Délmagyarország, 1975. szeptember (65. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-06 / 209. szám

4 Szombat, 1975. szeptember 6. Tudományos Köztudomású, hogy az ujjhegy rajzolata — az úgynevezett ujjlécrajzolat — mindig egyéni, minden embernek más az ujjlenyomata. Több milliárd ember ujjlenyomata között sem találtunk két azonosat, ami értékes támpontot nyújt a személyazonosság megállapításánál. Összefüggések 'Azt viszont valószínűleg kevesen tudják, hogy a tenyérvonalak is fontos Információk hordozói, sőt a talpon húzódó vonalak, barázdák is sok mindenről tájékoztatást nyújtanak a szakember számára. Ezek nem annyira a bűnüldözőket érdeklik, mint inkább az orvotokat. akik az ívesen, hurkoltán, vagy koncentrikusan lefutó vonalakban felismerik bizonyos betegségek jellemzőit. A tenyér vonalait már a görög és római természettudósok is ismerték és tanulmányozták. Az Összefüggések feltárásában azonban nem jutottak messzire, így az egész kérdés sok évszázadra a babonaság, majd a szélhámos „jóslások" mocsarába süllyedt A kutatók alig egy évtizeddel ezelőtt Jöttek rá, hogy az ujj- és tenyérlenyomatok rendellenességei kapcsolatban állnak különböző, a születéskor meglevő (úgynevezett „vllágrahozott") rendellenességekkel. Ez a felfedezés új lendületet adott a további tudományos vizsgálódásokhoz. Így vált lehetővé, hogy a tudományos „tenyérjóslás" egyre biztatóbb eredményeket érjen el. véve, hogy erre az elmegyengeséggel járó vele született betegségre az ötödik ujjperec hajlatának egyes beolvadó vonalai is jellemzőek, amelyek egészségeseknél gyakorlatilag nem ls fordulnak elő. Miről tájékoztat? A trírádiusz eltolódása A tenyérnek három, összehasonlításra alkalmas „fő vonulata" van, amelyeket a tenyérjósok „szív"-, „fej"- és „élet"-vonalaknak neveznek. Ezek a magzati élet harma, dik hónapjában kezdenek kialakulni, és végleges formájukat a hetedik hónapban érik el. Előfordul, hogy a két harántul futó vonal helyett csak egy látható a tenyéren. Ezt — minthogy a majmok tenyerén is egy vonal található — majomvonalnak (majomráncnak) nevezték el. Az európai embereknél a két vonal egybeolvadása rendkívül ritka, a Kaukázusban vagy Ázsiában lakóknál azonban — teljesen ép testi és szellemi fejlődés ese,tén is — az összlakosság egy százalékánál lelhető fel az egybeolvadás. Mindez abból a szempontból érdekes, mivel felfedezték, hogy a tenyéren levő majomránc tízszer gyakoribb a Down-kórban — mongoloid-idiotizmusban — szenvedők között, mint az egészséges embereknél. E módon ez a kromoszóma-rendellenességen alapuló megbetegedés jól diagnosztizálható, azt Is figyelembe Képernyő Szerelem terjengősen Két kalandot követett nyomon az ország hosszúforró nyári heteken át. A szigetországi aranyrablókat és a francia író, Balzac, szerelmi regényét. A földrajzi távolság mindössze csatornányi, Calais és Dover között — a történelmi ennél nagyobb léptékű, s ha nincs a szerkesztési struktúra, mely a főműsoridőt hónapokra kiadja eme párhuzamosan futó sorozatok társbérletének, tán kegyeletesebb a fogadtatás. Mert a kettő együtt kissé bágyasztó hatású volt. Csütörtök este a hetedik (befejező) epizód végre pontot tett Balzac és Hanska grófnő megpróbáltatásokkal teli, nehéz történetének végére, s a néző csak azt kívánhatja, bárha előbb tette volna a pontot — a rendező, Wojciech Solarz. Aki mindenekelőtt eldönthette volna, mennyire elég az eseményanyag, ami a legendás levélváltások nyomán kibontakozó szerelem közvetlen tartozéka, s ennél marad csupán egy rövidebb kifutású, mozgalmasabb, érdekesebb tévéfilmmel — avagy többre vállalkozzék, a balza_ tí. életmű közelítésére. Ugyanis a választott sorozatforma ez utóbbit sugallná. Így viszont a Balzac nagy szereima (mely tekintélyes és tehetséges francia —lengyel koprodukciós stábot mozgósított) megragadt a két ember közvetlen kapcsolatának jelentős és jelentéktelen epizódjainál, közel hét órán keresztül, formai terjedelmességét a tartalom terjengőssége olyannyira fölhígította, hogy a sztori fénye és két igazán nagyszerű színész (Pierre Meyrand és Beata Tyszkiewicz) teljesítménye sem volt elégséges a sorozatot végig feszültség alatt tartani. Ami «tipikus benne, televíziós váli felhozások járványbetegsége;. mennyiséget erőltetni a minőség rovására. Ha már együtt az apparátus, és érdekes a sztori, gondolkodjunk filmméterekben, a tévé úgyis „eszi" a műsoridőt. Mondani sem kell tán, a néző látja kárát Mint ezúttal is: az Emberi színjáték írójáról mindössze annyit tudott meg, hogy hői írta Balzac, ahelyett, hogy kiket írt meg Balzac. A reálistái regény máig iskolapéldánaki emlegetett, korszakos jelentőségű tehetsége; * £ A bőr vonalai minden ember tenyerén úgy helyezkednek el, hogy a tenyér középvonalán egymás felé futó -ráncok Y-alakot öltenek. Ennek egyik szára a mutatóujj, a másik a kisujj, a harmadik a csuklóhajlatban levő ránc felé mutat. A három szár találkozási pontjánál az Y középpontja az ún. trírádiusz. Egészséges embereknél a trirádiusz a tenyér középvonalában helyezkedik eL Annak jelentős eltolódása viszont különböző rendellenességekre utaL Megállapították, hogy a kromoszóma rendellenességben szenvedők tenyerén nyolcszor gyakrabban tolódik el az ujjak felé az Y középpontja, mint normális kromoszóma viszonyok esetében. Egy kisgyermek bőrének a vonalairól meg lehet állapítani, hogy szenvedett-e az anya a terhesség első hónapjaiban rubeőlában vagy sem. Mint ismeretes, ez a betegség igen súlyos hatással lehet a születendő csecsemőre. A tenyérvonalak tanulmányozása alapján felfedezhető a leukémia (vérrák), és a bőrfelület vonalainak ábrái elárulnak bizonyos ideg- és szívzavarokat is. Jól bevált a tenyérvonalak vizsgálatának módszere a fenolketonuria (egyfajta enzimbeteg-' ség) megállapítására is. Segít a számítógép A kromoszóma eltérések és a bőrrajzolatok összefüggéseinek kutatását megkönnyíti, hogy az elmúlt évtizedben az ujjak, a tenyér és a talp rajzolatainak rögzítésére érzékeny módszereket dolgoztak ki, és megoldották az elváltozások számítógépes minőségi és mennyiségi értékelését is. A kutatásokban szovjet, amerikai és nyugatnémet tudósok járnak az élen. Szovjet szakemberek már 36 biztos ismérvet állapítottak meg, amelyek alapján következtetni lehet az öröklött betegségekre. Belorusz genetikusok készítették el az örökletes betegségek osztályozásának azt a rendszerét, amelyet az Egészségügyi Világszervezet is elfogadott. Szabad-e a szabad idő? A" szabad időről Kosztolányi játékos sora jut eszünkbe: „emlékezet — most azt hiszed, hogy volt, most meg azt, hogy nem létezett". '•Létezik-e növekvőnek mondott szabad időnk, ha igen, mit tekinthetünk annak, s jut-e belőle a könyveknek? Szabad időnek a munkától szabad Időt mondjuk. Minél kevésbé szereti valaki a szakmáját, annál élesebben válik el a nem szabadnak tekintett óráktól a szabad idő, annál inkább lesz számára az önmegvalósítás eszközévé (hobbik útján), s az élet naposabbik felévé. Viszont, ha valaki megszállottja hivatásának, elmosódnak a határok: a szabad Idő egy része a hivatást szolgálja, egészíti ki (szakkönyvek olvasása, viták szakmai témákról, kísérletezés, rajzolás, tervezés, számítások stb. otthon). Az aktív pihenéshez és a személyiség gazdagodásához azonban más jellegű tevékenység is szükséges. Olyan órák is kellenek, melyeknek kitöltése a legszeretettebb hivatástól is független, melyek kikapcsolódást adnak annak gondolatköréből, elősegítik a felüdülést jelentő esztétikai élményeket (művészetek, szépirodalom), biztosítják a szükséges mozgást (sport, kertészkedés, turisztika), a céltudatos vagy kíváncsiságból kezdett tanulást, művelődést. A valóban sokoldalú személyiség sok ilyen órát kívánna és tudna kitölteni. Az unalomtól csak a semmi iránt sem érdeklődő, „szenvedélytelen" embereket kell félteni. Ám ha növekszik is a< szabad idő, egyelőre kevés van belőle. Nem tekinthetjük ugyanis szabadnak a munkaerő reprodukálásához szükséges időt; tehát az élelmezésre (vásárlás, főzés, étkezés, mosogatás), a tisztálkodásra (takarítás, mosás, fürdés) és az alvásra fordított időt. Közgazdasági értelemben a munkaerő bővített újratermelésének tekinthető a gyermeknevelés ls. Ha még a „nem szabad" időhöz soroljuk a közlekedés szinte személyenként változó idejét, akkor kiderül, hogy vajmi kevés olyan óránk marad, melyet valóban szabadnak mondhatunk. De még ezeket is igen sok embernél elviszi a másodállás, maszekolás, különmunka. Az elmondottakból kitűnik, hogy a szabad idő igen becses kincs, és korántsem jut hozzá mindenki egyforma arányban. A kisfizetésű dolgozóknál A mellékmunkáknak sokkal nagyobb a szerepük, mint a magasabb keresetűeknél. A magasan képzett értelmiségiek viszont hivatásszeretetből fordítanak az előírtnál több időt munkájukra. A becses kincset ésszerűen felhasználni: ez a feladat. A szabad időre is vonatkozik a régi tapasztalat: amire nagyon akarunk időt szánni, arra mindig is lesz időnk. Aki arra hivatkozik, hogy nincs Ideje olvasni, az nem szereti a könyvet. Mert a könyvbarát az idő szorongató harapófogójában is megleli magának a szükséges perceket. Közlekedés közben is lehet olvasni, az alvás Idejéből ls elcsenhetünk valamennyit. Vannak, akik a „gyorsolvasás" új technikájára esküsznek (legelterjedtebb módja, ha csak a sorok közepét olvassuk, a sorok két szélét csupán érinti a pillantás.) Ám azt hiszem, hogy a gyorsolvasás csak az eleve „átfutni" szándékozott szövegek esetében célravezető. Amit valóban meg akarunk ismerni, azt nyugodtan, a megragadó gondolatok fölött töprengve, esetleg visszalapozva és újra átnézve kell olvasnunk — a nagy gyakorlottság aztán magától is gyorsítja az olvasás és gondolkodás sebességét. Legfontosabb azonban a válogatási képesség, a könyvek közti eligazodás. A könyvekkel bensőséges viszonyban levő könyvbarát úgy lel rá a maga számára szükséges művekre, ahogy az ókori Róma nagy gondolkozója, Seneca tanácsolja Erkölcsi leveleiben: „Szerintem a kiegyensúlyozott kedélyállapot első Ismertetőjele, ha valaki képes megpihenni és elmulatni magában. Am de arra ügyelj, hogy a sok szerző, s a mindenféle-fajta könyv olvasása ne legyen csapongó állhatatlansággá; bizonyos szellemeknél el kell időzni, s meg kell őket emészteni, ha úgy akarsz magaddal vinni valamit, hogy az hűségesen megüljön lelkedben." Igen, válogatni és elmélyedni felületes csapongás, betűfalás helyett; gondolkodótársául szegődni a könyvnek, s így írójának is, kl az olvasás során személyes ismerősünkké válik, mert műve azáltal nyer teljes életet, hogy befogadtuk, vitatkozva vagy helyeselve, de mindenképp átélésre készen. Kevéske szabad időnket tehát adjuk út tiszta szívvel „örök barátainknak", fogadjuk be őket életünkbe, megkeresvén köztük a lélekrokont, akinél szívesen elidőzünk, s olyan ajándékot kapJhk cserébe, mely elűzi a magányt, a bánatot, és betölti fogyó napjainkat fénynyel és derűveL B. E. Kisiparosok adókedvezménye a belvízkárok helyreállításakor * nyár eleji esőzések és a folyók magas vízállása következtében a belvíz sok lakóépületet rongált meg és tett lakhatatlanná Csongrád megyében. A helyreállításba és újjáépítésbe bekapcsolódnak a kisiparosok is, akik adókedvezményt kapnak az 1970—72-ben már érvényben volt rendelkezés mintájára. A belvizes épületek helyreállításakor a kisiparosok kizárólag az építőipari egységárgyűjteményben meghatározott munkadíjakat számíthatják fel, az ebből származó bruttó jövedelem tizenöt százaléka lesz az adóalap. A bevételekről és kiadásokról nem kell üzleti könyvet vezetniük, de a bizonylatokat meg kell őrizniük. A csupán a helyreállításban foglalkoztatott alkalmazottak és munkabérük után a kisiparosok nem fizetnek alkalmazotti adót, erről a KIOSZ körzeti csoportjainál szerezhetők be a szükséges Igazolások. A felhasznált építőipari termékek mentesek a forgalmi adó alól, ha a kisiparos a KIOSZ megyei titkárságával igazoltatja, hogy a termék után egyébként járó forgalmi adót nem számította fel. Az építtetők számláin az illetékes tanácsok építési osztályai vagy csoportjai igazolják a munkadíjak összegét. A Pénzügyminisztérium rendelkezése csak Csongrád megyében és csak 1975-ben érvényes, az építők és építtetők bővebb felvilágosítást a KIOSZ megyei adóközösségének titkárságán kaphatnak. A hamburgi Stern képes magazin riportere elmesélte Kurt Jürgens filmszínésznek Barbara Streisand-nál tett látogatását. — És képzeld — mondta —, mialatt beszéltem, a színésznő. ez a világsztár tizenkilencszer ásított. — Én nem vagyok olyan biztos abban, hogy ásított — válaszolta Jürgens. — Lehet, hogy csak mondani akart valamit..; • Maria Schneider amikor észrevette, hogy egy fotoriporter filmgyári öltözőjében arcfestés közben akarja lefényképezni. dühösen felkiáltott: — Miért most fényképez? Hát nem tudja, hogy minden nő csúnya, miközben az arcát festi?... * Amikor John Huston amerikai filmrendező a nagy sikerű „Afrika királynőjé"-t forgatta, felbérelte az égyik bennszülöttet, hogy. csónak-. jávai vigye végig a Nílus egy részén. Alig eveztek kl a folyamra, a parton megszólaltak a tamtamok, és egész úton végigkísérték őket. — Mit jeleznek e dobok? — kérdezte bennszülött kísérőjét a filmrendező. — Azt, hogy gazdag fehér emberek közelednek, haladéktalanul fel kell emelni az árakat... * Merle Oberon, a hajdani híres filmszínésznő, aki ma egy mexikói milliomos feleségeként Acapulcóban él, ismét a kamerák elé állt. Nemcsak a főszerepet vállalta, hanem maga is rendezte a filmet. Az újságírók kérdésére. hogy miről szól a film, csak ennyit válaszolt: — Gyönyörű ruhákban jelenek meg!... * Roger Moore legújabb filmjét forgatták. Az első napi felvételek után, melyek során úgy látszik,, nagyon beleélte magát a szerepébe, mert partnere, Jane Seymour kijelentette: — Moore-ral sohasem vagyok biztos felvételek közben. hogy életben maradok-e, de bolondul szórakozom... * Jeanne Morean francia filmszínésznő kollégái közül legjobban Orsón Wellest dicséri. A többi között ezt mondta róla: — Húsz éve ismerem, s nyugodtan állíthatom, hogy csodálatos ember. Amikor megismertem, harmincésegynéhány éves volt, s olyan szép és elegáns, hogy nem mertem beleszeretni..; * Bob Hope amerikai komikus mondta egy pályatársáról: — Tömeggyilkos ez a fickó. Halálra untatja az embereket. Egyetlen szerencséje van. Hogy nem hagy ujjlenyomatot maga után... * Alberto Moraviát, a neves olasz írót megkérdezték, mi idegesíti legjobban írás közben. Az író így válaszolt: — Az írás... * Charles Boyer, a most 78 éves világhírű francia filmszínész összesen 84 filmben játszott. Élete 6orán az a vélemény alakult ki róla, hogy nagy nőcsábász. — Fogalmam sincs róla, hogy miért — mondta a neves művész. — A 84 film közül csak hatban játszottam hősszerelmest, ezenkívül — ki gondolnál — már 39 éve nős vagyok... * Jean-Paul Belmonáo a minap a francia televízió egyenes adásában szerepelt. A műsorvezető így szólt a neves filmszínészhez: — Meséljen el egy viccet! — Hát, nemigen tudok én vicceket — mentegetődzött Belmondo. — És ha azt mondaná, hogy az árak nem fognak emelkedni? — Hát ez valóban jó vicc — folytatta Belmondo. majd hozzátette: — Sajnos, ezt még tréfából sem mondhatom... * Társaságban megkérdezték Nadja Tiller német színésznőt, véleménye szerint egy nőnek mikor kell férjhez mennie. A színésznő válasza: — Mindig, feltéve, ha szabad és alkalma adódik rá! * Vittorio Gassman olasz filmszínész nemrégiben komphajon utazott. Egyezer csak hallja, hogy egy idős aszszony rémülten kérdezi egy tengerésztől: — Gyakran elsüllyed ez a hajó? — Nem. asszonyom, csak egyszer — válaszolta a tengerész..; * Rábeszélték Édouard Mollnaro olasz származású francia rendezőt, hogy tartson egy előadást. Beszédét habozás nélkül így kezdte: — Számtalan ember beszél álmában. Csak az előadók azok. akik azalatt beszélnek, míg mások álmodnak..; * Egy párizsi mozi bejáratánál Peter Ustinov világhírű angol színész, rendező és író, két belépőjegyet mutatott föl a jegyellenőrnek. — Egyedül van? — kérdezte az ellenőr. — Igen — mondta Ustinov, és mindjárt meg is magyarázta. — Tudja, mivel meglehetősen kövér vagyok, mindig két jegyet veszek, hogy kényelmesebben elférjek. — Hát akkor jó szórakozást! — válaszolta az ellenőr. — Csak míg el nem felejtem: az egyik hely a földszinten, a másik a karzaton van!... Révész Tibor