Délmagyarország, 1975. szeptember (65. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-13 / 215. szám

t Szombat, 1975. szeptember 79. 5 !Az első félévben • • • B H VI "I V I • V Több mint 100 millió divatosabb a felsokoníekcio forint fejlesztésekre Jobb, választékosabb áruellátásra készült fel a ruházati kereskedelem Á Belkereskedelmi Minisz­térium ruházati kereskedel­mi főosztályán az őszi—téli felkészülés ellenőrzésének ta­pasztalatairól, a várható el­látásról tájékoztattak. A minisztérium megítélése szerint az év végéig várható igények — a 19,5 milliárd fo­rintos forgalom — kielégíté­sére, s a jövő évi indulásra részben a meglevő készletek, részben a termelők és a ke­reskedelmi vállalatok megál­lapodása alapján megfelelő árualap áll rendelkezésre. A lényegében kedvezőnek ígér­kező ellátáshoz nagymérték­ben hozzájárultak a Köny­nyúipari Minisztériummal közösen hozott intézkedések, a helyzet azonban a felügye­leti szervek közbelépése el­lenére sem zavartalan. Első­sorban az okoz gondot —• okozhat átmeneti hiányokat is —, hogy a termelők a ke­reslettől eltérő szállítási üte­met vállaltak. Zavarhatják a folyamatos ellátást a szállí­tási késedelmek, s az, hogy néhány üzem exportkötele­zettségeire hivatkozva csök­kentette eredeti éves válla­lását Sokat segít azonban az import, amely azon túlme­nően, hogy pótolja a belföl­di termelői kínálat hiányait, gazdagítja, színesíti a válasz­tékot Így összességében a ta­valyinál jobb, Választékosabb ellátást ígér a ruházati ke­reskedelem az őszi—téli sze­zonban. örvendetesen javítja a mé­teráru-ellátás színvonalát a korszerű alapanyagokból és technológiával készült ter­mékek arányának növekedé­se. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium kezdeményezésére javult a gyárak kínálata az evek óta kifogásolt ' kártolt szövetekből is. A felsőkonfekcióban ugyan­csak több a korszerű, diva­tos termék. A tavalyihoz ké­pest kedvezőbb a kínálat szövetkabátokból, kötött­hurkolt cikkekből, farmer­ruházatból és bőrkonfekció­ból. A hazai választékot egyebek között nagyobb mennyiségű mongol és egyiptomi bőrkabát gazdagít­ja. A nőikonfekció-ellátást el­sősorban importtal javítják, lengyel és olasz anyagokból készítenek női szövetkabáto­kat. Több olcsó flanellruhá­ról gondoskodott a kereske­delem, s a kismamaruhák kí­nálata is megfelel a keres­letnek. A gyermekkonfekció­ból rendelkezésre álló áru­fedezet ugyancsak kielégíti az igényeket, a zavartalan el­látást azonban akadályozza, hogy például a télikabátok szállítását a kért szeptemberi —októberi határidő helyett csak november végére vál­lalták a gyárak. Kötött felsőruházati cik­kekből a divat hatására mér­sékeltebb forgalomra számí­tanak. A kereslet ugyanis a női pulóverekről a blúzokra, a férfi ingpulóverekről a szö­vött ingekre, a gyermek tré­ningöltönyökről a farmer­ruházatra tevődik át. Tizen­két százalékkal csökkentik a kötöttáruimportot Az alsóruházati cikkellá­tást is csak a kedvezőtlen szállítási ütem nehezíti, a IV. negyedévben azonban már megfelelő kínálatot ígér a kereskedelem. Különösen nagy, a tavalyinál 25 száza­lékkal magasabb forgalomra számítanak férfiingekből, ezért jugoszláv, román, egyiptomi, Hong Kong-i és kínai ingeket is hoz be a ke­reskedelem. Kötött alsóruhá­zati cikkekből összességében kielégítik a keresletet, az összetétel viszont változik: az import eredményeként ja­vul a bamut fehérnemű-kí­nálat, a szintetikus fehérne­mű-választék azonban — a tavalyinál kisebb tőkésbeho­zatal miatt — szűkül. Újdon­ságként pamut- és szinteti­kus fonalból készült frottír női és leánykanadrágokat, pamut típusú, nyomott min­tás alsóneműket, atlétatrikó­kat hoznak forgalomba. Meg­szüntetik a férfi pamutfehér­nemű hiányát. JAI gazdálkodtak Csongrád megye tanácsai A finnugor kongresszuson: Befejeződtek a szekcióülések Pénteken, a finnugor kongresszus negyedik nap­ján befejeződtek az egyhetes tudományos tanácskozás szekcióülései. A nyelvészeti szekcióban egyebek között á finnugor irodalmi nyelvek kialakulását vitatták meg a résztvevők. A néprajzi szek­cióban a finnugor összeha­sonlító népzenei kutatók eredményei, valamint a finn­ugor népek anyagi kultúrá­jában nyomon követhető szétválás és egységesség volt a központi téma. A régészek, történészek és antropológu­sok közös tanácskozásán a magyar honfoglalás előzmé­nyeiről, illetve a finnugor népek antropológiai diffe­renciálódásáról cserélték ki véleményüket a szakembe­rek. Az irodalmi szekcióban pedig utolsóként a finnugor irodalmaknak a világiroda­lomban betöltött helyéről, szerepéről, jelentőségéről folyt a vita. Ma, szombaton és holnap, vasárnap a kongresszus szek­ciói külön kirándulásokat rendeznek a Sárköz, az őr­ség, a Duna-kanyar és a Balaton, valamint a Dunán­túl és a Balaton környékére. Mindig érdekes áttanul­mányozni ázokat a jelenté­seket, amelyek egy-egy idő­szak tanácsi gazdálkodását foglalják össze. Különösen érdekessé teszi az idei első félév gazdálkodását elemző anyagot — amelyet legutób­bi ülésén vitatott meg a megyei tanács végrehajtó bizottsága — az a tény, hogy a negyedik ötéves terv utolsó esztendejében vagyunk. A végrehajtó bizottság a pénzügyi és a tervosztály ál­tal készített jelentés alap­ján megállapíthatta, hogy az első félévben kedvezőek vol­tak a gazdálkodás eredmé­nyei, arányosan és a tervek szerint sikerült teljesíteni a pénzügyi feladatokat, s ez zavartalan és folyamatos gazdálkodást tett lehetővé. Ugyancsak az összegző megállapítások között szere­pel az, hogy a tanácsi mun­kában az első félévben kü­lönösen nagy gondot fordí­tottak az egészségügyi ellátás javítására, az alapfokú ok­tatás színvonalának emelésé­re, a gyermekintézmények fejlesztésére, a közművelő­dési feladatokra, a dolgozó nők és az ifjúság helyzeté­nek javítására. Az első félév munkájában természetesen alapvető követelménynek te­kintették a tanácsi szervek az MSZMP Központi Bizott­sága 1974. december 5-i ha­tározatának végrehajtását, munkájuk hatékonyságának fokozását A jelentésből kiderül, hogy a költségvetés első félévi be­vételi terveit 46,6 százalék­ra sikerült teljésíteni, s ez a tavalyról maradt pénzzel, valamint az * állami hozzájá­rulással együtt zavartalan gazdálkodást biztosított. Saj­nos a belvíz okozta károk miatt a második' félévben és jövőre feltehetően vesztesé­gekkel kell számolni a költ­ségvetés bevételeinél. A fej­lesztési alapnál jobb a hely­zet, hiszen az első félévben a bevételek elérték az idei, tervezett összeg 51 százalé­kát, vagyis a 902 millió fo­rintot. A kiadások is tervszerűen alakultak az első félévben, néhány kivétellel. A külön­böző felújítósokra a terve­zettnél kisebb összegeket si­került felhasználni, aminek oka elsősorban az építőipari kapacitás hiánya. Az arány azonban a tavalyihoz képest már javult valamelyest, s az idén erre a célra rendelke­zésre álló pénz 20 százalékát sikerült felhasználni. A megye tanácsainak fej­lesztési kiadásai az első fél­évben elérték az 525 millió forintot. Az összeg nagy ré­szét lakásépítésre fordítot­ták a tanácsok, s az 1975-re rendelkezésre álló pénz 40 százalékát tudták az első fél­évben elkölteni, összességé­ben azonban a beruházások­ra szánt összegnek csak egyharmadát sikerült elkölr teni az első. félévben: első­sorban az egészségügyi és szociális beruházásoknál ta­pasztalható elmaradás a tervtől, valamint a helyi közlekedés fejlesztésében. Igaz, mindehhez azt is hozzá kell ténni, hogy jó néhány munka a második félévben fejeződik be, s csak akkor lehet kifizetni. S azt is érde­mes hozzátenni, hogy az el­ső félévben a viszonylagos lemaradás ellenére csak ta­nácsi szervezésben 579 új la­kás készült el a megyében. Ezenkívül Domaszéken egészségügyi tanácsadó épült>> Szegvárott átadták a 75 hely­lyel rendelkező óvodát, s várhatóan még a második félévben elkészül a csongrá­di rendelőintézet is. Nagy figyelmet szentel a gazdálkodási összesítő jelen­tés a takarékossági intézke­dések megvalósítására, ösz­szegezve megállapítja, hogy elsősorban a rövid távon el­érhető költségcsökkentésre fordítottak figyelmet a ta­nácsok, s viszonylag kevés a gazdálkodás egészét átfogó, a hatékonyságot hosszabb távra biztosító intézkedés. Sikerként könyvelhető el vi­szont, hogy a takarékosság sehol sem ment a munka rovására, s csak az első fél­évben majdnem 16 millió fo­rintot sikerült megtakarítani a tanácsi gazdálkodásban. Szántóverseny "sSííi:/ Tegnap, pénteken reggel Szatymazon, a Homokgyön­gye Tsz területén gyülekez­tek a szegedi járás és a vá­ros mezőgazdasági üzemei­nek traktorosai, akik érez­tek magukban elég bátorsá­got és felkészültséget, hogy szántóversenyen mérjék ösz­sze tudásukat. A Szeged környéki termelőszövetkeze­tekből, szákszövetkezetekből 26-an jelentkeztek. A bírá­ló bizottság négy ifjúsági, négy felnőtt díjat tűzött ki, az első, második helyezés mindkét kategóriában két­két hetes beutalót jelent a Duna-kanyarba. A bíráló bizottság a szán­tás minőségét többször el­lenőrizte a verseny során, a bemutatót és egyben tapasz­talatcserét arra is felhasz­nálva, hogy takarékosságra intsen, okos üzemanyag-fel­használásra. és időfelhaszná­lásra. A traktorosok minő­ségi munkával segítik elő a jövő évi jó termés megala­pozását. A szántóversenyt az ifjú­sági versenyzők szakmai és politikai vetélkedője követ­te. Köztudott, a legalapvetőbb talajművelési eljárás a szán­tás. Évente több mint 12 millió normálholdnak meg­felelő szántást kell elvégez­ni a különböző mezőgazda­sági kultúrák alá. A gondo­san végzett munka szinte megfizethetetlen, alapja a magas terméseredmény. A hibásan szántott földön más termelési tényezők sem ér­nek el kellő hatásfokot, ha ügyetlen a traktoros. A tegnapi szántóverseny jó tapasztalatokkal szolgált, főleg a homoki területen, őszi talajelőkészítéshez. Ifjúsági kategóriában a szántóverseny győztese Szobó Imre, a dorozsmai József Attila Tsz, második Zombori Zoltán, Domaszék, Szőlőfürt Szakszövetkezet. A felnőtt kategóriában Masa Miklós, Domaszék, Szőlőfürt Szak­szövetkezet, második Bőr. csök Antal, Rúzsa, Napsugár Tsz. Az ifjúsági szellemi és politikai vetélkedőn Zombori Zoltán bizonyult legjobb­nak. A legjobb szántótraktoros Felkapott iskolák Somogyi KOrolyné felvételei Ilyen a jó minőségű munka Kevés az a szülő, aki gyermekét ne szépnek, te­hetsegesnek és okosnak látná, gyakran mindegyik közül a legszebbnek, legte­hetségesebbnek és legoko­sabbnák. S ha olykor ta­lán mégis döccenőket érez a legekben, apai vagy anyai szíve gyorsan felül­kerekedik az ész sugallta rideg objektivitáson. Legen­dákat lehetne mesélni a szülői vakságról: Goriot apó sírig tartó elfogultsá­gán át a mai szülők ösz­tönös vagy erőszakolt ön­áltatásáig. Igaz, ki más hinne fenntartások nélkül a gyerek eszében és te­hetségében, ha apja ég anyja sem. Így van ez rendjén. Csakhogy sokan akkor is zseninek, min­denben egyaránt tehetsé­gesnek látják gyermeküket, amikor a tények már rég az ellenkezőjét bizonyítják. S nem kímélik sem magu­kat, sem az apróságokat: erőnek erejével kimagas­ló, a képességekkel feleselő teljesítményekre biztatnak. Éppen csak kinőtt a ki­csi az óvodáskorból, szo­katlan számára a komoly értelmi erőfeszítés. Az is­kolai elfoglaltság' mellett még nyelv- és zenetanulást, különtornát, balettet akasz­tanak a nyakába. Lehető­leg mindent egyszerre: „hadd legyen sokoldalúan képzett!" Ha gyerek el­vész a sok feladatban, be­leroppan a rettentő erőfe­szítésbe s társai mögött el­marad — a szülő csodál­kozik a legjobban. Megmutatkozik az elfo­gultság az iskolákkal szem­ben is. Az ésszerűség azt diktálná: minden kisgye­rek a legközelebb eső is­kolában tanuljön, felesle­gesen ne utazzék zsúfolt járművön. Ám vannak, akik inkább az előítéletek­re, a rég idejét múlta tra­díciókra hallgatnak: úgy­nevezett jobb, feíkapot­tabb iskolába akarják erő­nek erejével felvétetni gyermeküket. A tanév kez­detén az iskolaigazgatók közül sokan „közelharcot" vívtak a szülőkkel. Elővet­ték a legmeggyőzőbb ér­veket: a kisegítő vagy kor­rekciós osztályban tanult kisdiák aligha képes a komplex matematikával megbirkózni, s Szegedep fölösleges az iskolákat ér­ték szerint megkülönböz­tetni. A régi szegediek még jól emlékeznek a műit fölka­pott iskoláira. A Szent Im­re és a Margit utcai álta­lánosba járni: rangot je­lentett. A Földműves ut­caiban, a Zárdában, s a Mórában szegény gyere­kek, „prolik", állami gon­dozottak tanultak: a hiva­talnok már vonakodott odairatnl gyerekét. A gim­náziumok közül a piarista, valamint a Radnóti és a Tömörkény elődei számí­tottak előkelóeknek. Rang­juk évekre öröklődött felszabadulás után is. Meg­alapozott, sokoldalú kép­zést nyújtottak, s ahogy mondták: „Oda nem akár­milyen szülők gyermekei jártak." S ki ne emlékez­nék, milyen felzúdulást okozott, amikor évekkel ezelőtt néhány osztályt át­költöztettek a Radnótiból az egyetemi gyakorlóvá ki­nevezett Ságvári gimnázi­umba. Ma már senki nem vonakodik, hogy oda íras­sa be gyermekét. Ami ma oktalan előítélet — mondjuk ki bátran: úr­hatnámság — annak régen valóságos alapja volt. A szembeszökő társadalmi egyenlőtlenség, a belváros és a munkáslakta perem­kerületek éles szétválása, a jól felkészült pedagógusok hiánya — sorolhatnánk to­vább — indokolta. Bár ma­napság ezeknek nyomuk sincs: az előítéletek még kísértenek, s a régi, érték szerinti megkülönböztetés a jelenre is kivetíti árnyé­kát. Közművelődés politikánk egyik legfőbb törekvése, hogy a falusi és a városi iskolák között is megszűn­jék a színvonalbeli kü­lönbség. Hamarosan elér­jük, hogy nem lesznek helyzetüknél fogva előny­nyel induló gyerekek. S ami Szegedet illeti: vala­mennyi általános és közép­iskolában képzett, lelkiis­meretes pedagógusok oktat­ják. nevelik a kis- és nagy­diákokat. l.adanyi Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents