Délmagyarország, 1975. október (65. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-03 / 232. szám

4 Péntek, 1975. október 3. Vendégünk, Le Duan életrajza 1907. április 7-én szüle­tett a Közép-Vietnamban le­Quang Tri tartományban Le Duan, a Vietnami Dol­gozók Pártja Központi Bi­zottságának első titkára. Sze­gény családból származik, apja asztalos volt, 1926-ban bekapcsolódott a hazafias mozgalomba, majd a Vietnami Forradalmi If­júsági Szövetség tevékenysé­gébe. Megalakulása, 1930 óta tagja volt a Vietnami Dolgozók Pártja elődjének. Indokína Kommunista Párt­jának. 1931-ben Bac Bo (Eszak-Vietnam) pártbizott­sága propagandabizottságá­nak tagja lett. Még ugyan­abban az évben letartóztat­ták, és forradalmi tevékeny­ségéért 20 évi börtönre ítél­ték. Megjárta Hanoi, Son La és Con Dao börtöneit Aktív pártmunkát végzett a börtönben is. 1936-ban — amikor győzött a francia népfront — kiszabadult, és több társával együtt fontos szerepet játszott a pártszer­vezetek kiépítésében Közép­Vietnamban. 1937-ben meg­választották Trung Bo (Kö­zép-Vietnam) pártbizottsá­gának. titkárává. 1939-ben tagja lett a Központi Bi­zottság állandó bizottságá­nak. 1940-ben ismét letartóz­tatták, és tízévi börtönre Ítélték. 1945-ben, az augusz­tusi forradalom győzelme után. a párt és a kormány Dél-Vietnamba küldte. 1945­től Indokina Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak tagja, Nam Bo (Dél­Vietnam) pártbizottságának titkára lett. 1951. decembe­rében, a párt II. kongresz­szusán ismét beválasztották a Központi Bizottságba, majd a Politikai Bizottságba. 1960 szeptemberében — a VDP III kongresszusán — választották meg a Vietna­mi Dolgozók Pártja Köz­ponti Bizottságának első tit­kárává. Szovjet-portugál tárgyalások Costa Gomes ma utazik el 0 Moszkva (MTI) Az építészeti emlékeiről nevezetes Moszkva környéki Zagorszkba, az orosz pravo-< szláv egyház egyik központ­jába látogatott el csütörtö­kön Francisco da Costa Go­mes tábornok, a Portugál Köztársaság elnöke, aki fe­lesége társaságában szerdán érkezett hivatalos látogatás­ra a Szovjetunióba. Csütörtök délután a por­tugál államfő a moszkvai portugál nagykövetség épü­rej Gromiko külügyminisz­ter. A szovjet—portugál tár­gyalások első napján, mint ismeretes, széles körű esz­mecserére került sor a két ország közötti kapcsolatok fejlődésének kérdéseiről, va­lamint időszerű nemzetközi problémákról. Mint a szerda esti szovjet kormányfogadá­son Podgornij államfő el­lál mindenütt a világon, s természetesen a Szovjetunió­ban is. A moszkvai tárgya­lásokon mindkét fél megkü­lönböztetett figyelmet szen­telt az európai kérdéseknek, s Podgomij szerdán nyoma­tékkal idézte a portugál el­nök Helsinkiben elhangzott szavait arról, hogy a biz­tonsági konferencia „döntő mozzanatot" jelentett az mondotta, a Szovjetunió szi- európai enyhülési folyamat­lárdan ragaszkodik ahhoz az ban. álláspontjához, hogy csakis, letében fogadást adott szov- és kizárólag a portugál nép­jet vendéglátói tiszteletére. nek van joga rendelkezni A fogadáson ott voltak a sorsával. A forradalom ered­szerdán kezdődött szovjet— ményeinek megszilárdításá­portugál hivatalos tárgyalá- ért vívott küzdelmében, tö­sok szovjet részt vevői: Nyi_ rekvésében, a mély társadal­kolaj Podgornij, a Szovjet- mi-gazdasági reform végre­unió Legfelsőbb Tanácsa El- hajtására, Portugália népe nökségének elnöke és And- széles körű támogatásra ta­A moszkvai tárgyalások ma, pénteken érnek véget, s ugyancsak péntekre várják a záróközlemény, és a két or­szág közötti kapcsolatok té­makörbe vágó más okmá­nyok aláírását. Costa Gomes pénteken Leningrád érinté­sével utazik el a Szovjet­unióból. Tiltakozó akciók világszerte a spanyol hazafiak mellett A Mexikói Kommunista — A szerk.) antifasiszta ak- spanyolországi politikai gyil­Párt nyilatkozatban tiltako- cióegységbe tömöríti a kö- kosságokat, zott a spanyolországi kivég- zép-amerikai ország vala- 0 zések miatt. Mint a nyilatko- mennyi politikai irányzatát. A Japán Szocialista Párt zat szerzői rámutatnak, a ^ tiltakozó táviratot juttatott mexikói kormány kezdemé- el a francóista hatóságokhoz, nyezése (a francóista rend- A Finn Kommunista Párt Ez a bűntett — hangsúlyoz­szer bojkottálására és ENSZ- Központi Bizottsága nyilat- za a távirat — újabb kihívás tagságának felfüggesztésére kozatában élesen elítélte a a világ közvéleményével Éberségre szálit fel a Portugál Kommunista Párt ~ 0 Lisszabon (APN) gos baloldali veszély ellen, s A Portugál Kommunista hangoztatja, mindebből az a Párt KB Politikai Bizottsága jogos következtetés adódik, az Avante csütörtöki számá- hogy „nagyszabású művelet ban közölt felhívásában, egy van előkészületben a demok­újabb ellenforradalmi kísér- ratikus fejlődés és a forra­let lehetőségére figyelmeztet- dalmi erők ellen", ve, a legmagasabb fokú éber- Az Avante csütörtöki ve­ségre szólít fel a reakciós zércikke megállapítja: a puccskísérletekkel szemben, helyzet továbbra is rendkí­Azzal kapcsolatban, hogy vül cseppfolyós. Változatla­szerdán este bizonyos erők nul fennáll egyfajta légüres Portugália északi és középső tér, amelyet a reakció ki­részén, egy állítólag készülő használ terrorista aknamun­balóldali puccs ellen próbál- kajának folytatásához. Az ták mozgósítani a lakosságot, események azt mutatják, a PKP hangsúlyozza: a por- hogy a jobboldal pozícióinak tugál forradalom tapasztala- megerősödése a politikai ha­tai megmutatták, hogy mind- talomban, főképp a kor­annyiszor, amikor bizonyos erők baloldali puccs veszé­lyéről szónokolnak, számítani lehet arra, hogy a jobboldal hatalomátvételt készít elő. A felhívás „riadalomkeltő szin­mányban, akadályozza, a vál­ság megoldását, és a sürgető politikai, gazdasági, szociá­lis és katonai problémák rendezését. „A helyzet veszé­lyes. Bizonyos nyilatkozatok játéknak" minősíti a Portu- és az utóbbi órákban tapasz­gál Szocialista Párt és a PBD agitációját az állítóla­szemben. • Belgium valamenni üzemé­ben, hivatalában megállt a munka csütörtökön délben: az egész országban megtar­tották a szakszervezeti szö­vetségek által meghirdetett figyelmeztető sztrájkot, tilta­kozásul a Frarico-rezsim ter­rorja élten. A 'francia-nyelvű belga rádió rendes műsora helyett egy óra hosszat spa­nyol zenét sugárzott. Az antwerpeni kikötőmun­kások 48 órás bojkott alá helyezték a spanyol hajókat, nem raknak tó és be árukat. A brüsszeli nemzetközi re­pülőtéren a dolgozók foly­tatták a spanyolországi jára­tok bojkottját. • VI. Pál pápa csütörtökön fogadta a madridi érseket. Az audiencia nyilvánvaló összefüggésben áll a spanyol­országi terrorakciókkal, ame­lyek ellen a katolikus egy­ház feje több ízben is fel­emelte tiltakozó szavát. A Vatikán és a Franco-rezsim között feszültté váló kap­csolatokra utal az a hír, hogy a spanyol rádió ezen i héten nem vette át a vatiká­ni rádió 15 perces műsorát. ai angol munkáspárt kongressxusán Vita előzte meg gáévá tette) úgy vélekedtek, hogy a PSZP politikai hibá­kat. követett el, légióként, mivel nem fogadott el kö­vetkezetes és radikális bel­politikai irányvonalát. James Callaghan külügy­miniszter mutatta be Soa­rest a küldötteknek, és ke­0 Blackpool (MTI) Mario Soares, a Portugál Szocialista Párt vezetője csü­törtökön felszólalt az angol munkáspárt Blaekpoolban folyó kongresszusán. Egye­bek között kijelentette, hogy „Portugáliára nehez idők ^ járnak"; s azt állította, hogy ményenTe^kézteUe azokat^ saját pártja „mind a bal- bm munkáspártiakat, akik oldali, mind a jobboldali go^es személyét és pártjá­szélsőséges túlzások eilen nak lrányVonalát bírálták, harcol". A kongresszus végül ha­Vita előzte meg a párt tározatban fejezte ki aggo­vegrehajtó bizottságában dalmát a portugáliai helyzet Soares Blackpoolba való miatt, és felhívta a fegyve­meghivásat. Többen (és vé- res erők mozgalmát arra, Jeményüket a párt balszár- hogy adja át a hatalmat a nyának egyik, Blaekpoolban választásokon győztes politi­körözött kiadváflya is ma- kai erőknek. talt tevékenység jogos aggo­dalmakra ad okot A PKP felszólítja a dolgozókat és a néptömegeket, legyenek ébe­rek, és álljanak készen arra, hogy méltó választ adjanak minden, a portugál forradal­mat veszélyeztető manőver­re" — hangsúlyozza a PKP hetilapjának vezércikke. Harmincéves a Szakszervezeti Világszövetség Amikor harminc évvel ezelőtt, 1945. október 3-án, Pá­rizsban, a II. szakszervezeti világkonferencián megalakult a Szakszervezeti Világszövetség (SZVSZ), első ízben jött létre a dolgozóknak olyan nemzetközi szervezete, amely nemzetiségre, fajra, politikai és vallási különbségre való te­kintet nélkül, egységbe fogta öt kontinens szakszervezeti mozgalmait. A haladó szakszervezeti világmozgalomnak ez a szövetsége kezdettől a legtágabban értelmezte érdek­védelmi feladatait, a dolgozók mindennapi legkisebb gond­jaitól a világbéke minden népet, nemzetet egyformán érin­tő kérdéséig. A háborúellenesség kezdettől fogva hozzátartozik az SZVSZ munkájának jellegéhez, mint ahogy része az igen széles körű érdekvédelmi tevékenység is: mindig, minden helyzetben a haladó nemzeti és nemzetközi törekvések meflé állni, segíteni a szabadságukért küzdő népek harcát, támogatni a gyarmatosítás elleni törekvéseket. Vietnam, Ciprus, Görögország és Chile, csak néhány ország azok kö­zül, amelyekért az SZVSZ felhívására cselekvően bonta­kozott ki százmilliók szolidaritási mozgalma. A harminc évvel ezelőtt megvalósított szakszervezeti egységet a hidegháború megbontotta, a szakadár nyugati szakszervezetek 1949-ben kiváltak az SZVSZ-ből, és meg­alakították a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövet­ségét. Az SZVSZ mégis a legnagyobb taglétszámú és leg­befolyásosabb szakszervezeti szövetség maradt, s különösen megerősödött a harmadik világ számos szakszervezeti köz­pontjának csatlakozásával. A fejlődő országok időben fel­ismerték, hogy a multinacionális vállalatokkal, a nemzet­közi monopóliumokkal szemben valóságos érdekeiket a Szakszervezeti Világszövetség képviseli. Az SZVSZ két legutóbbi kongresszusán már feltűnő volt, hogy a tagszervezeteken kívül számos más szakszer­vezeti központhoz tartozó szervezet képviselői is megjelen­tek a tanácskozáson. Legutóbb Várnában 170 szakszervezet delegátusai üléseztek, köztük 110 szakszervezet nem tagja az SZVSZ-nek. Az SZVSZ arra törekszik, hogy a szakszervezeti moz­galomban újra járhatóvá tegye az egység megteremtéséhez vezető utat. Ezzel a szándékkal hívták Genfbe, egymás utá­ni két évben, találkozóra a legkülönbözőbb európai szak­szervezetek vezetőit. S bár ezek a találkozók nem hoztak azonnal mutatkozó eredményt, bebizonyították a régi tétel érvényességét: a tőke nemzetköziségével szemben hatásosan csak a dolgozók nemzetközisége, szervezettsége képes fel­lépni. Nem kicsi az SZVSZ jelentősége a tekintetben sem, hogy a szocialista országok eredményeinek megmutatásával különösen a fejlődő országok dolgozóinak ad ösztönzést, bátorítást, vonzó példát. Amikor harminc évvel ezelőtt, az első szakszervezeti világkongresszuson, a magyar delegáció vezetője, Kossá István felszólalt, elsősorban bizalmat kért a magyar szak­szervezeti mozgalom számára, amely akkor tette meg az első szabad lépéseket. Harminc év múltán tapasztalható, hogy a magyar szakszervezeti mozgalomnak nagy nemzet­közi tekintélye van, amelyet nem utolsósorban azzal vívott ki, hogy egyik kezdeményezője volt az egység megteremté­sét szolgáló párbeszédnek, s hogy kétoldalú kapcsolataiban keresi és kiaknázza a kölcsönösen hasznos együttműködés lehetőségeit. Ma 65 országban 150 millió tagja van a Szakszervezeti Világszövetségnek. De lényegesen nagyobb azoknak a szá­ma, akikre hatása — az öt világrész minden irányába — kisugárzik. Diwdl László » A japán—kínai kötélhúzás Shriver a Kremlben # Moszkva (TASZSZ) Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke csütörtökön a Kreml­ben fogadta Sargent Shrivert, az Egyesült Államok politi­kai és üzleti köreinek neves képviselőjét, ató Moszkvában tartózkodik, hogy tárgyalá­sokat folytásson szovjet szer­vezetekkel a Szovjetunió és az Egyesült Államok gazda­sági és tudományos-műszaki kapcsolataival összefüggő számos kérdesrőL A japán—kinai békeszerződésről több mint egy év óta különböző diplomáciai szinteken folytatott hivatalos és félhivata­los eszmecseréknek nem tudott kellő len­dületet adni az a tárgyalássorozat sem, amely a minap New Yorkban zajlott le, a két ország külügyminisztere között. A to­kiói sajtó kommentárjai nem hagynak két­séget afelől, hogy Mijazava Kiicsi és kínai kollégája, Csiao Kuan-Hua megbeszélései nem vezettek eredményre. Elsősorban azért, mert a japán fél a korábbinál ke­vesebb hajlandóságot mutat a kínai állás­pont egyik sarkalatos pontjának, a hírhedt „hegemóniatételnek" az elfogadására. Pe­king ugyanis makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy a tervezett békeszerződés szövegében szerepeljen az, miszerint a két fél „ellen­állást tanúsít egy harmadik hatalom he­gemóniájával szemben". Japán részről azonban egyre inkább fel­ismerik a látszólag ártalmatlan pont csap­da jellegét. A maoista vezetés ugyanis nemigen rejti véka alá, hogy ennek á té­telnek szovjetellenes éle van, s a Szov­jetuniónak ázsiai elszigetelődését hivatott szolgálni. Ilyenformán Peking békeszerző­dés címén lényegében egy szovjetellenes paktumot ajánl Japánnak. Egy ilyen lépés veszélyes voltával azonban a japán kor­mány tisztában van, s ezért teljesen ért­hető a vonakodása. A világpolitikában te­ret nyerő enyhülés korszakában Japánnak semmiféle érdeke nem fűződik ahhoz, hogy rontsa a Szovjetunióval kialakított jó­szomszédi viszonyát, s veszélyeztesse a vele folytatott kölcsönösen gyümölcsöző gazdasági együttműködést. Peking, amely külpolitikája gerincévé tette a szovjetellenességet, nem sajnál fá­radságot, hogy e téren szövetségeseket ver­buváljon. Ezzel azonban nemcsak a Szov­jetuniót veszi célba, hanem a nemzetközi enyhülés aláaknázására is törekszik. S bár egyes japán reakciós körök kacérkodnak a maoista elképzelésekkel és a Szovjetunió elleni zsarolásra szeretnék ezeket felhasz­nálni, a szigetország közvéleményének döntő többsége, valamint a józanul gon­dolkodó politikusok is tisztában vannak az ilyen elvtelen taktikázás veszélyeivel. Nyilvánvaló ugyanis, hogy semmi jóra nem vezet egy olyan békeszerződés, amely valamely harmadik fél ellen irányul. Kü­lönösen akkor, ha a világ egyik vezető ha­talmát és a nemzetközi béke és biztonság alappillérét, a szocialista Szovjetuniót ve­szi célba. Érthető ezért, hogy a maóista diplomácia diverziója nem járt sikerrel, hanem még inkább leleplezte Peking eny­hülésellenes politikáját. i »

Next

/
Thumbnails
Contents