Délmagyarország, 1975. szeptember (65. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-13 / 215. szám

t Szombat, 1975. szeptember 80. 5 Jobb az átlagnál Á gyógyszerellátás negyedszázada Csongrád megyében örvendetes tény vagy sem, az nézőpont kérdése: az utóbbi években tizenötször annyi gyógyszert fogyasztunk a megyében, mint negyedszázaddal ezelőtt. Sőt, élen járunk országosan is: az idén átlagban 562 forint ára orvosságot vásárolt megyénk egy-egy polgára. Hogyan vezetett idáig az út, azt dr. Vetró Jánostól, a huszonöt éves fennállását ünneplő megyei Gyógyszertári Központ igazgatójától tudtuk meg. Miként is festettek huszonöt évvel ezelőtt gyógyszertáraink, és milyen volt «, magyar gyógyszerellátás? Az egészségügyi kultúra akkor igen alacsony volt, s ennek természetes velejárója, hogy kevés orvossághoz jutott a lakosság. Különösen a mezőgazdasági jellegű Csongrád megyére volt ez jellemző, noha az állatgyógyászat itt még javította is a statisztikát. A magánkézen levő patikák az egészségügyi és szakmai követelményeknek nemigen feleltek meg, hiszen a tulajdonosok örültek, ha a bevételből a létminimumot megteremtették. Hogy mennyire alkal. matlanok voltak eredeti feladatuk ellátására, arra egy bizonyító adat: a megye gyógyszertárainak egyharmadában, 27-ben még villanyvilágítás sem volt. De a berendezés, a felszerelés felújítására, korszerűsítésére sem futotta a pénzből. Ilyen körülmények között látott napvilágot egy központi intézmény, mai nevén a Gyógyszertári Központ, hogy gondoskodjék a patikák fejlesztéséről, arról, hogy fokozottan érvényre jussanak a gyógyszertári munkában is a szakmai igények. Feladata lett az orvosságok minőségének hatékony ellenőrzése is. ugyanis nem nőtt ugyanolyan mértékben. mint gyógyszerfogyasztásunk. Csupán négyszer annyi a szakember, mint huszonöt éve, s ezen belül a gyógyszerészek száma csak 1,7-szeresére növekedett. Nap mint nap meg kell küzdenünk tehát a túlterheltséggel. Szükség' lenne jóval több középkáderre. Képzésükre ugyan máris nagy gondot fordítanak: érettségi után kétéves magasfokú oktatásban vesznek részt. Így alkalmassá válnak arra, hogy megbízható segítői legyenek a gyógyszerészeknek a készítmények kiadásában és a gyógyszergazdálkodásban is. Ezzel bizonyos mértékig tehermentesítik a diplomás szakembereket, akik energiájuk nagy részét a gyógyszerellátás minőségének megjavítására, a lakosság egészségügyi kultúrájának fejlesztésére fordíthatják. Nemcsak az iskoía a tudás, a nevelés bástyája, különösen faluhelyen, hanem a gyógyszertár is. A gyógyszerész benne a tanár, akinek jó tanácsát bármilyen kérdésben szívesen veszik az emberek. Természetesen elsősorban az a hatás fontos, amelyet a közösség egészségügyi felvilágosításában fejt ki. Akarva-akaratlanul népnevelők ők, hiszen aligha akad fiatal vagy idős ember, aki ne fordulna meg rendszeresen a gyógyszertárban. Az idén az első félévben például 3 millió 600 ezer vényt adtak ki, és csaknem másfél milliószor keresték fel a gyógyszertárakat a megyében. Mindannyi alka. lom arra, hogy felhívják a szakemberek, a betegek figyelmét a gyógyszerek mellékhatásaira, ártalmaira, arra, milyen összefüggés van a táplálkozás és a gyógyszerszedés- között. És milyenek ma a patikák tárgyi adottságai? A megye 453 ezer lakosát jelenleg 73 gyógyszertár látja el orvossággal. Elmondhatjuk azt is, hogy minden községnek saját patikája van, tehát a készítményekért nem kell utaznia sem a betegnek, sem hozzátartozóinak. Csongrád megye gyógyszertár-hálózata egyébként előkelő helyet foglal el az országban: itt 6200 lakosra jut egy patika, míg az országos átlag 7500. Ezzel az aránnyal nemzetközi viszonylatban sincs szégyenkezni valónk. Azt is el kell azonban mondanunk, hogy azok az épületek, amelyekben otthont kaptak ezek az egészségügyi intézmények, többségükben elavultak. Az elkövetkező évek egyik fő feladatát éppen ez határozza meg. Chikán Ágnes Vendégek az őrsén Mintaterület Hazánk egyik legszennyezettebb vízfolyásának, a Sajó folyónak „tisztításán" tizenöt éve munkálkodik az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság. A területet 1971-ben az ENSZ fejlesztési alapjának támogatásával, az Egészségügyi Világszervezet és a magyar kormány közötti megállapodás alapján — a Felső-Duna mellett vízminőségi mintaterületté nyilvánították. A katona életében gazdag esemény, amikor szerettei a közvetlen szolgálati helyén látogatják meg. S különösképpen. amikor az alegységnél szülők—katonák találkozójára került sor. Ezt tapasztaltuk Csorba Sándor határőr tiszt őrsén is a közelmúltban. A nyáron az őrs határőrei személyesen írták szüleiknek, hozzátartozóiknak: parancsnokuk augusztus harmadik vasárnapján szülők—határőrök találkozóját szervezi. A fiuk levelével egyidőben érkezett a parancsnok által küldött hivatalos meghívó is az édesapákhoz, édesanyákhoz, családtagokhoz. Azon a napon a szakasznyi határőrhöz nyolcvankét látogató érkezett. Több határőrnek négy-öt vendége is volt. Kopasz László tizedest Rúzsáról kilencen látogatták. Pásztor József őrvezetőt, az őns KISZ-alapszervezetének titkárát az édesanyja, öccse és nagynénje kereste fel Kiskunhalasról. Józsi, a KISZ-tagok vezetője kissé zavartan, de jóleső örömmel nyugtázta elöljárója elismerő szavait a hozátartozói jelenlétében. S persze az édesanya, Pásztor Mátyásné szemeiben is örömkönnyek kergették egymást, fia példás magatartása, eredményes munkájának hallatára. Mert való igazság, hogy Pásztor Józsi, a GanzMÁVAG kiskunhalasi gyáregységének vasesztergályosa, nemcsak a katonai követelményeket teljesiti eredményesen, amiért a Határőrség Kiváló Katonája címet is megkapta — jelentette be a látogatók körében Csorba Sándor — de a KISZ-alapszervezet munkáját is hatékonyan irányítja. Sőt — fűzte a szavakat a hadnagy — a bajai Állami Gazdaság bácsborsodi üzemegységében is szorgalmasan segíti az ifjúsági munkát, miközben a községben az úttörő határőr szakasz honvédelmi nevelését is példásan végzi. Példamutató munkáját és magatartá. sát parancsnokai öt esetben jutalmazták. Tóth Károly határőrt, az őrs gépkocsivezetőjét — aki bevonulása előtt a bajai Kismotor Gépgyárban vasesztergályos volt — a felesége, édesapja, édesanyja, nővére és sógora látogatta meg. Igaz, hogy az ebédkor felesége kis. mamasága miatt a család már nem lehetett együtt de a délelőtti órák elegendők voltak ahhoz, hogy látogatóival együtt is, meg külön-külön is beszélgethessen. Tóth Károly határőr — az Egység Élenjáró Katonája — a taleségétő] augusztus 25-én kapta a hírt, hogy kislányuk született. Csorba Sándor hadnagy őrsén persze nemcsak a szülők—határőrök találkozóján jelennek meg a katonák hoz. zátartozói. Több határőr édesanyja például havonta vendége az alegységnek. Vagyis ritka vasárnap az, amikor az őrsre egy szülő sem érkéz/ f A határőrök parancsnokai természetesen annak örülnek legjobban, amikor személye sen ls találkoznak és szót válthatnak beosztottjaik szú* leivel. De a személyes találkozáson kívül a legtöbb szülővel levelező viszonyban vannak. S többször közösen tevékenykednek egy-égy személyes probléma megszüntetéséért is. Az egyik határőr szülei Budapestről például levélben kérték az: illetékes elöljárókat: együttesen végzett nevelő munkával hassanak katonafiára, hagyjon fel az egészségére is ártalmas, túlzott italfogyasztással, ami. nek következtében a közelmúltban baleset is érte. Egy másik szülő Marosleléről be tegségére hivatkozva fiánaki leszerelését kérte. S a levelezés folytán a szülőkkel sikerült megértetni; a háztájiban tartott nagyszámú sertés és több csikó gondozása egyáltalán nem indok a tényleges katonai szolgálat alóli felmentésre, vagy annak rövidítésére. A szülők, katonák találkozóján, az édesapák, édesanyák és parancsnokok közti közvetlen kapcsolat tehát mind a katonák életére, mind a parancsnokok tevékenységére pozitívan hat. Ezért is vált gyakorlattá ez a munka, forma a bácsborsodi határőrparancsnokok tevékenységében. Gazsó Béla T Italozás A kezdeti lépéseket azonban nem aranyozott betűkkel örökítette meg a krónika. Hódmezővásárhelyen egy háromszobás ház volt az új intézmény első otthona, amelyben gyalulatlan deszkából összetákolt alkalmatosság töltötte be az íróasztal szerepét. De nemcsak az ilyenfajta nehézségekkel kellett megküzdeniük: a vezetőségnek eleinte nem sikerült együttműködnie az egyes patikák dolgozóival. A bizalmatlanságot árasztó légkört csak következetes munkával sikerült feloldaniuk. Ezután indulhatott meg az eredménnyel kecsegtető munka: a gyógyszertári hálózat fejlesztése, a patikák korszerűsítése. Ennek hasznos következményeit hamarosan megérezhette a lakosság és a gyógyszertári dolgozók is. Kevesebb lett a hiánycikk-listára került orvosság, és jobb, egészségesebb körülmények között látták el felelősségteljes munkájukat a gyógyszerészek. Javult a készítmények minősége is. Ezt szolgálta az 1951 -béri életrehívott gyógyszerész-szakfelügyelöi munkakör, valamint az 1953-ban felállított galenusi laboratórium. Így jelentős mennyiségű energiát és pénzt takarítottak meg, és nem utolsósorban olyan készítményeket adhattak a lakosságnak, antelyek egyöntetűen megfeleltek a gyógyszerkönyv követelményeinek. *rm teltek! e! azonban gondtalanul a későbbi évek _ ( ,..,,. . , . . , , .„ 1887-es szam cs a követkc- ment a megtöltess, dc ccak sma, sec ma is akadnak, ege- i ^ t éfá szöveg olvasható: fortéllyal lehetett kortyolni . ... „, „ to „Lilátok bőven. A gyógy. ! ™agy Pálé ez abutella. me. belőle. Amint fogyott belőle Leitta magal a **Wf™0. dolgozóinak száma4tyet sscxzeU uem magáéi, a boc, mindig nehezebb volt Bőrcsök Yincc Átkozott a hal a harmadik hanem több jó barátaiér. az ivás. Ilyenkor nagyot vízben — tartja a halászó Aki iszik belőle, váljék fújtak a hordó nyílásán kevizek mellett élők szólás- egészségire. Gyakran egy resztül, mintegy nyomást temondása (Az első vízben imádságoskönyvet utánzott a remtve a bor fölött megritmegnő a hal, a második víz- butella, rajta kereszt. Akit kult levegő térségébe. Haszben megfőzik, a harmadik megkínáltak belőle, annak nálták a ma már teljesen vízbe akkor kerül, ha elfő- illett előbb a keresztet meg- ismeretlen csobolyót, amely gyasztása után nem .bort, csókolnia. átmenet a kulacs és a kishanem vizet isznak rá.) Et- A bort inkább este itták, hordó között. Tulajdonképtől óvja őseink borivó nem- de a vendég kedvéért, a pen egy lapos fahordó, zedékét a maguk csinálta reggeli pálinka után bár- Szüret után sok az italozó paraszti regula. mikor. C&k az úri ven- ember Az újbor bővében Legfontosabb ital minden- dég kedvéért töltöttek az alka]niat nem keresve kínálki számára mégiscsak a víz. üvegből, egyébként a hor- ^tják egymást. Kémlelik Noha nem egy borvirágos dóból vettek ki lopóval és SZjnét, fényét, kóstolgatják arcú ember vallja, hogy a pincében ittak. Az első izét Gázosak még ilyenkor csak mosakodásra jó, arra poharat mindig a gazda fo- a? újborok..A forrásban lese túl sűrűn. gyasztotta eL Ösi szokás ez, vg erjedő italnak karcos, A víz értéke nagyon Yál- amelynek a magyarázatát rámpás, murci a neve. Amotozó. Folyók partján, árté- nem is tudják. Semmikép- iyan étel, ital éccörre. A zi kutak mellett természe- pen nem a vendéggel szem- mustot felforralták, és letes, hogy van. Nagy nyári beni tiszteletlenség. Ha es- hűlése után szalicilt tettek forróságban, a tanyától tá- tére jár az idő, a tanyába beie> kishordóba töltötték, vol dolgozók, kiüresedett bevágódott vendéggel sorba majd erősen ledugaszolták. csöcsöskorsó mellett min- kóstolják a hordókat, és ha- Ennek édösbor a neve. Madent megadnának egy kis mar jó hangulatba kerülve, gas cukortartalmú must, hűs vízért. Ha rossz volt'a előjönnek a háborús kalan- különösen hideg időben, las. tanya ásott kútjának a vize, dok, amelyben mindenki^ a. san forr meg Bora édösitalú, messze eljártak ivóvízért. A maga hősiességét nagyítja jcontyalá való, asszonyok szomjas ember, betérve a föl. isszák tanyába, vizet kér. Ugyan Ütra, jószág legeltetésé- A ffej tj)nva adjanak mán égy ital vizet! hez, kulacsba vagy pár lite- vüáeban mindenlS it^rkl Népünk italnak tiszteli al- res kishordóba vittek bort. ^ffg _ iSbb sa át to kalmasint a vizet is, de iga. A kulacs va^ cserépből Sltásra-trtte^eS". zan csak akkor jar ez ati- va^fabol készült, de az Kocsmai bálák előtt otthon tulus, ha szesz is van ben- utóbbit csikobőrrel vontak ne. be. Tartóssága miatt az A pálinkát reggel élték, utóbbi terjedt el a tanyáűgymond fogmosás helyett, kon, de az ital is lassabIgyék mán kend égy korty ban melegedett föl benne. pálinkát! Szól a kínáló, és Általában egy liter fér be_ "gVi"' """ átadja a butellát, amelyet le. Mind a kulacsot, mind a pe"5£e K™' bőroS embe? fazekasok készítettek. Díszí- kishordót: szíjjal a nyakuk- A sok tessel es szöveggel, majd ba akasztottak, ugy indultak möakomvuj möe különféle mázzal látták el. a jószág után. A kishor- komoolyodik a fogVasztofa Egyik ilyen butellán a Mó- dóra csak egy kisebb lyu- tehetetlen ntas ra Ferenc Múzeumban az kat készítettek. Lassabban moK &S be szeszölt, részög disznó. megkezdték az iszogatást, hogy kisebb lögyön a kőcscség a mulatérozáson. Szódavizet nem használtak. Mer tuggya, azt csinálik, oszt Milyenek vagyunk? Válaszol az antropológus Szőkeségünk, kék szemünk finnugor eredetre vall, barnaságunk török és iráni hatást jelez... Tudtuk, nem tudtuk — antropológusaink egyre határozottabban állítják ezt. Lipták Pál, a biológiai tudományok doktora, a szegedi egyetem embertani tanszékének vezetője 25 esztendeje kutatja a magyarság eredetét. ' Az antropológus szemével vizsgálta a honfoglaló őseink sírjaiban talált koponyákat, csontvázakat, s azonkon fellelte az uráli rassz jellegzetességeit. Például a közepesen széles arcot, a széles és kevéssé kiálló orrt, az alacsony termetet, amely a vogulokra és az osztyákokra is jellemző. Az Urálés a Szaján-hegység közti területen alakult ki az európidok és mongolidok keveredése révén. Más leleteken, így a Szentes mellett feltárt 23 ' honfoglaló magyar sírjában talált csontmaradványokon kimutatta, hogy a koponya rövid, az agykoponya viszonylag magas, az orr kiálóbb, a szemüreg feltűnően nagy, a termet középmagas. Főleg a vezető réteghez tartozóknál észlelte ezeket a turanid emberfajtára jellemző vonásokat, amelyek a mai kazahok, kirgizek és a török népek többségénél észlelhetők. Ezzel minden kétséget kizáróan bizonyította: előde, ink az őshazában — valószínűleg a Káma és a Bjelaja folyók mentén — török (onogur) népekkel keveredtek. De mert iráni törzsekkel (szkítákkal, szarmatákkal, alánokkal) is kapcsolatba kerültek, az európid embertani jelleg megerősödött. A köznép arculata eléggé határozottan különbözött a vezetőkétől; őket elsősorban a magasabb termet, a hoszszú fej, a keskeny are és a többi európid emberfajta vonásai jellemezték. Nagyon hasonlítottak az avarkori köznép arculatához, ami kettőjük kapcsolatára valL A Kárpát-medencében talált népek is befolyásolták a magyarság embertani képét. Az Árpád-korban az európid jegyek túlsúlyba kerültek. A tatárjárás, majd a! 150 éves török uralom után és az azt követő időkben szintén változott a magyarság típusspektruma. — Végül is milyen ma? kérdeztük. — Rendkívül összetett — mondja a professzor. — A magyarság etnikai és regionális szempontból legalább három komponensből: a finnugor, az onogur és a Kárpát-medencében élt népekből ered. Embertanilag egyesíti az uráli, a turanid, a pamíri, a mediterrán, az északi, a cromagnoid és a lappid típust. — A mai magyarságot egészében inkább a barna haj, a világos vagy mérsékelten barnás bőrszín, a kék, szürke, barna szem és az európai népek átlagánál alacsonyabb tormet jellemzi. Természetes, hogy a X. században már eléggé elkülönült emberfajták keveredtek, s az eredeti jelleg legkülönbözőbb kombinációja következett be. Olyan településeken, ahol a természeti környezet védő hatásának eredményeként a népesség nagymérvű cseréje nem következett be, az eredeti komponensek — elsősorban a falusi agrárnépességnél — fennmaradtak: az Alföldön például Vésztőn, a Duna árterében Sárközön, valamint a nyelvjárásban is elkülönülő némelyik palóc-faluban. Meglepő, hogy NyugatDunántúlon feltűnnek az avarkori mongolid népesség vonásai. M. E. Egy szovjet szakemberekből álló expedíció befejezte a Mongol Népköztársaság erdőterületeinek felmérését. A tudósok helikopterek segítségével hat hónapon át gyűjtötték az adatokat Mongólia erdötérképének az öszszeállitásához. Ez lehetővé teszi a fakitermelés optimális ütemének a megállapítását — úgy, hogy a természeti környezet ne szenvedjen kart. A felmérés során nyert adatok a mongol fafeldolgozó ipar távlati fejlesztési tervének alapjául szolgálnak,