Délmagyarország, 1975. október (65. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-31 / 256. szám

Péntek, 1975. október 31. 3 Gép segít a vasútépítőknek A MÁV megbízásából tavaly kezdte meg az Üt- és Vasútépítő Vállalat a Szeged —Hódmezővásárhely vasútvonal átépítését. Az elmúlt napokban a munka lendületet kapott; megérkezett az építőkhöz a MAV nagy teljesítményű ágyazatszitáló gépe. Á több mint 23 méter hosszú, 68 tonnás korszerű berendezés óránként ötszáz köbméter zúzott követ szed fel és tisztít meg. A tiszta kövek alá homokos kavicsot szór. A Kopáncs és a Vásárhely-Népkert állomások közötti több mint négy kilométeres pályaszakaszon 15 napig tart az ágyazat rostálása. E feladatot négyszáz pályamunkás három és fél hónap alatt végezné el. Együtt a munkásokkal Ür' Több tej kell Ülést tartott a megyei operatív bizottság Nem fizetődik ki a szarvas- Az állami gazdaságok kép- körülmények javításával, a marha-tenyésztés, ezért nem viselője arról számolt be, jobb takarmányozással máris várhatunk több tejet, mond- hogy náluk nem csökkent a érhetők el eredmények. Bár ja a mezőgazdasági szakem- szarvasmarha-állomány, és a 1970 óta a tejfogyasztás száberek egy csoportja, a má- fejési átlag átlépte a 3000 li- mai nem változtak, különbösifc a feje tetejére állítja tert. Még ez is kevés, de bi- ző tejtermékekből azonban ugyanezt a tételt: azért nem zonyítja, hogy van lehetőség lényegesen többet vásárofizetődik ki, mert kevés a az előrelépésre. Biztató kilá- lünk. Kézenfekvő feladat — tej. Mindkét vélemény el- tásokat ígérnek a nagy tej- Haskó Pál, a megyei pártbihangzott a szarvasmarha-te- hozamú, külföldről hozott zottság munkatársa hívta fel nyésztési operatív bizottság szarvasmarhák és a hazai rá ismételten a figyelmet —, tegnapi ülésen is. Az a vég- fajtákkal való keresztezésük, hogy a szakosított telepek' következtetés alakult ki a tanácskozáson, hogy több tejre van szükség, de a feltételeket is-biztosítani kell hozzá. Szilágyi Ernő — a megyei tanács osztályvezetője — rövid bevezetőjében, és Ballabás Sándor — az operatív bizottság titkára — írásbeli jelentéséből egyaránt az derült ki, hogy 73 megvizsgált szövetkezeti gazdaságban összesen 761-gyei kevesebb tehenet tartanak most, mint év elején. Még egy figyelemre méltó adat: több termelőszövetkezet egyesülésével alakult 11 közös gazdaságból hétben az egyesülés a tehénlétszám csökkenését eredményezte. Bár ez a csökkenés minden bizonnyal átmenetinek tekinthető, mégis elgondolkodtató, hiszen 589 tehénről van szó. Az írásbeli jelentésben ilyen megállapítások olvashatók: a tbc-mentesítést a gazdaságok egy része csak ürügyként használja fel, hogy tehénállományát felszámolja. Mindezekből a számokból a fogyasztót elsősorban a tej érdekli. Egy tehén éves átlagban 2462 liter tejet adott tavaly. Bár a gazdaságos tenyésztés kulcskérdésévé lépett elő a tej, nem látszik elérhetőnek az év végére a tervezett 2684 literes átlag sem. Az okok között számtalan tényezőt soroltak fel az operatív bizottság tagjai. Lényegbe vágóan fontosnak tartják az ésszerű takarmányozást. Ez persze önmagában is egész Sor problémát vet föl: az idei beikizek nagy takarmánytermő területeket pusztítottak, az időjárás pedig a rendre kaszált takarmány egy részét is tönkretette. Továbbra is gond, hogy nincs elég betakarító gép, vagy alkatrész a meglevő gépekhez. Az okok és okozatok felderítésének másik lényeges csomópontja, hogy elvesztette korábbi rangját, társadalmi megbecsülését a szarvasmarhatartás. A gazdaságok nem fordítanak elegendő gondot rá — „megkoronázott" ágazat most a növénytermesztés —, és jól képzett szakemberekből megközelítően sincs annyi, amenynyi kellene. de hatásuk a teljfelvásárlás- telJes kapacitását ki kell nál csak évek múlva lesz ^f^ végéig, és a , , — a j j• - háztáji gazdasagokat az ederezheto. Addig termeszete- diginél is jobban, szervezetsen nem várhatunk, a tartási tebben kell támogatni. Tömegközlekedés, áruszállítás A KPH és a Közlekedési Szakszervezet vezetőinek megbeszélései A Közlekedés és Postaügyi ként jelölték meg a fővárosi Minisztérium és a Közieke- és a vidéki tömegközlekedés dési és Szállítási Dolgozók kulturáltságának és szinvoSzakszervezetének vezetői nalának további emelését, csütörtökön, tegnap megbe- Tárgyaltak a szállító- és raszélést tartottak. A tárgya- kodógép kezelő-karbantartó lást dr. Ábrahám Kálmán munkakörök szakmásításáállamtitkár és Tóth István, a nak lehetőségeiről, a gépjárszakszervezet főtitkára vezet, művezetők munkafeltételeit te. szabályozó rendeletek néA minisztériumi és a szak- hány pontjának esetleges szervezeti vezetők foglalkoz- módosításáról. Foglalkoztak a tak az őszi csúcsforgalom, a Volán dolgozók utazási kedszállítás zavartalan lebonyo- vezményei megoldásának lelítása, az anyag- és alkat- hetőségeivel, a közlekedési részellátás, az üzem- és mun- vállalatok dolgozóinak munkaszervezés javításának, va- kahelyi szociális körülmélamint a takarékossági és ál- nyeivel, és lakásgondjaik talában a központi és a tár- megoldási lehetőségeivel, vaearendeletek időben és tar- lamint a közlekedési dolgotalmilag maradéktalan vég- zók általános- és $zakműrehajtásának kérdéseivel. veltségének fejlesztés"eVel. Egyik legfontosabb feladat- (MTI) G

yakran mérhetetlen energiát emészt föl az a törekvésünk, .hogy szót értsünk egymással. Kisgyülések, tanácskozások, ilyen meg olyan értekezletek szervezése életünk velejárója, az viszont nem egészen megnyugtató, hogy olykor százszor kell ismételni ugyanazt. Jóllehet most már az ellenségünk sem vádolhat bennünket közömbösséggel, néha mintha nehezen találnánk az egymáshoz vezető ösvényekre. Amit mondunk — tapasztalható — olykor nem, vagy eltorzulva jut el a címzettekhez, ezért az oly életbevágó dolgokat, mint a termelés, a sikeres gazdálkodás, újra és újra meg kell tárgyalnunk. Még a legrátermettebb üzemi vezetőségek is csak a munkásközösséggel együtt oldhatják meg feladataikat. A kendőzetlen, termékeny beszélgetések nélkülözhetetlenek. Ehhez azonban bizalom szükséges. Egymás véleményének tiszteletben tartása nélkül szinte lehetetlen százak és ezrek agyát, lelkiismeretét, fizikumát bekapcsolni közös gondjaink enyhítésébe. Kölcsönös jóindulat nélkül esetleg csak méregetjük egymást, és latolgatjuk, hogy tisztességes-e a másik fél szándéka, nem érti-e (vagy magyarázza) majd félre szavainkat. Sajnos, sokan évek óta dolgoznak egyazon munkahelyen, rendszeresen találkoznak, néhány frázison kívül mégis alig tudnak egymásnak mit mondani. Az egymást felületesen ismerők „beszélgetése" többnyire csak hasznavehetetlen közhelyeket, úgynevezett manipulált véleményeket produkál olyan meggondolásból, hogy a kitárulkozás kockázatos lehet, könnyen kellemetlenséget okozhat. Ezért fordul elő még szűkebb tanácskozásokon is, hogy valamennyi hozzászólás kínosan szalonképes, vagy „az előadó elvtárs szavait egyetértőleg aláhúzza". Hogy az efféle vitára kár időt pazarolni, mert új gondolatot, adalékot aligha nyújt a tárgyalt témához? Sokakat ez nem érdekel. Legfeljebb megfordul a fejekben, hogy nem jól van így, de szóvátenni alig meri valaki. Bölcsesség ez, vagy lerakódott gyanakvás? Valószínűleg tapasztalaton nyugvó viselkedés, hiszen a régebbi, már-már meghatározó hatású „pofonokat" nehéz feledésbe süllyeszteni. Az MSZMP politikája billentette helyre az egyensúlyt. A tiszta, világos beszéd, a gazdasági helyzet mindenkori nyilvános elemzése és értékelése, a munkásosztállyal és a különböző társadalmi rétegekkel való párbeszédjellegű kapcsolat végül is eloszlatta a felgyülemlett bizalmatlanságot. A szavak és a tettek harmóniája szisztematikusan rombolja a közömbösséget, s egyúttal táplálja a közös cselekvési szándékot. Amikor a múlt év december 5-én azt mondta a párt, hogy az életszínvonal-politikában érvényesítjük az eddig követett elveket, de különböző problémák miatt a fejlődés . mértéke az eddiginél mérsékeltebb kell hogy legyen, akkor lényegében az egész ország tudta, hogy ezt komolyan kell venni. Nem a párt és a kormány hanyagolta el a nyersanyag és az energia hatékony felhasználását, hanem valamennyien; nem a „fentiek" lelkén szárad, hogy baj van a népgazdaság belső tartalékainak feltárásával, hanem jelentős mértékben a „lentiekén" is; amikor a gazdasági irányító és szervező munka javításának szükségességét hangsúlyozzuk, nyilván nemcsak a minisztériumok, hanem a gyárak vezetőségeinek felelőssége is automatikusan félvetődik. Azt tehát általában már sikerült elérni: ha az éleíszínvonálgörbe nem egyenletesen ível fölfelé, tudjuk, erről legfőképpen mi magunk tehetünk, az irányító szerveket inkább a rossz munka elnézéséért, a liberális ellenőrzésért érheti jogos vád. Csakhogy nem elég mindezekről „nagy vonalakban", „nagy általánosságban" beszélni. Ha a munkások közül legalább a törzsgárda tagjai, vagy a szocialista brigádokban dolgozók nem látják tisztán, hogy miért káros a túlzott raktárkészlet, illetve miért gazdaságtalan elavult gépeken silány terméket gyártani, esetleg miképpen üt vissza az exportnál, ha rossz a i,i .őség — nos, akkor aligha várható a gazdasági helyzet gyökeres megjavítása. Mert ezen a téren korántsincs minden rendben. Most, amikor a párt-, állami és társadalmi vezetők Szegeden is rendszeresen látogatják az üzemeket, és legfőképpen kétkezi munkásokkal ülnek le beszélgetni, két dolog legalábbis nyilvánvaló: 1. az emberek — meggyőződvén a segíteni akarásról és a tisztességes szándékról — hamar feloldódnak és bátran, sőt szívesen fejtik ki nézeteiket; 2. a népgazdaság nagy problémáit ismerik, de úgy vélik, a megoldás elsősorban nem rájuk tartozik, hanem a vezetőkre. Más, aktuális kérdésekről is véleményt mondanak — gyakran szenvedélyesen — a szegedi üzemekben, hiszen érzik a munkások, ha nem gördülékeny a határozatok végrehajtása, az elsősorban őket érinti anyagilag hátrányosan. Központi intézkedést sürgetnek például a munkaerő-vándorlás megszüntetésére. Nagyon haragszanak (a Központi Bizottság szándéka szerint) az adiminisztráciős létszám állandó növekedése miatt, mondván, így nehéz lesz elérni a kitűzött célokat. Látják, és helytelenítik, hogy sok helyen rossz a munka- és üzemszervezés, akadozik az anyagellátás, s ez mind fékezi a termelékenység fokozására irányuló törekvéseket. Az Április 4. Cipész Szövetkezetben azt kifogásolták, hogy a nehezebb, nagyobb szakértelmet igénylő munkát nem becsülik eléggé anyagilag, noha a XI. pártkongresszus ismételten aláhúzta ennek szükségességét. M" • indezek az észrevételek arra vallanak, hogy szépen kifejlődött a bizalom, s a munkások — élve demokratikus jogaikkal — rendszerint, ki tudják tapintani, hol a baj, és sürgetik annak orvoslását. Természetesen nemcsak szurkolnak, hanem cselekszenek is. Hogy mást ne említsünk, a húsipari vállalat Komócsin Zoltán szocialista brigádja nyolc változatban tett javaslatot a pácolóüzem kapacitásának növelésére, s ezek közül az egyiket most valósítják meg. A Volánnál a gépkocsikat javító Széchenyi brigád példamutató szervezettséggel és fegyelemmel évi 1 millió forintot takarít meg. A tápéi hajójavító munkásai önként vállalták, hogy két műszakban dolgoznak, mert csak így látják biztosítottnak a tervteljesítést. Mit akarunk bizonyítani az elmondottakkal? Semmi egyebet, mint azt, hogy ahol a vezetők és a beosztottak nyíltan beszélnek a problémákról, és értik egymást, ahol tudják, hogy az országos gondokból mekkora részt kell vállalniuk, ott ebből a célból kevesebbet kell gyűlésezni és vitatkozni. És ez nem megvetendő dolog, sőt a hatékony gazdálkodás szempontjából nagyon is lényeges. F. NAGY ISTVÁN Jol itaalaiSnalc az őszi munkák A búza 81,5 százaléka a földben — Gyalulják a buckákat A megyei tanács vb mező- mezőgazdasági üzemei 81,5 Csongrád megye leggyenszázalékban teljesítették az gébb minőségű földje a futóőszi búza vetési tervét. Az homok. A hajdani „átokháipif.n1f.op cyprint a meeve arPábó1 a tervezettnél 6 szá- zi" földeket' — valamikor ezt jeienvese szerint. a megye 2aIékkal többet vetettek az a nevet kapták — termővé gazdasági és élelmezésügyi osztályának tegnap délutáni Jolán hasznosítják a perlitet A nagy víztartalmú vulká- anyag felhasznalása. Az ed- Az export bővítését és a ni üveg, a perlitkőzet magas dig elért eredmények nem- perlit hazai felhasználásának hőmérsékleten eredeti térfo- zetközi hírnevet, elismerést kiterjesztését segíti most az gatának többszörösére duz- szereztek a magyar perlit- Építési és Városfejlesztési zad, s így kiváló szigetelő- iparnak és perlitkutatások- Minisztériumnak az a döntéanyagul szolgál az építőipar- nak. Duzzasztóberendezése- se, amely szerint az ágazat nak és más iparágaknak ket exportáltunk több szoci- legfontosabb kutatási feladaegyaránt. Hazánkban másfél alista országba, valamint rf feldolgozásánál ^ alkalévtizede kezdődött meg a Svájcba, az NSZK-ba és más mazásának koordinált, perlit duzzasztása, $ az országokba. komplex fejlesztését (MTI) agrárüzemek és összességé- teszik. Az ásotthalmi Felben megfelelő az őszi mun- szabadulás Tsz 120 hektáron kák üteme. A földbe került valóságos természetátalakító gabonák keléséhez, fejlődésé, tervet valósít meg nagy őszhez jól jött a csapadék. szegű állami támogatással. A tegnapi vetési statisztika Már hetek óta dolgoznak a szerint Szentes város gaz- lánctalpas traktorokkal vondaságai állnak az élen a bú- tátott földmunkagépek. Csúza vetésével, ahol 92,4 szá- törtökön is hét gepóriás zalékos az eredmény. Vásár- egyengette a hepe-hupás alhely gabonatermelő agrár- földi sivatagot. Eltüntetik, siüzemei 91,5 és Csongrád vá- mára gyalulják a homokbucros gazdaságai 91 százalék- kákát. Utána a szövetkezet ban teljesítették eddig őszi tőzegtelepéről 100 ezer mázsa vetéstervüket. A következő lápi földdel, istálló- és műnapokban főleg Szeged város trágyával növelik a talaj tápés a makói járás területén anyagtartalmát. A feljavított kell gyorsítani az őszi kalá- területen még az idén megszosok vetését. kezdik a szőlőtelepítést.