Délmagyarország, 1975. október (65. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-31 / 256. szám

2 Péntek, 1975. október 31; Nyiialkozat a Corvalán­ügyben i 0 Budapest (MTI) A Magyar Jogász Szövet­ség elnöksége a Corvalán­ügyben a következő nyilat­kozatot hozta nyilvánosság­ra: „A nemzetközi közvéle­mény, igy a nemzetközi jo­gász társadalom, nemkülön­ben a magyar jogászság mélységes felháborodással szerzett tudomást arról, hogy a chilei junta titokban meg­kezdte a büntetőpert Luis Corvalán, a nemzetközi mun­kásmozgalom kiemelkedő személyisége ellen. A per tör­vénytelen, egyrész azért, mert a junta mindeddig nem tudta meghatározni, legalább­is nem merte nyilvánosságra hozni azokat a vádpontokat, amelyek bűncselekményt ké­peznének; másrészt, több mint két éve törvénytelenül tartják fogva Luis Corvalánt, holott a civilizált országok büntetőjoga kivétel nélkül el­fogadta és gyakorolja azt a büntetőeljárási alapelvet, hogy írásbeli határozat nél­kül senkit sem lehet fogva­tartani, és bíróság elé állíta­ni. Corvalán elvtárs törvé­nyes vádpontok és ügyészi, illetve bírói végzés nélkül több mint két éve sínylődik börtönben, és olyan büntető­eljárás alanya, amely ellen­kezik az emberi jogok egye­temes nyilatkozatával. A nemzetközi jog általáno­san elismert alapvető elveit sértő büntetőeljárás miatt a Magyar Jogász Szövetség el­nöksége tiltakozását fejezi ki, és követeli az eljárás törvé­nyes alanokra helyezését. Luis Corvalán és a többi chi­lei hazafi szabadlábra helye­zését és felmentését. Az alaovető nemzetközi jogi nor­mák és humanitárius jogok értelmében szövetségünk kész arra, hogy bármilyen formá­ban, nemzetközileg elismert büntetőjogász képviseletében a tárgVáhison részt Vegyen." A Szovjetunió segíti a VDK gazdasági fejlesztését Befejeződlek a szovjet—vietnami tárgyalások 0 Moszkva (TASZSZ) Tegnap Moszkvában a szovjet—vietnami nyilatkozat lés más okmányok aláírásá­val befejeződtek a tárgyalá­sok a Szovjetunió vezetői és a Vietnami Dolgozók Pártjá­nak, a VDK kormányának küldöttsége között. A tárgyalásokon részt vett Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára, Nyikolaj Podgornij, az SZKP Központi Bizottsá­ga Politikai Bizottságának lúgja, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, Alek­szej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnöke, Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere, Andrej Grecsko, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Szovjet­unió honvédelmi minisztere, Konsztantyln Katusev, az SZKP Központi Bizottságá­nak titkára valamint Le Duan, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságá­nak első titkára, Le Thanh Nghi, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes, a VDK állami tervbizottságá­nak elnöke és a vietnami küldöttség több más tagja. A tárgyalásokon a felek folytatták a véleménycserét az SZKP és a Vietnami Dol­gozók Pártja közötti testvéri kapcsolatok további elmélyí­téséről és a szovjet—vietna­mi együttműködés fejleszté­sének különböző területeiről, továbbá a nemzetközi hely­zetről, és arról a harcról, amelyet a szocialista orszá­gok folytatnak a szabad­ságért, a függetlenségért, a népek egyenjogúságáért, a tartós békéért. A tárgyalások résztvevői megelégedéssel állapították meg, hogy a megvitatott kér­désekben teljes az egyöntetű­ség közöttük. A tárgyalások szívélyes és baráti légkörben folytak le. Leonyid Brezsnyev és Le Duan tegnap szovjet—vietna­mi nyilatkozatot írt alá. A nyilatkozat a többi között hangsúlyozza: — A Vietnami Dolgozók Pártja és a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság kormé nya leszögezi, hogy támogat­ja az enyhülés visszafordít hatatlanná tételére irányuló szovjet politikát. A felek ki­jelentik, hogy szigorúan tisz­teletben tartják a területi sérthetetlenség és /a szuvere­nitás, a belügyekbe való be nem avatkozás, a valós egyenjogúság és a népek kö­zötti gyümölcsöző együttmű­ködés elvét. A szovjet és a vietnami vezetők megelége­déssel állapították meg, hogy a Szovjetunió és Vietnam kö­zött minden területen erősö­dik a testvéri barátság és a gyümölcsöző együttműködés. Befejeződtek a magyar —szomáli tárgyalások A nyilatkozat a továbbiak­ban hangoztatja: a Szovjet­unió és a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság tovább fejleszti és tökéletesíti a gaz­dasági és a tudományos-mű­szaki együttműködést kétol­dalú alapon épp úgy, mint a szocialista országok sokolda­lú együttműködése keretében, beleértve a népgazdasági tervek koordinációját, szak­emberek kiküldését, valamint nemzeti káderek képzését Vietnam különböző gazdasá­gi, tudományos-műszaki és tudományos ágazatai számá­ra. A kormányközi , megállapo­dás értelmében a Szovjetunió közreműködik a vietnami ipar és mezőgazdaság fej­lesztésében, a többi között az 1976—80-as évekre előirány­zott vietnami népgazdaság­fejlesztési tervek megvalósí­táséban. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kor­mány úgy döntött, hogy ked­vező feltételekkel hitelt nyújt Vietnam szocialista iparosí­tásához és mezőgazdasági termelésének fellendítéséhez, valamint az életszínvonal emeléséhez az 1976—80-as öt. éves terv keretében. 1976­ban és a következő ötéves tervidőszakban különféle ipari, építkezési és mezőgaz­dasági berendezéseket, gé­peket, közlekedési eszközö­ket, fémet, kőolajterméket, gyapotot, élelmiszert és más árut szállít a vietnami fél­nek. (Folytatás az 1. oldalról.) látogatásának minden moz­zanata, a magyar államfő Iránt megnyilvánult tisztelet és megbecsülés számtalan megnyilvánulása — híven tükrözte, hogy a földraj rilag több ezer kilométeres távol­ságban levő két ország a társadalmi célokat és törek­véseket illetően közel áll egymáshoz. Azonos álláspont korunk nagy kérdéseiben, nézetazonosság a nemzetközi helyzet megítélésében, egy­bevágó törekvések a mind­két ország számára kölcsö­nösen előnyös politikai, gaz­dasági, műszaki-tudományos és kulturális kapcsolatok ki­építésére — ez adta meg az államfői szintű tanácskozá­sok és a szakértők közötti megbeszélések közös alap­hangját. Losonczi Pál meghívta ma­gyarországi látogatásra Mo­hammed Sziad Barre elnö­köt. A szomáliai államfő a meghívást örömmel elfogad­ta, és annak egy későbbi időpontban eleget tesz. A két államfő egyébként a szerdáról csütörtökre virra­dó éjszakát az Indiai-óceán partján levő kikötővárosban, Chisimaióban töltötte, és korán reggel helikopterrel egy vadrezervátumot tekin­tett meg. Délelőtt tértek vissza a fővárosba, majd fel­keresték a Mogadishu köze­lében levő Janale várost. Ezt követően folytatódtak a tárgyalások, este pedig le­zajlott a közös dokumentu­mok aláírása. Losonczi Pálnak a Szomá­ll Demokratikus Köztársa­ságban tett hivatalos baráti látogatása ezzel befejeződött. Az Elnöki Tanács elnöke ma, pénteken kora reggel az IL—18-as különgéppel Mo­gadishuból a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság fő­városába, Adenba utazott Jemeni lUépi Demokratikus Tanácskozott a Varsói Szerződés tagállamai Jüan Carlos átvette az államfői hatalmat 0 Madrid (UPI) A spanyol kormány csütör­tökön este bejelentette, hogy Jüan Carlos herceg, Franco kijelölt utóda ideiglenesen átveszi az államfői hatalmat. A döntésre a francoista al­kotmány, az úgynevezett ..alapokmány" 11. cikkelyé­nek értelmében került sor, mely kimondja, hogy „az államfő távollétében vagy betegsége esetén a trónörö­kös tölti be az államfői tiszt­séget". Jüan Carlos ügyvezető ál­lamfőként működik Franco esetleges felépüléséig, Franco halálával a kijelölt utód megbízatása állandóvá válik az alapokmány szerint. Eltemették fllberto Corvalánt 0 Szófia (MTI) Szófiában tegnap a köz­ponti temetőben nagy rész­véttel kisérték utolsó útjára Alberto Corvalánt, a Chilei KP főtitkárának 28 éves ko­rában a bolgár fővárosban elhunyt egyetlen fiát. Alber­elhunyt egyetlen fiát. A KISZ Központi Bizottságá­nak nevében a szófiai ma­gyar nagykövetség diploma­tái helyezték el a kegyelet koszorúját Albero Corvalán nrjaiy.. 0 Bukarest (MTI) Iván Jakubovszkij, a Szov­jetunió marsallja, az egyesí­tett fegyveres érők főpa­rancsnoka elnökletével októ­ber 27—30. között a Román Szocialista Köztársaságban, Bukarestben megtartotta so­ronkövetkező ülését a Varsói Szerződés tagállamai egyesi­tett fegyveres erőinek kato­nai tanácsa. Az ülésen részt vettek a tagállamok honvédelmi mi­nisztériumainak vezetői. Az egyesitett fegyveres erők katonai tanácsának ülé­sén és a hadseregek vezető állományának értekezletén összegezték az egyesített fegyveres erők hadműveleti és harckiképzésének eredmé­nyeit, meghatározták az 1976-os év feladatait, és meg­vizsgálták a Varsói Szerző­dés tagállamai hadseregeit kölcsönösen érdeklő kérdé­seket. A Román Szocialista Köz­társaság nemzetvédelmi mi­nisztériuma . megismertette a részvevőkkel a Román Szo­cialista Köztársaság hadsere­ge néhány kiképzési rendez­vényének levezetésében szer­zett tapasztalatait Az egyesített fegyveres erők katonai tanácsának ülé­se és az értekezlet eredmé­nyes, elvtársias légkörben, a barátság és a szoros együtt­működés jegyében folyt. A mintegy három magyar­országnyi (287 638 négyzetki­lométer területű), két és fél millió lakosú ország rendkí­vül fontos stratégiai-kereske­delmi ponton, az Arab-fél­sziget déli részén és vörös­tengeri néhány szigeten terül el. Fővárosa Aden, arab ne­vén Medlnet asz Szaab. A hivatalos nyelv az arab. A függetlenség kivívása előtt az egész ország Aden néven volt ismeretes. Ez a terület földrajzi fek­vése tniatt mindig ís hatalmi érdekek gyújtópontja volt. A hetedik század , közepén' a dél-arab kalifátus része lett, 1580-tól a török birodalom építette ki a kikötőt, ahol 1609-től rendszeresen kikö­töttek a híres Brit-Keíet-ln­dlal Társaság hajói is. Lon­don 1839-ben katonailag megszállta Adent, majd ha­talmas katonai támaszpont­tá fejlesztette a kikötőt. 1957-ben a helyi ellenállás már olyan mértékű volt, hogy London ajánlatosnak tartotta a részleges önren­delkezés megadását. Ezután hosszas, cinikus brit taktiká­zás következett. A Dél-ará­biai Föderáció látszat szövet­ségével igyekeztek elodázni az igazi függetlenséget. Az ellenállás azonban folytató­dott, és az ENSZ 1963-ban felszólította Londont: adjon függetlenséget, és ürítse ki a bázist. London ígérgetett, de nem cselekedett. 1965. szeptember 25-én általános sztrájk jelez­te a mozgalom új szakaszát amely 1967-től a folyamatéi felkelés jéllégét öltötte: tí­zenhét helyi szültönátusből tizenhatból, űzték 'el aZ- ango-' lok embereit: 1967. növember 30-án az utolsó brit csapatok Is kénytelenek voltak el­hagyni Adent, ahol kikiáltott ták az Arab Liga és az ENSZ új tagállamát, a Dél­jemeni Népköztársaságot. Az 1970. november 30-án érvénybe lépett új alkot mány az ország nevét Jeme­ni Népi Demokratikus Köz­társaságra változtatta, és az alaptörvénybe iktatta a fia­tal állam rendkívül haladó bel- és külpolitikai irányel­veit. (KS) Siklós János JÚZSEF 9. ' " i — Injekciót adtak, lágyékba. * — No, de mit mondtak? — Semmit. A délelőttös ápolónő lépett be. és csicsergő hangon kérdezte az asszonyt, hogy hány tiszta pizsamát hoztak. Egyet, azonkívül, amelyben Ist­ván bejött — Mindennap váltjuk, mert a szúrásnál vé­res lesz. István bácsi igazi hős. Mások jajgatnak, üvöltenek, amikor a vivőérbe ágyúzunk. Itt meg egy sóhaj se hangzott el. Ezt nevezem férfiasság­nak! Kiment a kórteremből, hogy a hőmérőket hozza. — összevissza lefetyel, mint a rossz gramofon. — Egyél, meghűl a leves. — Majd később. — Hideg lesz. ., — Akkor megmelegítik. — Megetetlek. — Ugyan, eriggy már! Az asszonynak kihullottak a könnyei. — Add ide a bőröndből azt a vastag borítékot 1 — Holnap mit hozzak? — Semmit. Erzsébet tanácstalanul nézelődött, leült a szék­re, azután fölállt, eligazgatta a vánkost. — Itt a hőmérő — lépett be a lefetyelő —, a néni meg ne hozzon pizsamát, István bácsira há­lóinget adunk, amíg a tizenegy ágyúlövést meg­kapja, » , - . . „ — Nem lesz az sok? — szólt közbe a hőmé­rőt Igazgató beteg. — Nem bizony, de utána úgy tetszik futni, mint egy igazi fiatalember. — Majd meglátjuk. — Az orvosok ls így beszélnek? — kérdezte- az asszony. — Azok sehogyan se beszélnek. — Délután bejönnek a gyerekek István hallgatott. MM — Hozzak be gyümölcsöt? — Ne hozzál semmit! Erzsébet még elüldögélt a széken, a2utan csön­des köszönéssel. elment. — Kérem a hőmérőket!— jelentkezett a nő­vér. Meglátta az éjjeliszekrényen a tele lábosokat. — Nem eszik? — Galambon! Nem nyúltam hozzá. Adja oda valakinek, mossák el az edényeket és - tegyék vissza ide. De a vénasszony erről ne tudjon! — Ejnye, ejnye, István bácsi! — fenyegette meg a nővér. — Jól van, majd Annus néni visz­szahozza az ételhordót. A többiek elszundítottak a kórteremben. Ist­ván fölnyitotta a nagy borítékot, és az iratok között kotorászott. Volt ott mindenféle; régi ka­tonakönyv, segédlevél, iparengedély, adóbeval­lás, árverési végzés, kormánybiztosi kinevezés, még a régi, tizenkilences időkből, párttagsági könyv és egy csomó levél. — Nem alszunk? — kukkantott be az ápolónő. — Egy kérésem lenne! — Mi az a kérés? — Venne egy borítékot, levélpapírral, meg egy bélyeget, vidékre? — Csak holnap, ma lejárt a szolgálat. — Jó lesz akkor is. Adott egy tizest a lánynak, azután a borítékból kivett két levelet. Azt kezdte olvasni, amelyiket József fia először küldött neki Sopronból, ez­előtt öt esztendővel. „Kedves, jó Apám! A gyárba címzem a levelemet, nem akarom Anyámat is szomorítani. Elég nehéz az én életem. Üj Itt minden, az emberek, a környezet, meg az elfoglaltság is. A, legrosszabb az, hogy nem tudom mindenkinek leolvasni a szájáról a mondatokat. Gyorsan be­szélnek, forgatják a fejüket beszéd közben. Emiatt aztán sok kellemetlenségem van. Har­madnap, hogy ide érkeztem, azt mondták, mos­sam le a folyosóablakokat. Rosszul értettem, és a klozetablakokat kezdtem tisztítani. Amikor körbeálltak és nevettek, akkor vettem észre hogy nem azt csinálom, amit mondtak. A főorvos úr többször érdeklődött utánam, már kétszer is beszélgetett velem. A szobában lakó másik két ember nem szól hozzám. Későig olvasok, a kislámpa mellett, de még eddig nem kifogásolták. Itt nagyon sok szép könyv van. Le­het kölcsönözni. A fizetésem — azt mondják, egyelőre — ki­lencszáz forint. Napi négy forint a koszt, a la­kás meg havi harminc forint. Ügy, hogy marad pénzem. Beiratkoztam a szakszervezetbe is. Nem akarok én nagyon panaszkodni, de nin­csen még egy olyan hely a világon, mint a mi kis házunk, meg a kertünk. Zárom soraimat. Jó egészséget kívánok és vá­rom a válaszát. Szeretettel gondolok mindenkire: József' Elolvasta a levelet és szórakozottan nézegette Öt esztendő szaladt el, de úgy érezte, ez idő alatt .semmi sem változott. Józseí sorsa nem megnyug­tató. Hazajön havonta-hathetenként és alig akar visszamenni. Számon tart minden kis lomot és szemével maid' fölfalja a konyha, meg a szoba bútorait, talán százszor is megnézegeti a falon függő képeket. A kis sámlira meg úgy vigyáz hogy az már beteges ragaszkodásnak tekinthető. Évekig azon a sámlin üít, amikor tanult írni, ol­vasni; azon a sámlin vált felnőtt emberré. István alig merte kigondolni azt a valóságot, hogy negyvenesztendős korában új lelket., új ér­zéseket, fiatalos fogékonyságot, alkalmazkodási készséget nem lehet beleönteni senkibe. Űj is­meretekből tengernyit is fölvesz az ember, de a megszokás alaprétegéhez alig kötődik valami más. József számára idegen maradt a külvilág. (Folytatjuk-)

Next

/
Thumbnails
Contents