhoz. Ha kikerülik a várost, hamarabb odaérnek. Aki Szegedre tart, sokszor az is erre kanyarodik, alul könnyebb bejutni a városba. Az autós iskola is ide hoz­za tanulni a növendékeit, itt csöndesebb a forgalom. — Volt, sajnos volt. De azt ne az új út rovására ír­ják, mert az nem tehet ró­la, Ivott a masiniszta, elütött egy biciklist Kár volt így fölavatni ezt a szép utat. Köze­lebb já­runk már a falu­KÉT SZOBA, ÖSSZKOMFORT ÜT A BALATONHOZ Bemutatók Tegnap este a Szegedi Nemzeti Színházban megkez­dődött az idei évad. A pró­zai társulat Tennessee Wil­liams: Az ifjúság szép ma­dara című, háromfelvonósos drámáját mutatta be, Szűcs János rendezésében, Sándor Lajos díszleteivel, Vágvöl­gyi Ilona jelmezeiben. Az 1959-ben született drámát Örkény István fordította. A főbb szerepekben Körtvé­lyessy Zsoltot, Fogarassy Máriát, Simon Évát és Ko­vács Jánost láthatta a kö­zönség. Má, szombaton este újabb bemutató lesz. Lehár Ferenc romantikus nagyoperettjét, A mosoly országát Várady Zoltán vezényli, rendezője Szász Károly. A főbb szere­pekben: Szabady József, Török Vera, Király Levente és Oszvald Mária, a Főváro­si Operettszínház művésze. Panorá­más busz jár az új úton. Két utas van benne, most száll föl a harmadik. A városi em­ber azt mondja mellettem, rettentő nagy luxus ez ta­nyára, a 1 : nyal meg rávág­ja, ez val A kisvasút­tói örök; bon Ült ő a vár . ban is üres buszon és ez se üres mindig. Nap>» pal minek mászkáljon, aki­nek itth . cl.' Hét iqpgkéruezett tanyából hárombari van villany, négy­ben nincs. Aki sokáig itt akar maradni, és pénzzel is bírta, bevezettette; lámpával világít, aki menni készül, vagy öreg. Kószóék három­éve vezettették be, kilenc ez­ret fizettek érte. Jól jártak, olcsón megúszták. Először azt vették a villanyhoz, ami a legolcsóbb, a villanyvasalót, utána jött lépésenként a mo­sógép, a televízió és a dará­ló. Most akarják a vizet is bevezetni. Papdiéknál a konyhában is benn van a víz, meg az istállóban is. Borjúnak, lónak ott az itató az orra előtt, ha szomjas, igyék. Tehén is volt akkor, de már nincs. — Én éjjel nem kelek föl tehenet fejni. — Miért éjjel fejte? — Fél négykor keltem, négykor már fejtem, hogy ötre a csarnokban legyen a tej. Messze a csarnok, tol­tam biciklin, vittem kézben, de már nem viszem. Sok istállóban van villany, víz, borjú és ló, de nincs te­hén, nincsen tej. Papdiék háza nagyot lépett elő a tanyai ranglistán: be­került a menetrendbe. Aki a hoz, mint a tanyai iskolához. Néztünk eladó tanyát is, ti­zenötezerért kínálják az egyiket, negyvenért a mási­kat Négyszáz-ötszáz méterre esnek a műúttól. Az útmen­tiek mind elfogytak — De szép ház épül Itt. Kinek épül? — Németh Antalnak. — Miért nem a faluban? — Amióta itt az út, itt a, busz, nem kívánkozunk bé. Csalóka besíed, mert az­előtt se kívánkoztak be. Előbb keadték építeni a há­zat, mint az utat. Kimond­hatatlan nagy dicséret ez — az útépítőknek. Mindenki ar­ról beszélt eddig a hivatalok­ban, olyan gyorsan épülnek a tanyák, mire észreveszik őket, készen vannak. Ha ezeket is lekörözték az útépítők, én meghajtom a fejemet. Mi­lyen lesz az új ház? — Két szoba, összkomfort. Jól hangzik tanyán, de hogy mit jelent, a szomszéd­ban tudom meg. Tíz év előtti ismerősömre akadtam, világéletében szegény em­berre, Vér Jánosra. Ali a háza, meg is büntették érte tizenötezer forintra. Akkor még mindenütt tilos volt tanyát építeni. — Várhattál volna. — Én jártam jobban. Töb­bet fizet, aki most épít. Kirakatba való a ház, olyan szép. —• Még nincs kész. Az egyik szoba még földes, a fürdőszoba is üres. Idővel majd jobb lesz. — Mit csinálsz addig? — Központi fűtést. — Tanyába? — Irigy led? Cseréljünk. —• Mit dolgoztál érte tíz évig? — Amióta az eszemet tu­dom, a napfölkelte talpon ta­lált. Megkéri a fotósunk, vegye kézbe az újságot, csak fél percre, amíg lefényképezi. Tiltakozik kézzel-lábbal: — Dologidőben, újságot? Horváth Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents