Délmagyarország, 1975. október (65. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-03 / 232. szám
4 Péntek, 1975. október 3. Vendégünk, Le Duan életrajza 1907. április 7-én született a Közép-Vietnamban leQuang Tri tartományban Le Duan, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának első titkára. Szegény családból származik, apja asztalos volt, 1926-ban bekapcsolódott a hazafias mozgalomba, majd a Vietnami Forradalmi Ifjúsági Szövetség tevékenységébe. Megalakulása, 1930 óta tagja volt a Vietnami Dolgozók Pártja elődjének. Indokína Kommunista Pártjának. 1931-ben Bac Bo (Eszak-Vietnam) pártbizottsága propagandabizottságának tagja lett. Még ugyanabban az évben letartóztatták, és forradalmi tevékenységéért 20 évi börtönre ítélték. Megjárta Hanoi, Son La és Con Dao börtöneit Aktív pártmunkát végzett a börtönben is. 1936-ban — amikor győzött a francia népfront — kiszabadult, és több társával együtt fontos szerepet játszott a pártszervezetek kiépítésében KözépVietnamban. 1937-ben megválasztották Trung Bo (Közép-Vietnam) pártbizottságának. titkárává. 1939-ben tagja lett a Központi Bizottság állandó bizottságának. 1940-ben ismét letartóztatták, és tízévi börtönre Ítélték. 1945-ben, az augusztusi forradalom győzelme után. a párt és a kormány Dél-Vietnamba küldte. 1945től Indokina Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, Nam Bo (DélVietnam) pártbizottságának titkára lett. 1951. decemberében, a párt II. kongreszszusán ismét beválasztották a Központi Bizottságba, majd a Politikai Bizottságba. 1960 szeptemberében — a VDP III kongresszusán — választották meg a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának első titkárává. Szovjet-portugál tárgyalások Costa Gomes ma utazik el 0 Moszkva (MTI) Az építészeti emlékeiről nevezetes Moszkva környéki Zagorszkba, az orosz pravo-< szláv egyház egyik központjába látogatott el csütörtökön Francisco da Costa Gomes tábornok, a Portugál Köztársaság elnöke, aki felesége társaságában szerdán érkezett hivatalos látogatásra a Szovjetunióba. Csütörtök délután a portugál államfő a moszkvai portugál nagykövetség épürej Gromiko külügyminiszter. A szovjet—portugál tárgyalások első napján, mint ismeretes, széles körű eszmecserére került sor a két ország közötti kapcsolatok fejlődésének kérdéseiről, valamint időszerű nemzetközi problémákról. Mint a szerda esti szovjet kormányfogadáson Podgornij államfő ellál mindenütt a világon, s természetesen a Szovjetunióban is. A moszkvai tárgyalásokon mindkét fél megkülönböztetett figyelmet szentelt az európai kérdéseknek, s Podgomij szerdán nyomatékkal idézte a portugál elnök Helsinkiben elhangzott szavait arról, hogy a biztonsági konferencia „döntő mozzanatot" jelentett az mondotta, a Szovjetunió szi- európai enyhülési folyamatlárdan ragaszkodik ahhoz az ban. álláspontjához, hogy csakis, letében fogadást adott szov- és kizárólag a portugál népjet vendéglátói tiszteletére. nek van joga rendelkezni A fogadáson ott voltak a sorsával. A forradalom eredszerdán kezdődött szovjet— ményeinek megszilárdításáportugál hivatalos tárgyalá- ért vívott küzdelmében, tösok szovjet részt vevői: Nyi_ rekvésében, a mély társadalkolaj Podgornij, a Szovjet- mi-gazdasági reform végreunió Legfelsőbb Tanácsa El- hajtására, Portugália népe nökségének elnöke és And- széles körű támogatásra taA moszkvai tárgyalások ma, pénteken érnek véget, s ugyancsak péntekre várják a záróközlemény, és a két ország közötti kapcsolatok témakörbe vágó más okmányok aláírását. Costa Gomes pénteken Leningrád érintésével utazik el a Szovjetunióból. Tiltakozó akciók világszerte a spanyol hazafiak mellett A Mexikói Kommunista — A szerk.) antifasiszta ak- spanyolországi politikai gyilPárt nyilatkozatban tiltako- cióegységbe tömöríti a kö- kosságokat, zott a spanyolországi kivég- zép-amerikai ország vala- 0 zések miatt. Mint a nyilatko- mennyi politikai irányzatát. A Japán Szocialista Párt zat szerzői rámutatnak, a ^ tiltakozó táviratot juttatott mexikói kormány kezdemé- el a francóista hatóságokhoz, nyezése (a francóista rend- A Finn Kommunista Párt Ez a bűntett — hangsúlyozszer bojkottálására és ENSZ- Központi Bizottsága nyilat- za a távirat — újabb kihívás tagságának felfüggesztésére kozatában élesen elítélte a a világ közvéleményével Éberségre szálit fel a Portugál Kommunista Párt ~ 0 Lisszabon (APN) gos baloldali veszély ellen, s A Portugál Kommunista hangoztatja, mindebből az a Párt KB Politikai Bizottsága jogos következtetés adódik, az Avante csütörtöki számá- hogy „nagyszabású művelet ban közölt felhívásában, egy van előkészületben a demokújabb ellenforradalmi kísér- ratikus fejlődés és a forralet lehetőségére figyelmeztet- dalmi erők ellen", ve, a legmagasabb fokú éber- Az Avante csütörtöki veségre szólít fel a reakciós zércikke megállapítja: a puccskísérletekkel szemben, helyzet továbbra is rendkíAzzal kapcsolatban, hogy vül cseppfolyós. Változatlaszerdán este bizonyos erők nul fennáll egyfajta légüres Portugália északi és középső tér, amelyet a reakció kirészén, egy állítólag készülő használ terrorista aknamunbalóldali puccs ellen próbál- kajának folytatásához. Az ták mozgósítani a lakosságot, események azt mutatják, a PKP hangsúlyozza: a por- hogy a jobboldal pozícióinak tugál forradalom tapasztala- megerősödése a politikai hatai megmutatták, hogy mind- talomban, főképp a korannyiszor, amikor bizonyos erők baloldali puccs veszélyéről szónokolnak, számítani lehet arra, hogy a jobboldal hatalomátvételt készít elő. A felhívás „riadalomkeltő szinmányban, akadályozza, a válság megoldását, és a sürgető politikai, gazdasági, szociális és katonai problémák rendezését. „A helyzet veszélyes. Bizonyos nyilatkozatok játéknak" minősíti a Portu- és az utóbbi órákban tapaszgál Szocialista Párt és a PBD agitációját az állítólaszemben. • Belgium valamenni üzemében, hivatalában megállt a munka csütörtökön délben: az egész országban megtartották a szakszervezeti szövetségek által meghirdetett figyelmeztető sztrájkot, tiltakozásul a Frarico-rezsim terrorja élten. A 'francia-nyelvű belga rádió rendes műsora helyett egy óra hosszat spanyol zenét sugárzott. Az antwerpeni kikötőmunkások 48 órás bojkott alá helyezték a spanyol hajókat, nem raknak tó és be árukat. A brüsszeli nemzetközi repülőtéren a dolgozók folytatták a spanyolországi járatok bojkottját. • VI. Pál pápa csütörtökön fogadta a madridi érseket. Az audiencia nyilvánvaló összefüggésben áll a spanyolországi terrorakciókkal, amelyek ellen a katolikus egyház feje több ízben is felemelte tiltakozó szavát. A Vatikán és a Franco-rezsim között feszültté váló kapcsolatokra utal az a hír, hogy a spanyol rádió ezen i héten nem vette át a vatikáni rádió 15 perces műsorát. ai angol munkáspárt kongressxusán Vita előzte meg gáévá tette) úgy vélekedtek, hogy a PSZP politikai hibákat. követett el, légióként, mivel nem fogadott el következetes és radikális belpolitikai irányvonalát. James Callaghan külügyminiszter mutatta be Soarest a küldötteknek, és ke0 Blackpool (MTI) Mario Soares, a Portugál Szocialista Párt vezetője csütörtökön felszólalt az angol munkáspárt Blaekpoolban folyó kongresszusán. Egyebek között kijelentette, hogy „Portugáliára nehez idők ^ járnak"; s azt állította, hogy ményenTe^kézteUe azokat^ saját pártja „mind a bal- bm munkáspártiakat, akik oldali, mind a jobboldali go^es személyét és pártjászélsőséges túlzások eilen nak lrányVonalát bírálták, harcol". A kongresszus végül haVita előzte meg a párt tározatban fejezte ki aggovegrehajtó bizottságában dalmát a portugáliai helyzet Soares Blackpoolba való miatt, és felhívta a fegyvemeghivásat. Többen (és vé- res erők mozgalmát arra, Jeményüket a párt balszár- hogy adja át a hatalmat a nyának egyik, Blaekpoolban választásokon győztes politikörözött kiadváflya is ma- kai erőknek. talt tevékenység jogos aggodalmakra ad okot A PKP felszólítja a dolgozókat és a néptömegeket, legyenek éberek, és álljanak készen arra, hogy méltó választ adjanak minden, a portugál forradalmat veszélyeztető manőverre" — hangsúlyozza a PKP hetilapjának vezércikke. Harmincéves a Szakszervezeti Világszövetség Amikor harminc évvel ezelőtt, 1945. október 3-án, Párizsban, a II. szakszervezeti világkonferencián megalakult a Szakszervezeti Világszövetség (SZVSZ), első ízben jött létre a dolgozóknak olyan nemzetközi szervezete, amely nemzetiségre, fajra, politikai és vallási különbségre való tekintet nélkül, egységbe fogta öt kontinens szakszervezeti mozgalmait. A haladó szakszervezeti világmozgalomnak ez a szövetsége kezdettől a legtágabban értelmezte érdekvédelmi feladatait, a dolgozók mindennapi legkisebb gondjaitól a világbéke minden népet, nemzetet egyformán érintő kérdéséig. A háborúellenesség kezdettől fogva hozzátartozik az SZVSZ munkájának jellegéhez, mint ahogy része az igen széles körű érdekvédelmi tevékenység is: mindig, minden helyzetben a haladó nemzeti és nemzetközi törekvések meflé állni, segíteni a szabadságukért küzdő népek harcát, támogatni a gyarmatosítás elleni törekvéseket. Vietnam, Ciprus, Görögország és Chile, csak néhány ország azok közül, amelyekért az SZVSZ felhívására cselekvően bontakozott ki százmilliók szolidaritási mozgalma. A harminc évvel ezelőtt megvalósított szakszervezeti egységet a hidegháború megbontotta, a szakadár nyugati szakszervezetek 1949-ben kiváltak az SZVSZ-ből, és megalakították a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségét. Az SZVSZ mégis a legnagyobb taglétszámú és legbefolyásosabb szakszervezeti szövetség maradt, s különösen megerősödött a harmadik világ számos szakszervezeti központjának csatlakozásával. A fejlődő országok időben felismerték, hogy a multinacionális vállalatokkal, a nemzetközi monopóliumokkal szemben valóságos érdekeiket a Szakszervezeti Világszövetség képviseli. Az SZVSZ két legutóbbi kongresszusán már feltűnő volt, hogy a tagszervezeteken kívül számos más szakszervezeti központhoz tartozó szervezet képviselői is megjelentek a tanácskozáson. Legutóbb Várnában 170 szakszervezet delegátusai üléseztek, köztük 110 szakszervezet nem tagja az SZVSZ-nek. Az SZVSZ arra törekszik, hogy a szakszervezeti mozgalomban újra járhatóvá tegye az egység megteremtéséhez vezető utat. Ezzel a szándékkal hívták Genfbe, egymás utáni két évben, találkozóra a legkülönbözőbb európai szakszervezetek vezetőit. S bár ezek a találkozók nem hoztak azonnal mutatkozó eredményt, bebizonyították a régi tétel érvényességét: a tőke nemzetköziségével szemben hatásosan csak a dolgozók nemzetközisége, szervezettsége képes fellépni. Nem kicsi az SZVSZ jelentősége a tekintetben sem, hogy a szocialista országok eredményeinek megmutatásával különösen a fejlődő országok dolgozóinak ad ösztönzést, bátorítást, vonzó példát. Amikor harminc évvel ezelőtt, az első szakszervezeti világkongresszuson, a magyar delegáció vezetője, Kossá István felszólalt, elsősorban bizalmat kért a magyar szakszervezeti mozgalom számára, amely akkor tette meg az első szabad lépéseket. Harminc év múltán tapasztalható, hogy a magyar szakszervezeti mozgalomnak nagy nemzetközi tekintélye van, amelyet nem utolsósorban azzal vívott ki, hogy egyik kezdeményezője volt az egység megteremtését szolgáló párbeszédnek, s hogy kétoldalú kapcsolataiban keresi és kiaknázza a kölcsönösen hasznos együttműködés lehetőségeit. Ma 65 országban 150 millió tagja van a Szakszervezeti Világszövetségnek. De lényegesen nagyobb azoknak a száma, akikre hatása — az öt világrész minden irányába — kisugárzik. Diwdl László » A japán—kínai kötélhúzás Shriver a Kremlben # Moszkva (TASZSZ) Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke csütörtökön a Kremlben fogadta Sargent Shrivert, az Egyesült Államok politikai és üzleti köreinek neves képviselőjét, ató Moszkvában tartózkodik, hogy tárgyalásokat folytásson szovjet szervezetekkel a Szovjetunió és az Egyesült Államok gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolataival összefüggő számos kérdesrőL A japán—kinai békeszerződésről több mint egy év óta különböző diplomáciai szinteken folytatott hivatalos és félhivatalos eszmecseréknek nem tudott kellő lendületet adni az a tárgyalássorozat sem, amely a minap New Yorkban zajlott le, a két ország külügyminisztere között. A tokiói sajtó kommentárjai nem hagynak kétséget afelől, hogy Mijazava Kiicsi és kínai kollégája, Csiao Kuan-Hua megbeszélései nem vezettek eredményre. Elsősorban azért, mert a japán fél a korábbinál kevesebb hajlandóságot mutat a kínai álláspont egyik sarkalatos pontjának, a hírhedt „hegemóniatételnek" az elfogadására. Peking ugyanis makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy a tervezett békeszerződés szövegében szerepeljen az, miszerint a két fél „ellenállást tanúsít egy harmadik hatalom hegemóniájával szemben". Japán részről azonban egyre inkább felismerik a látszólag ártalmatlan pont csapda jellegét. A maoista vezetés ugyanis nemigen rejti véka alá, hogy ennek á tételnek szovjetellenes éle van, s a Szovjetuniónak ázsiai elszigetelődését hivatott szolgálni. Ilyenformán Peking békeszerződés címén lényegében egy szovjetellenes paktumot ajánl Japánnak. Egy ilyen lépés veszélyes voltával azonban a japán kormány tisztában van, s ezért teljesen érthető a vonakodása. A világpolitikában teret nyerő enyhülés korszakában Japánnak semmiféle érdeke nem fűződik ahhoz, hogy rontsa a Szovjetunióval kialakított jószomszédi viszonyát, s veszélyeztesse a vele folytatott kölcsönösen gyümölcsöző gazdasági együttműködést. Peking, amely külpolitikája gerincévé tette a szovjetellenességet, nem sajnál fáradságot, hogy e téren szövetségeseket verbuváljon. Ezzel azonban nemcsak a Szovjetuniót veszi célba, hanem a nemzetközi enyhülés aláaknázására is törekszik. S bár egyes japán reakciós körök kacérkodnak a maoista elképzelésekkel és a Szovjetunió elleni zsarolásra szeretnék ezeket felhasználni, a szigetország közvéleményének döntő többsége, valamint a józanul gondolkodó politikusok is tisztában vannak az ilyen elvtelen taktikázás veszélyeivel. Nyilvánvaló ugyanis, hogy semmi jóra nem vezet egy olyan békeszerződés, amely valamely harmadik fél ellen irányul. Különösen akkor, ha a világ egyik vezető hatalmát és a nemzetközi béke és biztonság alappillérét, a szocialista Szovjetuniót veszi célba. Érthető ezért, hogy a maóista diplomácia diverziója nem járt sikerrel, hanem még inkább leleplezte Peking enyhülésellenes politikáját. i »