Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-10 / 187. szám

MAGAZIN tudomány 'Az egyik szovjet laboratórium­ban a konstruktőröket egy ka­rosszékbe ültetik, felerősítik rá­juk az érzékelőket, és adattováb­bító egységeket, majd hozzáfog­nak a kísérlethez. A vetítővász­non különböző számok jelennek meg, amelyeket négyzetre kell emelni, és szóban közölni az eredményeket. A számok egyre gyorsabban követik egymást, a kísérleti személy egyre nehezeb­ben tudja megoldani a feladato­kat, mind gyakrabban követ el hibákat Agya megfeszítetten dol­gozik, és a bíoelektromos jelek egész özönét bocsátja kl. A bo­nyolult és pontos berendezések megszűrik a jeleket, kiválasztják közülük a lényegeseket és azo­kat mágnesszalagon, papírcsíkon rögzítik. A kapott adatokat matematikai módszerek segítségével dolgozzák fel, majd megállapítják, hogy mi­lyen volt a kísérleti személy agyműködésének állapota a meg­feszített szellemi munka idején­új emlékezet­molekula Nagyon leegyszerűsítve külön­böző emlékezetfajtákat figyelhe­tünk meg a természetben: a faj­emlékezet például azt biztosítja, hogy a nyúlból mindig nyúl lesz; az Individuális emlékezet az egyedi tapasztalatokat tárolja; az immunológiáé emlékezet a sajá­tot különbözteti meg az Idegen­től stb. A fajemlékezet már jól Ismert, a sejtmag fehérjéihez, az ún. DNS-hez kötött. Az immuno­lógiáé emlékezet is kémiai anya gokhoz kapcsolódik. Kézenfekvő, hogy az individuális emlékezet, azaz a tapasztalatok elraktározd aa és előhívása is kémiai folya­matokhoz kötődött. Az individuá­lis emlékezet azonban nem azo­nos a fajemlékezettel, és nem a DNS-hez, hanem a sejt egy má­sik anyagához, az ún. RNS-hez kötődik, ami közvetlenül a sejtek íehérjeépítésének az Irányítója. Az utóbbi években számoa kí­sérlet eredménye szól emellett. Az amerikai kutatók patkányokat arra treníroztak, hogy a fényt előnyben részesítsék a sötétség­gel szemben- Az ilyen patká­nyokból olyan anyagokat vontak ki, amelyet normál patkányba fecskendezve, ezeknél ia fény­kedvelő viselkedést Idéz elő. Ez a később mesterségesen is előállí­tott anyag az ún. skotophobin, amit az első emlékezetmolekulá­nak neveztek. Üjabban a vizsgálatokat olyan aranyhalakkal is elvégezték, amelyeket arra idomítottak, hogy a zöld fényt részesítsék előnyben, és a kék fénnyel megvilágított akvóriumrészt kerüljék el. Tíz­ezer ilyen idomított halból 15 mikrogrammnyi anyagot izolál­tak, ami a kék szín kerülését a kezeletlen halakba fecskendezve kiváltotta. E hatóanyag is fehér­jeszerű. de kémiai szerkezetének pontosabb kiderítése és szinteti­zálása még hátra van. A vegyü­letrokonság alapján feltételezik, hogy a színelkerülés-emlékezet első „szava" egy meghatározott aminosav-sorrend (ahogy a gene­tikai kódé a bázissorrend). Az a rész, amely ezen fehérjeszerű anyagok mindegyikénél azonos, az elkerülési reakciót irányítja, míg a többi a színt, világosságot, zörejt tartalmazza, ami az álla­tokat megtanította az elkerülésé­re. További tüzetes vizsgálódás­sal — a kutatók szerint — az emlékezéskód megfejthető lesz. Az eredmények és elgondolá­sok közlése után természetesen újabb kérdések merültek fel a kutatókban. Kérdés mindenek­előtt, hogy a skotophobin csak elősegíti-e az emlékezés létrejöt­tét, avagy maga tartalmazza a sötétség elkerülésére vonatkozó emlékezetinformációt. Lehet, hogy a skotophobin csak egy, a tanulási folyamatoknál képződő köztestermék. Emellett szól a ki­vont anyag viszonylag nagy mennyisége is, hisz az agyvelő­ben nincs hely a sokféle infor­mációemlékezet mindegyikének ilyen mennyisége számúid. 10 Vasárnap, 1975. augusztus tO. Elégtétel — Furcsa dolgokat produkál néha az élet — mondja elgondol­kozva Handera Mihály. — 1944. október végén, amikor a felsza­badulás után megválasztották a 'kerületi népbizottság elnökévé, azt a karosszéket foglaltam el, amelyben egykor Jan Hlavácek já­rási főnök ült Amikor beléptem a helyiségbe, lelki szemeim előtt lejátszódott egy jelenet: kopogta­tok, benyitok. Hlavácek ingerül­ten felpattan a helyéről, és az aj­tóra mutatva, magából kikelve kiáltja: „Menjen ki, nincs ma­gával tárgyalni valóm!" Beszélgető partnerem az emlék hatására elmosolyodik. — Persze, nem vettem tudomá­sai a járási főne* úr „udvarias" felszólítását. Mert nem saját ügyemben jártam hozzá. A 20-as, 30-as években Szőllős képviselői testületének tagja voltam a kom­munista párt részéről. Pártügye­ket intéztem, a dolgozó emberek sérelmeit próbáltam rendezni, ahogyan az egykori körülmények közt lehetett. — 1944 októberében — göngyö­líti tovább az emlékek szálait Handera Mihály — persze más volt a helyzet. Ezúttal én képvi­seltem a hatalmat, a népi hatal­mat De hogyan kell azt gyako­rolni, mi a teendőm? Erre vonat­kozólag se tapasztalatom, se út­mutatásom nem volt... Úgy cselekedett, ahogyan a lel­kiismerete, osztályöntudata, no meg a helyzet diktálta. A Peré­nyi-btrtokon lábon állt még a ku­korica, nagy területen földben volt a burgonya, betakarításra várt a szőlő. Rendelkezett hát: takarítsák be a termést a zsel­lérek, a szegényparasztok. Ezút­tal maguknak, először a történe­lem során. Az uradalmi birtokon gondozatlan volt a jószág. Azt is kiosztotta a szegények közt. Meg kellett indítani a tanítást az is­kolákban, megszervezni a lakos­ság élelmezését stb., stb. Száz és száz nagyobb és kisebb feladat szakadt rá. — Nem törődtünk a nehézsé­gekkel. a hideggel. Fűtött ben­nünket a lelkesedés, az a tudat, hogy történelmet csinálunk... A lelkesedés, a történelmi fel­adat nagyságának a tudata pó­tolta a közigazgatási tapasztalat, a tudás hiányát, emelte államfér­fiúi szintre az egyszerű dolgqgók, kommunisták tucatjait. Handera Mihály nem ismert ezekben a he­tekben, hónapokban fáradságot, nem érzékelte az időt. Csak az nyugtalanította, fibgy alig tudott naponta néhány perset szentelni Annuskának, a leányának. Pedig egy pillanatra sem mentek ki a fejéből felesége búcsúszavai: „Légy gyermekünknek helyettem is anyja, jó barátja.' Nem. ezt a jelenetet nem lehet elfelejteni. Több mint harminc év telt el azóta, de úgy áll az asszony előtte, mintha csak az imént búcsúztak volna el. Es a szavai is úgy csengenek a''fülé­ben, mintha most ejtette volna ki őket. Két percei adtak nekik a bú­csúzásra. Akkor már kihirdették a halálos ítéletet. Sokat lefiet-e elmondani ilyen rövid idő alatt mindabból, amire hányatott éle­tük alig húsz éve alatt nem volt idejük? A húszas, harmincas évek alatt legtöbbnyire csak szombaton ke­rült haza. Az aktív mozgalmi munkát folytató építőmunkás minduntalan a munkaadók feke­telistájára került. Gyakran kel­lett munkát változtatnia. Sok vá­ros épülete őrzi kezenyomát... 1939 márciusában sok más ak­tív kommunistával együtt neki is menekülnie kellett a horthysták elől. Előbb Romániában, majd Jugoszláviában, később Szlová­kiában keresett menedéket. Itt nem ismerték előző életét, vi­szonylagos biztonságban érezhet­te magát. De gyötörte a honvágy. Felesége, Ilonka, azt írta, hogy az első hónapok borzalmai után otthon többé-kevésbé konszolidá­lódott a helyzet. Doktor Simén­falvy Árpád lett Ugocsa megye főispánja. Annak idején politikai ellenfelek voltak. A jómódú ügy­véd a Magyar Nemzeti Párt he­lyi szervezetének volt a vezetője. Néha előfordult, hogy a két párt együttesen lépett fed a csehszlo­vák burzsoá hatóságokkal szem­ben. Természetesen, más-más alapállásból. Ismerték tehát egy­mást. Siménfalvy biztosította a feleségét: semmi bántódása nem lesz a férjének, ha hazajön. Úri becsületszavát adta erre. Alig érkezett' haza, csendőrök rontottak be hozzájuk. Agyba-fő­be verték. Emlékszik rá, hogyan szikrázott a felháborodástól, ha­ragtól Ilonka szeme. Csak annyit mondott neki, mielőtt elhurcol­ták Erdélybe egy büntetőtáborba: „Ezt megkeserülik!" Persze, nem személyes bosszú­ból tette, amit tett. Férjének nemcsak élettársa, hanem elvtár­sa is volt. 1926-ban, házasságuk második évében követte őt a pártba. És távollétében helyette teljesítette a sokszor komoly koc­kázattal Járó pértmegbízatáBokat. öt. Handera Mihályt, kereste Gyakun Míhajló, Pataki Ferenc felderítő rádiósa, amikor 1944 szeptemberében bekopogtatott házukba. És Ilonka vállalta a partizán-összekötő életveszélyes szerepét. Es a halált is... Kivégzésének körülményeiről csak hónapokkal később értesült; amikor szinte csodával határos módon sikerült elmenekülnie. 1944. október 20. körül érke­zett haza. Tulajdonképpen nem i« haza. A lakásukkal szemben volt a csendőrlaktanya. A kórház egyik épületének padlásán búj­tatta el régi ismerőse, Anti bácsi. Oda jött el hozzá a lánya, An­nuska. Megrendítette, mennyire megváltozott. Négy éve még gye­rek volt. Most úgy nézett rá ko­moly, bánatos szemével, mint egy sokat próbált felnőtt ember. Ott, a kórház padlásán virradt rájuk néhány nap múlva a szabadság napja... Számoa fejezete, állomása volt Handera Mihály harcos útjának. Az Idézett találkozás volt a leg­nehezebb, legsúlyosabb. Á nyugdíj nem nyugalom szá­mára. Aktív társadalmi tevé­kenységet fejt ki. Nagy szeretet­tel foglalkozik a fiatalokkal. Pe­dig csak azt mondja el, ami meg­történt vele. De lehet-e ennél töb­bet, mélyebbet, meggyőzőbbet mondani? Mert. ami vele tőrtént, tanulság és egyben elégtétel ia. Történelmi elégtétel. LUSZTIG KÁROLY A szellemi képesség diagnózisa A világ sok tudósa fáradozik azon, hogy behatoljon a termé­szet legbonyolultabb alkotásának, az emberi agynak a rejtelmeibe. Több kutatócsoport tevékenysége annak megállapítására irányul, hogy milyen intellektussal és munkaképességgel rendelkeznek azok az emberek, akik a számí­tógépek tervezésével foglalkoz­nak. Az általuk létrehozott ki­bernetikai rendszerek majdani „intelligenciája" ugyanis nagy­részt az ő szellemi képességeik­től függ. Kerekes Gábor Lény és árnyék Pantomim Csonka Béla r i \ r

Next

/
Thumbnails
Contents