Délmagyarország, 1975. szeptember (65. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-24 / 224. szám

2 Szerda, 1975. szeptember 24. A. Gromiko beszéde az ENSZ­közgyűlés tegnapi ülésén (Folytatás az 1. oldalról.) jának megvalósításában szo. ros egységben cselekszik a testvéri szocialista országok­kal. Büszkék vagyunk arra, hogy a szocializmus orszá­gainak békeszerető politiká­ja megfelel minden nép vá­gyainak — hangsúlyozta a Szovjetunió külügyminiszte­re. — Az idei év úgy marad meg a népek emlékezetében, mint az európai biztonsági és együttműködési értekezlet befejezésének éve. A kon­ferencia záródokumentuma korunk egyik legkiemelke­dőbb okmánya — állapította meg Gromiko. — A tanács­kozás résztvevőinek kollek­tív erőfeszítésekkel sikerült jelentős eredményeket elér­niük és azokat pontosan rögzítették a záródokumen­tumban. Nem minden elége­dettség nélkül szeretném megállapítani, hogy a ta­nácskozás sikeréhez nagy­mértékben hozzájárultak a szocialista országok, ame­lyek állhatatosan töreked­nek a nemzetközi kapcsola­toknak a békés egymás mel­lett élés vágányaira való át­állítására. A tanácskozás 35 részt vevő állama közösen és az egész világ előtt kötele­zettséget vállalt arra, hogy kapcsolatait a béke és csakis a béke, valamint a közöttük levő együttműködés elmélyí­tése elveinek alapján alakít­ja. — A Szovjetunió, nagyra értékelve a tanácskozás eredményeit, úgy véli, hogy most a legfőbb teendő az elért megállapodások meg­valósítása. az előrehaladása tartós békéért vívott harc­ban. Így cselekszik és fog cselekedni a jövőben is a Szovjetunió. Ezt várjuk a többiektől is — mondotta Gromiko. kentéséről szóló megállapo- dást. A Szovjetunió minden dáshoz vezető utakat, olyan módon elő fogja segíteni az módon, hogy senki bizton- e kérdésről folytatott bécsi sága ne szenvedjen károso- tárgyalások sikerét. Véget vetni a fegyverkezési hajszának A békeszerető erők sikere — Aligha vitatja valaki is azt, hogy az 1975-ös év úgy kerül be a történelembe, mint az indokínai népek igazságos Ugye diadalának éve. Győzelemmel fejeződött be csaknem harminc eszten­dős felszabadító harcuk, a gyarmatosítók, az agresszió ellen. Indokína népeinek győzelme mindenekelőtt sa­ját erőfeszítéseik eredmé­nye. Ugyanakkor ez nagy si­kere az összes békeszerető és haladó erőknek, amelyek mindvégig szolidárisak vol­tak Vietnam, Laosz és Kam­bodzsa hazafiainak küzdel­mével, erkölcsi és anyagi tá­mogatásban részesítették őket. A Szovjetunió — és ez ismert az egész világ előtt — teljesítette internaciona­lista kötelezettségét a viet­nami néppel szemben — ál­lapította meg a szovjet kül­ügyminiszter. — A világesemények ala­kulása az utóbbi időben megerősítette azt a követ­keztetést, amelyet már min­denki régen levont, aki a realitás talaján áll, nevezete­sen, hogy perspektivikus, a népek érdekeinek megfelelő, csak a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének po­litikája lehet. A Szovjetunió­nak a másik társadalmi rendszer országaival fenn­álló kapcsolataiban már sok kedvező mozzanat van, amely megfelel mind a Szovjetunió, mind pedig az illető megál­lapodásokban és egyezmé­nyekben részt vevő partnerei érdekeinek. Ez többek között kifejeződik a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcso­latainak fejlődésében az el­múlt években, elsősorban a szovjet—amerikai csúcstalál ­kozók eredményeképpen, ami kedvezően hat az egész világhelyzetre. — A Szovjetunió továbbra ls erősíti baráti kapcsolatait a fejlődő országokkal, ame­lyekkel a békére és a hala­dásra való közös törekvés egyesíti. A Szovjetunió vál­tozatlanul támogatásban ré­szesítette és fogja részesíteni az ázsiai, afrikai és latin­amerikai országokat, az el nem kötelezett országok moz­galmát harcukban a nemzeti szuverenitás és a gazdasági önállóság erősítéséért, a gyarmati múlt súlyos öröksé­gének leküzdéséért, az olyan kísérletek ellen, ame­lyek önállóságuk aláásására, törvényes jogaik csorbítására irányulnak. A szovjet külügyminiszter a továbbiakban így folytat­ta: — Világosan látni kell, hogy az enyhülés nem olyan folyamat, amely a saját ne­hézségi erejénél fogva halad előre. Ahhoz, hogy az eny­hülés folytatódjék, újabb és újabb impulzusok szüksége­sek. Szakadatlan harcot kell vívni érte a nemzetközi fóru­mokon, a parlamentekben, mindennap meg kell érte küzdeni. Minden államnak, minden kormánynak számot kell vetnie azzal, hogy hoz­zájárulhat és hozzá is kell, hogy járuljon az enyhülés­hez. Szükségesnek tartjuk, hogy az ENSZ fórumán be­széljünk erről, mert — mint a tények mutatják — helyte­len lenne lebecsülni az eny­hülés ellenfeleinek ellenállá­sát. Gromiko emlékeztetett ar­ra, hogy a Stóvjetunió szá­mos olyan konkrét javasla­tot terjesztett az ENSZ elé, amelyek közül sok a világ­szervezet által elfogadott fontos határozatok alapját képezte. Vonatkozik ez egye­bek között arra, a közgyű-, lés XXVII. ülésszakán elfo­gadott határozatra, amely; szerint ki kell iktatni az erő­szak alkalmazását a nemzet­közi kapcsolatokból és egy-: idejűleg végleg el kell tilta­ni a nukleáris fegyver alkal­mazását. Semmit sem vesz­tett jelentőségéből az a Szovjetunió által előterjesz­tett másik javaslat. hogy csökkenteni kell a Biztonsá­gi Tanács állandó tagjainak katonai költségvetését. — Javasoljuk, hogy az ál­lamok, mindenekelőtt pedig a nagyhatalmak kössenek megállapodást, amelyben kö­telezettséget vállalnak, hogy nem dolgoznak ki és nemi gyártanak ilyen új fegyver­fajtákat és fegyverrendszere­ket, nem segítenek és nem ösztönöznek semmiféle ilyen­irányú tevékenységet — Felmerülhet annak szükségessége, hogy megha­tározzák, milyen fegyverka­tegóriákra kell vonatkoznia a tilalomnak. A Szovjetunió — mondotta Andrej Gromi­ko — kész részt venni a megfelelő tárgyalásokon a kérdés megvitatásában. A szovjet külügyminiszter a továbbiakban rátért a Szovjetunió által előterjesz­tett másik javaslatra, amely­nek célja: a nukleáris fegy­verkísérletek teljes megszün­tetése, ami gyakorlatilag ra­dikálisan korlátozná e fegy­verfajta további tökéletesí­tését. Emlékeztetett arra, hogy e cél érdekeben már nagy jelentőségű lépések tör­téntek: az 1963-ban megkö­tött moszkvai szerződés, amely megtiltja a légkörben, a kozmikus térségben és a víz alatt végzett nukleáris fegyverkísérleteket, valamint a föld alatti nukleáris fegy­verkísérletek korlátozásáról szóló, 1974-ben megkötött szovjet—amerikai szerződés. Most — mint rámutatott — megértek a feltételek ahhoz, hogy megtegyék az utolsó lé­pést ezen az úton, megkössék azt az átfogó nemzetközi egyezményt, amely minden nukleáris fegyverkísérletet kivétel nélkül megtilt. A Szovjetunió már java­solta, hogy fontos és sürgős kérdésként tűzzék az ENSZ­közgyűlés XXX. ülésszaká­nak napirendjére a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes eltiltásáról szóló szerződés megkötésének kér­dését. Az erre vonatkozó ter­vezet — amelyet a szovjet küldöttség már az ENSZ tagállamai elé terjesztett — kötelezné a résztvevőket, hogy nem hajtanak végre, megtiltanak és megakadá­lyoznak minden közegben, mindenfajta nukleáris fegy­verkísérletet. Természetesen minden államnak, köztük minden nukleáris fegyverrel rendelkező hatalomnak, kö­telezettséget kell vállalnia erre. Az alapokmány szellemében Az ENSZ szerepét hang­súlyozva, a Szovjetunió kül­ügyminisztere végezetül alá­húzta alapokmányának je­lentőségét. Mint hangsúlyoz­ta, az alapokmány kiállta az idők próbáját. „Maradékta­lan teljesítésében és nem re­vítíiálásában kell keresni az ENSZ hatékonysága növelé­sének, tekintélye szilárdítá­sának erőforrásait" — mon­dotta, majd végezetül kije­lentette: — A háború óta eltelt há­rom évtized szemléletesen alátámasztotta, hogy az álla­mok közötti háború kiküszö­bölése nem utópia, hanem elérhető cél. Ez azonban nem lehet ok a megnyugvás­ra. Még sokat kell tenni azért, hogy létrejöjjön a Földön a valóban szilárd bé­ke. Ami a Szovjetuniót ille­ti, mi azon vagyunk, hogy ezen az úton ne legyen megállás, ne legyenek kité­rők, még kevésbé visszafor­dulás. Ebben az irányban lé­nyeges lépések tehetők itt, az ENSZ közgyűlésén, és mi ké­szek vagyunk arra, hogy a legaktívabban részt vegyünk ebben a közös munkában. Újfajta tömegpusztító fegyverek eltiltásáért • New York (MTI) A Szovjetunió kedden ja­vasolta, hogy vegyék fel az ENSZ-közgyűlés 30. üléssza­kának napirendjére a tömeg­pusztító. fegyverek új fajtái és új rendszerei kidolgozása és előállítása betiltásának kérdését. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter levelet inté­zett Kürt Waldhelmhez, az ENSZ főtitkárához, és ab­ban megállapította: ha az ENSZ közgyűlése határoza­tot hozna egy olyan nemzet­közi megállapodás megköté­sére, amely törvényen kívül .helyezné a tömegpusztító fegyverek új fajtáinak és új rendszereinek kidolgozását és előállítását, ezzel nagy­mértékben hozzájárulna a fegyverkezési hajsza korláto­zásához, ily módon pedig elősegítené az enyhülési fo­lyamat további fejlődését és elmélyülését, a béke és a nemzetközi biztonság erősíté­sét. Az enyhülési folyamat ked­vező feltételeket teremt a haladás eléréséhez a leszere­lés és a fegyverkezési hajsza­korlátozása területén — ál­lapította meg levelében Gro­miko. Bár az elmúlt években megkötött egyezmények bizo­nyos mértékben korlátozzák egyes területeken a fegyver­kezési hajszát, egészében vé­ve a fegyverkezés növelésé­nek még nem sikerült ha­tárt szabni — hangsúlyozta a levél. — A fegyverkezési hajsza folytatódik. Eközben egyre reálisabbá válik annak veszélye, hogy a tudományos­műszaki vívmányokat tömeg­pusztító fegyverek új fajtái­nak előállítására használják fel. Ezért szükséges lenne ki­dolgozni és megkötni egy megfelelő nemzetközi megál­lapodást, amely betiltaná a tömegpusztító fegyverek új típusainak és új rendszerei­nek kidolgozását és előállí­tását — állapította meg le­velében Andrej Gromiko. A Szovjetunió által előter­jesztett megállapodás első cikkelye előirányozza, hogy a részt vevő országok köte­lezettséget vállalnak: nem dolgozzák ki, és nem állítják elő a tömegpusztító fegyverek új fajtáit és rendszereit, töb­bek kőzött a korszerű tudo­mány és technika legújabb felfedezéseinek felhasználá­sával. A megállapodásban részt vevő államok köteleznék ma­gukat arra is, hogy nem se­gítenek, nem ösztönöznek és nem késztetnek bármely más államot, államcsoportot, vagy nemzetközi szervezeteket űj típusú tömegpusztító fegy­verek előállítására. A szovjet dokumentumter­vezet szerint, ha a megálla­podást aláírt bármely állam­ban gyanú merülne fel, hogy valamely más részt vevő ál­lam megsérti a megállapo­dást, az érdekelt felek köte leznék magukat konzultáció megtartására egymással, és együttműködésre a felmerülő problémák megoldásában. Újabb merényletkísérlet Ford ellen Tizenhét napon belül má­sodik alkalommal követtek el gyilkossági kísérletet Ge­rald Ford, az Egyesült Alla-i mok elnöke ellen. A merény­let színhelye ezúttal is Kali­fornia állam, s a merénylő ezúttal is nő volt. Az országjáró körúton tar­tózkodó amerikai elnök hét­főn, közép-európai idő sze­rint 23.30 órakor éppen tá­vozott a San Francisco-i St. Francis szállodából, és gép­kocsijához igyekezett, amikor a szemközti úttestről, mint­egy 12 méter távolságból megnyomta pisztolya rava­szát egy, a tömegben elve­gyült nő. A közelben álló titkosrendőr, s állítólag egy néző is villámgyorsan csele­kedett: a lövés pillanatában felfelé ütötte a merénylő ke­zét. A golyó az elnöktől három méternyire falba üt­között és a földre pattant. Ugyanebben a pillanatban Ford leguggolt. Az elnök, mi­után sértetlenül átvészelte az újabb merényletkísérletet, már fél órával a lövés el­hangzása után repülőgépen útban volt Washington felé. Az enyhülés ellenfelei — Azok az erők, amelyek annak idején akadályozni próbálták az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet összehívását, majd annak eredményes befejezé­sét, most megpróbálják két­ségessé tenni az ott elfoga­dott megoldások hatékonysá­gát — Nemcsak az enyhülés ellen irányuló tendenciózus propagandakampányokról van szó. Még veszélyesebb az államok függetlenségét fe­nyegető beavatkozási politi­ka, mégha a szabadság és a demokrácia eszméinek védel­méről hangoztatott kijelen­tésekkel leplezik is. Két év­vel ezelőtt ez a politika ve­zetett a, chilei véres fasisz­ta puccshoz. Most hasonló módszerekkel szítják a lég­kört néhány más ország kő-. rüL \ — Világszerte mély nyug­talanságot keltenek azok a nyílt kísérletek, hogy kívül­ről nyomást gyakoroljanak Portugáliára, arra kénysze­rítsék a portugál népet, hogy lemondjon a szabad fejlődés megválasztotta útjá­ról. A Portugália előtt álló bonyolult politikai és gazda­sági problémák megoldásá­nak érdekei azt követelik, hfig^j^ufípílf Á.X..T jusfe kodjék e körül az ország kö­rül. Senkinek ne engedtes­sék meg, hogy lábbal tiporja a portugál népnek azt az el­idegeníthetetlen módját, hogy külső beavatkozástól mente­sen döntse el sorsát. Ebből az álláspontból indul ki a Szovjetunió, és ezt teszi a jövőben is. A közel-keleti, a ciprusi és a koreai helyzet elemzése után Gromiko így folytatta: — A Szovjetuniónak meg­győződése, hogy a feszült­ség enyhülésének viszonyai között létrejöttek az előfel­tételek az olyan hatékony intézkedések megvalósításá­hoz, amelyek határt szabná­nak a fegyverkezési hajszá­nak. A Szovjetunió számá­ra a leszerelésért vívott harc a külpolitika elidegeníthetet­len része volt mindenkor és a jövőben is az marad. A Szovjetunió külügymi­nisztere kijelentette: nagy jelentőséget tulajdonítunk a katonai szemben állás eny­hítésének azokban a térsé­gekben, ahol különösen ve­szélyes ez a szemben állás. Most, az európai biztonsági és együttműködési értekez­let befejezése után az egyik) elsőrendű feladat: megtalál­ni a közép-európai fegyve­S§6 cffáí &> fegyverzet csók­UTAZÁS IRAKBAN I. Ezeregy nappalok Mintha hajszárítóval fú­vattak volna arcomba — így éreztem, amikor Bagdadban kiszálltam a repülőből. Pe­dig este volt, 11 felé járt az idő. a hőmérő mégis 30 fok körül mutatott, és fújt a szá­raz szél. Másnap reggel, mi­kor a Nap is sütött, akkor vált teljesebbé a változás, amit az itteni éghajlattól érez az ember. Agyak a tetőn Irak, ez a 435 ezer négy­zetkilométernyi ország első­sorban a meleg égöv sajátos­ságait mutatja. Kivétel talán az északi rész, ahol a'hegyek mérsékelik a meleget. Másutt egész évben csak 11 napig lehet felhőt látni, eső is csak 50—100 milliméternyi esik, és a tél sem hidegebb 15 foknál. Így aztán érthető, hogy a júliusi nap perzsel, árnyékban is 35—40 fok a hőség, és az európai időjá­ráshoz szokott ugyancsak megizzad. Az első napon még volt hajlandóságom, hogy dél táj­ban nekiiramodjam gyalog ái felfedezésére^ de egy kilométernyi séta után fel­adtam. Feladják ilyenkor az itt lakók is, bezár a bolt, kihal a bazár, és mindenütt üzemszünet van, ahol nincs légkondicionáló. A kereskedő a boltban ágyára hever, más hazamegy és ott fekszik le. Egytől négyig itt megáll az élet. Sok minden világossá válik a meleggel való első találkozás után. A hajnali munkakezdés, a lapos házte­tőre rakott ágyak, a régi és új házak okos elv szerint épített ablakai, melyeket vé­denek a naptól, a lomha já­rás, ami óv a rohanás okozta hevüléstől... ígéretes program A bagdadi Dar-es-Salam Palotában hűvös, 23 fokban ismerteti a programot kísé­rőm, Adnan Hashim, a tájé­koztatási minisztérium mun­katársa. A forradalmi ün­nepségek időszakára ugyan­csak gazdag ajánlatot tesz­nek az újságíróknak. Csu­pán címszavakban: találko­zás politikai és gazdasági ve­zetőkkel, látogatás az olaj­mezőkön, ismerkedés az iparraj, mezőgazdasággal E mellett fogadások, múzeum­látogatások és egy sor város­nézés, tájismertetés szerepel a javaslatban. A sokadik üdítő után újra inni kell egy jó narancs­dzsúszt, mert csupán a hal­lott program is melegít. A kormány tehát úgy gondos­kodik az idegen látogatóról, hogy az lehetőleg teljes ké­pet kapjon erről a sokszor rosszul vagy alig ismert or­szágról. Irakról hallván a legtöbben megrekednek az ezeregyéjszakánál, mások még eljutnak Szindbádig, és ha valaki a múltat is nézi, esetleg Babilon és Mezopo­támia históriájára gondol. Pedig ennél több van ma itt! Fejlődés — rohamban Irak ma az arab világban, de a fejlődő országok között is előkelő helyet foglal el. A» 1958-i, majd a hét évvel ezelőtti békés forradalom megteremtette annak az alapját, hogy gazdagságát saját fejlesztésére fordítsa. Nem kétséges, közben kiala­kult a nemzetek fölötti arab politika koncepciója is, ami csak növelte a lendületet, abban a hitben, hogy ez erő­síti Irak hatását az arab vi­lágban. A ma itt élő 10 millió em­ber — többségük arab, mint­egy 20 százalék kurd — bo­nyolult belső viszályok és gondok után jutott el oda, hogy egyre nagyobb szere­pet követeijen magának a gazdasági életben, a politi­kában. A felhalmozódó tő­ke, az olajkonjunktúra ré­vén, a mesés ezeregyéjszaka után ma a mesés nappalok ígéretét is felvillantja. Amint az ország területe is szélső­séges — hegyek és sivatagok —, olyan végletes képletek élnek itt egymás mellett, erős központosított hatalmi vezetés alatt. BURGET LAJOS (Következik: A48TRAT£GIAI OLAJVEZETÉK'

Next

/
Thumbnails
Contents